Pest Megyi Hírlap, 1973. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-26 / 199. szám
1973 AUGUSZTUS 36. VASÁRNAP ™&C(rtap 3 Pest megyei Közúti Építő Vállalat Felüljárók, utak, csatorna, gázcsőfektetés Két-három esztendővel ezelőtt még nagy gondot okozott a Pest megyei Közúti Építő Vállalatnak az éves terv teljesítése. A múlt esztendő fordulópontot jelentett a vállalat életében — nemcsak előirányzott terveiket teljesítették maradéktalanul, hanem olyan nagy. feladatok elvégzésében is eredményeket értek el, amelyeknek kísérletei, előkészületei -már több éve folyamatban voltak. Még a hetvenes évek elején kezdték meg — az ÜVATERV- vel, az Építéstudományi Intézettel és a KPM útosztályával karöltve — olyan hidak gyártását, amelyeknél az alépítményen kívül minden egyéb munkát előregyártóit elemekből készítenek, s így a hídépítést szerelési jellegű feladattá tették. az útépítési munkák járulékos tevékenysége. Igen jelentősnek tartják a szentendrei lakótelep és kereskedelmi centrum útépítési, csatornázási és alapozási munkálataiban való részvételt, amivel a lakásépítési program megvalósításához kívántnak hozzájárulni. Üj profilja a vállalatnak a gázcsőfektetés és a hozzátartozó műszaki feladatok ellátása. K. Z. A. J. Pokriskin légimarsai! sajtótájékoztatója A. J. Pokriskin légimarsall, a Szovjetunió háromszoros hőse, az MHSZ szovjet testvérszervezete, a DOSZAAF központi bizottságának elnöke, magyarországi programjának befejező aktusaként, tegnap délelőtt az MHSZ országos központjában sajtótájékoztatót tartott. A kérdésekre válaszolva egyebek között. szólott a szovjet légierőnek az utóbbi csaknem három évtizedben elért rendkívüli nagyarányú fejlődéséről. Ismertette a légimarsall azt a sokoldalú tevékenységet, amit a DOSZAAF az ifjúság honvédelmi nevelésében, felkészítésében végez. Munka 70 asszonynak Az első ilyen rendszerű, kisebb méretű hidakat a Rákos- patak fölött és a gödöllői vasúti pálya felett létesítették. Az így szerzett tapasztalatok alapján merészebb feladathoz fogtak: a Csömöri úti felüljáró építéséhez. Ez az előregyár-' tott elemekből szerelt híd már 286 méter hosszú és 9 méter széles — s a jelek szerint a jövő évi januári határidőnél előbb elkészül. Jelenleg ' arról tárgyalnak, hogy a Budapest—Miskolc között épülő autópályának Gödöllő és a főváros közötti szakaszán négy nagyobb és négy kisebb híd építését elvállalják, s a vállalatra bízzák a Fogara- si úti felüljáró építését is. Egyre növekszenek megye- szerte az útépítési igények s ezeknek az elvégzésében is helyt kell állniuk. Fejlődik a vállalat mélyépítési tevékenysége is. Ez részben önálló feladat, részben A tavasszal létesítette üzemét Bernecebarátin a Kőbányai Porcelángyár. Ma hetven asszony végzi betanított munkában a kondenzátorok szerelését — negyedévenként mintegy kétmillió forint értékben. Ezek a termékek később a Videoton televízióiba kerülnek. Koppány György felvétele sőt bizonyos mértékig vissza lehetett fordítani. Azzal sommáznám hát a fenti gondolatmenetet; bizonyos virágzó kisközségek léte a XX. században sem illúzió. De persze, vannak olyanok is, amelyek nem tudnak tovább fejlődni, de vannak, és addig is úgy kell velük törődni, hegy lakóik ne kerüljenek hátrányos helyzetbe. MI AZ, AMIBEN ÁLTALÁBAN EGYETÉRTEK Mészáros Ottóval? Az, amit a társközségek jelenlegi helyzetéről és jövőjéről ír. Az ő megállapításai messze tárgyila- gosabbák, mint Kurjszabó Ferencé. Kunszabó Örkényi példája valószínűleg egy olyan negatív példa, mely nem általánosítható. Persze, vannak pozitív példák is. De úgy gondolom, hogy még azok sem teljesen általánosíthatók most. Bár a Pest megyei Tanács vb augusztus 1-i ülése ezt teszi. Ennek ellenére hihető az általánosítás, mert azt országos tapasztalataim is bizonyítják, hogy több a pozitív, mint a negatív példa. Tehát bizonyos általánosítható következtetések levonhatók annak ellenére, hogy a társközségek kialakítása nem ment mindenhol vagy talán sehol nem ment megrázkódtatások és érzelmi viharok nélkül. De hogy a Pest megyei Tanács vb mégis le tudott vonni pozitív következtetést, annak, úgy vélem, az is az oka, hogy a helyi (a társközség kialakításában részt vevő) párt-, tanácsi és társadalmi szervek munkája, no meg a lakosság soha figyelmen kívül nem hagyható akarata túlsegített a kezdeti nehézségeken, és biztató alapodat teremtett a to- váb bfe j lesztésre. Mészáros Ottónak van igaza, miszerint a társközségek jelenleg átmeneti szakaszban vannak. Formálódni és alakulni fognak a jövőben. Bizonyos kezdeti ellentmondások megszűnnek, de újak fognak keletkezni, Biztosan lesznek még e társközségekben különféle viharok, így érzelmiek is. A i folyamat még tart. Szerintem egyre kell nagyon vigyázni, hogy soha ne hagyjuk figyelmen kívül a gyakorlati megvalósítás előtt és utána sem az ott élő emberek, a közösség véleményét, vágyait és akaratát. Mert akármiféle településről is lett légyen szó, az ott élő emberek közérzete fontos. NEM VITATHATÓ, hogy a társközségek rendszerét településpolitikánkon belül a kor igénye hozta létre. Nyomós és döntő gazdasági okai vannak annak, hogy ezt az utat választottuk. De településpoliti- kgi koncepciónkban soha nem volt és nem is lesz olyan hátsó gondolat, amely az „elsorvasztást” célozná, úgy, ahogy arra Kunszabó Ferenc gondol. A kisközség életrevalóságát és a társközségek létrehozását így nem lehet és nem szabad szembeállítani. A folyamatban lehet és kell gondolkodni. - A realitásokat lehet és szabad csak figyelembe venni. Miszerint ott és akkor kell £özös tanácsú községeket létrehozni, ahol és amikor annak feltételei megvannak, mert nem mindenhol vannak meg, még fogyó lélekszám esetén sem. Egyetértek Mészáros Ottóval, amikor nem azonosítja a közös tanácsok létrehozását a kisközségek életképességével. Nem is lehet. Az életképesség nem azonos az önálló tanácscsal. De a csökkenő lélekszám sem jelent mindig életképtelenséget. A tápiógyörgyei példa szerintem az utóbbit bizonyítja. Mert az igaz, hogy ez a község 10 év alatt lakosságának 11,1%-át elvesztette (persze nem egészen úgy, hogy mind elköltözött), sok ott a bejáró, még Ceglédre is, Szolnokra is, sőt most már Tápió- szelére is bejárnak a Kohászati Gyárépítő Vállalathoz. De Tápiógyörgye így is életerős és fejlődőképes kisközség maradt. A szerző akaratlanul is mintha bizonyítaná, hogy nem egészen illúzió a virágzó és fejlett kisközség a XX. században. Mert valóban, az intenzíven fejlődő mezőgazda- í ság nem igényel községnyi népet. De nem is indokolja az elvándorlást, ha a felszabaduló munkaerő viszonylag jó közlekedés mellett a közelben levő iparban vagy a fejlődő helyi szolgáltatásban el tud helyezkedni. Ahol ilyen van, s jó néhány helyen van, inkább rövidebb távú ingázás alakul ki, a lakóhely elkülönül ugyan a munkahelytől, de a lakosság nem hagyja el végleg élőhelyét, sőt fejleszti azt. Tehát ilyen helyzetek is kialakulnak annak ellenére, hogy a közös tanácsú község a haladottabb forma. A differenciált elbírálás a döntések meghozatalánál, a településstruktúra változtatásában nagyon is kötelező. Hogy ez mennyire így van, arra ismét csak Erdei Ferenc figyelmeztet, aki a már idézett cikkében a következőt írja: „Kétségtelen ténynek kell vennünk, hogy az adott társadalmi viszonyok között, Illetőleg fejlődési szakaszban az emberek egy része úgy vesz részt az urbanizálódási folyamatban, hogy törekszik ugyan bekapcsolódni a magasabb civilizáció körébe, de rusztikus életviszonyait nem akarja felcserélni a zártabb, sematiku- sabb városi élettel, vagy legalábbis azzal a szintjével, ami jövedelmi viszonyainál fogva számara elérhető.” TELEPÜLÉSI KONCEPCIÓINKNAK, én úgy érzem, az volt és maradt a célja, hogy a vidék anyagi erőinkhez mérten, fokozatosan a helyi civilizáltság és kulturáltság korszerű feltételeit teremtse meg. Valahogy úgy, ahogy azt egyszer Erdei Ferenc mondotta, nem annyira a településeket, hanem az*egész országot kell urbanizálni. Szerintem ezt meg lehet tenni az arra alkalmas kisközségekben éppen úgy, mint a közös tanácsú községekben, vagy éppen az átalakulóban levő tanyákon. Antalfia Jenő, a Hazafias Népfront Oi^ágos Tanácsának osztályvezetője Körkép a megye mezőgazdaságáról Bőséges esztendő — megalapozottabb jövő Beszélgetés Lakatos Tibor megyei tanácsslnök-helyettesse! Az eddigi és az ezutáni me test ä Pest megyei Tanácson. . nök-helyettes vállalkozott a ké — Kikalkulálták-e már a búza! idei és megyei Átlaghozamát? — Igen, méghozzá tizednyi pontossággal — válaszolja Lakatos Tibor. — Eszerint 32,6 mázsa volt megyénkben a búza hektáronkénti átlagtermése, ami ugyan alatta marad némileg a 34 mázsás országos átlagnak, mégis 8—10 százalékkal magasabb produktum a tavalyinál, tehát egyértelműen kedvező. Az. aratás heteiben jártam a megyét, s nagy általánosságban elmondhatom, hogy a gabona betakarítása as; idén szervezettebb volit, mint eddig bármikor. Részben tán a tavalyi rossz időjárás következményeként, de jobban kijavították a kombájnokat, s a felvásárló vállalat is felkészültebb volt, amiről a helyszínen meggyőződhettem. Már az aratás befejeztekor a vállalat igazgatójával szemleutat tettem a nagykátai, a ceglédi, a dabasi és a ráckevei járásban, Nagykőrös környékén. jVIegál- lapítottuk. hogy a vállalat korlátlan hitelt kapott az átvétel zökkenők nélküli lebonyolításához, vagyis a normális fizetési határidőn belül minden termelőszövetkezet megkapta a gabonáért járó pénzt. Az átvevőhelyeken sem merülit fel különösebb reklamáció, jóllehet a kisebb magtáraknál — például Pilisen, Ráckevén — akadt azért bizonyos torlódás. Pluszjövedelem a jó minőségért — Általános benyomásom, hogy az idén nem pusztán mennyiség dolgában, hanem a minőség tekintetében is fölülmúlták a gazdaságok a korábbi eredményeket... — Tudná kell, hogy egy mázsa búza ára 295 forint — magyarázza a megyei tanácselnök-helyettes. — Ezzel szemben mennyit kaptak terményükért átlagosan a gazdaságok? Pest megyében 305—310 forint közötti vegleges árat értek el, vagyis 10—15 forintot mázsánként minőségi felár címén. Ez a pluszjövedelem azt tükrözi, hogy csakugyan jó minőségű gabona jut a malmokba. Erről különben szintén meggyőződtem néhány malomban, így a ráckeveiben, ahol csináltak egy Fsztmintát, s kitűnt, hogy az új búzából őrölt liszt minősége fölötte van a szabványnak. Igaz viszont, hogy Pest megyében acélossági felárat nem fizettek ki. Az acélosságot készülékben vizsgálják: amennyiben a fény könnyen áthatol a búzán, akkor nevezhető acélosnak. Ha viszont homályos, sötét foltok mutatkoznak a terményen, úgy nem acélos. Ezt a felárait akkor lehet megadni, ha a búzaszemek nyolcvan százaléka bizonyul acélosnak: a megvében azonban 60—70 százalék fölötti búzával nem találkoztak. — Ez már bizonyos negatívum, bár nem mondható lényegesnek. Voltaképpen kifogásolnivaló tehát nem is akadt? — Nem hallgathatom el — folytatja Lakatos Tibor —, hogy a gazdaságok nehéz feladat elé állították a 'felvásárló vállalatot. Nem azért, mert többet arattak le a tervezettnél, a májusi ászály idején megejtett előzetes becslésnél, hanem mert eleve jóval kevesebbre kötöttek szerződést, mint amennyire számíthattak. A nagykátai járás termelő- szövetkezetei például 2600 vagon terményre szerződtek, ám az aratás idején .900 vagonra pótszerződést is kötöttek, s ezen fölül további 250 vagon búza eladására jelentették be igényüket az aratás befejeztekor, A termés csak 10 százalékkal több, az eredeti" és a végleges szándék között 40 zei munkákról kértünk áttekin- Mkatos Tibor megyei tanácsel- p megrajzolására. százalékos eltérés mutatkozik. — Mi lehet ennek a magyarázata? i Lehetetlen nem meglátni mögötte bizonyos taktikát, éspedig rossz taktikát. Esetleg szabad piaci, nagyobb áron történő értékesítésre gondoltak a gazdaságok, vagy — mivel nem kalkulálhattak, így nem mutatták ki a gabonából származó majdani teljes bevételt — ezzel a szisztémával több hitelhez juthattak. Mindenesetre a gabonadömping miatt célszerűbbnek bizonyult az állami vállalatnak eladni a búzát, s szerencsének mondható, hogy a felvásárló vállalat több gabona fogadására készült föl, mint amennyire a gazdaságok szerződést kötöttek. Alig két hónap alatt 2800 vagonos szükségtárolót épített saját eredményének terhére a vállalat, s a megtermesztett gabona 10 százalékára, hozzávetőleg 1600 vagonnyi búzára bértárolási szerződést kötött a gazdaságokkal. Vagyis az idén 16 ezer vagonnyi a felvásárlás — tavaly 14 ezer 500 vagon volt a megvett mennyiség. Es a zöldségnövények? Lakatos Tibort ezután a most betakarítandó növények terméskilátásairól faggatom. — Jónak ígérkezik a kukorica is, akárcsak a cukorrépa — mondja. — Nem lehet különösebb panaszunk a zöldségnövények hozamaira sem. Igaz, a fogyasztói árakban ez nem tükröződött, aminek részben az a magyarázata, hogy a zöldségek érése elhúzódott. Persze, ahol nem végezték el idejében az esedékes növényvédelmi munkákat, ott korántsem ilyen kedvezőek a hozamok. Tanulságos ez ismét csak arra, hogy rendszeres növényvédelem nélkül a zöldség sem termeszthető biztonsággal. Jó példaként említeném, hogy a megye északkeleti tájain helikopterrel is permeteztek a termelőszövetkezetek. A helikóptert közösen bérelték, amihez hozzájárult anyagilag a Hatvani Konzervgyár. Ezt a társulásos módszert más konzervgyárak körzetében is ajánlanám. Lakatos Tibor a zöldségértékesítést is szervezettebbnek mondja az eddigieknél. A gazdaságok három fő partnere: a Pest megyei MÉK, a Zöldért, valamint a konzervgyárak, továbbá a termelők közvetlenül is szállítanak a piacokra portékájukból Eddig az említett partnerek nagyobb zökkenők nélkül át is vették a kínálatot, talán a paradicsomból lesz bizonyos probléma, hiszen még csak szeptemberben van a dömping ebből a termékből. — Tapasztalataim szerint ugyan néhány helyen megpróbálkoznak a gépesítéssel is, zömében azonban részes-művelé- ses formában tartják fönn kertészeteiket a megye szövetkezetei ... — A gépesítés alacsony foka csakugyan gond, a gazdaságok válaszút előtt állnak: vagy tudják tartani a magas munkabéreket, s számolnak az ily módon belépő jövedelemnö- vekmény-adóval, vagy gépet vesznek, vagy pedig csökkentik a zöldségtermő területet. Sajnos, néhol ezt az utóbbi utat választják a termelőszövetkezetek. Nagy dilemma, hogy a bruttó bevételeknek a 30—45 százalékát munkabérként kifizetik a részesművelőknek, jóllehet ezt az arányt fizették ki évtizede is, ám időközben tetemesen megnőttek a gazdaságok költségei. Végső soron tehát aránytalanul kevesebb marad a közösség eszközeinek gyarapítására. — Erdei Ferenc azt írta erről a Város és vidéke című könyvében: „Szegény termelő- szövetkezet — gazdag tagság”... — Vagyis nem Pest megyei specialitásról van szó — bólint Lakatos Tibor —, hiszen Erdei könyve a Duna—Tisza közének alsóbb régióit, a Csongrád megyei szövetkezeteket elemzi. De csakugyan így van ez például a Galga völgyében, ahol néhány szövetkezet» eljutott oda, hogy semmi pénze nem marad a zöldségből, miután kiosztotta az említett arányt. Megítélésem szerint tehát a tagságnak be kéne látnia, hogy saját jövendője ellen van e szisztéma, pontosabban a szóban forgó bérarány fönntartásával. Szőlő, gyümölcs, állattenyésztés — Az első prognózisok már leíródtak szőlőügyben. Eszerint a tavalyinál jóval gazdagabb szüretre számíthatunk. — A megye termelőszövetkezetei is a korszerűbb, magas művelésű szőlőt honosították meg. Éppen most tárgyaltam a nagykőrösi Szabadság Tsz elnökével, aki elmondta, hogy ezzel a módszerrel náluk is megnőttek a hozamok. Mind a szőlő, mind a különféle, őszi érésű gyümölcsök esetében gond lesz a betakarítás, akárcsak a feldolgozás, esetleg az értékesítés. Több közös vállalkozás lenne célszerű a tsz-ek, az állami gazdaságok, valamint a Borgazdasági Vállalatok Trösztjének vállalatai között. Intenzívebb kezdeményezést várunk mindenekelőtt az utóbbiaktól, de az állami gazdaságoktól is. Végül némi állattenyésztési helyzetképet kérek Lakatos Tibortól, aki elmondja, hogy egy év alatt 5—10 százalékos gyarapodás várható tejből és tejtermékekből a megyében. A tehénállomány ugyanis hat százalékkal emelkedett, jóllehet az úgynevezett kötelező kivágási keretet az állam föloldotta. A gazdaságok meggyorsították 82, épülő szakosított szarvasmarhatelepek befejezését, de változatlan gond ezek benépesítése állatokkal. — És a sertéshús? — Kocalétszám dolgában már elértük a tavalyit, sőt a háztájiban ezt is fölülmúlták. Az év végére ugyanolyan kedvező siertéshúsellátás várható már, mint a tavalyi volt. A megnövekedett állatállomány érdekében nagyobb szervezettség szükségeltetik a keverék- takarmányok gyártásában. A megye állami gazdaságainak 16 ezer, a gabonafél vásárló vállalatnak 11 ezer, a tsz-ek- nek 4—5 ezer vagonos teljesítőképességű keverőüzeme van, amelyek társulásos formában, okszerűbben hasznosíthatók. — Megítélése szerint az idei, minden túlzás nélkül bőségesnek mondható esztendő mire lehet — tán kissé paradox módon — figyelmeztető? — Akár a soványabb gazdasági évek, a nagy termést hozók is alkalmasak bizonyos tanulságok levonására — válaszolja Lakatos Tibor. — így az idén kiváltképpen megmutatkozott raktáraink elégtelensége; amit azonban okvetlenül hangsúlyoznék, az a termelőszövetkezetek számára lehet megszívlelendő. Ez pedig az, hogy az idei kedvezőbb termés nyújtotta többletjövedelmeket ne a személyes bevételek gyarapítására használják föl elsősorban, hanem tartalékolásra, fejlesztési alapra, egyszóval jövendőjük erősítésére. K. X.
