Pest Megyi Hírlap, 1973. október (17. évfolyam, 230-247. szám)
1973-10-02 / 230. szám
1973. OKTOBER 2., KEDD PEST HEGY s^Ctrleep Vezetőképző Karakas László munkaügyi miniszter nyitotta meg hétfőn a dobogókői Nimród szállóban az országos vezetőképző központ idei, első népgazdaság-irányítási tanfolyamát, amelyen különböző minlszté- , riumok, országos főhatóságok 34 főosztályvezetője és más felsőszintű vezetője vesz részt, A miniszter ünnepi megnyitójában felhívta a hallgatók figyelmét: a tanfolyamot használják fel a tapasztalatok cseréjére is és a szocialista vezetés elméletének, gyakorlatának itt elsajátított módszereit egymás között minél alaposabban elemezve, fordít- I sák iparágaik javára. Termékbemutató Cegléden A Ceglédi ősz ’73 esemény- sorozat keretében vasárnap termékkiállítás nyílt Cegléden, a Kossuth Lajos Művelődési Központban. Bércé József, a városi tanács elnökhelyettese megnyitójában elmondotta, hogy a bemutató a város iparának és mezőgazdaságának fejlődését reprezentálja. Dinamikus fejlődés, kedvező szerkezeti átÖtven küldőit képviseli Pest megyét a nemzetiségi kongresszusokon A nemzetiségi szövetségek novemberben megtartandó kongresszusain Pest megye nemzetiségi lakosságát ötvenen képviselik. Szeptember 30-ig negyvenöt községben tartották meg a kúldöttválasztó összejöveteleket. (Po- mázon erre szombaton került sor. Az eseményről a továbbiakban számolnak be és ezeken 49 küldöttet választottak. Százhalombattán október 8-án kerül sor az aktusra a délszláv klubban. A községi választásokat az ünnepélyesség, a számvetés felelőssége jellemezte. Több helyen falugyűlést, nemzetiségi estet rendeztek, vagy kibővített népfront bizottsági ülésen vetettek számot a nemzetiségi lakosság politikai, közDélszlávok, németek, szlovákok életi és kulturális tevékenységéről. A községi párttitkárok, tanácselnökök, vagy népfront- elnökök beszámolóját, illetve a felszólalásokat követően általában mindenütt műsoros estet rendeztek, amelyeknek. keretében színpadra léptek nemcsak a saját, hanem a szomszédos községek nemzetiségi együttesei is. A nagy- tarcsaiak még a szomszédos megyéből, Komáromból is hívtak vendégeket, a bánhidai szlovák együttest. A községek nagyságától, illetve a nemzetiségi anyanyelvű lakosság számától függően negyven és négyszáz között volt a kű'ldöttválasztó összejöveteleken résztvevők száma. Össznemzefiségi klubest Pomázon Pomáz tízezer lakosú nagyközség a szentendrei járásban. Egy a sorban a mintegy félszáz nagyközség között. Ám, ha figyelembe vesszük, hogy ezerszáz, nemzetiségi anyanyelvű lakosa van — délszlávok, szlovákok és németek —, akkor már nem csupán egy a nagyközségek sorában. Legelőbb, 1690-ben a szer- bek települtek meg Pomázon, akik Csernojevics Arzén vezetésével érkeztek ide. Őket követték az 1720-as években a bajorországi és Rajna-vidéki német telepesek. A szlovákok viszont a környező hegyi községekből — munkát keresve — jutottak el ide. A délszláv, német és szlo- i vák anyanyelvű lakosság csaknem két évszázadon i át fontos tényezője volt Pomáz életének, fejlődésének. Sztois István szerb néptanító 1890-ben Szőlőtelepítő- és, oltványkészítő szövetkezetei alakított, elsősorban a szerb lakosok bevonásával Ugyancsak ő hívta életre a század- forduló évében a nyolcvantagú szerb dalárdát, amely még Bécsben is sikert aratott. A nemzetiségek ma hasonló élet. és munkakörülmények között élnek a községben, mint a magyar ajkú lakosság. Példák sora bizonyítja ezt. A nagyközségi tanácsnak például három délszláv, két német és két szlovák nemzetiségi tagja van. A község nemzetiségi lakosai közül többen járási, megyei, sőt, országos vezető szervek testületében is megtalálhatók. A nemzetiségiek és a magyar ajkú lakosok között nincs ellentét, sőt, egyre gyakoribb az a jelenség, hogy a nemzetiségi rendezvényeken mind több magyar ajkú lakos is megjelenik. Elsősorban az öt esztendeje alakult szerb klub ^programjait látogatják. Erről beszélt szombaton este Boross István, a nagyközség tanácselnöke azon az össz- nemzetiségi klubesten, amelyet szintén a szerb klubban rendeztek. Pomáz ma már nemzetiségi kulturális központnak számít — mondotta a tanács elnöke a továbbiakban —, s példák sorával bizonyította ezt. Itt rendezték meg májusban az ország nemzetiségi klubjainak és szakköreinek találkozóját, s ennek kapcsán országos vitát rendeztek a nemzetiségi kultúra és népművelés továbbfejlesztésének lehetőségeiről. Az anyaország irodalmának, kultúrájának, történelmének ismertetése, ápolása fontos feladat. Éppen ezért a nagyközség tanácsa mind több lehetőséget igyekszik teremteni erre. Évente legalább két-három alkalommal különböző nemzetiségi művészegyütteseket hívnak meg vendégszereplésre. Évről évre megrendezik a po- mázi szerb napokat. A községi könyvtárban már kétszáz idegen nyelvű könyv található. A művelődési házban és a könyvtárban bárki olvashatja a nemzetiségek lapjait, a Nq- rodne Novi.net, a Neue Zeitungot és a Ludove Novinut. S ami a közoktatást illeti: anyanyelvükön tanulhatnak nemcsak az iskolában, de az óvodában is a gyerekek. A nagy érdeklődéssel kísért beszámolót követően a résztvevők megválasztották képviselőiket — Nyári Károlyt, Szi- mity Milost és Herold Mártont — a novemberben összeülő nemzetiségi kongresszusokra. — P — Koppány György felvétele alakulás jellemző a termelő- egységekre. Négy tereimben kapták helyet a mezőgazdaság terményei és az ipar gyártmányai. A közös gazdaságok sok szép gyümölcsöt, zöldséget helyeztek a tárlókra. A söripar, a Hungarovin, a PENOMAH szintén ízléses kiállítási anyaggal szerepelt. Ínycsiklandó falatokat, márkás italokat mutattak be. A város kisipari szövetkezetei ruhákkal, lábbelikkel, a Cipőipari Vállalat új vonalú gyermekcipővel, a Stylus Faipari Szövetkezet kolóniái garnitúrával, a Május 1. Ruhagyár exportra és hazai eladásra szánt női kabátokkal jelentkezett. A gépipar termékeiből az ÉVIG ceglédi gyárának villamos kéziszerszámai, a Ceglédi Vasipari és Elektromos Ktsz gyártmányai és a KÖZGÉP Vállalat aszfaltkeverő berendezésekről készített makettjei adtak ízelítőt. Automata A zoknak a korosztályoknak a tagjai közé tartozom, ameiyek nem szűnő csodálkozással szemlélik a technika ördöngös vívmányait, közülük is elsősorban az automatákat, hiszen gyermek- meg ifjúkorunkban — amikor a legtöbb maradandó emléket, benyomást raktározza el az ember — a kéz mindenhatóságát, ügyességét láthatták, hallhatták. A gőzökkel, gázokkal telített, olajjal itatott műhelyek, csarnokok látványa ugyan még ma sem veszett ki az iparból, de kétségtelen : más, minőségében különböző, de együttes hatásában mindienképpen a jövőt mutató képet tár ma az ipar a szemlélődő elé. E kép egyik, s mind , fontosabb elemeként automatákat, azaz olyan berendezéseket, amelyek bizonyos műveleteket — nemegyszer teljes műveletsorokat — önműködően, az emberi beavatkozás mellőzésével végeznek el. Fokozatos ■ cserével például máig addig ért el a Lenfonó és Szövőipari Vállalat budakalászi gyára, hogy a gépek fele fél- vagy teljes automata. Igaz, használatuk nem aratott maradéktalan sikert — jó részük rendkívül zajos, erről azonban nem automata mivoltuk, hanem konstrukciójuk tehet —, de tény, hogy ugrásszerűen növelték a termelékenységet, enyhítették a létszámgondokat. Hasonló előnyökkel járt az lkladi Ipari Műszergyár automata motor- tekercselő sorának felszerelése — s ami szintén nem mellékes, jelentős minőségjavulást eredményezett —, a Mechanikai Művek automata zomán- cozójának üzembe helyezése pedig olyan tömegtermelést tett lehetővé, amilyet más módon egész egyszerűen nem lehetett volna elérni. Három példát soroltunk, s egyben három típust is; az automaták alkalmazását ugyanis sokféle érdek, kényszer diktálhatja. MEGTALÁLNI A MUNKÁT, A KOLLEKTÍVÁT Milyen munkás az adminisztrátor? Széles és hosszú számoszlopokat másolnak át egyik kimutatásról a másikra, statisztikát vezetnek, kiszámítják a munkások teljesítményét, nyilvántartják a még kivehető szabadságot, aláírandó levelekkel szaladgálnak ... Adminisztrátorok, kevés, nagyon kevés kivitellel mind nők. Gép mellől az irodába Szabó Judit 1966-ban került a monori Kefegyárba, miután elvégezte a középiskola négy osztályát. Magas termetű, hosszú hajú, barna lány. Szűkszavú. — Betanított munkás lettem, egy hónap volt a betanulási idő; ezalatt kellett elsajátítanom a végzendő munka- folyamatot; az anyagot be kellett tömnöm a kefetestbe, ezt stancolásnak hívják. Jól érezte magát a stancológép mellett, ám egy esztendőt sem töltött el ott. —- Egy alkalommal megkeresett a főkönyvelő, azzal, hogy kiemel... Felajánlotta, hogy átmehetek a készáruraktárba adminisztrátornak egy kismama helyére. Arra gondoltam, hogy az azért csak jobb lehet, mint a stancológép mellett állni. Persze a raktárban már nagyobb a felelősség is. Szabó Judit elkezdte újra a betanulást, s ebben a raktárosnő segítette. Az idén februárban visszatért a gyárba a kismama, akinek helyén Szabó Judit dolgozott. Nos, hát akkor vissza a stancműhelybe? Nem! — Azonnal felhoztak a bérelszámolóba. Tavaly ugyanis levelezőtagozaton elkezdtem tanulmányaimat a közgazda- sági szakközépiskolában. Ezzel aztán még korántsem fejeződött be a „házon belüli” vándorlás, mert a lány egy hónapja már anyagkönyvelő. — Ezt csak most tanulom, mert egyáltalán nem ismerem a könyvelést. De segítenek ... Az utókalkulátor, aki előtte ezt csinálta, meg a könyvelő is. Szóval sohasem volt nehéz dolgom, mivel édesanyám is itt dolgozott, gyerekkorom óta ismerem ezt a gyárat. Amikor a gép mellé kerültem, bizonyítani akartam a sok ismerős előtt, hogy én is tudok úgy dolgozni, mint ők. Mert ilyen [ kis gyárban, ahol mindenki is- j meri a másikat, nem az számít, hogy ki mit dolgozik, hanem az; hogyan. Nekik is mindegy, hogy én kefét gyártok, vagy adminisztrálok — csak jól csináljam. Azt mondja: ha bejárna Budapestre, akkor legalább 300 forinttal többet tudna keresni. így viszont. kényelmesebb, különben is ígéretet kapott fizetésemelésre. Szabó Judit — láthatjuk — a kollektívát megtalálta, nem jelentett neki semmilyen nehézséget a munkakör-változtatás. A munkát azonban még nem „találta meg”. Ez viszont ebben az esetben nem befolyásolta a beilleszkedést. Nézzünk egy másik esetet... .Kinyitottam a számat’ Tavaly tavasszal a nagyká- tai járási KISZ-bizottság kitelefonált a Telefongyárba, hogy jelöljenek egy fiatalt, aki májusban majd Moszkvába megy. A jelölés könnyen ment, Lengyel Andrásné adminisztrátorra esett a választás. Két héttel az indulás előtt visszaszóltak, hogy Lengyelné mégsem mehet, mert bár fizikai állományban van, de nem kétkezi munkás. így aztán itthon maradt, megkeseredve. — Ha visszagondolok rá, még most is feldühödök! Hát végül mi a fontos? Nem az, hogy megérdemli-e az ember a jutalmat? Az számít, hogy milyen munkakörben dolgozik? Adminisztrátor vagyok, a saját bőrömön érzem, hogy sehová nem sorolnak be minket, azért maradunk ki sok mindenből. Hát igen. Merné-e valaki azt mondani, hogy fizikai munkások? És azt, hogy értelmiségiek? — 1968-tól 1970-ig itt, a nagykátai rendelőintézet laboratóriumában voltam asz- szisztenisnő, azután átjöttem ide dolgozni, elsősorban anyagi okok miatt. Ott 900 forintot kerestem. Öt hónapig a bugyi gyáregységbe kellett járnom tanulni... Lengyelné úgynevezett leíró. Munkája az, hogy az alkatrészüzemi dolgozók bérlapjait elszámolja. — Az irodában, ahol dolgozom, jelenleg kilencen vagyunk, s a három és fél esztendő alatt pontosan húszán távoztak el innen. Az új adminisztrátorokat pedig be kell tanítani, ez, persze, rám marad, ami nem is lenne baj, de így nem tudom beosztani a munkaidőm, mindig adódik valami rendkívüli. Most két hónapja van egy új kolléganőm. Vajon meddig marad itt? — A beilleszkedési időszak akkor kezdődött el, amikor befejeztük az öthónapos tanfolyamot. Azonnal megalapítottuk az 5-ös alapszervezetet. Számolni kell azonban egy nézettel ebben a gyárban. Az itt a hiedelem, hogy aki irodában dolgozik, az ráér. (Na, jó, ilyen is akad. De a műhelyekben is!) És ez azért faj az embernek, mert csak én tudom, hányszor túlóráztam úgy, hogy semmilyen ellenszolgáltatást nem kaptam érte. Rengeteget magamra vállaltam, hogy menjen a KISZ, mert, noha, egész jó kollektíva volt, sok nehézséggel kellett megküzdeni. A munkahelyi légkör sem volt kellemes, nyugodt. Egy művezető következetesen — ahogy mondani szokás — eg- recírozta az adminisztrátorokat, hiszen a ranglétra szerint főnökük volt. — Aztán következett a már elmesélt moszkvai eset. Akkor utána azt mondtam, hogy soha többet, semmilyen KISZ- munkában nem veszek részt. De az idő megszépíti az eseményeket. Tanulni kezdtem, közgazdasági szakközépiskolában, levelező tagozaton. A gyárban támogatják a továbbtanulókat. Akkoriban, amikor a már említett zűrös időszak volt — amikor az adminisztrátorokkal senki nem beszélgetett el őszintén, csak bedobták őket a mélyvízbe, aztán, persze, csodálkoztak, hogy vajon miért vándorolnak —, akkor én minden erőmmel védekezni kezdtem. Kinyitottam a számat. El nem mentem, mert azzal még nem segítettem volna a töbhieken. Lengyel Andrásné önkéntelenül beilleszkedett a telefongyári kollektívába. Ügy, hogy közben azon igyekezett, hogy mások is megtalálják helyüket a gyárban. Igaz, sokan elmentek, de ma már összehasonlíthatatlanul jobb a helyzet, mint akár két esztendővel ezelőtt. Fehér Béla N em lebeesülendőek azok a gazdasági eredmények, amelyeket a három vállalatnál — s természetesen másutt is, így a Pest megyei Műanyagipari Vállalatnál — az automaták alkalmazásával elértek. Hiszen a legutóbb említett esetnél maradva: a korszerű berendezéseknek, a gyártás automatizálásának — a cipősarkak, a műanyag ládák sok tízezres sorozatban való előállításának — köszönheti a Pest megyei Műanyagipari Vállalat a dinamikus fejlődést, az ipar átlagát jóval meghaladó termelés- és eredménynövekedést. Nem lebecsülendők ezek a tényezőik sem, mégis a legfontosabbnak azt tarthatjuk, hogy az automaták a termelésszervezés más minőségét képviselik, megjelenésük változásokat feltételez s kényszerít ki, azaz megmutatja a korábbinál nagyobb lehetőségeket, de azt is, ami a termelési beidegződésekben elavult, korszerűtlen. Vajon robbanásszerű változásokat hoznak az automaták? Erről nincs szó. Az ipar fejlettsége ma olyan, hogy az automaták tömeges elterjedésének hiányoznau a feltételei. Néhány területen ugyan gyors a haladás — tavaly a textiliparban az automata szövőgépek aránya már meghaladta a negyven százalékot, míg 1965- ben ennek a fele volt —, de másutt inkább csak próbálkozásokról adnak számot a tapasztalatok. Baj ez? Rossz, hogy nem születnek egyik napról a másikra látványos eredmények? Az automatizálás nem rendelkezések függvénye. Vannak iparágak — megyebeli példát fölhasználva, a kőolajfeldolgozás —, ahol mozdulni sem lehetne az automata berendezések, mérőműszerek nélkül. Hasonló a helyzet a villamosenergia-iparban, azaz napjaink ipari technológiáinak agy része eleve az automatizálásra épül. Itt az automatizálás még magasabb foka, s még hatékonyabb alkalmazása a cél, ami mind a biztonságosabb működés, mind a termelés hatékonysága szempontjából fontos tartalék. (A százhalombattai Dunamen- ti Hőerőmű Vállalat a korszerű berendezéseknek, a magasfokú automatizáltságnak köszönhetően jóval kevesebb fűtőanyagot használ fel egy kilowattóra villamos energia előállításához, mint az erőművek átlagosan.) Vannak ugyanakkor iparágak, amelyekben kellő elemzések, vizsgálatok mellőzése nélkül nagy hiba lenne nekivágni az automaták alkalmazásának, mert — sajnálatos tapasztalatok bizonyítják —, semmiféle haszonnal nem járnának, sőt, veszteséget okoznának. E gy-egy automata berendezés munkába állítása, megfelelő szervezési intézkedések híján csak arra jó, hogy megbontsa az addig kapcsolódó láncszemeket, növelje a termelés egyenetlenségeit, s bebizonyítsa, téves döntés volt a beruházás. Az ipar gyakorlata fölmutat ilyen eseteket — amikor példám a nagy termelékenységű automaták csak néhány órát működnek naponta, mivel kiszolgálásukat nem győzik az egyéb berendezéseken készült félkész termékekkel —■, szinte figyelmeztetően: nem magán az automatán van a hangsúly, hanem a szervezésen. Ott, ahol már használnak automatákat, legtöbbször kifizették e lecke tandíját. Megtanulták saját bőrükön, hogy először a szervezés, s azután az automata. Hiba lenne, ha másutt is végigjárnák ezeket az utakat; egyszerűbb, hasznosabb a tanulságok megszív- lelése, az eddig követett sorrend megfordítása. Mert a kívülálló, a laikus csodálhatja az automatákat — mint teszem magam is — pusztán boszorkányos gyorsaságukért, ügyességükért, ám a szakembernek tudnia kell, mire és hogyan kívánja felhasználni azokat, s felhasználásuknak mi a feltétele. Mészáros Ottó é * l
