Pest Megyi Hírlap, 1973. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-09 / 211. szám

1973. SZEPTEMBER 9., VASÄRNAP FEST MEGYE» c/Círlap Szórvdnyszüretek idején Mustot vár a piuceváros Gazdag termés, élénk telepítési terv Tűzpillangók szárnya repdes a sötétben, kigyúltak a mécsek a hűvös pincék mélyén. Ké­szülődnek a \ szőlősgazdák a szüretre, s előreláthatóan nem hiába: nagy szüret lesz az idén. Hírt adtak a lapok e hét közepén a borászat első embe­rének prognózisáról. Dömötör József, a Borgazdasági Válla­latok Trösztjének vezérigazga­tója elmondotta, hogy tíz nap­pal korábban láthatnak hozzá a szőlő szedéséhez. A tavalyi­hoz képest különösen az alföl­di szőlővidék terméskilátásai múljék fölül a legvérmesebb reményeket is. Valamennyi or­szágrész közül Pest megyében nőttek leginkább a terméski­látások: 40 százalékkal jobb termésre számítanak, mint ta­valy. A legnagyobb válság Az utóbbi esztendőkben rit­kán fordult elő, hogy az al­földi szőlészet, borászat örven­detes hírrel lepte volna meg a közvéleményt. A szakembe­rek többnyire panaszos hangú nyilatkozatokat tettek, a szőlő- termelő gazdaságokban az ál­landó ráfizetés veszélye fenye­gette a mezőgazdaság emez ágazatát, napról napra a szőlő- vidékek megfogyatkozását volt kénytelen tapasztalni a mező­gazdaság életét figyelemmel kísérő statisztikus. Hazánkban, a Kárpát-me­dence szívében, igen nagy ha­gyománya van pedig a szőlő­művelésnek, borászatnak. Kel­ták, rómaiak, magyar paraszt- ősök nyomdokain haladó sző­lészeinknek napjainkban sem kell szégyenkezniük, a magyar bor hírneve bejárja a világot. Nincs is különösebb baj az or­szág történelmi borvidékein — Tokaj, Badacsony, Somló, Ba- latonfüred, Csopak, Eger, Mát- raalja tájékán — termő sző­lőkkel. Csakhogy az ország borának zömét nem ezeken a területeken, hanem az Alföl­dön termesztik. (Míg a legna­gyobb kiterjedésű történelmi borvidékünkön, Balatcmf üre­den 3205 hektáron terem a szőlő, addig az Alföldön kö­rülbelül 98 ezer hektár a sző­lők összterülete.) A sík vidék laza, homokos talaján a múlt század utolsó éveiben kezdtek szőlőt telepíteni, amikor szé­leinkben nagy pusztítást vitt végbe a filoxéra. Ekkor fedez­ték föl a homok kiváló tulaj­donságát: ezek a földek ellen­állnak a fertőzésnek. Ám a fölmérések adataiból kitűnik, hogy e vidéken roha­mosan csökken a szőlőterület. S mivel e területnek egyhar- mada — 28 ezer 750 hektár — Pest megyében terül ’el, itt kellett a legnagyobb válsággal megküzdenii. Miért? Számos szakember véleménye szerint a szőlőtermesztés akkor gaz­daságos, ha a hozam megha­ladja a holdankénti 30 mázsát. Ezzel szemben még a sík vi­dék nagy, összefüggő szőlőte­rületű gazdaságaiban is elő­fordult az elmúlt esztendőben, hogy holdanként 14 és fél, 15 mázsát adtak a szőlők. A gaz­daságok gondjaik megoldását oly módon vélték megoldani, hogy csökkentették a terme­lési költségeket. Nyilvánvaló, hogy ezután még kevesebb terméshez jutottak, s csakis a ráfizetés növekedett fokról fokra. A pincegazdaság vállalásai Az áldatlan helyzet megvál­toztatására hozott idei kor­mányhatározat alapján az ál­lam támogatja a szőlőtelepí­téseket, a költségek felét ma­gára vállalja. A szőlőtelepíté­sek állami támogatása úem újdonság, a hatvanas évek ele­jén volt már erre példa. Tu­lajdonképpen ha az időben nem telepítettek volna ezer és ezer hektáron szőlőt a gazda­ságok, akkor 1973-ban aligha várhatnánk ilyen biztató ered­ményeket, mint amiről szó esett. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy tíz esztendeje a meglehetősen gyatra ellen­őrzés mellett — s itt-ott a szakszerűséget is nélkülözve — folytak a munkálatok, s az állami támogatás nem mindig oda jutott, ahova azt szánták, Most a gazdaságoknak pá­lyázniuk kell az állami támo­gatásra. A cél — mint a me­zőgazdaság számos más ága­zatában — nem az, hogy nö­vekedjék a termőterület, ha­nem: mind nagyobb hozam­mal örvendeztessék meg a ter­melőket az új telepítések. A szőlőtermesztés fejleszté­sében egyre nagyobb szerepet vállalnak a pincegazdaságok is. Saját érdekükben — hogy kellő mennyiségű alapanyag­gal rendelkezzenek — eleddig is részt vállaltak a termelés költségeiből. A Pest megyei Pincegazdaság — amely e nyáron vált ki a közép-ma­gyarországi vállalat szerveze­téből, s önállósult — két sző­lőtermesztő társulás létreho­zásánál bábáskodott. Részt vál­laltak a termelés költségeiből, védőárral óvták a termelőket a piac áringadozásaitól. Az idei év az első, amikor nem a pincegazdaság szorul a terme­lőszövetkezetekre. Jóllehet a tsz-ek idáig is hasznát látták az együttműködésnek, hiszen a jobb minőségű borok értéke­sítéséből származó többletjö­vedelmet megosztotta velük a feldolgozó vállalat, a pincészet szakemberei tanácsaikkal, ked­vezményes műtrágyajuttatás­sal segítették a termelőket. E gazdaságoknak most sem kell tartaniuk értékesítési gondok­tól, most, amikor bőséges ter­mést ígérnek a tőkék. Prognózis: 40 mázsás hozam Farkas Gábor, a Pest me­gyei Pincegazdaság igazgatója szerint a legutóbbi kormány­határozat — s nem utolsósor­ban a kedvező időjárás — megpezsdítette a termelői ked­vet. A pincegazdaság nagy el­határozásra szánta el magát: az új telepítésű szőlők költsé­geinek — az állami támoga­tásból fennmaradó ötven szá­zalék — felét átvállalják, ha a tsz-ek a pincészet intenciói alapján ültetik a különböző fajtákat, s teljes termésüket leszerződik. Mindenesetre biz­tató, hogy az illetékesek csak olyan szőlők telepítését támo­gatják — előzetes szakvéle­ményükért felelősséget vállal­va! —, amelyek legalább nyolcvan mázsát teremnek majd hektáronként, gépi mű­velésre alkalmasak, s ellen­állnak az időjárás viszontag­ságainak. Remélhető tehát, hogy a még az új telepítések beszámításával is megfogyat­kozott szőlőskertek a követke­ző esztendőkben jövedelemmel honorálják a gazdák fárado­zását. A legújabb hírek szerint Nagykáta, Cegléd, Nyársapát vidékén — a kitűnő, zöld-fe­hér ezerjó, a jó illatú olasz- rizling hazájában — itt is, ott is hozzákezdtek a szürethez. Már az efféle szórványszüre­tek eredményei is biztatóak. A pincemesterek, borászok tel­jes készültségben várják az első szőlőszállítmányokat. Igyekeztek úgy megszervezni az átvételt, hogy a valódi szü­ret során se legyen fennaka­dás, a szállítóknak sehol ne kelljen várakozniuk, hiszen ebben az időben, a legna­gyobb őszi munkák közepette minden traktorra, teherautóra szüksége van a gazdaságok­nak. A legutóbbi termésbecs­lések szerint 40 mázsás hek­táronkénti átlagtermés vár­ható a megyében — s igen ma­gas cukortartalmú szőlőt ér­lelt a nyár — kétszázezer má­zsa szőlőt és ötvenezer hek­toliter mustot vesznek meg a termelőktől, túlnyomórészt szerződés alapján. Mossák már a tölgyfa ászokhordókat, csempefalú cementtartályokat, pislognak a mécsek, ciripelnek a neon­csövek Budafok ősrégi, szik­lába vájt pincevárosának hu- 'szonötezer méter hosszan ka­nyargó boltozatos folyosóiban; 190 ezer hektoliter must forr itt újborrá az ősszel. Apor Zoltán Motorizált minieke <•>>«* . 1 ló * , "Ó Gárdos Katalin felvétele Pomáz határában láttuk ezt a szellemes pöfögő szerkezetet Sebők János kertész földjén. A tulajdonos elmondta, hogy mióta megvásárolta ezt a hidratációs NSZK gyártmányú kézikapát kevesebb a gondja, s a lovak sem tapossak le a virágokat miközben húzzák az ekét. Elgondolkoztató nem lenne-e érdemes a hazai ipar­nak is előállítani ilyen kézi­gépeket a kiskert és hétvégi pihenőtelek tulajdonosoknak. HITEL |VT índennapos ügylet, hogy a vásárló az üzletben nem pénzzel fizet, hanem a meg­vett áru értékének nagyobb része fejében hitellevelet ír alá. Az Országos Takarék- pénztár kölcsöne segítségével húzzák fal az új otthonok fa­lát, kerül helyére a lakásban a televízió, a mosógép, a hűtő- szekrény. A hitel természetes része a termelői gazdálkodás­nak is. Az ipari, a mezőgaz­dasági üzemek ún. rövidlejá­ratú hitelekkel teszik folyama­tossá forgóeszköz-gazdálkodá­sukat, közép- vagy hosszúlejá­ratú hitelekkel pedig a beru­házások, a termelésfejlesztési tervek megvalósításának za­vartalanságát biztosítják. A Hazai Fésűsfonó és Szö­vőgyár átfogó rekonstrukciós programot valósít meg eszten­dők óta, s ebben nagy része van a hiteleknek. A közel­múltban újabb szakaszhoz ér­kezett a korszerűsítés. Kilenc- venmillió forint állami támo­gatás segítségével, továbbá 60 millió forint hitel igénybevé­telével nekilátnak az idén át­vett gyáregységek modernizá­lásának. összesen 105 millió forintot költenek arra, hogy a Környezetvédelem ma még targoncában Egy találmány lehetőségei ízlelgetem a szót: föltaláló. A könyvnyomtatás, a gyufa, a robbanómotor, a televízió, a rádió jut eszem­be, a tudomány és a technika fejlődésének egy-egy ál­lomása. Aztán ezekről egy mondat: a feltaláló feltalál. Talán ez a dolga. Ül az íróasztalánál, vár, és egyszer csak, hónapok vagy évek múltán egy isteni szikra pattan ki az agyából? Tiszteletet, sőt csodálatot ébresztő szó: feltaláló. Platina helyett — katalizátor A budaörsi TEXELEKTRO Ipari Szövetkezetben néhány héttel ezelőtt meghívott ven­dégeknek műszaki bemutatót tartottak. Egy látszólag kö­zönséges villamos targoncát láthattak, benne elrejtve a találmány, egy 57 kilogram­mos doboz. Azóta is ezzel működik a targonca. A talál­mány neve még vitatott, egyesek levegő-cink akku­mulátornak nevezik, mások „új áramforrásnak”. Ha min­den úgy sikerül, ahogy a szö­vetkezetben eltervezték, ak­kor hamarosan ezzel mű­ködnek majd hazánkban nemcsak a targoncák, hanem gépkocsik és vízi járművek is. A feltaláló, Hadusfalvi Ist­ván fizikus meglepően ' fia­tal és rendkívül szerény. Már beszélgetésünk elején men­tegetőzik: nem eszmei talál­mányról van szó. A levegő­cink akkumulátor elvét már 60—70 évvel ezelőtt feltalál­ták, bizonyos változatait — igaz, nagyon költségesen, ezüst, illetve platina fel- használásával — gyártják is. A találmány lényege, hogy Hadusfalvi István az ezüstöt olcsó katalizátorral helyette­síti. Hogy mivel? Ez egyelő­re a feltaláló titka. A várakozást felülmúlva Hadusfalvi István egy évvel ezelőtt még a Távközlési Ku­tató Intézetben dolgozott. Kezdő fizikusként került ide közvetlenül az egyetem elvégzése után. A levegő­cink akkumulátor megter­vezésének ötlete itt merült fel benne. — Két és fél évvel ezelőtt kezdtem komolyabban fog­lalkozni a levegő-cink ak­kumulátor elméleti és gya­korlati kérdéseivel. Látszó­lag semmi köze nincs az ak­kori munkámhoz, pedig az ötletet a TÁKI-ban jelentke­ző gondok adták. A televízió közvetítő állomásai min­denütt a világon a hegyek között vannak, hiba esetén csak nehéz körülmények kö­zött javíthatók. Nálunk is előfordult, hogy egy-egy ke­ményebb télen csak helikop­terrel lehetett megközelíte­ni a reléállomásokat, s szin­te életveszélyes körülmé­nyek között javították a szakemberek az áramköri hi­bákat. Az eredeti elképzelé­sem az volt, hogy a levegő­cink akkumulátorok elhelye­zésével az eddiginél nagyobb teljesítményű, biztonságosabb áramforrást alkalmazzunk a közvetítő állomásoknál. Az­tán a kísérletek eredményei az eredeti terveimet túl­szárnyalták, annak ellenére, hogy kezdetben a körülmé­nyek nem voltak kedvezőek a munkához. Ezt megértet­tem, hiszen környezetemben szinte senki sem bízott a si­kerben. Amikor aztán új igazgató került a TÁKI élé­re, az intézetben profiltisztí­tást hajtottak végre: a leve­gő-cink akkumulátor kísérle­teket végleg be kellett fe­jeznünk. Nemcsak munkahely kellett — Ezután néhány nehéz hét következett, az álláskeresés időszaka. Két munkatársam, Kádár Endre és Kulcsár Sándor vegyészmérnökök ve­lem tartottak, hiszen együtt dolgoztunk az új áramforrás kísérletein. Munkahelyet ta­lálni könnyű lett volna, de mi olyat kerestünk, ahol öt­leteinket is elfogadják, s ez már nem olyan egyszerű. Vé­gül is a szerencse mellénk állt: a budaörsi TEXELEKT­RO Ipari Szövetkezet kísér­leti laboratóriumába kerül­tünk. Hat hónappal később, idén augusztusban aztán az első sikerélmény: elkészült a levegő-cink akkumulátor. Az utóbbi években számos hazai és külföldi „találmány” híre jutott el hozzánk és ezek közül nagyon sok foglalkozott egy úifaita áramforrás létre­hozásával. Nem véletlen, hogy világszerte foglalkoznak ezzel a kérdéssel a kutatók, hiszen a levegő szennyezettségének rohamos növekedése, sürgeti. kényszeríti őket. Egy gépkocsi működtetésére is alkalmas áramforrás, amely ráadásul — bár elég hihetetlennek hangzik — levegővel működik, forra­dalmi változást hozhat a kör­nyezetvédelem érdekében. A feltalálók tehát kísérleteztek, újabb és újabb ötletekkel áll­tak elő, azonban valamennyi elképzelésnek volt egy közös, alapvető hibája: a gyakorlat­ban megvalósíthatatlanok vol­tak. Nullszéria előtt Hogy mi lesz a levegő-cink akkumulátor sorsa? Ezt egye­lőre még maga a feltaláló sem tudja. Egy azonban biztos: egy levegő-cink akkumulátor már van, létezik és működik. Hadusfalvi Istvánnak és munkatársainak még sok-sok akadályt kell leküzdeniük az elkövetkező hónapokban. Vál­lalták, hogy 1974. január 31-ig elkészítik a harminc darabos nullszériát. A gyártás során Választ kapnak a még nyitott kérdésekre és csak ezek után dől el az is, hogy lehet-e, ér­demes-e levegő-cink akkumu­látort sorozatban gyártani. A budaörsi TEXELEKTRO kísérleti laboratóriumában te­hát továbbra is lázas munka folyik Hadusfalvi István irá­nyításával. — Jelenleg a gyártás előké­szítésével foglalkozunk. Tech­nológiai kísérletek százát kell elvégeznünk, az eredmények alapján pedig technológiai elő­írást kell készítenünk. Célgé­peket tervezünk és gyártunk, a végleges árról csak a null­széria elkészülte után nyilat­kozhatunk. Teljes szívvel — Nem, ígérgetni nem aka­rok. Inkább írja azt, hogy pesszimista vagyok — mond­ja. Hadusfalvi István jókedélyű fiatalember, ennyi kitartás után pedig pesszimistának semmiképpen sem mondható, inkább szerénynek, megfon­toltnak. A levegő-cink akku­mulátor az évek során szív­ügyévé vált, s ha kell, még éveket, évtizedeket áldoz rá. Elmondta, hogy pontos terve van, mit csinál, ha beválik a találmánya, hogyan fogja to­vábbfejleszteni, finomítani. Amikor legelső találmányát, a mikrohullámú kapcsolót a TÁKI-ban elfogadták, akkor sem ígérgetett. Ezt a talál­mányát már évek óta gyártják és valamennyi televízió közve­títő kocsiban használják. A feltaláló feltalál. Nem, nem ez a dolga, „csupán” kö­telességének érzi. És nem ül az íróasztalánál, és nem vár, hanem kísérletezik, vitatkozik, ha kell, állást változtat, sza­bad idejében műszaki folyó­iratokat olvas, 'gépeket szer­keszt, elkeseredik és újra kez­di. Dolgozik. Árokszállási Éva vánatos irányban változzék a termelési szerkezet s pél­dául „ pomázi gyáregység a szintetikus kötőfonalak előál­lítója legyen. Ugyanakkor Kis- tarcsán a fésűs szövőfonalak termelésének szilárd alapjait formálják meg, s mindezt úgy, hogy a gyártás haszna mielőbb lehetővé tegye a hiteleik visz- szafizetését. A hitel — mint a szó jelen­tése is kifejezi — visszajár, mégpedig kamattal megtold­va. Aki hitelt vesz igénybe, annak a visszafizetéssel is szá­molnia kell. A hitel — han­goztatják a szakemberek — kétélű fegyver. Fölhasználásé-. nak lehetősége csábít az elha­markodott döntésekre, az elem­zések mellőzésére, annak vizs­gálata elhanyagolására, mikor és mi módon teremtődnek meg a törlesztés keretei. Egyszerűen hangzik s az is. •LJ Ezt az egyszerű tényt azonban, miként a gyakorlat bizonyítja, sokan nem akarják tudomásul venni. A megyében több ipari vállalat olyan meny- nyiségű hitelt vett igénybe, hogy hosszú évekre utolsó fil­lérig lekötötte a törlesztéssel fejlesztési alapját, nem képes a legszükségesebb tennivalók­ra sem anyagi fedezetet talál­ni, s miközben a hitel segítsé­gével végzett beruházás a be­fejezés küszöbén áll, a koráb­ban is termelő részlegekben akadozik a munka... Nem­csak az iparban, a mezőgazda­ságban szintén tanúi lehetünk az erőn felüli befektetéseknek, olyan vállalkozásoknak, ame­lyek ugyan látványosak, de in­gatag alapokon állnak, mert a döntés meghozatalakor a föntebb említett egyszerű tényt hagyták figyelmen kívül; a hitelt vissza kell fizetni. A termelő üzemek ta­pasztalatai ma még csekélyeik a hitelekkel való gazdálkodás­ban, mert mindössze öt esz­tendeje játszik tényleges sze­repet tevékenységükben a hi­tel. A tapasztalatlanság önma­gában is sok veszély forrása — s közrejátszott itt az is, hogy a hitelpolitikai irányel­veket több ízben módosították — s tetézte ezt a banki gya­korlat átmeneti nehézkessége, merevsége. Ahogy előbbi, úgy utóbbi sem bizonyult azonban napjainkban már döntő ténye­zőnek. A bank apparátusa le­küzdötte a korábbi nehézsé­geket, a hitelkérelmek elbírá­lása meggyorult, alaposabbá vált, ritka az esetlegesség — s még inkább a személyes kapcsolatok — szerepe a hitel megadásában vagy elutasítá­sában, s a vállalati szervezet sem hivatkozhat ma már ta­pasztalatlanságára. Mivel magyarázható akkor a tagadhatatlan feszültségek megléte? Cummás választ adni erre • nehéz, csaknem lehetet­len. Része van a feszültségek­ben olyan, korábban elhatáro­zott beruházásoknak, amilye­nek például a járműiparban valósulnak meg, s amelyek ma már a vállalatok eszközeit kö­tik le, a döntéskor viszont még központi forrásokra alapozód­tak. Része van az ellentmon­dásosságban annak is, hogy a hitelkérelmek éveken át jelen­tősen meghaladták a tényleges hitelkereteket, s nem sikerült minden esetben egyértelműen igazolni a megadás, az elutasí­tás gazdasági indokait. Hason­ló tényezők sokaságát sorol­hatnánk méig fél, de meggyő­ződésünk, ugyan mindezek ki­hatnak a hitelekkel való gaz­dálkodásra, de döntő mérték­ben nem befolyásolják. A dön­tő itt a vállalati irányítás szín­vonala, szemlélete, a szó köz- gazdasági értelemben vett fe­lelősségtudata. A legtökélete­sebb szabályozás, a legzavar- talanabbul működő hitelezési gyakorlat sem helyettesíti ugyanis a személyes felelős­ségvállalást, a hitelkérelmek benyújtását megelőző elemző munkát. A legutóbbi időkben több vállalat fölszámolása, ösz- szevonása, néhány termelő­szövetkezet szanálása már nyomatékos figyelmeztetés ar­ra, hogy a hitelekkel gazdál­kodni kell, s e gazdálkodást nem a megadott hitellel, ha­nem a kérelem benyújtását megelőző elemzésekké szük­séges kezdem. Mészáros Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom