Pest Megyi Hírlap, 1973. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-24 / 197. szám

4 1973. AUGUSZTUS 24., PÉNTEK ""'KfCirlap 5 A VADCSOPORT ÚTJA M Az alapítók nyomában: szakképzett parasztok Egy szerényen dolgozó szövetkezetről HÁZÉPÍTŐK EGY NAPJA Gödöllő, Kazinczy utca’ Tizenketten voltak az alapí­tók. Egy tucat földhözragadt szegényember, nincstelen. 80 hold állami tartalékföldön kezdtek gazdálkodni 1947-ben. Társulásukat Vadcsoport né­ven tartották számon Rácke­vén. Működési engedélyt nem kértek, alapszabályt nem . al­kottak. Tették dolgukat, s ér­dem szerint osztoztak a meg­termelt javakon. Esztendőre — 1948 októberét írták — meg­erősödött a szövetkezők tábora, s immár 90 taggal megalakult a Rákóczi Termelőszövetkezet. Múltat s jelent összevetve «— hálás föladat — voltaképpen aligha fedezhetünk föl rendkí­vüli fordulatokat a gazdaság történetében. Sorsuk más, ne­gyedszázados szövetkezeteké­hez hasonlóan alakult. S mert általános, ezért érdekes. Lószerszámra nem futotta Mertl Ferenc tsz-elnök: — Nem tartozunk a nagy terme­lőszövetkezetek közé. Mindösz- sze másfél ezer holdon gazdál­kodunk. Tagjaink száma: ket- tőszázegy, közülük hetvenné­gyen nyugdíjasok. A növény- termesztésen és az állatte­nyésztésen kívül fenntartunk, néhány, szolgáltató jellegű melléküzemet. A termelőszö­vetkezet vagyona 13 600 000 fo­rint. Törleszteni valónk évről ■ évre kevesebb, nem sokkal több, mint félmillió forint hi­telt kell visszafizetnünk. Tag­jaink és alkalmazottaink egy órai keresete a növénytermesz­tésben 10 forint és hatvan fil­lér, az állattenyésztésben ti­zenegy harminc. A traktorosok 11 forint 50 fillért, a mellék­üzemágakban tevékenykedő szakmunkások — asztalosok, szerelők :— 16 forint 20 fillért keresnek átlagosan. Nyugdíja­saink jövedelmét zárszámadás­kor 1200 forinttal egészítjük ki. S a Rákóczi Tsz vagyoni helyzete 1948-ban? Az egykori jegyzőkönyvek tanúsítják, hogy Hausfater György termelőszö­vetkezeti tag eladta házát, s annak árát zárszámadásig a tsz-nek kölcsönözte. Több tag a közösbe hordta családja szükségletét meghaladó ke­nyérgabonáját, hogy jusson a rászorulóknak. A gazdaság földjei a rácke­vei határban szétszórva talál­hatók: egy darab Királyréten, egy darab Buckán, Ürgehe­gyen, és így tovább. Megmű­velésükhöz egyetlen pár ló szolgált. Később vettek még egy párat, de ez kissé elhamar­kodott lépésnek bizonyult, mert lószerszámra már nem jutotta. Kocsit a tagok 50—50 forintjából vásároltak. Mertl Ferenc tsz-elnök: — Kár lenne tagadni, hogy a gazdálkodási tapasztalatok hiá­nya nemegyszer viszálykodást szült, de a tagok élszánt igye­kezete, áldozatkészsége végül is minden ellentétet áthidalt. Kombájnvétó Az agrárproletárok szövetke­zete Rendületlenül fejlődött, gyarapodott. A bizonyítás si­került, igaz, nem egykönnyen. 1951-ben megteremtődött a nagyüzemi gazdálkodás alap­vető föltétele: a tagosítást kö­vetően eggyé vált a sok apró tábla. A paraszti észjárás azon­ban nehezebben hajlott az új­ra, még 1957-ben is olyan ha­tározatot hozott a közgyűlés, hogy a gazdaságba kombájnt be nem eresztenek. Pedig ez időre már győzedelmesen át- küzdötték magukat tűzön-ví­zen: megvédték az ellenforra­dalmárokkal szemben is birto­kukat, s talpra álltak az árvíz pusztítását követően is. (Abban az egy esztendőben zárták hiánnyal a mérleget.) A fej­lődésben oroszlánrésze Volt a tsz kommunistáinak; már a gazdaság alakulásakor tizen­három tagot számlált a párt- alapszervezet. „Szilárd a talaj” Statisztika: 1964-ben holdan­ként 9,6 mázsa búzát, 17 mázsa őszi árpát takarítottak be. Az idei termés: 21,3 mázsa búza, 26,3 mázsa árpa. Tíz esztendő alatt a kukoricahozam *17 má­zsáról 27,6 mázsára, a cukorré­patermés 144 mázsáról 267.5 mázsára nőtt. Korábban 26-fé- le növényt termesztettek több­kevesebb sikerrel, ma összesen hét-nyolcfélét, de jól. Az állatállomány takar­mányellátására telepített lu­cernatáblát és legelőt öntözik. Szakosodott az állattenyésztés is, tizenöt éve csupán szarvas- marhát és sertést tartanak. Tehenészetükben csak tbc- és brucellózismentes jószág talál­ható 1964 óta. 140 fejőstehenet gondoznak — az állomány egy­re gyarapodik —, Ráckevét ők látják el tejjel. A növényter­mesztésben 10 traktoros, 4 gép­kocsivezető, 12 gyalogmunkás tevékenykedik. 300 szarvas- marha gondozását összesen ti­zennégyen látják el, pontosab­ban e létszámban már a tejes­kocsis is szerepel. A Rákóczi Tsz alapító tagjai nyomába jó­részt szakképzett parasztok léptek: növénytermesztő gépé­szek, öntöző szakmunkások, traktorosok, a vezetők közt technikusok, mérnökök. Mun­kájukban laboratóriumok, tu­dományos intézmények kutatá­si eredményeire- támaszkod­nak, tanácsaik alapján végzik a talajművelést, műtrágyáz­nak. Nagyot fordult az idő ke­reke a kombájn vétó óta. Mertl Ferenc tsz-elnök: — Igyekszünk tervszerűen, céltu­datosan dolgozni. Szerényen. A mi gazdálkodásunkat az jel­lemzi, hogy soha nem vágtunk kockázatosnak vélt vállalkozá­sokba. Helyesen tettük-e? Any- nyi bizonyos, hogy talpunk alatt szilárd á talaj. Apor Zoltán — j atyámnak Betyár a ' t/ a neve. Mindenki sze- réti, még a kémény- ' ' seprő is, akit pedig magából kikelve megugat. He­vesen gyűlöli a postást, és minden, kerékpárral beröppe- nőt, ugyanakkor a félénk óva­tossággal érkező villanyszám­lást, a lomposan öltözött láto­gatót, de a kackiásan kiöltö­zött hölgyeket is. Általában mindent megvetéssel sújt, ami nem éri el, vagy túlhaladja az arany középút vonalát. Ilyen­kor kiálthatok rá akkorát, ő még akkorábbat kiált vissza: ugat, rohan, közben fél fej­fordulattal rámsunyít méltat­lankodva, amiért hivatásának teljesítésében zavarom. Maga­tartása az érkezővel szemben egyre fenyegetőbbé válik. Jaj lesz mindjárt annak. Ö most széttépi, bőröstül megeszi az illetőt. Az első pillanatra valóban ijesztő a látvány, legalábbis az idegennek. Én azonban tu­dom, hogy móka az egész. A nagy handabandázásban ott cseng a műharag erőltetése. De Betyárnak tetszik, hogy szurtos kis puli létére majd­nem akkora zajjal kongat, akár egy óriás komondor. A megtámadott is rájön hamaro­san, hogy ez csak játék. A kéményseprők, a villanyszám­lás, a dáma. S mindnyájan csak a játék kedvéért rémül­döznek. Hozzávetőleg 130—140 nap alatt épít fel egy ötszintes, 19 lakásos házat a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat. Ez, persze, úgy értendő, hogy egyszerre több épületen dol­goznak, de minden ház ala­pozásától a műanyagpadló ra­gasztásáig nagyjából ennyi idő telik el. Gödöllőn a Ka­zinczy utcai lakótelepen az A—6-os épület (ahogy a terv­rajzokon jelölték a Mosolygó utcai házat) alapozástól szá­mított kora: 106 nap. A 107. napon kíváncsian vártuk, mennyit fejlődik egy' műszak alatt, mennyivel kerül köze­lebb a befejezéshez. Hat óra Még csöndben árválkodnak a félig kész házak, Tóth Jó­zsef rendész utoljára járja körbe a rábízott területet, megírja az éjszaka „króniká­ját”, majd kisétál az érkező autóbusz elé. Az első kocsi Jászfényszaruról hozza a leg­távolabb lakókat. A leszálló emberek az. öltöző felé indul­nak. Mikorra a következő jár­mű begördül, az első csoport munkaruhában várakozik a felvonulási épület irodahelyi­sége előtt. A valaha sötétkék, ma már inkább porszínű sap­kák közül kivillan néhány fehér-piros babos kendő. Hét óra előtt tíz perccel már min­denki munkára készen topog, várva á „farézolást”, azaz létszámellenőrzést. Befejezése után hetvenhat férfi *es harminckét nő széled szét, hogy folytassa a tegnap abbahagyott munkát. Az A—6-os épület A lakótelepre tervezett 200 lakásból már csak 76 hiány­zik, s ezeket is Riadják jövő év áprilisáig. A négy épület közül az A—6-os már a jövő hónapban elkészül. Falai közt villanyszerelők, vakolok, be­tonozok dolgoznak. Az első emeleten villanyszerelők vé­sik a kapcsolók, konnektorok helyét. — Naponta egy lakás teljes villanyszerelési munkálatait végezzük el a kollégámmal — mondja Gondás József vil­lanyszerelő. Munkánk nehe­zebbik része a vésés. Még a délelőtt folyamán 15—20 do­boznak csinálunk helyet. Dél­után helyűikre szereljük a do­bozokat a két- és háromerfl vezetékeket pedig gipsszel rögzítjük a betonhoz. Siet­nünk kell, mert noszogatnak bennünket a vakolok. A kőművesek most egy eme­lettel följebb dolgoznak. A slaghoz hasonló, de annál Vas­Betyárom, miután bizonysá­got tett rettentő mivoltáról, már maga sem titkolja, hogy valójában csak játszani akart. Felkap az útról egy kavicsot, fenyőtobozt, és az érkező lába elé teszi, aki nem érti, hogy ezt mivégből tette, mire Be­tyár orrának kifejező mozdu­Csak játék latával bököd, mutat a tárgy felé: tessék azt jó messzire el­hajítani, és ő majd visszahoz­za a lába elé. Ezt a műveletet a végtelenségig hajlandó csi­nálni. Az előbb haragot, most játékot játszana. Vár, lapul, pillantásával eseng. Az em­berek meg jóízűen nevetik, és nemsokára kötélnek állnak. Amikor aztán a látogató ki­felé tart a kertünkből, Be­tyár megismétli a drámai je­lenést: ugat, handabandázik, fogát vicsorítja hozzá. De sen­kit meg nem harapna, mert tiszteli a játékszabályokat. A nagy hűhó csak azért van már, hogy velünk, háziakkal elhitesse: bátor fellépése vala­tagabb csövekből áramló ha­barccsal először a beton pó­rusait tömítik, majd vakolják a falakat. Nagy István műve­zetővel az egyébként napfé­nyes lakás egyik sötét helyisé­gébe, a fürdőszobába kukkan­tunk. Másodpercekig kime­resztett szemmel bámuljuk a sötétséget, amikor végre hozzászokik a szemünk a fél­homályhoz, látjuk, hogy oda­bent is dolgoznak. — Én már megszoktam a sötétet, jól látom, mit csiná­lok, szól le egy árny a va­koló állványról. A lépcsőházban, a szobák­ban, a konyhákban minde­nütt rengeteg a por. — Mennyi por gyűlik össze az építkezésen? — Egy-egy ötszintes épü­letből 11—12 köbméternyi, vé­sésből és vakolásból szárma­zó port hordunk ki — mond­ja a művezető, majd egy ug­rással az ablaknál terem. Kí­vülről ködszínű porfüggöny zárja el a kilátást. — Tóth bácsi, hányszor mondjam magának, hogy lo­csolja meg a port mielőtt le­dobja. — Dohogva jön vissza: Ha egy kicsit fúj a szél, amúgyis felkapja és hordja a port az új lakásokba, minek még mesterségesen is porolni. Nem beszélve arról, hogy akik a földszinten és az első eme­leten dolgoznak, belélegzik az apró szemcséket. Alig fél órája beszélgetünk, de már vagy öten jöttek. Egy csőszerelő: Pista bácsi, elvihe­tem a kerékpárt? Megyek a Stembe. (Az alsó-parkba, ahol alagútzsalus építkezés folyik). Egy segédmunkás: Pis­ta bácsi megjöttek az ablakok! Hová tegyük? Ezek után fel sem tűnik, hogy ördög Lajos gépkezelő, aki hasonló korú, vagy idősebb a művezetőnél, szintén bácsizza. Szemlénket a felberregő csengő szakítja félbe, itt az ebéd. Délután Pontban tizenkét órakor az emberek egy része abbahagy­ja a munkát. Az első csoport ebédelni indul. A toronydaru: amely eddig szorgalmasan emelgette a betonnal telt tar­tályt a tetőre, mozdulatlan­ságba merevedik. Kezelője, Pásztor István reggel óta most érez először talajt a lába alatt. Eddig 27 méter magasan ült á parányi fülkében, s körülbelül 45—50 emelést végzett. Az épületben csak fél lét­szám dolgozik, de nem lazíta­nak. Á hűvös falak között nem pillédnek el az emberek. Annál inkább a tűző napon dolgozó habarcskeverők, ál­mi nagy veszedelmet hárított el. Ha ő nincs, most mi sem vagyunk. Utána lábam elé te­lepedik mély szusszanással, és laposan sunyi pillantása a ha­tást lesi arcomon. Ha megdi­csérem, ravaszul csóválja a farkát, és befelé azon nevet­gél, milyen könnyű az embe­reket lóvá tenni. / De az is lehet, tisztában van azzal, hogy én belelátok, hogy mindketten csak úgy te­szünk, mintha komolyan csi­nálnánk a játékot. Szeretnék vele e tárgyban eszmecserét folytatni, de fájdalom, beszél­ni nem tud. Néha pedig úgy mozgatja a száját, de a moz­gás nem válik szavakká. — Szólalj már meg! — kiál­tok rá, amint két lábon áll előttem, és értelmes pillantá­sokat vet rám. — Beszélj már, és mondd el végre, mi a véleményed az életről. Egy pillanatig a némák szo­morúságával néz ram, nyö- szördül is valamit, de nem le­het érteni. Aztán, mintha megtalálná a szemléltető meg­oldást, orrával egy kavics fe­lé bök. Szinte mondja: ez az élet, édes kis gazdim,' csak já­ték. Talán igaza is van: a sors elhajít egy darab kavicsot, és visszahozza az ember. Az ö játékában csupán a szereplők mások. Az ő játékában az ember a sors‘ Dénes Géza landóan noszogatni kell őket: intenzívebben adagolják az anyagot. Amikor a második csoport is megebédelt, ismét teljes a létszám. Folytatjuk megkez­dett körsétánkat a művezető­vel. Az udvar felől éppen egy bejárati ajtót állítanak be a kőművesek: Béli István és Kapuszta János. — Készen lesznek még ma? — Bőven. Még* egy belső kétszárnyas üvegezett vasaj­tó keretét is felszereljük. Közben megtudom, hogy az agráregyetem hallgatói közül is dolgoztak itt, két hetet töl­töttek az építkezésen szovjet, bolgár és lengyel egyetemis­ták társaságában. A művezető elégedetten beszél szorgal­mukról, munkájukról. — Most pedig, hogy lássa, milyenek lesznek az A—6-os épület lakásai, ha elkészülnek, megmutatom a napokban át­adott házunkat. Szinte felüdülést jelent a bokáig érő porból belépni a ragyogóan kitakarított új épü­letbe. Az egész ház vakítóan világos, a lépcsőházat kétol- dalról üvegfal zárja. A laká­sokba lépve, először a muta­tós, pasztellszínű kaputelefo­nokon akad meg a tekintet. A tágas, világos szobák egyikét vörös, a másikát mohazöld szőnyegpadló borítja. Hogy mennyire kényelmesek ezek az otthonok, annak bizonyítá­sára álljon itt két adat: az óbudai lakótelepen egy há- romszoba-összkomforto's lakás alapterülete 68,5 négyzetmé­ter, ugyanez Gödöllőn, a Ka­zinczy utcai lakótelepen 82 négyzetméter. A szobákban olajkályhák, a konyhában vil­lanytűzhely, beépített szek­rény és mosogató. Egyszóval teljes kényelem. — Hát ilyenek lesznek a lakások az A—6-osban is szep­tember végére. Szervezés — Nehéz lehet ennyi em­ber munkáját összehangolni. — Bizony, tizenegy szakma összehangolása nem mindig akadálymentes. Vannak itt mélyépítők, szerkezetállítók, asztalosok stb., stb. A szeren­csém, hogy a társaság zöme, körülbelül 70-en már kezdet­től itt dolgoznak. Mindenkit jól ismerek, ami nem mellé­kes a munkafegyelem szem­pontjából. És valóban. A brigádvezető szava parancs, pedig nem pa­rancsolgat. Egyszerű, közvet­len szavakkal, néha tréfálkoz­va mondja, mit hogyan csinál­janak, s mikorra legyenek ké­szen. Az öltöző ajtaja tárva-nyitva. Évek óta nem tűnt el semmi. Czibor Valéria MA NYÍLIK Rómji kori étterem Hazánk egyik legjelentősebb római kori ásatásának, a gor- siumi feltárásoknak a szom­szédságában, az M—7-es autó­út mellett a Gorsium ÁFÉSZ római kori éttermet épített. Az új vendéglátóipari létesítmény különleges feladatra vállalko: zott: vendégeinek régi római ínyencfalatokat, ételkülönle­gességeket tálal. Az ÁFÉSZ vezetőinek kérésére a Vendég­látóipari Főiskola hallgatói több tucat római kori, kétezer éves étel receptjét kutatták fel. Az ügyes szakácsok a hajdan használt fűszereket is alkal­mazva — egy kissé a mai em­ber szájízéhez igazítva — elké­szítik* a hajdani laktomákat. A különleges étterem ma, augusztus 24-én nyílik. Ét­lapján többek között tar- paeai báránysült, töltött fá­cán, Commodus Antonius mód­ra, narancsos tojáslepény, s még számos ínyencfalat sze­repel. Építőipari gépek eladók 'SSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS*. — betonkeverők — vibrátorok — szállítószalagok — géplapátok — gyorsfelvonók — kotrógépek — úthengerek — dózerek — autódaru stb. Cím: VEGYÉPSZEB ÉPÍTÉSI IGAZGATÓSÁG Gépészeti Osztály > Budapest I., Iskola u. 13. Ügyintéző: Soltész Béla, telefonja: 360-337. Az inOOAGÉPTECHIMIKA VÁLLALAT a megrendelő kívánságára moJl azonnal vállalja Hunor 157—158-as és ETR 220-as 'típusú ét elektronikus asztali számológépek, Cellatron R 44-es típusú elektromos automata számológépek, valamint BC 201/A típusú, 47 centiméteres kocsiméretű szeáöírógépek szállítását Budapest V., Bécsi utca 8-10. Telefon: 182-980. Telex: 22-4381. ' Levélcím: 1369 Budapest, pf. 314.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom