Pest Megyi Hírlap, 1973. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-01 / 204. szám

Előleg a nyereségre A váci Autójavító és Fém­ipari Vállalatnál már évek óta szokás, hogy a féléves mérleg jóváhagyása után, a gazdasági eredményektől füg­gően, előleget fizetnek a nye­reségrészesedés terhére. Az idén augusztus 29-én fi­zették az előleget: ezen a na­pon a gyár minden dolgozója egységesen 500 forintot vett fel a pénztárban. Vácra jön a Berolina Jelenleg Hatvanban vendég­szerepei, s onnan — a jövő hé­ten — Vácra érkezik a Beroli- na-cirkusz, az NDK állami cir­kusza. Első ízben vendégszerepei Magyarországon. 2200 személyt befogadó sátrát a Rádi úti nagytéren üti majd fel. 120 motorosított járművel, 130 köz­reműködővel és 00 állattal ér­kezik. Néhány érdekesebb produk­ció a háromórás műsorból: Schnelle Mike és Sigrid, a két zsonglőr — Doming Günter, idomított Fjord-lovakkal — a Berolinák, a levegő akrobatái — Mettin Hasso, a lovas zsong­lőr — Beppó, Rico és Ottó, a vidám bohóctrió — Doming Günter idomított elefántjai — a játékos delfinek. Cirkuszelőadás pár év óta nem volt a városban, ezért kí­séri fokozott érdeklődés a Né­met Demokratikus Köztársaság legnagyobb utazó cirkuszának jövő heti váci vendégszereplé­sét. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XVII. ÉVFOLYAM, 204. SZÁM 1973. SZEPTEMBER 1., SZOMBAT ISKOLAGONDOK SZŐDLIGETEN Megerősödött a tantestület Tanári szobából — szaktanterem Még néhány nap választ el bennünket a tanév kezdetétől. Valami új van készülőben, ezért nagy az érdeklődés az is­kolák iránt. A szülők kíván­csiak, hogy jelent-e majd vál­tozást a tananyag-csökkentés otthon, a családban? A társa­dalom pedig várja az új mód­szerek oktatási és nevelési eredményeit. Az iskolai re­formmal kapcsolatos helyi problémákról és feladatokról beszélgettünk a sződligeti ál­talános iskola igazgatójával. — Nagy iskolánk van, s ezért sokan irigyelnek bennünket — mondta Kiss Nándor —, pedig nekünk is vannak gondjaink. Az iskola 1956-ban létesült, az akkori igényeknek megfele­lően, ám a község azóta is ro­hamosan fejlődik. Sajnos, 12 évvel ezelőtt is elavult volt már a terv, amelynek alapján az iskola épült. Díszkút az üzem előtt Nincs tornaterem, poli­technikai műhely és nin­csenek szertárak. A kor­szerű oktatás feltételeit fokozatosan magunk ala­kítottuk ki. Egy közfal áthelyezésével előbb tornatermet, majd öltö­zőt, zuhanyozót létesítettünk. A gyakorlati- foglalkozást éve­ken át egészségtelen körülmé­nyek között, a pincében tar­tottuk. Szaktantermi rendszer­rel tudtuk biztosítani a meg­felelő helyiséget. Az öreg isko­lába jár az alsó tagozat. Ter­mészetesen felújításra és kor­szerűsítésre volt szükség ott is. — Az új tanév megnöveke­dett feladatai, a módosított tanterv végrehajtásához meg­erősített nevelőtestület áll ren­delkezésünkre. Három új szakosított pe­dagógus kapcsolódik be a munkába. — Ami még nagyon fontos: Sződligeten az iskolás korúak létszáma is növekszik, ezért nagy gond, hogy nincs elég tantermünk. Szükségtermet alakítsunk ki a napközi ebéd­lőjéből, vagy lépjünk vissza és váltakozó tanítással oldjuk meg e kérdést? Végül a testület úgy határozott, hogy inkább lemond a je­lenlegi tanári szobáról, és azt szaktanteremként hasz­nálva. biztosítja a zavarta­lan oktatást, nevelői szo­bának pedig egy kis iroda- helyiséget alakít át. Ez is azt bizonyítja, hogy a nevelők mindennél előbbre­valónak tartják a tanítást, és feltételeit is biztosítani akar­ják. G. \j. A képzőművészeti szakkör idei kiállítása A Madách Imre Művelődési Központ képzőművészeti szak­köre felnőtt- és diákcsoportjai­nak idei kiállítása szeptem­ber másodikén, délelőtt 11 óra­kor nyílik meg a Lenin út 58. szám alatti épület földszinti klubtermében. A kiállítást Mikes István fes­tőművész, a szakkör vezetője nyitja meg. Akik szót emelnek Vác-Deákvár, Jázmin tér. A H.-testvérek villany- oszlopra másznak. Nem ki­csi gyermekek: egyikük már nős. Szemmel látható­lag nem a portól akarják megtisztítani az égőt. T.-né lentről látja. Rájuk szól. Visszafeleselnek, majd lemásznak a földre. Fapa­puccsal bántalmazzák az asszonyt, aki a közvagyon védelmére kelt, illetve el­rontotta játékukat. Rendőr is előkerül. Remélhetőleg, lesz folyta­tása is az ügynek. Nemcsak a közvagyont kell védeni, hanem azokat is védelem­ben kell részesíteni, akik szót emelnek a garázdaság ellen. — pr — Horváthéktól hétfőn hatan... MINDEN ISKOLÁS UTÁN SZÁZ FORINT Laci, Gyuri, Peti, Vera, At­tila és Nóra indulnak az is­kolába. Ketten, Krisztina és Andrea, ikrek, óvodába men­nek, s a legkisebb, az egyéves Ildikó otthon marad. Kilenc gyerek... Elsorolni is sok. Háromszobás földszinti la­kás az Elhurcoltak terén levő kilencemeletes melletti épület­ben. Horváth László, a váci Autójavító és Fémipari Válla­lat csoportvezetője lakja ti- zenegyedmagával. Felesége nyit ajtót. A kony­hában beszélgetünk. — Mennyibe került a gyere­kek iskolai felkészítése? — Ezernégyszáz forintba, de még hiányzik két köpeny és két táska. — Hogyan győzik? — Miért? A vállalatnál az igazgató után a férjem kapja a legtöbb pénzt,- Persze, a csa­ládi pótlékkal együtt. Laci szokta ezt tréfásan emlegetni. — Kaptak valamilyen segít­séget? — Hatszáz forintot a válla­lattól. Ott minden dolgozó minden iskolás gyerek után kap száz forintot így, tanév előtt. — A férje keresete és a családi pótlék elég? — Tudja, a férjemnek elég megkeresni, nekem meg elég beosztani. De félre a tréfával. A téli hónapokban a lakás rezsije több mint 1500 forint. A cipő és a ruha kerül na­gyon sokba. A férjem munka után rádiót, televíziót javít, abból jön még egy kis pénz. Szegény, nagyon sokat dolgo­zik. — A legnagyobb fiú másod­éves ipári tanuló, ö már nem­sokára keresni fog. — Alighogy végez, elviszik katonának. Mire leszerel, vi­szik a következőt, s utána a harmadikat. Mert a három legidősebb, fiú. A katonaság után viszont jön a nősülés. Nem sokat fognak ők rajtunk segíteni. — Mindig ilyen nagy edény­ben főz? — Ez most kivételesen, nagy, mert töltött paprikát csináltam. Negyvenet. — Milyen tanulók a gyere­kek? — Közepesek. A nagyfiunís, a Laci is 3,5 volt nyolcadik­ban, s most képzelje, amióta ipari tanuló, kitűnő. Száz fo­rint ösztöndíjat kap havonta, tavaly az év végén pedig 300 forint jutalmat is kapott. A Széchenyi úti húsboltban van. Nagyon elégedettek vele. Közben a gyerekek jönnek- mennek a lakásban. Állandó a zaj és a mozgás. — Megszokta? — Mit lehet tenni? — Hétfőtől csend lesz a lakásban. — Igen, csak késő délután jönnek haza, mert napköziben lesznek. — Várjátok már az iskolát? Kórusban felelnek: — Igeeen! B. J. Piaci jelentés Pénteken a váci piacon a burgonya 2,50—4,50, a kelká­poszta 6, a fejes 3,40—4,80, a piros káposzta 6 forint volt ki­lónként. A juliskababot 14, a kifejtőbabot 16 forintra tartot­ták. A lecsópaprikát 3,60-ért, a húsos paprikát 7—12, a cse­resznyepaprika kilóját 10—14 forintért mérték. Az étkezési paradicsom kilója 3,50—4, a befőző paradicsomé 2,60-ba ke­rült. Az uborkát 3. a kovászol- hatót pedig 7 forintra tartot­ták. Láttunk salátát, darabját 3 forintért adták. A vörös­hagyma kilója 4,80—6, a fok­hagymáé 22 forint. A zöldség és sárgarépa csomójáért 4—4 forintot, a vegyesre kötöttért 3,50—5 forintot kértek. Sóskát és spenótot csak csomóra lát­tunk, 2 forintot kértek érte. A csemegekukorica csöve 1—1,50- ért kelt el. Őszibarackot 5—10, körtét 4 —8, almát 5—7 forintért kínál­tak. A vörösszilva kilója 4, a magvaváló 5 (nagyon kevés volt belőle) forintba került. A szőlőt 9,50—12 forintos áron mérték. Láttunk epret is, 50 forintért kínálták. Az erdei szeder (szederina) kilójáért 12 forintot kértek. A görögdinnyét 3 forintra tartották. Az élő csirke kilóját 30 fo­rintért mérték. A tojásért 1,70 —1,80-at kellett fizetni. TANAR SZERETNE LENNI, Őrbottyání úttörő Angliában Dunakeszin, a Járműjavító főbejárata előtt álló, közelmúlt­ban felavatott díszkút, Ispánki József szobrászművész alkotása. Barta felvétele A TÁRGYALÓTEREMBŐL A portás már várta a tolvajokat Czimmer Mihály és Csonka József rakodóként, Muszkatal Ferenc gépkocsivezetőként dolgozik a Volán Vállalat vá­ci kirendeltségén. A Váci Kötöttárugyárba szállítottak árut, s közben vá­rakozniuk kellett, mert a rak­tárost az átvétel foglalta el. Egyikük — kihasználva a hely­zetet — papírzsákot dobott a vezetőülés mellé. Kilenc gar- ‘ nitúra gyermekmelegítő volt a zsákban. Utána három tré­ningruha is felkerült a gépko­csira. Az ellonott áru értéke 2625 forint volt. Szerencsétlenségükre a rak­táros percek alatt észrevette, hogy megdézsmálták a kész­letet, azonnal telefonált a ka­puügyeletnek s a portás már várta a kifelé indulókat. A járásbírósági tárgyaláson bizonyítottá vált a lopás: Czimmer Mihályt 3500, Cson­ka Józsefet 2500, Muszkatal Ferencet 1800 forint pénzbün­tetésre ítélték. Kutyalopás Dunakeszin Meilinger István átmászott dr. Virág István dunakeszi la­kos kerítésén, s magával vitte a tulajdonos hathónapos, ér­tékes juhászkutyáját. A Váci Járásbíróság büntetőtanácsa jogtalan behatolás útján elkö­vetett lopás címén 400 forint pénzbüntetésre ítélte Meilin- gert. (P) Egyfolytában és kimondha­tatlanul boldog. Akkor kezdő­dött, amikor megtudta, hogy az Angliába utazó hat magyar úttörő egyike lesz, s folytató­dott a csodás 23 napon, de még a hazatérés után sem csökkent. Mosolyog. Alapter­mészete. De ez most más mo­soly. A „csoda” révületében él. Tizenhárom éves kislány Angliában? Huszonhárom na­pig? Csak már kezdődne az iskola, csak már mesélhetné! ★ A ház, ahonnan Valachi Erzsébet, a nagy útra, a nagy élmények elébe ment, Őrboty- tyán egyetlen műemlék jelle­gű háza, Radnóti út 27. Job­ban mondva a háznak ma már csak az eleje érintetlen. Föld­szintes, kéttengelyes, oromza- tos parasztház, amely 1830 kö­rül épült. Ebben lakott a Va- laehi család minden nemzedé­ke. A dédnagyapa, aki építette, biztosan nem tudta, hogy ki is volt Engels Frigyes, pedig ab­ban a korban élt. Erzsiké, a dédunoka viszont megkoszo­rúzta a munkásmozgalom ki­emelkedő egyéniségének sír­ját Londonban. ★ — Mesélj! — Azt sem tudom, hol kezd­jem ... — Amikor a szüleid megtud­ták, nem ijedtek meg a repü- löúttól? Erre bejön az udvarról a mama is. — Nem mondom, hogy nem féltettük, de hogyne engedtük volna? Egy pillanatig sem volt az eszünkben. — Nagyon jól viseltem a re­pülést. Előtte be kellett ven­nem valami tablettát. Meg­érkeztünk Londonba, s ott családoknál helyeztek el ben­nünket, egészen augusztus el­sejéig. — Munkáscsaládnál? — Igen. A bácsi is, a néni is dolgozott. Két lány volt, a na­gyobbik, Szűzi, 18 éves, Dzsüli pedig 12. Így kell kiej­teni a nevüket. — Mit csináltatok napköz­ben? — A csoportunk minden délelőtt találkozott, és a város nevezetességeivel ismerked­tünk. Trafalgár tér, Buckin­gham palota, Westminster ka- tedráliis, Tower... Mindig Szűzi kísért el a találkozó he­lyére. — Téged hogyan fogadott az az angol család? — Jaj, nagyon szerettek, na­gyon kedvesek voltak hozzám. Egy este mostam az úttörőin­gemet, s a néni el akarta ven­ni, hogy kimossa. Nem enged­tem, de reggel, amikor feléb­redtem, már kivasalva várt az ing. — Milyen tapasztalatokat szereztél az angol családokról? — Sok konzervet fogyaszta­nak, no meg sajtot, vajat. A teát tejjel itták. Meg lehet szokni. Szeretik a zenét. A két lány zongorán és hegedűn ját­szott, de nagyon sokat mag­nóztunk is. Ők is ugyanúgy a tv elé ülnek esténként, mint mi. — Ok mire voltak kíván­csiak? — Milyen állatokat tar­tunk, mert nagy állatbarátok. Van egy macskájuk, de hogy azt mennyire kényeztetik! Ázt is kérdezték, van-e autónk? — Elseje után? — Akkor kezdődött a tábo­rozás. Londontól körülbelül 250 kilométerre, Corfe Castle- ban. Egy farmon voltak a sát­rak. Három sátorban laktunk nyolcán, öt lány s három fiú. Ott volt a váci Török Jutka is, a tolmácsunk és Lábai Laci bácsi, a Pest megyei úttörő­titkár is. Tulajdonképpen két sátorban laktunk, a harma­dikban mosakodtunk, és abban helyeztük el a csomagjainkat is. — Milyen volt a táborprog­ram? — Nagyon jó volt, nem unatkoztunk. Fürödni jártunk a tengerre, sokat játszottunk, és sok szép helyre kirándul­tunk. — Érdekesség? — A táborvezető munkás­ember volt. Denisnek szólítot­tuk. Az őrsöket náluk klánok­nak nevezik. Mindennap más klán főzött. Mi, hatan, egy- egy klánba voltunk beosztva. Ami nagyon jó volt, sohasem fogom elfelejteni, a magyar nap. Ezen az egy napon mi, magyarok főztünk. — A menü? — Reggeli: bundáskenyér citromos teával. Ebéd: gulyás­leves és túróscsusza. Tessék elképzelni, a gulyást késsel- villával kezdték enni. Vacso­rára tojásrántottát és tejes­kávét csináltunk. Óriási si­kerünk volt. — Gyorsan telt az idő? — Jaj, nagyon. De azért tessék elhinni, legalább olyan lázasan készülődtünk haza, mint mielőtt "útra keltünk ar­ra a nagy útra. — Erzsiké, még azt áruld el, milyen volt a tanulmányi eredményed, és gondoltál-e arra, hogy mi szeretnél lenni? — Négy egész hét tizedem volt, s hogy mi szeretnék len­ni? Nagyon szeretem a gye­rekeket, gyerekekkel szeret­nék foglalkozni, továbbá imá­dom az irodalmat. — Akkor majd kitalálom én: tanár. — El tetszett találni. ★ Az igazsághoz tartozik még, hogy az angliai jutalomtábo­rozást az őrbottyání 3941-es Mező Imre úttörőcsapat az ifivezetők jó munkájáért ér­demelte ki. A csoporton be­lül így került a választás Va­lachi Erzsébetre. Továbbá az is, hogy Angliában az ifjúság nevelésére rendezi ezeket a táborozásokat a szakszerve­zet egy baloldali csoportja, a Woodcraft Folk, amit megkö­zelítően Erdő Fiainak lehet fordítanunk, továbbá még az, hogy a csoportvezető tanárt, Merész Gábornét illeti az el­ismerés, amiért a váci járás­ban kiemelkedő úttörőmun­káról ismerik Őrbottyánt. Sjyégül: augusztus 16-án késő este Erzsiké édesanyja, a Merész házaspár és jó né­hány őrbottyáni úttörő uta­zott a londoni gép elé Feri­hegyre. Csaptak a gyerekek olyan nótázást, hogy még a vámvizsgálat is elmaradt. Bognár János

Next

/
Oldalképek
Tartalom