Pest Megyi Hírlap, 1973. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-08 / 184. szám

1973. AUGUSZTUS 8., SZERDA A dányi Magvető Tsz 200 holdon termeszt az idén T-hTHl Cr7’'l '7 ■tfiri 'l C paradicsomot. Jelenleg az egyik 26 holdas táblán AXClx V-aXXX3Zjí1Zj szedik a termést, amely holdanként 300 mázsás termést hozott. Tanácsrendeletek, például Tápiószelén „Csal annyi helyi jogszabályt alkossunk, amennyi feltétlenül szükséges” Lemaradás: csak Szentendrén A nyereség: 44 és fél millió Nőtt a PEVD/ tőkés exportja „A tanács rendeletet alkot­hat jogszabály végrehajtására, valamint jogi rendelkezést igénylő társadalmi viszonyok szabályozására... A tanács rendelete működési területén mindenkire kötelező ... A ta­nács a lakosság jogait és kö­telességeit érintő magatartási szabályt csak tanácsrendelet­ben állapíthat meg”. (Tanács- törvény 34. §.) Ebet szórakozóhelyre bevin­ni nem szabad, ez természetes. Különben tanácsrendelet is tiltja. Nem tiltja viszont a ta­nácsrendelet — a községek többségében — a járdák ká­tyúinak hamuval való feltölté­sét. Nem kellemes ugyan ha­muban bokáig járni, de lehet. Állatot a nagyközség területén — megfelelő körülmények kö­zött — mindenütt lehet tartani, ugyanez a másik nagyközség bizonyos részeiben tilo6. A vá­ros belterületéről nem is szól­va. Azonnal életbe lép — Tápiószelén egyelőre még kénytelenek voltunk az 1973/1. számú tanácsrendeletbe beven­ni: „ ... a házi szemét össze­gyűjtése és elhelyezése a tu­lajdonos, a haszonélvező, a bérlő kötelessége” — mondja Zahalka Béla vb-titkár. — Ahol megszervezett már az in­tézményes szemétszállítás, ott ez a kitétel „némileg” másképp hangzik. A szeleitől jócskán el­térő szöveg intézkedik a szennyvíz elvezetéséről is azokban a községekben, ahol kiépített csatornahálózat van. Ami van az egyik községben, még nincs a másikban, amit szabad az egyik településen, nem szabad a másikban. A kulturált együttélés, a rend minden szabályát nem lehet központilag megfogalmazni, mert helyenként eltérőek a szokások, a hagyományok, a körülmények. — És változnak mindezek — Endrődön, a Sebes-Körös j árvédelmi munkálatainál kü- | lönböző korokból származó 6Írokat bolygattak meg a földmunkagépek. A hitelesítő ásatást T. Juhász Irén régész irányításával folytatták, s en­nek során többek között ős­kori agyagtárgyakat, kora avar temető gazdag leleteit. Árpád-kori falu halászkuny- hó-maradványát. csontkorcso­lyát, hálónehezéket, római kori kétélű kardot, vaslánd­zsát és eavéb értékeket men­tettek meg. A kocsorhegyi mondja a vb-titkár. — Ez a változás, a szemléletbeni és anyagi fejlődés hozta magával például, hogy az 1965-ös köz- tisztasági tanácsrendelet he­lyett újat alkossunk. Ezt az augusztus 16-i tanácsülés tár­gyalja, s ha elfogadja, aznap életbe lép. Gondoskodtunk, il­letve gondoskodunk róla, hogy a lakosság időben megismerje, tizennégy napra közszemlére tettük, és minden tanácstag megkapja a teljes szöveget. Újat — vagy módosítják A változás mértékétől függ, hogy a tanácsok egy-egy ren­delet helyett újat hoznak-e vagy csupán a meglevőt módo­sítják. — Az 1971-es, 3-as számú ta­nácsrendeletet, ismertebb nevén a helyi tanács és szervei mű­ködési szabályzatát csupán módosítani fogja a tanácsülés, a módosítás a szabályzat egyes részeit érinti mindössze. Ugyanígy módosítanunk kell az 1971-es 1-es számú tanács­rendeletet, amely a lakásjog­szabályok helyi végrehajtását, az igénylés rendjét szabja meg. Akkor kimondtuk: taná­csi bérlakást csak az a család kaphat, ahol az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg a hatszáz forintot. Ma már nagyon alacsony ez az összeg, s ez a tanácsrendelet nem egy-két családot érinthet. Nagyközségi viszonylatban elég sok, hetvenhat tanácsi bérlakás van Tápiószelén, s ebből évente egy-kettő meg­üresedik. Ezenkívül pedig jö­vőre a terveink szerint nyolc Cs-lakást építünk, fokozott je­lentősége lesz tehát ennek a rendeletnek. Érvényes és vál­toztatás nélkül jó az ugyancsak 1971-ben hozott 2-es, a lakás- építési hozzájárulásról, a la­káshasználatbavételi díj fizeté­séről, illetve elengedéséről, va­lamint a 4-es, a közterület használatáról szóló tanácsren­delet. hullámtérben egy 60x120 méternyi tenületen szarmata temetőt tártak fel. 57 sírt bontottak ki, s igen gazdag mellékleletekre bukkantak. A női sírokban borostyánt, kar- neol féldrágakövet, üveg­gyöngyöt. ezüst, vas és bronz ékszert, a férfisírokban fegy­vereket találtak. Ezüst- és bronzveretes ruhatűk, egy­másba kapcsolt ezüstkarikák, ezüstkarperecek kerültek fel­színre. A legújabb régészeti leletek a szarvasi Tessedik Múzeumba kerülnek. — Tavaly egy tanácsrende­letet sem hoztunk, az idén pe­dig az említett, a köztisztasági lesz az első. Vigyázunk tehát arra, hogy csak annyi helyi jogszabályt alkossunk, ameny- nyi feltétlenül szükséges. Eze­ket viszont betartjuk mi ma­gunk is, és betartatjuk a la­kossággal is. És nem is elsősor­ban szankciókkal, hanem a rendeletek alapos megismerte­tésével és a törvényes engedé­lyek megadásával. Kérték — megengedték — A közterület használatá­val kapcsolatos tanácsrendelet megalkotása idején például úgyszólván a község minden utcáját végigjártuk az építési előadóval, felhívtuk a figyel­met a többi között az építési anyag közterületen történő tá­rolásának törvényes lehetősé­geire. Az érintettek rendben beadták a kérvényt, mi meg­adtuk az engedélyt, a bevétel pedig a község fejlesztési pén­zét növelte. Deregán Gábor ANEKDOTÄNAK tünö TÖRTÉNET: a nyugdíjba vo­nuló portás meghatódottan át­vette az ajándékokat, kezet fo­gott a rögtönzött ünnepség részvevőivel, és mielőtt elbú­csúzott volna, zavartan meg­kérdezte, hogy kérhetne-e még valamit. Szerette volna meg­nézni az üzemet, a műhelye­ket. Még sohasem látta belül­ről azt a gyárat, amelyiknek másfél évtizedig őrizte a ka­puját. S hányán vannak még olya­nok, akik éveken át könyvelik az üzembe érkező anyagokat, de nem látták a gyártást, szá­molják a teljesítményeket és béreket, de nem voltak azok között, akiknek a neveit és ke­resetét rendszeresen a papírra róják. Sok munkás keveset tud arról, hogy a keze munkája hová kerül, mennyiért tudják eladni, s mit mondanak róla a vevők. A szomszéd műhelyről olykor-olykor még csak tudnak valamit, de az iroda életéről jóformán semmit. Igaz, sze­mély szerint ettől látszólag nem lesznek szegénvebbek. ÁM A TÁRSADALOM való­jában szegényebb marad, ha a közösség tagjai szűkebb kör­nyezetükbe zárkózva élnek, dolgoznak eevmás mellett, és csak mechanikusan, saját he­lyük. sverenük ismerete nélkül teljesítik a társadalmi munka- megosztásban karmtt feladato­kat Az államnolgár nem tud­hatja sajátjának az országot, A Pest megyei Vegyi és Di- vatcibkipari Vállalat, ismer­tebb nevén a PEVDI ma már szinte behálózza Pest megyét. Hat gyáregysége — bőrdísz­mű, írószer, fonalfeldolgozó, konfekció, vegyi és faipari — tizenkét városban, illetve köz­ségben üzemeltet egy-egy rész­leget. A gazdag profilú válla­lat féléves számvetésére Édes Istvánt, a vállalat igazgatóját kértük meg. Tervszerű piackutatás — Vállalatunk a dinamikus fejlődés érdekében a korábbi évekhez hasonlóan különböző intézkedésekkel már tavaly megalapozta idei gazdasági te­vékenységét. A tervszerű piac­kutatás és áruforgalmi mun­ka eredményeként az idén év elején olyan mennyiségű bel­földi exportrendelés volt a birtokunkban, amely a terve­zett éves árbevételi érték 78 százalékának felelt meg. Első­sorban ennek köszönhető, hogy most, a számadás órájá­ban örömmel jelenthetem — a PEVDI az első félévet vala­mennyi gazdasági mutatószám tekintetében eredményesen zárta. A hat gyáregység együttesen 250,6 millió forint termelési ér­téket ért el: 12,5 százalékkal többet, mint a tavalyi hason­ló időszakban. Elégedettek le­hetnék a vállalat vezetői 242,3 millió forintos árbevételükkel is. — 1972 első félévéhez viszo­nyítva az értékesítésünk több mint 30 millióval nőtt. Külö­nösen a vegyi, a bőrdíszmű, a kötöttáru és a konfekció ter­mékeink voltak kelendők. Cse­kély lemaradást egyedül a szentendrei írószer gyáregysé­günknél tapasztaltunk. Sajnos, a termelés zökkenőmentessé­gét több tényező zavarta, ezek között első helyen az import alkatrészek késését említe­ném meg, amely a gyáregysé­get a termelés többszöri át­programozására kényszerítette annak érdekében, hogy az üzem továbbra is folyamato­san tudjon termelni. Hasonló nehézséggel kellett megküz­deni a gyömrői vegyi gyáregy­ha nem érzi magáénak a sok­kal szűkebb környezetét, azt a vállalatot, szövetkezetei, köz­séget, amelyikben él és dol­gozik. Az ország szeretete, a hazafiság csak az üzemi és la­kóhelyi mikrovilág ismeretére, szeretetére épülhet. Csakhogy a tulajdonosi tu­dat nem automatikusan fejlő­dik ki az emberekben. Ahhoz ösztönzésként kedvet, érdeklő­dést kell kelteni bennük, hogy szívesen ismerkedjenek a munka- és lakóhely életével, jövőjével, problémáival. Is­merjék meg a gyár gazdasági helyzetét, műszaki és anyag- ellátási gondjait. Mindezek hatását megtalálják ugyan a maguk szűkebb világában is, mert érzik a gépük mellett, ér­zik a keresetükön. De meny­nyire más, ha mindennek az összefüggéseit, okait is tudják! Ha ők is elmondhatják az ész­revételeiket, vitatkozhatnak a különböző terveken, elképze­léseken és lehetőségeken. Ha az ember azt tapasztalja, hogy egy döntés megszületése előtt az ő véleményét is mér­legelték, akkor máris fédig- meddig sajátjának érzi az ügyet, mert személy szerint valami köze volt a végleges ál­láspont kialakításához. Aki közreműködőnek tekintheti önmagát, az a határozat értő magyarázója, a közös feladat népszerűsítője lesz. S eközben önmaga is megváltozik, mert a nagyobb közösséget érintő ségnek, ahol sokáig alapanyag- hiány akadályozta az epoxi­gyantaféleségek termelését. Főleg az írószerek, szőnyegek — Hogyan alakult a vállalat exportmérlege az első hat hó­napban? — Csaknem 120 millió forint értékű árut exportáltunk, a teljes árbevételünknek csak­nem a feléit. Különösen a tő­késpiacon léptünk nagyot elő­re, hiszen az elmúlt év hason­ló időszakához képest nem ke­vesebb, mint 28,9 százalékkal, vagyis 10 millió forinttal ad­tunk el több árut. Főleg az írószerek, szőnyegek és a kü­lönböző műgyantaféleségek ki­vitele nőtt meg jelentősen. En­nek ellenére három százalék­kal elmaradtunk a tervezett tőkés exportbevételünktől — a már említett alapanyagkésés miatt. Szocialista országokba irányuló exportunkat viszont túlteljesítettük: elsősorban a bőrdíszmű gyáregység jóvoltá­ból. A zavartalan termeléshez szükséges létszámot nehézsé­gekkel ugyan, de sikerült biz­tosítani a félév folyamán. Ki­sebb létszámhiány az első ne­gyedévben a pilisszentiváni bőrdíszműrészlegnél és a soly­mári faipari gyáregységnél külföldi fajta kombinációjával keresik a köztermesztés,re al­kalmas, olcsóbban termelhető csemegeszőlőt a lakitelki szőlé­szeti kutatóállomás kecskeméti telepén. Az újabb nemesítésűek közül jó néhány már meg­felel a követelményeknek: bőven termők, változatos ízűek és nagy bogyójúak. A minőség javítása, a faj­taválaszték bővítése mellett elsődleges szempont az ellen- állóképesség. A magyar étke­zési szőlők túlzottan fogéko­nyak a fertőző betegségekkel szemben, s ez drágítja előállí­tásukat, rontja a termés piaci értékét. Az ilyen irányú gon­dokon a külföldről beszerzett problémákhoz fűződő szemé­lyes kapcsolata kialakítja a feltételes reflexét arra, hogy a saját munkája mellett az egész üzem tevékenységét vizsgálja, rendszeresen egy tágabb hori­zont problémáin töprengjen, vállalati, társadalmi méretek­ben gondolkodjon. így alakul ki a szocialista demokrácia termelésben és közéletben egy­aránt aktív munkása. PERSZE, KETTŐN MÜLIK a vásár. Ha a munkás is és a vezető is akarja, akkor köny- nyen megismerhetik, megért­hetik egymás problémáit. Csu­pán akkor van baj, ha az ipari, vagy mezőgazdasági dol­gozóban ébredezik az érdeklő­dés, de a kimondott vagy jel­zett kérdéseire nem kap vá­laszt, vagy ha kap, azt nem érti. Jól ismert üzemi tájkép: egy-egy vállalati munkaérte­kezleten sokan szundikálnak. Nemcsak a fáradtságtól és a melegtől, hanem azoktól az álmosítóan zsongó szürke sza­vaktól is, amelyekkel elhadar­ják a formális beszámolókat. A valójában érdekes, az embe­reknek személy szerint is hús­ba vágó pénzügyi és műszaki problémák gyakran olyan szakzsargonban hanszanak el — töméntelen adattal megspé­kelve, — mintha nem is ma­gyarul beszélne az előadó. Nem a legszerencsésebb módszer az sem, ha a dolgozók volt. Ez azonban termeléski­esést nem okozott. A vállalat hat gyáregységének összlétszá- ma jelenleg 2725 fő, mindössze 63-mal magasabb, mint egy éve. Édes István igazgató el­mondta, hogy erre az eszten­dőre eredetileg 8,5 százalékos bérszínvonal-növekedést ter­veztek, ezzel szemben a mun­kások alapbéremelése elérte a 12 százalékot. A gyáregységek is — Ugyancsak kedvezően alakult, mind a bázisidőszak­hoz, mind a félévi programhoz viszonyítva, vállalatunknál a termelékenység. Az egy foglal­koztatottra jutó termelési ér­ték 85 573 forint, 8,2 százalék­kal több, mint egy esztendővel ezelőtt. Ebből a tényből s a létszám változása alapján meg­állapítható, hogy az első fél­évben bekövetkezett termelés- növekedés 67,2 százalékban a gyáregységeink termeléke­nyebb munkájának köszön­hető. Mindezek után szinte termé­szetes, hogy a várt nyereség nem maradt el. A PEVDI első félévben elért, kis híján negy­vennégy és fél millió forintos tiszta nyeresége csaknem hét­millióval haladja meg a tava­lyi év első hat hónapjának eredményét. K. P. fajták meghonosítása sem eny­hített, az idegen fajták nem tudnak alkalmazkodni sajátos éghajlati viszonyainkhoz. így továbbra is a hazai kutatók feladata, hogy a gazdasági és természeti igényeknek megfe­lelően csemegeszőlő-fajtákkal lássák el a termelő gazdaságo­kat. A különböző keresztezé­sekből származó, több éven át megfigyelt jelöltek kö­zött számos olyan hibrid van, amely alkalmas nagy­üzemi termelésre. Ezek közül néhány nem igényli a permetezést, mivel nem rea­gál a peronoszpórafertőzésre. A fajtagyűjtemény egyik ér­dekessége a mag nélküli cse­megeszőlő. tájékoztatása kizárólag 2—300 személyes gyűlésekre korláto­zódik. A nagy nyilvánosság előtt sokan nem szólalnak meg, s nem is mindenki jut­hat szóhoz. Ezért nemrégiben egy vasipari üzem és egy tsz főkönyvelője új módszerrel kí­sérletezett. Mindketten sorra járták az üzemegységeket, ahol tömören ismertették a vállalat helyzetét, s azután elemezni kezdték a megláto­gatott üzemegység munkájá­nak pénzügyi jellemzőit, a se­lejt, a bér, az állásidő, a rezsi költségeit. Ebből olyan parázs vita kerekedett, hogy a fő­könyvelők alig győzték jegyez­ni a sok észrevételt az ínkölt­ségcsökkentés lehetőségeiről. Másnap volt mit mondaniuk a műszaki kollégáiknak, akik ugyan majdnem mindennap ottjártak az üzemben, de a megszokás már eltompította kritikai érzéküket. GONDOLATKÖRÜNK csat­tanójának tartogattuk az öreg portás történetének végét. Nyugdíjasként ő is megismer­te a gyárat. S az egyik kerítés menti műhelyben, ahol az ap­ró alkarészeket gyártják, meg­kérdezte. hogy miért az új le­mezekből, vágják, darabolják, amikor egy másik üzem tíz­szer ekkora nyi hulladékdara­bokat küld az olvasztóba. Ö naponta látta ezt a portán, de akkor, kellő ismeret híján, nem segíthetett. Ha későn is, most ezt meg­tehette. tevékeny köze lehetett a kollektíva munkájához, amelynek eredményét az ilyen „hétköznapi” tettek százai, ez­rei alakítják át. Ritkái J. István Történelmi korszakok a földben JEGYZET Munkahelyi ismeret - tulajdonosi tudat Mag nélküli csemegeszőlő Első: az ellenálló-képesség Több mint hétszáz hazai és

Next

/
Oldalképek
Tartalom