Pest Megyi Hírlap, 1973. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-20 / 220. szám

A 133. és a 134. tagállam Péter János: a békés egymás mellett élés példája a két német állam ENSZ-tagsága Valóban történelmi pillanat tanúi lehettek kedden az ENSZ 132 tagállamának képviselői, amikor közfelkiáltással felvet­ték a 133. és a 134. tagként, a két német államot. Péter Já­nos külügyminiszter szerdán a különböző rendszerű országok békés egymás mellett élésének példájaként méltatta az ese­ményt. „Együtt ünnepelnek az egy­kori győztesek és az egykori legyőzőitek utódai és örökösei, az azóta felnőtt harmadik vi­lág, a fejlődő országok képvi­selőinek közösségében. Sok-sok válság, hidegháborús megha- sonlás, véres konfliktusok, még több tárgyalás útján ér­keztünk el a mai naphoz, amely az ENSZ alapvető cél­jának jelentős megvalósulását tükrözi, és ígéri” — mondta a többi között a magyar külügy­miniszter. Kétségtelen: az NDK és az NSZK íel- » vétele újabb, igen jelentős lépés a világszervezet egyetemessége felé. Egyben híven tükrözi a nem­zetközi élet megváltozott lég­körét, amely a tartós enyhülés irányába hat. Egyetlen percre sem szabad elfeledni — Péter János is megemlékezett róla —, hogy a két német állam a harmadik világháború veszé­lyeinek árnyékában, a hideg­háború szellemében, sőt, a vi­lágméretű konfliktusra felké­szülve formálódott, ma pedig a társadalmilag más-más be­rendezkedésű két ország együtt és külön-külön is a kontinens, de az egész földkerekség bé­kéjének, biztonságának lénye­ges záloga. Két — gazdaságilag és a nemzetközi politikában egya­ránt — jelentős szerepet be­töltő állam foglalta el helyét a világszervezetben. Az NDK- val :— mint azt Péter János megfogalmazta — „megszám­lálhatatlan szálak sokasága” fűzi össze hazánkat. Ami az NSZK-t illeti, a külügyminisz­ter rámutatott: „A magyar kormány megbecsüléssel tekint Willy Brandt kancellár és kor­mánya törekvéseire, amelyek­kel országuk népe javát is ke­resve, a múlt örökségeit fel­számolja és az NSZK-t az eu­rópai országok — nem a »kis Európára«, hanem egész Euró­pára gondolva — együttműkö­désének szerves tagjává teszi.” Huszonnyolc esztendővel a második világháború után, valóban történelmi ese­mény a két német állam felvétele a világszervezet tagjai sorába. Űjabb lehetőség a nemzetközi kapcsolatok fejlesztésére s ez­zel a békés együttműködés, a különböző társadalmi rendsze­rű államok egymás mellett élé­sének előmozdítására. • • Ünnepség az Országházban Békemozgalmi aktivisták kitüntetése Az Elnöki Tanács a VIII. békekongresszus alkalmából kitüntetéseket adományozott békemozgalmunk legeredmé­nyesebb munkát végző akti­vistáinak. Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke nyújtotta át a kitüntetéseket szerdán az Or­szágházban rendezett ünnep­ségen. Az ünnepi esemény el­Tanácskozás a békéről B ékemozgalmunk negyedszázados történetében még egyetlen tanácskozás sem ült össze olyan kedvező helyzetben, mint a ma kezdődő VIII. magyar békekongresszus. Talán most először érezhetik igazán a küldöttek, miután körülpillantottak a világban: igen, érdemes volt tenni, cselekedni, áldo­zatot hozni, hiszen végre történelmileg elérhetőnek tű­nik az erőszakmentes világ, a nyugodt, békés emberi élet. S a reménység, a további küzdelem új forrásai éppen az előző kongresszus óta eltelt négy esztendő­ben fakadtak, amikor — hogy csak a legfontosabb, az egész emberiség sorsát, jövőjét befolyásoló változások­ra utaljunk — előrehaladás történt a fegyverkezés kor­látozásában, napirendre került, érdemi tárgyalások té­májává vált Európa országainak biztonsága és együtt­működése, s elhallgattak a fegyverek Vietnamban. Az eredmények történelmi jelentőségűek, még akkor is, ha végső soron csak kezdetnek tekintjük — nem is tekinthetnénk másnak — őket. Ám óriásiak voltak az erőfeszítések is, sok-sok millió ember lankadatlan, több évtizedes erőfeszítései. Az eredményekhez mi is hozzájárultunk. Jogos büszkeséggel emlékeztettek pél­dául a budapesti békekonferencia részvevői Moszkvába küldött üzenetükben arra, hogy „1969-ben a Duna part­ján emelkedő Parlament falai között fogalmazták meg és fogadták el a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének ülésén azt a felhívást, hogy Európa népeit és kormányait együttműködésre, a kollektív biztonsági rendszer megteremtésére szólította fel”, majd 1971 má­jusában nálunk találkoztak a kontinensünk fővárosai­nak békeerőit képviselő személyiségek. Tavaly ősszel pedig mi láttuk vendégül az európai fővárosok polgár- mestereit, akik az együttműködés elősegítésére gyűltek össze Budapesten. N em megyünk hát üres kézzel a hatalmas sereg­szemlére: a békeerők október 25—31-e közötti, moszkvai világkongresszusára. A mi most kez­dődő kétnapos tanácskozásunknak egyik célja éppen az, hogy — eddigi tevékenységünk áttekintése után — újabb, a változó körülményekhez igazodó ja­vaslatokat, kezdeményezéseket találjon,, és majd a nemzetközi fórumon is vitára bocsássa azokat. Mert bármilyen kedvezők a távlatok, kilátások, erő­feszítéseinket továbbra sem csökkenthetjük. Ellenke­zőleg, most kell igazában megsokszoroznunk azokat. Hogy mennyire nem ringathatjuk magunkat illúziókba, arra épp a kongresszus előkészületeinek napjaiban ér­kezett a megdöbbentő figyelmeztetés a világ másik ré­széről, Chiléből, ahol a reakciós puccsisták maguk bi­zonyították, hogy az imperializmus természete mit sem változott. Elsősorban a béke és haladás híveinek kell erősíteni a szolidaritást a chilei néppel; nekik kell elősegíteni, hogy további, sikeres szakaszokat zárhassanak a fegy­vercsökkentési és az európai biztonsági tárgyalások; hogy a vietnami fegyverszünet átalakuljon szilárd, tar­tós békévé; hogy a Közel-Kelet kimozduljon a vál­ságból. Ugyancsak fejtörést — de jóleső, kellemes gondot okozó körülmény, hogy a biztonság, a bizalom kialaku­lásával együtt jár a népek közeledése. A feladat tehát most az: hogyan lehetne — nem tévesztve szem elől az ideológiai különbségeket — fokozni, a legkülönfé­lébb módon elősegíteni az információ- és eszmecserét. H azai békemozgalmunk fejlődése felveti a „hogyan tovább” kérdését. Erre várunk választ a nyolca­dik magyar békekongresszustól, amelynek — az ünnepi köszöntésével együtt eredményes, jó munkát kívánunk. Olyan vetést, amit négy év múlva a jelenlegihez hasonló, örömteli és erőt adó aratás új, nagy eredmények számbavétele követhet. K. S. nökségében foglalt helyet Kál­lai Gyula, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, Pullai Ár­pád, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titká­ra és Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács főtitkára. Jelen volt az ünnepségen Bencsik István, a Hazafias Népfront főtitkára s az OBT alelnökei közül Pethő Tibor és Vass Istvánná. Ott volt a békekongresszusunkra Buda­pestre érkezett Romesh Chandra, a Béke-világtanács főtitkára. A Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést kapta: Harmati Sándor, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa el­nökségének tagja, a Magyar Szolidaritási Bizottság elnöke, az Országos Béketanács alel- nöke; dr. Simái Mihály, a Marx Károly Közgazdaságtu­dományi Egyetem tanára, az Országos Béketanács alelnöke; Tóth Károly, a Református Zsinati Iroda főosztályvezető­je, a keresztyén békekonferen­cia főtitkára. A Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést tizenhe­ten, bronz fokozatát tízen kap­ták meg. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta Kovács Ist­vánná, a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár kistarcsai gyárának csoportvezetője, Pest megyei országgyűlési képviselő is. A kitüntetettek nevében dr. Simái Mihály mondott köszö­netét az elismerésért. Az ün­nepség után az Elnöki Tanács fogadást adott a kitüntetettek tiszteletére. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! AZ M$ZMP f>EST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVII. ÉVFOLYAM, 220. SZÁM ÁRA 80 FILLÉR 1973. SZEPT 20., CSÜTÖRTÖK Képviselők a zöldséghelyzetről Paprikából csak a fele termett Országgyűlési bizottság ülésezett Nagykőrösön A témához illő, stílusos helyszínt választott ki leg­utóbbi ülése színhelyéül az or­szággyűlés mezőgazdasági bi­zottsága: a Nagykőrösi Kon- zervgyárban tárgyalták meg a zöldségtermesztés helyzetét, a gondokat és a tennivalókat. Kovács Sándor, a gyár igaz­gatója, a háromezer dolgozó nevében is köszöntötte a kép­viselőket — ő maga is az, egy­szersmind tagja a mezőgazda- sági bizottságnak — és a ven­dégeket: dr. Lénárt Lajos me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettest, dr. Nyíri Bélát, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnök- helyettesét, Patay Jánost, a SZÖVOSZ elnökhelyettesét. Tízezer hektáros növekedés Elöljáróban a miniszterhe­lyettes nyújtott áttekintést a zöldségtermesztés szinte be­járhatatlan terepéről, hangsú­lyozva, hogy a MÉM, a TOT, a SZÖVCSZ szigorú figyelemmel kíséri az idevágó kormányha­tározat, a zöldségprogram végrehajtását. E határozat cél­ja köztudottan az volt, hogy megálljon a terület csökkené­se, s megkezdődjék növekedé­se. Nos, elmondható, hogy az 1969—70-es mélyponthoz ké­pest tízezer hektárral nőtt az ország zöldségtermö területe, s az esztendő végére eléri a 15 ezer hektárt az úgynevezett zártrendszerű zöldségterület. A gazdaságok termelési kedvét jelzi, hogy az idei évre 10—15 százalékkal túlszerződték az előirányzottat, ám az időjárás közbeszólt: az aszály követ­kezményeként voltaképpen csak a tavalyi mennyiség ter­mett meg az idén, sőt egyes zöldségekből ezt sem értük el. Mindez arra készteti a minisz­tériumot, hogy újból vizsgálja fölül a tennivalókat, s bizo­nyos kiegészítő javaslatokkal éljen. Nyilvánvaló, hogy a tá­mogatásokat fenn kívánják tartani, s megvizsgálják, mi­hogy több zöldségfajta minősé­ge leromlott, így a paprikáé is, amelynek hozama tehát nem pusztán az időjárás miatt alacsony. Egyes növényeket nem lehet megvédeni a beteg­ségektől, a külföldi vetőmag­vak drágák, nemkülönben a gépek is. Megítélése szerint az állami támogatás fenntartandó a megfelelő termőterület eléré­se után is, ennek a szerepe nem átmeneti, hanem tartós kell, hogy legyen. A konzervipar több úton- módon támogatja a zöldség- termesztést; kutatásokat finan­szíroz, részt vállal a gépesítés­ből, sőt gépet ad a gazdasá­goknak, miként ezt teszi bizo­nyos import-vetőmagvakkal is. A többéves szerződések rend­szere biztonságot nyújt a part­nereknek — mindez együtte­sen eredményezte azt, hogy a konzerviparban a zöldség­program már meghozta a kí­vánt változásokat. A Dunába? A képviselők hangot adtak néhány meghökkentő tapaszta­latuknak is. Dr. Molnár Béla budapesti képviselő például — — aki a Kertészeti Kutatóin­tézet főigazgatója — Pest me­gyei példát említett arra, hogy indokolt lenne változtatni bi­zonyos szemléleten. Ma mind­össze egyetlen növényház van az országban — a Sárszentmi- hályi Állami Gazdaságé —, amely ipari energiát hasznosít. Megpróbálták ezt a szisztémát Százhalombattán is megvalósí­tani, ám kitűnt, hogy irreális árakat kérnének a gyáriak. „Amíg a Dunába folyik el a forró viz, addig ez senkit sem érdekel; ha viszont valamely tsz jelentkezik, hogy hasznosí­taná az energiát, drágán ad­nák azt” — mondta a főigaz­gató. A hasznos vita után a kép­viselők megtekintették a Nagy­kőrösi Konzervgyárat. Keresztényi Nándor Segítenek a diákok A kocséri Űj Élet Termelőszövetkezet 700 holdas szőlőjében megkezdődött az ezerjó, a kövidinka és más borszőlők szüre­telése. A munkát segíti a nagykőrösi Arany János Gimnázium 100 fős diákcsoportja is. Koppány György felvétele ként lehetne bizonyos adóked­vezményeket nyújtani. Hagyma, paprika, paradicsom Dr. Lénárt Lajos részletesen elemezte az egyes zöldségnö­vények termesztési helyzetét, így a többi között elmondta, hogy tizenegyezer vagonos vö­röshagyma-termésre szá­mítanak, ami kevesebb a ter­vezettnél. Az aszály következ­ményeként mindössze egy hó­nap alatt tíz százalékkal apad­tak a hagyma terméskilátásai, ami azért is kár, mert a világ­piacon nagy a kereslet a hagy- maszárítmányok iránt. A leg­szomorúbbnak mondotta a mi­niszterhelyettes a zöldpaprika helyzetét, ugyanis a tervezett­nek csupán a fele termett meg. Harmincszázalékos kiesés vár­ható fűszerpaprikából, az elő­irányzat 8C százalékát takarít­hatják be gyökérféléből, de megfelelő a káposztafélék, va­lamint o, paradicsom termése. Máris nyilvánvaló azonban, hogy a téli savanyúság-ellátás­ban gondok adódhatnak, jólle­het a honi fogyasztás megelő­zi az exportot, s importra is sor kerül: a Szovjetunióból fokhagymát, az NDK-ból és Lengyelországból burgonyát vását ólunk. A képviselők észrevételei és javaslatai megannyi részlet- kérdésre kiterjedtek. Többen firtatták az árrés meglehető­sen ismert témakörét, vagyis azt, miért jut el a fogyasztók­hoz drágán az a portéka, ame­lyet fele áron vettek meg a termelőtől? Mateovics József budapesti képviselő jelezte, hogy a falvakban is mind na­gyobb a zöldséghiány, s meg­kérdezte a miniszterhelyettes­től, vajon a mai termelési ked­vezmények akkor is fennma­radnak-e, ha elérik a kor­mányhatározatban célul kitű­zött termőterületet? Dr. Lénárt Lajos válaszában elmondta, hogy amennyiben még tízezer hektárral emelke­dik a termőterület, akkor a lakosság igénye bőven teljese­dik, ám ezt követően is szük­séges fenntartani a kedvezmé- nyrket. S ha még tővább nö- veksz.k vagy 10—20 ezer bek tárral a terület, csak akkor kérdő jelezhető meg, vajon a támogatások mely növényekre indokoltak továbbra is? A program sikerei Érthető, hogy a Nagykőrösi Konzervgyár igazgatója, Ko­vács Sándor, főként azokról a sikerekről számolt be, amelye­ket a konzerviparnak a kor­mányhatározat eredményezett, jóllehet a képviselőtársait ven­dégül látó házigazda nem ma­radt meg ennél a szűkebb té­makörnél, hanem alapos elem­zését adta az egész zöldségter­mesztésnek. A konzervipar nyarsanyagának hatvan száza­léka zöldség, így a megtermelt növényeknek lényegében csak a harminc százaléka jut a ha­zai és az exportpiacokra. Zöld­ségkonzervekből 3 milliárd fo­rint értékű az exportunk, s a kormányhatározat előtt az ipar­ágnak komoly gondjai voltak. Azt követően viszont megvál­tozott a légkör, amiben szere­pet játszott a felvásárlási árak növelése, de legalább ennyire fontos oka a műszaki fejlesztés támogatása. — Ahogy egyes gondok meg­oldódnak, úgy keletkeznek azonban újabbak — mondta Kovács Sándor, utalva arra, Focit Jenő, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke táv­iratban fejezte ki részvétét Willi Stophnak, az NDK Mi­nisztertanácsa elnökének, Georg Ewaldnak, a Német Szocialista Egységpárt Pilitikai Bizottsága póttagjának, mező- és élelmiszergazdasági minisz­ternek elhunyta alkalmából. Övári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titká­ra és dr. Dimény Imre mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter az NDK budapesti nagykövetségén tett részvétlá­togatást. Apró Antal, az országgyűlés elnöke, bemutatkozó látogatá­son fogadta Nguyen Shu Soait, a Dél-vietnami Köztár­saság rendkívüli és meghatal­mazott nagykövetét. Dr. Bíró József külkereske­delmi miniszter, aki Tokióban tartózkodik, tegnap látogatást tét Aicsi Kiicsi pénzügyminisz­ternél és Szakuraucsi Josio földművelés- és erdőgazdaság­ügyi miniszternél. Dr. Korom Mihály igazság­ügy-miniszter kíséretében Bé­kés megyébe látogatott az a csehszlovák igazságügyi dele­gáció, amely dr. Pavel Király­nak, a Szlovák Szocialista Köztársaság igazságügy-mi­niszterének vezetésével tar­tózkodik hazánkban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom