Pest Megyi Hírlap, 1973. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-08 / 210. szám

1973. SZEPTEMBER 8., SZOMBAT “KJCívlap 3 Ma kezdődnek Gödön a Fészek-emiéknapok A munkás kultúregyesületi mozgalom és a Fészek Ma délelőtt a gödi művelődési házban ünnepélyes keretek között nyitják meg a dunakeszi helytörténeti szakkör gyűjté­séből rendezett kiállítást, s ezzel megkezdődik az idei Fészek ünnepség. A tárlat Dunakeszi munkásmozgalmi hagyományait dokumentálja. Ezt követően A munkásmozgalom-történet ku­tatásai, módszerei címmel tudományos tanácskozást rendeznek. Vitaindító előadást tart Erényi Tibor, a Párttörténeti Intézet osztályvezetője. A további programban úttörő—veterán talál­kozó szerepel. Holnap, vasárnap délelőtt tíz órakor kezdődik a gödi Fé­szekben az az ünnepség, amelynek szónoka Tausz János or­szággyűlési képviselő, az IBUSZ vezérigazgatója lesz. Az ün­nepség keretében avatják fel a munkásmozgalmi emlékművet, Nagy István János szobrászművész alkotását. A délután — a Fészek-hagyományokhoz híven — a sporté és a kultúráé lesz. Az országgyűlési tisztségviselők, bizottsági elnökök és képviselőcsoport­vezetők tanácskozása A Duna mentén óriási mélyedést vájt régóta az eső­víz, emberkéz. A vájás olda­lait belepte a buja fű, belse­je finom homok. A homokot sátrak övezik. Sátrak előtt fiúk, lányok hevernek, ke­zükben könyv, újság. A homo­kos térség egyik részében vagy hatvan fürdőruhás fiú meg lány sorakozva torná­zik ... Odébb nagyobb csoport ül a homokban, a körben bar­nára sült lány vezényel. Éne­kelnek. Dalaik maiak, a mai ember vágyódását, hitét, re­ményét zengetik a kékség aranyos napja felé ...” így írja le 1929 nyarán a Munkás Testedző Egyesület, az MTE „Fészek”-nek becé­zett kirándulóhelyét és annak életét, „Napsütés a Duna fö­lött” című könnyed irodalmi riportjában Gergely Sándor, a 100% folyóirat 2. évfolyama 410. oldalán. SZEMBEN A SZIGETMO­NOSTORI SZIGETEN fekvő Horánnyal ez a gödi Duna- jáarti hatalmas, 5000 négyszög- öles gödör már a századfordu­ló éveiben is természetadta védett kirándulóhelye volt budapesti munkáscsaládok­nak. A német munkásmozga­lom példájára ez 1907/8-as években alakult meg az MTE, az első Munkás Testedző Egyesület, belügyminiszteri jóváhagyással, politikai te­vékenységet kizáró alapsza­bályokkal. A kiránduló egye­sületi tagok az- évek során önkéntes munkával rendez­ték, egyengették, építgették telephelyüket. Az 1918—19-es forradalmi események, a hő­si főpróba, a Tanácsköztársa­ság leverését követő években, az ellenforradalmi Horthy- fasiszta elnyomás éveiben a kiránduló munkásfiatalok, munkáscsaládok, lakókörze­tekben együttélő, üzemekben együtt dolgozó munkáskol­lektívák a munkásszolidari­tást erősítő élményre vágytak, ezt keresték és meg is talál­ták a gödi Duna menti kirán­dulóhelyeken. Az évek során az MTE, gödi kirándulóhelyét annyira megszerették, hogy az egyesület gyarapodó szak­osztályai, tornászai, súlyeme­lői és évente a sok ezer ven­dég a szépen, önkéntes mun­kával rendbeszedett öblös te­rületet „Fészeknek” kezdtfe becézni., Ez a név a mai na­pig szinte történelmi elneve­zéssé, fogalommá lett a Du­na menti kirándulók körében. Horányban a MTE-vel szem­ben a szigeten a Természet- barátok Turista Egyesülete, a TTE vert tanyát. Mellettük a banktisztviselők építették ki telepüket. A Fészek mellett a gödi partokon szinte minden ipari Szakma kollektívája le­rakta kisebb-nagyobb „fész­két”. Az egész úgynevezett „vörös Duna-part” sávja 3— 4 km-re húzódott lefelé. EZ VOLT tehát lényegében, az az összefüggő egységes te­rület, amely a régi munkás­tradíciókra épülve a FésSfek körül a munkás kultúregye- sületek gödi-parti fejlődésé­nek az 1920—30-as években is összetartó bölcsőjévé lett. Mindenekelőtt azt kell hang­súlyoznunk, hogy a magyar munkásosztály az 1920—30-as években a munkás kultúrmoz­galom lendületes fejlődésével töretlen osztályharcos akara­tát fejezte ki. A kultúregye- sületek tömegszervezetekké nőttek. A munkás sport-tömegmoz­galomnak nemcsak a hazai, hanem nemzetközi vonatko­zásban is jelentős politikai be­folyását egy példával szeret­nénk, bemutatni. 1926-ban a Vörös Sportinternacionálé nemzetközi sportnappá nyil­vánította július első vasárnap­ját. Ezt a napot 1929-ben meg­ünnepelték nemcsak a gödi sportolók, hanem a gödi mun- kás-kultúregyesületek is. Mint ahogy Kihári Ferenc és Mol­nár János — ma már érdemes nyugdíjasok —, akkor a 100% szavalókórusa vezetőségének tagjai elmondják, az ünnepség már Pesten kezdődött. A 150— 160 tagot számláké szavalókó­rus két pótkocsis, feldíszített teherautón robogott Gödre. Telephelyükön több száz ün­neplő hozzátartozó, rokon, ba­rát, szaktárs fogadta őket és együtt haladtak végig a gödi Duna-parton, a szavalókórus rögtönzött előadásai, Zányi Olga — ma Hevesi Gyüláné — kiemelkedő szólói nyomában. Mire a Fészekbe értek, több ezres tömeg várta őkét a ho- rányi átkelő mindkét oldalán, különösen a TTE telepein. A szigeten. Itt nagy számban je­lentek meg, együttes felvonu­lásban a csepeli, erzsébeti, kis­pesti, kőbányai, újpesti, az V. és a VII. kerületi TTE-szak- osztályok, maguk is több ez­res tömeget alkotva. CSAK EGY PAR NÉVVEL akarjuk jelképesen bemutatni, hogy a későbbi illegális kom­munista mozgalom milyen je­lentős harcosai álltak akkor fiatalon a TTE-sportolók so­raiban. A csepeli szakosztályt Kalamár József, Mihala Gyu­la, Vörös József, Meggyesi Imre vezette, soraikban volt Kazda Antal lelkes fiatal szer­vező és Bagi Ilona, a csepeli munkásmozgalom 1932-ben mártírhalált halt fiatal harco­sa. Az újpesti TTE-szakosz- tályt Tolnai József és Németh Ferenc vezette. Az erzsébeti szakosztályban Erős József volt a felvonulás szervezője és Leich Erzsébet szavalatai­val tűnt ki. Részt vett a fel­vonuláson Kossá István, ak­kor fiatal villamoskalauz és Nezvál Ferenc cipészsegéd. Az újpestiek közül Andrásfi Gyu­la járt közénk, A sportnapi tö­megfelvonulás megszervezésé­ben a TTE és az MTE között összekötő Hódos Rezső TTE- tornász volt. A vörös sportnap egyik jel­lemzőjeként mondja el Mol­nár János és Ambrus József, hogy a szigetről zászlókkal és jelképekkel,' plakátokkal fel­díszített, kis szavalókórussal benépesített tutajt bocsátot­tak le. A tutajon ötágú csilla- gú vörös zászlók lengtek, test­véri egységben a kalapácsos embert ábrázoló zászlókkal. A kórus harcos munkásegységre felhívó jelszavakat zengett, a munkanélkülieknek munkát, kenyeret, az ifjúságnak, tanon- coknak több jogot követelve. Az antifasiszta, háborúellenes jelszavak' kórusára a szigeti és a gödi partokat benépesítő, több ezres tömeg lelkes he­lyesléssel válaszolt. A DÉLI ÖRAKBAN a gödi parton megjelent a 8—10 fős csendőrraj, parancsokat ordí­tozva, nehezen utat törve má- gának a partig. Azt követel­ték, hogy a tutaj azonnal kös­sön ki, sortűzzel fenyegetőz­tek. A tutaj, zengve a háború­ellenes jelszavakat, a közön­ség újjongása közben folytatta útját, jó kilométert haladva még lefelé az árral, míg vé­gül is a gödi parttal szemben kötött ki. Utasai sértetlenül jutottak vissza a szigetre és „tűntek el” az ünneplő tö­megben. Csak egységes aka­rattal, összehangolt szervezés­sel lehetett ilyen nagyméretű tömegdemonstrációt sikeresen megvalósítani. Az MTE legtöbb szakosztá­lya vezetőségében akkor már baloldali többség volt, mely­ben kommunista frakciók dol­goztak, és azokat az MTE leg­főbb vezetőségében, illetőleg a Fészekben dolgozó központi frakció fogta össze. Ennek tagjai a 28—30-as években Futó Erzsi, Kutassy Imre, Ré­vai Dez'Éő, Szép Miklós, akkor fiatal sportolók, ma érdemes nyugdíjasok voltak. Az elmúlt fél század törté­nelmi eseményei azt mutat­ják, hogy méltóan ünnepli ma felszabadult munkásosztá­lyunk, dolgozó népünk a gödi Fészket, mint a pártunk ve­zetése alatt kiharcolt szabad­ságának egyik bölcsőjét, a munkás-kultúregyesületek tö­megeit, mint szocialista építé­sünk dicső katonáit. Földes Pál A közelmúltban o Szak- szervezetek Országos Tanácsának elnöksége megvitatta a kollektív szer­ződések végrehajtásának tapasztalatait, s e számve­tés lényegében a „félidő” eredményeinek mérlegét vonta meg, hiszen a jelen­leg érvényben levő kollek­tív szerződések első ízben terjednek ki öt esztendőre, az 1971—1975 közötti idő­szakra. Két és fél év telt el az ötből, s amint az elnök­ség megállapította, az ered­mények jelentősek. A megyében hasonló a helyzet, amint azt a Szak- szervezetek Pest megyei Tanácsának egyik vezetője megfogalmazta, „most már sínen fut a gépezet”. Erre a sínre, az egyenesebb, sí- ** mább futásra, mi tagadás, szükség is volt, mert a ko­rábbi években a különböző időszakokra megkötött kol­lektív szerződések körül sok félreértés akadt, s ami nagyobb baj, a szerződés­be foglaltak tekintélyes há­nyada papíron maradt. Vajon azt jelentené ez, hogy a jelenlegi kollektív szerződés szentírásként va­lósul meg? Erről szó sin­csen. A dolgok természetes rendjeként foghatjuk fel, hogy például a Cement- és Mészművek váci gyárában, közismertebb nevén a Du­nai Cement- és Mészmű- ben idén módosították a kollektív szerződés némely passzusát, így a nők és fia­talkorúak által be nem tölt­hető munkakörök — hu­szonnyolc ilyet jelöl meg a szerződés — listáját kibő­vítették. A dolgok termé­szetes rendje, használtuk föntebb a kifejezést, arra utalva, hogy a változó élet a szerződés szövegét is vál­toztathatja, s ezt csak he­lyeselni lehet. Az külön el­ismerést érdemel, hogy a gyár kollektív szerződése jól tükrözi a nagyvállalaton belüli sajátosságokat, nem mechanikusan igazodik a vállalati keretekhez, hanem Vándorgyűlés Szegeden pénteken véget ért a Magyar Kémikusok Egye­sülete által rendezett XIV. biokémiai vándorgyűlés. A négynapos tanácskozáson hat­van előadás hangzott el a ha­zai biokémiai kutatások ered­ményeiről. Köszöntés Pénteken a János-kórház- ban bensőséges ünnepségen köszöntötték dr. Noszkay Aurélt, a kórház osztályveze­tő főorvosát, országgyűlési képviselőt, az Orvos-Egész­ségügyi Dolgozók Szakszerve­zete országos elnökségének tagját — orvosi működésének 50. évfordulója alkalmából. A háziünnepségen részt vett dr. Szabó Zoltán egészségügyi mi­niszter is. A megye kiemelt beruházá­sainak helyzetéről tárgyalt teg­nap a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának elnöksége. Korábbi határozatuk értelmé­ben évenként áttekintik ezt a területet. A napirend előadója Godó János, az SZMT titkára volt. Több gép- kevesebb épület Pest megyében a IV. ötéves terv időszakában a tanács irá­nyításával 67 megyei beruhá­zás készül el, 1,5 milliárd fo­rint értékben. Elsősorban kul­turális, szociális, és egészség- ügyi építmények, amelyek fő­leg a lakosság számára ké­szülnek. A vállalati, saját vagy álla­mi forrásból épülő beruházá­sok száma 58, értékük összesen jó érzékkel leli meg a kü­lönbségeket. Példásnak ne­vezhetjük azt is, amit a törzsgárda érdekében fo­galmaztak ( meg benne, így egyebek között a tíz évig példamutatóan dolgozók számára nyújtott védettsé­get, a karácsony előtt adha­tó külön jutalmat — öt év után hatszáz forintra rúg­hat —, s a munkaverseny győzteseinek jutalmazását ugyancsak a szerződés eré­nyei közé sorolhatjuk. M egvalósul a szerződés? Határozott igennel kell felelni a kérdésre — a munkaszervezési erőfeszíté­sek s a kollektív szerződés­ben foglaltak együttes ha­tására például erőteljesen csökkent a korábban sok gondot okozó túlórák száma —, mert mind a gazdasági vezetők, mind a szakszerve­zeti bizottság tiszteli a pa­pírra írtakat. Van mégis valami, ami e jó szerződés s a kellő végrehajtás érde­két mérsékli. Az emberek egy része csak annyit tud, hogy van kollektív szerző­dés. ■Vajon olyan vonás ez, amilyet csak itt, a Naszály tövében levő gyárban talál­hatunk meg? Ha ott, ahol jó a szerző­dés, becsületes a végrehaj­tás, nem ismerik megfele­lően a szerződést az embe­rek, mi lehet a helyzet ott, ahol a szerződés is gyen­gécske, a végrehajtás is si­lány? S miért nem tudják a dolgozók, mi van a szer­ződésben? Kinek, kiknek a mulasztása ez, s mulasz­tás-e egyáltalán? Kérdéseink , napjaink egyik izgalmas problémájá­hoz vezetnek el, nevezete­sen az üzemi demokrácia mélységének kiterjedtsé­gének vizsgálatához, s rög­tön annak megállapításához, hogy mindenféle párbe­szédhez ketten kellenek. Az üzemi demokrácia növelé­sének, erősítésének teendő­je is feltételezi az igények létrejöttét, az érdeklődés Pénteken a Parlamentben Apró Antal, az országgyűlés elnöke vezetésével ülést tar­tottak az országgyűlés tiszt­ségviselői, állandó bizottsá­gainak elnökei, valamint a megyei képviselőcsoportok vezetői. Az ülésen Apró Antal, az országgyűlés soron következő őszi ülésszakáról tartott tá­jékoztatót. Dr. Korom Mi­hály igazságügyminiszter a i Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsa tagjainak és az államtitkároknak jogállá-1 8,3 milliárd forint. Jelentős eredmény, hogy 1971-ben a be­ruházási összegnek még egy- harmadát fordították gépekre és kétharmadát épületekre, 1972-ben viszont ez az arány már 50—50 százalékra válto­zott. Vagyis a pénz egyre na­gyobb részét költik gépekre. Az előterjesztés és a hozzá­szólók részletesen tárgyaltak a kiemelt beruházásokról, a Du- namenti Hőerőmű II—III. üte­méről, a Dunai Kőolajipari Vállalat bővítéséről, a Csepel Autógyár fejlesztéséről, a MÁV-beruházásokról, a textil­üzemek rekonstrukcióiról és a lakásépítés helyzetéről. Később és drágábban Megállapították, hogy javult a kivitelezési tevékenység, csökkent a befejezetlen beru­növekedését, azt, hogy ki­ki a saját ügyére kíváncsi legyen! Úgy tűnik, mintha erről nem lenne ildomos beszél­ni. Mintha csakis a gazda­sági vezetőknek, a politikai, társadalmi szervezeteknek, azok vezetőségeinek lenné­nek kötelezettségeik, s a dolgozók pusztán jogaikat gyakorolják. Mégha nem is tudják, hogy mik ezek a jogok? V an ugyan egy típus — a váci gyárban is, meg minden gyárban —, amelynek képviselői betéve tudják a Mukká Törvény- könyvének, a kollektív szerződésnek a jogokra vo­natkozó passzusait, de a kö­telességeket már „képtele­nek” megjegyezni, emléke­zetük erejéből nem futja rá... E típus számszerű arányát hiba lenne lebe­csülni, ám mégsem ez az általános. Hanem a tájéko­zatlan ember. Az, aki végletekben és semmitmondó általánossá­gokban gondolkozik, vala­hogy úgy, hogy „a kisem­bernek soha nem lehet igaza”, meg „a főnökök döntenek el mindent”, s így tovább. Holott karnyúj­tásnyira van tőle az isme­retek forrása, sűrűn még annyira sem, csak éppen fülét, szemét kellene'nyitva tartani. Nem tartja. Miért nem? Igaz, sok a tennivaló a munkahelyeken belüH in­formációs szervezet tökéle­tesítésében, működésének kiterjesztésében, de még több a teendő annak érdekében, hogy az embe­rek ne azzal menjenek be dolgozni: „csak az óra meg ne álljon” ... Ma jóval nagyobbak az üzemi de­mokrácia gyakorlásának le­hetőségei, mint amilyen mértékben élnek vele! Er­re fievelmeztet a kollektív szerződések csekély isme­rete is, azaz arra, hogy bár neve szerint kollektív ez a szerződés, sokat kell tenni azért, hogy tudatilag is kö­zös, mindenkit érintő, ér­deklő. mindenki által szá­mon tartott legyen. Mészáros Ottó i sáról és felelősségéről szóló, valamint a Magyar Népköz- társaság i minisztériumainak felsorolásáról szóló törvény- javaslatról adott tájékozta­tást. Dr. Kis Albert, a Köz­ponti Statisztikai Hivatal el­nökhelyettese a statisztikáról szóló törvényjavaslatot is­mertette. Az ülésen felszólalt Ben- csik István, dr. Bognár Jó­zsef, dr. Fekszi István, Pó­lyák János, Sándor József, Szabó József, Varga Gábor- né és dr. Vida Miklós. házások száma, kevesebb a be­ruházási. igéhy és ezzel együtt az elutasítottak sz#ma is. Ko­rábban az építési feladatok 20 százalékát nem vállalták a ki­vitelező vállalatok, jelenleg ez az arány 5,2 százalék. Nehézségeket okoz viszont, hogy az 58 beruházásból 29- nek a határideje lejárt. Ezért az előirányzott összegekből ezeket nem lehet befejezni, és az eredetileg számítottnál ké­sőbb kezdik a termelést. Hiba az is, hogy egyes helyeken csak az üzemeltetés kezdete­kor derül ki: nincs elég szak­ember az indításhoz. Arra is volt példa a Felsőbabádi Álla­mi Gazdaságból, hogy három hónappal később és 6 millió forinttal drágábban készült el az új sertéstelep. A 3-as 1 szá­mú házgyár 99 millióval ke­rült többe a tervezettnél. Jobb a szociális ellátás Az eddiginél nagyobb gon­dot fordítanak a beruházáso­kon dolgozók munkakörülmé­nyeire és az elkészültek szo­ciális létesítményeire. A száz­halombattai két nagy beruhá­záson több mint 140 millió fo­rintot költöttek a szállásépü­letek, az orvosi rendelő, az ebédlő, a művelődési ház, a melegvíz-ellátás, az út- és víz­hálózat építésére és korszerű­sítésére. A Csepel Autógyár­ban 2800 fő részére öltözőt és mosdót építettek. Jelentős ösz- szegeket fordítottak szociális célokra a textilesüzemekben is. A IV. ötéves tervre elő­irányzott 36 ezer lakás felépí­tése biztosítottnak látszik, sőt előreláthatóan félezerrel több épül. Az összes lakás közül azonban tanácsi, bér- és szö­vetkezeti kevesebb épül, ma­gánlakásból viszont jelentősen több az előirányzottnál. Segít a szakszervezet A Szakszervezetek Pest me­gyei Tanácsának vezető titká­ra, dr. Dobi Ferenc, összefog­laló jellegű felszólalásában el­mondotta: szükségesnek lát­szik, hogy a szakmák megyei bizottságai a saját területükön a beruházások helyzetét vizs­gálják meg, és megállapításai­kat jelenlegi munkájukban, to­vábbá az V. ötéves terv össze­állításánál hasznosítsák. Kü­lönösen fontos, hogy a szak- szervezetek versenyszervező tevékenysége vagy például az újítómozgalom fejlesztése is a határidők rövidítésére irá­nyuljon. Fokozni kell a szer­vező és nevelőmunkát nem­csak a munkások, hanem a vezetők körében is. Fel kell mérni az akadályokat, és a gazdasági vezetéssel együtt tö­rekedni elhárításukra. Az ösz- szefogásra igen jó példa, hogy a megyében óvodából és böl­csődéből a tervidőszak végére az előirányzottnál előrelátha­tólag 200 százalékkal több ké­szül el. A szervezők ugyanis minden szükséges szervhez, szakmához, vállalathoz és az egyes emberek gondolatvilágá­hoz is megtalálták az utat, és a sok jószándékot és erőt kö­zös tevékenységbe szervezték. P. V. iVere szerint Javult a kivitelezés - csökkent a befejezetlen beruházások száma A kiemelt beruházások helyzete az SZMT elnöksége előtt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom