Pest Megyi Hírlap, 1973. október (17. évfolyam, 230-247. szám)

1973-10-17 / 243. szám

2 PEST MEGYEI yfirtop 1973. OKTÓBER 17.. SZERDA FÓKUSZ 1 ENSZ Az ezeréves per Magyarországon „ezeréves per”-nek hívták minden elma­radott társadalom egyiki alap­vető igazságtalanságát: azt, hogy a főid tulajdonjogához semmi köze a legilletékesebb­nek — annak, aki megműveli. Nem csoda, hogy minden hír­ügynökség részletesen beszá­mol Sergio Calonge százados­nak, a chilei junta szóvivőjé­nek arról a bejelentéséről, hogy a vérfürdő közepette ha­talomra került tiszti klikk el­törli a Népi Egység agrárre­formját. CHILÉRE is jellemző volt az, ami Latin-Amerikában ma is mindennapos jelenség: az, hogy nagyon sok föld össz­pontosul nagyon kevesek ke­zében: az, hogy az óriás far­mokon, a haciendákon, az atomkorszakban is parasztok milliói éltek féljobbágyi, a földesúrnak teljesen kiszol­gáltatott életet. A FEJLETTEBB ORSZÁ­GOKBAN a földreformot még a polgári forradalmak tűzték napirendre, más kérdés, hogy maradéktalanul, a maga tel­jességében csak a szocialista országokban dőlt el ez az ezeréves per. Chilében is régi téma ez, már Eduardo Frei keresztény-demokrata kurzu­sának is egyik legfőbb ígére­te volt a latifundiumok fel­osztása. Ez azonban akkor jó­részt ígéret is maradt. CSAK A DR. SALVADOR ALLENDE VEZETÉSÉVEL választások útján hatalomra került haladó politikai for­máció, a Népi Egység való­sította meg a régi álmot. Nem utolsósorban ez volt az észak­amerikai aknamunka oka: nemcsak a hírhedt ITT-nek, hanem számos más amerikai mammut-monopóliumnak is hatalmas birtokai voltak Chi­lében. És hamarosan lesz­nek is: mint a szóvivő beje­lentette, „minden tulajdonos visszakapja korábbi birtokát”. EZ FÉLREÉRTÉST KIZÁ­RÓ, világos beszéd. Ha Chi­lében vagy másutt akadtak még olyanok, akik hittek; junta első ígéreteinek, ame" lyek szerint „semmilyen szo­ciális vívmányhoz nem nyúl­nak” — most már aligha akadnak. Pinochet tábornok és társai viszonylag gyorsan vettek le minden álarcot, ha­mar kiderült róluk, hogy klikkjük nemcsak a kapitalis­ta, hanem a feudális reak­ció rohamcsapata is. EZ A PILLANATNYI HELY­ZET. De az ezeréves per Chi­lében is csak egyféle módon érhet véget. Piénum előtt a „tízszázalékos" szovjet javaslat Az ENSZ-közgyűlés 28. ülés­szakának hétfői napján a piénum megkezdte annak a szovjet javaslatnak a tárgya­lását, amelynek értelmében a Biztonsági Tanács öt állandó tagja tíz százalékkal csökken­tené katonai költségvetését és a megtakarított összeget a fejlődő országok megsegíté­sére fordítaná. Jakov Malik, a Szovjetunió képviseletében kijelentette: „A szovjet kormány a kato­nai költségvetések csökken­téséről szóló új javaslata meg­tételekor azt a minőségileg új helyzetet vette figyelem­be, amely remzetközi vonat­kozásban most alakult ki és amely a korábbiaknál össze­hasonlíthatatlanul kedvezőbb távlatokat nyit az ENSZ szá­mára, hogy megfékezze első­sorban a nagyhatalmak fegy­verkezési hajszáját”. A javaslatot indokló motí­vumokat elemezve, a szovjet küldött rámutatott; hogy ami korábban elképzelhetetlen volt a feszült nemzetközi vi­szonyok közepette, az reális célkitűzéssé válhat most, ami­kor az enyhülés veszi át a fe­szültség helyét és egyre na­gyobb szükség van arra, hogy a politikai enyhülést a ka­tonai is kövesse. Mint mon­dotta, az általános közgyű­lési vita során számos ország képviselője hívta fel erre tel­jes joggal a figyelmet, j Malik hangsúlyozta, hogy a ! Szovjetunió és a többi szocia­lista ország szilárdan az ara­bok oldalán áll. Ugyanakkor helytelen lenne a közel-ke­leti események miatt felfüg­geszteni a leszerelés kérdé­sének sokoldalú megvitatá­sát. „Az ENSZ kötelessége, hogy hozzájáruljon a világon elkezdődött kedvező folyama­tok megszilárdításához és folyamatosságuk biztosításá­hoz”. Utalt arra, hogy a szov­jet javaslat megfelel számos ország, mindenekelőtt a fej­lődő államok érdekeinek, aka­ratának és kívánságainak, megfelel az el nem kötelezett államok algíri konferenciá­ján hozott határozatoknak. Végül Jakov Malik felhív­ta a figyelmet arra, hogy ja­vaslatát a Szovjetunió nem általános felhívásnak szánta, hanem konkrét és tárgyszerű formában beterjesztett kez­deményezésnek. BANGKOK Diákok takarítják a romokat Tajpejbe, Tajvan fővárosá­ba érkezett meg a megbukta­tott thaiföldi katonai rend­szer két vezetője: Prapassz Csaruszathiara miniszterel­nök-helyettes és belügymi­niszter, valamint helyettese, Narong Kittikacsom, a volt miniszterelnök fia. Apja, Tha- nom Kittikacsorn tábornagy hollétéről nincs semmiféle hír. Hétfőn a hírügynökségek azt jelentették, hogy a miniszter- elnök és helyettese, valamint fia együtt menekültek el a thaiföldi fővárosból. Meg nem erősített bangkoki jelentések úgy tudják, hogy mindhárman Svájctól kértek politikai me- ..nedékjogot, de választ egyelő- Jté- nem -Rajjtate^ * * * Thaiföldön, miután a kor­mányellenes mozgalom elérte közvetlen célját, a katonai ve­zetők eltávolítását, az élet visszatért kedden a rendes kerékvágásba. A kijárási tilal­mat már hétfőn feloldották, kedden pedig a megmozdulá­sok vezérkara felszólította a tömegeket, hogy hagyjanak fel akcióikkal. A thaiföldi fő­városból azóta nem érkeztek összecsapásokról hírek, habár a fegyveres erők továbbra is a készültség állapotában van­nak. Az utcákon diákok taka­rítják el a romokat. Sanya Phanmasak, az új mi­niszterelnök hétfőn, a késő éj­szakai órákban bejelentette, hogy kompromisszumos meg­állapodásra jutott a tömeg- mozgalom vezetőivel az új kormány összetételéről. Az új miniszterelnök ismét megígérte, hogy rövidesen ki­dolgozzák az ország állandó alkotmányát és fél éven belül országos választásokat tarta­nak. ENSZ Ölvenlnt tagállam levele Az ENSZ-tagállamok nagy csoportja — köztük a Szov­jetunió, az Ukrán SZSZK, a Belorusz SZSZK és más szo­cialista országok — közös le­velet intézett a közgyűlés 28. ülésszakának elnökéhez. Eb­ben kéri, hogy a világfórum foglalkozzék Bissau-Guinea Köztársaság egyes területeinek portugál csapatok által tör­tént megszállásával és azok­kal az agresszív cselekmé­nyekkel, amelyeket ezek ' a csapatok a köztársaság népe ellen követnek el. A dokumen­tumot 56 ország képviselői ír­ták alá. KAMBODZSA További hat hónap... Üjabb 6 hónapra kiterjesz­tette a rendkívüli állapotot Lón Nol tábornok, a Phnom Penh-i rezsim elnöke, s ezzel újabb 6 hónapra meghosszab­bította saját korlátlan teljha­talmát is. Phnom Penh-i jelentések szerint kedden a kambodzsai főváros térségében három helységnél voltak összecsapá­sok a Lón Nol-féle katonaság és a felszabadító erők között. A jelentések elismerik, hogy „lassan halad előre” az a né­hány zászlóalj, amelyet a Phnom Penh-i hadvezetőség a fővárostól délre fekvő terüle­tek „megtisztításával” bízott meg. Harcokat jelentettek a Phnom Penhtől 30 kilométer­rel nyugatra fekvő Ang Talek és a fővárostól 53 kilométer­rel északra fekvő Sála Lek Pram térségéből is. a I ■ I ■ ■ I Á norvég parlament Nobel-bizou­HgfiijQa. tlQl/fifll sága kedden döntött az 1973. évi I íUUGl UCllCUI fUvUlt Nobel-békedíj odaítéléséről. A ki­+ adott közlemény szerint a díjat az idén Le Dúc Thónak, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bi­zottsága Politikai Bizottsága tagjának és Henry Kissingcrnek, az Egyesült Államok külügyminiszterének ítélték oda. (Képünk a párizsi titkos tárgyalások befejeztével készült.) (Folytatás az 1. oldalról) s ebben kijelentette: Izrael soha nem ír alá olyan tűzszü- neti egyezményt, amely nem foglalja magában az „összes izraeli hadifoglyok szabadon bocsátását”. Az izraeli minisz­terelnök — korábbi nyilatko­zataihoz hasonlóan — opti­mistán szólt a harc végső ala­kulásáról. Végül rágalmakat szórt a Szovjetunióra. A nyugati hírügynökségek „egy izraeli légitámaszpont­ról” keltezett kedd délutáni jelentései arról tudósítanak, hogy a nap folyamán szinte szünet nélkül érkeztek a hadi­anyaggal megrakott amerikai óriás szállítógépek Izraelbe. A helyszínen izraeli'tisztek minden felvilágosítást megta­gadtak az érkező szállítmá­nyok természetére vonatko­zóan, sőt az egyik cinikusan megjegyezte: az amerikai re­pülőgépek bizonyára az Egye­sült Államok nagykövetsége számára szállítják az „után­pótlást”: ételt, italt és cigaret­tát; ami, látva a hatalmas C—5-ös mintájú óriás gépet — még az amerikai UPI hírügy­nökség tudósítójának is nevet­ségesen hangzott. Az amerikai fegyverszállí­tások arányaira utal egyéb­ként az egyik spanyolországi amerikai katonai támaszpont közelében élő polgári szemé­lyek közlése, amely szerint kedden 10—15 percenként zúgtak el házaik fölött a Föld­közi-tenger irányába a külön­böző típusú szállítógépek. Az amerikai hadügyminisz­tériumban kedden közölték: a John F. Kennedy nevű repü­lőgép-anyahajó parancsot ka­pott, hogy tartózkodjék az Atlanti-óceán keleti térségé­ben. A parancsot Washington­ban azzal indokolták, hogy a hadihajónak „készenlétben kell állnia arra az esetre, ha a Közel-Keleten bármiféle rendkívüli fejlemény követ­keznék be.” KEDDEN REGGEL eluta­zott Hanoiból a VDK párt- és kormányküldöttsége, amely az NDK-ban és Csehszlovákiá­ban tesz hivatalos baráti láto­gatást. A küldöttséget Pham Van Dong miniszterelnök ve­zeti. A moszkvai Pravda szerkesztőségi cikke A KEP X. kongresszusáról „Az utóbbi időben a maois­ta propaganda kampányt in­dított a KKP közelmúltban tartott X. kongresszusával kapcsolatban, s megpróbálja a kongresszust „Mao Ce-tung eszméinek hatalmas győzel­meként” beállítani. Pedig ez volt a legrövidebb, és több külföldi megfigyelő szerint „a legkülönösebb” kongresszus a Kínai Kommunista Párt tör­ténetében” — hangsúlyozza többek között szerkesztőségi cikkében a moszkvai Pravda. A X. kongresszus előkészí­tése rendkívül titokzatos kö­rülmények között folyt. A kül­dötteket, az Üj Kína jelentése szerint, nem megválasztották, hanem ,sokoldalú vélemény- csere és konzultáció” útján je­lölték Pekingben. A kínai saj­tóban alig található informá­ció a kongresszus lefolytatá­sáról, nincsenek megnevezve még a vitákban felszólaltak sem (amennyiben ilyenekre egyáltalán sor került). Mind­erre a konspirációra, ha fi­gyelembe vesszük, hogy kor­mányzó pártról van szó, nyil­vánvalóan azért volt szükség, hogy leplezni lehessen Mao Ce-tung katonai-bürokratikus csoportjának diktatúráját, el­rejteni a társadalom elől po­litikai mechanizmusát. A kongresszus nem tudta biztosítani az egységet apárU ban és az ország vezetésében, csupán ideiglenes kompro­misszumot ért el az egymás­sal vetélkedő csoportok között, ami újabb politikai katakliz­mákkal fenyeget. A kongresszus nem volt ké­pes kidolgozni pozitív progra­mot Kína további fejlesztésé­re, megoldatlanul hagyta a gazdasági és a kulturális épí­tésnek az ország szempontjá­ból égetően fontos problémáit. Peking minden politikai fondorlata ellenére a Kínai KP X. kongresszusának ered­ményei arról tanúskodnak, hogy a maoizmus, mint dokt­rínák és politikai rendszernek a válsága egyre mélyül. o A kongresszus jellege a leg- szemléltetőbben a „kulturális forradalommal” kapcsolatos állásfoglalásában mutatkozott meg. Az e néven ismert kampány több éven át lázban tartotta az országot. E kampány során lé­nyegében lerombolták azt a politikai struktúrát, amelyet a népi forradalom győzelme után hoztak létre a Kínai Népköztársaságban, szétzúz­ták a párt-, az állami és a társadalmi szervezeteket, mil­liók és milliók váltak megtor­lás áldozataivá és üldözték őket, felbecsülhetetlen káro­kat szenvedett a népgazdaság. Mindezért főképpen Mao Ce- tung a felelős. Mint Csou En- laj hangsúlyozottan kijelentet­te beszámolójában: „Mao Ce- tung személyesen indított^ meg és személyesen irányítot­ta a kulturális forradalmat”. A kongresszus szentesítette a megújhodásra irányuló intéz­kedéseket — természetesen maoista alapon — a szakszer­vezeti, az ifjúsági szervezetek, a kínai országos népi gyűlés tevékenységét. Ez utóbbi leg­utoljára kilenc évvel ezelőtt ülésezett. Meghirdette a „párt­nak mindenkit irányítania kell” elméletet. Ténylegesen jóváhagyta a „kulturális for­radalom” időszakában megtor­lásoknak alávetett párt- és ál­lami káderek egy részének re­habilitálását is. Mindez nem egyéb, mint hallgatólagos elismerése annak a ténynek, hogy a „kulturális forradalom” zsákutcába juttat­ta az országot. A megtorló kampányokat, a hatalomért folyó szüntelen harcot Mao Ce-tung megkísérli a burzsoázia és a proletariátus közötti osztályharc a kapita­lista és a szocialista út közöt­ti harc tételével igazolni. En­nélfogva — hajtogatta Csou En-laj a kongresszuson — a kulturális forradalomhoz ha­sonló társadalmi megrázkód­tatások, a két irányvonal kö­zötti harcok a jövőben is foly­tatódnak, © A KKP X. kongresszusának határozataival kapcsolatos má­sik elvi jelentőségű kérdés az­zal függ össze, hogy mennyire sikerült és sikerült-e egyálta­lán leküzdeni a pártban és ve­zetőségében meglevő különféle csoportosulások harcát. Ha hi­hetünk a kiadott közlemény­nek és a kínai sajtó kommen­tárjainak, akkor itt a legtelje­sebb sikert érték el és biztosí­tották a teljes egységet. Fel­merül a kérdés: vajon akkor miért tervezik be évtizedekkel előre a „kulturális forradalom­hoz” hasonló kampányokat? A kommunisták pártjának valóságos egysége — és erről tanúskodik a kommunista vi­lágmozgalom egész tapasztala­ta — csak egy pozitív program alapján teremthető meg, amely megfelel a marxizmus—le­ninizmus eszméinek, a szocia­lista fejlődés követelményei­nek, a munkásosztály és szö­vetségesei érdekeinek, a néptö­megek érdekeinek. Ilyen prog­ramot a kongresszus nem dol­gozott ki, 0 Várható lett volna, hogy a KKP kongresszusa megfelelő figyelmet szentel a jelenlegi nemzetközi válságot átható tényleges folyamatok és ese­ményeik sokoldalú elemzésé­nek. Azonban hiábavaló lenne arra vonatkozó utalásokat ke­resni, hogy miként kíván hoz­zájárulni a KKP a béke, a nemzetközi biztonság megerő­sítéséhez, a különféle országok egyenjogú együttműködésé­hez, a szocialista világ- rendszer és a nemzeti felsza­badító mozgalom pozícióinak megszi lárdí tásához. Csou En-laj beszámolója a világban fennálló helyzetről az alábbi értékelést adja: „a je­lenlegi nemzetközi helyzetet a földön kolosszális zűrzavar jellemzi. A hegyekben felhő- szakadás van és az egész ter­met szél járja át”. í Ezzel összefüggésben meg kell említeni, hogy Mao Ce- tung több mint 10 évvel ez­előtt „kolosszális zűrzavar­ról” beszélt, s ezt a világhá­ború perspektívájával, vala­mint azzal kötötte össze, hogy a modern civilizáció romjain épül fel az új rend. Mindenesetre, amint a be­számolóból világosan kide­rül, a kolosszális zűrzavar, az, amit szembe tudnak állítani a nemzetközi feszültség eny­hülésével. A maoisták egész felforga­tó tevékenységük élét a Szov­jetunió ellen irányítják, de az igazi kommunisták, a nem­zeti felszabadulás és a demok­rácia ügyének harcosai tud­ják, hogy Pekingnek ez a szovjetellenes tevékenysége végső soron az egész világ- szocializmus és a nemzeti fel­szabadító mozgalom érdekei­vel szemben ellenséges. A kínai vezetőség képmu­tatóan megkísérli, hogy úgy állítsa be a dolgot, mintha a Szovjetunió és Kína kö­zött valamiféle „nemzeti” el­lentétekről lenne szó. Való­jában a maoisták a szociál- sovinizmus álláspontjából tá­madják a marxizmus—leni- nizmus elveit. A X. kongresszus okmányai­nak szövegéből látható, hogy a maoisták jelenleg nem tart­ják a maguk számára időszerű veszélynek az imperializmus agresszív cselekményeit. A Kínai KP IX. kongresszusán kihirdették, hogy egyenlő ala­pokon kell harcolni a két szu­perhatalom ellen, most vi­szont a hangsúlyt a Szovjet­unió, mint a „fő ellenség” el­leni harcra helyezték. Még azt sem átallották, hogy mellőz­zék az előző kongresszus ama megállapítását, miszerint „az amerikai imperializmus mind a mai napig megszállva tartja Tajvan kínai területét”. A nemzetközi enyhülés fel­tételei közepette egyre nyil­vánvalóbbá lesz Peking szov­jetellenes irányvonalának ter- mészetellenessége. A Szovjet­unió következetesen konkrét kezdeményezésekre törekszik a KNK-val való kapcsolatok normalizálására, gyakorlati lé­péseket tesz ebben az irányban. Leonyid Brezsnyev elvtárs szeptember 24-én Taskentben mondott beszédében, hangsú­lyozta: „A Szovjetuniónak nincsenek semmiféle területi követelései a KNK-val szem­ben és kapcsolatait a szu­verenitás, az egyenjogúság tiszteletben tartásának, a bel- ügyekbe való be nem avatko­zás elveinek tiszteletéből ki­indulva építi. Ha a KNK vezetői készek tettekben is megvalósítani a KKP X. kongresszusának po­litikai beszámolójában fog­lalt kijelentést, amely szerint a Kína és a Szovjetunió kö­zötti nézeteltéréseknek nem kell zavarniuk a két ország kapcsolatainak normalizálá­sát a békés egymás mellett élés öt elve alapján, hogy a Kína és a Szovjetunió közötti határkérdéseket tárgyalásos úton, békésen kell rendezni, mindenféle fenyegetést kizáró feltételek között” — ez meg­értésre és készségre talált szovjet részről. De vajon elég realizmussal és előrelátással rendelkeznek-e Kína vezetői? — ez a kérdés. I ÖzönSik az amerikai hadianyag Izraelbe

Next

/
Oldalképek
Tartalom