Pest Megyi Hírlap, 1973. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-01 / 204. szám
2 1973. SZEPTEMBER 1., SZOMBAT Új vezérmotívum TOKIÓBAN e héten szerdán kezdődött a szovjet—japán együttműködési bizottságok elnökeinek tárgyalása a két ország közötti gazdasági együttműködés terveinek összeegyeztetéséről. A szovjet delegációt Szemicsasztnov, a külkereskedelmi miniszter első helyettese, a japán küldöttséget Ue- mura, a gazdasági szerveze- . tek - szövetségének elnöke vezeti. TANAKA KAKTJEI japán miniszterelnök vasárnapi tévé- nyilatkozatában hangsúlyozta: a Szovjetunió által javasolt hét gazdasági szervezetből jelenleg kettő már az aktív vizsgálat stádiumában van. Ezek közül az egyik a szibériai természeti kincsek, köztük a tyumeni olajlelő helyek és a jakutszki földgáz közös kiaknázása, a másik a faipari együttműködés. A JAPAN KÜLÜGYMINISZTÉRIUM tegnap nyilvánosságra hozott „kék könyvében” megállapítja, hogy Japán és a Szovjetunió baráti kapcsolatainak fejlesztése hozzá fog járulni az egész világ, de különösen Ázsia békéjéhez és stabilitásához. Ezzel kapcsolatban a japán miniszterelnök a múlt héten, a moszkvai televízióban sugárzott nyilatkozatában hangsúlyozta: a japán—szovjet baráti kapcsolatok gyorsan fejlődnek s októberben a Szovjetunióban teendő látogatását is ennek a fejlődésnek rendeli alá. KÖZTUDOTT, hogy a japán—szovjet kereskedelem évente több mint 10 százalékkal növekszik, s tavaly az árucsere-forgalom összértéke , már meghaladta az egymil- liárd dollárt. De figyelmét érdemel, az is, hogy Japánban hangok hallatszanak Tanaka szovjetunióbeli látogatásával kapcsolatban, melyek „feltételek megszabására” szólítják fel a miniszterelnököt az úgynevezet „északi területek” Japánnak történő átadását követelve, illetve óvják Tana- kát az ázsiai kollektív biztonsági rendszer megteremtésével kapcsolatos kérdések vizsgálatától. A JAPÁN MINISZTERELNÖK e gáncsoskodó politikusoknak méltó választ adott legutóbb, midőn közölte: nekünk egyáltalán nem áll szándékunkban valamilyen előzetes feltételeket támasztani a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatokban Bár a Szovjetunióval vitás kérdéseink vannak, nincs olyan érzésem, hogy ezek az októberi csúcs- szintű tárgyaláson zavart okoznának. Mindkét fél közös kívánsága ugyanis, hogy megteremtsék azokat a feltételeket, amelyek szükségesek az érintkezés bővítéséhez, a gazdasági kapcsolatok aktivizálásához és lehetőség szerint a békeszerződés megkötéséhez. Ugyanakkor nem szabad azt gondolni — hangsúlyozta Tanaka —, hogy a békeszerződés megkötése nélkül lehetetlen az együttműködés. A JAPÁNBAN egyre inkább tért nyerő reálpolitika, Tanaka legutóbbi nyilatkozatainak tükrében új, igen erős vezérmotívumma] bővült, mely külön kívánja választani a Szovjetunióval való gazdasági együttműködés kérdését és a békeszerződés megkötésének problémáját. Alacs B. Tamás Lapzártakor érkezett: Tokióban a kölcsönös megértés légkörében befejeződtek a szovjet—japán és a japán— szovjet gazdasági együttműködési bizottság vezetőinek tárgyalásai. A pénteken közzétett emlékirat szerint a találkozón előzetesen megvitatták a két bizottság jövő év elején Moszkvában megtartandó 6. ülésszakának alapvető kérdéseit és hasznos véleménycserét folytatták a két ország gazdasági együttműködésének helyzetéről és fejlődéséről. Saigoni tűzszünetsértések Zárótűz Kompong Cham ellen Le Duan Pekingben tárgyal Kissingerkonzultáció Henry Kissinger kijelölt amerikai külügyminiszter, Nixon amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója folytatja a külügyminiszteri tisztség átvételét előkészítő konzultációt. Az elmúlt három napban San Clemente-ben, a „kaliforniai Fehér Házban” az amerikai diplomácia több, jelentős képviselőjével tartott munkamegbeszélést. Fogadta Walter Sullivant, az Egyesült Államok Fülöp-szigeti nagykövetét, Philip Habib Szöuli amerikai nagykövetet, A. Johnson „utazó” nagykövetet, a SALT-tárgyalásokon Vészt vevő amerikai delegáció vezetőjét, L. D. Braun ammaná nagykövetet, Paul McCloskeyt, a külügyminisztérium volt szóvivőjét, cip- 'rusi nagykövetet és Richard Heimst, a CIA volt igazgatóját, az Egyesült Államok teheráni nagykövetét. David Bruce csütörtökön elutazott Pekingből. Hivatalos amerikai tájékoztatás szerint .rutinjellegű konzultációt” fog tartani Henry Kissin- •gerrel. Nyugatnémet kommunisták az antikommunizmus és a szovjetellenesség ellen folytatott harcot a demokratikus és haladó erők legfontosabb feladatának tekintik —jelentette ki a Német Kommunista Párt szóvivője. Megállapította, hogy napjaink antikomul unista hisztériáját a munkásosztály és a békés egymás mellett élés ellenségei szervezik. Az NSZK burzsoá sajtójának a Szovjetunióban folyó „üldözésekről” szóló hazug állításait visszautasítva, az NKP szóvivője hangoztatta: „A tömegtájékoztatási eszközök legnagyobb része nálunk a tömegek ellen irányul. Ezek Hanoi A dél-vietnami felek kétoldalú katonai vegyesbizottságának DIFK-tagozata jegyzékben arra kérte a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottságot, hogy indítson vizsgálatot Saigon újabb, tűzszünetet sértő cselekményei ügyében. A jegyzékből kitűnik, hogy a saigoni légierő augusztus 5- től ”0-ig több mint kétszáz bombát szórt a DIFK ellenőrizte térségben Phuoc Hoa és Vihn Hoa községekre, öt polgári lakos életét vesztette, illetve megsebesült. Phnom Penh A kambodzsai népi felszabadító erők pénteken az elmúlt két év leghevesebb támadását intézték Kambodzsa harmadik legnagyobb városa, Kompong Cham ellen — jelentették a nyugati hírügynökségek. A több mint egy hónap óta j ostromgyűrűvel körülzárt vá- I ros katonai célpontjaiba mint- I a nagytőke osztályérdekeit szolgálják”. A szóvivő a továbbiakban kifejtette: a napjainkban dúló szovjetellenes hadjá- . rat időben egybeesik a tőkés •országok osxtályharcainák éleződésével. A szovjetellenes hadjárat szervezőiben • nem nehéz felismerni az NSZK ‘és a szocialista államok között létrejött szerződések •megvalósítását és igyekeznek Visszafordítani a fejlődést a hidegháború korához. Ami a nyugati sajtó „hősét”, Sza- ’harov akadémikust illeti, kirohanása az enyhülés ellen irányul, Strauss és a hozzá hasonló újfasiszták kezére játszik — mutatott rá nyilat-i kozatában az NKP szóvivője. egy 300 tüzérsgi lövedékük csapódott be. Peking Csou En-laj, a Kínai Nép- köztársaság államtanácsának elnöke csütörtökön fogadta Le Duant, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának első titkárát, aki Moszkvából hazatérőben szerdán érkezett a kínai fővárosba. Le Duan csütörtökön reggel, pekingi rezidenciáján felkereste Norodom Szihanükot, a Kambodzsai Nemzeti Egységfront elnökét. Ugyanaznap megbeszélést tartott Perm Nouth-tal, a Kambodzsai Nemzeti Egységfront Központi Bizottsága Politikai Bizottságának elnökével, a kambodzsai királyi nemzeti egységkormány miniszterelnökével is. Jakir-Kraszin per Vádbeszéd A Jakir—Kraszin-ügyet tárgyaló moszkvai bíróságon, pénteken a bűnösséget alátámasztó okmányok ismertetésével, valamint a tárgyi bizonyítékok felmutatásával befejeződött a bizonyítási eljárás. Ismertették a többi között az azokról a titkos rejtekhelyekről készített nyomozati jegyzőkönyvet, amelyekben a vádlottak a felforgató szovjetellenes irodalmat tartották. Ugyancsak pénteken tartotta meg vádbeszédét az államügyész. A vád képviselője, aki teljesen bizonyítottnak nyilvánította a vádat, főbüntetésként fejenként háromévi szabadság- vesztés, mellékbüntetésként pedig • háromévi száműzetés kiszabását kérte Pjotr Ja- kirra és Viktor Kraszinra. Az ügyész közölte, hogy figyelembe vették a vádlottak őszinte beismerését, a bűncselekmény feltárásában való aktív közreműködését és azt az ígéretét, hogy a jövőben nem sértik • meg a szovjet törvényeket. A Német Kommunista Párt nyilatkozata Napjaink anfikommunista hisztériájáról Az emlékezés napja Szeptember 1-én emlékezik a világ. Harmincnégy évvel ezelőtt, 1939. szeptember 1-én indította be a német fasizmus azt a gépezetet, amely azután több mint ötven éven át ölt, pusztított, felégetett, megsemmisített, kiirtott. Ezen a napon robbantotta ki Hitler a második világháborút. A Lengyelország elleni támadás napját jelölte ki a világ közvéleménye nemcsak az emlékezés, hanem a fasizmus elleni harc és összefogás nemzetközi napjának. Több mint huszonnyolc éve, hogy a szovjet hadsereg csapatai az egykori német birodalom fővárosában kitűzték a győzelem vörös zászlaját. Az öreg kontinens, Európa viharos története nemigen ismer olyan korszakot, amelyben huszonnyolc évig hallgattak a fegyverek! Az első világháborúnak utolsó puskalövése után alig több mint tíz évtizeddel dördültek el Lengyelország határán a német ágyúk. S bár nem mondhatjuk, hogy a világon teljes volt a béke 1945 óta, hiszen alig volt pillanat, amikor valahol helyi háború, fegyveres összeütközés ne rombolta volna az emberi otthonokat, de az egész glóbusra kiterjedő konfliktust sikerült megakadályozni. Sikerült megakadályozni, mert abból a nemzetközi antifasiszta összefogásból, amelyet szeptember 1-én tisztelünk meg az emlékezéssel és elismeréssel, végül is olyan világ született, amelyben merőben mások az erőviszonyok, mint bármikor ezelőtt voltak. A Szovjetunió és a szocialista közösség a világ és az emberiség sorsát, ha nem is egyedül eldöntő, de alapvetően befolyásoló tényezővé, erővé vált. Ezért aztán nem kevés harc és bizony, olykor éles küzdelem határát súroló összetűzések árán végül is sikerült a másik táborral elfogadtatni a békés egymás mellett élés politikáját — lényegében azt az Irányvonalat, amelyben a fasizmus elleni közös harc idején megegyeztek, de amelyről a hidegháború korszakában eltávolodtak. Ma Európában, de nagyrészt az egész világon is olyan viszonylag enyhült nemzetközi légkör uralkodik, amelyre csak közvetlenül 1945, a győzelem után és akkor is csak rövid időre volt példa. De nagy könnyelműség volna — különösen a fasizmus elleni nemzetközi harc napján — nem emlékezni arra, hogy a múlt maradványai és erői még léteznek és működnek. A világ sok táján megtalálhatók a fajüldözés, az elnyomás, az embertelenség, a vérengzés gyilkosság — vagyis a fasizmus — követői, hívei. S még inkább akadnak olyanok, akik talán nem kívánnak a fasizmus végletes módszeréig elmenni, csak (!) éppen a békés egymás mellett élés politikáját váltanák fel a hidegháborús kalandok régebbi módszereivel. A fasizmus elleni nemzetközi harc napja ezért nemcsak az antifasiszta harcosokra — élőkre és hősi halált haltakra — emlékezés ideje. Az erők ösz- szefogásának napja is, hogy soha többé ne virradjon ránk olyan nap, mint 1939. szeptember I.! N. J. PÁRIZSBAN pétiteken hivatalosan bejelentették, hogy Pompidou elnök szeptember 11-e és 17-e között hivatalos látogatást tesz a Kínai Nép- köztársaságban. HAVANNÁBAN megkezdődtek a hivatalos megbeszélések Nicolae Ceausescu, az R.KP főtitkára, a Román Államtanács elnöke, Fidel Castro, a Kubai KP KB első titkára, miniszterelnök és Osval- do Dorticos köztársasági elnök között. Vest megyei munkásfiatalok NDK testvérmegyénkben © A neuhausí önkormányzat Wohnheim — a kifejezés szó szerinti fordításban — lakóotthont jelent, vagyis tulajdonképpen munkásszállást, munkásszállót, ám valahogyan mégis a szó szerinti fordítást érzem ez esetben melegebbnek, s talán precízebbnek is. Az otthon szó teszi melegebbé, s annyiban igazabbá Is, hogy annak a kétszáz magyar fiatalnak, akik itt élnek Neuhaus- ban, itt dolgoznak az Anna Seghers elektronikus alkatrészgyárban (melyről tegnapi riportom szólt) — valóban otthona ez a kétemeletes, világos, nagy ablakú, kényelmesen berendezett épület. A gyár építtette számukra, s háromszemélyes szobáik az alapvető igényeiknek kiválóan megfelelnek. S hogy nekik az érdekelteknek mi a véleményük, hogyan, miként érzik magukat távol az igazi otthontól, erről beszélgetünk az otthonvezető szobájában néhány Pest megyei ifjúmunkással. Öt lány és egy fiú Vámos István, az otthon vezetője maga is fiatalember még, s tavaly ősszel feleségéve egviitt érkezett ide Budapestről, a Központi Fizikai Kutató Intézetből, ö hívta ösz- sze beszélgető partnereimet: öt lányt és egy fiút, az összetétellel mintegy tükrözve a számarányt is. (Az itt dolgozó 200 magyar ifjúmunkásból ugyanis mintegy 150—160 a lány.) Együtt ülünk hót: Drapos Mária, aki jóformán mindjárt az érettségi után Tápiógyör- gyéről vállalta az utat, s Patkó Rozália, aki már otthon Gödöllőn is dolgozott a gyógyáru értékesítőnél, akárcsak az aszódi Kanizsa Katalin, aki az Ikladi Műszergyárba járt munkába vagy Bobják Éva, aki a mechanikai laborban Dunakeszin volt alkalmazásban, Bató Mária pedig Kerepesről a fővárosba járt be munkára, úgyszintén a kistar- csai Rácz Aladár, aki most itt az otthon lakóbizottságának vezetője. A válaszok nyíltak és őszinték a kérdésre, hogy miként is élnek itt. Nem is volnának igazán fiatalok, ha olyasmit is nem tennének szóvá, hory például kevés a szórakozási lehetőség. Van ugyan filmvetítés rendszeresen, hazulról küldik a magyar filmeket, van könyvtáruk is, a környék nagyszerű kirándulási alkalmakat kínál, időnként csoportosan az üzem is elviszi őket távolabbi utakra. De hát ha ők többet szeretnének táncolni, zenés helyre járni? Hát ami igaz, az igaz: az erdőkörülverte öt-hatezres kisváros aligha nyújt ilyen lehetőségeket, s ráadásul a gyári munkatársak javarésze is siet a műszak után haza, •hiszen nagy többségükben bejárók. — Megbánták talán, hogy idejöttek? — Szó sincs róla — hangzik az egybevágó felelet, szinte tiltakozva. Nem, egyikük sem bánta meg, hogy ide jött, sőt némelyikük már azt a kérdést is megkockáztatta, hogy nem lehetne-e meghosszabbítani egy vagy két évvel az eredetileg vállalt három esztendőt. Keresni és félretenni is A három év legfontosabb feladata, hogy tanuljanak, dolgozzanak, méghozzá úgy, hogy már itt boldogulhassanak, s megtalálják a számításukat. A szorgalmasak, az ügyesek erre egyáltalán nem is panaszkodnak. Azt mondják, hogy keresetükből szépen vásárolhatnak magúknak ezt, azt, s a lányok különösen a ruhafélék beszerzési lehetőségeivel elégedettek. A takarékosság, a szorgalom sokaknak megoldotta a szórakozás, a táncmulatságok viszonylagos hiányát is. Többen vettek ugyanis már motorkerékpárt, s azzal a hét végi két szabadnapon (csak minden harmadik szombaton dolgoznak) vagy akár a napi munka után messzebbre is el lehet szaladni. Munkájukkal tehát ma már megfelelően kereshetnek és félre is tehetnek. Amíg persze idáig eljutottak, tanulniuk kellett, s kell ezután is. Az első két hét után betanított munkásként dolgozhattak már, s teljesítményük alapján kerestek. Szakoktatásra hetenként két alkalommal járnak 3—3 órára: elektro- méréstan elméletet és gyakorlatot sajátítanak el. Többféle tanulásra is alkalmuk nyílik: jelentkezhetnek gimnáziumra, közgazdasági szakiskolára, marxista—leninista esti egyetemre, s megszerezhetik a laboratóriumi segéd szakképzettséget. Mindezt a nyelvtanulással együtt ingyenesen. — A többség csakugyan szorgalmas — támasztja alá a fiatalok szavait Vámos István és a felesége is, aki tanárnőként foglalkozik az oktatásukkal. Azt is tanúsítják, hogy a közösségbe is jól beilleszkednek, jó munkatársaik a német fiataloknak. Úgy van, ahogyan az üzem vezetői is állították: nem tesznek különbséget egymás között. Értékes szerepet játszik ebben a KISZ is, meg az NDK ifjúsági szervezete, az FDJ is. Közös találkozókat szerveznek és együtt készültek a VIT-re. A gyárból öt magyar is elutazott Berlinbe az ifjúsági találkozóra, ezenkívül Czeczi Katalin és Kovács Krisztina az üzemi tánccsoport tagjaként, Török Edit pedig mint énekkari tag. Maguk választják — S milyen az élet a szállóban, az otthonban? — önkormányzattal rendelkezünk — magyarázzák. — Ennek döntéseibe a gyár vezetősége egyáltalán nem szól bele. s mi magunk választjuk az önkormányzati tagokat és a lakóbizottságot is. A fegyelmi bizottságot szintén, de ez utóbbit a magyar nagykövetségnek kell jóváhagynia. — Volt-e már dolga a fegyelmi bizottságnak? — Alig. Legfeljebb kisebb esetekben. Kirívó esetben, a közösségre szégyent hozó magatartásnál úgyis hazaküldjük a rendbontót. Nagyobb fegyelmezetlenséget egyébként két esztendő alatt csak kétszer kellett tárgyalni a fegyelmi bizottságnak. Az önkormányzatról különben megtudom, hogy élén állami megbízott áll, szintén az itt dolgozó fiatalok közül. Vele működik együtt a pártmegbízott és a KISZ, meg a szak- szervezeti titkár, valamint az otthon kinevezett vezetője. Minden fontosabb kérdést együtt beszélnek meg. Az ő segítségükkel tevékenykedik az ugyancsak választott kilenctagú lakóbizottság, amely a fiatalok kisebb-nagyobb szálláshelyi gondjaiban intézkedik. (Például olyasmiben is, hogy nem lehetne-e a szobákban a nagy lámpán kívül hármójuknak nemcsak két, hanem három olvasólámpája a tanuláshoz. Ám mérlegelendő, hogy vajon otthon a család minden tagjának külön olvasólámpája van-e.) A jövő kérdőjelei A szorgalmas tanulás és a munka mellett érthetően egyre többet foglalkoztatja őket az itthoni elhelyezkedés. Annál is inkább, mert már az útnakindítás sem volt egyformán megértő. Az Ikladi Ipari Műszergyárból Kanizsa Katalin — elbeszélése szerint — csak úgy jöhetett el, ha kiveszi a munkakönyvét. A rendelkezés pedig mást is lehetővé tesz, mint ahogyan Babják Éva vállalata vezetőségének eljárása bizonyítja, ö ugyanis vállalati állományban maradt, sőt — mondja — arról is értesítették, hogy közben automatikusan az órabére is emelkedik. A jövő kérdőjeleit elsősorban az rajzolja föl, hogy az itt tanult, s bizonyos szempontból különleges képesítést jelentő elektromos szakmával vajon hol tudnak nálunk elhelyezkedni. Érthető hát az öröm, amikor a beszélgetésünkre betoppanó Willi Birghan igazgató elmondja nekik minapi budapesti útját, amelyen érdekükben tárgyalt, tájékozódott a Tungsramnál és a HIKI-nél. Megígéri, hogy két héten belül gyűlésen részletesen is tájékoztatja erről magyar vendég- munkásait. Itthon pedig jogosan reméljük azt, hogy a türingiai erdők kellős közepéről, testvér- mesénk. igen korszerű, jó iskolát nyújtó neuhausi gyárából kiválóan képzett szakmunkások térnek vissza Pest megyébe és az ország más tájaira. z Lőkös Zoltán
