Pest Megyi Hírlap, 1973. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-20 / 220. szám
4 PCS) HEGYEI ScfCMap 1913. SZEPTEMBER 20., CSÜTÖRTÖK Uj ráckevei kezdeményezés Múzeum és iskola találkozása Köpenycsat elefántcsontból. Római emlék az i. u. II. századból a ráckevei Árpád Múzeumban. Új életre kelt dalok Pest megye szlovák nemzetiségi Páva körének sikerei A ráckevei Árpád Múzeum raktárában • sok érdekesség rejtőzik. Igaz, kevés a hely, a legtöbb műtárgy restaurálásra vár, mégis közszemlére kerül előbb-utóbb az a rendszerezett, folyamatos gyűjtés, melyet munkatársaival együtt folytat Fegyó János muzeológus. A megsemmisülés előtti szakaszban került a gyűjteménybe számtalan művelődéstörténeti emlék, így Rimer Lajos padlásáról a ráckevei molnárcéh 1843-as keltezésű zászlaja, melynek mindkét oldala festett kép. Előkerült a Ludaics-család kapukopogtatója. E szobrokkal ékesített, szép ötvösmunka is arra utal, hogy Beethoven V. szimfóniájának sorsmotívuma e helyhez nem kötött ritmikus esti-éjszakai zörejekből épült. Lassan külön egységgé kerekedik a ma élő festők, szobrászok anyaga. Nemes szokás szerint ugyanis a múzeum „első kiállítói” művet adományoznak, melyet vásárlásokkal egészítenek ki. Fegyó Béla, Bráda Tibor, Sztojka László, Dienes Gábor, Liszteá István művei sorakoznak egymás mellett, Vecsési Sándor Öreg fa művével, Bazsonyi Arany a női sorsot ábrázoló triptichonnal jelentkezik. A kollekcióban számtalan Duna- parti részlet is található, így Somogyi György taiksonyi tájai, Kocsis László és Nádasdy János szigetszentmiklósi buckát, hókonyt megörökítő festményei. A lengyelországi Lódzból jelenleg hazánkban tartózkodik az alábbi sorok szerzője, ismert író-újságíró. Magyarországi tartózkodása során Pest megyébe is ellátogatott, ezzel kapcsolatos néhány észrevételét adja közre lapunkban. »Minden ílt Rómába vezet” — tartja a régi közmondás. Magyarországra sok út vezet. Ám a lengyel motoros turisták által legsűrűbben látogatott a Vácon át Budapestre vivő út. Ennek a nyilvánvaló megállapításnak semmi jelentősége nem lenne, ha nem volna tény, hogy a Váchoz közeleső területek — Esztergom, Visegrád, Szentendreisziget — Magyarország legszebb vidékei. Ám mintha nem lennének kellően propagálva és turisztikai célokra kiaknázvá általánosságban, de különösen nem a nemzetközi idegenforgalomban. Többször jártam Magyarországon, eléggé jól ismerem több szép és érdekes vidékét. Nem vagyok idegenforgalmi szakember, de — úgy hiszem — igen érdekes turistaútvonalat fedeztem fel, amelynek hasznosításában és népszerűsítésében, intenzív propagálásában jelentős gazdasági, kulturális, társadalmi értelmet látok. Mindaz, amit a továbbiakban elmondok, csupán próbálkozás egy Magyarországot szerető lengyel ember részéről. hogv elemezzen és javaslatokat tegyen. Arról a Magyarországról van szó, amelynek vendégszeretetét, segítőkészségét és gondoskodását többszörösen igénybe vettem (a súlyos háborús időkben is). Olyan emberként teszem mindezt, aki különösen a motoros lengyel turisták érdeklődését és igényeit ismeri, akiknek a száma évről Érdemes lenne, ha az Árpád Múzeum a temető művészetét is feltárná, hozzákezdene a makádi, dömsödi, kis- kunlacházi, áporkai, majoshá- zi kopjafák gyűjtéséhez, melynek Erdélyhez és a Kiskunsághoz kötött művelődéstörténeti forrásai elvitathatatlan ok. Örvendetes, hogy a ráckevei múzeum keresi kapcsolatát az iskolával. Minden szombaton műtárgyat mutat be az Ady Endre gimnázium tanulóinak, akik órák előtt ismerkednek a művészet üzenetével. Elsőként a római korból származó, elefántcsontból faragott köpenycsatot ismertetett Fegyó János, aki a sorozat szervezője. A keleti és kelta nyomokat magán viselő tárgy szimmetrikus tagolása, vadkanmotívuma érdekes különlegesség, Makádon találta Pataki Ferenc még 1932-ben. Egyetlen teljes példánya Lipcsében található, a makádi változat csorbult. Legalább százan nézték, vizsgálták a fontos leletet önkéntes elhatározásból. Mindez arra utal, hogy az iskola jellege kiszélesíthető múzeumirányban, s a vándorló műtárgyak jelenthetik azt a szellemi hidat Pest megye múzeumai és tanintézetei között, melyre az alkotó élet örömével, izgalmával léphetnek a fiatalok. Losonci Miklós évre nő és a jövőben még inkább megnő. Talán senkit nem kell ezen a helyen meggyőzni arról, hogy Magyarország nagy vonzerőt jelent a lengyelek számára, aki egyszer megismerte Magyarországot, egyre többet szeretne itt tartózkodni. A népeink közötti barátság történelmi hagyományai csupán kiinduló pontot jelentenek a testvéri ország és nép megismerésében. A mai Magyarország szépségeivel, vendégszeretetével és az idegenforgalom szervezettségével az állandó érdeklődés célpontját jelenti. Tudjuk azonban, hogy a mindmáig leginkább propagált hely, amelyet a lengyelek leginkább felkeresnek Budapest, az ország gyönyörű fővárosa, valamint a Balaton körüli vidék. A nyári idényben itt, a turisták fogadására kitűnően felkészült egységek, szállodák, vendéglők dugig megtelnek. Sajnos, tízezernyi külföldi turista, közöttük lengyelek ezrei, gondok közepette rója Budapest utcáit. A budapesti elégtelen elszállásolási lehetőség ténye, valamint a vendéglátóipari egységek óriási zsúfoltsága, s a gyakran ezzel együtt járó hosszadalmas várakozás a kiszolgálásra, feleslegesen rabolja el a turisták idejét. Mindez — legalábbis a külföldi barát szemével — az idegenforgalom decentralizációjának sürgős szükségességére utal. Ez ideig szinte valamennyi idegenforgalmi tájékoztató és tanácsadó, amely eléggé hivatalos formában tájékoztatja a turistákat a gyönyörű tájakról, vagy műemlékekről, azt sugalmazta, hogy Buda- oestet kell idegenforgalmi bázisnak tekintenünk, Mégha szerzőik szándéka nem is ez Pest megye magyar lakossága évszázadok óta együtt él többek között a szlovák nemzetiséggel. A felszabadulás előtt — a szándékos szembeállítás politikája ellenére is — megtalálták egymást a társadalmi igazságtalanságok elleni harcban. A felszabadulás után elvi politikánknak megfelelően szélesedett és erősödött Pest megyében is a más-más nyelvet beszélő lakosak igazi egy- másratalálása. A nemzetiségek élet- és munkakörülményei, szociális helyzete azonos a magyar anyanyelvű lakosságéval. Figyelemre méltó a nemzetiségek társadalmi aktivitása, s elmondható, hogy kulturális érdeklődésük soha- sen volt olyan élénk, mint napjainkban. Az anyanyelv műhelyei ön- és valóságismeretünk évszázados tükre a népdal és a népművészet. Az emlékezetes Röpülj páva verseny országos sikere után a nemzetiségek is megrendezték a Páva-körök vetélkedőjét. Ez újabb lendületet adott a mozgalomnak, egymás után alakultak és alakulnak új és újabb Páva-körök. Ezekben a szunnyadó régi szokások, táncok, s az anyanyelv már-már feledett dalai kelnek új életre, hogy növeljék, s önérzettel telítsék békés korszakunk fiait és lányait. A Páva-körök az anyanyélv műhelyeivé váltak, ahol fiatalok és idősek — a nemzedékek változó hangján —, egy ütemre énekelnek. S a fiatalok átveszik azt a szellemi örökséget, mely joggal megilleti őket. Három nemzedék A nemzetiségi kultúra leg- aktívabbjai a Páva-körök. Területi, megyei, országos vevőit, az eredmény mégis ezt mutatja. A Dunakanyar szép tájai, a vizek tisztasága, a zsúfoltság nélküliség, mindmind előtérbe hozza a decentralizáció sürgős szükségét. Lehetségesnek tartanám az idegenforgalom további élénkítését ezeken a területeken, amelyeknek üdülési, ismeretszerzési és történelmi vonzereje tagadhatatlan, idegenforgalmi felkészültsége jó, bár az esetleges megnövekvő idegenforgalom mellett talán kiegészítést, vagy kiépítést igényel. E területek — a felsorolt értékeik mellett — betöltenék az idegenforgalmi bázis szerepét, a közeli főváros pedig csupán a kirándulások és városnézések célpontja lehetne. Ez lényegesen tehermentesítené Budapestet az elszállásolási és élelmezési gondok terén, ugyanakkor pedig aktivizálná a mind ez ideig viszonylag csekély mércékben kiaknázott és propagált területeket a külföldi turisták körében. Amikor a kiépítés szükségességéről beszélek, egyáltalán nem gondolok fényűző és drága épületekre. A mai külföldi turistáknak — legalábbis az én hazámból érkezőknek — nincs szükségük fényűzésre és túlzott költekezési lehetőségekre. Elegendők számukra a kényelmes elszállásolási feltételek és a jó, nem fényűző élelmezés. Amit e sorokban leírtam, csak felvetett gondolatok. Nem kívánta alaposan megtárgyalni e témát, de úgy gondolom, helyes lenne fontolóra venni e javaslatokat, amelyeknek meglehet a maguk értelme akkor is, ha nem idegenforgalmi szakember, hanem csak egy dilettáns vetette papírra őket. Juszynski Cézár télkedőik minden alkalommal nagy érdeklődés és figyelem középpontjában állnak. Hosszan lehetne sorolni azokat a helységeket, Püspökhatvan, Csornád, Csővár, Galgagyörk, Nagytarcsa, Maglód — melyek kórusaikkal, Páva-körükkel, tánccsoportjukkal rangos helyet vívtak ki maguknak. Előadásaik, fellépéseik nemcsak otthon mennek eseményszámba — föllendítve a község kultúráját —, hanem a szomszédos és távoli községekben, sőt a határokon túl is. Például a maglódi 50 tagú nemzetiségi együttes — meghívásra — részt vett a Csehszlovák Kommunista Párt 50 éves jubileumán — szlovák és cseh területen turnézott nagy sikerrel. Ez az együttes, amelyben három nemzedék — fiatalok, középkorúak és idősek — alkot kiforrott művészeti csoportot, szépen mutatja a Páva-kör mozgalom erejét és hatását. Ez ismét bebizonyosodott, a Duna menti folklórfesztiválon, ahol egy szlovák lakodalmasból mutattak be részleteket, a zsűri és a közönség nagy tetszésére. Bár a nemzetközi zsűri nem rangsorolta az együtteseket, de mégis külön értékelte amag- lódiak teljesítményét. Baráti látogatások A Páva-körök nemcsak a hagyományok ápolásában jeleskednek, hanem a községek kapcsolatainak erősödését is szolgálják. Három község — Sződ, Csornád, Maglód — újszerű kezdeményezése: kölcsönös, baráti látogatást szerveznek egymás falujába, ahol az együttesek fellépése, műsora után anyanyelvükön megbeszélik községük ügyes-bajos dolgait, mai életük, a hétköznapok gondjait, örömeit. Az eddigi találkozók mindenütt nagy sikert arattak, s a szervezők máris megállapodtak a folytatásban is. A Pest megyei szlovák együttesek nemcsak a hazai művészeti csoportokkal tartják és ápolják a kapcsolatokat, hanem a szlovákiaiakkal is. Tavaly ősszel Pozsonyból szlovák színjátszó együttes érkezett a megyébe, mely Tajovs- ky: Asszony törvény című darabját adta elő — nagy sikerrel — Csővárott és Nagytar- csán. Ez a szereplés nemcsak alkalom volt a barátságra, a műélvezetre, az anyanyelvi színház élményére, hanem elősegítette az élő, az irodalmi nyelv jobb megismerését is. Ezt a látogatást viszonozta a nagytarcsai együttes ez év augusztusában; egy hétig vendégszerepeitek — sikerrel — Túrócszentmártonban, a szlovák felkelés évfordulójának ünnepségein. Számos hagyományos alkalom — a szentendrei járási nemzetiségi napok, a szobi napok, a dunabogdányi járási találkozó — szolgálja az együttesek fejlődését és a nemzetiségi lakosság szórakozását. Lelkes szervezők Pest megyében szokás, hogy a közművelődési tervek és kulturális program összeállításánál mindenütt figyelembe veszik a nemzetiségek igényét. Kiváló, lelkes népművelői vannak a nemzetiségi kultúrának, és köztük szép számmal találhatók magyar anyanyelvűek. A barátsághoz, az együttműködéshez nem minden esetben szükséges a nemzetiségi nyelv ismerete. Közülük csak néhányat sorolunk föl: a nagytarcsai együttes vezetőit, a Rónai házaspárt, a tárnoki tanácselnököt, Pozsgai Mihályt, a pilisszentlászlói iskolaigazgatót, Haller Istvánt és a pilisszentlászlói iskolaigazgató-helyettest, Agócs Attilát. Az ő eredményes nevelőmunkájuknak és jó szervezésüknek is része van abban, hogy a megyében a testvéri együttélés és egymásért élés eresztett kitéphetetlen gyökeret. Acs Jenő HOL JOBB? Egy lengyel újságíró-turista megjegyzései a Dunakanyarról HETI FILMJEGYZET Chato Michael Winner angol rendező Hollywoodban készült, a múlt század végén játszódó westernjében a forma, a felépítés, az eszközök ugyanazok, Amelyekkel a műfaj mesteremberei évtizedek óta élnek, mégis — és ez a pozitívum — a mondanivaló más, haladó jellegű. A hős nem a szokványos legyőzhetetlen fehér ember, hanem egy félvér indián, akit a körülmények késztetnek arra, hogy öljön, megvédje a maga jogait, életét, és azokét, akik hozzá tartoznak. Chato ilyenformán nem a korábbi „vérengző” indián, nem is a félelmetes hírű szegénylegény, hanem prózai foglalkozású békés lókereskedő. Üldözői — miután csak egy indiánról van szó — nem vizsgálják a körülményeket. ítélnek! Meghalt a seriff, lógjon a „bűnös”! Kis csapatot toboroznak, mindössze egyetlen farmer nem áll kötélnek. Ti- zenegynéhányan indulnak hát abban a tudatban, hogy a szökevényt hamar kézre kerítik. A Chato földje ennek az üldözésnek a története. Annak földje históriája, hogy a túlerő rossz ügy szolgálatában, idegen terepen nem vezet törvényszerűen győzelemre. Ráadásul az üldözők maguk sem értenek egymással egyet. Végül is nem a fegyverek száma dönt, hanem a leleményesség, a vakmerőség, a körülmények, a helyismeret. (Tanulságos párhuzam ez, ha a néző alaposabban elgondolkodik!) Többről van tehát szó ezúttal, mint a cowboyfilmek- ben általában. Arról a konfliktusról, amely ma az Egyesült Államok egyik legégetőbb problémája: a faji kérdésről. Aki tehát — odakinn és itt nálunk — Chatónak drukkol, egyszersmind akaratlanul is állást foglal, s Michael Winner, a rendező, s a forgatókönyvíró, Gerald Wilson érdeme, hogy ez esetben helyesen. Amit kifogásolhatunk: az inkább a rendezés bizonyos fokú túlzott naturalizmusa és Chato alakjának vázlatos kidolgozása. Ezt Charles Bronson eszköztelen játéka, látszólagos érzéketlensége csak még inkább aláhúzza. Agathe asszony nagy utazása Furcsa — nem hős hőst — ismerhetünk meg Agathe Schweigert személyében a Joachim Kunért rendezte NDK televíziófilmben. Eredetije Anna Seghers, a Magyar- országon is jól ismert német írónő hosszabb elbeszélése, amely kor- és jellemrajz. Központi figurája, Schweigertné az a fajta polgárasszony, akinek mindene egyetlen fia. Lojális a Hitler-rezsimmel szemben is, hiszen élni kell, és a rövidáruüzlethez látszólag semmi köze sincs annak: ki, hogyan vezeti az államot. Ernst, a fia azonban más véleményen van, s ezért hamarosan menekülnie kell Párizsba. Az ő nyomába indul útnak Agathe asszony, és az iránta érzett aggodalom, s a látottak fokozatosan, észrevétlenül formálják át egyéniségét, gondolkodásmódját. A döntő változást, a forradalmárrá érést a spanyol polgár- háború, s egy személyes tragédia hozza meg. Helga Göring kevés szóval, beszédesen érzékelteti Agathe asszony gondolkodásmódjának érlelődését. Kár azonban, hogy Joachim Kunért, a rendező mindezt meglehetősen lassú tempóban, a harmincas években divatos részletező stílusban eleveníti meg. Álom luxuskivitelben Audrey Hepburn, az Álom Blake Edwards rendező 1961-ben egy furcsa leányról forgatott derűs vígjátékot. Ha elmondjuk, hogy Hollyt a Háború és béke amerikai változatának felejthetetlen Natasája, Audrey Hepburn személyesíti meg, biztosak lehetünk abban, hogy a szerep méltó kezekbe került, még akkor is, ha ezt a figurát olyan igényes művész álmodta meg, mint Truman Capote. Sajnos partnerét annál rosz- szabbul választották meg. Az írót (azaz Truman Capote fiatalkori énjét) George Peppard- ra bízták, erre a kifogástalan szabóreklámra, aki ironizáló képesség és könnyedség híján egyszerűen nem tud lépést tartani az elragadó Audrey Hep- burnnal. Ráadásul a forgatókönyv engedményeket tett a hollywoodi ízlésnek és az 1943-ban játszódó történetet 1961-be helyezte át, beletoldott egy se füle, se farka szerelmi epizódot (a fiatal író és „lakberendezőnője” között) és a végére természetesen odabökte az elmaradhatatlan happy endet. A film ennek ellenére kellemes szórakozás. Természeteluxuskivitelben főszereplője. sen akkor, ha nem olvassuk el a Mai amerikai írók antológiájában. található eredetit. Ábel Péter Azonnal felveszünk KÉT GYAKORLOTT KARUSSZELESZTERGÁLYOST Idegen nyelvtudással rendelkezők előnyben. Jelentkezni lehet: a Prosperitás Ktsz munkaügyi osztályán, BP. IX., Viola u. 45.
