Pest Megyi Hírlap, 1973. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-14 / 189. szám

Százféle választék Nyári forgalom a cukrászlizemben NYUGDÍJBA MENŐKET BÚCSÚZTATTAK Készül a mákos rétes Gyimesi felvétele XVII. ÉVFOLYAM, 189. SZÁM 1973. AUGUSZTUS 14., KEDD Négy és fél millió a parkerdőre Négy és fél millió forintot költött eddig az Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gaz­daság saját erejéből a 15 ezer hektáros börzsönyi park­erdő csőházikóinak, szalon- názóhelyeinek építésére, az erdei utak megjavítására, parkolóhelyek kialakítására. NAGYMAROSRÓL - LENGYELORSZÁGBA Naponta egy vagon szörpöt készítenek KITŰNŐ KEZDET Kevés a tárolóhely — Részleges rekonstrukció Az Erdei Termékeket Fel­dolgozó és Értékesítő Vállalat nagymarosi üzeme az elmúlt másfél évtizedben többször is elnyerte a kiváló vállalat ki­tüntető címet, legutóbb 1972- ben. Még Szepesi János, az üzem vezetője sem tudná meg­mondani, hogy eddig hány va­gon szörpöt készítettek. Az idei első félévben csak málnából majdnem 63 va­gonnal dolgoztak fel. Nagy mennyiségben gyártanak valódi erdeiszamóca-ször­A tartály magasan van, be- 1 lőle — ejtéssel — a töltőgép­be kerül a szörp. Az angol üvegmosó által előkészített üvegek ott telnek meg. Órán- | ként mintegy 1500 üveget mos­nak, töltenek. Befejezés elölt áll az üzem részleges rekonst­rukciója. Még a szociális egységek, a férfi- és női öltözők átadása van hátra. A dolgozók 75 százaléka nő. A szomszédos szobi gyü­mölcsfeldolgozó nem befolyá­solja termelésüket. Olyan ke­resettek szörpjeik, hogy bármi­lyen mennyiséget el tudnának adni, belföldön és külföldön egyaránt. Kovács Tibor MÁV-rakodó, négy emberrel Oláh Ferenc és Molnár Búit csú szereplése után, vasárnap este ismét váci versenyzőnek szurkoltunk a tv-készülékek előtt: Pellei Jenő kitűnően kezdett, Don Quijote szélmal- mait két perc 38 másodperc alatt kitalálta, de a hagyomá­nyos váci balszerencse őt is kísérte, mert a következő fel­adathoz a rendelkezésre álló idő kevésnek bizonyult. pöt, szederszörpöt, som-, eper-, meggy-, feketeribiz- H-, narancs- és más gyü­mölcsszörpöket. Meggyorsultak az exportszállítások Rekkenő a hőség odakint is, csak a Kossuth tér árnyas fái nyújtanak némi védelmet a nagy meleg ellen. A térre néz­nek a vendéglátóipari vállalat l-es számú cukrászüzemének ablakai. A nagy méretű, testes sütők árasztják a forróságot, mégis vidáman megy reggeltől kora délutánig a munka ebben a különös birodalomban, ahol csokoládéhalmok, színes cuk- rosmázak, ínycsiklandó hab­kupacok fogadják a belépőt. Hatalmas falitábla mutatja az itt készült termékek listá­ját: százféle édességből ren­delhetnek a cukrászdák, üze­mi konyhák, étkezdék. Tricikli, teherautó gördül egymás után a Löwy Sándor utcai kijárat elé, s hatalmas íémtálcákon viszik a sokféle terméket. A kellemes illatok kicsapnak az utcára, reklám­tábla nélkül is tudják az el­haladók, mi készül a földszin­tes saroképületben. Dómján Józsefnétől, az üzem vezetőjétől érdeklődöm az el­ső hét hónap eredményei fe­lől. A termelési tervet teljesí­tették. A szakmabeliek figye­lik az itt folyó munkát. Ta­valy, a megyei vállalat 16 cuk­rászüzeme közül ők lettek az elsők. A kollektívát 15 000 fo­rinttal jutalmazták. Domján- né kiváló dolgozó kitüntetést kapott. A 20 tagú József Attila szo­cialista brigád bronzérmes lett. Idén már két, tizenöt-tizenöt emberből álló kollektíva küzd a versenyfeladatok teljesíté­séért. Könnyíti a munkát, hogy az itt dolgozók fele törzs- gárdatag. Felmondásos kilépés évek óta nem fordult elő. Az új vállalatvezetés mó­dot talált e nehéz munkát végzők fizetésének javítására, több lett a jutalék. Bevált a munkaruha és cipő utalványos rendszere: a dolgozó maga választja ki a ruházati bolt­ban a megfelelő köpenyt, láb­belit. Szüntelenül keresik az újat, a korszerűt. Az idei nyár slá­gere a gyümölcszselés torta­szelet. A hagyományos kré­mek helyett a gyümölcsök gazdag választékát használják fel készítményeikhez. A munkás hétköznapokat néha megszakítja egy-egy ked­ves esemény, üzemi ünnepség. A minap búcsúztatták Veszelei Sándor üzemvezetőhelyettest és Végvári Nándorné raktár- kezelőt: húsz, illetve 12 évi szolgálat után érkeztek á meg­érdemelt pihenés éveihez. Megígérték, ezentúl is be-be- látogatnak az üzembe, hajdani második otthonukba. Papp Rezső Tervüket teljesítették. Átlag­ban naponta egy vagonnal ké­szítenek, év eleje óta már több mint 110 vagonnal adtak ét a kereskedelemnek. Főleg belföldi igényeket elégítenek ki, de a termékek mintegy 30 százaléka Lengyelországba és több nyugati országba is,eljut. Sajnos, kevés a tárolóhely, a községben is néhány helyen raktároznak anyagot. A pin­cékben ugyanúgy kezelik a le­vet, mint a bort: kétszer, há­romszor szűrik, derítik, 3—6 hónapig érlelik, majd a főző­üstökbe kerül, végül egészség­re ártalmatlan ételfestékkel színezik, cukorral édesítik. Június végéig az évi terv hatvan százalékát teljesítették Az Ipolyvidéki Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság szobi MÁV- rakodóján 1953 óta mindössze három rakodókezelő dolgozott. Szeretik az emberek ezt a munkahelyet, pedig keményen meg kell dolgozniuk fizetésü­kért. Remitzky Endre technikus, telepvezető 1967 óta irányít a rakodón. — Az idei első félévben 5800 köbméter fát értéke­sítettünk, ami 380 vagon árunak felel meg.-*■ Rendkívül nagy a forgal­munk. Júliusban 2200 köbmé­tert teljesítettünk, melyből 780 köbméter exportra ment. — Az erdészetnek külön terve nincs, amit kitermel és ideszállít, azt a MÁV-rakodó- nak el kell vinnie. Eddig min­dig el is vitte. Említésre mél­tó, hogy az exportszállítások gördülékenyebbé váltak az el­múlt időben. Korábban a LINGIMPEX Külkereskedel­mi Vállalat / az erdőgazdaság fuvarigényét csak vontatottan elégítette ki. Változtattunk a helyzeten, s ma már az erdő- gazdaság nem tudja ellátni a LINGIMPEX igényeit. — A MÁV-rakodó árbe­vételi tervének 35 száza­léka export. A teljesít­mény az év második felé­ben, az uszályrakodások befejeztével, ugrásszerűen megnövekedik. — A szobi erdészeti MÁV- rakodón fagyártmánytermelés is folyik. Egy szalagfűrésszel dolgozunk, melynek terve 2800 köbméter áru évente. Az első félévben az 1973-as terv 60 százalékát teljesítettük. A Bör­zsönyvidéki Erdőgazdaság fa- gyártmánytermelői versenyé­ben a tizenkét brigád között évek óta a miénk az első hely. Idén 650 köbméter export-fű­részárut állítottunk elő. Főbb termékeink: export cserpa­letta, rakodólapelem, tölgv- parketta-fríz, tölgydonga s az igényeknek megfelelően, szab­ványon aluli vagy szabványos fűrészáru. 2601, Vác, Postafiók 32 Tájékozatlanok az utasok Ügy látszik, a váci vasútvo­nal korszerűsítésével egyenes arányban romlik az utastájé­koztatás. A gőzmozdonyok korában a kapus élőszóval szívesen adott felvilágosítást az érdeklődő utasoknak. A dieselesítést kö­vetően kihelyeztek egy nagy­méretű táblát, amelyen kis órák, egysoros állomásjelzők és vágánymutatók rápillantás- ra eligazították az utast. Mi a helyzet a 120 kilomé­teres ( sebességgel robogó vil­lanyvonatok korszakában? A délutáni órákban kapussal sem találkozunk, s nincs, aki rendezze a tábla mutatósorait. Mondhatja az állomásfőnök­ség, az épületben van az in­duló-érkező vonatok táblázata, azonban az nem pótolja a ki­járat közelében elhelyezett tá­jékoztatót. S a hangosbemon­dó is sokszor az utolsó pilla­natban ad hírt a befutó sze­relvények indulásáról. Csorba Imre vác-deákvári laikos ÜZENET. Sz. G. észrevételé­vel egyetértünk: valóban, nem a fehérek templomának tor­nya, hanem a Géza király téri volt barátok templomának tor­nya kapott új rézleimezborítást. — Év elejétől jelentősen megnövekedett a forgalmunk, A nagybörzsönyi és a nagymarosi erdészet egye­sült, a szállítóbrigád gép- kocsiparkját felújították, illetve kicserélték, új ter­melőbrigádot szerveztek. — Belföldön tűzifát a Szol- nők környéki, a Budapest kör­nyéki TÜZÉP-nek szállítunk, ipari fát a Fűrész- és Hordó­ipari Vállalatnak, az ÉRDÉRT Vállalatnak, öt-hat, fűrész­üzemmel rendelkező szövetke­zettel tartunk kapcsolatot, pél­dául a kecskeméti parketta- gyárral és az óbudai tsz szó- kolyai parkettaüzemével. — 1973. január 1-től már­cius 31-ig az erdőgazdaság 20 százalék kedvezménnyel érté­kesítette a rakodón felgyűlt hulladékfát. A három hónap alatt 1800 mázsát vittek él a környékbeliek, több mint 10 ezer forintot megtakarítva. K. T. Emberek sorsáért Ha a tengerész hazaér... hogy a kor teszi, úgy érzem, emberek sorsáért felelek. Rá­diós szobám sokat tudna be­szélni. „Anyám beteg”. „Fele­ségem szül.” S én hozom ne­kik messzi tájról az örömet, vagy éppen a bánatot. Vészjelek a messzeségből Sződligeti családi ház az At­tila utcában, nagy terasszal, nagy kerttel. Az egyik szobá­ban méter magas, színes váza, görög isteniekkel. A vitrinben két kezembe sem férő, ágas- bogas korálltömb. Tengeri kagylók. Indiából elefántcsont. Az asztalfiókban képek soka­sága. Izmirből, Bombayből, Las Paümásból. Itt lakik Krizsán Pál, a Hungária tengerjáró hajó rá­diós, illetve gazdasági tisztje, aki alig egy hete érkezett meg kilenchónapos hosszú tengeri útjáról, rövid pihenőre. Nyolc éve tengerész. Magas, mosolygós 35 éves férfi. Életéről, útjairól kérdezge­tem. A tárgyalóteremből A bisztróban verekedett Molnár László 34 éves ke­mencéi lakos ittas állapotban összeszólalkozott a helyi biszt­róban S. Sándor sértettel. A szóváltásnak verekedés lett a vége. Molnár a bejárati ajtó­nál levő lépcsőn lelökte S Sándort, aki nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket - szenve­dett. A Váci Járásbíróság súlyos testi sértés bűntettében mond­ta ki vétkesnek az Ittas du- hajkodót, és ötezer forint pénz- büntetésre ítélte. Nem fizetés esetében 100 napig a zárka foglya lesz. A vádlott felleb­bezett. de később visszavonta beadványát. így az első fokú ítélet jogerőssé vált. Csodákat rejtő tenger — Voltaképpen szerszámké­szítő Voltam — mondja —, majd egy nap felcsaptam ten­gerésznek. Mindig izgatta fantáziámat a tenger, a mesz- szeség, a hajósok élete. Előbb matróz voltam, mostam a ha­jói edélzetet, és néztem a cso­dákat rejtő tengert. Amikor kormányos lettem, úgy gon­doltam, elértem életem nagy célját, de az úton megállni nem szabad: elvégeztem a nemzetközi rádióstanfolyamot. Feladatom: állandó kapcsola­tot tartaná a szárazfölddel és a h a i őszem él y zet ellátásáról gondoskodni. Amíg kormányos voltam, csak azt éreztem hajó van a kezemben. Ma, lehet, — Vett rádióján S. O. S. je­leket? Csodálkozva néz rám: — Hát persze. Évenként öt- ször-hatszor veszek, de meg kell mondanom, azok nem egy-kót, hanem pár száz kilo­méteres távolságból is érkez­nek hozzánk. Amikor messze vagyunk, nem tudunk segíte­ni, de kapcsolatot keresünk más hajóval, amely esetleg a segélykérő oltalmára siethet. — Miről tudósítanak ezek az S. O. S. jelek? — Kigyulladt a kazán, süly- lyednek, halálos betegük van, orvost keresnek. Előző hajóm egyszer tudott segíteni. Egy halászhajó motorja gyulladt ki, felvettünk három férfit, or­vosi ellátásban részesítettük, és kiszállítottuk őket a part­ra. Póruljárhat, aki tájékozatlan — Merre járt a nyolc év alatt? — Voltam Thaifölden, Bom- bayben, Las Palmasban, Ale­xandriában, Cipruson, végig a Földközi-tengeren, az Atiamti­óceán európai partjain, az In­diai-óceánon, végig a Csendes­óceánig. A magyarokat sokan egzotikus népnek tartják, mi­vel ápoljuk népi hagyomá­nyainkat, meg a művészegyüt­tesek előadásaiban sok a régi tánc, s úgy gondolják, az jel­lemző még ma is életünkre, amit azokban látnak. Hosszam elgondolkozik: — Élményeim? Eleinte még élmény volt a trópusi növény­zet, ma már ott tartok, hogy nehezebb elviselnem a trópu­si meleget, mint a hosszú, sok­szor 17 napos tengeri utat. Ahogy mondani szoktuk ma­gunk között, 50 fok árnyék­ban, de árnyék nincs sehol. Láttam egész korszerű kikötő­ket, például a singapore-it, ahol naponta 50—100 tengerjá­ró hajó fordul meg. Érdeke­sek az újonnan jött hajók elé úszó bazárcsónakok. Ismer­nünk 'kell mindenütt a helyi szokásokat, mert pórul járhat az ember. Például az egyik országban az elgurult apró­pénzre nem szabad hirtelen rálépni, mert ha az véletlenül arra az oldalára esik, amelyi­ken a király képe van és ar­ra lép az ember, az ötévi bör­tönt jelent. — Mit szállítanak a ma­gyar hajók? — Amikor elindulunk, meg­jelölik első úticélunkat. Azt még el sem érjük, már jön a rádiogramm: mit kell ott fel­vennünk és hová kell vin­nünk. Pestről jön az értesítés, higgye el, hatalmas szervező munka rejlik mögötte. Megállnak az utca közepén Búcsúzóul, már az előszobá­ban mondja: — Kint, a világban, meged­ződünk testileg, lelkileg. Egy­másra vagyunk utalva. De lát­nia kellene, amikor ezek az edzett férfiak előkészítik a karácsonyt. Ahogyan az aján­dékokat átnyújtják egymás­nak, ahogyan örülnek a hazul­ról küldött karácsonyi üdvöz­leteknek, s kigördül szemük­ből a könny, amikor a kará­csonyfa alatt a lemezjátszóról felhangzik a Himnusz. És még egy. Érdeklődött, mit láttam a nagyvilágban. Szép a nagy­világ, de amikor, hátunkon, kezünkben batyukkal, elérjük ezt a nagynak nem nevezhető, de a világ fővárosai között gyöngyszem Budapestet, 10—17 hónapos távoliét után, nem csoda, ha megállunk az utca közepén, és jólesik, hogy ránk­dudálnak, szidnak a gépkocsi- vezetők ... Hazaértünk. Mészáros Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom