Pest Megyi Hírlap, 1973. október (17. évfolyam, 230-247. szám)

1973-10-03 / 231. szám

1973. OKTOBER 3., SZERDA PESl MEG k/CívIop Szimpozion Visegrádon Az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem, állam- és jogtu­dományi karának rendezésé­ben kedden Visegrádon négy­napos nemzetközi pénzügyi, jogi szimpozion kezdődött. A tanácskozás részvevői — szov­jet, bolgár, csehszlovák, len­gyel, NDK-beli, jugoszláv és magyar szakemberek — a szo­cialista pénzügyi jog és jugtu- domány időszerű kérdéseit vi­tatják meg. A szocialista országok pénz­ügyi jógi együttműködésének keretében első alkalommal összehívott nemzetközi ta­nácskozást dr. Ádám György, az ELTE rektora nyitotta meg. Nemzetközi álfafhigiámai kongresszus kezdődött kedden a Magyar Tudományos Akadémia dísz­termében, ahol csaknem 200 hazai és külföldi szakember vitatja meg az állattenyésztés egészségügyi kérdéseit. A négynapos tanácskozást dr. Kovács Ferenc, az Állatorvos- tudományi Egyetem rektora, a nemzetközi állathigiéniai tár­saság elnöke nyitotta meg, majd dr. Soós Gábor, a mező­gazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyettese tar­tott előadást. A miniszterhe­lyettes után dr. Kovács Ferenc beszélt az állathigiénda szere­péről és jelentőségéről a mo­dern állattartásban. A tanácskozáson tíz téma­körben több mint 100 előadás hangzik majd el. Kollektív szerződés — üzemi demokrácia Minta lehet a nagykőrösi gyakorlat Sajtótájékoztató a Munkaügyi Minisztériumban A Munkaügyi Minisztérium szakemberei nyolcvan válla­latnál — több mint 400 ezer ember munkahelyén — vizs­gálták meg a kollektív szerző­dések végrehajtását, a beszá­molók és a viták hatékonysá­gát. Tegnap dr. Nagy László, a minisztérium munkajogi fő­osztályának vezetője e felmé­rés tapasztalatairól tájékoztat­ta a sajtó munkatársait. Be­számolójának külön aktuali­tást ad az a tény, hogy vál­lalatainknál épp most, Gyarapodó tehénállomány Szakosodás útján a valkéi tsz Szeptember vége egy nem túlságosan nagy, ám nem is jelentéktelen eseményt hozott a válkói Űj Élet Termelő- szövetkezet számára: kibő­vült az a szakosított, 400 ál­latra méretezett tehenészeti telep, amelynek műszaki át­adása tavasszal történt meg. Most egy újabb 100 férőhelyes istálló készült el, amelynek benépesítése, állatokkal való feltöltése a már meglevő üsző­állomány révén történik. S még az idén, előreláthatóan az esztendő utolsó hónapjában szintén megépül a 250 férőhe­lyes, úgynevezett kötetlen zárt rendszerű istálló, amely­ben hízómarhákat tartanak majd. Mi e szisztéma lényege? — kérdem Kovács Lászlótól, a tsz elnökétől. Együtt mennek exportra — E tartási mód lényege az, hogy az állat nincs lekötve a jászolhoz, de zártan, boxok- ban éldegél, ahol, abrakos hizlalással, 13 hónap alatt 5—0 mázsás lesz, hogy aztán el­utazzék, főként olasz exportra. Minden boxban 13 állat hízik, s ezek olyannyira összeszok­nak, hogy azonos vagonban mennek exportra _is. Minden vagonba 12 marha fér, a ti­zenharmadik amolyan tartalé­kos szerephez jut, hátha nem hízik valamelyik eléggé. Kovács Lászlótól megtudom azt is, hogy évek óta 3000— 3500 liter az átlagos tejhozam a valkói szövetkezetben, ami országosan is kimagasló, lé­vén ez utóbbinak az átlaga 2500 liter körül. Tehetünk egy összevetést a hajdani helybéli produktummal Js: 1958-ban, tehát közvetlenül a tsz megalakulása előtti esz­tendőben, mindössze 1500 liter volt a valkói tehenek átla­gos tejhozama. Az idén 3500 litert várnak a magyartarka állománytól, amely folyton- folyvást gyarapszik. Egy évti­zedre visszapillantván: 1963- ban 246, 1966-ban 329 szarvas- marha, ezen belül 91, illetve 157 tehén van a közösben — ma viszont 1100 szarvasmar­ha, ebből pillanatnyilag 400, de jövőre már ötszáz tehén birtoklója lesz a szövetkezet. Kiszolgálni az állattenyésztést Az Űj Élet Tsz tagja a Gal- gatej társulásnak, amelynek naponta 4000 liter tejet szál­lít. A valkóin kívül Túra, Vácszentlászló, Dány és Zsám- bok termelőszövetkezete ala­pította ezt a közös vállalko­zást, hogy ily módon jövedel­mezőbben értékesíthessék ter­mékeiket. E reményekben nem csalatkoztak, jóllehet az utób­bi hónapokban már van bizo­nyos eladási gondjuk: a napi 15—20 ezer, közösen földolgo­zott tejből ezer liternek nincs megbízható piaca. Nem kívá­nok sokirányú tennivalók elemzésébe elmélyedni, meg­tettük azt lapunk egyik kö­zelmúltbeli számában, ezúttal csak annyit: ez a föltehetően átmeneti zavar nem módosít­ja a valkói szövetkezet veze­tőinek azt a véleményét, hogy helyesen jártak el, amidőn — az idevágó kormányhatározat szellemében — a szarvasmar­ha-állomány fejlesztését tart­ják legdöntőbb tennivalónak állattenyésztésükben. — Az a koncepciónk, hogy a növénytermesztés szolgálja ki az állattenyésztést — hang­súlyozza Kovács László, aki 1962- ben jött Valkóra főmező­gazdászként, majd elnökké választották, s változatlan di­namizmussal igyekszik tovább szilárdítani a nagyüzemi gaz­dálkodásnak immár nemcsak a kereteit — amelyek meg­vannak, kialakultak —, ha­nem mindazt, amit e keret egybefoglak — Olyan, tömbö­sített, zárt termelési rendszert kívánunk megvalósítani, amelynek lényege, hogy haté­konyabban leszünk képesek az erő- és munkagépek kihaszná­lására Azzal, hogy egy-egy tömbben termesztjük a külön­féle de most már pusztán négyre apadt — nem is olyan régen még 15—20 félét vetet­tünk, ültettünk — növényt, voltaképpen a szövetkezetben megteremtjük a magunk kis zárt szisztémáját, amelyhez megtaláljuk a legcélszerűbb gépsorokat. Íme tehát, először hallok ilyesfajta kezdeményezésről: anélkül, hogy a tsz belépne valamely országosan ' ismert zárt rendszerbe — köztudott, hogy mindössze négy van be­lőlük —, önmaga kívánja meg­lelni a magasabb hozamok út­ját. Ennek természetesen föl­tétele — miként egyebütt is — a szakosodás. Enyhített az eső Búza, kukorica, zöldborsó és pillangós takarmányok — ez a mai növényszerkezet. A mind­össze 9,4 aranykoronás, lénye­gesen az országos, s jóval a gödöllői járás átlaga alatti mi­nőségű földeken, oz idén 41 mázsa búzát arattak hektá­ronként. 23,5 mázsát holdan­ként. Miként a tejhozam ese­tében, úgy itt is érdemes egy összevetést tenni: a tsz meg­alakulása előtt 9,5 mázsa volt a valkói parasztok holdankénti búzaátlaga. (Való igaz, a tsz első éveiben ennél is alacso­nyabbra süllyedt ez a hozam: 1963- ban 7, 1964-ben 8,1, 1965- ben azonban már 13,1 mázsa volt az átlag, amely adialék- sor pontosan megfelel a tsz fejlődésének, beleértvén a gyötrelmes indulást, majd a jó tíz esztendeje megkezdődött fölívelést.) Nyilvánvaló, hogy a föld csak a megfelelő táp­anyagot, a gondos művelést hálálja meg, ezért magas, hol­danként nyolc-tíz mázsa ve­gyes műtrágyát adagolnak a búzához, amely növény ter­mesztése gépesített. — Áz idei vetés meglehető­sen kilátástalan körülmények közepette kezdődött — mond­ja az elnök. — A szárazság miatt több műveletet kellett elvégeznünk, vagyis tetemesen megugrottak a költségeink. Az esőzések azonban már enyhí­tenek ezen a gondon. A tsz 550 holdnyi kukoricá­ja viszont megsínylette az aszályt, ezért a terméskilátás alaposan megcsappant abban a két hónapban, amíg egy sze­mernyi eső sem hullott a val­kói határban. De így is 23—25 mázsányi kukoricát várnak májusi morzsoltban kalkulál­va holdanként — a tsz meg­alakulása előtt az ebbéli ho­zam 15 mázsa volt a faluban. Ami a növénytermesztés, va­lamint az állattenyésztés har­móniájának megteremtéséből hiányzik még: a takarmányok szárításának, földolgozásának, tárolásának, vagyis a magas takarmány érték „megfogásá­nak” a lehetősége. Anyagi fe­dezetük van rá, 1975-re meg­épül a gazdaságnak ez a lánc­szeme is, a 10 millió forintba kerülő takarmányüzem. Jubileum előtt Ez az időpont túl lesz már a tsz megalakításának másfél évtizedes jubileumán, ame­lyet tavasszal szándékoznak megünnepelni. Erre az alka­lomra dr. Udvari László, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem professzora földol­gozta és megírta a valkói tsz történetét, tavaszra ez is meg­jelenik. A professzor idézi Ko­vács Lászlót, a volt főmező­gazdászt, a mai elnököt, aki szintén Gödöllőn szerezte mpg a diplomáját, s 'aki elmondta a krónika szerzőjének: nagy szerepet tulajdonít a szövet­kezeti demokráciának. „A szö­vetkezeti gazdálkodáshoz nem­csak jómódú, dolgos, hanem művelt, a saját sorsát és a nép érdekeit is figyelembe ve­vő parasztokra van szükség. Ezt pedig csak a szövetkezeti demokrácia megtartásával le­het elérni.” Az elnöki vallomást meg­erősíti mindaz, amit a valkói tsz szisztematikus gyarapodá­sáról a hírlapíró följegyezhet. Keresztényi Nándor a negyedik negyedévben kerül újra napirendre a kollektív szerződések elemzése, a módosítások szükségességének feltá­rása. A szakemberek elsősorban azt vizsgálták, hogy a vezetők milyen részletesen tájékoztat­ják a munkásokat a kollektív szerződés végrehajtásáról. A többi között megállapították, hogy a vállalati beszámolók­ban még mindig sok az álta­lánosság, ezekből nem derül ki pontosan, hogy az ígért jo­gok és a vállalt kötelezettsé­gek egyensúlyban vannak-e. A szakemberek a formális érté­kelés okait keresve, rámutat­tak, hogy a legtöbb vállalat­nál nincs olyan • Információs rendszer, amely a kollektív szerződés végrehajtásának minden területére kiterjedne. Nem ritka tünet a vezetők részéről a kollektív szer­ződések lebecsülése sem. A hiányos tájékozottságon és a helytelen szemléleten a leg­rövidebb időn belül változtatni kell — mondotta a főosztály- vezető. Hogyan illeszkedik a kollek­tív szerződés, a beszámoló vi­tája az üzemi demokrácia rendszerébe? — így fogalmaz­ták meg második kérdésüket a szakemberek. Megállapították, hogy az üzemi demokráciában előkelő helyet foglal el a be­számoló és a vita. Ahol jó be­számolót készítettek, elegendő időt biztosítottak a felkészü­lésre, ott a dolgozók 60—70 százaléka megjelent, 10 száza­léka résztvett a vitákban. A hozzászólók, az őket közvetlenül érintő kérdéseken túl a kollek­tíva, az egész vállalat problémáival is foglalkoz­tak. Különösen sók hasznos ötlet hangzott el a munka- és üzemszervezés javításáról, e javaslatok nyolcvan százaléká­val egyetértettek a gazdasági vezetők. Ezután a főosztályvezető ar­ról szólt, hogyan segíti a mi­nisztérium a kollektív szerző­dések hatásosabb végrehajtá­sát. A vállalatok vezetői olyan módszertani anyagra számít­hatnak, amelyek segítik a be­számolók elkészítését, a viták bonyolítását. A minisztérium illetékesei elhatározták, hogy azokat a vállalatokat kérik fel A Suhl megyei ifjúsági delegáció Százhalombattán A hétfőn megyénkbe érke­zett öttagú Suhl megyei FDJ delegáció tegnap délelőtt Szentgyörgyvári Istvánnak, a KISZ Pest megyei bizottsága titkárának kíséretében Száz­halombattára látogatott. A vá­rosi KISZ-bizottságon Komá­romi János, az MSZMP városi bizottságának első titkára, Barthoíomaei Gy örgy, a városi pártbizottság titkára, Koltai Attila, a városi KISZ-bizottság titkára, Ferenczi Illés, a vá­rosi tanács elnökhelyettese, valamint Bagi Gábor védnök- sé.gi szervező fogadta a vendé­geket. A várasd KISZ-bizottság után a vendégek a Dunai Kő­olajipari Vállalatnál tettek lá­togatást, ahol Péczeli Béla, a DKV igazgatója, Mezei Lajos, a gyár pártbizottságának tit­kára és Gátai Tamás, a KISZ- bizottság titkára fogadta őket. Az igazgató tájékoztatást adott a gyár tevékenységéről, gazda­sági eredményeiről, majd a delegáció tagjai megnézték a DKV fontosabb üzemeit. A délután folyamán a ven­dégek Érden megtekintették a művelődési házat, az ifjúsági klubot, valamint az új szak­munkásképző intézetet. Ma Nagykőrösön megismer­tednek a konzervgyárral, dél­után pedig a kocséri termelő- szövetkezetben szüreten vesz­nek részt, s találkoznak a ter­melőszövetkezeti fiatalokkal. jó tapasztalataik rögzítésére, melyek eddig a legjobb ta­pasztalatokat gyűjtötték. Mun­katársunk kérdésére a főosz­tályvezető elmondotta, hogy több Pest megyei vállala­tot Is felkérnek a mód­szertan kimunkálására, így például várható, hogy a Nagykőrösi Konzervgyár jó gyakorlata is mintául szolgál majd más vállalatok szá­mára. F. P. A szlovák nemzeti felkelés, képekben A csehszlovák néphadsereg napja tiszteletére a budapesti Csehszlovák Kultúra és a Ma­gyar Néphadsereg Központi Klubjának parancsnoksága gazdag, változatos programot állított össze. Ennek első ese­ménye kedden délben volt, amikor a központi klub Váci utcai épületében ünnepélyes külsőségek között megnyitot­ták „A szlovák nemzeti fel­kelés képekben” című kiállí­tást. Ugyancsak kedden nyílt meg a Karikás Frigyes kato­nai kollégiumban a Csehszlo­vákia idegenforgalmi szépsé­geit bemutató fotókiállítás. Ma este filmbemutatóval foly­tatódik a program. Szakipar Ek«s János felvétele Megtekintik a ceglédi bor- palackozót és meglátogatják a ceglédi városi ifjúsági klubot. Október*1 4-én, csütörtökön Vácott a város politikai veze­tőivel találkoznak a delegáció tagjai, majd látogatást tesznek az Egyesült Izzó váci gyá­rában. P ontosabban: szak- és szerelőipar, a hivata­los szóhasználat így jelöli azokat a tevékeny­ségeket, amelyek egyre na­gyobb szerephez jutnak a beruházásoknál, a fejlesz­tési, felújítási munkáknál, a termelőüzemek: rekonst­rukciójánál. Szak- és szere- lőiparosok dolgoznak a padlóburkoláson, a víz-, gáz-, villanyvezetékek, a fűtőberendezések elhelye­zésén, szerelők állítják össze a darabokban szállí- ' tott csöveket, tartályokat, gépeket. Szakipari tevé­kenység a százhalombattai hárommillió tonnás at­moszferikus-vákuumdesz­tillációs sor hegesztési munkáinak elvégzése épp­úgy, mint a lakóházak „vi­zesblokkjának” — konyha, fürdőszoba, mellékhelyiség — szigetelése, o törökbá­linti tüdőgyógyintézetben 1,8 millió forintos költség­gel elvégzett szennyvízde­rítő-, kazán-, villanyháló­zat-felújítás. A szak- és szerelőipar döntő, nélkülözhetetlen ré­sze mindenfajta beruházási, fejlesztési programnak. A szak- és szerelőipar országosan is, a megyében is e programok legérzéke­nyebb, leggyengébb pont­jának számít. Gödöllőn hónapokat ké­sett két, összesen 80 lakást fedele alá fogó épület át­adása, mert azon állt a vi­ta, hogy megfelelő-e, jcellő minőségben elhelyezett-e a padlóburkolat... Cegléden a kétezer vagon befogadó- képességű gabonatároló át­adási határideje 1972 vége volt, de még most is csak 600 vagonos kapacitással működik, főként szak- és szerelőipari problémák miatt. Hasonló gondok kés­leltették — késleltetik — Százhalombattán a Dunai Kőolajipari Vállalat több részegységének határidőre történő üzembe helyezé­sét... Egy-egy közepes lé­tesítményen fél tucat szak- és szerelőipari vállalat em­berei dolgoznak. A nagybe­ruházásokon az alvállalko­zók száma sűrűn megha­ladja a húszat is, s pusz­tán tevékenységük egyezte­tése, munkavégzésük sor­rendjének megállapítása négy-öt beruházási ügyinté­ző idejét köti le. T úlzottan szakosodott a szak- és szerelőipar, de ugyanakkor gépe­sítési színvonala alacsony, kapacitásuk összetétele nem tükrözi a mai igénye­ket s még kevésbé felel meg a holnapi követelmé­nyeknek. Miközben fölös képességékkel küzdenek — s munka , után szaladgálnak — például a villany-, és műszerszerelő vállalatok, szövetkezetek, addig kínzó —■ a befejezést erősen hát­ráltató — hiány mutatko­zik ún. minőségi hegesz­tésben, csőszerelésben ... S hogy a feszültségek nem pusztán falra festett ördög­ként léteznek, azt bizonyít­suk egy, a magunk tapasz­talatainál nyomosabb ta­nulmány említésével. Az elemzést az Országos Mű­szaki Fejlesztési Bizottság készítette, s eszerint 1975­re 8—9 milliárd forint ér­tékre növekszik a techno­lógiai szerelések iránti igény, de ebből 1,5—2 mil­liárd forintnyi munka elvég­zésére nem lesz kapacitás. Építőmesterileg tehát ké­szen áll majd az építmény, legyen az akár lakóház vagy ipari csarnok, de könnyen megtörténhet, hogy mégis meghiúsul a terv szerinti átadás. Mert nincs elég szakiparos, sze­relő, mert munkájuk csak kis részben gépesített, s a gépek többsége elavult... Amit még inkább aláhúz az a tény, hogy a szak- és szerelőiparban évek óta a tervezettnél kisebb mérték­ben növekszik az egy főre jutó termelési érték, azaz nemhogy csökkenne a fel­adatok és a teljesítmények közötti rés, hanem lassan, de fokozatosan tágul. Igaz, az 1971. július 1-i hatállyal életbe lépett rendelkezés — akkor már hosszú ideje ismert, kárhoztatott, de megtűrt jelenségnek véget vetve — ugrásszerűen nö­velte a beruházásokon dol­gozó szerelők személyi ér­dekeltségét mind a határ­idők betartásában, mind a munka előírt minőségű el­végzésében, de semmit nem változtatott a vállala­tok helyzetén. E zt a helyzetet pedig az jellemzi, hogy nincs különösebb ér­dekeltség a munkavégzés korszerűsítésében, a kapa­citások fejlesztésében, mert — néhány kivételtől elte­kintve — a nagy kereslet így is lehetővé teszi a fel­adatok közötti 1 válogatást, a legjobb nyereséggel ke­csegtető munkák „kimazso­lázását”, az árak nyílt vagy burkolt emelgetését. Az építés gyors iparosodá­sa — így a lakóházaknál a nagypanelek térhódítása —, a könnyűszerkezetek alkal­mazásával elért időnyere­ség még inkább kiemelte a szak- és szerelőipar elma­radottságát, s azt a tényt, hogy a gyatra szervezés miatt a meglevő kapacitá­sok ktihasználtsága sem megfelelő. A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat — s ez dicséretére válik —, ráérezve időben a felada­tokra, évekkel ezelőtt gyors tempóban fejleszteni kezd­te szak- és szerelőipari részlegeit, de így sem győzi a munkát. Ám ugyanakkor — s ez már nem válik di­cséretére — nehézkesen, sok huzavonával fogadta azt a fölkínált lehetőséget, hogy a Ceglédi Tanácsi Építőipari Vállalat — amelynek 30 milliós évi szakipari kapacitása van — bekapcsolódjék ilyen ter­mészetű teendőik ellátásá­ba. Az első lépés tehát a szervezettség javítása, a meglevő kapacitások legha­tékonyabb fölhasználása érdekében. Ez a lépés lé­nyeges javulást hozhat, s alapot teremthet arra, hogy a szakipar ma oly’ zilált szénája fokozatosan rende­ződjék, összhang* teremtőd­jön a fejlesztési munkák e két önálló, de egymástól el nem választható területe között. Mészáros Ottó 4 I

Next

/
Oldalképek
Tartalom