Pest Megyi Hírlap, 1973. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-23 / 196. szám
1973 AUGUSZTUS 23.. CSÜTÖRTÖK 7 Vajon miért? Péteri községben működött az Üllő és Vidéke ÁFÉSZ-nek egy, vidéki viszonylatban modern, önkiszolgáló rendszerű boltja. Sajnos, nemrégiben, teljesen érthetetlenül, átalakult egy korszerűtlen, pultos rendszerű zsúfolt bolttá. Míg korábban az üzlet napi forgalma tízezer forint volt, jelenleg alig éri el az ötezret. És ami már nem a pultrendszer hibája: a friss kenyér hiánycikk lett. Krausz Ferenc Gyömrő Virágos utcák Szadán, a Kossuth Lajos utcában az itt lakók tanácstagjukkal együtt mintegy hatszáz méteren rendbehozták a gyalogjárót és kivágták az út mentén a gazt. A szadaiak rendszeretetét bizonyítja, hogy a község egyik legfontosabb útja, a Dózsa György út színes virágaival hívja fel az arra jó-' rók figyelmét. Hasonló rend van a szomszédos Veresegyházon is. Mind a két községben a főútvonalon ízléses buszvárakozót építettek a helyi tanácsok. Az utasok most már védve vanak az időjárás szeszélyeitől. Csiba József ( Gödöllő Segítettek az úttörök Ezúton szeretnék köszönetét mondani az érdligeti általános iskola diákjainak, elsősorban Kiss Sándor 6. b., Kiss János 8. b., Puskás Mária 7. b. és Giron Irén 6. c. osztályos úttörőknek, szüleiknek és nevelőiknek azért a társadalmi munZt®SBt$9S> ■kodás! A Budapesti Kőolajipari Gépgyár AZONNALI BELÉPÉSRE KERES központi telephelyére, továbbá műszer- és technológiai szerelési munkahelyekre (Algyő, Százhalombatta) külszolgálatos munkakörbe: LAKATOS, VÍZVEZETÉK-SZERELŐ, BÁDOGOS, ESZTERGÁLYOS, KOVÁCS, LEMEZLAKATOS, ÍV- ÉS LÁNGHEGESZTŐ, MOTORSZERELŐ, CSŐSZERELŐ, KAZÁNFŰTŐ SZAKMUNKÁSOKAT, továbbá ÖLTÖZŐŐRÖKET, ŐRÖKET ÉS FÉRFI SEGÉDMUNKÁSOKAT. Vidéken minden szombat szabad. Jó kereseti lehetőség. Munkásszállás, üzemi konyha van. A munkásszállás vidéken ingyenes, a központban havi 75 Ft-ot kell fizetni. Felvétel esetén az útiköltséget megtérítjük. Próbaidő alatti kilépés esetén az útiköltséget visszavonjuk. Segédmunkások részére hegesztőképzés. JELENTKEZÉS a vállalat munkaügyi osztályán: BUDAPEST XVIII., GYÖMRŐI OT 79/83. VAGY A VIDÉKI MUNKAHELYEK VEZETŐINÉL. káért, amit lakásomban végeztek. Egyedül élő, rokkant beteg vagyok, s így különösen jólesett a segítség. Ádám László Érd Kisiparos tervek A kisiparosok féléves taggyűlésén olyan határozat született, hogy „kisgyűléseken” ismertetik a soron következő feladatokat, tennivalókat. Ezeket a gyűléseket meg is tartották itt, Budakeszin és a környező hét községben. Ezzel kapcsolatban néhány érdekességről szeretnék beszámolni. Spák József pátyi faluösszekötő kisiparos felhívással fordult társaihoz, hogy jelentkezzenek az ősszel kezdődő politikai oktatásra. A gyűlésen többen fel is iratkoztak. A Zsámbékon összegyűlt kisiparosok Zombo- ri Dezső javaslatára együtt elmentek, és megnézték a község nevezetességei közül a ma már országos hírű lámpagyűjteményt. A nagykovácsi kisiparosok pedig ígéretet tettek, hogy rendszeresen ellenőrzik a kontárokat. A budakeszi gyűlés egyik jelszava volt: „Aki vért ad, életet ment.” A gyűlés után sokan jelentkeztek véradásra. Padányi Lajos Budakeszi Szerkesztői üzenetek K. S.-né, Dunakeszi: Panaszát orvosoltuk. A problémával és a megoldás módjával részletesen Jövő heti Postabontásunkban foglalkozunk. K. L., Pilis vörösvár: Köszönjük kedves sorait és az információt. Pécel—Isaszeg ÁFÉSZ: A budapesti kirándulásról szóló beszámolót, sajnos, már későn kaptuk meg. V. M., Albertirsa: Kérjük, írja meg részletesen: miképp vágták el a kisparceliás földeket a főúttól? A. K., Budapest: Levelét továbbítottuk az Esti Hírlap szerkesztőségéhez. J. P., Ocsa: Kérdésére válaszolva közöljük, hogy elméletileg kaphatnak kölcsönt, de az OTP mint hitelező dönti el: biztosítva látja-e a pénz visszafizetését. miszerint az aszódi gondozóban nem volt kartonja, téves. A valóság az, hogy egy éven belüli felvétele nem volt a gondozóban, amely így nem tudott leletet kiadni. Ezért átvilágításra küldték. Szűrő- vizsgálati céllal átvilágítást az előírásoknak megfelelően sem az aszódi, sem pedig a gödöllői tüdőbeteggondozóban nem végzünk, sugárvédelmi okokból. Hogy egészség- ügyi könyvéhez mellkasrönt- gen-leletet adhassunk, a területünkön működő ernyő- fényképszűrő-állomáshoz irányították, ahol elkészült az ernyőfénykép — 5 éves kihagyás után. Tehát nem az ügyintézés volt bonyolult, hanem az olvasó mulasztotta el törvényben előírt kötelességét, és követett el büntethető szabálysértést.” Az életet adó víz A Pest megyei Hírlap július 29-i számában Békés István cikket írt Mende községről a Pest megyei barangolások című rovatban. Az író községünk keletkezésével, múltjával és jelenének néhány jellemzőjével foglalkozott. Én községünk jelenének egyik fontos problémáját szeretném nyilvánosságra hozni. Ez pedig Mende lakóinak egészségügyi ellátottsága. Bár a község lakóinak száma — amint az említett cikkből is kitűnik — körülbelül 3800 fő, körzeti orvosi rendelőnk csak egy van, gyógyszer- tárunk pedig nincs. Egyetlen orvosi rendelőnk várószobája még nyári időben is zsúfolt: sok a beteg; Fokozottan fennáll ez télen, influenzajárvány és meghűlésből eredő egyéb betegségek idején. Így sok esetben három-négy órát is kell várakozni, mire orvos élé kerül a beteg. Ehhez még számítsuk hozzá azt az időt, amíg a rendelőbe érnek az emberek. Akadnak a községnél^ az orvosi rendelőtől olyan távol eső részei, mint például a Kásavölgy, Pusztaszentiván-régitelep és -újtelep, ahonnan félórás, sőt háromnegyed órás gyalogutat kell a betegnek megtennie az orvosi rendelőig. Sok táppénzes betegnek hetente kétszer is: gyógyszert íratni és felülvizsgálatra jelentkezni. A járóbetegek — mivel hozzátartozóik dolgoznak — Gyömrőre vagy Sülysápra, sőt gyakran Budapestre utaznak gyógyszerért. Községünk tehát a megyében, de talán országos viszonylatban is egészségügyi ellátás szempontjából a leggyengébbek közé tartozik. Az ismertetett körülmények között nemcsak a beteg károsodik, hisz emiatt is hosszabb ideig fizeti a táppénzt az SZTK, és a betegség idejének hosszabbodása káros hatással van az üzemek termelésére is. Károsodik emiatt népgazdaságunk, tehát károsodunk mi mindannyian. Dr. Harangi Erzsébet, a körzeti orvos naponta átlagosan 14—16 órát dolgozik. Vajon mikor tud két gyermekével foglalkozni (a kisebbik körülbelül 10 hónapos), mikor jut egy kis ideje szórakozásra, pihenésre? És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az egészségügyi dolgozóknál feltétlenül szükséges továbbképzéshez is szabad idejéből szakít időt. Meddig bírja ezt a túlterhelést az emberi szervezet? Azt hiszem, ez az oka annak, hogy Mondén az utóbbi években elég gyakran változtak a körzeti orvosok. A tanácsválasztás előtt néhány nappal az egyik jelölttől úgy hallottam, hogy tervbe vették egyebek közt egy második orvosi rendelő és a gyógyszertár építését. Erről már három éve szó van, csak éppen nincsenek meg a szükséges anyagiak. Erre a célra a men- dei Lenin Tsz felajánlott 100 ezer forint hozzájárulást azzal, hogy a második' félévben bocsátja a tanács rendelkezésére. Az egész község nevében köszönet érte a tsz-nek, ha teljesíti vállalását. És még valami: a község útjainak egy része esős, sáros időben gépkocsik részére szinte teljesen járhatatlan. Szükség esetén a mentőkocsi sem tudja a sürgősen elszállítandó beteg lakását megközelíteni. Orbán János Mende Azzal a kéréssel fordulok a szerkesztőséghez, legyen szíves hozzásegíteni ahhoz, hogy ivóvízhez jussunk. Érdparkváros- ban lakunk, a Sóskúti úton, ahol az ivóvíz létkérdés. Eddig az itt lakó öt család 150 méter távolságról hordta a vizet ivásra, mosásra. Most, hogy lefektették az utcai vízhálózat csöveit, még nehezebbé vált a vízhez jutni. Eddig ugyanis 35 méter mélyről húztuk a vizet. Igaz, most már nem kell húzni, „csupán” 300 méter távolságról egy nagy emelkedőn felhozni, ami az időseknek, betegeknek és a kisgyerekes családoknak (ahol közismerten nagy a vízfogyasztás) nem könnyű. Mi pontosan az M—7-es út tövénél lakunk, és naponta többször is megállnak kis és nagy járművek egy vödör vízért, mert a kocsikban felforr a víz. Kénytelenek vagyunk nekik adni, és ők nem is tudják, hogy itt a víz aranyat ér. Mi, ittlakók azt szeretnénk kérni, hogy mivel a kifolyó kutak messze vannak a Sóskúti úton és a Szendrődi úton is, a kutakat helyezzék át a két út elágazásához. Vajda Zsigmond Érdparkváros ★ Az Érdi Ivóvíz Társulat kérésünkre kivizsgálta a panaszt. Megállapították, hogy a három házból álló házcsoporttól körülbelül 120 méterre található két ejektoros közkút. Mivel a társulat ilyen rendszerű köz- kutak építésére alakult, melyek közt a távolság 300 méter, a csatlakozó vezetéket nem tudja megépíteni. Olvasónk viszont a társulat tanácsára úgy oldja meg a problémát, hogy lefektet körülbelül 70 méter háromnegyed colos csövet, mely házába vezeti be az életet jelentő vizet A feladó lakhelye: New Brunswick, USA Mit tesz a természet v Kezdjük egy örvendetes eredménnyel. A második félévben ugrásszerűen megnőtt a hozzánk érkező levelek száma, júliusban az első félév átlagos havi levélforgalmának csaknem kétszeresére. Külön öröm, hogy nemcsak a megyében lakók keresik fel levelükkel és gyakran személyesen is szerkesztőségünket, hanem budapestiek és az ország más tájain élők is. Sőt, a minap kaptunk egy olyan levelet is, melyet, bár Budapesten postáztak, mégis a feladó lakcíme: New Brunswick, USA. Íme a levél: „Szívesen lennék én is állandó levelezőjük, mert azt a tapasztala- tot sikerült az idén is szereznem, hogy mi, magyarok sokszor elhallgatjuk eredményeinket. Most, mielőtt elhagynám hazámat — a tengerentúlon élek, de hazám ma is ez — ezért ragadok tollat; úgy látom, hogy vannak eredmények, amik nem kérülnek a nagyközönség elé. Az alábbi is olyan. Júniusban többször kirándultam a Pilis hegységben. Ütitársam 17 éves középiskolás volt, mezőkövesdi, aki az egyik Pest megyei ipari gimnáziumba jár, ahol bennlakó. Hobbyja — akárcsak nekem — a természetvédelem, ez hozott össze bennünket. Barátom madarásztáborba készült. Tőle tudtajn meg, hogy a pilisi erdőgazdaság a természet- és madárvédelem iránt érdeklődő diákokat összehívja táborba, és több héten keresztül itt a hegységben kísérik figyelemmel a madártelepítést. Kérdeztem tőle; publikálták-e ezt országosan is? Válasza szerint; valószínűleg nem . . . Sokan talán nem is tudják, mennyire felfigyeltek ezekre a Balti-tenger mellékéről kiindult kezdeményezésekre világszerte. Több idegent vonzott a madárvédelem Lengyelországba és az NDK-ba. Külföldről szívesen jönnének bizonyára ide is a fiatalok, ha ennek a madárvédő tábornak nagyobb propagandát csinálnának. A fiú azt is említette, hogy az egyik váci iskolában rendszeresen készítették fel a táborra a diákokat, hetenként vetítettek nekik a madárvédelemről. Máshol is el kellene .., Ilyen lelkesedéssel még nem találkoztam, mint ennél a mezőkövesdi fiúnál (noteszomba írt neve; Nyitray Péter), és ő még szégyenkezett is, hogy mások még többet tudnak a madarakról, mint ő. Legyenek büszkék eredményeikre, más ország megirigyelné ezt. Állítsák például ezeket a felnőtteket és diákokat, akik önként vállalják a „kemény melót”, ahogy a srác mondta. Tanulja meg a magyarság nem elhallgatni eredményeit. A táborozok fogadják ezúton elismerésemet. Móczár Zoltán Kedves új levelezőnk! Köszönjük levelét. Jólesett, hogy itt-tartózkodása alatt szakított levélírásra is időt. Ami a pilisi kezdeményezést és lapunk „viszonyát” illeti, van erre az angolban egy kitűnő kifejezés: ive did our best. Azaz: ml minden tőlünk telhetőt megtettünk. Vagy legalábbis — úgy érezzük — sokat. Az elmúlt félévben a Postabontás rovatban többször helyt adtunk a madarászó fiatalokról szóló beszámolónak. Megírtuk egyebek közt, hogy külföldi tapasztalatszerzést kö- vetőleg milyen gondos' előkészítő munka nyomán szerveződtek meg a táborok, ahol gyűrűzéssel, fészekodúk telepítésével foglalkoznak a fiatalok, miközben gondosan figyelik, tanulmányozzák a madarak életét. Hazai és külföldi tapasztalatok egyaránt azt bizonyítják, hogy ezek a madárvédő fiatalok megtalálják a tanulmányaikhoz is a témát. A pilisi tanulók egyike madártani témát dolgozott fel az országos középiskolai tanulmányi versenyen, és az itt elért sikeres eredményével jutott be az egyetemre. Egy másik fiú pedig diplomamunkáját készítette a madarakról. Büszkék vagyunk tehát — és az ön levelének tanúsága szerint is joggal — a pilisi kezdeményezésre. Ám nem ez az egyetlen forma, mellyel védjük a természetet, segítjük azok útjait, akik gyönyörködni akarnak benne, megnyugvást, pihenést, kikapcsolódást akarnak találni. Egy másik levél például arról tudósít, hogy az OKISZ— KIOSZ szervezet testnevelési és sportosztályának tagjai, a Spartacus turistái az utakat járva túrájuk közben megállapították, hogy a jelzések sok helyütt hiányosak, kifakul tak, felújításra szorulnak. Ezért elhatározták, hogy munkatúrák keretében a nyáron ezek egy részét kijavítják, és ahol szükséges, átjelzéseket készítenek Ügy érezték, hogy a 25 éves ipari szövetkezeti mozgalom és a magyar turistamozgar lom 100 éves évfordulója alkalmából ez a legkevesebb, amivel tiszteletüket leróhatják. Nagybörzsöny kiinduló ponttal kezdték meg munkájukat. A vadregényes Keresztvölgyben tavasszal a patakon száraz 1 lábbal nem lehetett átkelni, így ezen az útszakaszon egy hidat ácsoltak össze. Magas vízálláskor is ezután már minden természetjáró símán átjuthat a másik partra. Útközben egy eléggé elrejtett, és az útról nehezen látható forrásra bukkanva, ehhez forrásjelzést készítettek. A Hollókő—Salgóvár—Vérbükk—Magyarhegy—Nagybörzsöny közötti piros sáv jelzésű úton számos jelzést festettek újra, és ahol szükséges volt, új jelzésekkel — 358-cal — egészítették ki a Salgóvár elragadó kilátást nyújtó ormára vezető jelzést. A jelzéssel párhuzamosan megtisztították a i utakat a magasra nőtt gaztól. Gyomnövényeket irtottak ki, bozótot, faágakat távolítottak el az utakról, ösvényekről, és minden olyan akadályt, amely gátolná, nehezítené a túrázók, kirándulók útjait. Mindez csupán ízelítő abból, mit tesznek a megyében és az országban a természet védelmében. Dalos Gábor Válaszol az illetékes Július 26-i Postabontásunkban közöltük Ujmor László aszódi olvasónk levelét, aki a gödöllői 110. sz. népbolt dolgozója. Arról panaszkodott, hogy a szükséges tüdőszűrésen hiába jelentkezett lakóhelyén, elutasították azzal, hogy 1968-ban volt utoljára, és nincs meg a kartonja. A munkahelye szerinti szűrő- állomáson pedig Vácszent- lászlóra küldték. „Mint bolti dolgozónak, bizonyos egészségügyi követelményeknek meg kell felelnem, ám nagyon csodálkozom, hogy ennek igazolására csak ily bonyolultan nyílik lehetőség” — fejeződött be a levél. Erre kaptunk választ dr. Várady Tamástól, a Gödöllői Városi Tanács Tüdőbeteggondozó Intézetének vezető főorvosától. „A levélírónk azon állítása, „Beteg" a betegellátás Mendén
