Pest Megyi Hírlap, 1973. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-14 / 215. szám
A KORSZERŰ HÁZTARTÁSBAN NÉLKÜLÖZHETETLEN AZ AROMA ÉLESZTŐPOR A tasak tartalmát fél deci tejben vagy vízben egy kávéskanálnyi cukorral kell elkeverni; 5—10 percnyi állás után ismét felkeverendő, és hatása máris egyenlő a friss élesztőével. Nincs probléma a sütéssel, ha van otthon AROMA ÉLESZTŐPOR . FORGALOMBA HOZZA: A DÉLKER 1913. SZEPTEMBER 14., PÉNTEK MEGYEI vX/rínp Mint a pille, olyan a tészta, ha élesztője AROMA Az idén már 28 Jogi könyvfórum A Közgazdasági és Jogi Kiadó az Állami Könyvterjesztő Vállalattal közösen jogi könyvfórumot rendezett. Egyfelől az utóbbi évek szak- könyvtermését értékelték, másfelől a jogi könyvkultúra — választékbővítéssel,' az időszerű témákat feldolgozó kötetek minél gyorsabb kiadásával történő — javítását szorgalmazták a szakmai tanácskozással, amelyre csütörtökön került sor a Vörösmarty téri kulturális központban. Dr. Szilbereky Jenő igazság- ügyminiszter-helyettes az an- kéton tartott vitaindítójában elmondta, hogy az idén eddig 28 jogi munka jelent meg. A szakemberek és a jogélet iránt érdeklődők okkal szorgalmazzák — mondta a miniszterhelyettes —, hogy az államélet fejlesztésében, a szocialista demokrácia szélesítésében gyakorlati segítséget, elméleti felkészültséget adó jogi szakkönyvek olyan nyomdai „átfutással” jelenjenek meg, hogy a témák ne veszítsenek aktualitásukból. Julius Fucik emlékére Közlekedési gondok a Moszkva téren A gyalogosokról megfeledkeztek? Egészségház Pomázon Julius Fucik mártírhalálának 30. évfordulója alkalmából kiállítás nyílt csütörtökön a budapesti csehszlovák klubban. Megnyitó beszédet Old- rich Tesarik, a budapesti Csehszlovák Kultúra igazgatója mondott. A mártírhalált halt világhírű csehszlovák újságíró életét, munkásságát nyomonkö- vető tárlat — szombat és vasárnap kivételével — két hétig fogadja az érdeklődőket. Az emlékkiállítás megnyitásán ott volt Frantisek Dvorsky, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság magyarországi nagykövete is. Sok budai járásbeli olvasónk levélben panaszkodik, hogy a Moszkva téren az autóbuszok végállomásától körülményesen, a villamossíneken átkelve juthatnak a metróhoz. Ez az út nemcsak balesetveszélyes, hanem kényelmetlen is, a sínek között csak itt-ott van kockakő, a járdaszigetek igen magasak, s nagyot kell lépni a cipősarok alatt köny- nyen elmozduló zúzott kőre Munkatársunk megkereste a Moszkva tér rendezésének „szellemi atyját”, a Fővárosi Mélyépítési Tervező Vállalatot, hogy megtudjuk, mikorra várható valamiféle változás a gyalogosok jelenleg baleset- veszélyes közlekedésében. Ál vágnak az úttesten Polacsek László, a Moszkva tér rendezésével megbízott csoport vezetője tájékoztatott, hogy a 12-es és 84-es autóbuszokról leszálló utasok a -Dé- kány utcai jelzőlámpás kereszteződésnél, a 22-es, 122-es- és 56-os autóbuszokról pedig körülbelül száz méterrel közelebb mehetnek át a metróhoz. Ezeken a helyeken a kijelölt gyalogátkelőhely ki van építve. Csakhogy a gyalogosok nem veszik a fáradságot, hogy elmenjenek a zebráig, átvágnak az úttesten és a síneken. A tér rendezéséről a csoportvezető elmondta, hogy mintegy húszmillió forintért átalakították a villamosok végállomási rendszerét, az 59-esnek fejvégállomást építettek, a zugligeti villamosok a korábbinál kisebb hurokban fordulnak meg. Jelenleg sokkal nagyobb a villamosforgalom, mint az átrendezés előtt volt. A Krisztina felől a Mártírok útjára igyekvő gépkocsikat pedig az egyirányúsí- tott Vérmező- utcába terelik. Forgalmi dugót okozva Tehát nagyobb a gyalogosokra leselkedő balesetveszély, amit a csoportvezető szerint jelzőlámpákkal sem lehet enyhíteni. Ha ugyanis a zebra kflál jelzőlámpákat helyeznének üzembe, a Krisztina felől és a Mártírok útjáról a Moszkva térre özönlő villamosok forgalmi dugót okoznának. — Végül is van-e valamilyen megoldás? — Többféle elgondolásunk is van, de egyelőre az V. ötéves tervben nem tervezzük meg egyiket sem, mert nem kaptunk rá megbízást. 1980 után elképzelhető, hogy kiszélesítik a Vérmező utcát, amelyen két irányban haladhat majd a forgalom. De hogy a gyalogosokkal mi lesz?! Megoldás: az aluljáró Németh József, a BKV Moszkva téri diszpécsere mosolyogva keresztet vet, amiSzeptember 15-től Új forgalmi rend a Margitszigeten kor arról faggatom, történt-e baleset a metró átadása óta. — Hál’■ istennek, nem! Pedig ott, ahol az utasok a buszokról és a villamosokról le- szállnak és átjönnek a síneken,- óránként 80—90 szerelvény közlekedik. Hogy eddig nem történt baleset, az valószínű, annak köszönhető, hogy a gyalogosok és a járművezetők egyaránt tisztában vannak a balesetveszély mértékével. De nem tudom, mi lesz télen, ha lehull a hó. Végleges megoldást, véleményem szerint, csak az aluljáró jelenthet. Aluljáró akár tíz év múlva, de feltétlenül kell. Hiszen napjában több százezer ember fordul meg a városnak e fontos közlekedési csomópontján. Cz. V. Emeletes egészségház falait húzzák Pomázon a tanácsháza melletti telken. Jövő év első felére készülnek el az orvosi rendelők és a két szolgálati lakás. Kivitelezői a Budakalász Nagyközségi Tanács Építő- és Szerelőipari Költségvetési Üzeme. Gárdos Katalin felvétele Szarvas nagyjai Nagy feladatra - vállalkozott Ruzicska György festőművész. Szülővárosában, a szarvasi Er- zsébetligetben levő alkotóházában 14 méter hosszú faliképet fest Szarvas város nagyjai és népek címmel. A mester számos tanulmány rajz és terv alapján megkezdte a monumentális műalkotás kivitelezését. Egy korábbi döntés alapján szeptember 15-től a Margitszigeten új forgalmi rend lép életbe. Erről tájékoztatták az újságírókat a Fővárosi Tanácson. Az intézkedés szerint szom- J?gt reggel 6 órától a Margitszigeten — kivéve a Nagyszállóhoz és az épülő gyógyszállóhoz vezető útszakaszokat — tilos a járműforgalom. A személygépkocsik a sziget északi oldalán, az Ár- pád-hídon át közelíthetik meg a Nagyszállót. A Palatínus strandot, az éttermet, a csónakházat, a szabadtéri színpadot, valamint a teniszstadiont autóval nem lehet megközelíteni. Ezekhez a létesítményekhez vezető útvonalakra behajtani és a szigeten a parkolóhelyek kivételével megállni tilos. A Palatínus strandnál levő taxiállomást megszüntették. A Margitsziget közlekedését autóbuszok bonyolítják le. A Budapest^ Közlekedési Vállalat az itteni 26-os járatot sűríti. A Margithídról Pest irányából kizárólag a BKV autóbuszai és a taxik hajthatnak be. Az engedélyei rendelkező tehergépkocsik és a városnéző turista autóbuszok — a személygépkocsikhoz hasonlóan — az Árpád-hídról közelíthetik meg a szigetet. ■Mi V . JL T . ’wé V JL J- JJW X-r J Szeptember 10-től 22-ig minden, 500 Ft2 PAR KREPPNYLON FERFIZOKNIT, VAGY 2 PAR , : . ■ • ATú A iá--ff v-V. •, T '; '• • * ? **r V«1 .» . ., Ív. «yív, V • ’ 1 : A $Sí I AJAJNDJitKC GÖDÖLLŐI DIVATÁRU -SZ AKÜZLETÉBEN : Göd^lö, Dózsa György u. 9. SZIGETI NOMÁDOK Leányfalu alsó végével szemben húzódik ez a kis sziget, melyet csak nyaranta laknak nomádok. Még a vizet is úgy viszik oda korsóban, hát még a sátrakat, a horgászbotot, meg esetleg újságot vagy könyvet. Odatartott egy verőfényes reggelen Szeberényi Lehel barátom is, de ő nem vitt könyvet, a kéziratpapírjait is parti házában hagyta és úgy készült beszállni a csónakba. Mi van a túlparton? — MiTvan odaát? — kérdeztem. — Csönd, fák, víz, meg egy kis szellő... Még csak sátrat sem vitt, mert az már ott állt a túlsó oldalon, a fák között. Hívott engem is. És ahogy a víz felé nézett és tenyerével ernyőt formált homloka elé, különös mosoly jelent meg arcán. — Ott viszik az öreget a fiai az imdiánkenuval. — Milyen öreget? — Hát Gyuri bácsit. Majd- hogy kilencven éves. Remsey György festőművész. Az indiánkenuval viszik át mindig a szigetre, már hosszú-hosszú idő óta ott pihenget. Arrafelé néztem. A napsütésben csak az indiánkenu tömör, lakkozott fáján csillant a napfény, s a csónak fölött egy kis fehér erdő. — Mi az a fehérség ott a csónakban? — csodálkoztam. — A középső fehér üstök Gyuri bácsi bozontos haja. Előtte meg mögötte a fiaié. Ok faragták a kenut is. Valami összemarkolta a szívemet. Valami nagyon megindító szép kerített hatalmába, ahogy kilencvenéves apjukkal evezett a két fehér sörényes fiú a lakatlan sziget felé. Én is beszálltam Lehel csónakjába, lábam közé szorítottam a vizeskorsót és elindultunk a vad partra, melynek ma már jórészt pihenni vágyó értelmiségiek az indiánjai, akik a város lüktető zajából ide menekülnek a természet ölébe. És néhány perc múlva már a túlsó parton állunk, azután meg azon a fáktól, bokroktól övezett picinyke tisztáson, ahol Remsey György fekszik égy pléden és lépteinkre köny- nyedén felül, s úgy is marad több mint fél órán át, minden támasz nélkül, ott üldögél a kemény földön, s derűs mosollyal beszélget velünk. Emlékek S mert én nem ismertem még, hát az életéről vall. Itt a szellőjárta szigetről, ahol a legnagyobb kánikulában is mindig enyheség kereng át a víz felől, könnyebben rúgtat az emlékezet hátra az időbe, a képzelet meg előre. Az első világháború előtt járunk, amikor a képzőművészetben a szecesszió jelentette az újat, mely valami megújulást kívánt hozni kívül- belül egyaránt. Ennek is haladó áramához tartozott az akkor fiatalember. Akkoriban fedezte fel a körükhöz tartozó Lehár Ferenc két ifjú művész nagy tehetségét. Az egyikük Csontvári volt, a másik meg Gulácsy Lajos. A fehér hajú Remsey György mit sem különbözik más öregtől, legfeljebb élesen villogó szemével, amellyel már az első világháború ha- difestőjeként is meglátta a szekéren szállított vérző sebesülteket és felemelte ecsetjét. Nyolc képét őrzi a bécsi Hadimúzeum. Amit az ő szemével látott, az akkor olyan haladónak ítéltetett, hogy tizenkét éven át egyetlen képét sem vette át a Műcsarnok. Még korán a Gödöllői-iskola festőköréhez került és ma is Gödöllőn lakik, négy gyermeke közül két fiával, s az ecset kezelése mellett művészi rézkarcokat készítenek. Út előtt — Jártál-e Párizsban, Gyű- J ri bátyám? — kérdezem az idős művésztől. Mosolyog. — Bizony, a két háború között nemigen tellett rá. 1957- ben jártam kint először, azóta nyolcszor voltam már. Egy sikeres kis kiállításomra is sor került. Most készülök októberben Párizsba András fiammal, ő még nem látta. — Ilyen nagy útra vállalkozol? — Öh, hát viszünk magunkkal ennivalót, innivalót az útra, nem halunk éhen — neveti el magát. Mert hogy fáradságos, az táján eszébe sem jut. Mintha csak hazamenne innét Gödöllőre, csónakon a túlsó partra, onnét busszal a HÉV-ig, a Batthyány tértől meg metróval a Fehérvári útig, majd rövid buszúttal hazáig. — Most min dolgozol? — Egy nagy budapesti könyvkiadó felkért, hogy készítsem el a korabeli szecesz- szióról írandó mű vázlatát. Tűnődve néz a víz felé. — Két hete hunyt el a feleségem, nyolcvannyolc éves volt ő is, amennyi én. Mi élünk és dolgozunk tovább ... Gyertek el egyszer Gödöllőre, nézzétek meg a műtermemet. Csak írjatok előre néhány nappal. Mert amíg tart a szép idő, addig ezen a lakatlan szigeten él az öreg indián, aki oly fiatalosan mozog, beszél és tervezget, mint akit igen korán megtanított rá az élet, hogy nem állhatunk meg sohasem. Mpst itt ül nyitott sportingében, s nevet ránk az arca. valami különös erő él benne. Októberben felszáll nyitott sportingében a párizsi vonatra fiával, s,fehér üstökös fejét el nem mozdítja az ablaktól, éles szemével.figyeli a tájakat, a takaros házakat, a felhőkarcolókat és a füstös gyárnegyedeket. Megtanulta, hogy az élet sok mindenből áll. Élvezi azt a békét, melyért ecsettel és tollal csaknem gyermekkora óta harcol. Örvös Lajos Felveszünk két jól képzett szerkezeti lakatost — nagy szakmai gyakorlattal Német nyelvtudással előnyben. Jelentkezni lehet a Prosperitás Ktsz. munkaügyi osztályán, Bp. IX., Viola u. 45.
