Pest Megyi Hírlap, 1973. október (17. évfolyam, 230-247. szám)

1973-10-16 / 242. szám

MONOB°7H)ftI .'Á P.ES.T MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA, XV. ÉVFOLYAM, 242. SZÁM 1973. OKTOBER 16., KEDD Már csak a jövő évre kötnek szerződéseket Eddig nyolcezer sertés — Egyre többen vállalkoznak hizlalásra Jelentős feladatot lát el a PENOMAH monori kirendelt­sége, mélyből 1973. január 1- Vel a daibasi járás kivált, s az idén már csak a monori já­rás tartozik hozzá. Petrányi János, a kirendelt­ség vezetője elmondotta, hogy az eltelt kilenc hónapban nem kevesebb, mint nyolcezer sertést vásároltak fel, abból 2400-at a SERVÁL-tól. Ezer- háromszáz hízómarhát vettek át a közös háztáji gazdasá­gokból. A legtöbb sertés- és te­héntartó egyéni gazdát Monoron és Vasadon tart- " ják számon: körülbelül héíszázan - foglalkoznak hizlalással a két község­ben. A tsz-ek közül egyik sem fog­lalkozik sertéstenyésztéssel. A hízómarha nagy részét az ül­lői, úri és vecsési közös gaz­daságok szállították. Jelenleg is vesznek át a te­lepen előzetes szerződés alap­ján állatokat. Ebben az évben A GYŰLÉS ELMARADT Miért a közömbösség? ÚJABB KÍSÉRLET OKTÓBER 21-ÉN A Maglód és Vidéke ÁFÉSZ küldöttgyűlést hirdetett va­sárnap délelőttre. A meghívón egyetlen, de igen fontos napi­rend szerepelt, a százötven küldött közül mégis csak mindössze hetvenöt jelent meg, pedig ahhoz, hogy a gyű­lést meg lehessen tartani, a küldöttek kétharmadának kell jelen lennie. A gyűlés elma­radt. Felvetődik a kérdés, va­jon egyes emberek miért nem veszik figyelembe a közösség érdekeit? Ecseren például harminchárom szövetkezeti küldöttet tartanak számon, s mindössze négy ment el. Október 21-re ismét érte­kezletre invitálják az ÁFÉSZ- küldötteket. Remélhetőleg ak­kor már nem marad el a szük­séges létszám hiánya miatt. (—é—) A DOKI-CSAL AD — Kedves uram, nem, nem a szesz beszél belőlem. Egy fél liter fel­hígított, tőkét nem látott söntésbor és az a két fél rum engem még nem vág a földhöz... Maga olyan, hogy is mondják, ro­konszenves tira- pek — és bizal- ■fhasan közelebb lép hozzám —, tudja, ki vagyok én? ... Mérnök ... No, no, csak vol­tam, apukám, va­lamikor. Odébb megyek. Utánam jön. Tün­tetőén elfordítom a fejemet, mire ö megrántja zakó­mat: — Tudja, mi­lyen házakat ter­veztem? — Hagyjon en­gem békén a há­zaival — felelem neki most már in­gerülten. — Oké... De nem tudna egy tí­zest kölcsönadni? — mondja, inkább követelve, mint kérve, miközben a szemei vészjós­lóan forognak, s már tolja is elém lapátnyi tenyerét. öt lépéssel odébb egy megtört, szép arcú asszony ál­lít meg. Siránko­zik: / — Látta, látta... A férjem, igen, ő az én férjem. Már négyszer'volt alkoholelvonón. Azután sorolja, milyen magas be­osztásban dolgo­zott valamikor, el­árulja, hogy két idegen nyelven is beszél, megtu­dom, hogy miatta jutott ide, mert egyszer „rajta kapta”, hogy vala­mikor tízezret is megkeresett ha­vonta, hogy két gyereke van, akik most éheznek, majd esedezőn fordul feléin: — Legyen szí­ves 10 forintot ad­ni, hogy legalább kenyeret tudjak a gyerekeimnek vá­sárolni vacsorára. — Nem ad? — változtat hangne­met —, no jó, ak­kor csapok én itt olyan botrányt, hogy no... Ki akart velem kez­deni? ... Itt lesz mindjárt a férjem, es nezze, meny­nyien várunk itt a vonatra! •k Mind a ketten a vecsési • Lokomo­tív elnevezésű vendéglátóhely felé tartanak, a megtört, szép arcú feleség és a két idegen nyelvet be­szélő mérnök, én pedig sajnálom a húszasomat. ★ Egy vasutasru­hás férfi lép mel­lém: — Velem is ezt tették egy hete, de akkor a férfi még orvos volt. Pest­ről járnak ki, és hol itt, a vecsési nagyállomáson, hol a kertekaljai megállóban ütik fel a tanyájukat. Az utasok doki­családnak nevez­ték el őket. A múltkor hallot­tam, hogy a mo­nori állomáson is feltűntek. De mikor tűn­nek le? Elmondotta: J. Péter vecsési lakos Leírta: Kovács György GAZDASÁGOSABBAN Tökéletesebb berendezés, új technológia Sztodola Mihállyal, a bé- nyei szeszfőzde vezetőjével beszélgettünk, aki elmondot­ta, hogy a régi üstök és mérő- szerkezet helyett korszerűbb berendezéseket építettek, il­letve szereltek fel. Egyúttal új technológiát vezettek be, ezért még gazdaságosabb a fő­zés, mint korábban volt. Megtudtuk- tőle, hogy eddig több mint 20 hektoliter, fő­leg eper-, barack- és szilvapá­linka folyt le az új üstökből. Csaknem 250 mázsa cefrét szállítottak be a bényeiek és a környező községek lakói. Je­lenleg is gyümölcscefrékből fő a pálinka, de hamarosan vi­szik a szőlőcefrét is. (v.) azonban már csak jövő évi átadásra kötnek szerződést. Az idei felvásárlási kedvez­mények is bizonyítják, ho>gy növekedett , az állattartási, hizlalási kedv a háztáji gaz­daságokban. Államunk jelentős támo­gatást is nyújt az állat­tartóknak, gondoljunk csak az évi 1500 forintra, amelyet a tehéntartó gaz­dák kapnak. Biztosított volt az idén is a takarmányellátás. Az év végéig még 3200 ser­tést és 700 hízómarhát vásá­rol fel a monori állatforgalmi kirendeltség. Az átvett állatok a PENO­MAH váci, ceglédi és balassa­gyarmati vágóhídjaira kerül­nek, de jut belőlük a főváros ellátására is: a napokban 300 sertést szállítottak a buda­pesti nagyvágóhídra. Megtudtuk még, hogy a jövőben sem várható változás az átvételek for­májában, továbbra is a már ismert ára­kon veszik át a süldőket, ser­téseket, • hízómarhákat egy­aránt a monori kirendeltségen. Gér József MŰSOR MOZIK Gyömrő: Kincskereső kis ködfhön. Maglód: Tecumseh. Mende: A magyar ugaron. Monor: A nő hétszer. Pilis: A titokzatos rendszám. Üllő: An­na ezer napja. Vecsés: Szabad lélegzet. MŰVELŐDÉSI HÁZAK Gyomron, 18 órakor: a ta­nácstagok és gazdasági veze­tők klubja; 19 órakor: a Ma­gyar Néphadsereg Vörös Csil­lag Érdeméremmel kitüntetett Művészegyüttesének műsora. Monoron, holnap, 17-én 19 órakor: „A mindenséggel mérd magad” című műsor; közreműködik: Zsolnai Hédi, Dőry Virág, Somhegyi György és Rudas Gábor. A KIOSZ monori szervezetének hírei Ma délután 16 órai kezdet­tel a KlOSZ-székházban az adóról és az árakról tartanak előadást a kisiparosoknak. ★ Novemberben mestervizsga­előkészítő tanfolyam indul. Jelentkezés: Monor, Vörös Hadsereg u. 17. A tanfolya­mon ácsok és kőművesek nem vehetnek részt. ★ , Barray Sándor lakatos kis­iparos elvégezte a Mechani­kai Művek által szervezett olajkályha-kezelési és -javí­tási tanfolyamot: olajkályhák javítására is jogosult. ★ A székházban újra kapha­tók az egységárgyűjtemények. ★ A kisiparosok szakmunkás­tanuló-igényüket az 1974-es tanévre október 25-ig jelent­hetik be (Monor, Vörös Had­sereg u. 17.). A bejelentés csak a felvételi szándék köz­lését jelenti, nem jár kötele­zettséggel. Az igénybejelentés elmu­lasztásának következménye is van, ugyanis később csak az illetékes szakmunkásképző is­kola igazgatójának engedélyé­vel vehet fel ipari tanulót a mulasztást elkövető kisiparos. JEGYZET Korszerű üzemek, modem gépekkel kát fejlődött az úri szövő­üzem, a Vecsési Ruházati Szövetkezet, valamennyi monori üzem, hogy a ki­sebb szövetkezeteket, ktsz- eket ne is említsük. Emlékeztetőül: a vidéki ipartelepítés általában já- rásszerte egyet jelentett, a budapesti törzsgyár kiöre­gedett, elavult gépeinek fa­lura helyezésével, a min­dennemű szociális ellátott­ságot, az olyan általános járandóságokon túl, mint például az SZTK, a nyug­díjjogosultság stb., a mosa­kodásul szolgáló egyetlen lavór jelentette, bár az is igaz, hogy a vidéki iparte­lepítéssel a helyi munkale­hetőségek megteremtése volt a cél, ha még oly mos­toha körülmények között is. Viszont többet, jobban ter­melni csak korszerűbb technológiával, modem gé­pekkel, lehet, és persze, jól képzett , szakmunkásokkal, betanított munkásokkal, törzsgárdával. Egy te inkább örömmel tölt el bennünket a korsze­rűsödő, szociális létesítmé­nyekkel is szépen gyarapo­dó üzemek látványa, s nem kisebb öröm hallanunk az üzemi dolgozók vélemé­nyét arról, hogy jól érzik magukat, nem kívánkoznak el munkahelyükről. Jandó István — Ha bekötött szemmel vittek volna a műhelyrész­be, megesküdtem volna, hogy valamelyik jó hírű budapesti üzemben va­gyok... Nem is gondoltam, hogy ilyen korszerű körül­mények között folyik itt a termelés. Járásszerte köztisztelet­ben álló személytől hallot­tam a minap e megállapí­tást, miután meglátogatta egyik községünk kis üze­mét. Hogy melyiket? Ezegy- szer nem fontos. Hiszen e megállapítást nyugodt lel­kiismerettel lehetne általá­nosítani a monori járás csaknem valamennyi üze­mére, ktsz-ére, ipari jelle­gű szövetkezetére, mert ki tagadná: aránylag rövid idő alatt sokat fejlődtek e kis üzemek. Bevallom, Vasadon, az Irodagépipari és Finom- mechanikai Vállalatnál jár­va, magam is meghökken­tem a korszerű gépek, tá­gas, neonfényes csarnokok, a rövidesen átadásra kerülő kétszáz, illetve százszemé­lyes, szép fürdők, öltözők láttán. Szemet gyönyörköd­tető a Gyömrői Ruhaipari Szövetkezet új, emeletes üzemháza, nem különben a korszerű termelési mód, amelyet a műhelyekben al­kalmaznak. Hasonlóan so­Pályaszéli jegyzet Maglódon elvérzett a listavezető A mérkőzés előtt a bajnoki tabella első helyén perbáli, az utolsón a maglódi csapat állt. Érthetően ' kevés esélyt adtak a hazaiaknak a szurkolók. A találkozó előtt két régi, is­mert, kitűnő labdarúgó barát­ságos kézfogásának lehettünk szemtanúi: Povázsay László, a Csepel, Győr, MTK, majd az Előre játékosa, jelenleg a per­báliak edzője, Egervári László volt klubtársa, a jövőben a maglódiak edzéseit irányítja majd. A jálékről Amilyen barátságos volt a hangulat a pálya szélén, olyan kemény küzdelem * folyt a pályán. Feltűnt, hogy a maglódiak többet támadtak, s már az első félidőben több helyzetet dolgoztak ki. Sikerült is a vezetést megszerezniük. A második 45 percben Maglód hamar bebiztosította a győzel­met. Akkor, sajnos, több dur­va „belemenés” is előfordult mindkét csapat részéről. Gombkötőt felvágták, és ő tör­leszteni - igyekezett: mindkét játékost kiállította Vasas já­tékvezető. A közönség elégedett volt a játékkal, egy-egy jó akciót tapssal jutalmazott. A magló­diak meglepő biztonsággal fektették kétvállra a még ve­retlen Perbált. A játékosokról Klim a kaput jól őrizte. A hátvédsor, Laczkó, Rakita és Bógyis remekül játszott. Po- tocska és P. Nagy I. volt a csapat mozgatórugója, utóbbi a mezőny legjobbjának bizo­nyult. Elöl Füleki és Galam­bos érdemel dicséretet, de Széman is megtette a magáét. Talán Horváth S. nyújtott csak gyengébb teljesítményt. A közönségről i Már az ifimérkőzés közben is többször meg kellett állítani a játékot a bekiabálások miatt. Semmi értelme a bekiabálá­MEGERI A FÁRADOZÁST Méh ész ke dők Gáspár Istvánnal, a bényei méhész szakcsoport legidő­sebb Ragjával beszélgetünk. — A méhész szakmát, illet­ve a kis méhészetet az elöre­gedés veszélye fenyegeti — panaszolja. — Mind kevesebb és kevesebb azoknak a szá­ma, akik méhekkel foglalkoz­nak, még pár éve is jóval többen voltunk Bényén is, mint ma. Fiatal korban is érdemes — Miért a csökkenés? — Leginkább azért, mert sok elfoglalt ember reményét, kedvét elvette a mérgező nö­vényvédő szerek helytelen al­kalmazása. Másik jelentős ok: a fiatalok érdeklődése eltoló­dott a műszaki pályák irányá­ba. Kevesen gondolnak arra, hogy fiatal korban is lehet és érdemes méhészkedni, mert nagyon kifizetődő, és semmi­vel sem igényel több munkát, mint bármilyen más állattar­tás. — Mióta foglalkozik mé­hekkel? — 1937-ben kezdtem el, két családdal, s ma már 27 csaló­dom van. A méhészetet na­gyon megszerettem, nem is tudnám a napi munkámat anélkül elképzelni. — Hogyan sikerült az idei pergetés? — Vándorlás nélkül, csalá­donként 20—22 kilbit perget­tem, ami jónak mondható. Szakkörök az úttörőknek Kedves Pálnak, a szakcso­port másik tagjának 24 méh­családja van. Sehova nem jár szárnyas rovarjaival, mivel a kaptárai nem a legjobb álla­potban vannak. Nagyon jó lenne, ha az ÁFÉSZ kedvez­ményes áron bocsátana desz­kát a szakcsoport tagjainak rendelkezésére, úgy, mint más városokban, illetve községek­ben. A másik ok: fél, hogy olyan helyre viszi a méheket, ahol mérgező vegyszerrel per­meteztek. Elmondotta még, hogy kis- méhészettel kevesen foglalkoz­nak, s jó, hogy sok előrelátó pedagógus méhészeti szakkört szervez az iskolában az úttö­rőknek. E szakkörök egyik legjelentősebb eredménye, hogy megkedveltetik a gyere­kekkel a méhészetet. Az idén családonként 20 ki­ló akácmézet pergetett, ami­vel elégedett. A mézet a pi­lisi ÁFÉSZ vette át, 20—22 fo­rintos áron. Demeter János csoporttag 16 méhcsaláddal rendelkezik. Ö sem. vándorol. Csak akác­ról gyűjtöttek méhei, mivel az idei nagy szárazság miatt tarlóról nem gyűjthettek. Családonként ő is 18—20 kilót pergetett. Sok ÁFÉSZ segít Simon Gyulának 5 családja van, de csak pár éve foglal­kozik méhészettel, melyet na­gyon megszeretett. Érthetet­lennek tartja, hogy ilyen ke­vesen foglalkoznak vele, pe­dig szerinte is ugyancsak megéri a fáradozást. A csalá­donkénti 20 kilós eredmény már kifizetődő. Elmondotta, hogy sok ÁFÉSZ segíti az is­kolai szakköröket: könyveket, diafilmeket, kaptárokat, mű- lépeket, cukrot és méhcsalá­dokat juttat a méhészkedő gyerekeknek. — Ez helyes — mondta —, viszont ne csak az ÁFÉSZ- vezetők gondja legyen, mi, szakszövetkezeti tagok is tart­suk feladatunknak a méhtar- tás megkedveltetését, támoga­tását, és akkor többen mé- hészkednek majd. ☆ A szakszövetkezeti tagok 6 forint 60 filléres áron kap­ják a cukor kilóját. így a téli etetés olcsóbb nekik, mint azoknak, akik a cukrot kilón­ként 10 forintért vásárolják. Vitéz Imre soknak, azokkal csak a játék­vezetőt hangolják maguk el­len a nézők. Szép jelenet volt viszont az, amikor a végén felhangzott a „Szép volt, fiúk” és az azt kísérő vastaps. A játékvezetőről Vasas játékvezető kitűnően bíráskodott. Jó segítőtársakra akadt Böröcz és Kóczián sze­mélyében. Monor nyerte a vonali rangadót Az üllői csapatot mintegy ötven-nyolcvan szurkoló kí­sérte el Monorra. Mindannyian csalódtak, mint ahogy csaló­dott az a hét-nyolcszóz hazai néző is, aki kíváncsi volt a két csapat játékára: a gyenge produktum nem tudta lázba- hozni őket. A vendégek védel­me sokszor túl keményen vá­lasztotta el a hazai csatárokat a labdától, például a 20. perc­ben is, amikor László Sándort a büntetőn belül csúnyán fel­vágták: nagyon sportszerűtlen jelenet volt. A második félidőben is gyenge színvonalú játékot mutatott mindkét csapat. Az eredmény: Monor—Üllő 2:0. Monor ifi—Üllő ifi 4:0 Területi mérkőzés Malinovszkij SE- Gyomra 3:0 (1:0) Nagytarcsa, kétszáz néző, vezette: Mizsei (hiba nélkül). A hazaiak léptek fel táma­dólag, az első gólt mégis csak a gyömrői kapusnak köszönhe­tik. Baár rosszul végzett el egy kirúgást, s a labda egy hazai játékos elé került, aki 30 (!) méterről kapura emelte: a meglepett Kalina mellett hullt a hálóba. Szünet után kidomborodott a Malinovszkij SE nagyobb tu­dása. A gyömrőiek továbbra is lélek nélkül, enerváltan küz­döttek, így a honvédcsapat győzelme még nagyobb arányú is lehetett volna. Sülysáp-Nagykáta 3:1 (2:0) Nagykáta, száz néző, vezette: Bodnár (jól). A nagyon jó iramú, színvo­nalas és sportszerű mérkőzé­sen a vendégek kulturáltabb játékukkal még nagyobb arányban is nyerhettek volna. A gólokat Motolai (2) és Bé­kési szerezte. (g. j. — v. L) l » P

Next

/
Oldalképek
Tartalom