Pest Megyi Hírlap, 1973. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-29 / 228. szám

A 1 így veres erők napján flnrtapi megemlékezések, tábortűz, járőrverseny Szeptember 29., a fegyveres erők napja alkalmából a mo­ll őri járás községeiben is meg­emlékeznek a fegyveres testü­letekről Pénteken a monori lőtéren egész napos megyei lö­vészetet tartottak. A MEZÖ- GÉP-nél a vállalat vezetői ba­ráti beszélgetésre hívták meg az üzem munkásőr dolgozóit. Az úttörőcsapatok es a KISZ-szervezetek is kiveszik részüket az ünneplésből. Mo- noron a gimnazisták ma este hat órakor tábortüzet gyújta­nak. Tegnap Gyomron, a hon­védség segítségével, nagysza­bású honvédelmi járőrver­senyt rendeztek az úttörők. Több üzemben megjutal­mazták a munkásőröket. MŰSOR MOHOM XV. ÉVFOLYAM, 228. SZÁM 1973. SZEPTEMBER 29., SZOMBAT Két szocialista brigád Hibátlan áru, jó kiszolgálás Hogyan érték el a tízmillió forintos forgalomnövekedést? MOZIK Gomba: Egy válás meglepe­tései. Gyömrő: Lila ákác. Mag­lód: Harmadik nekifutás. Mende: Az orosz mező. Mo- nor: Zahar Berkut. Éjszakai előadás: Hívd a férjem talál­kára. Pilis: Fedőneve: Jégma­dár. Űri: A svéd asszony. Tá- piósáp: Mi, elveszett lányok. Üllő: Bolondos újoncok. Ve- csés: Érintés. Éjszakai előadás: Préri. Nemrég közöltük, hogy a sülysápi Tüzép-telep július 31- ig, a múlt év hasonló idősza­kához viszonyítva, tízmillió fo­rinttal szárnyalta túl árufor­galmát. Ez a hír nemcsak Süly­sáp, hanem járásunk más köz­ségeinek lakossága körében is nagy érdeklődést váltott ki, ezért megkérdeztük Bori Pált, a telep fiatal vezetőjét, mi a titka ennek a jó eredmény­nek. Talán olyan új módszert alkalmaz amelyet követni ér­demes és ajánlatos? — Nem lappang itt semmi­féle titok — válaszolta. — Ez az ugrásszerű emelkedés első­sorban a telep dolgozóinak ér­deme. Még kora tavasszal két szocialista címért küzdő brigád alakult, s mind a kettő példamutató módon látja el feladatát. Rakodóterületünkre nemegy­szer nyolc vagon áru is érke­zik, csaknem egyidőben. Ra­kodó brigádunk, amely tíz sze­mélyből áll, vállalta, hogy a lehetőséghez képest fekbér­MÜVELÖDÉSI HAZAK Gyomron, 19 órakor: nép­hadseregnapi megemlékezés, történelmi Makikap játék a klubban. Monoron, 15 órakor: Jancsi és Juliska (mesejáték), este 19-től 24 óráig: táncest, játszik a Littly Boys együttes. Üllőn, 17-től 22 óráig: ötórai tea, játszik az Alfa együttes. JEGYZET A HANGNEM Gyermekkorom kis falu­jának legöregebb emberétől hallottam: — Egy szál gyufa és egy rossz szó óriási károkat okozhat. ★ Nemrégiben az egyik község TÜZÉP-telepének pénztári ablaka előtt ácso- rogtam. Kereken hétperc­nyi várakozás után, a pénz­tárosnő abbahagyva egy pillanatra a telepvezető-he­lyettessel folytatott disku- rálást, így fogadott: — Mit akar? Az önkiszolgáló boltban végre rám került a sor a csemegepultnál. — Márványsajt? Nin­csen! — feleli az eladó, és máris, mintha ott se vol­nék, a másik vevőhöz for­dul. Dombok menti termelő- szövetkezet irodájának ud­varán szem- és fültanúja voltam, amikor a fiatal főmezőgazdász kiabálva utasította rendre a nála legalább 30 évvel öregebb fogatost: — Itt én vagyok az úr, ha nem tetszik, hazamehet! Az egyik utas Vecsésen a hátsó ajtó helyett az el­sőn száll fel a buszra. A kalauznő mérges kiabálás­sal fogadja. A vonaton egy társaság bömbölő kazettás magnó körül ordibál. Figyelmezte­tésemre ezt a választ ka­pom: — Ha nem tetszik, dugja be a fülét vattával, vagy menjen át másik kupéba. Ismerősöm mesélte: veze­tője akárhányszor elmegy mellette, mindig megkérde­zi: „Hogy vagy?”, de vá­laszt nem várva, azonnal továbbhalad. ★ Sorolhatnám tovább az enyhébb és a durvább ese­teket. Idegesek vagyunk? Le­het. És sok minden lehet még, de nincs igazuk, nem lehet igazat adni azoknak, akik meg nem engedhető hangnemben beszélnek em­bertársaikkal, akik vissza­élnek hatalmukkal vagy helyzeti előnyükkel. ★ Ismerősöm vallomása: ■— Amikor érzem, hogy „kivagyok”, ismerve ma­gamat, mielőtt szólnék, esetleg válaszolnék, rá­gyújtok egy cigarettára. Egy tanácsi tisztviselőnő: — Mellettem mindig ott van egy pohár víz, nyelek belőle egyet, közben elszáll a mérgem, és mosolyogva válaszolok. A hatás? A legdurvább arc is felenged és mosolyog. — Hidd el, azonnal keve­sebb lenne a szívinfarktus — mondta egy barátom —, ha a hangnem, amelyet lépten-nyomon használunk, sokszor akarva — nem akarva, csúnyán sérteget­ve egymást, például egy véletlen meglökésért a bu­szon vagy vonaton, meg­változna. Hiszen mi embe­rek vagyunk, akiket egye­bek között az különböztet meg más élőlényektől, hogy uralkodni tudunk ösztönün­kön, akaratunkon. Kovács György Szabálytalan előzés, jelzés nélküli kanyarodás Hosszas tárgyalás után hir­detett ítéletet a Monori Járás- bíróság Szanyi László buda­pesti lakos és a maglódi Uni- verzál Tsz tulajdonát képező lovas kocsit hajtó Hajdú János fogatos ügyében. Szanyi László személygépko­csival Pécelröl Maglód irányá­ba haladt. Amint megközelí­tette a maglódi útelágazást, észrevette, hogy előtte halad a lovas kocsi. Előzésbe kezdett, amikor a lovas kocsi, irányjel­zés nélkül, eléje kanyarodott, mivel a baloldali föld útra kí­vánt ráhajtani. Szanyi, hogy az összeütközést elkerülje, gépkocsiját egészen az út szé­lére kormányozta. így sikerült ugyan az összeütközést elke­rülnie, de közben, mivel észre­vette, hogy vele szemben kö­rülbelül 10 méterre egy gyer­mek közeledik, és már nem volt ideje az út menetirány szerinti oldalára fordulni, az árokba szaladt, ott felborult. A bíróság megállapította, hogy a baleset mindkét jár­művezető szabálytalan maga­tartása miatt következett be, ezért a 28 ezer 547 forintos kár összegét fele-fele arányban kö­telesek megtéríteni. (v. i.) mentesen üríti ki a vagonokból az árut. Egyúttal a törésmen­tességre és szakszerűségre is nagyon ügyelnek. Munkájukat egy daru és egy tízméteres szállítósza­lag is segíti. — A másik brigádunk az árukiadásnál működik közre. Hat tagja állandóan tisztán tartja a telepet, egyben a vá­sárlókat gyorsan és udvaria­san ki is szolgálja. — Mivel e két brigád jó munkáján igen sok múlik, fel­tétlenül mind a két kis közös­ségben fegyelemnek kell ural­kodnia. A renitenskedő, vala­mint a munkába késve érkező dolgozókat a brigád tagjai ki­zárják soraik közül. Munkájuk nehéz ugyan, de nagyon jó ke­resetre tehetnek szert. Elége­dettek is valamennyien. A vál­lalat, munkájuk teljesítésétől függően, prémiumban is része­síti őket. Bori Pál ezután elmondotta, hogy tavaly sokszor akadozott az ellátás, a lakosság igényeit nem mindig sikerült megfele­lően kielégíteni. Ezzel szemben el lehet mondani, hogy ebben az évben csaknem minden áruféle a legalkal­masabb időben érkezett, nem hiányzott sem a fala­zó, sem a kötőanyag. Csu­pán a mészellátás okozott a csúcsidőben rövid ideig gondot. Különböző méretű'és minő­ségű tégla, falazóblokk, vasge­renda most is nagy mennyi­ségben áll a vásárlók rendelke­zésére. Sem 400-as, sem 500-as cementben nem mutatkozik hiány. Igen keresett a hazai gyártmányú parketta, melyből ezer négyzetméter éppen a lá­togatásunk idején érkezett Sokan már vártak rá, mert a telepvezető a vásárlókat előre értesítette a parketta érkezé­séről. Érdemes végül még egy fon­tos körülményt megemlíte­nünk: a telepvezető csak megbíz­ható és hibátlan árut vesz át, s ez jelentősen emeli a telep jó hírét, következésképp nem­csak helyből és a környékről, hanem kocsikkal a távolabbi községekből is felkeresik a vá­sárlók a telepet. K. L. Még húsz vagonnyi a főieken Gyors ütemben szedik a pa­radicsomot az üllői Kossuth Tsz földjein: naponta 5—6 v,a- gonnyit takarítanak be és szállítanak el a Budapesti Konzervgyárba. Húsz vagonra való van még a földeken, de ha az idő kedvez, még több is beérhet. Szorgalomban nincs hiány. Ügyeletes orvos Gombán, Bényén és Káván: dr. Nagy Márta (Káva, tanács­háza), Gyömrőn, Péterin és Mendén: dr. Halmai Géza (Gyömrő), Monoron és Monori- erdőn: dr. Bathó László (Mo- nor, Bocskai u.), Pilisen, Nyár­egyházán, Csévharaszton és Vasadon: dr. Czinder Bálint (Pilis, Rákóczi u. 63.), Magló­don és Ecseren: dr. Szuhaj Já­nos (Maglód), Sülysápon és Üriban: dr. Gáspár István (Sáp), Üllőn: dr. Balázs László, Vecsésen: dr. Pallinger Geor­gina tart ügyletet vasárnap. Ügyeletes gyógyszertár: Mo­noron a Fő téri, Vecsésen az Andrássy-telepi. Beteg állatok bejelentése a monori járás területén: szom­baton 12-től 19 óráig, vasár­nap délelőtt 8-tól 13-ig és dél­után 15-től 19 óráig Monoron, a Fő téri gyógyszertárban. A megtelt ládákat kocsikra rakják, és már indul is a szállítmány. Szabó János felvételei A Magtermeltető Vállalat monori központjában Sportlövészet - Asztalitenisz - Országjárás TELEÍRT HÍRADÓTÁBLA Sokan nem tudják, hogy a Vetőmagtermeltető Vállalat monori központjában élénk a sportélet. Asztaliteniszben, kis­pályás labdarúgásban, női és férfilövészetben már eddig is szép sikereket értek el. Részt vettek a területi és a megyei A monori vasútállomásról néhány perces késéssel indult ki a gomba—felsőfarkasdi far- motoros busz. Utasokkal zsú­folt e szombat délutáni járat, ám Gomba utolsó megállóját elhagyva, talán öten mara­dunk az üléseken., A farkasdi végállomásról egyetlen kislány tart a dom­bok közötti kis tanyai telepü­lésre. Hazafelé a kollégiumból — A vasadi kollégiumból jövök. A hét végét mindig itt­hon töltöm, hétfőn reggel me­gyek vissza. — Hogy hívnak? — Herczeg Ágnes vagyok, hatodikba járok. — Hogy megy sorod a kol­légiumban? — Szeretek ott lenni. Sok barátot szereztem, a tanulás is könnyebb. Büszkén újságolja: — Amíg a farkasdi iskolában 3,9 volt az átlagom, tavaly 4,1-re javítottam a kollégium­ban. A lejtős ösvényen gyorsan haladunk lefelé. Elhagyva a kis település házait, a kislány a dombtetőre mutat: | — Ott, fönt, az a ház a miénk. Nincs benne villany, odáig nem vezették föl... Tessék eljönni hozzánk. Biztos otthon lesz már apukám is. Ötven év a dombtetőn I Udvariasan fogadnak, hely- lyel kínálnak Ági szülei és nagymamája, az éppen 80. szü­letésnapját ünneplő Szluka Mihályné. versenyeken, Cegléden és Gö­döllőn. Lövészetben a nők és a férfiak az igen értékes má­sodik és harmadik helyezést szerezték meg. Az üzemi sport két fő fél- karolója az igen kitűnő szer­vező, Petries Józsefné, az szb kultúr- és sportfelelőse és Ke­reszt esy Sándor igazgatóhe­lyettes, a mezőkövesdi vadász­társaság alapító tagja, aki a lövészsport tudnivalóit sajá­títtatta el fiatal munkatársai­val. A férfiak közt Palkovics Ká­roly, Szuhányi Mihály, a Ko­vács-fivérek, a nők közt Ko­vács Sándorné, Csákó Imréné, valamint Nagy Agnes a ruti­nosabb versenyzők mezőnyé­ben is megállja a helyét. Célul tűzték ki a termeltetési központban, hogy még több érdeklődő fiatallal megkedvel- tetik a sportpuskalövészetet. Tervükben házi lőtér létesítése is szerepel. Gyakran rendeznek ország­járásokat, tájismereti kirán­dulásokat. Legutóbb a vácrá- tóti botanikus kertben és Visegrádon jártak, ahol ma­radandó élménnyel gazdagod­tak. A termelési központ »port­ás kulturális életének ünnep­napjai kronologikus sorrend­ben, ékes betűkkel kerülnek fel a vállalati híradótáblára. Hogy olvassák-e ?, Igen, még­hozzá elégedetten, mert mind- annyiuk sikere valamennyi eredmény. (h. j.) ASkaBcm szüli a tolvajt Papírlapra írta B. László- né üllői lakos: „A kertben va­gyok”, s a papírlapot elhe­lyezte az előszoba asztalán. Munkája végeztével aztán észrevette, hogy a lakásban valaki járt, és a konyhában őrzött több mint kétezer fo­rintot magával vitte. A rend­őrség a nyomozást a tolvaj kézrekerítéséért megkezdte. Napi egy óra az állomásig Korám kelő emberek — 1925-ben, apám halála után kaptunk kevéske szőlőt itt, a dombtetőn, akkor építet­tük e kis házat. Azóta is Far- kasdon lakom. A férjem 1969- ben halt meg, akkor hívtam magamhoz unokáimat, ne, le­gyek egyedül — emlékezi^ az idős asszony. — Közben járt másfelé is? — Hogyne! Többször voltam Monoron, Üriban, Sülyben, Mendén, és amíg erőm en­gedte, egyszer-egyszer bemen­tem Pestre is, szétnézni. Szluka néni ma is jó egész­ségnek örvend, korán kel, a ház körül szorgoskodik, szőlőt művel. Sok munkát ad neki a három disznó s a baromfi- udvar. — Engem a munka éltet, az ad erőt ma is. Ha nem dolgoz­hatnék. talán meg is halnék. Hal kilométert, gyalog — Ugyan, mama, megint tré­fál — szakítja félbe a 35 év körüli unoka, Herczeg Gyula, aki feleségével s két gyerme­kével Mendéről költözött ki a tanyára 1969-ben. Ma dél­előtt érkezett meg a Balaton mellől: garanciális munkát végzett egy ottani épületen. — Különben Budapesten dolgozom, s naponta bejárok. — De hát nagyon messze le­het innen a vasút. — Hat kilométernyire. Men­őére járunk. — Hányán e településről? — Hát, legalább harminc­ötén. —r Mennyi idő alatt érnek Mendére, illetve haza? — Egy óra gyaloglás, meg a unnatn/ás — Reggel mikor kel? — Fél négykor, hogy hétre beérjek. — Kerékpárral nem lenne könnyebb? — Á, az erősen dombos földúton sokat kellene tolni a kerékpárt, nem beszélve arról, ha sár, vagy hó van ... Csak gyalog lehet errefelé közle­kedni. Villany kellene A feleség többször is közbe­szól. — Azért meglennénk itt, csak a villany, az nagyon hiányzik. — Dolgozik valahol? — kér­dezem tőle. — Nem. Amíg Mendén lak­tunk, az egyik budapesti sző-, vetkezetnek voltam a bedolgo­zója: horgoltam, kézimunkáz­tam. Villany nélkül ma ilyes­mire nem vállalkozhatom. — Hol vásárol? — Van itt egy kis üzlet, minden megtalálható benne. A tejet a gazdaságból hordom. ★ Elköszönök kedves vendég­látóimtól. Visszafelé gyalog teszem meg az egyórás utat Mendére, mint a kicsi telepü­lésről naponta annyian. Aranylóan sárguló kukorica- táblák, hatalmas erdő mellett vezet az utam. Szép a vidék, gyönyörködöm a koraőszi táj­ban. Vajon azok is ilyennek lát­ják, akik naponta kétszer jár­ják meg ezt az utat esőben, sárban, térdigérő hóban és éj­szaka? Jandó István

Next

/
Oldalképek
Tartalom