Pest Megyi Hírlap, 1973. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-05 / 207. szám

i'fcSÍ JMECVei c/Cttiap 1913. SZEPTEMBER 5., SZERDA KUS2 Az el nem kötelezettek Az el nem kötelezettség poli- tikája hivatalosan az 1361. évi belgrádi értekezleten fogalma­zódott meg, eszméi azonban már korábban is kifejezésre jutottak. Első ízben a nan­dunkban, 1355-ben megtartott konferencián beszéltek nyilvá­nosan a gyarmati uralom el­len, a népek függetlenségéért vívott harc és a tömbön kívü­li orientáció egységéről. A mozgalom egyik élharcosa Ju­goszlávia, a kezdeményezésben személy szerint Tito elnök volt. Mellette a mozgalom meg­születésénél olyan markáns politikai személyiségek bábás­kodtak, mint Nehru, Nasszer, Nkrumah és Sukarno. AZ EL NEM KÖTELE­ZETTSÉG kialakulása, fejlő­dése elválaszthatatlan a nem­zetközi viszonyok változásától. Létrejöttében döntő szerepe volt a szocialista világrend- szer megerősödésének, ami a nemzetközi erőviszonyokban bekövetkezett módosulás ré­vén többek között hatalmas lendületet adott a volt gyar­matok felszámolásának, a füg­getlenség elnyerésének (1961 óta négy földrészen mintegy 30 ország vált függetlenné), a mozgalom tehát alapvetően imperialistaellenes, zömében a volt gyarmatokat, a „har­madik világ” országait tömö­ríti. Az el nem kötelezett orszá­gok eddig három csúcsérte­kezletet tartottak (állam- és kormányfők részvételével), 1961: Belgrád, 28 ország (három megfigyelői minőség­ben), 1964: Kairó, 57 ország (tíz megfigyelő), 1970: Lusa­ka, 64 ország (tíz megfigye­lő). az Állam- és kor­mányfők negyedik, algíri konferenciája a mozgalom csúcsát jelenti: körülbelül nyolcvan ország küldi el ma­gas szintű delegációját, és ha a meghívott 15 felszabadítást mozgalom képviselőit, vala­mint a vendégként jelen levő finn, svéd és osztrák küldöt- tfeketJs hozzávesszük, a részt Vevő országok száma száz kö­rül mozog. AZ ALGÍRI értekezlet középpontjában két nagy té­ma áll: az el nem kötelezett országok szerepe a béke és biztonság megszilárdításában és az imperializmus gazdasági agressziójának visszaverése. A függetlenségért, a társadalmi haladásért és a békéért vívott harc az elmúlt három évben jelentős sikereket ért el. A szocialista, az el nem kötele­zett országok és az egész vi­lág haladó erői győzelmének mintegy megtestesítője az a tény, hogy Algírban teljes jo­gú tagként foglal helyet a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormá­nya. A KELET ÉS NYUGAT köl­csönös kapcsolataiban jelent­kező kedvező változásokat azonban nem egyértelműen helyesen értelmezik a részve- j vők növekedésével, bizonyos vonatkozásban „inflálódó” el nem kötelezettségi mozgalom­ban. Az úgynevezett kis és kö­zepes országok szerepének nö­velésével kapcsolatosan a két „szuperhatalom” közötti „ösz- szeesküvésről” hangoztatott ál­lítások ellentmondanak a moz­galom eredeti célkitűzéseinek, egy kalap alá veszik a fejlődő országok fő ellenségének szá­mító amerikai imperializmust és a szocialista nagyhatalmat. A SZOVJETUNIÓ és más szocialista országok megala­kulásától kezdve rokonszen­veztek az antiimperialista ak­tív semlegességi mozgalom­mal, az utóbbi évtizedben szá­mos alkalommal együtt lép­tek fel az ENSZ-ben, a nem­zetközi küzdőtéren az agresz- szió, a gyarmati rendszer és a fajgyűlölet ellen. A fejlődő or­szágok gazdasági függőségük, elmaradottságuk leküzdésében mindig számíthattak a szocia­lista világpolitikai, erkölcsi és anyagi támogatására. Az el nem kötelezettségi mozgalom pozitív tartalmú továbbfejlő­dése elválaszthatatlan ennek a realitásnak a tudatosításá­tól. Az algíri értekezlet akkor végez sikeres munkát, ha az el nem kötelezettek mozgal­mát a megváltozott nemzetkö­zi helyzet új feltételeihez iga­zítva előmozdítja a békeszere­tő erők legfőbb feladatának megoldását. SAIGON Négynapi szünet után... Négynapi szünet után ked­den ismét ülést tartott a két dél-vietnami fél katonai ve­gyes bizottsága. A testület múlt pénteken tartott leg­utóbbi ülése a saigoni küldöt­tek által provokált heves szócsatával, kölcsönös vádas­kodással végződött. Ezt kö­vetően a Thieu-rezsim dele­gációja bojkottálta a kétolda­lú katonai vegyes bizottság albizottságainak munkáját és megakadályozta a DIFK- küldöttség szokásos heti saj­tóértekezletének megtartá­sát is Saigonban. A keddi ülésen nem értek él haladást. A saigoni delegáció ugyanis az érdemi munka helyett is­mét alaptalan rágalmakkal illette tárgyaló partnerét. Képtelen követelésekkel és fenyegetőzésekkel állt elő. A Ihn de megválasztásónak 3. évfordulóján Tízezres tömeg éltette a Népi Egység kormányát Kedd hajnal óta sztrájkol­nak a chilei „fehérgalléro­sok” is. Az orvosokat, jogá­szokat, mérnököket, építésze­ket, repülőgép-pilótákat és a kereskedelmi flotta tisztjeit tömörítő szakszervezetek ve­zetői hétfőn este úgy döntöt­tek, hogy meghatározatlan időre sztrájkot hirdetnek, a július 27-e óta sztrájkoló magánfuvarozók támogatá­sára. A „fehérgallérosok” ad­dig 'folytatják a sztrájkot, amíg „a kormány nem módo­sítja politikáját”. Allende elnök nem fogadta el Raul Montero tengernagy' lemondását a haditengeré­szetnél viselt főparancsnoki tisztéről. Montero pénteken nyújtotta be lemondását, hét­főn azonban Allende kérésé­re elállt szándékától. A víz rabságában Múl< héten az Ír­ország partjainál sze­rencsétlenül járt Pis­ces—3 mini-tenger­alattjáró két utasá­nak életéért küzdött a felső képünkön látható két békaem­ber is. A Pisces uta­sai három napon ke­resztül voltak négy- százméteres mély­ségben a viharos At­lanti-óceán foglyai, s levegőjük fogytán, csak a végső per­cekben sikerült ki­menteni őket. Pakisztánban to­vább pusztít az ár­víz. Tegnap érkezett alsó képünkön: az árvíz foglyainak, la­kosainak katonai he­likopterről dobnak le élelmet... A chilei rendőrség bejelen­tette, hogy hétfőn hajnalban szélsőjobboldali terroristák bombamerényletet követtek el Gonzales Martaiéinak, az országos tervhivatal igazga­tójának rezidenciája ellen. Jelentős anyagi kár keletke­zett. Santiagóban kedden szovjet —chilei tudományos-műszaki és kulturális együttműködési megállapodást írtak alá. A do­kumentum értelmében bővül a két ország közötti tudomá­nyos és kulturális delegációk cseréje. A chilei központi bank leér­tékelte az escudót Az új in­tézkedés értelmében egy dollár az eddigi 300 escudo helyett 350 escudót ér. A leértékelés nem vonatkozik az exportcik­kekre, közöttük a rézre. A dol­lár turistaárfolyamát az eddigi 89 escudóról 1300 escudóra vál­toztatták. A Népi Egység kormányát éltető több tízezres tömeg vo­nult kedden — Allende elnök megválasztásának 3. évforduló­ján — a Santiago központjában levő La Moneda-palota elé. A hírügynökségek jelentése sze­rint a chilei főváros központi utcáit vörös-f eh ér-kék színű nemzeti zászlók erdeje borítja, és a fegyelmezetten felvonuló munkások „Egység és harc!”, „Szétverjük a provokátorokat!” feliratú táblákat visznek. A késő esti órákban az elnöki pa­lota erkélyéről beszédet mond dr. Salvador Allende köztársa­sági elnök. CSAK RÖVIDEN... HÉTFŐN ÉJJEL tovább folytak a súlyos harcok Kom- pong Cham tartományi szék­helynek, Kambodzsa harmadik legnagyobb városának közvet­len környékén. AZ ELMÚLT' 24 ÓRÁBAN némileg csökkent a harci cse­lekmények száma Dél-Viet- namban. BESAN CONB AN kedden délután újabb találkozóra ke­rült sor Henry Giraud, a kor­mány megbízottja és a Lip- gyári dolgozók képviselői kö­zött. A találkozó után a szak- szervezetek egyik képviselője kijelentette, hogy a keddi megbeszélésen „egy kis lépés történt előre”. DOM MINTOFF máltai mi­niszterelnök hétfőn rövid lá­togatásra a líbiai fővárosba érkezett. NSZK- ÖNGÓL W illy Brandt kancellár prágai utazásának le­mondása és a csehszlo­vák—nyugatnémet tár­gyalások átmeneti megszaka­dása nyomán egyre sokasod­nak az NSZK-ban a bonni külügyminisztérium vonalve­zetését bíráló hangok. A lapokban és a televízió­ban mind több kommentátor jut arra a megállapításra, hogy a nyugatnémet kormány „öngólt lőtt”. Hiszen eleve bi­zonyos volt, hogy a nyugat- berlini konzuláris kérdésben nem kényszerítheti rá Cseh­szlovákiára a négyhatalmi megállapodás önkényes értel­mezését. Mi értelme volt te­hát túlzott követelések tá­masztásának, amikor az NSZK így saját magát manő­verezte bele a zsákutcába? — hangzik a kérdés megannyi fogalmazásban. A másik, ennél is fontosabb kérdés, hogy mi történjék a továbbiakban, miként lehetne az egész ügyet elmozdítani a holtpontról, miáltal az NSZK rendezhetné kapcsolatait Csehszlovákiával, Magyaror­szággal és Bulgáriával. A jelek szerint hivatalos szinten a kijózanodás nem vezetett még el új felismerésekhez, pillanat­nyilag teljes a tanácstalan­ság. A felelős nyugatnémet politikusok, így elsősorban Scheel külügyminiszter mind­össze arra szorítkoznak, hogy a tárgyalások felújításának kívánatosságát hangoztatják, de hozzáfűzik, hogy ehhez idő kell. Hasonló álláspontot vall Egon Bahr szövetségi minisz­ter, a „keleti politika építő­mestere” is, akiről avatott kö­rökben megjegyzik, hogy nem értett egyet a külügyminisz­térium részéről indított „pó­kerjátszmával”, és ma is azt javasolja, hogy a csehszlovák —nyugatnémet véleménykü­lönbségeket higgadt, józan tárgyalásokkal kell áthidalni. E gyelőre mégis korai lenne jóslásokba bocsátkozni, mert úgy tűnik, kormány- szinten továbbra is re­ménykednek abban, hogy ere­deti elképzeléseiket juttathat­ják érvényre, vagy legalábbis ezt a látszatot igyekeznek kel­teni. Jól tájékozott bonni kö­rökben „gondolkodási szünet­re” számítanak, és távolabbi terveiket legfeljebb homályo­san arra a lehetőségre alapoz­zák, hogy New Yorkban, az ENSZ közgyűlésén — amely­nek napirendjén szerepel a két német állam felvétele — Scheel külügyminiszter véle­ményt cserélhet a nyugat-ber­lini rendezés négy aláíró ha­talmának politikusaival, kö­Tankok Khartúmban Az A1 Ahram khartúmi je­lentése szerint hétfőn tankok özönlötték el a szudáni fővá­ros utcáit, miután kormány ellen tüntető diákok és a kor­mány hívei között összetűzé­sekre került sor. Az összecsa­Akiknek nem tetszik az enyhülés „Akiknek nem tetszik az enyhülés” — ez­zel a címmel közöl cikket a Krasznaja Zvezda című katonai lap keddi száma. A cikk szerzője, G. Sahov arra a következte­tésre jut, hogy noha a szovjet—amerikai kö­zeledés ellenfeleinek helyzete az Egyesült Államokban az utóbbi időben romlott, a két ország viszonyának javulása elleni akna­munkáról továbbra sem hajlandók lemon­dani. A közeledés ellenzőinek támadásai min­denekelőtt a nukleáris háború megakadá­lyozásával kapcsolatos szovjet—amerikai megállapodás ellen irányulnak. Legfonto­sabb érvük most az, hogy a minőségi fegy­verkezési hajsza meggyorsításával katonai és lélektani nyomást lehet gyakorolni a Szovjetunióra. Lényegében azoknak a fegy­verfajtáknak a gyorsabb kifejlesztését szor­galmazzák, amelyek nem tartoznak aSALT- megállapodások hatálya alá, s így anélkül, hogy formailag megsértenék ezeket a megál­lapodásokat, a nukleáris fegyverkezési haj­sza újabb felfokozása érhető el. A Krasznaja Zvezda emlékeztet arra, hogy ennek a té­zisnek a veszélyességét ismert amerikai tu­dósok és politikusok egész sora ismerte fel. A szovjet—amerikai együttműködés ellen­ségei — állapítja meg Sahov — minden le­hetőséget megragadnak a gyanakvás és a fe­szültség légkörének konzerválására. Külö­nösen feltűnő e tekintetben Jackson szená­tor tevékenysége. Jackson, akit az amerikai kongresszusban működő cionista lobby ve­zetőjének tartanak, a két ország közötti ke­reskedelem fejlődésének hátráltatására spe­cializálta magát. A szenátor egyebek között ellenzi az áru­cserét, mivel az „növeli a szovjet katonai potenciált”. Jackson egyszerűen figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a Szovjetunió vitán felül álló katonai erejét amerikai köz­reműködés nélkül hozták létre, olyan körül­mények között, amikor szinte teljesen szü­neteltek a gazdasági kapcsolatok a két or­szág között. Ugyanígy — mutat rá a Krasz­naja Zvezda cikkírója — a Szovjetunió fegy­veres erőinek tökéletesítése sincsen össze­függésben a kereskedelemmel. Az amerikai szenátor másik tézise a Szov­jetunióból való emigrálás kérdésével függ össze. Ebben a kérdésben Nixon elnök rendre utasította Jacksont, kijelentve, nem engedi rpeg, hogy az egész amerikai nemzet érdekeit függővé tegyék egy kis embercso­port nézeteitől. Az elnök itt a szélsőséges cionistákra gondolt. A szenátor harmadik módszere a szovjet— amerikai együttműködés diszkreditálására az, hogy azt állítja: a két ország kereskedel­me az amerikai adófizetőt károsítja meg. Az ezzel kapcsolatos rágalomhadjáratra Jack- sonnak azért van szüksége, hogy követel­hesse a legnagyobb kedvezmény elvének megtagadását a Szovjetuniótól. pásban egy diák és egy rend­őr életét vesztette. A tüntetést az váltotta ki, hogy a kor­mány válaszként az elmúlt hé­ten Khartúmban lezajlott diákzavargásokra — elrendelte az összes iskola bezárását. Mohamed El-Bakir tábornok, szudáni alelnök rádióbeszédé­ben összeesküvésnek minősí­tette a diákzavargásokat, s azokért a Muzulmán Testvéri­ség nevű szervezetre, a kom­munistákra és a betiltott poli­tikai pártokra, hárította a fe­lelősséget. zöttük Gromiko szovjet kül­ügyminiszterrel. Ma már nem beszélnek ar­ról, hogy az NSZK fel akarná kérni három nyugati partne­rét a nyugat-berlini megálla­podás bonni értelmezésének támogatására. Időközben ugyanis — bár ezt Bonnban hivatalosan cáfolják — a szö­vetségesek jelezték, hogy nincs ínyükre ilyen óhaj teljesítése. Ezért várhatóan a nyugatné­met kormány megmarad a konzultációnál, az óvatos pu­hatolózásnál. Külügyi körök­ben azt is hozzáteszik, hogy az ilyesmit sem szabad el­sietni. P ersze, nem ásták el a csa­tabárdot az „erőpolitikai irányvonal” hívei sem, aminek jellemző mozza­nata, hogy a jobboldali ke­reszténydemokrata ellenzék az utóbbi évek folyamán első ízben biztosította támogatá­sáról a nyugatnémet kor­mányt. Ezekben a körökben azt ajánlják, hogy az NSZK zsarolással próbálja rábírni magát a Szovjetuniót a nyu­gat-berlini megállapodások „.megjavítására”. Nézetüknek a Kölner Stadtanzeiger keddi tudósítása ad hangot, amely arra sürgeti Scheel külügymi­nisztert, hogy lépjen fel eré­lyesen Gromikóval tartandó eszmecseréin. A lap szerint Scheelnek többször is alkal­ma nyílik Gromikóval talál­kozni; először szeptember vé­gén New Yorkban, majd ké­sőbb a Szovjetunióban, hiszen a szovjet—nyugatnémet kon­zultációs megállapodás értel­mében az idén a szövetségi külügyminiszternek még Moszkvába kellene utaznia. A íap_— „kormánykörök” fel­fogását idézve — azt sugall­ja: az NSZK a szovjet enge­dékenységet azzal csikarja ki hogy kilátásba helyezi a gaz­dasági, tudományos és tech­nológiai együttműködés meg­tagadását, és az európai biz­tonsági értekezleten arra han­golja a nyugati hatalmakat, hogy megegyezési törekvésü­ket egyelőre fékezzék. az Ázsiai és afrikai ORSZÁGOK íróinak ötödik konferenciája kedden meg­kezdte munkáját Alma-Atá- ban, a szovjet Kazahsztán fő­városában. A konferencia résztvevőihez Leonyid Brezs- nyev, az SZKP Központi Bi­zottsága főtitkára küldött üd­vözletét. NYIKOLAJ PODGORNIJ, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének elnöke ked­den a Kremlben fogadta Hiro- hide Iszadát, a japán parla­ment Japán—Szovjet Baráti Társaságának elnökét. FEGYVERES ÖSSZETŰZÉS zajlott le hétfőn éjjel Bejrut egyik déli külvárosában liba­noni katonák és palesztin ge­rillák között. NORMAN KIRK új-zéiandi miniszterelnök szerint a fran­ciáknak a közelmúltban vég­rehajtott nukleáris kísérletei nem jártak a várt eredmény­nyel. KEDDEN REGGELRE 15-re emelkedett az olaszországi kolerajárvány halálos áldoza­tainak száma. Közülük né­gyen Bariban, tízen Nápoly­ban haltak meg, egy személy pedig Rómában. Zöld Európa bumerángja „Az az út, amelyen a „Zöld Európa” több mint tíz évig haladt, tulajdonképpen a ki­indulási pontra vezette vissza a szervezetet”. Erre a követ­keztetésre jut L. Afanaszjev és R. Pucskov a Közös Piac hely­zetéről írott és a Pravdában megjelent cikkében. „A Zöld Európa” eddigi rö­vid története és jelenlegi hely­zete azt bizonyítja, hogy a tő­kés gazdasági integráció nem küszöböli ki az éles konkur- renciaharcot és az ellentmon­dásokat az integrációban részt vevő államok monopolista bur­zsoáziája, az egyes imperialista országok között. így természe­tesen nem válik lehetővé a dolgozó tömegek életszínvona­lának javítása sem — állapít- ia meg a cikk, majd így foly­tatja: A dollár kétszeri leértékelé­se, néhány európai tőkés valu­ta felértékelése és a Közös Piac valutáinak lebegtetése gyakorlatilag szétzilálta az Európai Gazdasági Közösség mezőgazdasági árrendszerét. A Közös Piac országai kö­zötti gazdasági, politikai és ál­lamközi ellentmondások — ír­ják a szerzők —, elkerülhetet­lenül a társadalmi problémák kiéleződéséhez vezetnek. A nagytőke ugyanis — miközben keresi a kiutat az ellentmon­dások zsákutcájából — arra törekszik, hogy az összes ter­het a dolgozók és a kis- és kö­zépburzsoázia vállára rakja. Ezzel magyarázható az ellenté­tek kiéleződése a nagymono- oőliumok és a lakosság széles rétegei, így a parasztság kö­zött.

Next

/
Oldalképek
Tartalom