Pest Megyi Hírlap, 1973. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-29 / 201. szám

1973. AUGUSZTUS 29., SZERDA :“^ÍhíűP 5 Bonyodalmak egy bontás körül A közelmúltban, amikor a MÁV Budapesti Igazgatóságá­nak Kerepesi úti székházában jártam, kéréssel fordult hoz­zám Tóth Béla, a tervgazdasá­gi osztály magasépítési cso­portvezetője. Elmondta, hogy Érd-Alsó vasútállomáson 14 millió forintos beruházással új állomásépületet emelnek. A régi várótermet és a vele azo­nos épületben levő szolgálati lakást lebontanák, de Érd nagyközség tanácsa nem akar eladni a vasútnak lakást, pe­dig a beruházási programban külön szerepel a lakáspótlásra szánt összeg. A vasút azért sze­retne venni tanácsi értékesíté- sű lakást, mert egy családi ház felépítése mindenképp drá­gább, mint egy 10—12, esetleg 20—40 lakásos ház egy-egy lakrésze. Az igazgatóság kép­viselői máy a Fővárosi Tanács­nál is érdeklődtek, vehetné­nek-e Budapesten tanácsi ér- tékesítésű lakást. (Erre termé­szetesen nemleges választ kap­tak, nemcsak azért, mert leg­alább 5 évi Pesten lakás szük­séges egy főbérlet kiutalásá­hoz, hanem azért is, mert fe­lesleges az óriási lakásigényt vidéken is kielégíthetővel sza­porítani.) Időközben megkez­dődött az új állomásépület alapozása, de a lakók sorsáról még nem döntöttek. A tanácselnök Ezek után érdemesnek tar­tottam felkeresni az érdi ta­nácsot, s megkérdezni Máthé Dezső elnököt, miért gördíte­nek akadályt a lakásvásárlás elé. illetve; nem mindegy-e a tanácsnak, hogy bizonyos mennyiségű lakásból egyet el­ad a MÁV-nak, s a következő esztendőben újat épít helyette. Meglepetésemre a következő választ kaptam: — Még senkivel sem tárgyal­tunk hivatalosan, egyébként, ha akarnánk, sem tudnánk la­kást eladni, ugyanis a felsza­badulás óta nem épült állami iakás Érden. A vasút bekap­csolódhat társasházi-, vagy szö­vetkezeti lakásépítési akcióba s eladó telket is tudunk ajánlani. De a vasútnak is van felhasz­nálható területe pédául a nagy állomás mellett, a Csalogány utcai háromszögben, vagy a Diósdi út és a vasút által ha­tárolt sarkon is. Benyit Késő Géza műszaki Csoportvezető, ö tud a vasút gondjairól s felveti a követke­zőket: — Miért ne lehetne átdol­goztatni a terveket és az állo­másépület emeletére építeni a szolgálati lakásokat? Jobban is nézne ki egy emeletes állomás- épület, mint egy földszintes, s jóval olcsóbb is lenne, mint egy különálló családi ház. Utóbbinak az órából az emele­ten két lakás építésére is fut­ná. A lakó munkakörömbe, az áruforga­lomba dolgozni, a Duna-part teherpályaudvarra, ahonnan 3 éve csak azért jöttem el, mert a kisfiámról így tudtam a leg­jobban gondoskodni. És a vasút? A tapasztaltakról beszámol­va, a vasútigazgatóság csoport- vezetője a következőket mond­ta: — Az állomásépület földszin­tesen is elég magas lesz, mert emelkedőre épül. Különben sem akarunk Alsón szolgálati lakást építeni. Az ott lakó vas­utasok munkaköre után nem jár szolgálati lakás, vállalati bérlakást kapnak. (A kettő kö­zött nem sok különbség van. —• A szerk.) A mostani váróterem Szeptember 10 és október 1. '• között ismét kedvezményes üdülési akciót indít az IBUSZ. A balatoni szállókban, touring szállókban és motelekben, va­lamint az agárdi touring ho­telben a csökkentett szoba­árak mellett további kedvez­ményként, aki 3 napot fizet, 4 Pongrácz Mihály, az Örkényi Béke Mezőgazdasági Szakszö­vetkezet juhásza, jó munká­jáért kétszer kapta meg a Ki­váló termelőszövetkezeti dol­gozó kitüntetést. Munkájának [ és a lakás egyébként egyelőre nincs útban, az építkezést nem zavarja, csak majd, ha az állomásépülethez vezető utat építik, egy-másfél év múlva kell lebontani. Arról nem tud­tunk, hogy ÉrderT nem épülnek állami lakások, ezért a jövőben megpróbálkozunk bekapcsolód­ni társasház vagy szövetkezeti lakásépítésbe. Végül csupán egy megjegy­zés: jó lenne, ha egy ilyen lé­tesítmény tervezését a helyi tanáccsal a legapróbb részle­tekig megtárgyalnák csakúgy, mint az új beruházással kap­csolatos kérdéseket. Így nem okozna indokolatlan zavart, huzavonát egy építkezés, mely­nek tulajdonképpen örülni ké­ne. Czibor Valéria ! napiig, aki 5 napot fizet, 7 na­pig üdülhet. A tihanyi motelben például 435 forintért egy hétire' biztosít az IBUSZ szállást és reggelit, a Hotel Aurórában 500 forin­tért. A keszthelyi Helikon Szállóban fűthető szobákban, 'december 30-ig' tart a kedvez­ményes üdülési időszak. köszönhető, hogy juhonként 5,30 kilogrammos nyírási átla­got értek el, évente kétszer elletnek és 500 bárányt expor­tálnak. I Ötszáz bárány, exportra Szép tember 10- tő/ Kedvezményes IBUSZ-iidüIés a balatoni szállodákban RÁC KÉVÉI-DU NA Gyenge zsinór, erős hal Szabó Zoltán 1949 óta ol­vasztár. A Csepeli Acélmű dolgozója. Minden hét végét, ünnep- vagy munkaszüneti napját — amíg és amint lehet — kinn tölti a Ráckevei Duna- ágon. Ahol most beszélgetünk. Alattunk enyhe hullámve­résben ring a cgónak, váltun­kon szoimorúfűz ágai hajlonga- nak, levelei egy-egy koradél­utáni szélrohamtól megborzon- ganak. Nem a zsákmányért — Étvágytalanok a halak. Hátranyúl az áztatott ke­nyérhez, labdacsot formál, s amikor elég kereknek érzi, könnyedén odaejti, ahová a horgait vetette. Nagyot csob­ban a víz, figyeljük a keletke­zett gyűrűket. — Itt ülök már több mint hat órája, alig fogtam pár fe­szeget. Máskor, amikor harap­nák a halak, két óra alatt négy-öt kilót is fogok. Most nincs kapás. — A halak érzékenyek. Min­dent megéreznek, hatnak rá­juk a légköri viszonyok, a pá­ratartalom, a frontátvonulás; olyankor egyáltalán nem esz­nek. Van úgy, hogy ez az ál­lapot eltart napokig. Az em­ber csak ül és nézi a vizet. Nagynéha valami megremegte­ti a zsinórt, kirántom, de sem­mi zsákmány. Aztán egyik napról a másikra megváltozik a helyzet, s akkor nem győzöm leszedni a horogról a halakat. Persze, nem is csak a halért, a horgászzsákmányért vagyok én itt; az.egész heti munka után kell a pihentető kikap­csolódás. S itt mindez megta­lálható. j Csak hűséget kíván Vízik Sándor Kiskőrösön dolgozik, de — lévén ráckevei születésű, a hét végét mindig a Duna-parton tölti. Családostul. Hiába, aki víz mellett nőtt fél, méghozzá a horgászok paradi­csomában, az nem tudja meg­szokni a vízfelen, kopár síkot, ahol néhány bokrot az ottani emberek már kedveskedve er­dőinek becéznek. — Nemcsak a táj, a szülő­föld, hanem a horgászat szen­vedélyes szeretete vonz engem vissza — mondja Vízik Sán­dor. — Snáckoromban már sneciztem, azóta megismertem és megszerettem a, horgá­szást és a horgászás vál­tozatos, fortélyos fogásait. Hiszen a halak fogása sokféle módon történik. Más a forté­lya a keszegezésnek, a pontyo­zásnak, a csukázásnak, a sül- lőzé&nek, a halmozásnak, attól függően, hogy mederben, ná­dasban vagy köves helyen, nappal vagy éjjel próbál-e sze­rencsét a horgász. Sőt, a hal étváígya is befolyásolja a hor­gászat módját. A változatosság gyönyörködtet, mondták a ré­giek, én is ezt vallom. Azt hi­szem, ragaszkodásom érthető, a víz pihenést, kikapcsolódást, élményt, felfrissülést és halat ad, ezért semmi mást, csak hűséget kíván cserébe — ezt szívesen adom! A legjobb orvosság Magas, erőteljes busa fejű, derékig meztelen fiatal férfi hajlong a parton: igazgatja a botokat, hogy kapáskor a leg­kisebb mozdulattal megtörtén­hessen a bevágás. Majd előre­dőlve, összehúzott szemhéjjal figyeli a boitvéget. Várakozik halra, szerencsére. — Gépmester vagyok a PA- NYOVÁ-nái — .mondja csen­desen Polgár Zoltán, közben le nem veszi szemét a botvé- gekrőiL — Egy ismerősöm ré­vén kerültem -fde, és ragad­tam meg itt. Nem bántam meg. Hiszen -napközben — amikor dolgozom —, majd szétveti az embert a hőség, a levegőtlenség. Nyáron legke­vesebb 70 fok a műhely hő­mérséklete. Néhány évvel ez­előtt kezdtem horgászni, mondhatnám, az orvos sem tanácsolhatott volna jobb mé- dicínát. Kedvetlen, ingerült és lobbanékony voltam, gyakran úgy éreztem, felforr az agyam és nem bírom tovább. Aztán ide kezdtem járni hétvége­ken, minden szabad időmben — és rövidesen tapasztalhat­tam a kedvező hatást. Míg be nem szorít a tél Vidám élet folyik a rácke­vei hoirgásztanyán. Egyre ér­keznek a horgászok: ki egye­dül, ki családostul, ki bará­taival; hót vége következik — péntek van. Aki csak teheti, ilyenkor már a horgászszen-’ vedélytől felajzva itt terem. \ Itt van — mint negyven év óta minden hét végén — Ko­vács Kálmán, a Ráckevei-Du- nia-ág népszerű, közkedvelt Pörge - bácsija. Kalapja körös- körül teletűzdelve jelvénnyel. Sörét lassú, megfontolt kor­tyokban issza. Arca pirosas barna, bajsza felfelé két ágra sűrített. 69 éves. 1952-ben egy éjszaka 32 kilós harcsát fo­gott. Egy belga lap is levele­zőlap nagyságú fényképet kö­zölt a harcsáról és a szeren­csés horgászról. — Nekem életelemem ez a környezet — mondja —, ha nem járnék ide, talán már nem is élnék. Egyrészt a betegségem miatt — erős asztma kínoz —, másrészt a mesterségem — szobafestő-mázoló vagyok — miatt, létszükséglet számomra a friss, tiszta levegő, a csend és a nyugalom. Ebből Pesten már semmi nincs. Ha csak te­hetem, míg be. nem szorít a tél, kint vagyok. A horgászat rendkívül összetett dolog. Sport, vadászat és művészet keveredik benne. Gyenge zsi­nór, erős, nagy hal: oda kell az igazi horgász! De — azt meg kell hagyni — tudni kell a fortélyt. Amikor én azt a nagy harcsát fogtam, tenyér­nyi, tíz-tizenöt dekás csali­halam volt. Arra vigyáztam, hogy rendben legyen a súlyo­zás, a horog egy helyiben áll­jon, de a csalihal mozogjon, vergődjön; így a vízben doib- pergésszerű hang keletkezik, ami felkelti a rablóhalak fi­gyelmét. Amikor megjelenik, jelzi a berregő, és azt, hogy már fölvette, ekkor időt kell adni,, kicsit kivárni, mert kez­dődik az első nagy futás, majd megáll nyelni, egy pici­vel később igazít a csalihalon, s újra nyel. Csak ekkor és csak ebikor kell megrántani, hogy torkán akadjon a falat. Ha a horog beakadt, kezdőd­het a játék, futás, fékezés, fu­tás, fékezés, dolgoztatni a zsi­nórral a halat, gyengíteni, míg kifárad, és megadja ma­gát. Följön a víz színére, és olyan kezes lesz, hogy megle­het simogatni, cirógatni a pik­kelyét. Tehát, mint mondtam, gyenge zsinór, erős hal, ez kell a horgásznak. A csónak orrában Este van. Az érkezők és az ittlévők beülnek a csónakba és áteveznek a szigetre — hétvégi házaikba. Az éjsza­kai horgászok felkészülnek, s azok, akiket a hajnali halfo­gás reménye biztat, csörgőre állítják óráikat, s pihenni tér­nek. Magasan áll a hold, fé­nye megvilágítja az állongó csónakot a vízen, a csónak orrában az előredőlő hor­gászt, amint a bot végét fi­gyeli. Erős halakra vár! Ács Jenő Bélyeg vizsgáló állomás JEGYZET Vitatkozik a bizalmi A váróterem pénztárablaka mögül fiatal nő adja ki a je­gyet. Ö itt lakik az épületben. — A szüleim, a férjem, a kislányom, a kisfiam meg én, hatan lakunk ebben a kétszo- ba-konyhás lakásban — mond­ja Baranyai Imréné. — A csa­lád felnőtt tagjai valameny- nyien vasutasok, helyesebben apám már nyugdíjas. Huszon­hat éve lakunk itt. — Körülbelül három évvel ezelőtt tudtuk meg, hogy a vá­rót, és vele a lakást bontásra ítélték. Érdeklődtek, hol sze­retnénk új lakást kapni. Mi csak azt kötöttük ki, hogy a fővárostól távolabb nem aka­runk költözni. (Érd ugyanis vasúti csomópont, már Tár­nokról is kedvezőtlenebb a közlekedés, mint innen.) Szó volt arról, hogy Pestre költö­zünk, a rákospalotai Landler lakótelepre. De van elegendő pesti vasutas is, akinek nincs lakása, nem hiszem, hogy ép­pen ott kapunk. — Ha itt maradunk Érden, de az állomástól távolabb, 20 —30 percnyi járásra épül fel a lakás, akkor nem maradok to- vább pénztáros, mert nagyon rossz a munkaidő-beosztásom. A többi pénztárostól eltérően nem ötkor, hanem fél 4-kor nyitok, ráadásul 10-től 12-ig szünet van. Egy órára nemigen volna érdemes hazajárni. Ezért inkább visszamennék a régi ÜGY TARTJÁK — gyakran nem is alaptalanul —, hogy a szakszervezeti bizalmi, ha mást nem is csinál, a tagdíjat min­den esetben beszedi. S ha va­laki — aki efféle kajánkodás után — netán maga is meg­próbálkozik a bizalmi tiszt­séget — nemcsak betölteni! — választói kívánsága szerint ellátni, gyorsan rájön, hogy mint mindig, ezúttal is köny- nyebb kritizálni. Ne kertel­jünk: a bizalmi jogköre egye­lőre csak a papíron fest olyan biztatónak és megnyugtatónak, a valóság többnyire egészen más. S rendszerint nemcsak a bizalmiak hibájából. Sokan közülük '— különösen, akik viszonylag rövid ideje töltik be ezt a tisztséget — azt sem tudják pontosan, hogy milyen jogaik, lehetőségeik lennének. Hallottam egy — a demokratizmus iskolapéldája­ként emlegetett — esetet, ami­kor a bizalmi a műhelyértekez­leten, a nyilvánosság előtt vonta kérdőre a művezetőjét, hogy miért nem vette tekintetbe a béremelésekkel kapcsolatos ja­vaslatát. „Ez igen! Ez a jó bi­zalmi!” — mondogatták elis­meréssel a gyár szakszervezeti bizottságán, mintha nem tud­nák, hogy a bizalmiak egyik joga többek között, hogy az adott munkahely termelési, bérezési problémáival, munka- körülményeivel, légkörével összefüggő témákról felvilá­gosítást kérjen és kapjon a művezetőtől'. Csakhogy a bi­zalmi többnyire beosztott is, csoda-e, ha az ilyen beszá­moltatásra még ritkán kerül sor. S ezen a ponton ismét megérne némi elmélkedést az „üzemi demokrácia” című té­makör. .. VANNAK, AKIK SZÓVÁ TESZIK: a műhelybizottságok minden ülésük után bizalmi- értekezletet tartanak, -ami fon­tos fóruma a kétoldalú tájé­kozódásnak. De — mondják nem titkolt szemrehányásai — a bizalmiak ritka kivéteftől eltekintve viszolyognak attól, hogy ugyanilyen rendszeres­séggel csoportértekezleteket tartsanak, ahol beszámolnának a műhely, vagy az osztály dol­gozóinak a szűikebb munkahely ügyes-bajos dolgairól. Alighanem az értekezletektől viszolygó bizalminak van iga­za, aki tapasztalatból tudja, hogy az emberi problémák a legritkább esetben oldódnak csak meg hangzatos pontokkal agyonzsúfolt értekezleteken. Baj van azon a munkahelyen, ahol a bizalmi értékmérője csupán az, hogy a „tárgyi idő­szakban” hány értekezleten je­lenít meg, és hányat tartott. Tartok tőle, hogy az efféle gondolkozásmód neveli ki a passzív, a cselekvéstől viszoly­gó, csak adminisztrálgartó és bélyeget osztó bizalmigárdáit, amelynek tagjai nem, vagy ritkán szólnak a munkahely dolgaiba, nem húzzák keresz­tül a vezető hibás elképze­léseit, nem okvetetlenkednek a mégoly nyilvánvalóan hely­telen döntések, intézkedések körül, egyszóval — ahogy mondani szokták — nem sok vizet zavarnak. Vannak más, ellenkező elő­jelű példák is, s ezek minitha örvendetesen szaporodnának a legutóbbi választások óta. Sok fiatal került a bizalmi- testületbe, akik máris észreve­hető új stílust hoztak az eddi­gi munkába. Vitatkoznak, ha kell és adott esetben nem tartják tiszteletben a hosszú évek óta kialakult, megcson- tosodott szokásjogot, . misze­rint a bizalmi tisztség merő formalitás, amit nem kell túl­ságosan komolyan venni. A másik jól észrevehető mo­tívum: sok helyen azok vállal­ták el a bizalmi tisztséget, akik egyébként is — jó érte­lemben vett — hangadói, szo­ciológiai szóhasználattal élve véleményvezérei munkahe­lyüknek. Képzett, tapasztalt, gyakorlott szakemberek, akik­nek tekintélyük van, s akiket nem lehet egy kézlegyintéssel elintézni. Számolni kell velük, adni kell a véleményükre, szakmai és emberi kérdések­ben egyaránt. MINDEZ NEM JELENTI, hogy a korábbiakhoz képest gyökeres fordulat történt. De egyre gyakoribb az olyan szakszervezeti bizalmi, aki ko­molyan veszi a megbízatását, aki nemcsak formálisan, ha­nem a szó valódi értelmében bizalmi embere akar lenni a munkatársainak, akik érdekeik képviseletére, véleményük tol­mácsolására őt megválasztot­ták. Vértes Csaba A hazai bélyeggyűjtők népes táborában nem mindenki 100 százalékos szakember. Gyakori, hogy a filatelistáknak kéte­lyeik vannak egyes bélyegek valódisága, épsége felől, s ilyenkor jól jön a szakmai ta­nács. A szakértői vélemény különösen egy-egy értékes, ^klasszikus bélyeg eladásánál, vételénél tesz jó szolgálatot. Erre a célra szervezte meg a MABEOSZ a bélyegvizsgáló állomást, amely több szakértő­vel működik. Az állomás ha­vonta kétszer tart fogadóórát a szövetség helyiségeiben. A szakértők elsősorban magyar és magyar vonatkozású bélye­gek vizsgálatát vállalják, mér­sékelt díj ellenében. A vizsgá­lat eredményéről a bélyeg tu­lajdonosa a nemzetközileg használatos tanúsítványon írásban kap véleményt, s a kérdéses bélyeget — ugyan­csak a nemzetközi szabályok­nak megfelelően — jelzéssel , látják el. — Fótiak az Izzóban. Ti­zenegy év óta minden évben a Fóti Gyermekváros lakói végzik el a nyári szünetre leálló Egyesült Izzó csőháló­zat-, ablak- és armatúra­tisztítási munkáit. Idén 33 fiú és 27 lány dolgozott 3 nevelőtanár kíséretében igen nagy kedvvel és a gyáriak nagy megelégedésére.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom