Pest Megyi Hírlap, 1973. október (17. évfolyam, 230-247. szám)
1973-10-20 / 246. szám
1973. OKTÓBER 20., SZOMBAT hírlap 3 Nemzetiségi kongresszusok idején Aktív építői a szocialista Magyarországnak Tudat és jog Megkezdődött Pest megyében a vita a családjogi törvény módosításáról Az őszutón tartják az idén a nemzetiségi szövetségek kongresszusait. Nyilvános számadás ez a nemzetiségi politika valóra váltásáról, a szövetségek munkájáról, a kulturális tevékenység eredményeiről és a tervekről. Az ország sok táján él német, délszláv és szlovák anyanyelvű lakosság. Csak Pest megyében mintegy félszáz településen. Valamennyi helyen ünnepélyes gyűlések keretében vitatták meg az elmúlt négy esztendő munkáját s választották meg képviselőiket a kongresszusra. Ezek a jelölőgyűlések jól tükrözték a nemzetiségiek életét s azt a valóságot, hogy aktívan kívánnak részt venni a szocialista Magyarország építésében. A Magyarországi Német Dolgozók Demokratikus Szövetsége november 8—9-én tartja kongresszusát. Ennek előkészületeiről beszélgettünk a szövetség főtitkárával, dr. Wild Frigyessel, Pest megye 25. választókerületének országgyűlési képviselőjével, aki elmondotta, hogy az országban kétszázhúszezer német nemzetiségű ember él, éppen kétszázhúsz helységben. Sok jelölőgyűlésen személyesen is részt vett. — Legutóbb — mondta a Szembetűnő A A mennyiben magammal invitálhatnám az olvasót, s megmutatnám, mennyire szembetű- nőek a különbségek Nagykőrös friss büszkesége, a Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet, valamint a Szentendre vezetőinek oly' sok gondot okozó, egyik épületszámyában életveszélyt rejtő Móricz Zsigmond Altalanos Gimnázium között, aligha lenne szükség a bizonykodásra arról, hogy a régi és az új intézmények állapota, színvonala között egyre nagyobb a távolság. A példatár ugyanis tetszés szerint bővíthető. A napokban fejezték be az életveszély elhárítását a Pest megyei Tanács l. sz. Sütőipari Vállalatának központi épületén Vácott, de ettől még a nagyon öreg épület olyan maradt, amilyen, a vállalat dolgainak irányítására, az ügyvitel zavartalan ellátására nem nyújt megfelelő körülményeket. összevethetjük a nagykőrösi és a váci vasútállomás külsejét, rendeltetése ellátására való alkalmasságát, s szemügyre vehetjük az új, például a diósdi, meg a régi, például a gyáli óvodákat, hogy belássuk: az építkezés felett legalább olyan fontos a meglevő intézmények megfelelő fönntartása. Erre azonban nem jut elegendő figyelem. Egyre több esetben kényszerülnek emiatt a tanácsok, az ipari, kereskedelmi, szállítási, szolgáltató vállalatok, a mezőgazdasági üzemek sürgős, halaszthatatlan megjelölésű teendőkkel szembenézni, sőt magának az életveszélynek az azonnali elhárításával, ahogyan az jó néhány községi általános iskolánál bekövetkezett, de ipari épületeknél sem ritkaság. Megtolhatjuk ezt azzal, hogy napról napra tanúi lehetünk mindössze néhány éve szolgáló intézmények külső, belső, leromlásának, elhanyagoltságának. Egyetlen, apró példára szorítkozva: a rövid ideje megnyílt szentendrei Teátrum Étterem földszintjén a vizes, salétromos falak, a mocskos mosdók, a törött, lógó táblák szinte elriasztják az érkezőt. Az emeleten, az étteremben a kiszolgálás kifogástalan, a környezet tiszta, a konyha jó ... de ehhez a földszinten át vezet az út! H asonló „utakat” sokszor megjárunk, s éppen mert ismétlődő esetekkel van dolgunk, jogos a kérdés: miért kell ennek így lennie? Vajon elkerülhetetlen-e, hogy a két éve rendbehozott 70-es út diósdi elágazásánál az először csak apró burkolathibából most már tengelyt hajlító, kormányt félrevágó kátyú legyen? Akad olvasó, aki ne tudná folytatni & példákat? Azaz általános gondról van szó, olyan jellemzőjéről mindennapjainknak, amelyet szívesen száműznénk. Miért nem tesszük, teszik azt az adott ügyben érintettek? Nincs pénz — hangzik a felelet. Megtörténik, hogy ez az ok, de: legtöbbször nem ez a magyarázat...! Ez csak magyarázkodás. Igaz, pénz kellene ahhoz, hogy a hörgő, zörgő, éppen csak mozogni képes visegrádi panorámabuszt, amely a Fellegvárhoz szállítja a kíváncsiakat — már akik közülük fólférnek rá —, kicseréljék. Ám lehet-e pénzhiányra hivatkozni akkor, amikor tavaly a tanácsok a felújítási alap minden száz forintjából 18-at nem költöttek el? Vagy sokkal inkább arról van-e szó, hogy a felújítási munka — nemcsak a tanácsoknál! — rosszul előkészített, szervezetlen, tervszerűtlen, esetleges, hogy a pénz nagyon sokszor elaprózódik? Erről van szó! Jó dolog egy új intézmény avatásán részt venni, még jobb érzés létrehozásában közreműködni. Ügy érezheti az ember — s nem alaptalanul —, hogy tanácselnökként, községi, városi tisztségviselőként, gyárigazgatóként, vállalatvezetőként sokat tett érte, talán kötelességén felül is, de megvan az eredménye. Láthatja bárki, esetleg irigyelheti is az új iskolát, óvodát, üzemépületet, de miféle látványt kínál az idejében kicserélt vagy megerősített tetőszer- kezet, a falak talajvíz elleni szigetelése, az iskolai szertár eszközeinek felfrissítése? S mennyi a gond, a szervezni, egyeztetni való egy ilyen piszlicsáré munkával! Az építővállalat ódzkodik, mert hiszen sok a babra vele, s kevés a haszon, a tervező legyint, ilyesmire sem kapacitása, sem kedve, a lakosság el- siklik fölötte... Meghökkentő, de igaz: a tanácsok többsége nem készít felújítási tervet, nem határozza meg, a következő esztendőben mi az, amit sorravesz- nek. Ötletszerűen döntenek, olykor amellett, ami nagyon a körmükre égett, olykor amellett, amire éppen futja a pénzből. S már benne vannak az esztendőben, amikor tervezőt, kivitelezőt keresnek, anyagot rendelnek, megkezdik az érintett intézmény munkájának átszervezését, hiszen tevékenysége a felújítás alatt sem szünetelhet... N agyobb szervezettségre, tervszerűségre, s ami még lényegesebb, szigorúbb számonkérésre van szükség a felújításoknál. Arra. hogy e tevékenység bizonyítsa: a társadalom dologi javainak nemcsak addig van becsülete, amíg azokat megszerzik, megkapják. Legalább ilyen becsülete legyen annak, ami megvan, ami szolsál. Mészáros Ottó főtitkár — Móron voltam a jelölőgyűlésen. Dr. Tapolczai Jenő, a párt Központi Bizottságának tagja, Fejér megye nyugdíjas tanácselnöke tartotta a referátumot. Ezen a gyűlésen is érezhettük a párt, a tanács és a népfrontszervek segítségét, munkánk ösztönzését. A duna- bogdányi jelölőgyűlésen — a nevét fel is jegyeztem, Varga Józsefnek hívják — egy magyar bányász kért szót, s arra biztatta a helyi szövetség vezetőségét, hogy fejlessze tovább művészeti csoportjukat, mert a téli estéken a magyar falu életében ennek a csoportnak a munkája a kultúréletet jelenti. — Több felszólaló az oktatással kapcsolatos kérdésekkel foglalkozott. A mányiak azt kérték, hogy vezessék be a német nyelvoktatást az iskolában. Kérésük elintézését éppen a móri gyűlésen dr. Tapolczai Jenő jelentette be: Mányon megkezdődik az iskolában a német nyelvoktatás. A jelölőgyűlések nemcsak egyszerű politikai gyűlések, hanem kulturális fesztiválok is voltak. Alkalom az összejövetelre, a bemutatókra. Pápán a farkasgyepüi tánccsoport, a gannai asszonykórus lépett fel, Móron a pilisvörösvári tánccsoport és énekkar, a kecskédi német együttes, a vértesacsai népitánc-csoport. — Egy kifejezés korrigálása is sokszor hangzott el. Ne mondják azt — szólaltak fel ezeken a gyűléseken többen is —, hogy mi beilleszkedtünk a szocialista társadalomba. Nem illeszkedünk bele, hanem: benne élünk, együtt csináljuk kezdettől fogva. Az országos kongresszus áz elmúlt négy év munkájáról számol be. Befejezésül ennek a négy évnek az eredményeiről mondott véleményt dr. Wild Frigyes. — A legnagyobb eredményt szövetségünk talán az oktatás terén érte el. 1968-ban hat német nyelvű óvoda működött az országban, 1972-ben már 39, 1968-ban 230 kicsi járt német óvodába, ma már megközelíti számuk a kétezret. Német nyelvet, mint anyanyelvet 1968-ban 123 általános iskolában tanítottak, 9460 tanulónak, 1972-ben 146 iskolában 11 416 diáknak. Négy éve 168 tanár tanított ezekben az iskolákban, ma 235. önálló, külön igazgatású német gimnázium Baján, Budapesten és Pécsett van. A kulturális munkában is nagy a fejlődés. Már 179 művészeti együttest tartunk számon. K. Gy. Amikor megjelentek az első hírek arról, hogy az idén éppen húszesztendős családjogi törvény módosításra kerül, rögtön akadtak olyan magyarázók, akik ebben a családi élet válságának kifejeződését látták. Azért van szükség a törvény megváltoztatására — mondották —, mert válságba került nálunk a házasság, a család intézménye. A valóságban természetesen szó sincs semmiféle válságról. Arról van szó, hogy az elmúlt húsz évben bekövetkeztek olyan gazdasági, társadalmi változások, amelyek mélyen érintik a család helyzetét. A módosítást ezek a változások magyarázzák — indokolják: az új helyzetet jogilag is rendezni kellett. Más alapokon Néhány a változások közül. Az elmúlt húsz évben uralomra jutottak és megszilárdultak nálunk a szocialista termelési viszonyok. Ennek következtében létrejöttek például a termelőszövetkezetek, és nyomában megváltozott a falusi családok élete: más alapokra helyeződött a családtagok egymáshoz való kapcsolata, viszonya. Azután: az elmúlt húsz évben tömegesen álltak munkába a nők. Magától értetődik, hogy ennek is vannak jogi következményei. Mást ne mondjunk, más értelmet kaptak ezek a szavak: családfő, családfenntartó. Ezeknek és a több más gazdasági-társadalmi változásnak a következtében alakult át nálunk a családi élet. Nem ugyanaz ma már a kapcsolat a férj és a feleség, a szülő és a gyermek között, mint régebben. Nem negatív értelemben más, azaz nem rosszabb, noha természetszerűleg senki sem akarja tagadni, hogy e változások gondokkal, problémákkal is jártak. Közismert például, hogy nagyon magas a válások száma, s ez nemcsak a két részt vevő ember ügye, hanem társadalmi kérdés is, egyebek között már csak a gyerekek helyzete miatt is. Mindez kötelezővé teszi, hogy a család problémáját az új helyzetben jogi szempontból is átgondoljuk, és rendezzük az ezzel kapcsolatos kérdéseket. Nem valamiféle erőteljes válság tehát a családjogi törvény módosításának oka, hanem a megváltozott helyzet. Gondos előkészítés A módosítást — a törvény jelentőségének, fontosságának megfelelően — széles körű előkészítő munka vezeti be. Az Igazságügyi Minisztérium tör1 óra helyett 45 másodperc Az ÉVIG ceglédi gyárában automata tekercsbehúzó gépet állítottak munkába, amely az eddigi egyórai kézi munkát 45 másodpercre rövidítette le. Folyamatosan szállítják a különböző típusú villanymotorokat a Hajdúsági Iparművek részére, valamint a VILLÉRT-nek, lakossági ellátás céljára. A ceglédi gyár ma már Közép-Európa legmodernebb kismotorgyártó üzeme. Koppány György felvétele vényelőkészítő főosztálya ősz- I szeállítotla a módosítások tervezetét, amelyet — mielőtt az országgyűlés elé terjesztenék — országszerte megvitatnak társadalmunk különböző rétegeinek képviselői. Ez a társadalmi méretű vita Pest megyében is megkezdődött. Tegnap délelőtt a Hazafias Népfront Pest megyei bizottságának székházában — dr. Lengyel Zsuzsa egyetemi docens és dr. Nagy Ferenc, Pest megyei bírósági tanácsvezető bíró vezetésével — megtartották az első megyei tanácskozást a törvény módosításának tervezetéről. Egyetértés az alapkérdésekben Milyen kérdések kerültek szóba? Mint ismeretes, a módosítás középpontjában három fő gondolat áll: a házasság védelme, a jó családi közösség kialakulásának elősegítése — ezzel összefüggésben a nő védelme a családon belül — és végül a gyermek érdekeinek fokozott védelme. A vitában felszólalók mindezt mély egyetértéssel fogadták. Egyetértettek azoknak a rendelkezéseknek a többségével is, amelyek a részleteket szabályozzák. Például azzal, hogy a házasságkötési szándék bejelentése után — eltérően a jelenlegi gyakorlattól — ne lehessen azonnal, hanem csak harmincnapos várakozási idő után házasságot kötni. Egyetértettek a vi- tázók a házasságkötés előtti orvosi vizsgálat vagy tanácsadás ügyében, egyetértettek azzal is, hogy a tervezet szabályozza a házasságkötés korhatárát — mint ismeretes, ez a lányoknál 16, a fiúknál 18 év — egyetértetek a férjhez- ment nők névhasználatának nagyobb lehetőségeivel, és egyetértettek a módosítás számos egyéb előírásaival is. Mint államunk mély humanizmusának kifejeződését fogadták a tervezetnek azt a javaslatát, hogy ha a gyerektartási díj behajthatatlan, az állam előlegezi az anyának az összeget, mindaddig, amíg a kötelezett képes lesz azt megfizetni. Élénk vita Jó néhány kérdésben azonban igen élénk vita alakult ki. A több mint háromórás tanácskozás felszólalói egyebek közt vitatták, kötelező legyen-e az orvosi vizsgálat, vagy csak ajánlott; adjanak-e a hatóságok felmentést a korhatár megkötöttségei alól, s vita alakult ki abban is, hogy a válóperek esetében magával a bontóperrel együtt rendezzék-e a vagyonjogi kérdéseket. Az eltérő álláspontok képviselőinek megvoltak a maguk alapos érvei. Bonyolult dolgokról volt szó, s érveket az eltérő álláspontok képviselői bőségesen találhattak a maguk számára a tényleges valóságban. A sokrétű vitában elhangzott például az a javaslat is, hogy a férfiak a katonai szolgálat letöltése előtt ne kössenek házasságot. Nem teljesen értelmetlen ez az indítvány. Mindenki tudja, mennyi bonyodalom származhat és származott már abból, hogy a fiatal férj évekig távol volt az otthonától. Csakhogy el lehet-e tiltani a házasságkötéstől, azaz jogainak gyakorlásától azt a fiatalt, aki a katonai szolgálattal hazafias kötelességeit teljesíti? Ez viszont nyilvánvalóan nem lenne igazságos. Politika és jog Ez a problémakör már átvezetett a vita máfe összefüggéseihez. Nevezetesen ahhoz, hogy a családi élet minden vonatkozását jogilag lehetetlen szabályozni. Elengedhetetlen ehhez a tudatformáló munka, a nevelés. A családjog valóban a házasságkötésnél kezdődik. De a családpolitika nem ott kezdődik. A neveléshez, a felkészítéshez, a tudatformáláshoz jóval előbb hozzá kell látni. Nem lehet például jogszabályokkal megoldani azokat a problémákat, amelyeket az alkoholizmus okoz, nem lehet jogilag megoldani azt, hogy például „jóakaratú” emberek ne világosítsák fel az örökbefogadott gyerekeket — a tervezet ilyén kérdésekkel is foglalkozik —, hogy nem az igazi szüleinél él. Az egyik olyan kérdés, amelyben a vita résztvevői minden fenntartás nélkül egyetértettek, éppen ez volt. A jog változásával a tudat változásának is együtt kell járnia. A családjogi törvény módosítása csak akkor érheti el célját, akkor teljesítheti funkcióját, ha ez csakugyan megtörténik. Ökrös László A tervidőszak végén Tízezer új hely - bölcsődékben Az egészségügy programja Az egészségügy negyedik ötéves tervének eddigi teljesítéséről és az ezzel kapcsolatos további feladatokról tárgyalt az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége pénteki ülésén. A tanácskozáson elhangzott minisztériumi tájékoztatóból egyebek közt kitűnt, hogy a bölcsődei hálózat fejlesztése nagyobb arányú lesz, mint azt eredetileg tervezték. Ennek megfelelően nem nyolcezerrel, hanem tízezerrel növekszik országosan a bölcsődei helyek száma a tervidőszak végéig. Ez kétszerese a harmadik ötéves terv idején megvalósított fejlesztésnek. Nem ilyen jó a helyzet viszont a kórházi ágyak tekintetében. Áz eredetileg tervezett 7000—7500-zal szemben a negyedik ötéves tervidőszakban a kórházi ágyak száma előreláthatólag csak hatezerrel gyarapodik. A fejlesztés üteme ugyanis — különböző nehézségek miatt — valamelyest lassúbb, ezért a beruházások kivitelezésénél bizonyos időbeli eltolódással kell számolni. Szóba került a központi vezetőség ülésén az is, hogy az idén várhatóan egymilliárd- háromszázmillió forint értékű egészségügyi beruházás valósul meg. \édnökség a Testvériség gázvezeték csövére A Dunai Vasmű spirálcsőgyárában készülnek a szovjet—magyar „Testvériség” gázvezeték acélcsövei. Az új föld- gázvezeték Szovjetunió—Le- ninváros közötti szakaszát 1975-ben helyezik üzembe, és azon a tervek szerint évi egy- milliárd köbméter földgázt továbbítanak az északi iparvidékre, majd 1977-től Budapestre is. A fontos beruházás meggyorsítására, a spirálcsőgyártás minőségének javítására a KISZ Dunai Vasmű bizottsága védnökséget vállalt, Az erről szóló szocialista szerződést Dunaújvárosban írták alá. A szerződés a „Testvériség” földgázvezetékhez készülő 500 kilométer acélcső minőségi ellenőrzésére és a szállítási határidő pontos megtartására irányul. 1 1 ■V
