Pest Megyi Hírlap, 1973. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-15 / 190. szám

GOMBA Exportszállítmány Jugoszláviába A napokban tízezer jércét szállítottak a gombai Fáy András Tsz-ből jugoszláv ex­portra. Otóberben 80 ezres szállítmány indul a szomszé­dos országba. Hosszú távú szerződések Egyeztetik az átvételi határidőket , . A P«E S.T M 1 G Y -f. I HÍRLAP KÜLÖN Ki A D, Á S A,y> XV. ÉVFOLYAM, 190. SZÁM 1973. AUGUSZTUS 15., SZERDA Monor, Új Élet Tsz Megkezdték az ősziek betakarítását PÁRTNAPOK A nemzetközi helyzet időszerű kérdései MONORI JÄRÄS Gomba, tanácsterem, aug. 24-én J 16 óra, dr. Sárosy István; Monor, Mezőgép, aug. 27-én 14 óra, Skribek József; Gyömrő, tanácsterem, aug. 27-én 17 óra, Jámbor Ottó; Űri, tsz-iroda, aug. 27-én 18 óra, | Fazekas Ernő; Üllő, pártbizottság, aug. 28-án 18 ! óra, dr. Szokodi Sándor; Monor, AG, aug. 30-án 15 óra, j Fazekas Ernő; Maglód, tsz, aug. 30-án 16 óra, Ignáth Imre; Nyáregyháza, tanácsi., aug. 30- án 18 óra, Juhász János; Ecser, aug. 30-án 18 óra, Földesi István; Pilis, pártbizottság, aug. 31-én 16 óra, Juhász János; Mende, pártház, aug. 31-én 16 óra, Bartha Béla; Sülysáp, müv. ház, aug. 3l-én 18 óra, Balázsovics S.; Vecsés, tanácsterem, aug. 3l-én 17 óra, Nagy István; Monor, járási pártbizottság, aug, 3l-én 18 óra, Spenger István. Az utóbbi tíz év legjobb sző­lőtermését várják az idén a termelők. A pincegazdaságok évek óta arra törekednek, hogy a termelőkkel hosszútávú, több évre szóló szerződéseket kös­senek. A pincészetek eddig 700 termelővel- — tsz-ekkel, állami gazdaságokkal és háztáji ter­melőkkel — kötöttek öt-tíz év­re szóló hosszútávú szerződé­seket. A szüreti előkészületek meg­kezdődtek. Ezekben a napok­ban a pincegazdaságok és a termelőüzemek vezetői egyez­tetik az átvételi határidőket. Rekordtermést ígér a burgonya - Vendégmunkások a földeken Első alkalommal Már múlt időben beszélnek az aratásról a monori Üj Élet Tsz-ben is. Amint Mészáros György főmezőgazdásztól meg­tudtuk, a tervezett 80 helyett 150 vagon gabonát takarítottak be. Az őszi árpából 31, a tava­sziból 28,5, a rozsból 25 mázsa termést értek él hektáronként. Az aratás befejezése után megünnepelték az aratókat. Akkor jelentették be azt is, hogy ' a nagy munkában részt vett dolgozók között 25 ezer forint célprémiumot osztanak majd ki az alkot­mánynapi ünnepség kere­kében. szer-feldolgozó üzeme, melyben naponta több va­gon konyhakész terméket állítanak elő burgonyából, tökből, káposztából és ka­ralábéból. A félkésztermékeket budapesti üzemi konyháknak szállítják, például a Ganz-MÁVAG köz­ponti konyhájának. Nagy mennyiségű árut szállítanak a KÖZÉRT Vállalatnak is. Az MV 530 és az MV 370-es rövid tenyészidejű kukorica is jó termést ígér. Szedik a sár­garépát, petrezselymet, mely­ből bőven jut a fővárosi pia­cokra is. G. J. Szétosztották a szakmunkásképzési alapot IRÁNYELVEK A CÉLSZERŰ FELHASZNÁLÁSRA A Munkaügyi Miniszté­rium most osztotta szét első alkalommal a szakmunkás­képzési alapot, amelyet 1972-ben hoztak létre, hogy azok a vállalatok és intézmé­nyek is járuljanak hozzá a szakmunkásképzés költségei­hez, amelyek maguk nem ok­Emléktárgyak, prospektualáírások tatnak ipari tanulókat, de másutt képzett szakmunkáso­kat foglalkoztatnak. A MüM 245 millió forintot osztott szét MŰSOR MOZIK Maglód; Az atarnán halála I—II. Monor: Két félidő apó­kéiban. Nyáregyháza: Az ör­dög fogadója. Vecsés: Valaki az ajtó mögött. MŰVELŐDÉSI HÁZ Monor on 19-én, vasárnap: operett- és népdalest. fellép Gencsy Sári, Máthé Jolán, Szeglet Ferenc, Hollai Ber­talan, kísér ifjú Magyari Imre népi zenekara. A monori Üj Életben évek óta az őszi betakarítás állítja a legnagyobb feladat elé a ve­zetőket, dolgozókat egyaránt. Néhány hete kezdték meg , a 180 hektáros területen a nyári burgonya szedését. Öt darab E—868-as burgonyakiemelő áll rendelkezésükre. A gumókat mendei, csévharaszti asszonyok rakják zsákokbá. Eddig ötven hektáron fejezték be a szedést. Rekordtermést várnak, a gül- baba, a somogyi és a lengyel pierrwios fajtákból nem keve­sebb, mint 400 vagonra számí­tanak. Július 1-től a központi ta­nyán megkezdte munkáját a közös gazdaság élelmi­Szükség lett volna rá Szárítóberendezés az üllői Kossuth Tsz-ben Elkészül-e kukoricatörésre ? Az elmúlt esztendőben az ül- i fői Kossuth Tsz learatott gabo- | náját Monoron szárította, ami persze, többletkiadással járt. Még a múlt év végén elhatá­rozták, hogy jelentős anyagi ráfordítással, szárítót építtet­nek. A kivitelező vállalat jú­lius elsejére ígérte az átadást, vagyis az aratás kezdetére. A szárító még napjainkban sem működik, jelenleg a ki­szolgálóegységét szerelik. Igaz, most, az aratás befejezése után nincs is rá szükség, de korábban esetleg lehetett vol­na. Czwikly Károly főmezőgaz- j dász elmondta, hogy Szerencsé- j se, a búza és a többi gabona ! víztartalma a megengedett 15 százalék alatt volt, így nem kellett szárítani, ha viszont az időjárás nem ilyen kedvező, újra súlyos gondot okozott vol­na a nedves gabona szárítása. Akadt azonban még így is né­hány esős naf>, amikor félbe kellett szakítani az aratást és megvárni, amíg a nap szárítja meg a kalászt, ez a kényszerpi­henő pedig késleltette a nagy munka befejezését. Remélik, hogy a kukoricatö­rés idejére már működik majd a szárítóberendezés. Képünkön: már állnak az úgynevezett fúvókák, de a sze­relés jó része még hátravan. Pesti Imre Beszélgetés egy VIT-küldöttel Péteriben Az utazásról, a fesztivál nrnden eseményéről elragad­tatással beszélt. Nemcsak a színpompás felvonulások fe­ledhetetlen szépségét őrizte meg emlékezetében: a televí­zióban nem látott, az újságok­ban nem olvasott kis esemé­nyek tették különösen emlé­kezetessé számára a Világifjú­sági Találkozót. — Melyik nap volt a leg­emlékezetesebb? — A megnyitó napja. Cso­dálatos látványt nyújtott a négyezer fiatal tomabemuta- tója, melyen a legfiatalabb korosztály is képviseltette ma­gát, és bámulatos pontosság­gal végezte a gyakolatokat. — Az ott töltött napok mely órájára emlékszik vissza leg­szívesebben? — Szálláshelyünkre éjszaka érkeztünk meg. Fogadásunkra nemcsak német fiatalok sora­koztak fel, de néhány perc múlva ott voltak a szovjet fiatalok is. A rögtönzött mű­sor, az ünnepi hangulat nyom­ban elfeledtette velünk az utazás fáradalmait. — Melyik küldöttség volt a legvonzóbb? — A kubai. Tagjai minde­nütt népviseletben jelentek meg, és bárhol is tartózkod­tak, fáradhatatlanul énekel­tek, táncoltak. — Mely eseményeken vett részt? — Három alkalommal a magyar nagykövetségen, foga­dáson. Jártunk a Magyar Kul­túra Házában is. Vietnami, ko­reai nagygyűlés, valamint az arab találkozó résztvevője voltam. — Milyennek ismerte meg a német fiatalokat? — Akik részt vettek a szer­vezésben, odaadóak, lelke­sek, figyelmesek és nagyon pontosak voltak. Az ő munká­juknak köszönhető, hogy a rendezvényeket pontosan kezdték meg. Éjjelente 2—3 óráig sok fiatal tartózkodott az utcákon, de mihelyt elült a csend, hozzáfogtak a fel­halmozódott hulladék eltaka­rításához. Reggelre mindig ragyogó tisztaság fogadott mindenkit. — Személyes élmény? — Kis csoportunk három indonéz fiúval barátkozott össze. Együtt tanulgattuk a német nyelvet egy magammal vitt szótár segítségével. Az egyik fiú kérte, adjam aján­dékba a szótárt. Csak a szál­láshelyemen vettem észre, hogy a toliam is nála maradt. A fiú másnap reggel rózsa­csokorral várt rám a portán, bocsánatot kérve, hogy elvit­te a tollat. ★ Emléktárgyakat, prospektu­sokat hozott magával. Jegy­zetfüzetében több nemzet kül­döttének aláírása található. Karján a találkozó alkalmá­ból forgalomba hozott óra, amely őt nemcsak az idő mú­lására, hanem a fesztivál fe­lejthetetlen napjaira is em­lékezteti. ★ Élményeit Bakó Anikó Pé­teri lakos, Budapest VIT-kül- dötte mondta el. (vargáné) TETSZETT, hogy Gyomron a Rákóczi Kupa labdarúgó­döntő részvevői a tartaléko­sokkal együtt vonultak ki a Nyugdíjba készülőben Ellátogat majd gyakran Pilisre Haja őszes, arcán ott a sokak által ismert, kedves mosoly. A kis hivatali szobában ketten beszélgetünk. ' — Hát igen, jóformán már csak pár hét, és nyugalomba vonulok. Negyvenegy és fél év Marosi Márton MÁV-főel­lenőr, vagy ahogy sok százan szólítják, Marci bácsi, szep­tember végén adja át utódjá­nak a raktárfőnökséget. — Hány éve tart a szolgá­lat? Tekintete elsuhan a távoli vonatsor felett: — Hát, kérem egészen pon­tosan megmondom, negyven­egy és fél lesz, amikor elkez­dem a pihenést. Ceglédbercelről jár Pilis­re, nap mint nap. Mint vas­utas, öreg, de mint ember, örökké fiatal marad. Kétszeres kiváló dolgozó. Annyira szerény, hogy éppen csak említi a kitüntetéseit, pe­dig a 30 és a 40 éves törzsgár­da jelvénnyel is rendelkezik. — Mint tölti napjait majd otthon, Bercelen, ha eljön a szeptember vége? Kicsit elszomorodik: — Hát, unatkozni nem fo­gok, az biztos. A nagy kert, a ház mindig ad elegendő dolgot, de azért egykönnyen nem fo­gom majd elfelejteni azt a he­lyet, ahol életem javát eltöl- töttem. — Vannak gyermekei? Picit meglepődik aztán mo­solyog: — Gyerekeim? Vérszerintiek nincsenek. Hiányuk sokáig bántotta a feleségemet, persze, engem is, azonban a sors, leg­alábbis engem, kárpótolt a gyermektelenségben. — Hogyan? Körülhordozza tekintetét a piciny irodában. Követem sze­mének útját. Az Íróasztali fe­lett, s több helyen, a falon, be­keretezett kisehb festmények, nagyon ügyes rajzok. — Tetszik látni, ezeket a pikturákat, meg rajzokat? Va­lamennyit két kis barátom, azaz az én gyermekeim alkot­ták. Rövid és érdekes történet következik. Megtudom, hogy Marosi Márton egyik pilisi kollégájának, Miklós Károly MÁV segédtisztnek gyermekei­ről, a jelenleg 17 éves Miskáról és a néhány esztendővel idő­sebb Jutkáról van szó. A két fiatal már kisiskolás korban eljegyezte magát az ecsettel és a rajzceruzával. Marci bácsi, ki a család régi barátja, első­nek figyelt fel a tehetséges' gyerekekre, buzdította, irányí­totta őket rendszeresen, mint affajta képzőművészet-kedvelő, lelkes ember. A történet hallgatása közben nemcsak a falon elhelyezett képekben, rajzokban gyönyör­ködöm, hanem immár előttem az a vastag album is, melyet beszélgetőtársam nagy szere­tettel és izgalommal helyezett elém. Az album ugyancsak a két fiatal munkásságát tartal­mazza: szabadon választott té­mák, falurészlet, csendélet, portré, mozzanatok a magyar történelemből, madarak, álla­tok, stb. ábrái. Aztán egy 1967- ben megjelent Kisdobos újság is előkerül a fiókból. Mindjárt a második oldalon ezt olva­som:-„A szép magyarság pá­lyázat egyik bajnoka Miklós Mihály negyedikes kisdobos, aki szemléltető rajzot készített faluja fejlődéséről. Keveházi Katival felkutatták szülőfalu­juk történetét 1287-től napja­inkig .. A 13 apró festményen, mely a lapban egy oldalnyit foglal el, ott van előttem Pilis község múltja, jelene. — Örülök Misi eredményei­nek, de Jutkáénak még külön is, hiszen a tanítványom volt az általános iskolában. Marosi Márton büszke a Miklós-gyerekekre, hisz ben­nük, bízik tehetségükben. Ami feledhetetlen Búcsúzom. — És ha már otthon lesz véglegesen? — A kis művészek akkor is az én gyerekeim maradnak. Ajtóm mindenkor tárva előt­tük. Persze, én is ellátogatok majd gyakran Pilisre. Meg az­tán négy évtized, az nagy idő A sok szépet és jót hogyan fe ledhetné csak úgy az ember? ’ Rakovszky József a tanulólétszám arányában az iparitanuló-képzéssel foglal­kozó minisztériumok között. A szakmunkástanuló-kép­zéssel foglalkozó intézmények, vállalatok, szövetkezetek az összeg 10 százalékát a része­sedési alapban használhatják fel étkezési hozzájárulásra, 50 százalék a fejlesztési alapot növeli a tanműhelyek, szociá­lis létesítmények korszerűsí­tésére, 40 százalék pedig a ta­nulók ösztöndijára, munkaru­ha-ellátására és egyéb velük kapcsolatos kiadásokra hasz­nálható fel. A szakmunkásképzési alap célszerű felhasználásáról a Munkaügyi Minisztérium irányelveket adott ki. Pályaszéli jegyzet Ami tetszett - és ami nem | pályára: látszott, hogy mind­■ két csapat fontosnak tartja a • rangos találkozót. A díszes ■ serleg ott állt a pálya szélén egy asztalon, mindenki szeme láttára. Nem. véletlen, hogy oda-odanézegettek a játéko­sok. A vecsésiek időnként na­gyobb becsvággyal is harcol­tak, és nem kis szerencsével vitték el az igen értékes tró­feát. NEM TETSZETT, hogy a döntőt 17 óra 15 perckor kezdték, késéssel. A csapatok jóval öt óra előtt kint voltak a pályán. A közönség joggal türelmetlenkedett. A jövőben nagyobb gondot kell fordítani a rendezésre. TETSZETT a gondosan elő­készített labdarúgópálya. A gyömröi sportpálya egyike a járás legjobb és legszebb fek­vésű sportlétesítményeinek. A játékteret körülvevő árnyékos fák, a strand közelsége, no és a népes szurkolósereg már eleve jó hangulatot teremtett. NEM TETSZETT a játékve­zető bíráskodása. Távol a lab­dától, lagymatag, erélytelen magatartásával, téves ítéletei­vel kedvezőtlenül befolyásol­ta a kupaküzdelmet. Gyomron hamar „kifigyelték” őt a játé- j kosok, s vissza is éltek gyen­géivel. Többet kellett volna futnia, és már a legelején kor­dában tartania a játékot. TETSZETT végül o játéko­sok kezében levő virágcsokor, melyet a nézőknek adtak át. A sportszerű küzdelmet, a ne­mes vetélkedést szimbolizálta. Bizonyos vagyok benne, ked­vező hatást váltott ki a szur­kolókból, és annak is tudható be, hogy a kupadöntő végül is — a jobbnak elismerő — baráti gesztussal, udvarias tapssal ért véget. (— ő — Köszönetét mondunk mindazok­nak. akik drága halottunk, I Koblencz János temetésén meg- J jelentek, részvétükkel bánatunkat I enyhítették. A gyászoló család.

Next

/
Oldalképek
Tartalom