Pest Megyi Hírlap, 1973. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-15 / 190. szám

1973. AUGUSZTUS 15., SZERDA

UKtittl

Uj, 600 ágyas SZOT-üdü/ő

Kedden megérkeztek az első vendégek a SZOT új, soproni, 600 ágyas üdülőjébe. A több mint százmillió forint értékű létesítmény az első — nem teljes — turnusban 100 beutaltat fogadott.

Húsz országból a zenei táborba

A Jeunesse Musicales —az Ifjú Zenebarátok — magyar- országi szervezete és Pécs tanácsa hatodik alkalommal rendezte meg a nemzetközi ifjúsági zenei tábort Pécsett. A pécsi táborba az idén húsz országból több mint kétszáz fiatal muzsikus érkezett. A zenebarátok három héten át tanulmányozzák a magyar zenei nevelés rendszerét, Bartók és Kodály zeneelméleti munkásságát, pedagógiai módszerét.

BUDAPEST

Megnyílt az INSEA regionális kongresszusa

Gyógyszerészek

konferenciája

A VI. országos gyógyszer- technológiai konferenciát augusztus 29—31 között Szarvason rendezik meg. Az eseményre hazánk minden tájáról 300-nál több gyógyszerészt és tudományos kutatót várnak. A három nap alatt ösz- szesen 60 előadás hangzik eL A hazai és külföldi előadók egyebek között a gyógyszer- készítés legújabb módjairól, a különböző megbetegedések speciális gyógyszereiről, a természetes anyagok: gyógy- füvek stb. felhasználásáról tájékoztatják a konferencia résztvevőit.

Kedden a Budapesti Műszaki Egyetemen megnyílt a Nemzetközi Művészeti Nevelési Szövetség (INSEA) európai, afrikai, közel-keleti II. regionális kongresszusa. A kongresszuson — amelynek fő témája a vizuálesztétikai nevelés szerepe és lehetősége a sokoldalúan és harmonikusan

művelt személyiség kialakításában — 22 ország képviselői vesznek részt.1

Dr. Gosztonyi János művelődésügyi miniszterhelyettes ünnepi megnyitója után a kongresszus plenáris üléssel folytatta munkáját. A konferencia fő témáját négy szekcióban vitatják meg.

DINNYÉSEK

Nagykáta határában, a Jászberényi út mentéin terül el a nagy- kátai Magyar—

Koreai Barátság Tsz 40 holdas diwnyeföldje. Még javában tart a szüret. Szúdor István hajnal óta járkál az indák között, s késsel megjelöli a szedésre érett diny- nyéket. A tábla végében már hamvaszöld halmok magasodnak.

— Ügy tudtam, a dinnye hazája Csány és vidéke.

— Ott már nem

nagyon terem — igazít ki némi nosztalgiával a hangjában a „gazda”, Szúdor István — a dinnyének legjobb, ha minden évben váltják a földjét.

Mi is csányiak vagyunk, itt van a feleségem és a gyerek is. Tizennyolcadik éve járunk el otthonról, ebből négy szezont Kókán, tizeniniéSzo/gáfta fásaink a lakosság részére:

RÁDIÓ-TELEVÍZIÓ,

HÁZTARTÁSI GÉPEK JAVÍTÁSA:

pilisvörösvári javító műhelyünkben.

Cím: Pilisvörösvár, Fő u. 79.

RAMOVILL garancia szervizszolgálat is! Bejelentésre háznál is javítunk.

(Telefon: Pilisvörösvár 204.)

CIPŐJAVÍTÁS:

solymári, pilisvörösvári, pilisesabai, pilisborosjenői, tinnyei, nagykovácsi, pilisszántói részlegeinkben és felvevőhelyeinken.

FODRÁSZAT:

üzleteinkben modern, újvonalú frizurák készülnek

a fentebb felsorolt községekben.

KOZMETIKAI RENDELÉS:

szépségápolási tanácsadás:

Pilisvörösvár, Fő u. 81.

SOLYMÁRI VEGYESIPARI SZÖVETKEZET Solymár

r * rr

A K0ZEPULETEPBT0 VALLALAT

szeptember 1-vel

betanító

tanfolyamokat indít

a következő szakmákban:- háromhónapos tanfolyamot

\ a gipszkartonválaszfal-szerelő,- hathónapos tanfolyamot az ács-állványozó,- hathónapos tanfolyamot a vasbetonszerelő,- hathónapos tanfolyamot a szigetelő és- nyolchónapos tanfolyamot a fűtésszerelő szakmában.

A tanfolyam idején a részvevőknek 12 Ft-os órabért, a vidékieknek különélési pótlékot fizetünk, részükre munkásszállásról, ebédről és vacsoráról gondoskodunk.

JELENTKEZÉS;

augusztus 31-ig

a vállalat Munkaerőgazdálkodási csoportjánál: Budapest V., Molnár u. 19.

Koppány György felvétele

gyet itt Nagykátán töltöttünk. Rendes tagok vagyunk a tsz- ben.

Évek óta áprilisban Nagy- kátára költözik a család. Ekkor vetik a magot, a palántát melegágyban nevelik s májusban. palán táznak. (A dinnye tulajdonképpen délszaki növény, sok meleget igényel.) A fejlődő növényekkel naponta foglakozni kell, termesztése munkaigényesebb a szőlőénél is. Egyben komoly szakma is, nem véletlen, hogy messziről jött embereket szerződtetnek.

Szúdor Andrásné meséli — az eset vagy tíz éve történt —, hogy az egyik tsz önállósítani akarta magát. A következő évre nem kötöttek velük szerződést. Amikor kezdett érni a dinnye, azonnal szaladtak értük, segítsenek kiválasztani, melyeket lehet már szedni.

— Valóban, honnan ismerni meg az érett dinnyét?

— A lényeg az, hogy szép sárga legyen a hasa ...

— S hová lettek a nagy dinnyék? Régen 18—20 kilósakat is lehetett látni.

— Most a korai fajtát termeljük — ez kifizetődőbb —, viszont nem nő meg nagyra.

Érdemes dinnyével foglalkozni. Jó évben 130—140 mázsa is megterem egy holdon. Az idei év nem a legjobb, nagyon hidegek voltak az éjszakák. Talán 80 mázsa, ha meglesz holdanként. Szúdorék 22 holdat vállaltak, a részesedésük 45 százalék. Ezért az ő gondjuk minden: az ültetéstől az eladásig.

— Persze szép pénzt kapunk érte, egy részét most, egy részét zárszámadáskor. A családnak ez az egyedüli jövedelme. A téli hónapokat már most ledolgozzuk: a dinnyénél nincs munkaidő. Itt lakunk a földön — most sikerült egy tanyát bérelnünk —, de ha ez nincs, sár kunyhót építünk. Ajtó nincs rajta, hogy meghall- fuk a tolvajokat. A termést kilónként két forintra biztosítot_ ták. Volt olyan év is, mikor a j iég elvitte az egészet s csak a biztosítás mentett meg a szo- ndt helvzetből.

Megérkezik a gépkocsi,

kezdődik a rakodás. Á nagy- kátai dinnye útnak indul. A végállomás Budapest, a Bos- nyák téri piac.

' M. J.

Korszerűtlen a „magyaros konyha"?

Főétkezés: a vacsora

Hárommillió e hízott ember

— Mit iszol? — nézte összeráncolt homlokkal sunii barátnőm a gyanús, zavaros színű folyadékot, amint éppen számhoz emeltem a poharat.

— Citromos vizet — feleltem

— Kérsz?

— Köszönöm, inkább nem — mondta összerázkódva. — Miért nem csinálsz limonádét?

— Hogyisne, a cukor hizlal

— tiltakoztam.

Hannelora Schwarz, Suhl megyei testvérlapunk, a Freies Wort kulturális rovatvezetője nevetve szörnyűlködött:

— Furcsa emberek vagytok ti, magyarok, már ne haragudj ... Mindenre képesek vagytok — a hasatokért: citromos vizet inni, hajnalban kelni egy fél órai úszás kedvéért, körbekocogni a lakótelepet, gyógyszerekkel fogyókúrázni, koplalni, gyümölcsnapokat tartani — s utána jöhet a nagy tányér „Hühnchenpap- rikasch”, sok-sok kis nockerl- lal.

Tréfának szánta, pedig érdemes rajta elgondolgodni: csakugyan furcsa emberek volnánk? Akik mindenféle önkínzásra képesek — a hasukért?

A WHO — az ENSZ Egészségügyi Világszervezet — 1973. évi programjában harcot hirdetett a civilizációs betegségek ellen.

Civilizációs betegségnek a szakemberek azokat a tömegesen előforduló körfolyamatokat nevezik, amelyek szorosan összefüggnek korunk megváltozott életkörülményeivel, a civilizált ember életmódjával : a mozgásszegénységgel, az egészségtelen táplálkozással, a hajszolt életritmussal, a passzív pihenéssel, a túlzásba vitt gyógyszerszedéssel és a különböző káros szenvedélyekkel.

Hazánkban a leggyakoribb civilizációs betegségek: az elhízás, a cukórbaj, a magas vérnyomás, a gyomorfekély, az érelmeszesedés, a fogszuvasodás és a szívinfarktus — hogy csak a legismertebbeket említsük. Legtöbbjük pedig az egészségtelen táplálkozásra vezethető vissza.

Magyarországon hárommillió elhízott embert tartanak nyilván; csaknem minden harmadik állampolgárt. Ennél is jóval magasabb azoknak a száma, akiknek testsúlya 5— 10 százalékkal meghaladja az ideálisát.

Az elhízásnak lehetnek egészségügyi okai is — például hormonális zavarok —, ám az esetek többségében a „kórokozót” az étkezésben, táplálkozási szokásainkban kell keresni. Szakemberek szerint több kalóriát fogyasztunk, mint amennyire — munkánk nehézségi fokát, a fizikai igénybevétel mértékét és mozgászegény életmódunkat tekintve — szervezetünknek szüksége lenne.

Nemzetközi statisztikák tanúsága szerint a napi kalória- fogyasztás terén a világ élmezőnyében is az elsők között állunk. Átlag 3200 kalóriát veszünk magunkhoz naponta, éppen 400-zal többet, mint az 1934—38 közötti években, amikor . pedig a nehéz fizikai munka aránya jócskán meghaladta a mostanit.

Ez a napi 3200 kalória — állítják az orvosok — több, mint amennyi élettanilag indokolt lenne, tehát tültáplált- sághoz vezet. Hogyne vezetne — teszik hozzá a szakemberek, —, amikor ráadásul tápanyagaink összetétele korszerűtlen, egészségtelen: túl sok zsiradékot, kenyeret, főtt tésztát, alkoholt és cukrot fogyasztunk! Manapság csupán cukorból két hét alatt eszünk annyit, mint — mondjuk — Tessedik Sámuel kortársai egy egész esztendőben!

— Fél órája lejárt a munkaidőm, szíveskedjék holnap visszafáradni — hadarta sietősen Kovács Ferencné, az Érdi Nagyközségi Tanács anyakönyvvezetője, amikor a minap bekopogtam irodája ajtaján. — Sietek haza, vacsorát főzni — tette hozzá nem hivatalosan.

— Bocsánat, éppen ezért jöttem: mit főz vacsorára?

— Túrós csuszát rendelt a család. Tejfölös túrós csuszát szalonnatepertővel.

— Könnyű nyári vacsora? — kérdeztem gonoszkodva.

— Az: epebetegnek való. Mit csináljak? — tárja szét nevetve a karját —, ha valamennyien úgy szeretjük?

— Ki az epebeteg?

— Én. De az édesanyám nem érné be kávéval-kalács- csal vacsorára, pedig már elmúlt kilencvenéves!

— És reggelire?

— őszinte legyek? A reggelit rendszerint „lekéssük”: mindenki rohan munkába. Csak az unokámnak tartjuk be a napi ötszöri étkezés „játékszabályait”. őt fél órával korábban költőm, hogy legyen ideje' kényelmesen megreggelizni.

— Ha jól értettem, négy nemzedék él együtt egy fedél alatt. Hogyan lehet ennyi korosztálynak kedvére főzni?

— Könnyen: mindannyian a magyaros konyhát szeretjük: a sűrű, tartalmas leveseket, a szaftos húsokat, pörköltöket s a jó zsíros, sós főtt tésztákat...

Hazai statisztikák szerint hús- és halfélékből 60 kilogrammot fogyasztunk személyenként évente, lényegesen többet, mint a felszabadulás előtt. Tej- és tejtermékfogyasztásunk viszont alig emelkedett: az 1938. évi 102 literrel szemben mindössze 110 litert ér el. Mindez azért érdekes, mert az orvos- és a táplálkozástudományi szakemberek világszerte a fehérjefogyasztás — ezen belül is a biológiailag értékesebb állati eredetű fehérjék fogyasztásának — növelésére ösztönöznek a zsírok és a szénhidrátok rovására. Sajnos, hazánk lakossága az élelmiszer-fogyasztásban is lemérhető életszínvonal-emelkedés ellenére, a fehérjefogyasztásban napi

10—20 grammal még ma is elmarad a fejlett európai kapitalista országok lakossága mögött.

Lényegesen emelkedett ezzel szemben a cukorfogyasztás — az 1938. évi 11 kilónak több mint háromszorosára —, a sörfogyasztás — hússzoro- rosára! —, és valamelyest a gyümölcsfogyasztás. Sajnos, zöldségfogyasztásunk a tíz évvel ezelőttihez képest némileg csökkent.

Táplálkozásunk tehát korszerűtlen, sőt: egészségtelen, Ki a bűnös?

Az orvosok szerint mindenekelőtt: a megszokás, aztán a mértéktelenség és a rend- szertelen étkezés.

Ez a véleménye dr. Jakab Évának, a Dabasi Járási Hivatal közegészségügyi felügyelőjének is:

— Kilenc éve vagyok vidéki orvos, tehát csaknem évtizedes tapasztalat alapján mondhatom, hogy a szokás hatalmát a táplálkozásban nem sikerült még leküzdenünk. Arról van szó, hogy a nehéz fizikai munkához szokott vidéki ember ma is úgy étkezik, mint harminc-negyven évvel ezelőtt, holott életmódja gyökeresen megváltozott, s munkája nehezét gépek végzik helyette.

— Példákat akar? Tessék: a mezőgazdasági dolgozóból lett ipari munkás számára ma is a vacsora a főétkezés. Az üzemi konyhát rendszerint nem veszi igénybe, délben beéri a hazulról hozott hideg élelemmel, hiszen este majd jóllakik. Vagy nézze meg, mi a falusi családoknál a leggyakoribb vasárnapi ebéd: a szaftos pörkölt vagy paprikás csirke (az ám: a „Hühnchenpap- rikaschl”) galuskával, előtte jó zsíros, tésztás húsleves. A főzeléknek, gyümölcsnek a falusi háztartásokban nincs kellő rangja, becsülete.

— Hozzá kell tennem: mindez elsősorban az idősebbekre jellemző. Örömmel tapasztalom, hogy a fiatalok táplálkozási szokásai változóban vannak. Ismerek például fiatalasszonyokat, akik szívesen vesznek át recepteket — sőt: egész heti étrendet — a Nők Lapjából, és nem sajnálják a pénzt a legújabb szakácskönyvekre. A legnagyobb pozitív változásról a napközis, óvodás gyermekek étrendjében beszélhetünk. Ebben már gyakran szerepel a gyümölcs és a főzelék. Étrendjük változatos és —• ami ugyancsak lényeges — a napi ötszöri étkezésen alapul.

— A túlságosan kalóriadús étkezés mellett a másik hiba ugyanis: a rendszertelenség. Még gyerekek között is találtam olyat, aki reggeli nélkül indult iskolába. A felnőttek zöme viszont rendszeresen nem reggelizik. Nagy hiba pedig éppen azt az étkezést kihagyni, ami a munkakezdéshez szükséges kalóriamennyiséget juttatja szervezetünkbe. Eléggé elterjedt a „futó ebéd” is: néhány — zsebből-papírból — bekapott falat, állva, munka közben. Este aztán bőséges vacsora, hiszen „egyszer egy nap csak enni kell”. Ennél rosszabbat szándékosan sem követhetnének el az emberek saját maguk — egészségük és testsúlyuk — ellen.

Váradi Sándor né orvosim okkal csömöri telkén hozott ösz- sze a véletlen. Miig a nagymama a virágait locsolta, másfél éves unokája paradicsom evőversenyt rendezett a meggyfa hűvösében.

— Kínáltam hozzá vajaskiflit neki, de csak a paradicsomot követelte — mentegeti unokája bicsérdista szokásait a nagymama. — Már a negyediket eszi, úgy belejött.

— Éhgyomorra?

— Dehogy, reggeliztünk otthon, mielőtt kijöttünk.

Lassan az ebéd is megfő odabenn — mutatott a . takaros faházra: — zöldbabfőzelék lesz, hazulról hozott rántott szelettel. Ilyen gyereket még nem láttam: meg nem enné a húst — főzelék nélkül. Ha rizst, burgonyát adok a húshoz neki, evés helyett játszik vele. Tegnap a suszterköténye zsebéhp rakta a párolt rizst.

— Okosan nevelték —szalad ki a számon a megjegyzés.

— Könyvből — mondja a nagymama, és hangjában arányosan osztozik a rosszallás a dicsekvéssel. — A menyem adminisztrátor, a fiam kohásztechnikus és az a rögeszméjük, hogy senki sem születik szülőnek, a gyermeknevelést is tanulni kell.

Magyarországon száz mezőgazdasági férfi munkás közül 35, száz ipari munkásból 34, száz tisztviselő közül (ülőfoglalkozás!) 38: elhízott. A túí- táplált nők aránya mindhárom kategóriában fölülmúlja a férfiakét.

Sajnos, nem jobb a helyzet a gyermekek körében sem. Szűrővizsgálatok bizonysága szerint a 6—14 év közötti fiúknak 38, a lányoknak 45 (!) százaléka tekinthető orvosilag túltáplál tnak.

Ki a bűnös? Csak a háziasz - szony, mert konzervatív,' és7 nem bővíti-fejleszti főzéstudományát?

A legmodernebb háziasszony is kénytelen visszatérni a tar- honyás marhapörkölthöz, ha a piacon még augusztusban is kevés és drága a karfiol vagy a fejtőbab. Kevés gyümölcsöt fogyasztunk? Hiába ennék szívesen a vidékiek télen, tavasz- szal is a könnyű gyümölcsleveseket, mártásokat, ha — például olyan nagyközségben, mint Dabas — csak mirelit ri- bizlit lehet kapni az ÁFÉSZ 4-es számú élelmiszerboltjában; egrest, meggyet, málnát, őszibarackot, földiepret — soha. Hasonlóan szűkmarkúan bánik a Kecskeméti Mélyhűtő Vállalat a mirelit főzelékfélékkel: zöldborsón és — néha — tökön kívül egyebet nemigen kap az üzlet, pedig — Egersze- gi Andrásné boltvezető a megmondhatója — a vásárlók keresik, szeretik a mirelit árut.

S ha ez a helyzet a járási székhelyen, milyen lehet a kisközségekben ?!

Nyíri Éva