Pest Megyi Hírlap, 1973. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-16 / 191. szám
4 1973. AUGUSZTUS 16., CSÜTÖRTÖK Egy üzem — egy iskola Tornaterem minden nagyközségben Tapasztalatok a monori járásban HETI FILMJEGYZET AranylakodaSom Jelenet az Aranylakodalom című filmből. Először a monori járásban | is úgy akarták szervezni az Egy üzem — egy iskola mozgalmat, mint másutt. Az együttműködés új formáit arra akarták felhasználni, hogy szemléltetőeszközökkel lássák el a járás ilyen szempontból elmaradt iskoláit. De a járásban nincsenek nagyüzemek, s a termelőszövetkezetek melléküzemei nem alkalmasak modem kísérleti eszközök előállítására. Az eredeti tervről tehát le kellett mondani. Kerek egymillió De hát milyen tartalmat adjanak az új mozgalomnak? A lehetőségeket nem akarták elbagatellizálni. Azt természetesen jól tudták, hogy az a segítség, amit az iskolák közvetlenül kapnak az üzemektől a megkötött együttműködési szerződések alapján, egyáltalán nem jelentéktelen. Hiszen így épült fel például a sülysápi iskola: a termelőszövetkezetek és az Á^ÉSZ-ek másfél millió forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá a vállalkozáshoz. Ve- csésen a Martinovits téfí iskola központi fűtését a gázüzem és a VIZÉP dolgozói szerelték fel. Munkájuk értéke 200 ezer forint. A monori Üj Élet Termelőszövetkezet 20 ezer forintot adományozott az iskolának. Csak néhány példa ez abból a támogatásból, amelynek együttes összege 1972-ben — a sülysápi iskola költségein felül — kereken 1 millió forintot tett ki. Szemléltetőeszközök Közben, persze, a szemléltetőeszközökről sem feledkeztek meg. Modern kísérleti eszközöket a járásban ugyan nem tudnak előállítani, de szakipari munkával segíthetnek az iskoláknak. Festésre, mázolásra, kisebb javításokra minden iskolának van — költségvetésben biztosított — pénze. Ha ezeket a munkákat az iskolák díjtalanul kapják meg az üzemektől, termelőszövetkezetektől, a megmaradt .pénzen szemléltetőeszközöket vásárolhatnak. Valamit ez is javíthat, mint ahogy javított is a helyzeten. Az új akció A járás vezetői azonban joggal érezték, hogy az Egy üzem — egy iskola mozgalomban még ennél is nagyobb lehetőségek vannak. S a járási párt- bizottság kezdeményezésére olyan új akciót indítottak, amelynek nemcsak Pest megyében, de talán még az országban sincs párja. Legyen minden községben egy toVna- terem: jelszószerűen így fogalmazható meg ennek a nagy jelentőségű akciónak a lényeA monori járásban 30 iskolaigazgatóság működik, de csak egy általános iskolában van tornaterem. A monoriak tehát abban jelölték meg az Egy üzem — egy iskola mozgalom fő járási feladatát, hogy ezt a helyzetet megváltoztassa. A kisebb községekben úgy, hogy a művelődési házak nagytermeit használják fel, alakítsák át tornateremnek, a hét nagyközségben pedig úgy, hogy újat építsenek. De hát hogyan? Nem túlságosan nagy feladat ez? Van-e erre pénz, erő, energia? A példa A monoriak nemcsak a célt tűzték ki: bebizonyították, hogy a feladat végrehajtható. Felépítették az első ilyen tornatermet. A járás legnagyobb iskolájának, a monori Kossuth általánosnak 800 tanulója r.eumom című kis könyved új módszerrel ismertetik meg az olvasóval a képzőművészetet. A sorozatot úgy állították össze, hogy minden kötet 3—3, klasszikus vagy modern, magyar, vagy külföldi mester munkásságát foglalja össze. A most megjelent füzetek Manet, Degas, Renoir, illetve Greco, Velazquez és Goya _ művészetét mutatják be. i Az én múzeumom megjelenő köteteit különösen a diákolvasók forgathatják haszonnal, mert amellett, hogy módjuk nyílik a művészet történetének megismerésére, a füzetek összegyűjtésével a képzőművészet legjava alkotásait tartalmazó reprodukciógyűjtemény — valóságos kis múzeum — kerül birtokukba. Ugyancsak most jelent meg a kiadó gondozásában György István—Neményi Ferenc: Rubljov című könyve is. A kötet külön érdekessége, hogy szerzői, akiket eddig a közönség elsősorban filmjeik alapján ismert, most nagy igényű művészeti könyv alkotóiként lépnek az olvasók elé. A pompás kivitelezésű album — nyomdailag is kitűnően megoldott — színes reprodukciói (52 alkotásról 122 kép) Neményi Ferenc felvételei alapján készülték. Nem egyszerűen fényképezte Rubljov remekeit, hanem mint filmoperatőr, a szokásostól teljesen eltérő módon, különleges szemszögből állította lencséje elé. Kivételesen szép és értékes kötetet tarthat ezzel kezében a magyar olvasó az orosz rekapta. Az anyagköltségeket, 400 ezer forintot, a helyi tanács biztosította, a munkát 8 monori üzem és több kisiparos vállalta. A könnyűszerkezetes építkezés rekordidő, két hónap alatt készült el — a közreműködők társadalmi munkája szakemberek szerint másfél millió forintot ér —, és a termet néhány nap múlva, augusztus 26-án át is adják rendeltetésének. A járás vezetőinek tervei szerint a többi nagyközségben 3—4 év alatt kell felépíteni az új tornatermeket. A monori példa alapján az anyagköltségeket a helyi tanácsok vállalják, a felépítést pedig az üzemek, termelőszövetkezetek. A monori kezdeményezésnél keresve sem találhatunk meggyőzőbb bizonyítékot arra, hogy az Egy üzem — egy iskola mozgalom nem formális akció. Ökrös László neszánsz festészetnek, Giotto kortársának egy olyan kiemelkedő alakjáról, akit eddig hazánkban kevéssé ismertünk. Nemrégiben a Tardovszkij rendezte, a Cannes-i fesztiválon díjnyertes szovjet film irányította rá nálunk is a nagyobb tömegek figyelmét, s a kiváló filmalkotás emléke bizonyára hozzájárul most az album iránti érdeklődéshez is, amely feltétlenül sikerre számíthat. Hasznosan gazdagítja ismereteinket a valamennyi képhez csatlakozó szövegmagyarázat, a kötet tanulmánya, amely nemcsak Andrej Rubljov művészetét elemzi, hanem felvázolja az oroszországi kolostorok világát is, melyBen élt, s amely alkotó életének atmoszféráját adta. Az országos népművészeti kiállítást rendkívül gazdag anyagból válogatták, és színvonalasan rendezték a Nyíregyházi Tanárképző Főiskolán. Az egyes tájegységeket hímzések, szőttesek, eszközfaragások, kerámiák és népi kisplasztikák képviselik, megdöbbentő hatásukkal emelkednek ki Csikós Nagy Márton öregembereket, kubikosokat jelenítő faszobrai. Ez már nem egyszerűen népművészet, hanem muzeális minőség. Pest megye ezúttal kevés alkotással jelentkezett, hiányoztak az abonyi, túrái hímzések, a Galga mente sajátos néprajza. Annál örömtelje- sebb meglepetésként hatott a nagymarosi Heincz Gézáné Börzsöny vidéki szabad mintás faliszőnyege, s a modern textíliák új lehetőségeit felvonultató gödöllői Szekeres Erzsébet több munkája. Zsákvászonra hímezi élénk fantáziával kísért meseillusitrá- cióit, színben, formakezelésben egyaránt egyéni a hangvétele, művészete jövőt, kibontakozást ígér. A vajai Vay Ádám Múzeum Molnár Mátyás múzeumigazgató és Váci András festőművész kezdeményezésére kezdte gyűjteni a mai magyar képzőművészet alkotásait. A lendületesen gazdagodó kollekció jórészt adomány, a Pest megyében dolgozó művészek közül V. Ba- zsonyi Arany, Patay László, Vecsési Sándor, Bakallár József, Frank Frigyes festményeit, Asszonyt Tamás, Ligeti Erika, Vigh Tamás érmeit tartalmazza többek között. Szentendre Barcsay Jenő, Zebegény Szőnyi István műMagyar—lengyel kulturális megállapodás^ Szerdán dr. Rosta Endre, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke és Tadeusz Hanu- szek, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete aláírta a varsói Magyar Kulturális Intézet és a budapesti Lengyel Kulturális és Tájékoztatási Központ tevékenységét szabályozó kormányközi megállapodást a KKI-ban. Dr. Rosta Endre hangsúlyozta, hogy a most aláírt dokumentum tovább szélesíti az együttműködés lehetőségeit, hozzájárul az országaink közötti kulturális kapcsolatok erősödéséhez. Tadeusz Hanu- szek azt emelte ki, hogy a megállapodás újabb lehetőségeket biztosít egymás munkájának, tevékenységének jobb megismerésére. Az aláírásnál jelen volt társadalmi, művészeti életünk számos ismert személyisége. Zalaegerszeg m Kísérleti tv-adás az átjátszóállomáson Zalaegerszeg legmagasabb pontján, a bazitai tetőn emelt 100 méter magas tv-átjátszó állomás berendezésein, a szerdai műszaki átadás után, megkezdték a kísérleti adást. A 20 volt erősségű átjátszóállomás a kabhegyi erősítő adását -sugározza tovább. A televíziós műsor Kabhegyről a 12- es csatornán érkezik és azt felerősítve a 6-os csatornán sugározza Zalaegerszeg és a szomszédos Nagylengyel térségébe, A teljesen automatizált átjátszóállomásról a műsort, az eddigi mérések és próbaadások szerint, szobai antennáról is lehet fogni. Az átjátszóállomás augusztus 20- án kezdi meg a rendszeres műsorsugárzást. veivel jelentkezik, a visegrádi dombok Batári László alkotásán láthatók. Szatmárcseke a Himnusz halhatatlan költőjének portréját avatja augusztus 26-án. A . Kölcsey-emlékszobában meghatódva találkozhatunk a péceli tartózkodás számtalan tárgyi jelével ugyanúgy, mint Tiszacsécsén, ahol Móricz Zsigmondi egyszerű fabölcsőjét szemlélhetjük, melyet az emlékmúzeum Leányfaluról kapott Móricz Virágtól. Nem eléggé látható, de tényleges a kapcsolat Szabolcs-Szatmár és Pest megye között, melyet kiemelkedően példáz a Tiszadobi Gyermekváros galériája. A volt Andrássy-kastély díszesen faragott lépcsőfeljárója ma múzeum, egyik alapja az állami gondozott gyerekek esztétikai nevelésének, a festmények és szobrok segítenek kialakítani a közös otthon melegségének atmoszféráját. A gyűjtemény felsorakoztatja Pál Gyula, Huszár István, Berecz András képeit, s az intézet lakói közül a nagyon tehetséges Nyőgési János alkotásait. Az ebédlő falán a Fóti Gyermekváros ajándékba küldött metszetei láthatók, közte Bangha Ferenc művei, aki Fótról indult s a magyar grafika nagy műhelyébe érkezett sajátosan érzékeny látomásaival. Van abban valami megin- dítóan felemelő, hogy a tiszadobi nevelők művészettel pótolják háromszáz gyermek hiányzó szüleit, s abban is, hogy rrujr közösen készítik azon tárgyakat, melyet Fótra küldenek viszonzásképp. Losonci Miklós Nemcsak az ifjú házasok egybekelésének lehetnek olykor akadályai. Sok-sok bonyodalommal járhat alkalom adtán az aranylakodalom megünneplése is — legalábbis ha olyan találékony filmíró (és egyben rendező) alakítja ki a történetet, mint Jaroslaw Mach, a tavaly elhunyt csehszlovák filmművész. Mach onnan indul ki a jóízű történet elbeszélésében, hogy az aranylakodalomra készülők — jelen esetben Kubza, a nyugdíjas bányász és rátarti felesége — általában igyekeznek másként viselkedni az ünnepélyes , alkalomkor, holott egy életen át már régen kialakultak a szokásaik, s ha ezek ellenére cselekszenek, környezetük, ismerőseik, családjuk előtt elkerülhetetlenül nevetségesé válnak. Nincs ez másként az arany- lakodalmasok gyermekeivel sem, akikről kiderül: családi életük enyhén szólva nem felhőtlen, sőt már csak a szülők örömünnepe iránti tiszteletből játsszák el a példás család című helyzetgyakorlatot. Ez persze újabb derültségek forrása lesz. S hogy a bonyodalomból még több legyen, Mach beleszövi a mesébe — mintegy mellékszálként — az unokák, elsősorban a csinos és egyáltalán nem félénk Olga kalandjait is. Teljes tehát a nemzedéki kör: három generáció ugrándozik, hajcihőzik az aranylakodalom körül,' amely többször is komoly veszélybe kerül, hol az öreg Kubza merev részegséggel végződő „legénybúcsúja”, hol a falubeli barátok hátramozdító segédke- zése miatt. A fentiekből arra lehetne gondolni: az Aranylakodaldm fölöttébb mulatságos, pergő komédia. Sajnos, nem az. Pontosabban: nem eléggé' az. A forgatókönyvíró-rendező tiszteletre méltó törekvései dacára sem. Az a fajta humor ugyanis, amelyet Mach kedvel, kissé öregurasan jelenik meg a vásznon, a tempója is oly ráérős, mint valami szombat délutáni sörözgetés egy közepesen unalmas falusi kocsmában. A poének gyorsabb kijátszása, általában, az egész film tem- pósabbra vágása sokat használt volna a filmnek. Akkor talán az a sok és igen találó apró részlet, megfigyelés is jobban uralkodhatott volna a filmben, ami miatt egyébként szívesen nézzük egyes jeleneteit. Különösen a falusi figurák jól megragadottak, s az ő rajzukban érződik. milyen könnyű lett volna eltolni ezt a filmet a szatíra felé. Kár, hogy Mach megelégedett az anek- dotázássai. ge. Azonnali belépéssel felveszünk kőműves, burkoló, lakatos, villanyszerelő, víz-, gáz- és fűtésszerelő, ívhegesztő, ács, vasbetonszerelő, asztalos, tetőfedő és szigetelő, bádogos, festő, parkettás, műanyag- és padlóburkoló, karosszérialakatos, gépkocsiszerelő, könnyűgépkezelő szakmunkásokat, nehézgépkezelőket (E—302-es és E-1005-14-es kotrógépre), gépkocsivezetőt, kisdömpervezetőt, betanított és segédmunkásokat (16. évüket betöltött fiúkat is) rakodókat, kubikosokat. Jelentkezni lehet: Prosperitás KSz. munkaügyi osztályán: Budapest IX., Viola u. 45. Hatan hetedhét országon át Mint a - fehér holló, olyan ritka a mesefilm. Nem az úgynevezett gyerektörténetekre gondolok, sem az olyasféle ifjúsági filmekre, mint a mi Csutak-történeteink. Az egyértelműen a mesék világába elvezető, az ismert masemotí- vumokat és mesehősöket felvonultató filmek gyér előfordulását nehezményezem. S meg is van rá a jó okom. Méghozzá nem azért, mintha koromnál fogva lenne kedvenc műfajom a mese. Erről sajnos, már nincs szó. Ám arról nagyon is szó van, hogy minden valamire való mese a gyerelcek mellett a felnőttekhez is szól, sőt, egyik-másik mélyebb tanulságát a felnőttek értik meg igazán. A mese mindig jelkép, hősei szintúgy jelképek hordozói, a jó győzelme a rossz fölött az ember örök igazság- vágyának kifejezése. Ezek a vonások éppúgy megtalálhatók a népmesékben, mint az irodalmi mesékben. Utóbbiakban annál is inkább, mert példaképül mindig a népmeséket választják a meseírók — mint például a méltán híres Grimm testvérek, akiknek meséi alapján íródott ez a színes, szinkronizált NDK mesefilm is. A Grimm-mesék mintegy sűrítményei a különböző népmeséi kincseknek, az azokban fellelhető tipikus / figuráknak — s nem’csak a német népmeBrezsnyev Amerikában IJirtelenében nem is tudom, mi a megkapóbb ebben az 50 pétces dokumentum- és ri- .portf ilmben: az eseményre való friss reagálás, a gyorsaság, vagy a kitűnő operatőri, szerkesztői munka. Azt hiszem, mindezek együtt, s még néhány más tényező avatják a népes alkotógárda filmjét sokkal többé egy — történelmi jelentőségűnek nevezhető — látogatás szokásos filmre rögzítésénél. A film készítői előtt érezhetően két cél lebegett: egyrészt portrét akartak rajsékből merítenek, hanem igen sok vándormotívumot, szituációt, hőst is beleolvasztanak saját meséikbe. A film írói ezt a sűrítést még tovább fokozták, s mind a történetben, mind főhőseiben kissé már a sablonosság veszélyéig stilizálták az ismert mozzanatokat és alakokat. Így aztán könnyen billenhetne a film a csaknem érdektelen, mert részleteiben is előre ismert mesék hibájába — ha valami különös „kontrafals” vissza nem pördí- tené a mesehősöket a pályájukra. Ez a visszapörgető erő nem más, mint az az élvezetJ, amit annak idején, gyermekkorukban a százszor hallott mese százegyszer is újramon- datása, újrahallása okozott. Mert nagyon jól tudtuk mi már, hogy győz a gonosz királyon és elkényeztetett, hiú lányán a bátor vitéz és barátai — mégis jólesett újra hallani ezt a naivan izgalmas történetet. Az ember akkor is drukkol az igazságért verekedőknek, ha tudja, hogy — a mese örök-ősi törvényei szerint — úgysem veszíthetnek. Rainer Simon rendező mindezeket jól megértette, s igyekezett is igazi _ mesefilmet (készíteni, sok trükkel, csodás megoldásokkal, s olyanformám gyermeki nézőpontból, amelyből nem hiányzik a felnőttek meseszeretete és jelképeinek átérzése sem. zolni egy államfőről, s ehhez segítségül hívtak —legalábbis a magyar nézők számára újdonságként ható — archív fotókat és filmfelvételeket, másrészt vissza akarták adni annak a találkozónak és tárgyalássorozatnak a jellegzetes élményeit, benyomásait, amely a két világhatalom vezetői között lezajlott. Nos, mindkét szándékot sikerült megvalósítani. A film végig élvezetes és izgalmas, s kitűnő a légkör- teremtő ereje. Takács István Könyv az ikonfestőről Az én múzeumom új kötetei A Képzőművészeti Alap Kiadó Vállalatának Az én múPest megyei műtárgyak Szabolcsban
