Pest Megyi Hírlap, 1973. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-09 / 185. szám

1973. AUGUSZTUS 9., CSÜTÖRTÖK P»T UEcrei K^Cívlap Három megyébe átnyúlik Az erdei munka presztízse Kitekintés a Telki Állami Vad• és Erdőgazdaságból Pest megyei vadrezervátum volt a színhelye a minap dr. Madas András mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhe­lyettes, valamint az élelmi­szer- és fagazdaság sorsával, ügyeivel foglalkozó néhány újságíró találkozójának (amely olyan jól sikeredett, hogy a muflonbárány-vacsora elkölté­se után az erdészhimnusz hangjai -mellett bontottunk asztalt). Jónéhány olyan di­lemma került azonban teríték­re az erdészet és vadászat, a fagazdaság sokirányú témakö­réből, amely bízvást kellemet­lennek is mondható, hiszen megannyi érdekösszeütközést, már-már konfliktust tükröz. (A fagazdaság fogalmát külön­ben dr .Madas András alkotta meg, s érdekkörébe beletarto­zik nemcsak az erdészet, az erdőgazdaság, a fafeldolgozás, vagyis a faipar, hanem a fa bel- és külkeresíkedelme is. A lényeg az, hogy maga a ter­mék fogja egybe ezt az érdek­kört!) gyobb hozzáértést igényelnek. Nem mindegy például, merre döntik a fát, ráadásul egyre több nálunk is a gép. Amiben hátrányban vagyunk a terme­lőszövetkezetekkel szemben: az erdőben, a munkahely meg­közelítése nehezebb, másfelől a mezőgazdaság terepviszonyai fokozatosan javulnak. Mi nem tudjuk autóbuszai elszállíttat­ni alkalmazottainkat, csakis terepjáró kisbuszokat használ­hatunk. Telki fából — kaptafa Kettő Pest megyében Ismerkedjünk meg a hely­színnel: a Telki Állami Vad­ás Erdőgazdaság három me- | gyébe átnyúló birodalmával. A tájékozódásban Tollner György igazgató volt segítségemre. Megtudtam tőle, hogy a telki­hez hasonló gazdaság mind­össze öt van az országban, kö­zülük kettő Pest megyében: ez itt, valamint a gödöllői re­zervátum. A többi három: Gyulaj, Gemenc, Mezőföld. Van továbbá két parkerdő- gazdaság, ezek egyike szintén megyénkben lelhető, éspedig a pilisi, amelyről a miniszterhe­lyettes megjegyezte: két éve sokat tettejc itt az üdülés, a vadászat és a fatermelés érde­keinek egyeztetésére, s a mi­nap készítette el a Városter­vezési Kutató Intézet a pilisi tennivalók további menetrend­jét. Mintául szolgál máris a Pilis: dr. Madas András el­mondotta a beszélgetés folya­mán, hogy az ötödik 5 éves tervben valamennyi nagyobb városunk körül hasonló jelle­gű parkerdőket kívánnak te­remteni. De maradjunk a helyszínen: melyik az a három megye, amelyben a telki gazdaság er­dei húzódnak? Pest, Fejér és Komárom megye: Budakeszi­től Bicskéig és Bajnáig terjed a 16,5 ezer hektárnyi gazda­ság, amelyhez ennél nagyobb vadászterület — 30 ezer hek­tárra rúg! — tartozik. A TOT és a MAVOSZ tanácskozott Az erdészet, a vadászat és a mezőgazdaság szervesen egy­beépül: az egyik hátráltathat­ja, de támogathatja is a mási­kat. Mindez indokolja, hogy a közelmúltban rendezték meg a Termelőszövetlcezetek Orszá­gos Tanácsának, valamint a Magyar Vadászok Országos Szövetségének immár második összejövetelét: mindkettő az érdekellentétek föloldását cé­lozta. Sikerült is leszögezni bi­zonyos alapelveket, így azt, hogy „a vadgazdálkodás ne függjön a mezőgazdasági üzem gazdaságosságától, veszteséges gazdálkodás esetén ez a vad­állományra ne legyen hátrá­nyos, a vadgazdálkodás vesz­teségeit, károsításait viszont ne hárítsák át a mezőgazdasá­gi termelésre”. Szokás emlegetni például, hogy a mezőgazdasági munka kevésbé megbecsült, ezért tár­sadalmi presztízse is csekély: a fiatalok mind kevésbé vál­lalkoznak mezei tennivalókra. De lám. Tollner György azt mondja, hogy e „presztízs-lis­ta” alján korántsem a mező- gazdaság lelhető meg, hanem az erdészet. — A falusi pedagógus csak a legrosszabb tanulónak mond­ja: no fiam, te menjél el erdő­munkásnak. Szerintem a me­zőgazdasági munka presztízse magasabb, mint az erdőműve­lésé, a favágás — mindkettő szakma — megítélése, pedig ezek a tennivalók mind na­— Jelentős egyáltalán a fa- kitermelés az ilyen, főként va­dászatra szolgáló gazdaságban? — Évente 50—60 ezer köb­méter fát vágunk ki — vála­szol az igazgató. — Ezt a pro­duktumot 80 ezerre kell növel­nünk, ráadásul a bonyolultabb szisztéma dominál: az úgyne­vezett „nevelő-vágás”. Ez a szakfogalom annyit tesz, hogy csak bizonyos fákat kell kiválogatni, kidönteni a többi közül, míg a „végvágás” je­lentése nem más, minthogy az egész állományt letarolják. Ez az utóbbi kétségkívül egysze­rűbb, de a kevert erdőkben lényeges az előbbi módszer. A magyarázat: az akác 30, a fe­nyő 80, a tölgy 100—120 évesen öregedik el, utána minősége romlik, egyszóval beteg lesz a fa. Igaz, a budai erdőkben a rossz, karsztos, száraz talajon amúgy sem valami nagy értékű a faállomány, felerészben a cser dívik. — A piaci helyzet jócskán megváltozott — mondja Toll- ner György. — Köztudott, hogy a tűzifa-értékesítés visszaesett, rákényszerültünk a fafeldolgo­zás fejlesztésére. Van két üze­münk: az egyik itt, Budake­szin, a másik Bajnán. Egyik legfőbb termékünk: a cipőgyá­raknak szállított kaptafa-alap­anyag. A budakeszi üzemet úgynevezett exportvisszatéríté- ses hitelkonstrukcióban sze­retnénk gyarapítani még kor­szerűbb gépekkel. A vendéglátó gazda A gazdaság sokarcúságára jellemző, hogy a vadak „be­fogásával” is foglalkoznak: az idén másfél millió forint ér­tékben kerítenek kézre, adnak el szarvast, muflont, dómot, egyszóval csupa nagyvadat. Az ország egyetlen vadbiológiai állomása is a gazdaság kebe­lében működik. Vajon mit ku­tathat egyáltalán az állomás 20 embere? — tűnődhet el a laikus, de rögvest kapok né­hány rejtélypéldát. Ilyen, meg­lehetősen újkeletű eset: a nyu- lak megfogyatkozása. Néhol már rohamosan apad az állo­mány — hovatovább kiderül, hogy a nyúl nem is olyan sza­pora állat, miként a közhiede­lem tartja, kutatási téma ez a javából! Belejátszik a csökke­nésbe, persze, a mezőgazdaság kemizálása, a vegyszerek ter­jedése, továbbá a vadászok puskája is; legalább a törzsál­lományt kéne megkímélniük a vadászoknak. Tavaly óta két­ezer hektárnyi parkerdőt is gondoz a gazdaság, az idén egymillió forintot költenek rá, azaz esőházak, pihenőpadok építésére, vagyis a turistáknak. „Az erdész váljon az erdő vendéglátó gazdájává” — vall­ja dr. Madas András, aki az Országos Tervhivatal főosz­tályvezetői székéből éppen egy esztendeje került át a MÉM- be, akkor nevezték ki minisz­terhelyettessé. Tehát ennek a megfogalmazásnak igyekszik eleget tenni a telki gazdaság ama pihenőpadokkal is. De né­hány kolléga nekiszögezte a miniszterhelyettesnek: miért a sok tilalmi tábla erdeinkben? . Ö azonban visszakérdezett: — Vajon kihasználják-e a meglevő turlstautakat? A tilalmakat bányászkodás, a vadrezervátumok indokol­ják: voltaképpen a turista ér­deke, hogy a kijelölt utakon maradjon. — Egyszer szívesen végigve­zetem útjainkon, s tapasztal­hatja majd, hogy a mi rezer­vátumunkban is járhat-kelhet, rendkívül sokat mozoghat sza­badon a turista — fűzi ehhez Tollner György, akitől egy má­sik, konfliktusokra szintén okot adó témakörről érdeklő­döm. Jó évtizede történt, hogy Nagykovácsiban farkasokat véltek menetelni a hóban, me­lyekről aztán kiderült, hogy nem egyebek — farkaskutyák­nál. Az elbitangolt kutyák roppant nagy veszedelmet hor­doznak a vadállományra, ak­kor is elharapott torkú őzek, muflonok jelezték ama „far­kasok” nyomát, s bizony, a va­dászok gyakorta élnek joguk­kal: a kóbor kutyák lelövésével. Országos adalék, ám a telki gazdaság emberei is tevéke­nyen kiveszik részüket belőle: évi átlagban 45 ezer kutyát és 51 ezer, ugyancsak elkóborolt macskát szenderítenek jobblét­re a vadászok. Vadkárátalány De nemcsak a kutyákat hajt­ja az ősi szenvedély, olykor­olykor az orvvadászok is meg­teszik — sajnos — a magukét. — Faként a gépkocsival já­ró kispuskások okoznak gondot számunkra — így Tollner György. — Valóságos mester- lövész lehetett, akinek golyó­ját egy szarvas szívéből vet­tük ki. S ezek az emberek pusztán a lövés kedvéért te­szik ezt, az állatot nem viszik el, igaz, ez már kockázatosabb lenne. Szó esett, hogy is ne esett volna szó azon a telki találko­zón a mezőgazdaságnak oko­zott vadkárokról is. Egy Pest megyei példa: a szokolyai ter­melőszövetkezet évi egymillió forint kárról számolt be — ugyanennyi pénzt kap ez a gazdaság a költségvetésből, plusztámogatásként, lévén a kedvezőtlen adottságú szövet­kezetek között, vagyis az álla­mi dotáció éppen a vadak dézsmáját fedezi... Ez a kár országosan is évről évre nö­vekszik, dr. Koller Mihály, a MAVOSZ szintén jelen levő főtitkára is úgy vélekedett, hogy sok helyütt túlszaporo­dott már a vadállomány, radi­kálisabb apasztásuk nagyon is célszerű. A telki gazdaságban azt tették, hogy tíz termelőszö­vetkezettel és három állami gazdasággal vadkárátalányra kötöttek szerződést. Tollner György, a Herceghalmi Kísér­leti Gazdaságot említi az együttműködés jó példájaként, ahol ráadásul okszerűen vá­lasztják meg a növények he­lyét. Lucernát, illóolajnövénye­ket termesztenek a veszélyez­tetett tájakon — a vad nem kedveli a levendulát. Keresztényi Nándor Kitüntető jelvény Hoang Cuongnak A magyar békemozgalom kitüntető jelvényét adomá­nyozta az Országos Béketa­nács elnöksége Hoang Cuomg- nak, a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság magyarorszá­gi nagykövetének, aki a közel­jövőben végleg elutazik Bu­dapestről. A kitüntetést szer­dán nyújtotta át Darvasi 1st ván, az OBT alelnöke. Jelen volt a kitüntetés át­adásánál Sebestyén Nándor- né, az Országos Béketanács főtitkára, a Béke-világtanács tagja és dr. Mondok Pál, az OBT alelnöke. PEST MEGYEI ÜDÜLŐK 1973-BAN Tizenkét és fél ezer beutaló A főidényben is rendben zajlik az üdültetések zömé­nek ügyintézése. Az idén Pest megyében a szakszervezeti üdülést igénylőknek mintegy 12 ezer 500 beutaló jut. Az or­szág minden jelentősebb üdü­lőjébe a jól dolgozóknak — és a szerencséseknek külföldi be­utaló is. A több mint 400 alapszer- vezetben a társadalombiz­tosítási tanácsok és bi­zottságok általában be­tartják az üdüléspolitikai célkitűzéseket —• állapította meg legutóbbi ülésén a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának elnöksége. A nagyszámú beutalás inté­zését azonban jó néhány bosszantó hiba zavarja, ame­lyeket már az üzemekben, gaz­daságokban és intézmények­ben némi gondossággal meg lehetne előzni. 1972-ben az ideihez hasonló mennyiséget kaptak a szakszervezeti alap­szervek, de 138-at egyáltalán nem használtak fel és nem adták időben vissza. Nem ajánlották fel más alapszer­vezeteknek sem. így — sajnálatos módon — a helyek üresen maradtak, a hibázó alapszervezetek­nek pedig a közösség pén­zéből kellett térítést fizet­niük. Az idén ismét veszteséglis­Tizenötmilliárdos program Fejlesztik a hazai fehérjetakarmány-gazdálkodást Sajtótájékoztató a MÉM-ben ~ Dr. Kovács Imre, a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium főosztályvezetője szerdán sajtótájékoztatón is­mertette az újságírókkal a fe­hérjetakarmány-gazdálkodás fejlesztésére hozott intézkedé­seket. Elmondotta, hogy a ha­zai takarmányfehérje-termelés nem tartott lépést az igények­kel, mivel a szükségletnek mintegy 20 százalékát import­ból kell fedezni, s ez évente '100 millió dolláros kiadással jár. Nehezíti a helyzetet, hogy a magas fehérjetartalmú, nö­vényi és állati eredetű takar­mányok világpiaci ára emel­kedőben van. Miután az állatok hizlalására használt abrakke­verékben nagy mennyiségű az importfehérje, a kiadások mér­séklése (fT^ekében szükség van a hazái termelés fejlesztésére. Az idén márciusban került a kormány Gazdasági Bizottsága elé a fehérjetakarmány-gyár­tás fejlesztésére kidolgozott előterjesztés, amelyet a GB el­fogadott. A program végrehaj­tására megalakult a fehérje- termelés-fej lesztési bizottság, amelynek öt munkacsoportja tevékenykedik. A program pénzügyi elő­irányzata 14—15 milliárd fo­rintot tesz ki. A beruházással folyamatosan 440—550 ezer tonnával növelik évente a ha­zad takarmányfehérje-terme­lést. A hazai mezőgazdaságban az eddiginél nagyobb területen foglalkoznak majd a fehérjé­ben gazdag szója termesztésé­vel, jövőre már 8—10 ezer hektáron termesztik ezt a nö­vényt. Korszerűsítik a lucerna­termesztést, és olyan szárítási módszereket vezetnek be, ame­lyekkel csökkenteni lehet a fe­hérjeveszteséget. A kutatók az eddiginél több fehérjét tartal­mazó kukoricafajták kiter­mesztésén fáradoznak. A fehérjeellátás javítására a MÉM elrendelte az ipari ab­rakkeverékek receptjének fe­lülvizsgálatát azért, hogy lehe­tőség szerint csökkenteni le­hessen bennük az import eredetű fehérjék arányát. In­tézkedtek arról is, hogy — az 1973. július 25-ig megkötött szerződések kivételével — le­állítsák a lucemaliszt- és ta- karmányborsó-exportot. Ezt a tilalmat jövőre is fenntartják. A főosztályvezető hangsú­CSEPEL AUTÓGYÁR Lakberendezési kiállítás és vásár a művelődési központban Tegnap a Pest megyei Ipar­cikk Kiskereskedelmi Vállalat rendezésében lakberendezési kiállítás és vásár nyílt Szi­gethalmon, a Csepel Autógyár művelődési központjában. A kiállítás nemcsak hagyomá­nyosnak, hanem már jubileu­minak is tekinthető, hiszen 1963-tól évről évre megren­dezi a vállalat. A jelenlegi 10. kiállítás és vásár forgalma már az első órákban megha­ladta a 120 ezer forintot, A lyozta: mindezek az intézkedé­sek nem érintik a szabad ta­karmánypiacot, és arról nincs szó, hogy a receptekben az importfehérjék arányát a bio­lógiailag szükséges érték alá szorítanák csupán a pazarlást akadályozzák meg. tára kell majd írni jó néhány beutalót. Számuk attól is függ, hogy az alapszervek és szakszervezeti megyei bizott­ságok mennyire gondosan elő­zik meg az ilyen eseteket. Akadnak más szabálytalan­ságok is. Például családos üdülőkbe gyermekek nélkül érkező szülők. Az üdülőveze­tők kötelesek jogaikkal élni és hazairányítani őket. Szeren­csésebb esetben — ilyenek is előfordultak már — a szü­lők gyors intézkedése és némi gondnoki türelem után a gyermek vagy ( gyermekek „utánvéttel” megérkeztek. Szervezési hiba a gyermek- üdültetéseknél, hogy egyes alapszervek nem küldik meg az SZMT-hez a beutaltak név­jegyzékét, így a kísérők a turnusok kezdetén bizonyta­lanul dolgoznák, ami veszé­lyekkel is jár. A gyerekek in­duláskor eltévedhetnek, sőt le is maradhatnak. Visszaér­kezésnél meg némely szülő ha­nyagsága okoz gondot. Minden csoportból akad két-három, rendszerint el­keseredett gyerek, akit nem vár szülő az az állo­máson. A Szakszervezetek Pest me­gyei Tanácsának elnöksége felhívta a megyei ágazati bi­zottságok és alapszervezetek figyelmét a megelőzésre, illet­ve a hibák megszüntetésére. P. V. legnagyobb keletje a Maya, Emília, Margit és Varia lakó­szobáknak, valamint a Bubu gyermekszobának volt. A ki­állításon bútorokon kívül be­mutatnak, illetve az érdeklő­dők megvásárolhatnak rádió- és televíziós készüléket, ház­tartási gépet, üveg- és porce­lán árut és műanyag cikke­ket is. Egyidejűleg a kiállító­teremben, illetve annak előte­rében kempingcikkeket is be­mutatnak. C súnya, majdhogynem értelmetlen szó az ol­vasó számára. Mit je­lent az, hogy pótelőirány­zat? Magyarra sem fordít­ható. Talán jobb lenne: kü­lönjuttatás. Vagy terven fe­lüli juttatás. Így már érthe­tőbb. S méltóbb is ahhoz, amihez az illetékes taná­csok kérik a felsőbb szer­vek segítségét: óvodákhoz, iskolák berendezéséhez, amelyek között virgonc, so- hasincs-nyugtuk nyerekek töltik majd napjaikat, olya­nok, akik ezekben a ter­mekben hallanak először a szép magyar nyelv szabá­lyairól, a történelemről, bűvös-titkos számokról. Ilyen pótelőirányzatból lesz csatorna, amolyan szürke betoncső-lefektetés, ami ez­rek egészségét hivatott vé­deni, tisztábbá, élvezhetőb­bé tenni a környezetet... Azok a választott tanács­tagok, akik kérik és várják a felülről érkező pénzt, nem elemzik a szavakat. Számukra, amikor megkap­ják a várt összeget, vagy értesülnek a megyei tanács végrehajtó bizottsága hatá­rozatáról, szebb szót, mint pótelőirányzat, senki ki nem találhat. Ezen a meg­szavazott, a külön „folyósí­tott” (ez is zsargon) pénzer múlik, hogy a legszebb kö­zösségi álmok valóra válja­nak. Á csán például bővítettél az iskolát. A csővár általános iskola körze­tesítése miatt vált szüksé­gessé 'az acsai három ú; tanterem építése, egy ú; igazgatói és nevelői szoba Az építkezés költségeit í községi tanács fedezte. A termeket azonban már kép­telenek voltak saját erőbő] berendezni. Mindössze nyolcvanezer forint hiány­zik. Mindössze! De ha i kisközség tanácsának máj meghaladja az erejét... Örbottyánban hasonló t gond. Saját erőből felépítet­tek nyolc tantermet, szep­temberben kezdődhetne a tanítás, de a termek üresek nincs berendezés. Százhalombattán minder készen várja az új iskola­évet, a városi tanács a tan­termek berendezéséről ií gondoskodott. Csupán a tor­naterem ásít üresen. Ahhoz kellene a segítség. A megyei tanács végre­hajtó bizottságához írt ké­rések, folyamodványok kö­zött akadnak olyanok is, amelyekben nem írnak a kérők arról: mennyit áldoz­tak helyileg a szükséges új építményhez. A többség azonban ügy kér a felsőbb szevektől, hogy előbb a község pénzéből, a lakosság társadalmi erejéből kísérli megvalósítani terveit. Így épülnek új óvodák, tanter­mek, vezetnek el belvizet és fektetnek le csatornahá­lózatot. Régen megszűnt már a felülről várás. Meg­szűnt, s ott törik fejüket a megoldáson, ahol közvetlen érdekeltek a fejlődésben. Ez fakad a tanácsok na­gyobb önállóságából, de a szemléletbeli változásból is. Így az elkészült mű is kedvesebb. Milyen mást je­lent saját forrásból gazdál­kodni, méricskélni, mennyi pénz szükséges és telik-e a tervek megvalósítására? Ha kevés a rá való, felkutatni, mit tehetnének ott helyben. Alig akad olyan község, ahol ilyenkor ne szólna közbe a lakosság, ne aján­lana fel önként támogatást. S hogy olykor még a leg- gondosaob tervezés, lelkiis­meretes gazdálkodás mellett is kérni kell a megyei ta­nácstól? — olő.ördul. Ilyenkor a megyei válasz­tott testület mérlegeli: fél­retett pénzéből mennyit tud áldozni, hiszen a keret szűk és szigorú. Aiz azonban igaz, hogy könnyebben nyí­lik a megyei tanács pénz­tárcája, amikor a testület látja: a községek tanácsai és lakói mindent megtettek saját erejükből az óvodák, iskolák bővítéséért, újjáépí­téséért, maguk építettek járdákat, javítottak ki csa­tornákat ... Nem csupán arról van szó, hogy ily módon köny- nyebben, gondosabban, fe­lelősebben gazdálkodnak helyileg a milliókkal, ha­nem arról is: annak a lé­tesítménynek van igazán becsülete, nő meg az értéke, ami közös erőből, akaratból született. Örömteljes feladat ezt kiegészíteni a pótelő­irányzatból. Ezért hallatszik a megyei tanács végrehajtó bizottság ülésein olyan egy­hangúan a szavazat: Duna- harasztinak 300 ezer, Vác- hartyánnak 800 ezer. az 'al- bertirsai laboratóriumi kí­sérletekre 25 / ezer forint megszavazva. Í gy lesz több tejkonyha, szennyvíztisztító, böl­csődei hely, egészséges ivóvíz a megyében, mert la­kók és tanácsi testületek közös hasznukra összefog­nak. Sági Áfines Pótelőirányzat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom