Pest Megyi Hírlap, 1973. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-24 / 197. szám

1973. AUGUSZTUS 24.. PÉNTEK PEST MEG YF.t K^CirSap Az elnyűh e te t Kis termetű, vékony pénzű ember Katona András, akit legszívesebben — ha nem volna ezernyi jó okom irtóz­ni a nagy szavaktól — a párt katonájának .neveznék. Öma- ga szerényen így fogalmaz: — Tulajdonképpen akkor­tól számítom magamat em­bernek, amikor a párt tagja lettem: 1945-től. Ami előtte volt, arra emlékezni sem ér­demes. Mégis megteszi, a kedve­mért. Pedig, a hangjából ki­csendülő monoton egyked­vűség nagy-nagy belső izgal­mat sejtet. „Nem is hiszi” — Abban az esztendőben születtem, amikor fellobbant az első nagy világégés: tizen­négyben. Kilencgyermekes jászladányi kubikos legidő- sebb fiaként. Apám rokkan­tán tért meg a háborúból, s attól kezdve hol kapott mun­kát, hol nem. Anyám a szom­szédoknál vállalt mosást, nap­számos munkát, hogy petömje az éhes szájakat. Tízéves koromban nagy szerencse ért: mint hadirok­kant gyerekét, felvettek a vá­ci Piarista Gimnáziumba, s a hozzá tartozó intézetbe. Egy évet töltöttem ott, mi taga­dás, szerény eredménnyel. Apám mindig azt mondogatta nekünk, „majd jön még olyan világ, amikor az urak szívesen ruhát cserélnének a szegény­emberrel” ... Hát én nem akartam úr lenni. A második évre Székesfehérvárra akartak küldeni, ipari iskolába. Nem vállaltam, inkább hazamen­tem. Tizenegy éves voltam, vézna, fejletlen gyerek. Éppen libapásztornak való: fürge,és kis étkű. Egy tanyasi gazdá­hoz szegődtettek el a szü­leim, máig se’ tudom, meny­nyiért. Én 1945-ig sosem lát­tam a béremet. Előbb anyá- mék kapták kézhez, később az első f eleségem ... ... Nehéz sora volt akkori­ban a cselédgyereknek: se va­sárnapja, se ünnepe. Vasárna­ponként egy óra „kimenőt” kaptam a gazdától, hogy haza- mehesseik mosakodni, tisztát váltani. Később sem lett jobb sorom, a mesternél; huszon­hétben kifutó lettem egy olyan bádogos kisiparosnál, akinek üzlete is volt: zománc- és bá­dogedényt, élelmiszert, tüzelőt árult. Meg vásározni járt, olyankor éjjel 1 órakor kellett kelnem: két órakor indultunk a megrakott szekérrel. „Sima” napokon háromkor keltem. Mire a mester ébredt, már kitakarítottam a műhelyt meg az üzxetet,'elmosogattam a va­csoraedényt. Nappal dajkál­tam a két gyerekét, tüzelőt szállítottam haza a vevőiknek, fát vágtam, utcát söpörtem, amit kellett. Szakmát szeret­tem volna tanulni, de az inas­kodásért nem járt fizetség, otthon pedig' kellett a pénz... A legkisebb fiám most har­madéves autószerelő szak­munkástanuló. Nem szeret ta­nulni, inkább a galambjaival bíbelődi el az időt. Ha mon­dom neki, hogyan volt az én időmben, csak legyint: a sze­mén látom, nem is hiszi. „A kommunisták adják” Katona András, a csobánkai pártalapszervezet titkára most emeli fel először a hangját: ő, aki munka mellett, 53 éves fejjel érettségizett az Asztalos János Kertészeti Technikum esti tagozatán, egyszerűen nem érti: hogy’ lehet a köny­veket, a tanulást nem sze­retni ?: — A kifutó korszak öt és fél évig tartott. Akkor a helyi postához kerültem, kézbesí­tőnek. Apám időközben egy lóra tett szert, azzal hordtuk be a leveleket, csomagokat a vasútról a postára. Szortírozás után elindultam kézbesíteni. Gyalogszerrel persze, s mind­össze ketten voltunk postások a 15 ezer lakosú községben. A béremet most se láttam. Ha már-már leszakadt rólam a ruha, apámék vettek mási­kat — ennyi jutott a saját keresetemből. ... Negyvenben behívtak tényleges katonának, de a pos­ta három hónap után lesze­reltetett. Éppen akkoriban há­zasodtam, először. Kétéves volt az első gyerek, amikor — negyvennégy tavaszán — kivittek a frontra. Éppen csak kivagoníroztunk Ukrajnában, aztán futottunk visszafelé a Tiszáig, a szovjet , csapatok elől. Ceglédnél azt mondta a hadnagyom, akinek csicská- sa voltam,, hogy most pedig „elveszítjük a csapattestün­ket”. Hatvanig jöttünk együtt, aztán elváltunk: ki-ki hazafe­le vette az irányt. November elején érkeztem Jászladányba, két-három nappal a felszaba­dító csapatok előtt. A község hadszíntér lett, ki kellett ürí­teni. Bennünket tanyasi ro­konok fogadtak be: megosztot­ták velünk a szegénységet. — Negyvenötben kezdődött az én igazi életem. Addig csa­ládostul a szüleimnél lak­tunk; a kamrában. Az első fiam jóformán a dagasztó tek- nőben nőtt fel. az is csak félig az ágy alá tolva fért el. Mikor a tanyáról vissza­mentünk Jászladányba, híre jött, hogy Csobánkán házat, földet kaphatnak a nincste­lenek. Velünk együtt húsz család kerekedett fel, hogy új életet kezdjen. A vagonban, ahogy jött velünk a vonat, idegenek szálltak fel közénk, s ugyancsak agitáltak, hogy lépjünk be a kisgazda pártba. Nekünk otthon azt mondták, a házat, földet a kommunis­ták adják a szegényeknek. Akkor pedig a kommunisták pártjában a helyünk — mond­ták a telepesek. Alighogy Cso- bánkára értünk, meg is ala­kítottuk a kommunista párt helyi szervezetét. Én is veze­tőségi tag lettem. „Magunkra maradtunk” Nyolc holdat kapott Katona András, valóságos birtok an­nak, akinek soha sem volt semmije. Mégis elsők között jelentkezett megalakítani a közöst, amikor megkezdődött az I-es típusú termelőszövet­kezeti csoportok szervezése. Egy évvel később — 1948-ban — átalakultak III-as típusú termelőszövetkezetté. Azt hit­te, innen megy majd nyug­díjba, ha eljön az ideje, ám a pártnak másutt volt rá szük­sége. DÉFOSZ-tanfolyamra, pártiskolára küldték, majd a megyei mezőgazdasági igaz­gatóság növénytermesztési előadójának, Gödöllőre. Űjabb iskola, s a jászszentandrási gépállomásra került, párttit- kámak és a vezető politikai helyettesének. — A család Csobánkán volt, én a Jászságban, jó, ha egy­szer hazajutottam egy hónap­ban. Ez éppen elég volt ah­hoz, hogy a házasságom tönk­remenjen. Mire közelebb he­lyeztek, Szentendrére, ma­gunkra maradtunk a két fiammal:. a kislányt á felesé­gem vitte magával. Négy évig nevelte egyedül a fiait Katona András, mi­előtt újból megnősült. Köz­ben ismét nehezebbre fordult a sorsa. — Hiába akartam éh vala­mi szakmát tanulni, tettem is felvételi vizsgát a zsámbéiki Mezőgazdasági Akadémiára, valami mindig közbejött így aztán hiába volt annyiféle politikai iskolám, tanfolyami végzettségem, amikor 1955 áprilisában megkezdődött a racionalizálás, elsőnek »azo­kat küldték el a Szentendrei Járási Tanács mezőgazdasági osztályáról, akiknek nem volt szakképzettségük. így kerül­tem a Pomázi Posztógyárba fizikai munkásnak, tizenegy esztendőre. Két fiú az új há­zasságból, kettő az előzőből — s mindehhez 1350 forint át­lagkereset, sejtheti, hogy nem éltünk könnyen. Mellékállás­ra nem is gondolhattam, hi­szen közben párttitkámak vá­lasztottak a községben. En- nek most már 18 esztendeje. Egyik régi járási titkárunk úgy emleget, ha találkozunk néha: „az elnyűhetetlen párt­titkár”. Hej, pedig dehogy vagyok én elnyűhetetlen! Há­rom esztendeje már olyan rosszul voltam, hogy azt hit­tem, korengedéllyel kell nyug­díjba mennem. — ötvenhatban persze, en­gem Is zaklattak, fenyegettek a fegyveresek, házkutatást rendeztek, a kert alatt lestek rám esténként — aztán mégis itt vagyok. Ügy voltam vele: én nem bujkálok senki elől, engem vigyenek, a családo­mat hagyják békében, ötven- hétben csaknem egyszerre alakítottuk meg a -pártszerve­zetet és a munkásőrséget. Két évig én is szolgáltam, az­tán leszereltek. A gyerekkori munka, meg a nélkülözés nem .tett jót: sosem lett belőlem valami dalia, aztán a munka, a tanulás, a párttitkári teen­dők, meg a munkásőrség sok volt együtt. „Most lenne jó...” Még posztógyári munkás­ként kezdte el a kertészeti technikumot, s már mint a Pilishegyvidéki ÁFÉSZ áru­forgalmi előadója fejezte be. ötvenhárom éves korában tel­jesült hát a gyerekkori vágy: szakmát kapott a kezébe. Meg két piros dobozkát: egyiket a Munka Érdeméremmel, a má­sikat a Felszabadulási Em­lékéremmel. — Az én életem negyvenöt­ben kezdődött. Kár, hogy nem a szó szoros értelmében: most lenne jó huszonnyolc évesnek lenni! Búcsúzunk. Valamit letöröl a motorkerékpár benzintank­járól, berúgja az indítót, fel­ül a nyeregbe, és visszaint. Utána nézek. Az apja húsz évig gürcölt egy lóért. A fiai­nak bizonyára majd autóra is telik ... Nyíri Éva Tervezés, bővítés, felújítás Új kollégiumok, tantermek, korszerűbb feltételek Pest megyében a legjobb akarattal sem nevezhető meg­felelőnek az oktatás tárgyi ellátottsága. Annak ellenére, hogy a megyei tanács — a megyei pártbizottság útmuta­tása nyomán — immár több esztendeje hathatós -erőfeszí­téseket tesz a helyzet javítá­sára, 1 még mindig sok a szük- ségtanlerem, kevés a kollégiu­mi hely a meglévő intézmé­nyekben szerény az oktatást szolgáló eszköztár, de sűrűn maga a berendezés is. Tavaly eredetileg tizen" négy általános iskolai tan­terem fölépítése szerepelt a tervekben, ezzel szem­ben a tényleges eredmény huszonnégy volt, ami nem csekély túlteljesí­tés. Vannak olyan építkezé­sek, amelyek 1972-ben kez­dődtek, s idén remélhetően átadásra kerülnek, ugyancsak az iskolák korszerűsítését se­gítve. Ezek sorába tartozik egyebek között Dunakeszi nagyközség nyolc tantermes, könnyűszerkezetes iskolája, Százhalombatta városban ti­zenkét tanterem, s végül is összesen — számítások sze­rint — 31 új osztályteremmel gyarapodik a megye oktatási hálózata. Az engedmény: 106 millió Több tüzelő- és építőanyag Az odSzág tüzelő- és építő­anyag-kereskedelmi vállala­tainak igazgatói csütörtökön a Belkereskedelmi Miniszté­riumban értekezleten beszél­ték meg az áruellátás helyze­tét, eddigi eredményeit és a második félév várható forgal­mát. Dr. Gazda Tamás főosztály- vezető az első félévi munkát értékelve megállapította, hogy a tüzelőanyag-ellátást a nyu­godt piaci helyzeí jellemezte. Az idén másodszor is meg­rendezték a tüzelőanyag-ke­reskedelem engedményes ér­tékesítő akcióját, amely igen kedvező eredménnyel járt. A tavalyi hasonló akcióban 51 ezer vagon, az idén 90 ezer vagon hazad szenet és briket­tet adtak el. Ennek sorén a lakosságnak nyújtott enged­mény a múlt évben 60 mil­lió, idén 106 millió forint volt. Az építőanyagok forgalmá­ról elmondotta, hogy az el­múlt időszakban örvendete­sen javult az évek óta hiány­cikknek számító cement, fa­lazóanyag, parketta, kavics stb. kínálata. Az id^n a magán­erőből tervezett 48—49 000 lakás helyett 50—51 ezer lakás építése várható. < Az értekezleten dr. Sághy Vilmos, a belkereskedelmi mi- niszter első helyettese egye­bek között hangsúlyozta, hogy a tüzelő- és építőanyag-ke­reskedelemnek valamennyi feladata közül a lakossági el­látás állandó javítását kell a legfontosabbnak tekintenie. Fontos a vállalatok törekvé­se a gazdasági erdeményes- ségre, ez azonban nem szorít­hatja háttérbe egy pillanatra sem a lakosság' ellátásának érdekeit. Próbagyártás Pásztón Elkészült a Váci Kötöttáru- gyár pásztói (Nógrád megyei) új üzeme. A harmincnyolcmil­liós beruházásból, amelynek költségeihez — iparfejlesztési alapja terhére — a Nógrád megyei tanács is hozzájárult, egy három és fél ezer négy­zetméter alapterületű gyártó- csarnok, ezenkívül szociális és más kiszolgáló létesítmények épültek. Az új kötöttáruüzem 450 dolgozót tud foglalkoztatni és évente csaknem 160 millió forint értékű ruházati cikket állít elő. Korszerű kötőgépek­kel, szabászat! berendezésekkel és varrógépsolbkkal végzik a munkát. A most hétfőn meg­kezdődött próbagyártás során egyelőre csak melegítőket ké­szítenek, ötféle színben — te­hát a betanulás folyik az új gyáregységben. A Váci Kötött­árugyárnak Kazár, Jászapáti után ez a harmadik külső ter­melőüzeme. Koppány György felvétele Folyamatosan dolgoznak több olyan oktatási létesít­ményen is, amelyek befejezé­sének határideje a jövő év. Ezek sorában található a Cegléd városban 168 gyermek­nek otthont adó kollégium, valamint a hasonló váci épít­kezés, amely 255 ifjúnak nyújt majd fedelet. Gödön pénz­hiány gátolja az általános is­kola építésének meggyorsítá­sát, Aszódon viszont most kezdik a nyolc szakközépisko­lai politechnikai műhelyterem kivitelezését. A könnyűszerke­zetes program — amely lé­nyegében még mindig kibon­takozásának szakaszában van, s aligha jutott el teljesítőké­pessége csúcsára — Dunake­szit és Gödöllőt nyolc-nyolc, míg Fótot három tanteremmel gyarapítja. Az új létesítmények emelé­se mellett — ami elengedhe­tetlen a sokasodó feladatok megoldásához — természete­sen szükség van arra is, hogy a meglévő intézmények a le­hetőségekhez mértan korsze­rűsödjenek. Az erre kiterjedő figyelmet igazolja, hogy legutóbb, a költségvetési pénzmaradvány terhére, hárommillió forintot biz­tosítottak oktatási és mű- , velődésügyi intézmények felszerelésére. Más tekintetben is mód nyft e forrásból a tervezetten túli feladatok elvégzésére, így több más mellett éppen tervezések­re. Készülnek például a tervek a volt aszódi tanácsháza kol­légiummá való átalakítására, s e feladatot százezer forint fe­dezi. Ennél nagyobb summát, 187 000 forintot igényel az egyik volt túrái kastély átala­kításának megtervezése, itt ugyanis később gyógypedagó­giai intézetet kívánnak létre­hozni. Negyedmillióba kerül­nek azok a felújítási munkák, amelyeket a csobánkai gyógy­pedagógiai nevelőotthonban végeznek el, a vácdukai neve­lőotthon ugyancsak felújításra 350 000 forintot vehet igénybe. Vácott, a Siketek Taninté­zetének szakmunkásképző is­koláját tatarozzák, s erre a célra 380 000 forintot terem­tettek elő terven felül, s eb­ből az összegből fedezik a központi fűtés tervezésének költségeit is. A ceglédi járás nagyközségében, Ahányban, a testnevelés kapott gyors tá­mogatást, itt ugyanis félmillió forint szolgálja a tornaterem modernizálását. A fölsorolt példák igazol­ják, hogy — sajnos — sű­rűn van szükség égető feladatok későbbre ha­lasztására, s csak esetleges megtakarítá­sokból kerül pénz egy részük gyors megoldására. Érthető és indokolt tehát, hogy a megye — amint az parlamenti inter­pelláció témája is volt — az ötödik ötéves terv időszaká­ban fokozottan számíthasson a központi források ilyen irá­nyú segítségére. Tízmillióért tankönyv Kilencvennyolcezer diák részére vásárolnak Jó tíz nap múlva a tanter­mek ismét benépesednek; Pest megyében 98 ezer általános és középiskolás diák foglalja el a helyét. A tanévkezdésre már készülődnek a gyerekek és a szülők-is. Körkérdést intéztünk a ke­reskedelmi vállalatokhoz és más illetékesekhez, hogy sa­ját területükön mit tettek a zavartalan taneszközellátásért, öröm vagy bosszúság forrá­sa-e a mostani s még inkább a tanév eleji bevásárlás. Az adatokat összegezve azt mondhatjuk: általában felké­szülésük biztató. A Pest me­gyei Tanács kereskedelmi osz­tálya főelőadójának vélemé­nye szerint megfelelő válasz­tékkal, hiánycikkmentesen in­dulhat a tanév. Mint a napokban írtuk, az állami és szövetkezeti üzletek­ben mintegy 18 ezer darab is­kolaköpeny vár gazdára, és rendben folyik az után- szállítás. A műszálas, a rögzített árú és más köpenyekből méreten­ként nagy a választék. Évekkel ezelőtt rendszere­sen visszatérő panasz volt, hogy kevés a tornacipő, sőt a tornatrikó is hiányzott. Nos, a tomacipőhiány lényegében megszűnt. A Pest megyei Ru­házati Kiskereskedelmi Válla­lat mér augusztus elején 24 ezer pár tornacipőt küldött szét a boltokba. Gyermekmé- rettől a felnőttig teljes a szor­timent. Az iskolákban az új rend­tartás értelmében csak a szü­lői munkaközösséggel együtt határozhatják el az egységes tomaöltözék használatát. Ha a városokban-községekben en­nek nyomán valamelyik cikk­ből hirtelen megnő a keres­let, az iskolák tájékoztatása után a ruházati boltok napo­kon belül gondoskodnak az utánpótlásról. Az iskolai felszerelés egyik leglényegesebbike az iskola­táska. Miként tavaly, az idén is nagyobb a kínálat, mint a kereslet. Az eladásra kerülő táskák számát nem is lehet megálla­pítani, mert nemcsak az ipar­cikk- és ruházati boltok, ha­nem az ÁBC-áruházak, a ve­gyescikküzletek és a ktsz-ek is árusítják. S mit tesznek a diákok a táskába? Csupán a Pest me­gyei Iparcikk Kiskereskedel­mi Vállalat 17 vegyes- és 8 szakboltjában a tavalyi 15 millió forintot érő árukészlet­tel szemben 18 milliós raktár várja a vevőket. Az üzletek július 15-e után megkezdték — a helyi isko­lákkal történt megállapodás után — az osztályok igényei­nek megfelelően összeállított egységcsomagok árusítását. Hogy az elővásárláshoz ked­vet csináljanak — s ezzel a szeptember eleji tolongást el­kerüljék — az előre vásárolt füzetekhez sok helyütt tom­bolajegyet mellékeltek, s a jutalomsorsoláson értékes ajándékokat húznak ki. A toll­tartók, törlőgumik, körzők mennyiseié elegendő, olcsóbb- drágább áron, többféle minő­ségben kaphatók. Olcsó diáktöltőtollból le­hetne több, viszont vonal­zó és más kisegítő eszköz van elég. Egy időben hiába kerestek rajzlapot a tanulók, főleg a községekben. Az idén, ame­lyik boltvezető rendelt belő­le, időben megkapta a teljes mennyiséget, akárcsak a szí­nes füzetborító papírt és a címkéket. A Könyvértékesítő Vállalat tankönyvosztályáról — az augusztus 23-i állapot szerint — 350 Pest megyei általános iskola részére 1 millió 100 ezer darab könyvet szállítot­tak. Csak a VI-os olvasó­könyvnél mutatkozik némi le­maradás, valamint az V-esek egyik gyakorlati füzeténél. Az általános iskolai könyvet csak az iskolákban lehet megven­ni. A 35 középiskola, kisegí­tő és szakmunkásképző iskola könyvigénye félmillió darab volt. Közülük csak a gimná­zium III. osztálya fizika­könyvével késik a nyom­da, de ezt is, akárcsak az általá­nos iskolások jelzett könyveit, szeptember 3-ig az’ iskolák, il­letőleg az árusító üzletek megkapják. A középiskolai tankönyveket jobbára szintén az iskolában adják, de ezeket már lehet boltban is vásárol­ni. K. M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom