Pest Megyi Hírlap, 1973. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-09 / 185. szám

Kaskaval — exportra Kilencvenöt százaléka megfelelő A Középmagyarországi Tej­ipari Vállalat nagykőrösi üze­mében juhtejből jelentős mennyiségű kaskavalsajtot ké­szítenek. Az exportra szánt ízletes készítmény minőségét a fővárosi tejtermék-ellenőrző állomás szakemberei vizsgál­ják. A budafoki központi sajtér­lelőbe szállított nagykőrösi kaskaval 95 százaléka felel meg az exportkövetelmények­nek, a fennmaradó mennyisé­get pedig ömlesztett, dobozos sajtnak dolgozzák fel. Nyaralótelepek a Duna-Tisza közén Nyaralók, hétvégi pihenőhe­lyek teremtésére nagyszerű le­hetőséget kínálnak a Duna— Tisza közi természetes tavak, források. Az adottságok hasz­nosítását 1960-ban kezdték meg Bács-Kiskun megyében, s azóta, a helyi erők bevonásá­val, a nyaral ótel epek egész so­ra alakult ki a sík vidéken. Eddig a legtöbbet a Szelidi-tó környékének rendezésére köl­töttek. A helyi tanácsok felmérték a pihenésre alkalmas lehetősé­geket, s elkészítették a távlati terveket. Baján, a Pandur szi­geten nemzetközi kempinget építenek, a megyét átszelő főbb országutak mentén pihe­nőparkok és vendégfogadók lesznek. Mit látunk ma a moziban? A betörés. Színes, francia— olasz bűnügyi film. Előadások kezdete: 6 és 8 órakor. KISKÖRZETI MOZI A CSONGRÁDI ÜTI ISKOLÁBAN A munkásosztály a paradi­csomba megy. Olasz film. (16 éven felülieknek). Kísérőműsor: Magyar hír­adó. Előadás kezdete: este fél 8- kor. WÉS PESTMfcfrVEI HÍRLAP KÜLÖN KIA~Ő/<SA XVII. ÉVFOLYAM, 185. SZÁM 1973. AUGUSZTUS 9., CSÜTÖRTÖK / A dolgozók egészségvédelméért Nagy teljesítményű siellőztető-berendezést működtetnek Amit a műszakiak nem tudtak megoldani Huszadik születésnap a 222. középhullámon A Városgazdálkodási Válla­lat faüzemének poliészterlak­kozó részlegében mérnökök és technikusok végeztek felméré­seket és számításokat an­nak elősegítésére, hogy az 1931 óta működő üzemrész dolgozói megfelelő, egészsé­ges körülmények között vé­gezhessék munkájukat. A hid- rogénperoxid és fluorsav tar­talmú alapozóanyag párolgá­sakor ugyanis az egészségre nagymértékben veszélyes, mérgező gázok kerülnek a le­vegőbe. A KÖJÁL már több ízben felhívta a vállalat figyelmét, teremtsen elfogadható körül­ményeket, de a műszaki szak­emberek nem találtak megol­dást: véleményük szerint a he­lyiség szellőztetése nem va­lósítható meg. Ami azonban a műsza­kiaknak nem sikerült, azt megoldotta három mun­kás: Regdon Balázs lak­kozó, Halmi Nándor vil­lanyszerelő és Bakai Sán­dor lakatos. Regdon Balázs, az üzemrész legrégibb dolgozója: — Tizenkét éve töltöm nap­jaim ebben a műhelyben. Év­ről évre egyre gyorsabb, tö­kéletesebb módszereket alkal­maztunk munkánk 1 során. Eleinte szórópisztollyal, ké­sőbb már öntéssel vittük fel a lakkot a falemezekre. Saj­nos, az egészségünket védő berendezések kezdettől fogva hiányoztak. Hiába kértük, nem segítettek. Az üzemben dol­gozó műszakiak szerint nincs megoldás. Fél liter tejet ka­punk naponta védőételként, és hosszú idő után már mi is csökkentett munkaidőben dol­gozunk. Miután a Városgaz­dálkodási Vállalathoz kerül­tünk, a vállalat vezetősége megbízott bennünket, hogy készítsük el a szükséges vé­dőberendezést. Júniusban el­látogattunk a kőbányai Mű­bútor Szövetkezetük ahol a miénkhez hasonló munkát vé­geznek, de ott inár évek óta nagy teljesítményű elszívó­berendezés is működik. Halmi Nándor villanysze­relő: — Alaposan megvizsgáltuk a berendezést, majd itthon, a ta­pasztalatok birtokában meg­szerkesztettük, a saját igé­nyeinknek megfelelően. Nagy segítségünkre volt a munká­ban Bakai Sándor lakatos, aki a szükséges alkatrészeket készítette el. Még néhány kül­ső felszerelés ugyan hiány­zik, de az elszívóberendezés már működik. Télen a be­áramló levegőt olaj kazánnal fűtjük, és a 250 légköbméte­res helyiségbe óránként 5 ezer 500 köbméter levegőt fúva- tunk, ha kell 70 fokosat is. Az általunk készített be­rendezés óránként hu- szonkétszer képes kicse­rélni a mérges gázokkal teli levegőt. Három hét alatt végeztünk a munká­val, a további teendőkre pedig egy-két hétre van szükség. Végigjártuk az üzem régi csarnokait. A gépműhelyben szemet csípő por kering, az enyvezők között pedig a szal- miáksó könnyeztet meg. El­szívóberendezés sehol, csu­pán a néhány nyitott ablakon át jut be friss levegő, ha ugyan a kiáramló por nem állja útját. Lantos Istvántól, a Város­gazdálkodási Vállalat mű­szaki vezetőjétől azt kérdez­zük, mit szándékoznak tenni az egészségtelen állapotok megszüntetésére ? — A faipari részleg két éve tartozik vállalatunkhoz. Kor­szerűtlen, elavult telepet örö­költünk a Faáru- és Dohányzó- cikkgyártó Vállalattól. Az elmúlt két évben mint­egy 3 millió forintot for­dítottunk a legfontosabb beruházásokra. A régi gépeket felújítottuk, és számos újat is vásároltunk. Sokat ^öltöttünk az épületek renoválására és a szociális létesítmények kialakítására is. i A papírgyártó részlegbe be­vezettük a központi fűtést. — Az itt dolgozó műsza­kiak már többször foglalkoz­tak a poliészterlakkozó-rész- leg gondjával, de számításaik szerint nem volt megoldás. Három munkásunk azonban megtalálta a módját, hogyan lehet mégis segíteni. Erre a berendezésre azonban már évekkel ezelőtt szükség lett volna. Elkészítése körülbelül 20 ezer forintba került, a szel­lőzőművektől azonban több mint százezerért tudtunk volna csak venni hasonló teljesítményű készüléket. A többi műhelybe folyamatosan szerelünk fel elszívókat, de a teljes megoldás, elegendő pénz híján, csak évek múlva várható. A műszaki vezető még el­mondta, hogy évente 1 millió forint jut a szolgáltató-, az építő- és a faipari részlegek beru­házásaira. Az építők részére gépeket kell vásárolni, de szükség lenne utcaseprő gépekre is. Ezek­valóban fontos, »munkát köny- nyítő beruházások. A kérdés csak az: a munká­sok egészségének védelme hát­térbe szorulhat-e egyéb szem­pontok miatt? Khim Antal IYf agykőrös és a ceglédi já- ■*- ' rás sok lakosa előtt nem ismeretlen a szignál, amely este hat órakor a Petőfi rádió műsorsávja közelében, a 222-es középhullámon felcsen­dül. „Által mennék én a Ti­szán ladikon...” — hangzik a jelzés, majd pontosan hat­kor felcsendül a bemondó 'hangja: „Itt a Magyar Rádió szolnoki stúdiója! Köszöntjük kedves hallgatóinkat”. Húsz éve naponta jelentke­zik az egyórás műsor, friss hí­reket, közkívánságra zenét su­gározva, jeles eseményeket dokumentálva, problémákra, panaszokta orvoslást keresve, hírt adva jól dolgozó szocia­lista brigádok, termelőszövet­kezetek életéről. Lelkes kis kollektíva igyekszik nap mint nap összeállítani a hatvanper­ces műsort, gondos utánjárás­sal, tudósítókkal és belső mun­katársakkal, valamint a hall­gatókkal, akik részt vesznek több műsor szerkesztésében. A ceglédi járás községeiből, a Tápió mentéről, Nagykőrös­ről és a monori járásból so­kan hallgatják a szolnoki stú­diót. A hallgatók véleménye, kívánsága is helyet kap a mű­sorokban. A korszerűsített, átalakított épületben soklcal könnyebb a dolguk a szerkesztőknek, ri­portereknek, műszakiaknak. Gépkocsival közlekedve, ri­portermagnetofonnal felsze­relve járják területüket, fel­keresik azokat a községeket, ahova a rádió 222-es közép­hulláma elér. ÍVJ a, augusztus 9-én, ünnep- lik megalakulásuk 20. év_ fordulóját. Köszöntjük őket, ,és további jó munkát, hallga­tóiknak pedig sok érdekes, jó műsort kívánunk. Eibnéllóbbak a betegségekkel szemben Olcsóbban termelhető csemegeszőlővel kísérleteznek Több mint hétszáz hazai és külföldi fajta kombinációjával keresik a köztermesztésre al­kalmas, olcsóbban termelhető csemegeszőlőt a lakitelki sző­lészeti kutatóállomás kecske­méti telepén. Az újabb nemesítésűek közül jó néhány már meg­felel a követelményeknek: bőven termők, változatos ízűek és nagy bogyójúak. A minőség javításán, a faj­taválaszték bővítésén túl el­sődleges szempont az ellen­álló képesség. A magyar étke­zési szőlők túlzottan fogéko­nyak a fertőző betegségek iránt, s ez drágítja előállítású, kát, rontja a termés piaci ér­tékét. Az ilyen irányú gondo­kon a külföldről beszerzett fajták meghonosítása sem eny­JEGYZET Figyelemre méltó ellenvélemény ról, hogy drágul az élet, sok az adó, a hasukra ütnek a ta­nácson, és úgy hajtják be az üdülőhelyi illetéket, ugyan­ilyen módszerrel következtet­ve az adóalanyok jövedelmé­re, később azonban szóba hoz­ta a kormányhatározatot is, úgy látszik, tájékozott állam­polgárral hozott össze a sors. /,' s kijelentette, hogy a döntés nem demokra­tikus, ellenkezik a kisembe­rek érdekeivel. Régebben ol­vasta az újságban, hogy az idegenforgalom és általában az üdülési lehetőségek szélesí­tése végett több kispanzióra volna szükség a Balaton part­ján és másutt, a magánépít- tetőket erre kifejezetten ösz­tönözni kellene. És erre meg­hozzák a döntést az állampol­gárok által építhető lakások és nyaralók nagyságának ma­ximálásáról. Ha valakinek van rá pénze, kérdezte, miért ne építhessen akkora házat ma­gának, amekkorát csak akar, ez állampolgári jog, ráadásul közös érdek, hogy minél töb­ben tölthessék el megérde­melt szabadságukat a Balaton partján. Eközben végigvezetett ben­nünket birtokán, mely állt egy négy nagy szobás villából. Az udvarra kilépve, kiderült, hogy az sem maradt parla­gon, mert egy hosszú tolda­léképületben ■ hat kétágyas szoba sorakozott egymás mel­lett, mindegyikhez mosdófül­ke, zuhanyozóval. Gyors fejszámolással meg­állapítottam, hogy, ha egy szobában a tulaj lakik, a töb­bi után, százötvenével véve, akkor is beszed ezerhárom- százötven forintot. Naponta. Több mint negyvenezret ha­vonta. És ráadásul nem ért egyet a kormánnyal, amiért az a következő évtől kezdve korlátozni kívánja a mágán- házak és -nyaralók nagysá­gát. TJ a én a kormánynak len­nék, feltétlenül figyel­ném ezeket az ellenvélemé­nyeket — már az idén is. A. J. makat tettek később a vízparti délutáni henyélés folyamán üdülőtársaim is, pedig ők szin­tén azért töltötték kétheti szabadságukat a vállalati üdü­lőben, mert nincs saját nyara­lójuk. Mégsem tiltakoztak sze­mélyes szükségleteik jövőbeni korlátozása ellen. Talán azt gondolták magukban, hogy ha majd megint sikerül beutaló­hoz'jutniuk, hát majd megint eljönnek ebbe a Balaton-parti üdülőbe, és kész. TVfe gondolják azonban, hogy nálunk mindenki egyet­ért a kormány döntéseivel. Amíg a közös üdülőben tar­tózkodtam, én is arra gondol­tam, hogy teljes az egység, egy emberként állunk a Mi­nisztertanács mögött, ám tör­tént valami, ami megingatott ebben a hitemben. Estére ven­dégeim érkeztek, akik a Bala­ton partján szándékoztak töl­teni a következő napot is. Ez önmagában még nem lett vol­na bajnapközben ellehettek a közös üdülőben is, éjszakára azonban valahol alvási lehe­tőségről kellett gondoskodnom számukra. Kimentem hát. ve­lük a faluba. Persze, ne nád­tetős, trágyaillatú településre gondoljanak, hanem amolyan üdülőhelyi falura, teraszos vil­lákkal, előttük ápolt kert, az udvarok mélyén garázs, az elegáns vaskerítéseken táb­lák: szoba kiadó, Zimmer frei stb. Végigjártunk néhány Zim­mer freit, és drágállottuk a szobaárakat. Aztán, minthogy már estére járt az idő, meg­állapodtunk egy villatulajdo­nossal, aki hajlandó volt két­ágyas szobáját százötvenért kiadni az éjszakára. Az ille­tőnek termelőtől beszerzett bora is volt, feltehetőleg az oldotta meg a nyelvét, mert egy idő után félreérthetetle­nül panaszkodni kezdett. Előbb csak úgy általában, ar­rpörténetesen úgy alakult, hogy azon a héten, ami­kor a kormány határozatot ho­zott az állampolgárok által építhető lakás és üdülő maxi­mális nagyságáról, én éppen a Balaton partján nyaraltam. . Emlékszem is, miközben az újságot olvastam, arra gon­doltam, hogy nagyon jól van ez így, mindenkinek határoz­nia kell a maga helyén. A mi­nisztereknek ott fenn, az or­szág házában, az asztal mellett arról, hogy mekkora legyen a jövőben a legnagyobb ma­gánlakás illetőleg nyaraló. Ne­kem viszont itt, lenn, a nem magánüdülő étkezdéjének asz­talánál arról, hogy tökfőzeléket kérjek, feltéttel, avagy bács­kai rizseshúst, savanyúsággal. Mindkét döntés, a fenti és a lenti is, vitathatatlanul elvi alapokon nyugodott. A kor­mány abból indult ki, hogy korlátozni kell a személyes szükségleteket meghaladó építési törekvéseket, a nagyzá­si hóbortban szenvedők luxus­igényeinek kielégítését, ezért a jövő év közepétől minden állampolgár legfeljebb hatszo­bás lakást és háromszobás nyaralót építtethet magának. Jómagam ugyancsak tisztelet­ben tartottam személyes szük­ségleteimet, ezért határoztam úgy, hogy mivel nem szeretem a tökfőzeléket, feltéttel, így hát bácskai rizseshúst eszem, savanyúsággal, az idén éppúgy, mint a jövő év közepétől. Egy­úttal, minthogy törvénytisztelő ember vagyok, evés közben megfogadtam, hogy a jöv" év közepétől sem fogok építtetni magamnak hatszobásnál na­gyobb lakást, vagy négyszo­bás nyaralót. Nem dicsekvés­ből mondom, de következetes jellem vagyok, mérget vehet rá bárki, hogy ezt a fogadal­mamat teljes mértékig meg fo­gom tartani. Nagyjából hasonló fogadal­hített, az idegen fajták nem tudnak alkalmazkodni sajátos éghajlati viszonyainkhoz, így továbbra is a hazai kutatók feladata, hogy a gazdasági és természeti igényeknek megfe­lelően, csemegeszőlő-fajtákkal lássák el a termelő gazdasá­gokat. A különböző keresztezé­sekből származó, több éven át megfigyelt jelöl­tek között számos olyan hibrid akad, amely alkal­mas nagyüzemi termelés­re. Közülük néhány nem igény­li a permetezést, mivel nem reagál a peronoszpórafertőzés- re. A fajtagyűjtemény egyik érdekessége a mag nélküli csemegeszőlő. Csepeli sportiskolások városunkban A Csepel SC sportiskolájá­ban ezerszáz gyerek • tanul, nyolc sportágban, hatvanöt edző (ebből öten főfoglalko­zásúak) irányításával. Idén nyáron az iskolások sorrend­ben harmadszor keresték fel Nagykőröst. Fodor Tamás, a Csepel Sportklub sportiskolájának vezetője így összegezte mos­tani tapasztalataikat: — Testnevelés-tagozatos ta­nulóink voltak itt, akikre fő­leg az atlétika jellemző, kézi- és kosárlabdások, labdarú­gók, évfolyamonként meg­osztva, közöttük 3 sportágban lányok is. A Toldit hamar megkedveltük, mert ideálisak a körülmények. Jövőre is sze­retnénk ide jönni, már a hely­ismeretünk is igen jó. Magyar Béla, az iskola mód­szertani vezetője 3 hetet töl­tött városunkban: — A levegőváltozás, a napi ERIK A SZÓLÓ A piacon, a zöldségboltokban kapható a korai szőlő, kilo­grammonként 11 forintos áron. Legtöbbje a kiskertekből, zárt­kertekből kerül az üzletekbe. Papp László nyugdíjas tanár, aki tagja a kertbarátok klubjának, szívesen foglalkozik szőlő- műveléssel és -nemesítéssel, a képen látható szőlőfürtök tanú­sága szerint, nem is eredménytelenül, Kiss András felvétele kétszeri edzés, az uszodaláto­gatás jót tett a gyerekeknek. Három vasárnap a konzerv­gyárban dolgoztunk, s az ot­tani keresetet az étkezés erő­sítésére (gyümölcs, csoki stb.) használtuk fel. Jó a kapcsola­tunk a körösi sportolókkal, az itt edzőtáborozó MAFC sport­iskolásokkal. A Kecskeméti TE fiatal labdarúgóival is több­ször mérkőztünk. Vélemé­nyem szerint hátrány is szár­mazik abból, hogy több sport­egyesület megszerette Nagy­kőröst, mert így pályaproblé­ma többször is előfordulhat. A 14 éves Vincze Sándor lab­darúgó eddig mindhárom kö­rösi edzőtáborozáson részt vett, azelőtt pedig Velencén volt, a nyári programon. — Az első két évben a Ceg­lédi úti tanyai kollégium­ban, most az élelmiszeripari szakközépiskolában laktunk. Az idei helyünk jobb volt, mert közel esett hozzánk a sportpálya és a strand is. Mindannyiunknak, csepeli gyerekeknek, egyik élményünk volt a füves labdarúgópálya, mert otthon, bizony, csak homokos és salakos pályán játszhatunk. A játék Nagykő­rösön jól ment, az ittenieket es a kecskeméti fiúkat is több­ször legyőztük. A városunkban tartózkodó Pest megyei serdülő atléták és kosárlabdások, az FTC, a MAFC és a Csepel SC sport- iskolásai kellemes emlékekkel távoztak Nagykőrösről. Vé­leményeiket, meglátásaikat azért is tártuk az újság olva­sói elé, hogy az arra illetéke­sek okuljanak belőlük. Szeretnénk, ha városunkról az itt járók több jó emléket vinnének haza, s hírünk az ország sportjában is egyre jobb lenne. S. Z. A második városi spartakiád 1971-ben rendezték meg az első nagykőrösi városi sport­napot, s ez év nyarán másod­ízben is megrendezik, a helyi üzemek, intézmények dolgo­zóinak részvételével. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom