Pest Megyi Hírlap, 1973. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-25 / 172. szám

PEST NEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉDI JÁRÁS ÉS CE6l£D VÁROS RÉSZ XVII. ÉVFOLYAM, 172. SZÁM 1973. JÜLIUS 25., SZERDA Családvédelem Nyársapáién A tanács minden segítséget megad Gyámügyi segély — Gmdeskodás a magányos, idős emberekről VÁSÁR A VÁROS SZÉLÉN Minden tizedik tovább tanul Az abonyi József Attila nevelőotthonból kikerülő fia­talok közül minden máso­dik gyerekből segédmunkás, 20 százalékuk szakmunkás lesz, 10 százalékuk pedig kö­zépiskolába kerül. A gyerekek elhelyezéséről az otthon igaz­gatósága gondoskodik. Az otthonban az elmúlt tan­évben nem volt nevelői lét­számhiány, sőt, ez év szeptem­berében még két képzett peda­gógus érkezik, aki szolgálati lakást kap a nagyközségben. Gladíóluszvásár Mindig szép és üde a Rákóczi üti virágbolt kirakata: az Íz­lésesen berendezett üzlet ked­ves színfoltja a városnak. A cserepes és vágott virágo­kat a városi kertészetből kap­ja: gazdag választéka a kerté­szek munkáját dicséri. \ A közelgő Magdolna-nap tiszteletére gladióluszvásárt rendeznek. A várható nagy forgalomra felkészültek a bolt dolgozói és a kertészek egy­aránt, naponta érkezik friss szállítmány más virágokból is. Az ajándéknak szánt csok­rot a bolt két alkalmazottja házhoz viszi az ünnepeitek­nek. A szőlővidéken szinte min­den házban, tanyában van bor, s könnyen hozzájuthatnak azok is, akiket inkább óvni kellene az alkoholtól. A mér­téktelenül fogyasztott ital sok egyén és család tragédiáját okozza: a tanácsok gyámügyek­kel és ifjúságvédelemmel fog­lalkozó előadóinak tapaszta­latai is bizonyítják. Nyársapáton is száraz tár­gyilagossággal szerkesztett ak­ták vallanak azokról a család­apákról, néha -anyákról is, akik jövedelmük nagy részét italra költötték, állandó mun­kát nem vállaltak, így rendes keresetre sem tettek szert, de még az állam gyermeknevelés­re, szánt támogatását sem él­vezhették. Az italozó életmód többek esetében a családi kö­telékek felbomlásához veze­tett, s a válást a gyerekek síny­lették meg a legjobban. Több példa mutatja, hogy az iszákos szülők gyermekeivel a társadalomnak kell törődnie. Bejelentések érkeztek a szom­szédoktól, pedagógusoktól, s a tanács illetékesei is. figye­lemmel kísérték a kifogásolt személyek családjának sorsát. Sajnos, nem egy esetben azt tapasztalták, hogy az ilyen környezetben élő gyermer'ék alultápláltak, ruházatuk hiá­nyos, visszamaradnak a szel­lemi és testi fejlődésben. Né­hány évvel ezelőtt még tíz­tizenöt veszélyeztetett csalá­dot tartottak nyilván, az utób­bi időben azonban jelentősen csökkent a számuk: ma már csak öt családra kell gondol­niuk. Tőlük összesen huszonöt kiskorú gyermeket kellett állami gondozásba venni, az egyik családból tízet, egy másikból kilencet: az apa iszik, börtönben is volt, „az anya munkásszálláson él, így a szülők gyermekeik nevelésé­re alkalmatlanok. Az állami gondozásért a szü­lőknek fizetniük kell gyerme­keik után. Sokan húzódoznak a fizetéstől, igyekeznek kibújni kötelezettségeik teljesítése alól. A tanácson elmondották, akad­nak olyan emberek, akik tíz­húsz ezer forinttal adósak az államnak, s az összeg behaj­tására — önmaguk okozta ne­héz anyagi helyzetük miatt — vajmi kevés a lehetőség. A tanács — a maga eszkö­zeivel — harcol a gyerme­kekért, képviseli érdekei­ket. A negyvenszemélyes nyárs­apáti napközi otthonban he­lyezték el azt a négy, veszé­lyeztetett környezetben élő kis­korút, akit legalább így akar­tak rendes táplálékhoz, nyu­godt tanulóidőhöz, önfeledt, játékos percekhez juttatni. Szüleik még a csekély térítési összeget sem fizetik be. A ta­Vékony, nyurga kislány Kancsár Anna, a nagykőrösi Pedagógus Sportegyesület ver­senyzője, ősszel lesz nyolcadi­kos a ceglédberceli általános iskolában. Edzője, Szabó Pál testnevelő tanár irányításával sorra nyeri meg a 100 méte­res síkfutásban és a távolug­rásban a korosztályának ren­dezett járási, megyei verse­nyeket. Eredményeivel helyet foglal az országos legjobbak között is. — Az általános iskola har­madik osztályában kezdtem versenyszerűen sportolni. Ak­kor már háromtusában já­rási és megyei verse­nyeket nyertem. Ötödikes ko­romban négytusában járási első voltam. Az 1971—72-es tanévben négytusában a járá­si, a megyei, az országos terü­leti versenyeket megnyertem. A debreceni országos döntőn hatodik lettem. — Az 1973-as év nagy for­nács azonban ragaszkodik a gyerekek ilyen módon való támogatásához, és továbbra is biztosítja számukra a napközit. Évente kétezer forint gyám­ügyi segélyt oszthatnak el. Eb­ből a pénzből az iskolaév kez­dete előtt tanszereket, iskolai holmikat vásárolnak a rászo­rulóknak: a tanács megbízottja kíséri a szülőket az üzletekbe, ő veszi meg és fizeti ki a fü­zetet, tollat, iskoláköpenyt. így kell tenni, mert félő, hogy az apák, anyák a pénzt ez esetben sem a meghatározott célra fordítanák. A tanácson dolgozók követ­kezetes munkájának, a rend­szeres ellenőrzésnek köszön­hető, hogy ma már csak öt veszélyeztett családot tartanak számon Nyársapáton, azok is szinte kivétel nélkül a köz- zégtől távoli tanyákon élnek. Persze, a távolság nem jelenti azt, hogy időről időre ne kí­sérnék figyelemmel sorsuk alakulását, a társadalom segít­ségével is. Ugyancsak a tanácsra há­rul azoknak a becsületes, de valamilyen oknál fogva nehéz sorsú, többnyire idős embereknek a támogatása, akik megélhetését részben a közösségnek kell biztosí­tania. Tíz magányos, beteg öreget, rokkantat segélyeznek rendsze­resen. Tucatnyi idős tsz-tag kiegé­szítő járadékban részesül Az ő sorsukat is figyelemmel kísé­rik. A magányos öregek közül többen a tanács hivatalnokai­tól kérnek segítséget személyes ügyeik intézésében, bizalom­mal fordulnak hozzájuk, és a gyámolítás nem is marad el. T. T. Nem szombaton, hétfőn indulnak A ceglédi pajtások idei, utolsó nyaralócsoportja nem szombaton, hanem hétfőn, jú­lius 30-án reggel indul . a ba- latonszárszói úttörőtáborba. A vonatindulás időpontja nem változott. dulatot hozott eredményeim­ben : Cegléden, az országos te­rületi úttörő-olimpián a 100 méteres síkfutásban és a tá­volugrásban első helyezett let­tem. Ez váratlan meglepetés volt, mert mindenki, még magam is, legjobb esetben a második helyezésre számítot­tunk. Ez a küzdelem hozta meg számomra eddigi ered­ményeim legjobbját, távolba ugrottam öt méteren felül, s részt vehettem a dunaújvárosi úttörő-olimpia országos döntő­jén, ahol hatodik és nyolca­dik voltam a 100 méteres sík­futásban, illetve a távolugrás­ban. — Egyéb versenyeken is szerepeltél? — Június 15-én egyesületem színeit képviseltem Szekszár- don, az országos területi ver­senyen, a serdülő B-kategó­riában. A 100 méteres síkfu­tásban 13.4-gyel. a távolugrás­ban 5,14-gyel, magasugrásban Hétágra sütött a júliusi nap. Zsibongó tarkabarka ember­sereg töltötte be a teret. Az úton egymást érték a lovas kocsik, autók. Szürke por lebe­gett a vásározók feje felett. Már messziről hallatszott a vevők, eladók zaját túlharso­gó, csalogató zene. Szellemes- kedő férfi hangja szakította félbe a dallamokat: — Aki a levegőbe akar re­pülni, szálljon a lánckörhintá­ra, azonnal indul — csábította a lányokat, fiúkat. — Szép lá­nyok, ne tolakodjanak, min­denkinek jut helyi Persze, a szép lányok nem tolakodtak, nem akartak re­pülni, csak nézelődtek, s ka­cagták az invitáló hangot. A céllövölde felől lövések hangja csattant, az apró gye­rekek hada a halászjáték kö­rül tolongott. Vizesedényben úszkáltak a halaknak álcázott fadarabok, minden húzásért ajándék járt, s mindez csu­pán öt forintba került. Kacsa a levegőben Kiterített zsákdarabon zöld­paprika kellette magát. Sovány képű fiúcska térdelt mellette. Talán rossz a lába, vagy el­fáradt? Nem tudni, miért nem állva kínálgatta porté­káját. A pénzét számolta: egy­két forintosok csördültek mar­kában. Odébb miniszoknyás lányka mérte a fagylaltot. — Tessék parancsolni a fi­nom habból — kínálta áruját egy fiatalasszony. — Kacsát, libát, madarat s mindenféle röpülő léggömb­jószágot tessék! — kurjantott bele a forgatagba a léggömb­árus. — Itt a beszélő papagáj! Egyedül élők, figyelem! Aki társat keres, papagájt vegyen! Legjobb társ a beszélő papa­gáj! A sátrasok sorában minden­féle csecsebecse kínálgatta ma­gát. Apró-cseprő játékok, pus­kák, kardok, párnára hímzett szerelmes macskák, szemér­mes babák, s még mi minden volt kapható! Fehér trikókon ott díszlett Ben Quick képe is, Ceglédbercel labdarúgócsa­pata a háromfordulós járási bajnokságban szerepelt. A szezon első felében gyengén ment neki a játék, a tavaszi idény előtt három ,ponttal állt a rivális Abony mögött. A hajrá kitűnően sikerült, a „második félidő” valamennyi mérkőzését megnyerte, s vég­eredményben az abonyiákat tíz ponttal előzte meg. Rosz- szabb gólkülönbsége révén, a Bem SE II. mögött, a második helyen végzett, de ez már a feljutást jelentette. Kugler edző értékelte csa­pata teljesítményét: — Az alapozáskor, január pedig 1,45-tel győztem mind­három versenyszámban. így részt vehetek az ez év augusz­tus 25—26-án Szombathelyen megrendezésre kerülő orszá­gos döntő küzdelmeiben. — Miért épp ezeket a sport­ágakat választottad? — Nem, nem én választot­tam. Szabó Pálnak, edzőmnek és tanáromnak köszönhetem, hogy képességeimet mérlegel­ve, segített a választásban. Eredményeim őt igazolják. Azokkal szeretném meghálál­ni munkáját, melyet hosszú éveken keresztül képzésemre fordított. — Mi a véleménye Szabó Pálnak, az edzőnek és tanár­nak Annáról? — Szorgalmas, igyekvő kis­lány, kiváló sportember lehet. Egyetlen edzésről sem hiány­zott soha, és a tanulásban is helytáll, tanulmányi eredmé­nye hetedikben 4,6 volt. A sportban rendkívül fejlődő­képes. Például az 1970—71-es tanévben a legjobb eredménye távolugrásban 4,16 méter volt, most pedig 5,14 métert ugrott. Ha így folytatja, nagy remé­nyeket fűzhetünk pályafutá­sához. L I. 1 filmből, tucatszámra: divat lett az arca ingen, tükrön, pénztárcán. Persze nemcsak a hölgyek, hanem a másik nembe­liek is választhattak: Ben pár­ja, Klára sem maradt ki a já­tékból. Lám, a vásárosok mi­lyen leleményesek, ha zsebre megy a játék. Bók és bolt Amarra kendőket, színes pulóvereket lengetett a szél, Háziasszonynak szánt köté­nyek, otthonkák sorakoztak az asztalon. Kevés volna a háziasszony, vagy a sor végére már senki sem figyelt? Az eladó — idő­södő asszony — elszundikált a napon. Legalább az egészségé­nek jót tett a vásár. Divatos táskákat árult egy fiatalember. Szakadatlanul szó- longatta a gyanútlan nézelő- dőt: — Ennek a csinos hölgynek szép táska való! S még az udvarlás sem ma­radhatott el: — Vessen egy pillantást szép szemével a portékámra! Egy-két nyájas szó, egy kis bók, máris könnyebben ment az üzlet. Áldomás nélkül Távolabbról malacvisítás hallatszott. Néhány bánatos te­hén is gazdára várt. Az állat­vásár az igazi adás-vevés, alku színhelye. A lovas kocsik közé néhány személyautó is befurakodott. Egy mikrobuszból röfögés hallatszott, majd felbúgott a motor: elindult az új gazda, kocsijában a malacokkal. No, azok sem utaztak még ilyen urasan! — Csak azt sajnálom, hogy áldomást nem ittunk — tekin­tett panaszos képpel a távolodó jármű után egy bajszos öreg­ember. — A vevő kedvéért még erről is lemondok. Azt mondta, nem lehet, mert akkor oda a jogosítványa. Gyümölcs­levet ajánlott, az meg „árt” az egészségemnek. Ha lé, akkor .bor legyen: r.em akarok a vá­sárba belebetegedni. Dobozi Eszter 21-től hetente háromszor ed­zettünk, tavaszi jó szereplé­sünk annak köszönhető, hogy a játékosok tudomásul vették: legfőbb célunk a feljutás. A fiúk lelkesedésének köszönhe- I tő, hogy az MNK-ból kikerült a területi bajnokságot nyert Albertirsa csapata, de azután a Ceglédi VSE nagyobb tu­dása előtt meg kellett hajol­nunk. —> A legtöbbször szerepelt játékosok: Petró K., Puskás, Mocsári, Szuda, Dudás, Nagy L., Várhegyi, Szekeres, Déri, R api, Kostyalik, Andrásba, Karsai. Csereként még ját­szottak: Petrő F., Károly, Ki­rály, Breznik, Schönléber, Nagy J. — Tavasszal Kostyalik 10, Szekeres 6, Rapi 4, Banai 2, Karsai 2, Déri 1, Károly 1, Nagy L. szintén 1 gólt szerzett. Nagy öröm számomra, hogy a játékosok fegyelmezettek vol­tak, egyikük sem került a ki­állítás sorsára. — A területi bajnokságra a felkészülést július 10-én kezd­tük meg, heti három edzéssel. Az első csapatban tizennyol­cán, az ifik tizenhatan gyako­rolnak. Hat új fiút igazoltunk: Bánát és Mezeit a Bp. Törek­vésből. Kovácsot (CVSE), Bog- dányt (CVSE), Szegedit (Pi­lis) és Koncsikot (Albertirsa). Ugyanakkor Herbszt a nagy- kanizsai Olajbányászhoz, Nagy J. Pilisre igazolt. A területi bajnokságban az első öt kö­zött szeretnénk végezni, sze­rintem a játékosokban a ké­pesség erre meg is van. A baj­nokság rajtjáig több előké­születi mérkőzést játszunk, vasárnap Albertirsán voltunk, július 29-én Ceglédbercelen lesz a visszavágó. — Ezúton is megköszönjük a helyi tanácsnak, a tsz-nek és a vasutas-szakszervezetnek az általuk nyújtott támogatást, segítséget. V. L. Autók, autóbu­szok jönnek-men- nek, kanyarog­nak, forgolód­nak a Rákóczi út és a vasútállomás közötti területén. Idős asszony ácsorog az út szé­lén. Olyan sűrűn érkeznek azon­ban a járművek, hogy egyelőre nem kockáztatja meg az átkelést. — Jöjjön, majd én átvezetem, különben estig is itt várakozhat — szól egy fiatal­ember, mellé sze­gődve. — Köszönöm, igazán kedves — hálálkodik az idős asszony. A fiatalember karonfogja őt, s határozott kar­lejtésekkel sike­rül megfékeznie az autóáradatot, amíg áthalad­nak a veszélyes zónán. Biztonságos te­rületre érve, az idős nő még egy­Az új unoka szer megköszöni a fiatalember se­gítséget, majd kissé nehézkesen így szól: — Tudja-e, mennyire hason­lít az én Ferkó unokáníra? — Igen? Hol dolgozik a Ferkó gyerek? — A Ferkó? Tíz éve, hogy meghalt. Autó­baleset érte. A férjem is abban az évben halt meg. — S most, .ki­vel tetszik élni? — kérdezősködik gyöngéden a fia­talember. — A lányom­nál lakom, Ceg­lédbercelen. Szó­lítson csak Juli néninek. — Engem meg Péternek hívnak. Ceglédi vagyok. — Még a sze­me vágása is olyan. — Mint a Fer­kéé? — Igen — fe­leli szipogva a néni. — Julis néni, kedves! Adja meg a címét, s majd fölkere­sem. Ha akarja, ha nem veszi rossz néven, le­szek az unokája. Úgysem élnek a nagy szüleim — szól némi J'él- szegséggel a fiú. — Hát csak­ugyan? Komo­lyan gondolta? — lelkendezik a má­, sik. — Ez aztán a meglepetés! Mint a Ferkó! — Hát akkor minden jót, Na- gyikám! — Isten veled, Péter! Aztán el ne felejtsd az ígéretet, mert az úgy jó. ha meg­tartják! ... Ki gondolta volna, hogy míg más vásárolni jön a városba, én uno­kára találok! gy. m. Munkamegbeszélés a helyszínen A ceglédi Hollós utca, mely a járművezetők rettegett ut­cája volt megannyi buckájával, mélyedésével, mindenféle lommal egyengetett huppanójával, most pormentesített, kötő­zúzalékos burkolatot kap. A munka befejezését a Pest megyei Üt- és Hídépítő Vállalat szeptember végére ígéri. A képen: Csel édes József, a városi tanács műszaki osztályának főmér­nöke, Pusztai Imre művezető, Nánási János csoportvezető és Takács László brigádvezető munkamegbeszélést tart a hely­színen. Apáti-Tólh Sándor felvétele Kiváló sportember lehet Anna és a méterek Országos döntőre készül a Hosszú, forró nyár című tv­Céí: az első öt között A berceliek elérték, amit akartak

Next

/
Oldalképek
Tartalom