Pest Megyi Hírlap, 1973. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-14 / 189. szám

i'i.> I MEGYEI ‘kJÚb ‘Sap 1973. AUGUSZTUS 14., KEDD FÓKUSZ Chilei szabotázsok Miután vasárnap este a chi­lei magánfuvarozúk visszauta­sították a kormány ultimátu­mát, és megtagadták a mun­ka felvételét, a Népi Egység kabinetje rendkívüli minisz­tertanácson döntött a kilátás­ba helyezett szankciók megva­lósításáról. A két és fél órás tanácskozáson úgy határoz­tak, hogy mind a 23 tarto­mányban katonai biztosokat neveznek ki 'a szállítás meg­szervezésére. A katonai bizto­sok felhatalmazást kaptak a sztrájkoló fuvarozók gépko­csijainak elkobzására és szük­ség esetén fegyverhasználatra is. A FEGYVERES ERŐK kép­viselőinek bevonásával a múlt hét közepén megalakított chi­lei nemzetvédelmi kormány erélyes intézkedését az tette szükségessé, hogy a három he­te sztrájkoló jobboldali fuva­rozók és taxisofőrök teljesít­hetetlen követelésekkel álltak elő és (munkabeszüntető akcióik során fegyveres bandákban garázdálkodtak az országuta­kon. Az országos méretűvé duzzadt sztrájkhoz csatlako­zott ötezer rézbányászati mér­nök és technikus is. A kor­mány több határidő megszabá­sa után döntött a legszigorúbb lépés megtételéről. VASÁRNAP ESTE Santiago központjában a sztrájkoló fu­varozók feleségei és hozzá­tartozói tüntettek. A több száz kormányellenes tüntetőt a rendőrség könnygázzal és víz­fecskendőkkel kergette szét. A szélsőjobboldali Nemzeti Párt, amely az utóbbi napok­ban elkövetett terrorcselekmé­nyek fakezdeményezője és végrehajtója, n yilatkozatban bírálta az új kormányt. A Carlos Reymond, a párt alel- nöke által aláírt dokumentum állítása szerint a katonami­niszterek kinevezése „ellenke­zik Chile demokratikus több­ségének véleményével”. Raul Silva Henriquez, San- tiagó érseke a 18 napja tartó féktelen teirorhullám és a szállítási dolgozók sztrájkjá­nak azonnali megszüntetését követelte. EGY SZÓVIVŐ vasárnap Santiagóban közölte: az el­múlt héten Chilében a jobb­oldal 235 szabotázs- és terror- cselekményt követett ej; ezek során öt személy életét vesz­tette, több mint százan meg­sebesültek, s igen jelentős a chilei népgazdaságnak okozott anyagi kár. CHILE két legerősebb mun­káspártjának, a Chilei Szocia­lista Pártnak és a Chilei Kom­munista Pártnak vasárnap ki­adott közös nyilatkozata rá­mutat: a június 29-i puccskí­sérlet, a hidak és kőolajveze­tékek felrobbantása, a vasút­vonalak elleni támadások, a szállítási vállalkozók sztrájk­ja, az állami üzemekben elkö­vetett szabotázsakciók és a ka­tonaság engedetlenségre bujto- gatása a Népi Egység és a munkásosztály ellen irányuló összeesküvés részei. A mun­kásság egysége a dolgozók egységes központjában (CUT) a baloldali koalíció pártjainak közös fellépése és e testvéri kapcsolat szakadatlan erősítése tette lehetővé a győzelmet 1970-ben, s ma is ez a biztosí­téka a reakciós szándékok meghiúsításának, a Chile-elle- nes akciók letörésének. A nyi­latkozat rámutat: a „nemzeti biztonság kormánya a chilei munkásosztály és a nép szá­mára alapvető jelentőségű A KÉT PART DOKUMEN­TUMA kiemeli, hogy a me­rényletek, a munkabeszünte tés és az összeesküvések hátte­rében nemcsak a hazai nagy- birtokosok és a chilei finánc- oligarchia áll. hanem vezető szerepet játszik a CIA, vala­mint az Anaconda, Kennecott és az ITT nagymonopólium is, „Ezért tartjuk mi, szocialisták és kommunisták kötelessé­günknek imperiaűiistaellenes álláspontunk megerősítését, s a kubai forradalom és vala­mennyi testvémép iránti szol! daritásunk kinyilvánítását”. A munkásosztály egysége és a Népi Egység megerősítése a chilei . imperial istaellenes for­radalom továbbvitelének egyetlen útja ... A. B. T. KÖZÖS KÖZLEMÉNY A szovjet-iráni kapcsolatokról Hove id a hazaérkezett a Szovjetunióból Amir Abbasz Hovelda iráni miniszterelnök, aki a szovjet kormány meghívására hivatalos látogatást tett a Szovjetunióban, vasárnap visszaérkezett Teheránba. Az iráni miniszterelnök a sajtó képviselői­nek hazaérkezésekor adott nyilatkozatában hangsúlyozta: az iráni- szovjet kapcsolatok jelenlegi helyzete rendkívül jó és kedvezőek a kilátások a kapcsolatok továbbfejlesztésére is. Vasárnap Moszkvában szov­jet—iráni közös közleményt hoztak nyilvánosságra Amir Abbasz Hoveida augusztus 6-a és 12-e között a Szovjet­unióban tett hivatalos látoga­tásáról. A közlemény szerint a tár­gyaló felek mélységes aggo­dalmukat fejezték ki a Közel- Keleten kialakult veszélyes helyzettel kapcsolatban, és sík- raszálltak a közel-keleti konf­liktus mielőbbi igazságos po­litikai rendezése mellett a Biz­tonsági Tanács ismert határo­zata és az ENSZ-közgyűlés döntései alapján. A Szovjetunió és Irán meg­erősítette azt a szándékát, hogy elősegíti a földrész min­den országát magában foglaló ázsiai kollektív biztonsági rendszer megteremtésére irá­Moszkvában felfigyeltek a Kayhan International című teheráni lapnak az egyik cikkére, amely Hoveida szovjetunióbeli tartózkodá­sa idején jelent meg. A lap tudni vélte, hogy a Szovjetuniót ag­gasztják az Iránba irányuló amerikai és angol fegyverszállítások fo­kozódása. A lap azt állította, hogy a Perzsa-öböl térségének egyes országai — feltehetőleg Irak és India — Moszkvában is értésre adták, hogy nem nézik jó szemmel Irán nagyszabású fegyvervásárlásait. Moszkvai illetékes helyen hangsúlyozták, hogy a Perzsa-öböl térsé­gének problémáit az ottani országoknak keli megoldaniuk az ENSZ alapokmányával összhangban, bárminemű külföldi beavatkozás nél­kül. Mint a TASZSZ hivatalos szovjet hírügynökség hírmagyarázója is megállapította, a Kayhan International hiába próbálja a Szovjet­unió álláspontját olyannak feltüntetni, amely nem felel meg a szov­jet politika jellegének. nyúló elgondolás megvalósítá­sát. A felek nagy jelentőséget tulajdonítanak a nukleáris há­ború megakadályozására hiva­tott szovjet—amerikai megál­lapodásnak. Üdvözölték az európai biztonsági és együtt­működési értekezletet. Egyet­értettek abban, hogy elérke­zett a leszerelési világértékez- let gyakorlati előkészítésének az ideje. Ennek érdekébeh ké­szek minden támogatást meg­adni az értekezlet előkészíté­sével foglalkozó ENSZ-bizott- ságnak. A felek továbbra is a Szov­jetunió és Irán közötti baráti és jószomszédi kapcsolatok bő­vítésére és elmélyítésére tö­rekszenek. A tárgyalásokat a barátság, a nyíltság és a kölcsönös meg­értés légköre jellemezte. Líbia A második amerikai olajérdekeltség államosítása A líbiai forradalmi parancs­nokság tanácsa .szombaton úgy döntött, hogy államosítja az amerikai tulajdonban levő Occidental Company of Libya olajtársaság vagyonának 51 százalékát — jelentette a Mena közel-keleti hírügynökség. Két hónapon belül immár másodízben került sor ameri­kai óla jérd eke 1 tség államosí­tására Líbiában: ez év júniu­sában az amerikai Bunker Hunt Társaság olajérdekeltsé­gét vették állami tulajdonba. Huszonnégy órával később az Occidental Oil Company of Libya olajcég szóvivője Los Angelesben közölte: cége tu­domásul vette a líbiai döntést. Hozzátette, hogy a társaság el­fogadta a számára egyelőre felajánlott í 35 millió dolláros kártérítést és továbbiakban a hét végén megkötött új szer­ződés feltételei szerint folytat­ja működését. Nem sokkal az amerikai tár­saság szóvivőjének bejelenté­se előtt, Izziddin Mabruk lí­biai olajügyi miniszter a rá­dióban közölte, hogy kormánya ellenőrzése alá akarja vonni Líbia egész olajkimcsét, s fenntartja magának a jogot, hogy maga szabja meg az or­szágban működő külföldi olaj- vállalatok tevékenységének irányát. A szombati döntésről az amerikai külügyminisztérium egyelőre nem hajlandó nyilat kozni. Egy külügyi szóvivő mindössze annak közlésére szorítkozott, hogy az amerikai kormány hivatalos állásfogla­lása előtt a külügyminiszté­rium nem nyilatkozik az ügy­ről. BONN A tárgyalás témája: a diplomáciai kapcsolatok A Bonnban megkezdődött magyar—nyugatnémet tárgya­lások tárgya: Magyarországéi az NSZK diplomáciai kapcso­latainak felvétele. Hosszú és bonyolult nemzet­közi, diplomáciai folyamatok záróakkordját készítik elő a Német Szövetségi Köztársaság fővárosában a magyar és NSZK diplomaták. Hiszen köz­ismert, hogy hazánk és a nyu­gatnémet állam diplomáciai kapcsolatának felvételét mind­eddig nem elsősorban a két­oldalú, hanem az átfogóbb nemzetközi kérdések rendezet­lensége akadályozta. Nem ke­rülhetett sor - a diplomáciai képviseletek cseréjére mindad­dig, míg a Német Szövetségi Köztársaságban felül nem ke­rekedtek azok az erők, ame­lyek az összes európai szocia­lista országokhoz — beleértve másik német államot, a Né­met Demokratikus Köztársasá­got is! — fűződő viszonyt a realitások elfogadása és az erőszakos szándékról való le­mondás becsületes politikája alapján rendezték. Az úgynevezett német kér­désben az európai szocialista országok közül a legközvetle­nebb érdekeltsége az egykori német birodalom, a nácik ál­tal megtámadott Szovjetunió­nak, Lengyelországnak és Csehszlovákiának volt. S ha­sonlóan hozzájuk a Német Szövetségi Köztársasággal ha­táros NDK-nak, a másik né­met államnak, amelynek Bonn' nemcsak létéről nem akart tu­domást venni, hanem minden rendelkezésére álló erővel ak­namunkát folytatott ellene, így érthető, hogy hazánk, mint a szocialista közösség tagja, nemzetközi kötelességét telje­sítve, szolidaritást vállalt part­nereivel, s lépteit az NSZK- val való kapcsolatok vonatko­zásában hozzájuk igazította. Ez az elvhü, következetes ma­gatartás nemcsak az érdekelt szocialista országok — igy leg­utóbb Csehszlovákia — vezető politikusai részéről kapta meg elismerését, de hallgatólago­san a másik oldal sem tagad­hatta jogosultságát. A szövet­ségi hűséget, az elvszerű, szi­lárd magatartást ugyanis még az is becsüli, akinek'egyébként érdeke volna, hogy az össze­fogást, a szocialista országok egységét lazítsa, A bonni tárgyalóasztal part­nerei egyébként egyáltalán nem ismeretlenek egymás szá­mára. Budapesten már hosszú évek óta működik az NSZK kereskedelmi kirendeltsége, s hasonlóan magyar kereskedel­mi kirendeltség végzi munká­ját Kölnben. A gazdasági kap­csolatok stabilak, s évről évre erősödnek a két ország között. Az utóbbi időkben pedig ál­talánossá váltak a magasszin­tű látogatások is, így aztán több miniszter járt Budapes­ten, illetve Bonnban, előre­lendítve a kölcsönösen hasz­nos kétoldalú kapcsolatok ügyét. A fejlődés mutatója volt, hogy még a nyugatné­met kormány és ellenzéki pártok vezető képviselői is szükségesnek tartották, hogy itt, Budapesten vegyék fel a kontaktust magyar társadal­mi szervezetek képviselőivel. Ami pedig a két'ország la­kosságának személyes kap­csolatait, találkozását illeti, arról igazán nem szükséges részletesebben szólni. Buda­pesten, a Balatonon és az or­szág minden táján a nyugat­német rendszámú személygép­kocsik áradata meggyőző tanú­ság e tárgyban. Amint a ma­gyar turistáknak is mind na­gyobb tömegben úticéljuk Nyugat-Németország. Javul­nak a kulturális kapcsolatok is, egyre jobban megismerjük egymás értékeit. Mindez azt mutatja, hogy a bonni tárgyalásokon kedvező légkörben és így az előrelát­hatólag gyors haladás perspek­tívájában láthattak munkához a két ország diplomatái. Nemes János Megdőlt a földrajzi fatalizmus mítosza A Kubának nyújtott ar­gentin hitel és az Andok­csoport tagországainak az a szándéka, hogy bővítik kapcsolataikat a KGST tagországaival, meggyőzően bizonyítja: a latin-ameri­kai országok mind határo­zottabban akarnak meg­szabadulni az Egyesült Ál­lamok „gyámságától” és saját nemzeti érdekeiből kiindulva az önálló politi­ka útjára lépnek — írja a moszkvai Pravda hétfői száma. A két fontos eseménnyel kapcsolatban a szovjet lap hangsúlyozza, hogy mindkettő „azt az átalaku­lási folyamatot tükrözi, amely sok latin-amerikai országban jelenleg végbe­megy”. A kubai népi forradalom győzelme megdöntötte a „földrajzi fatalizmus” mí­toszát — hangsúlyozza a Pravda. A chilei Népi Egység kormány hatalom­ra jutása, a haladó társa­dalmi reformokat végre­hajtó perui és panamai rendszer, az imperialista monopóliumokkal szemben a nemzetgazdaságot vé­delmező venezuelai, ar­gentínai és costa-ricai kormány döntő csapást mért arra az elméletre, amely a latin-amerikai or­szágok elkerülhetetlen füg­gőségét és alárendeltségét hirdette. Háromszor kettő Akikről a világ beszél. A gazdasági együttműködés új formái „A szocialista országok az európai álla­mok közötti nagyarányú, hosszú távú, meg­különböztetésektől és egyenlőtlenségektől mentes gazdasági kapcsolatok mellett száll­nak síkra»* — olvashatjuk a nyolc szocialis­ta ország kommunista és munkáspártjai ve­zetőinek Krímben tartott találkozójáról ki­adott dokumentumban. Ebben az álláspontban semmi meglepő nincs, alapját távolról sem konjunkturális té­nyezők képezik. Az NSZK-ban, majd az Egye­sült Államokban tett látogatása alkalmával Leonyid Brezsnyev utalt arra, hogy a Szov­jetunió, az Egyesült Államok, az NSZK és több más szocialista és nyugati ország, vala­mint Japán is hatalmas gazdasági potenciállal rendelkezik. Ennélfogva nagy és kedvező le­hetőségek állnak a kölcsönös előnyökkel járó együttműködés és kereskedelem előtt. Például szolgál erre a Szovjetunió gazda­sági és műszaki-tudományos együttműködése olyan tőkés országokkal, mint Franciaország, Finnország, Olaszország. Ezeknek az orszá­goknak üzleti és kormánykörei megértették, hogy a műszaki-tudományos forradalom kor­szakában már nem kielégítőek a gazdasági kapcsolatok régi formái. Az élet egyre szélesebb nemzetközi munka- megosztást követel, hátrányos megkülönböz­tetések nélkül azt, hogy a nagyszabású ter­veket együttes erőfeszítéssel oldjuk meg. Aki autarchiára rendezkedik be, s vámok gátjai mögé bújik, azt kockáztatja, hogy végül is a sereghajtók közé kerül. Franciaország és a Szovjetunió üzleti és kormányköreiben nagyra értékelik a szovjet —francia gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés sikereit, amelyet a kölcsönös előnyök, a nagy arányok és távlatok jellemez­nek. Ez az együttműködés jó példa arra, ho­gyan lehet baráti kapcsolatokat kialakítani két. különböző társadalmi rendszerű állam között. A Szovjetunió részt vesz Marseille közelé­ben a fossur-mare-i komplexum építésében a francia olajfinomítók korszerűsítésében, együttműködik a franciákkal új szerszámgé­pek és automatikus gépsorok előállításán. A franciák viszont az orenburgi gázkombinát számára szállítanak berendezéseket, a Renault cég közreműködik a kámai autógyár építé­sében stb. Mindez mutatja, milyen dinamikus gazda­sági és műszaki-tudományos együttműködést lehet kialakítani, ha mindkét fél kívánja. Moszkvában nemrég írták alá a szovjet— francia tudományos és műszaki együttműkö­dés elmélyítésének egy évtizedre szóló prog­ramját. Ez a megállapodás új lépést jelent a két nagy ipari állam kölcsönös előnyökön nyugvó együttműködésének fejlesztésében. Az új gazdasági realitások a politikusokat és vállalkozókat megbízható piacok keresé­sére késztetik. És a tekintetek Kelet felé for­dulnak. Jellemző a Krupp-konszern elnöké­nek, Ernst Mommsen volt nyugatnémet gaz­dasági államtitkárnak a nyilatkozata. Szavai szerint a konszern számára az »a legelőnyö­sebbé ha beruházásokat eszközöl a szocialista országokban. A Stuttgarter Nachrichten és a Südwest- Presse című lapoknak adott interjújában Mommsen hangsúlyozta, hogy azokat a piaco­kat, amelyeket a konszern évtizedek munká­jával megszerzett, a termékek növekvő ön­költsége és a nyugatnémet márka ismételt felértékelése folytán most veszély fenyegeti. Ugyanekkor a szocialista országok nem is­mernek ilyenfajta nehézségeket. Innen ered a törekvés, hogy tőkét ruházza­nak be országainkba. Tudják, hogy ezzel sa­ját gazdaságuknak is szilárdságot, távlatokat és állandó faglalkoztatottságot biztosítanak. Mark Makszimov Spiro T. Agncw, az Egyesült Államok alelnöke (jobbról) ellen bűnügyi vizsgálatot indítottak. Erről az értesítést a baltimore-i ügyész, George Beall (balról) küldte meg számára. Agnewt azzal vá­dolják, hogy marylandi kormányzó korában és azt megelőzőleg, vagyis 1963-tól 69-ig heti 1000 dollárt kapott különféle marylandi épí­tési vállalkozóktól, nekik kedvező állami szerződések kieszközőlése fejében. Alelnöksége idején, 1970—71-ben — a vád szerint — 50 000 dollárt vett fel hasonló céllal. A rend és törvényesség „bajnoka", a „csendes többség” konzervatív kedvence körül kitört korrupciós bot­rány a Watergate-ügy után újabb érzékeny csapás a köztársasági párt népszerűségére és messzemenően befolyásolhatja a párt 1976. évi elnökválasztási esélyeit. A ciprusi kormány biztonsági erői felfedték a Grivasz tábornok vezette titkos EOKA-szervezet egyik irányító központját és elfogták a szervezet helyettes parancsnokát, Sztavrosz Szabro őrnagyot, fedő­nevén Szil-őszt (jobboldali képünkön). A biztonsági erők tagjai vizs­gálják a Szirosz rejtekhelyén talált dokumentumokat (baloldali ké­pünkön) : ezek közt találták meg Makariosz meggyilkolásának s az államcsínykisérletnek tervét. Londonban sajtóértekezletet tartott két spanyol misszionárius: Julio Moure (balról) és Viconte Bcrrlnguer. Mindketten hat eszten­deig tartózkodtak Mozambik portugál gyarmat Tete nevű tartomá­nyában — ott, ahol Lisszabon zsoldosai immár világszerte hírhedtté vált vérengzéseiket elkövették.

Next

/
Oldalképek
Tartalom