Pest Megyi Hírlap, 1973. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-16 / 191. szám

1973. AUGUSZTUS 16., CSÜTÖRTÖK na r MEGYEI '^fCiríiw Behajtani tilos Gödöllőn, az Agrártudomá­nyi Egyetem előtti útszakasz mindkét végén tábla jelzi, hogy behajtani tilos, mégis a gépjárművek úgy közleked­nek ott, mint valami főútvo­nalon. Jó lenne erélyesen fel­lépni ezek ellen a gépkocsive­zetők ellen,jakik semmibe vé­ve a KRESZ szabályait, fölös­legesen veszélyeztetik ember­társaik épségét. Kelemen János Gödöllő Ha kész, miért nem működik A téma a földön hever, csak le kell hajolni érte — sokszor hangoztatott, igaz mondás ez, mely szószerirnt értendő, ha az ember elmegy Aszódon a má­jus elseje tiszteletére átadott, reprezentatív külsejű új szol­gáltatóház előtt. Ugyanis az itt levő beton gyalogjáróit an­nak idején felszedték, és most, az építkezés után sem csinál­ták meg. Helyette az utat a 3­as számú főútvonal széléig ap­ró kavicsokkal szórták fel. Va­lahányszor elmegyek a szol- gáltatóház előtt, háromszoro­san bosszankodom: 1. a szandálom, papucsom telemegy apró kaviccsal; 2. az úttestet elfoglaló par­koló személygépkocsik között Közlekedünk? Közlekedünk! Két levél autóbuszvezetőkről és egy metrós javaslat Augusztus 6-án reggel 8 óra után néhány perccel fel­szálltam a Volán Vállalat egyik autóbuszára, amely Szi­gethalom (Csepel Autógyár) és Majosháza között közleke­dik. A majosházi tanácson akadt hivatalos ügyem, s mi­vel nem ismertem a helyet, megkértem az autóbusz veze­tőjét, hogy szóljon, mikor kell Ieszállnom. A busz vezetője a kellő időben felhívta fi­gyelmemet a leszállásra: Ma­josháza lakott területén ha­ladtunk ekkor, a temető kör­nyékén. Ott álltam a vezető mellett a busz első ajtajánál, és rémülten vettem észre, hogy egy kölyökkutya porosz- kál be az úttestre. A busztól körülbelül 15 méter választot­ta el. Nagyon lassan halad­tunk, mert nem messzire egy kereszteződés következett, ahol a busznak megállója is van. Az állat mit sem sejtve a rá leselkedő veszélyről, bak­tatott az úton. A busz veze­tője viszont nagyon jól látta az állatot, de nem azon igye­kezett, hogy kikerülje, hanem hogy elüsse! Sikerült. A kis kutya ottmaradt az KERESÜNK ROTAGÉPÍRÓNÖT, gépirónőt szedőirógépre (betanítjuk) linó-monószedőt; ofszet fényképészt, ofszet gépmestert; xeroxost; , férfi könyvkötőt és anyagmozgatót, valamint könyvelőt és adminisztrátort. Jelentkezés: a 428-143-as és a 220-601-es telefonon, I vagy levélben: Népművelési Prgpaganda Iroda 1442 Budapest 70. Pf. 86. országúton. Egy idős asszony, Bíró Jánosné kutyája volt. Nem kellett volna elpusztul­nia, ha a busz vezetője érez egy kis felelősséget egy neki mit sem vétő állat iránt. Dr. Orosz Katalin Budapest ★ Még július 11-én történt, de azóta sem hagy nyugton az eset, így végül úgy döntöt­tem, hogy a szerkesztőség tu­domására hozom a történte­ket: a Szolnokról 7 órakor in­duló autóbussszal mentem Ceglédre. Az egyik megálló­nál felszállt egy 80 év' körüli néni fehér bottal. Elhagyva a megállót, már legalább egy ki­lométert haladhattunk, amikor a világtalan asszony észrevet­te, hogy kistáskáját a megál­lóban hagyta a pádon. Meg­kérte a kalauznőt, hogy állja­nak meg: hadd mehessen visz- sza. Az autóbusz vezetője nem megállt — hanem vissza­tért a megállóhoz, a kalauznő leugrott a táskáért, felhozta, és átadta az idős asszonynak. Voltunk jó néhányan a bu­szon, sokan meghatódtunk, mert manapság annyi durva­sággal találkozunk, és, sajnos, kevés az ehhez hasonló em­berséges cselekedettel. Antal Jánosné Törtei ★ Nagyszerű a budapesti met­ró! Ezt valljuk mi, és ezt mondják róla a külföldről jött vendégek is. Olyan kis apró­ság fel sem tűnik, mint a hu­zat. Ezt csak mi vesszük ész­re, és bízunk abban, hogy az illetékesek majd csak kikísér­leteznek valami jó megoldást megszüntetésére. Van azonban még valami, aminek felszámolásához iga­zán nem kell pénz. Nagyon jó lenne, ha a metró fiataljai' a mikrofonba beszélve nem ha­darnának, nem rikácsolnának, nem sipítoznának, hanem szé­pen, érthetően és szabatosan beszélnének. így még a fül­nek is kedvesebb lesz az uta­zás! Padányi Lajos Budakeszi lavírozva (sokszor a 3-as szá­mú főútra kell kimenni) az autókat kerülgetve lehet csak túljutni ezen a gyalogútszaka- szon; 3. ez a két bosszúság eszem­be juttatja a lényeget, hogy mindezt miért?! Hisz a szol­gáltatóház azonkívül, hogy Aszód reprezentatív épülete, a lakosság szolgálatában semmit sem tesz! Felvetődik a kérdés: vajon mikor kezdd meg hiva- tottságának megfelelően a ki­szolgálást. Három hónapja ugyanis üresen áll, és a felso­rolt bosszúságokon kívül sem­mi célt sem szolgál. Berta Elekné Aszód A rejtvényfejtöké a szó Tizenhat éves kertésztanuló vagyok. Nem éppen gyakor­lott levélíró, de egyet elárul­hatok Önöknek: nagyon sze­retem rejtvényeiket. Igaz, hogy még gyereknek számí­tok, de néha a felnőtteknek készített rejtvényt is sikerrel megfejtem, a gyermekekét pedig mindig. A legtöbb rejt­vény érdekes és izgalmas. Ez­úton mondok köszönetét a Pest megyei Hírlapnak azért, hogy kielégíti a rejtvényfej- tők népes táborának igényét is. Bállá Mária Tököl ★ Aszódon a művelődési ház­ban néhány rejtvénykedvelő fiatal összefogásával rejtvény­klub alakul. Szeretnénk azon­ban nemcsak a község lakóit, hanem a szomszédos helysé­gekben ilyen iránt érdeklődő­ket is körünkben látni. Szeret­nénk kapcsolatba kerülni első­sorban Iklad, Domony, Bag és Kartal rejtvénybarátaival. Re­méljük, hogy mindnyájukkal találkozunk a közeljövőben az Aszódon alakult klubban. Koncz István Aszód Tóa/mási mozaik A főútvonal és a SZOT- gyermeküdülőbe vezető út ta­lálkozásánál van a helyi busz egyik megállója. Legtöbbször vei érkezik, csak vaktában hajt a főútvonalra, mert nem látni a váróteremtől, hogy a posta irányából jön-e autó. A várót nem lehetett beljebb építeni, mert közvetlen mö­götte árok húzódik. Mégis meg lehetne oldani a problémát, úgy, hogy a buszmegállót tíz méterrel arráb helyeznék, és vele a várót is, amely — mi­vel nem téglaépítmény —vi­szonylag könnyen mozdítható, így kellene megszüntetni a balesetveszélyt. Némi fárad­sággal és előrelátással ember­életek menthetők meg. ★ Tóalmáson kisegítő gyógy­szertár működik. Aki gyógyvi­zet akar kiváltani, az Nagy- kátára utazik. Még így is előbb jut patikaszerhez, mint­ha a helybeli gyógyszertár előtt várakozna. Egyik szom­bati napon történt, hogy a hi­vatalos nyitási időpont után fél órával érkezett meg Zsám- bokról a gyógyszerész. A fél­órás késésért egy szó elnézést sem kért, a várakozók pedig jámborul fogadták: valószínű­leg megszokták ezt a „pon­tosságot”. ★ A SZOT-gyermeküdülő szá­zados parkja teljes szépségé­ben pompázik, ám aki alapo­san szemügyre veszi, észreve­szi benne a lassú enyészet nyomait. Szakértők keze óv­hatná csak meg a 100 éves ősfákat. Két esztendeje ígé­retet kapott az üdülő, hogy védetté nyilvánítják a parkot, ám máig sem történt ez ügy­ben semmi. A park így las­san pusztul tovább. ★ A tóalmási strandon hét­köznap nincs élet, Jobbára ki sem nyit, ha csak a gyermek- üdülőből ide nem jönnek fü­rödni a fiúk és lányok. Hét­végeken azonban sokszor másfél ezer ember is megfor­dul itt, még a távoli közsé­gekből is elzarándokolnak a gyógyulást keresők. A víz ugyanis gyógyhatású. Ahogy kibuggyan a forrásból, olyan meleg, hogy csak hideggel ke­verve lehet a medencébe en­gedni. Sajnos, azonban nem lehet teljes a fürdőzők örö­me: a strand egy legelő köze­pén épült, és egy bokor vagy fa sincs a területén. A közeli tehenészetből sűrű rajokban jönnek ide bögölyök, és elle­pik a fürdőzőket. Hogy kor­szerű öltöző építésére nincs pénz, az még érthető, ám né­hány fa idetelepítése igazán nem kerülhet sokba. Talán társadalmi munka szervezé­sével is lehetne. Atányi H. László Budapest Télen is üzemei Nemrég tartották meg ter­melési tanácskozásaikat a Cement- és Mészművek váci gyárának dolgozói. Az érte­kezletet fokozott érdeklődés előzte meg. A téli hónapok közeledtével a dolgozók közt mind gyakrabban kerül szó­ba, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan leáll-e a mészüzem télen a termeléssel. Ilyenkor régebben az itt dolgozókat át­csoportosították új munka­helyre, ismeretlen környezet­be, tavasszal pedig érthetően, sokuk nem tért vissza régi he­lyére. Az értekezleten először Ko­vács László üzemvezető is­mertette a vállalat első félévi eredményeit: örvendetes tény­ként állapította meg, hogy a gyár két fő termékének (ce­ment és égetettmész) termelé­sében a tervet sikerült túltel­jesíteni. Kovács László, hogy szavainak „nagyobb nyoma- tékot” adjon, béremelési ha­tározatot tartalmazó boríté­kokat adott át az arra érde­mes dolgozóknak. Az ered­mények értékelése után a jö­vő feladatait, a mennyiségi termelésen túl, a minőség fo­kozásában határozták meg. Végül az üzemvezető közölte a jelenlévőkkel, hogy a veze­tőségnek sikerült megterem­tenie a mészmű téli üzemel­tetésének feltételeit is. Bartók Nándor Kösd Szerkesztői üzenetek R. Ii., Sülysáp: Kérjülc, írja meg részletesen, hogy milyen ügyben kéri segítségünket. V. M., Albertirsa, P. L., Buda­keszi: Köszönjük helytörténeti be­számolóikat. H. K., Gödöllő: Levelével töké­letesen egyetértünk. A témával a Postabontásban hamarosan ri­portban kívánunk foglalkozni. A. J.-né, Kiskunlacháza: Szemé­lyesen is közöltük és megírtuk önnek, hogy a levelében leírt sze­mélyi ellentétek ügyében kihez, illetve milyen szervhez forduljon. Tudomásunk szerint az illetékesek kivizsgálták panaszát és az ered­ményről tájékoztatták önt. V. M., Albertirsa: Két héttel ez­előtti Postabontásunkban megír­tuk, hogy ki tud részletes felvilá­gosítást adni kérdésére. A levélírói felelősségről sokan várakoznak itt, most már védve- a széltől, esőtől. Tágas várakozó épült szá­mukra. A baj csak az, hogy közvetlenül az út mentén. Aki a gyermeküdülő felől jármű­S zerkesztőségünkhöz he­tente sok levelet kézbe­sít a posta. Örömmel nyugtázzuk, hogy ügyes-ba­jos dolgaikkal, de a szűkebb vagy nagyobb közösséget érintő problémákkal is mind többen keresik meg a Pest megyei Hírlapot, egyre töb­ben bíznak abban, hogy köz­benjárásunkkal gyorsabban orvosolhatók a levelekben fel­tárt gondok, hibák. Ügy gon­dolom, valamennyi olvasónk tapasztalhatta, hogy megér­téssel , egyformán, gondosan kezelünk minden hozzánk ér­kezett levelet, szívesen utána­járunk a legapróbb panaszok­nak is, tudván, hogy ami egy kívülálló számára semmiség­nek látszik, az az egyén szem­pontjából jelentős lehet. Mindez segíti a lap és az ol­vasók közötti szoros, benső­ségesebb viszony kialakítá­sát, a lap iránti fokozottabb bizalom megteremtésének egyik jól bevált módja az ol­vasó — mindenekelőtt köz­érdekű — véleményének nyil­vánosságra hozása, az ilyen módon tudomásunkra jutott problémák megoldásának ke­resése, szorgalmazása. Ezt szolgálja a hetente csaknem egyoldalas Postabontás-rova­tunk, ahol legnagyobb örö­münkre számos esetben tu­dunk beszámolni olyan ügyek­ről, melyek megnyugtató elin­tézésében — szerény eszkö­zeinkkel — mi is részt vál­laltunk. A közvélemény „visszajel­zése”, az olvasóktól ér­kező információk nélkül a lap, az újságírói munka nemcsak szegényes, hanem egyenesen elképzelhetetlen lenne.. Ezért fogadjuk különös szeretettel azokat az írásokat, melyekkel régi kedves levél­íróink keresnek meg újra bennünket. Érkezik azonban olykor olyan levél is, amely­ben a levélírót nyilvánvalóan a közvetlen érzelmi befolyá­soltság, az első indulat hevíti, mikor sorait papírra veti. Így nem veszi észre, hogy egyes megfogalmazásai félreérthe- tők, információi egyoldalúak, nem pontosak. Nemrégiben kaptunk pél­dául egy levelet, melyben ol­vasónk arról értesített ben­nünket, hogy az egyik köz­ségben él egy több gyermekes cigány család, akiket mind levélírónk, mind a szomszé­dok becsületes, szorgalmas, a gyermekeket példásan ne­velő embereknek ismernek. Néhány hónapja azonban oda­költözött egy másik család, amellyel konfliktusba keve­redtek, egy alkalommal még verekedés is volt közöttük. A levél a községi tanács közbe­lépését sürgeti, nemcsak a ci­gány család, de hétvégeken a községben pihenők védelmé­ben is szólva. Utánanéztünk az ügynek. Felkerestük az illetékes rend­őrkapitányságot, ahol tudtak a verekedésről, de feljelentés nem érkezett, tehát a felek valószínűleg egymás között el­simították a dolgot. A taná­cson is ismerték a történetet, mint mondták, családi perpat­var volt két szomszéd között, egyedi eset. Az összetűzésben ludas család már el is költö­zött a községből. A levélben megnevezetteknél is jártunk. Az asszonyt találtuk otthon, aki elmondta, hogy amióta elköltöztek a rokonok, nyuga­lom költözött a házba. Bizonyára olvasónk iß öröm­mel nyugtázza majd, ha ismét a községben jár — mint ahogy mi is örömmel tapasztaltuk —, nem éri zaklatás sem a ci­gány családot, t^em a környék lakóit, nem is társadalmi ügy­ről, hanem családi perpatvar­ról volt szó. Szerencsére te­hát, amit ott jártakor tapasz­talt, nem általános, nincs az ügynek messzebb menő kö­vetkezménye. így nem köve­tett el hibát sem a rendőrség, sem a tanács. T apasztalatból tudjuk, mennyi utánjárást, időt igényel egy-egy ügy reá­lis áttekintése, felgombolyí- tása. Éppen ezért nem is vár­hatjuk — s nem is várjuk el olvasóinktól., hogy mindenre kiterjedő magánnyomozást folytassanak, mindennek pon­tosan, szakszerűen utánanéz­zenek. Már akkor is rengete­get segítenek, nemcsak ne­künk, hanem a közösség ügyé­nek is, ha valamilyen hiá­nyosságra, visszásságra rámu­tatnak, felhívják figyelmün­ket. Éppen ezért járunk utána minden, levélben hozzánk for_ dúló olvasónk panaszának, észrevételének. Ugyanígy tet­tünk az előzőkben említett le­vél esetében is. Természetesen jobb, ha levelezőink, ameny- nyire idejük, lehetőségeik en­gedik — minél részleteseb­ben, sokoldalúbban infor­málnak bennünket egy-egy ügy kapcsán, igyekeznek pontos, megbízható adatokat közölni leveleikben. Hiszen közös érdekünk, hogy lerövi­dítsük az intézkedés folya­matát, s hogy a panaszok mi- ihamarább orvosolhatók le­gyenek. Várjuk tehát további leveleiket, segítő szándékú, közérdekű tájékoztatásaikat. . Mészáros János A kulturált utazáshoz hozzá tartozik az UTAS-BALESETBIZTOSÍTÁS Térítések: • balesetnél 100 000 Ft-ig 9 balesetből eredő, mulékony munkaképtelenségnél napi 50 Ft-ig • balesetből eredő ruha- és poggyászkárok 8000 Ft-ig A balesetet a vonat, az autóbusz vezetőjével, a kalauzzal, vagy a forgalmi irodával szükséges közölni. Az utas-balesetbiztosítás örikéntes, de nélkülözhetetlen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom