Pest Megyi Hírlap, 1973. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-12 / 213. szám
1973. SZEPTEMBER 12., SZERDA “‘“kJCívIop Együtt? Külön? Mire költik a kulturális alapot? A tiszta nyereségből képzett kulturális alap jó néhány esztendeje honosodott meg mező- gazdasági termelőszövetkezeteinkben, s bízvást tekinthetjük gazdasági megszilárdulásuk, anyagi megerősödésük egyik bizonyítékának. Talán a rövid gyakorlat, a járatlanság az oka annak, hogy helyenként hibák vannak a kultúrára fordítandó összegek rendeltetésszerű felhasználásával. Erre hívta fel az illetékesek figyelmét a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság nemrégiben közzétett jelentése is. A feltárt hibák skálája szokatlanul széles, az apró szabálytalanságoktól a közösség megkárosításáig terjedhet. Forrása pedig hol az értetlenség, hol meg a vezetői önkény. Az értetlenséget, a felhasználás körüli félreértéseket mutatja például az az eset, amikor az elnök és a szakvezetők irodáiba vásárolt térítőkét, népművészeti kerámiákat, cigarettásdobozokat a kulturális alap terhére számlázzák; óm a „felsőbb szervtől” jött látogatók vendégül látása, megajándékozása — a kulturális alapból — már nem egyszerű értetlenség, hanem a közösség pénzének önkényes elherdálása! Bizony, arra is akad még példa, hogy az ünnepi alkalmakkor rendezett eszem- iszom költségeit a kulturális alapból fedezik. Márpedig a páros főtt kolbászt, a birka- paprikást még jóindulattal sem lehet szellemi tápláléknak nevezni ... Félreértcsele Tartozunk az igazságnak azzal, hogy megállapítsuk: a kulturális alappal való manipulációkra, súlyos visszaélésekre mind kevesebb példa akad. Annál több a jóhiszemű tévedés, az apróbb szabálytalanság: Ezeknek gyökere két dologhoz vezethető vissza — általában: a termelőszövetkezeti kulturális alap meghatározása körüli homályhoz, és a felhasználásban sok helyütt tapasztalható tervszerűtlenség- hez. Vegyük először a kulturális alap fogalmának meghatározását, az alap terhére történő számlázások előírását. A Mezőgazdasági számlakeret című kiadvány ezt írja: „442: Szociális alap. 443: kulturális alap. A számlákon az üzemen belüli szociális segélyezés biztosítására (például a tagok betegsége esetén fizetendő táppénz), valamint az egyéb szociális és kulturális szükségletek kielégítésére a nyereségből, valamint a szociális és kulturális intézmények bevételeiből képzett alapokat és azok felhasználását kell könyvelni.” Az a tény, hogy a számlakeret a szociális és kulturális alapot, a szociális és a kulturális szükségleteket egy kalap alatt említi — mint később látni fogjuk —, csöppet sem könnyíti meg az eligazodást,, sőt, számos félreértés forrása. Most csak egyetlen példát erre: az egyik, Petőfi nevét viselő Pest megyei termelőszövetkezetben a nőbizottság kezdeményezésére harmadik éve bevezették a tanszervásárlási segélyt: a kettőnél több gyermekes tsz-tagoknak augusztusban gyermekenként 150 forintot ad a közös gazdaság. A !se- gélyt a kulturális alap terhére könyvelik, mondván, hogy a szülők tankönyvek vásárlására fordítják. (!) Sok hiba, könyvelési tévedés forrása a tervszerűtlenség is. Ahol a termelőszövetkezeti szociális-kulturális bizottság — mert bizony, ez is közös! — munkaterv nélkül, ötletszerűen működik, ott a kulturális alap felhasználása is ötletszerű, s az ilven b pl veken nemigen szolgálja a közösség — a tagság — szellemi gvaraoodá- sát. a kulturális igények felkelték''1^ kielégítését. Már Hét éve A pilisi Űj Élet Termelőszövetkezetben két éve már határozottan elkülönítették egymástól a szociális és a kulturális alapot. A tagság és a vezetőség — a közös gazdaság anyagi erejéhez mérten — szí- v-sen áldoz a kultúrára. Itt sem kell arról győzködni, hogy a szakmai tudás gyarapodása, a tágabb látókör idővel a jobb, szakszerűbb munkában kamatozik. A kulturális bizottság munkaterve ma már egy időben készül a termelési és a pénzügyi tervekkel, s a szociális-kulturális bizottság munkáját éppúgy számon kéri a vezetőség, mint — mondjuk — a háztáji vagy a fegyelmi bizottságét. — A termelőszövetkezet közgyűlése 1972-re 300 ezer, az idei évre 200 ezer forintot szavazott meg a kulturális alapra — tájékoztat Tanyi József főkönyvelő. — Miért csökkentették az az idén százezerrel? — elégedetlenkedem. — Mert a múlt évről megmaradt 64 ezer forint, amit az idén használhatunk fel — hangzik a magyarázat. A választ rövid vita követi arról, hogy jó dolog-e, ha a kulturális célokra szánt pénzből megmarad vagy sem? A főkönyvelő — ha szigorúan szakmai ésszel gondolkodik — örül neki: így tudták ugyanis a tavalyelőtti, hasonló összegű túllépést „kigazdálkodni”. — Mire fordították tavaly a kulturális alapot? — Háromezer forintot költöttünk oktatási célokra: TIT- előadásokra, a tsz-törvény ismertetésére, varrótanfolyamra, oktatási segédanyagokra, stb. Mozi-, színházjegyekre, ünnepi műsorokra ötezret; ötezret adtunk — a nagyközségi tanácscsal kötött együttműködési szerződésnek megfelelően — a községi művelődési ház belső felújítására, s ugyanennyivel járulunk hozzá idén a külső tatarozáshoz. Hétezer forinttal támogattuk a termelőszövetkezet labdarúgócsapatát, 117 ezer forintot pedig országjáró kirándulásra költöttünk. Az utazás dicsérete — Ismerik, ugye, azt az álláspontot, hogy az utazásokat nem szabályos dolog a kulturális alap terhére könyvelni? Sedró János, a tsz elnöke közbeszól: — Ismerjük, és nem értünk vele egyet. Vegyük a mi esetünket: a kétnapos országjáró kirándulások szokása nálunk már-már hagyomány, a tagság megszerette, évről évre el is várja. Olyan emberek járják be a termelőszövetkezet közösségével az ország természeti szépségekben, történelmi emlékekben gazdag, messzi tájait, akik egész eddigi életükben nem jutottak túl a fővároson, s abból is leginkább a piacokat meg az áruházakat ismerték. — Tavaly két napot töltöttünk a Dunakanyarban —veszi át a szót Csömör Sándor- né, a termelőszövetkezet párttitkára. — Jártunk Szentendre szűk kis utcáin, megnéztük a szoborparkot, a szerb templomot, a visegrádi Salamon-tomyot, a Mátyás király Múzeumot, az esztergomi bazilikát; az idén bebarangoltuk a szarvasi arborétumot, a gyulai várat, Békéscsabát — mi ez, ha nem kulturális élménygyűjtés?! A mi tagságunk a soproni kékfrankost már rég elfelejtette, de a Storno-házat még ma is emlegeti! Három esztendeje az Adria partján töltöttünk néhány napot: a brigád tagok maguk döntötték el, ki vegyen részt közülük a jutalom- üdülésen; voltak velünk olyan, idősebb férfiak, akik másodszor lépték át a határt életükben: az első alkalommal háborúba vitték őket... Krizsán Miklósné, a szociális-kulturális bizottság elnöke summázza a beszélgetést: — Szerintem kell a TIT-elő- adás is, meg a közös kirándulás is. Kérdezze csak meg — például — az élelmiszer- boltunk dolgozóit: barátság- vonattal voltak Moszkvában három, éve, még ma is órákat tudnak mesélni a Kreml kincseiről vagy a moszkvai metróról. Megkérdeztem. Paulovicz D<ílné boltvezető és helyettese, Jagyugya Istvánná valóban úgy teli van élményekkel, mintha két hete raktározódtak volna el bennük. Fix póni: a sportkör A vecsési Zöld Mező Tsz- ben így oszlik meg a szociális-kulturális alap összege: 350 000, illetve 50 000 forint. A szociális-kulturális bizottságnak saját, külön kulturális munkaterve nincs, ilyet csak a nőbizottsággal közösen készítenek. — Megnézhetem? Dobos Ferencné, a szociáliskulturális ' bizottság elnöke sajnálkozik: most éppen nincs nála, nem tudja megmutatni. — Arra van-e tervük, hogy mire, mennyit költenek a kulturális alapból? Nem, ilyen terv nincs. Az összeg felhasználásáról a tsz vezetőségi ülésein döntenek. Egyetlen fix tétel van, évről évre, a községi sportkörnek nyújtott anyagi támogatás. Erre a célra tavaly 11, az idén 15 ezer forintot fordított a tsz. — A tavalyi 50 ezer forintból tehát 11 ezer jutott a sportkörnek. És a többi? Skultéti Imre főkönyvelő a papírokat hívja segítségül. — Négy-öt ezret fordítunk évente újságok, közlönyök, szakkönyvek, folyóiratok vásárlására, illetve előfizetésére. Igaz, ezt a termelési költségek terhére könyveljük. — Miért? — Ez a szokás. A szak- könyveket jórészt a szakemberek olvassák, ismereteiket pedig a termelésben hasznosítják. — Ugyancsak tavaly, 40 ezer forintot költöttünk a moszkvai utazásra, a barátság vonatával Ezt az összeget, továbbá az óvoda bővítésére a községi tanácsnak adott 64 ezer forintot, az aszófői úttörő-üdülő átalakítására szánt 16 ezret, meg a Röpülj páva körök vetélkedőjének megrendezéséhez biztosított 500 forintot a szociális alapra könyveltük. Egjníi említi — Kórusverseny — a szociális alapból?! — Hát... a számlakeret együtt említi... Közös bizottsága van a szociális és a kulturális ügyeknek... — Ezek szerint, ha a számlázást vesszük alapul, a sportkörnek nyújtott 11 ezer forinton kívül, a többi tavaly felhasználatlan maradt?! — Ha a számlázást nézzük, akkor — igen. Nagy kár. Hiszen még az egész summa, az az ötvenezer forint sem túl „bőkezű” ösz- szeg kulturális célokra olyan termelőszövetkezetben, amelynek tagsága — a nyugdíjasokkal, járadékosokkal együtt — és állandó alkalmazottainak száma meghaladja az 550-et! Ha jól számoltam, ez személyenként 90,9 forint. Évente... Nyíri Éra Az országos átlaghoz képest Pest megyében több a Mai közalkalmazott Húsz helyen végeztek felmérést A Közalkalmazottak Szak- szervezete Pest megyei Bizottsága tegnap ülést tartott, amelyen megjelent Sófalvi Zoltánná, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának titkára és dr. Váradi Albert, a Közalkalmazottak Szakszervezetének osztályvezető-helyettese. Holló Jánosnak, a megyei bizottság titkárának bevezetője után megvitatták a megye közigazgatásában dolgozó fiatalok helyzetét, a szakszervezeti politikai oktatás tavalyi tapasztalatait és az idei feladatokat, valamint a ceglédi városi tanács dolgozóinak munka- és életkörülményeit. Húsz alapszervezetnél végzett reprezentatív felmérés alapján megállapították, hogy Pest megye tanácsaiban és járási hivatalaiban a harminc éven aluli fiatalok aránya 2—4 százalékkal nagyobb, mint az országos átlag. Az előmenetel lehetősége megvan, jó példa erre a, megyei tanács, ahol osztályvezető-helyettesként és csoport- vezetőként is dolgozik fiatal. Számos helyi tanácsnál is fiatal a tanácselnök, a vb-titkár. A fizetés az idősebbekéhez mérve általában csak az életkorral arányosan kevesebb, sőt, vannak akik — mivel magasabb az iskolai végzettségük — kezdőként is több fizetést kapnak, mint a régebbiek. Ennek ellenére — egyes hivataloktól és főleg az igazságügytől eltekintve — nagy a fiatalok fluktuációja. Okai: a fiatalokkal szemben sokszor indokolatlanul fokozott várakozás, vagy például, 'hogy még a felsőfokú végzett-' seggel rendelkezőknek is különféle tanfolyamokat kell végezniük, amely, ha bentlakásos, különösen kisgyermekes anyáknak nagy problémákat okoz. Vannak, akik azért hagyják ott a közalkalmazotti munkát, mert csak másutt tudják lakás- problémájukat megoldani. A szakszervezeti politikai oktatásban az idén, a tavalyihoz hasonlóan félezren vesznek részt Elsősorban a „Társadalmunk időszerű kérdései” és a „Világpolitika időszerű kérdései” tanfolyamok iránt nagy az érdeklődés. A résztvevők mintegy háromnegyede az idén is várhatóan nő lesz. A bizottság ezután tájékoztatót hallgatott meg Cegléd város tanácsa dolgozóinak élet- és munkakörülményeiről. Tudomásul vette, hogy a megyei tanács vb határozata nyomán több intézkedés javította a ceglédi tanácsi dolgozók helyzetét A tanács épületében vállalat is működött, amelynek kiköltözésével csökkent a zsúfoltság. Ugyanakkor a Sütőipari Vállalat és Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat még mindig elfoglal a tanácsi munkához szükséges helyiségeket. Fejlődött a munka gépesítése, emelkedett az átlagbér és a jutalmak összege. A 44 órás munkahét bevezetése óta továbbra is kielégítő az ügyintézés. P. V. Budapest békekonferenciája A megyei békeparlamentek után tegnap rendezték meg — a VIII. magyar békekongresszus előkészületeként — a budapesti békekonferenciát, a vasasszakszervezet Költői Anna utcai székházában. Valamennyi kerület képviseletében több száz résztvevője volt az eseménynek, amelyet a Hazafias Népfront budapesti bizottsága rendezett, az Országos Béketanáccsal közösen. Dr. Pesta László, a budapesti népfrontbizottság alel- nöke, az OBT tagja nyitotta meg a konferenciát, majd Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnöke mondott beszédet. Tizenöt éves a Béke és Szocializmus 1958 márciusában húsz kommunista és munkáspárt részvételével — az önkéntesség és egyenjogúság elvei alapján — alakult meg a Béke és Szocializmus szerkesztő _ bizottsága. Az elméleti és tájékoztató jellegű folyóirat első száma 1958 szeptemberében jelent meg 19 nyelven, 80 országban. A megjelenés másfél évtizedes évfordulója alkalmából, a Marx Károly Közgazdaság- tudomány Egyetem nemzetközi kapcsolatok tanszéke, a Béke és Szocializmus magyar- országi szerkesztősége, a TIT nemzetközi politikai választmánya elnöksége és a Kossuth Kiadó közös ünnepi megemlékezést rendezett kedden a Kossuth Klubban. A lap másfél évtizedes történetét Halász József, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem nemzetközi kapcsolatok tanszéke vezetője méltatta. A város rangja Előadást tartott a Béke és Szocializmus szerkesztő bizottságának magyar képviselője, Nagy László, aki a folyóirat 15 éves tevékenységéről, az eddig elért eredményekről és a jövőben megvalósítandó tervekről nyilatkozott. Többek között elmondta, hogy a szerkesztő tanácsban jelenleg 45 kommunista és munkáspárt vesz részt, s ezenkívül a szerkesztőség együttműködik további 30 testvérvárttal. Napjainkban a világ 142 országában 26 nyelven terjesztik. A Magyar Szocialista Munkáspárt internacionalista politikájának megfelelően kezdettől fogva részt vesz a lap munkájában, képviselője révén a szerkesztő bizottság tevékenységében. A Béke és Szocializmus hazánkban 1958 óta folyamatosan megjelenik. A véletlen, pontosabban másfajta munka sora hozta úgy, hogy rövid idő alatt három megyebeli város vezetőivel beszélgettem, s a szavakat rögzítő jegyzetbe sűrűn írtam kérdő- meg felkiáló jeleket. Valahogy így: mezőgazda- sági város? A fejlesztési alap több mint háromszorosa a járásénak!! Döntő-e a lakosság száma? „Régi” és „új” városok!! Minden mondattöredék mögött — s ezt nemcsak a város vezetői, hanem lakói is tudják, érzik — bonyolult folyamatok és nehéz dilemmák serege áll, mert hisz’ a sokat emlegetett urbanizációnak a gyakorlatban kószább a menete, útja, mint az elvi, elméleti megfogalmazásokban. A megye hat városában — közülük kettő, Gödöllő és Százhalombatta az „új” — a lakónépesség 150 000 körül van, a mégjps lélekszámúnak tehát hafoáa városi ban él. Viszonylag alacsony arány ez, mégis — ezt a mégist nagyon idézőjelesen értem — a fejlesztési alapok jelentős hányada itt koncentrálódik. Helyes ez, igazságos? Meggyőződésem, hogy minden olyan okoskodás, amely a városoknak a községekkel szembeni fejlesztését latolgatja, vakvágányra visz. Más a község, s megint más a város helyzete, szerepköre, színvonala, azaz erősen eltérő a teendők minősége. , A váci, a ceglédi kórház a járásban — sőt más járások népessége egy része számára is — egészségügyi központként működik. A nagykőrösi Toldi Miklós élelmiszeripari szakközép- iskola az egész megyéből — s az ország sok más helyéről — fogad látogatókat. Szentendre kulturális feladatai nem korlátozódnak közigazgatási határokra, a váci ipar nemcsak a járásból, de Nógrád megyéből is tárt karokkal várja a munkára jelentkezőket... Ez adná a város rangját, s jogát a ranggal a nagyobb fejlesztési lehetőségekre? E gyszerű lenne azt felelni, hogy kár ezen vitatkozni, mert az élet változó rendje tükröződik az arányokban. Ezeket az arányokat azonban emberek alakítják — legtöbbször testületet alkotó emberek —, s nem kizárt a tévedés, a tényeket rosszul csoportosító mérlegelés lehetősége. Ami jóleső tapasztalat: a városok vezető testületéiben ritkán kap hangot olyan vélemény, hogy igazságtalan a különbségtevés, s egyik meg másik város között. Mert van — jogos! — különbségtevés, hiszen például idén 44 millió forintot kitevő fejlesztési alappal gazdálkodhat a 39 000 lakosú Cegléd, s 91 millióval a 23 000 lakosú Gödöllő! Miféle igazság ez? Először is az évenkénti különbségek — bár a köz- vélekedés ezt nehezen látja be — nem döntőek, mert függvényei az éppen soron levő beruházásoknak, s több év alatt arányosan kiegyenlítődnek. Másodszor: a megyében levő városok között szembetűnőek a szintbeli eltérések, s az erők jelentős csoportját az eltérések enyhítése köti le, az például, hogy Gödöllőnek még a városmagja is csak most alakítható ki. Ha a városok nem, vagy csak nagyon ritkán vitatkoznak egymással, akkor kik azok, akik kétségbe vonják kiemelt helyzetüket s az eltérések jogosságát? Súlyos hiba lenne általánosítva azt válaszolni, hogy a községek. Ez így egész egyszerűen nem igaz. A községeknek az a csoportja figyeli érzékenyen a városokba „pumpált” pénzt, amelyik maga is vá- rosiasodik, rokon gondokkal küzd, jórészt hasonló teendőkkel néz szembe. Azaz azok a települések, amelyek -m--fokozatosan — várossá váThatnak"' a következő években, évtizedekben, s amelyek ezért holnapi igényeiket vetik össze mai lehetőségeikkel. Vagy arról Vhn szó — amint magam hallottam —, hogy az igények maiak, de a lehetőségek tegnapiak? Fogalmazhatunk így is, de ez nem a fogalmazáson múlik. Tény, hogy napjainkban erőteljes feszültségek halmozódtak fel — az okok taglalására most nincs lehetőségünk —, a települések jó részénél a termelői és az infrastrukturális szint közötti különbségek miatt. Nagykőrösön például — holott „mező- gazdasági város”-nak skatulyázzák be sokan — a foglalkoztatottak több mint felének az ipar ad kenyeret, Százhalombatta arculatának meghatározója a két nagyvállalat, Vácott meghaladja a harmincat az ipartelepek száma, de még ezekben a városokban is sok lakás nélkülözi a vezetékes vizet, a szennyvíz megfelelő elvezetését stb. Hát még azokban a nagyközségekben és községekben, amelyek az Iparral már a huszadik század közepén tartanak, de a kommunális körülményekkel még néhány évtizeddel hátrább! I nnét, ezekből a feszültségekből — a fejlődés teremtette ellentmondásokból! — táplálkozik a dilemma, vajon szabad-e érvényesíteni a fejlesztési eszközök elosztásánál a városok rangját, vagy pusztán a népességszám diktálja a teendőket? A megyei gyakorlat az előbbit követi, s ezt helyesnek tarthatjuk. A dilemma megléte, a közvélekedés ellentmondásossága azonban arra figyelmeztet, hogy a tervek készítésekor, vitára bocsátásakor és elfogadásakor az eddiginél jóval na- gvobb figyelmet kell szentelni azoknak az okoknak a magyarázatára, világos megmutatására. amelyek indokolják, jogossá teszik a városok rangját. Mészáros Ottó