Pest Megyi Hírlap, 1973. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-05 / 207. szám
i'fcSÍ JMECVei c/Cttiap 1913. SZEPTEMBER 5., SZERDA KUS2 Az el nem kötelezettek Az el nem kötelezettség poli- tikája hivatalosan az 1361. évi belgrádi értekezleten fogalmazódott meg, eszméi azonban már korábban is kifejezésre jutottak. Első ízben a nandunkban, 1355-ben megtartott konferencián beszéltek nyilvánosan a gyarmati uralom ellen, a népek függetlenségéért vívott harc és a tömbön kívüli orientáció egységéről. A mozgalom egyik élharcosa Jugoszlávia, a kezdeményezésben személy szerint Tito elnök volt. Mellette a mozgalom megszületésénél olyan markáns politikai személyiségek bábáskodtak, mint Nehru, Nasszer, Nkrumah és Sukarno. AZ EL NEM KÖTELEZETTSÉG kialakulása, fejlődése elválaszthatatlan a nemzetközi viszonyok változásától. Létrejöttében döntő szerepe volt a szocialista világrend- szer megerősödésének, ami a nemzetközi erőviszonyokban bekövetkezett módosulás révén többek között hatalmas lendületet adott a volt gyarmatok felszámolásának, a függetlenség elnyerésének (1961 óta négy földrészen mintegy 30 ország vált függetlenné), a mozgalom tehát alapvetően imperialistaellenes, zömében a volt gyarmatokat, a „harmadik világ” országait tömöríti. Az el nem kötelezett országok eddig három csúcsértekezletet tartottak (állam- és kormányfők részvételével), 1961: Belgrád, 28 ország (három megfigyelői minőségben), 1964: Kairó, 57 ország (tíz megfigyelő), 1970: Lusaka, 64 ország (tíz megfigyelő). az Állam- és kormányfők negyedik, algíri konferenciája a mozgalom csúcsát jelenti: körülbelül nyolcvan ország küldi el magas szintű delegációját, és ha a meghívott 15 felszabadítást mozgalom képviselőit, valamint a vendégként jelen levő finn, svéd és osztrák küldöt- tfeketJs hozzávesszük, a részt Vevő országok száma száz körül mozog. AZ ALGÍRI értekezlet középpontjában két nagy téma áll: az el nem kötelezett országok szerepe a béke és biztonság megszilárdításában és az imperializmus gazdasági agressziójának visszaverése. A függetlenségért, a társadalmi haladásért és a békéért vívott harc az elmúlt három évben jelentős sikereket ért el. A szocialista, az el nem kötelezett országok és az egész világ haladó erői győzelmének mintegy megtestesítője az a tény, hogy Algírban teljes jogú tagként foglal helyet a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormánya. A KELET ÉS NYUGAT kölcsönös kapcsolataiban jelentkező kedvező változásokat azonban nem egyértelműen helyesen értelmezik a részve- j vők növekedésével, bizonyos vonatkozásban „inflálódó” el nem kötelezettségi mozgalomban. Az úgynevezett kis és közepes országok szerepének növelésével kapcsolatosan a két „szuperhatalom” közötti „ösz- szeesküvésről” hangoztatott állítások ellentmondanak a mozgalom eredeti célkitűzéseinek, egy kalap alá veszik a fejlődő országok fő ellenségének számító amerikai imperializmust és a szocialista nagyhatalmat. A SZOVJETUNIÓ és más szocialista országok megalakulásától kezdve rokonszenveztek az antiimperialista aktív semlegességi mozgalommal, az utóbbi évtizedben számos alkalommal együtt léptek fel az ENSZ-ben, a nemzetközi küzdőtéren az agresz- szió, a gyarmati rendszer és a fajgyűlölet ellen. A fejlődő országok gazdasági függőségük, elmaradottságuk leküzdésében mindig számíthattak a szocialista világpolitikai, erkölcsi és anyagi támogatására. Az el nem kötelezettségi mozgalom pozitív tartalmú továbbfejlődése elválaszthatatlan ennek a realitásnak a tudatosításától. Az algíri értekezlet akkor végez sikeres munkát, ha az el nem kötelezettek mozgalmát a megváltozott nemzetközi helyzet új feltételeihez igazítva előmozdítja a békeszerető erők legfőbb feladatának megoldását. SAIGON Négynapi szünet után... Négynapi szünet után kedden ismét ülést tartott a két dél-vietnami fél katonai vegyes bizottsága. A testület múlt pénteken tartott legutóbbi ülése a saigoni küldöttek által provokált heves szócsatával, kölcsönös vádaskodással végződött. Ezt követően a Thieu-rezsim delegációja bojkottálta a kétoldalú katonai vegyes bizottság albizottságainak munkáját és megakadályozta a DIFK- küldöttség szokásos heti sajtóértekezletének megtartását is Saigonban. A keddi ülésen nem értek él haladást. A saigoni delegáció ugyanis az érdemi munka helyett ismét alaptalan rágalmakkal illette tárgyaló partnerét. Képtelen követelésekkel és fenyegetőzésekkel állt elő. A Ihn de megválasztásónak 3. évfordulóján Tízezres tömeg éltette a Népi Egység kormányát Kedd hajnal óta sztrájkolnak a chilei „fehérgallérosok” is. Az orvosokat, jogászokat, mérnököket, építészeket, repülőgép-pilótákat és a kereskedelmi flotta tisztjeit tömörítő szakszervezetek vezetői hétfőn este úgy döntöttek, hogy meghatározatlan időre sztrájkot hirdetnek, a július 27-e óta sztrájkoló magánfuvarozók támogatására. A „fehérgallérosok” addig 'folytatják a sztrájkot, amíg „a kormány nem módosítja politikáját”. Allende elnök nem fogadta el Raul Montero tengernagy' lemondását a haditengerészetnél viselt főparancsnoki tisztéről. Montero pénteken nyújtotta be lemondását, hétfőn azonban Allende kérésére elállt szándékától. A víz rabságában Múl< héten az Írország partjainál szerencsétlenül járt Pisces—3 mini-tengeralattjáró két utasának életéért küzdött a felső képünkön látható két békaember is. A Pisces utasai három napon keresztül voltak négy- százméteres mélységben a viharos Atlanti-óceán foglyai, s levegőjük fogytán, csak a végső percekben sikerült kimenteni őket. Pakisztánban tovább pusztít az árvíz. Tegnap érkezett alsó képünkön: az árvíz foglyainak, lakosainak katonai helikopterről dobnak le élelmet... A chilei rendőrség bejelentette, hogy hétfőn hajnalban szélsőjobboldali terroristák bombamerényletet követtek el Gonzales Martaiéinak, az országos tervhivatal igazgatójának rezidenciája ellen. Jelentős anyagi kár keletkezett. Santiagóban kedden szovjet —chilei tudományos-műszaki és kulturális együttműködési megállapodást írtak alá. A dokumentum értelmében bővül a két ország közötti tudományos és kulturális delegációk cseréje. A chilei központi bank leértékelte az escudót Az új intézkedés értelmében egy dollár az eddigi 300 escudo helyett 350 escudót ér. A leértékelés nem vonatkozik az exportcikkekre, közöttük a rézre. A dollár turistaárfolyamát az eddigi 89 escudóról 1300 escudóra változtatták. A Népi Egység kormányát éltető több tízezres tömeg vonult kedden — Allende elnök megválasztásának 3. évfordulóján — a Santiago központjában levő La Moneda-palota elé. A hírügynökségek jelentése szerint a chilei főváros központi utcáit vörös-f eh ér-kék színű nemzeti zászlók erdeje borítja, és a fegyelmezetten felvonuló munkások „Egység és harc!”, „Szétverjük a provokátorokat!” feliratú táblákat visznek. A késő esti órákban az elnöki palota erkélyéről beszédet mond dr. Salvador Allende köztársasági elnök. CSAK RÖVIDEN... HÉTFŐN ÉJJEL tovább folytak a súlyos harcok Kom- pong Cham tartományi székhelynek, Kambodzsa harmadik legnagyobb városának közvetlen környékén. AZ ELMÚLT' 24 ÓRÁBAN némileg csökkent a harci cselekmények száma Dél-Viet- namban. BESAN CONB AN kedden délután újabb találkozóra került sor Henry Giraud, a kormány megbízottja és a Lip- gyári dolgozók képviselői között. A találkozó után a szak- szervezetek egyik képviselője kijelentette, hogy a keddi megbeszélésen „egy kis lépés történt előre”. DOM MINTOFF máltai miniszterelnök hétfőn rövid látogatásra a líbiai fővárosba érkezett. NSZK- ÖNGÓL W illy Brandt kancellár prágai utazásának lemondása és a csehszlovák—nyugatnémet tárgyalások átmeneti megszakadása nyomán egyre sokasodnak az NSZK-ban a bonni külügyminisztérium vonalvezetését bíráló hangok. A lapokban és a televízióban mind több kommentátor jut arra a megállapításra, hogy a nyugatnémet kormány „öngólt lőtt”. Hiszen eleve bizonyos volt, hogy a nyugat- berlini konzuláris kérdésben nem kényszerítheti rá Csehszlovákiára a négyhatalmi megállapodás önkényes értelmezését. Mi értelme volt tehát túlzott követelések támasztásának, amikor az NSZK így saját magát manőverezte bele a zsákutcába? — hangzik a kérdés megannyi fogalmazásban. A másik, ennél is fontosabb kérdés, hogy mi történjék a továbbiakban, miként lehetne az egész ügyet elmozdítani a holtpontról, miáltal az NSZK rendezhetné kapcsolatait Csehszlovákiával, Magyarországgal és Bulgáriával. A jelek szerint hivatalos szinten a kijózanodás nem vezetett még el új felismerésekhez, pillanatnyilag teljes a tanácstalanság. A felelős nyugatnémet politikusok, így elsősorban Scheel külügyminiszter mindössze arra szorítkoznak, hogy a tárgyalások felújításának kívánatosságát hangoztatják, de hozzáfűzik, hogy ehhez idő kell. Hasonló álláspontot vall Egon Bahr szövetségi miniszter, a „keleti politika építőmestere” is, akiről avatott körökben megjegyzik, hogy nem értett egyet a külügyminisztérium részéről indított „pókerjátszmával”, és ma is azt javasolja, hogy a csehszlovák —nyugatnémet véleménykülönbségeket higgadt, józan tárgyalásokkal kell áthidalni. E gyelőre mégis korai lenne jóslásokba bocsátkozni, mert úgy tűnik, kormány- szinten továbbra is reménykednek abban, hogy eredeti elképzeléseiket juttathatják érvényre, vagy legalábbis ezt a látszatot igyekeznek kelteni. Jól tájékozott bonni körökben „gondolkodási szünetre” számítanak, és távolabbi terveiket legfeljebb homályosan arra a lehetőségre alapozzák, hogy New Yorkban, az ENSZ közgyűlésén — amelynek napirendjén szerepel a két német állam felvétele — Scheel külügyminiszter véleményt cserélhet a nyugat-berlini rendezés négy aláíró hatalmának politikusaival, köTankok Khartúmban Az A1 Ahram khartúmi jelentése szerint hétfőn tankok özönlötték el a szudáni főváros utcáit, miután kormány ellen tüntető diákok és a kormány hívei között összetűzésekre került sor. Az összecsaAkiknek nem tetszik az enyhülés „Akiknek nem tetszik az enyhülés” — ezzel a címmel közöl cikket a Krasznaja Zvezda című katonai lap keddi száma. A cikk szerzője, G. Sahov arra a következtetésre jut, hogy noha a szovjet—amerikai közeledés ellenfeleinek helyzete az Egyesült Államokban az utóbbi időben romlott, a két ország viszonyának javulása elleni aknamunkáról továbbra sem hajlandók lemondani. A közeledés ellenzőinek támadásai mindenekelőtt a nukleáris háború megakadályozásával kapcsolatos szovjet—amerikai megállapodás ellen irányulnak. Legfontosabb érvük most az, hogy a minőségi fegyverkezési hajsza meggyorsításával katonai és lélektani nyomást lehet gyakorolni a Szovjetunióra. Lényegében azoknak a fegyverfajtáknak a gyorsabb kifejlesztését szorgalmazzák, amelyek nem tartoznak aSALT- megállapodások hatálya alá, s így anélkül, hogy formailag megsértenék ezeket a megállapodásokat, a nukleáris fegyverkezési hajsza újabb felfokozása érhető el. A Krasznaja Zvezda emlékeztet arra, hogy ennek a tézisnek a veszélyességét ismert amerikai tudósok és politikusok egész sora ismerte fel. A szovjet—amerikai együttműködés ellenségei — állapítja meg Sahov — minden lehetőséget megragadnak a gyanakvás és a feszültség légkörének konzerválására. Különösen feltűnő e tekintetben Jackson szenátor tevékenysége. Jackson, akit az amerikai kongresszusban működő cionista lobby vezetőjének tartanak, a két ország közötti kereskedelem fejlődésének hátráltatására specializálta magát. A szenátor egyebek között ellenzi az árucserét, mivel az „növeli a szovjet katonai potenciált”. Jackson egyszerűen figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a Szovjetunió vitán felül álló katonai erejét amerikai közreműködés nélkül hozták létre, olyan körülmények között, amikor szinte teljesen szüneteltek a gazdasági kapcsolatok a két ország között. Ugyanígy — mutat rá a Krasznaja Zvezda cikkírója — a Szovjetunió fegyveres erőinek tökéletesítése sincsen összefüggésben a kereskedelemmel. Az amerikai szenátor másik tézise a Szovjetunióból való emigrálás kérdésével függ össze. Ebben a kérdésben Nixon elnök rendre utasította Jacksont, kijelentve, nem engedi rpeg, hogy az egész amerikai nemzet érdekeit függővé tegyék egy kis embercsoport nézeteitől. Az elnök itt a szélsőséges cionistákra gondolt. A szenátor harmadik módszere a szovjet— amerikai együttműködés diszkreditálására az, hogy azt állítja: a két ország kereskedelme az amerikai adófizetőt károsítja meg. Az ezzel kapcsolatos rágalomhadjáratra Jack- sonnak azért van szüksége, hogy követelhesse a legnagyobb kedvezmény elvének megtagadását a Szovjetuniótól. pásban egy diák és egy rendőr életét vesztette. A tüntetést az váltotta ki, hogy a kormány válaszként az elmúlt héten Khartúmban lezajlott diákzavargásokra — elrendelte az összes iskola bezárását. Mohamed El-Bakir tábornok, szudáni alelnök rádióbeszédében összeesküvésnek minősítette a diákzavargásokat, s azokért a Muzulmán Testvériség nevű szervezetre, a kommunistákra és a betiltott politikai pártokra, hárította a felelősséget. zöttük Gromiko szovjet külügyminiszterrel. Ma már nem beszélnek arról, hogy az NSZK fel akarná kérni három nyugati partnerét a nyugat-berlini megállapodás bonni értelmezésének támogatására. Időközben ugyanis — bár ezt Bonnban hivatalosan cáfolják — a szövetségesek jelezték, hogy nincs ínyükre ilyen óhaj teljesítése. Ezért várhatóan a nyugatnémet kormány megmarad a konzultációnál, az óvatos puhatolózásnál. Külügyi körökben azt is hozzáteszik, hogy az ilyesmit sem szabad elsietni. P ersze, nem ásták el a csatabárdot az „erőpolitikai irányvonal” hívei sem, aminek jellemző mozzanata, hogy a jobboldali kereszténydemokrata ellenzék az utóbbi évek folyamán első ízben biztosította támogatásáról a nyugatnémet kormányt. Ezekben a körökben azt ajánlják, hogy az NSZK zsarolással próbálja rábírni magát a Szovjetuniót a nyugat-berlini megállapodások „.megjavítására”. Nézetüknek a Kölner Stadtanzeiger keddi tudósítása ad hangot, amely arra sürgeti Scheel külügyminisztert, hogy lépjen fel erélyesen Gromikóval tartandó eszmecseréin. A lap szerint Scheelnek többször is alkalma nyílik Gromikóval találkozni; először szeptember végén New Yorkban, majd később a Szovjetunióban, hiszen a szovjet—nyugatnémet konzultációs megállapodás értelmében az idén a szövetségi külügyminiszternek még Moszkvába kellene utaznia. A íap_— „kormánykörök” felfogását idézve — azt sugallja: az NSZK a szovjet engedékenységet azzal csikarja ki hogy kilátásba helyezi a gazdasági, tudományos és technológiai együttműködés megtagadását, és az európai biztonsági értekezleten arra hangolja a nyugati hatalmakat, hogy megegyezési törekvésüket egyelőre fékezzék. az Ázsiai és afrikai ORSZÁGOK íróinak ötödik konferenciája kedden megkezdte munkáját Alma-Atá- ban, a szovjet Kazahsztán fővárosában. A konferencia résztvevőihez Leonyid Brezs- nyev, az SZKP Központi Bizottsága főtitkára küldött üdvözletét. NYIKOLAJ PODGORNIJ, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke kedden a Kremlben fogadta Hiro- hide Iszadát, a japán parlament Japán—Szovjet Baráti Társaságának elnökét. FEGYVERES ÖSSZETŰZÉS zajlott le hétfőn éjjel Bejrut egyik déli külvárosában libanoni katonák és palesztin gerillák között. NORMAN KIRK új-zéiandi miniszterelnök szerint a franciáknak a közelmúltban végrehajtott nukleáris kísérletei nem jártak a várt eredménynyel. KEDDEN REGGELRE 15-re emelkedett az olaszországi kolerajárvány halálos áldozatainak száma. Közülük négyen Bariban, tízen Nápolyban haltak meg, egy személy pedig Rómában. Zöld Európa bumerángja „Az az út, amelyen a „Zöld Európa” több mint tíz évig haladt, tulajdonképpen a kiindulási pontra vezette vissza a szervezetet”. Erre a következtetésre jut L. Afanaszjev és R. Pucskov a Közös Piac helyzetéről írott és a Pravdában megjelent cikkében. „A Zöld Európa” eddigi rövid története és jelenlegi helyzete azt bizonyítja, hogy a tőkés gazdasági integráció nem küszöböli ki az éles konkur- renciaharcot és az ellentmondásokat az integrációban részt vevő államok monopolista burzsoáziája, az egyes imperialista országok között. így természetesen nem válik lehetővé a dolgozó tömegek életszínvonalának javítása sem — állapít- ia meg a cikk, majd így folytatja: A dollár kétszeri leértékelése, néhány európai tőkés valuta felértékelése és a Közös Piac valutáinak lebegtetése gyakorlatilag szétzilálta az Európai Gazdasági Közösség mezőgazdasági árrendszerét. A Közös Piac országai közötti gazdasági, politikai és államközi ellentmondások — írják a szerzők —, elkerülhetetlenül a társadalmi problémák kiéleződéséhez vezetnek. A nagytőke ugyanis — miközben keresi a kiutat az ellentmondások zsákutcájából — arra törekszik, hogy az összes terhet a dolgozók és a kis- és középburzsoázia vállára rakja. Ezzel magyarázható az ellentétek kiéleződése a nagymono- oőliumok és a lakosság széles rétegei, így a parasztság között.
