Pest Megyi Hírlap, 1973. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-07 / 157. szám

«ST MEGYEI k/CirSap 1973. JÚLIUS 7., SZOMBAT Új kabinet Chilében FÓKUSZ Finálé előtt - Helsinkiben Villámvélemények a négy napról: „Jól sikerült a rajt” (szovjet). „A konferencia nem hozhat gyors eredményeket, de a közvélemény egyre növekvő befolyása követeli az új és bé­kés Európa létrehozását” (an­gol). „E konferencia az európai kapcsolatokban véghez vihető áttörés lehetőségét hordozza” (lengyel). „Helsinki a békés együttélés előiskolája, ahol két nagyhatalom és két Európa ta­lálkozni tud egymással” (bel­ga). A TANÁCSKOZÁSOK jel­lemzője : első pillanattól kezdve a szocialista országok képvise­lőinek a kezdeményező szere­pe. Az alaphangot az európai biztonság alapjairól és az európai államok kapcsolatai­nak elveiről szóló általános szovjet nyilatkozatterv adta meg. Ennek eredményeként jól kirajzolódtak az eddig sem na­gyon rejtett álláspontok. Míg a szocialista országok az euró­pai biztonsággal összefüggő kérdésekre helyezték a_ hang­súlyt, és ezen belül elsősorban a meglevő határok feltétlen sérthetetlenségének nemzetKö- zí jogi érvényű megerősítésére, addig a NATO-országok úgy értelmezik a határok sérthe­tetlenségét, hogy azokat erő­szakkal ugyan nem lehet meg­változtatni, tárgyalások útján azonban igen. Erre a mondva­csinált problémára azonban maga a szovjet dokumentum- tervezet felel, midőn a határok sérthetetlensége kifejezést használja, ami negatív érte­lemben feltételezi: ahhoz, hogy ezeket a határokat módosítsák, meg kell sérteni a határokat, vagyis agressziót kell elkövet­ni. A PLENÁRIS ÜLÉSEKKEL párhuzamosan immár harma­dik napja foglalkoztatja Hel­sinkiben a különbizottságot az Algéria és Tunézia meghívását iszorgalmazó máltai javaslat. A tegnap délelőtti plenáris ülé­sen Dom Mintoff máltai mi­niszterelnök és külügyminisz­ter pedig az elmúlt 20 év euró­pai fejleményeivel foglalkozva arról beszélt, hogy „két fegy­veres tábor” alakult ki. Elis­merte ugyan, hogy az utóbbi 10 évben „örvendetes változás ment végbe”, de a továbbiak­ban sötét képet festett a Föld­közi-tenger térségében fennál­ló állapotokról. Mintoff példá­nak említette Gibraltár rende­zetlen problémáját, a ciprusi és a görögországi helyzetet és az arab—izraeli ellentéteket. Hangsúlyozta, hogy véleménye szerint az európai biztonság és a földközi-tengeri térség hely­zete között összefüggés van. Sürgette a két arab ország, Algéria és Tunézia meghívá­sát. A CSÜTÖRTÖK DÉLELŐTTI plenáris ülés végén tartott zárt ülésen a máltai javaslatnak furcsa izraeli „kiágazása” is keletkezett, mivel Izrael hel­sinki nagykövetsége levelet in­tézett a konferenciához, kérve: ha meghívják Algériát és Tu­néziát, akkor hívják meg Iz­raelt is. A zárt ülés azonban úgy határozott, hogy nem vesz hivatalosan tudomást az izraeli levélről. A KÜLÖNBIZOTTSÁG úgy tervezte, hogy ma folytatja a máltai javaslat megvitatását, azonban az a tény, hogy Dom Mintoff már pénteken délben elutazott Helsinkiből, arra en­gedett következtetni: Málta el­szigetelődött álláspontjával a bizottságban... ÍGY IS TÖRTÉNT. Lapzár­takor kaptuk a hírt: az euró­pai biztonsági értekezlet rész­vevői úgy döntöttek, hogy el­vetik azt a máltai javaslatot, amely szerint Algéria és Tu­nézia képviselői felszólalhat­tak volna a biztonsági értekez­leten. A helsinki tanácskozás elnöke megállapította, hogy a máltai javaslattal kapcsolat­ban nem alakult ki a szüksé­ges konszenzus. Alacs B. Tamás A VÖRÖSKERESZT NEM­ZETKÖZI BIZOTTSÁGA pénteken bejelentette, hogy a bizottság a 73 éves Eric Mar­tin orvosprofesszort, a genfi egyetem volt rektorát válasz­totta új elnökévé. Chile tovább halad a szo­cialista társadalom építésé­nek útján, megőrzi a többpárt- . rendszert, megvédelmezi a demokráciát és a szabadság- jogokat — mondotta Salva­dor Allende köztársasági el­nök csütörtökön a késő esti órákban, amikor bejelentette az új kabinet összetételét. A kormányban az előzőkhöz ké­pest hét új miniszter kapott tárcát, a többi nyolc már az előző kabinetnek is tagja volt. Három kommunista, négy szocialista, három radi­kális és öt, egyéb baloldali áramlatokhoz tartozó politi­kus kapott miniszteri megbí­zatást Chile államfőjétől. A kormány kizárólag polgári személyekből áll. Allende bejelentette, hogy a kormány rendkívüli gazda­sági intézkedéseket hoz a ter­melés fokozása és az anyagi javak igazságosabb elosztá­sa céljából. Eszerint fokozzák az állami apparátus politikai és gazdasági, valamint igaz­gatási jogait, megszigorítják a munkafegyelmet az állami vállalatoknál, olyan rendszert hoznak létre, amelyben igaz­ságosabban oszthatják el az alapvető fogyasztási cikkeket. Salvador Allende chilei el­nök az új kabinet eskütéte­lekor mondott beszédében méltatta a nép nagyfokú fe­lelősségérzetét és példamu­tató fegyelmezettségét, amely lehetővé bitte a reakció által tervezett polgárháború meg­akadályozását. Salvador Al­lende a június 29-i puccs­kísérletet hosszasan előké­szített folyamatként értékel­te. A hadseregnek és a rend­őrségnek az alkotmányvédel­mében történt kiállása nél­kül lehetetlen lett volna meg­akadályozni a polgárháborút. A kormány előtt álló dön­tő feladat az ország bizton­ságának megvédése — mon­dotta Al'ende. Hsngnílvrvzta: a nemzeti biztooság Védelmé­nek továbbra is' fonté« ténye­zője marad a kormány és a A Phnom Penh-i kormány- pénteken — fennállása óta el­ső alkalommal — bejelentet­te: kész elküldeni delegá­cióját a szembenálló felek által kijelölendő színhelyre, hogy tárgyalásokat kezdje­nek „az ellenségeskedések be­szüntetéséről és a nemzeti megbékélésről”. A bejelentést a Phnom Penh-i rezsim meg­bízásából Long Borét kül­ügyminiszter tette egy sajtó- értekezleten, amelyen a dip­lomáciai testület tagjai is jelen voltak. A külügyminisz­ter hozzáfűzte, hogy a politi­kai főtanács és a Phnom I hadsereg közötti együttműkö- I dés. Emlékeztetett a három fegyvernem parancsnokainak nyilatkozatára, amely szerint a hadsereg mindig az alkot­mányt és a törvényes kor­mányt védi. A chilei ellenzék máris meg­indította a támadást az új kormány ellen, azt állítja, hogy Allende politikája pol­gárháborúba sodorja az orszá­got. Az AP amerikai hírügy­nökség jelentéséből azonban kitűn-ik, hogy a jobboldali re­akciót rendkívül meglepte a dolgozók gyors gyárfoglalása és a Népi Egység kormányá­val való feltétlen szolidaritá­sa a múlt heti sikertelen ál­lamcsínykísérletkor és közvet­lenül utána. A japán parlament pénte­ken határozatban tiltakozott a kínai légköri nukleáris kísér­leti robbantás ellen. Az Európa-parlament csü­törtökön kompromisszumos javaslatot fogadott el, amely az országok megnevezése nél­kül szólítja fel a világ vala­mennyi államát, hagyjanak fel a nukleáris kísérleti robban­tásokkal. A Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének el­nöksége felszólította tag-szer­vezeteit Kína és Franciaor­Az Egyesült Nemzetek élel­mezési és mezőgazdasági szervezetének (FAO) most nyilvánosságra hozott adatai szerint Nyugat-Afrikában az elmúlt hatvan év legsúlyosabb szárazsága pusztít. PHNOM PENH Sajtóértekezlet — Jólábbtl"... Penh-i kormány a párizsi bé- kemegállapodás 20. cikkelye értelmében hozzájárul „az összes kambodzsai erők kö­zötti tűzszünet azonnali meg­valósításához”. A válságos po­litikai, katonai és gazdasági helyzetben levő Lón Nol-kor- mányzat újabb manőveréből azonban „kilátszik a lóláb”. A rezsim külügyminisztere ugyanis a sajtóértekezleten egyértelműen leszögezte: „So­hasem fogjuk elismerni, hogy Kambodzsában két kormány van. Álláspontunk szerint csak egyetlen törvényes kor­mány létezik.” LENINGRAD USA -főkonzulátus Leningrádban pénteken megnyílt az Egyesült Államok főkonzulátusa. A megnyitó ünnepségen az Egyesült Álla­mok részéről Walter Stoessel külügyi államtitkár és Adolph Dubs, az Egyesült Államok ideiglenes moszkvai ügyvivője, szovjet részről pedig Georgij Kornyijenko, a külügyminisz­térium kollégiumának tagja volt jelen. San Franciscóban Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP Központi Bizottsága fő­titkárának az Egyesült Álla­mokban tett látogatása ide­jén nyitották meg a Szovjet­unió főkonzulátusát. szág bojkottálására, elítélve a kísérleti atomrobbantásokat. A francia kísérletsorozattól leginkább fenyegetett orszá­gok közé tartozó Üj-Zélamd július 14-én legújabb fregatt­ját küldi a Mururoa-korallzá- tany térségébe, tiltakozásul a robbantások ellen. Mint Kirk új-zélandi miniszterelnök kö­zölte, Pompidou francia el­nökkel folytatott levélváltásá­ból világosan kitűnik, hogy a francia kormány nem hajlan­dó lemondani a kísérletsoro­zat végrehajtásáról. A szárazság által érintett háromezer kilométer hosz- szúságú területen az ál­latállomány vagy, kipusz- , j tűit, vagy délebbre ván­dorolt. Az elhullott álla­tok száma több millió. Legalább hat, a szárazság­tól érintett ország — Csád, Mali, Mauritánia, Niger, Sze­negál és Felső-Volta — társa­dalmi össztermékének több mint felét vesztette el idén a szárazság miatt. Egyelőre nem állapítható meg, hány halálos áldozatot követelt a szárazság. A hat említett országban legalább 25 millió sze­mély lakik és ezek közül tízmillió életveszélyben forog. Az ínség enyhítésénél külön probléma a szállítás. Az egyes országok által ajándékozott több ezer tonna élelem a nyu­gat-afrikai kikötőkben veszte­gel, mivel nem áll rendelke­zésre elegendő számú szállító repülőgép, amely az adomá­nyokat Afrika belsejébe to­vábbítaná. A SAIGONI KORMÁNY­ZAT a felszabadító erők pa­rancsnokságának figyelmezte­tése ellenére folytatja a tűz­szünetet sértő akcióit. A pén­teki hírügynökségi jelentések szerint Kontumtól nyugatra fellángoltak a harcok a saigo- ni alakulatok és a felszabadí­tó erők kőzett. róság elrendelte, hogy azon­nali hatállyal helyezzék sza­badlábra Klaus Altmannt, a lyoni Gestapo egykori pa­rancsnokát. AZ ENSZ DEKOLONIZÁ- CIÓS BIZOTTSÁGA péntekre virradó éjjel elnapolta Spa- nyol-Szahara területének ön­állósításáról folytatott vitáját. Az átalakulás áramlata > A szocialista építőmunka sikerei Jugoszláviában A háború óta J ugoszláviában végbement fejlődést a legszembetű­nőbben az ipar alakulása mutatja. 1972-ben a jugoszláv ipar kereken 15-szörösét termelte, mint 1946-ban. A legutóbbi húsz évben az iparban foglalkoztatottak száma 2,8-szorosá- ra, a munkatermelékenység 2,6-szo- rosára nőtt. A régebbi iparágak korszerűsödtek, s olyan ágak is ki­fejlődtek, amelyeknek semmi hagyo­mányuk sem volt. Számottevő a ju­goszláv vegyipar, autógyártás, vil- ■ lamos ipar, hajógyártás. A nemzeti jövedelem 1947 és 1971 között 4 és félszeresére növekedett. A második világháború előtt Jugo- ’ szlávia, évi 2,5 százalékos növekedé­si ütemével, az európai országok ranglistájának aljára szorult. Az 1953—72 közti két évtizedben éven­te 7 százalékkal nőtt a nemzeti jö­vedelem; ez megfelel a többi euró­pai szocialista ország hasonló ada­tának, s gyorsabb a növekedés, mint a fejlett tőkésországoké. Számottevő változások mentek végbe a jugoszláv mezőgazdaságban, illetőleg falun is. A döntő körül­mény természetesen itt is a földosz­tás volt, amelynek következtében gyökeresen megváltoztak a birtok- viszonyok. Jelenleg a földterületnek 15 százalékán működnek úgyneve­zett társadalmi gazdaságok, a többi egyéni művelés alatt áll. A fenti 15 százalékos aránynál többet mond azonban, hogy az 1971-ben előállí­tott mintegy 32 milliárd dinár érté­kű mezőgazdasági termékből kere­ken 9,5 milliárd érték származott a társas nagyüzemekből. Ök adják a piacra kerülő termékek felét, jelez­ve a nagyüzem fölényét a kisüzem­mel szemben. A társadalom szerkezetében végbement változás is kifejezi a szo­cialista pozíciók visszavonhatatlan erősödését. A hajdan elmaradott ag­rárországban mindössze néhány szá­zalékot tett ki az ipari munkásság aránya. Most már az egész lakosság­nak több mint 60 százaléka nem mezőgazdasági eredetű jövedelem­ből él; a társadalmi szektorban fog­lalkoztatott több mint négymillió ember az egész termelésnek több mint 80 százalékát adja. Az ipar részaránya a nemzeti jövedelem lét­rehozásában több mint negyven szá­zalékra nőtt, míg a mezőgazdaságé — a termelés jelentékeny növekedé­se mellett — húsz százalékra szorult vissza. A szocialista fejlődés fontos mu­tatója az is, hogy a bérből és fize­tésből élő nők száma a legutóbbi húsz évben megháromszorozódott. Megemlítendő, hogy az elmaradott országrészeken a növekedés aránya nagyobb volt az országos átlagnál. Mindazonáltal az egyes országrészek közötti különbség mértéke nem csök­kent, minthogy a fejlettebb és gaz­dagabb területeken nagyobb anyagi eszközök voltak a fejlesztésre. Eken most szolidaritási alapok létrehozá­sával, illetve úgy igyekeznek segí­teni, hogy iparvállalatok létrehozá­sára ösztönözzék a gazdagabb vál­lalatokat a szegényebb vidékeken, segítve ezzel egyrészt az elmaradot­tabb vidékek gyorsabb fejlődését és a foglalkoztatottság bővítését, más­részt az egységes jugoszláv gazda­ság és piac kialakulását. A háború előtti Jugoszláviában — akárcsak Magyarországon — sok volt az írástudatlan és ala­csony az iskolázottság színvonala. A szocialista rendszerben kiépült az országos iskolahálózat, s jól jelzi a fejlettséget, hogy a legutóbbi négy évben 712 ezren tanultak középisko­lákban és 57 ezren felsőfokú tanin­tézetekben. 1972-ben 194 ezer diák iratkozott be egyetemekre és főis­kolákra. A tudományos intézmé­nyekben 12 ezer tudós és tudósje­lölt dolgozik. Az egyetemet végzet­tek és a tudományos munkások szá­ma csaknem húszszorosa a háború előttinek! Jelenleg Jugoszláviában 5,1 millió lakás van, ezeknek több mint 40 szá­zaléka a háború után épült, mind­emellett nem küzdötték le a lakás­hiányt. A gazdasági növekedéshez hasonlóan, országosan kiépült a tár­sadalombiztosítás. De természetsze­rűen ebben is megnyilvánulnak az országrészek közötti egyenetlensé­gek, például az orvosellátottságban és a kórházi ágyak számának rész­arányában. Sok fertőző betegséget kiküszöböltek, a halálozási arány csökkent, főképp a gyermek- és cse­csemőhalandóság. A férfiak átlagos életkora 65, a nőké 69 év. A háború előtt 45, illetve 46 év volt az átla­gos élettartam. Mindezek az adatok a szocialista építőmunka eredményeiről szólnak. Mindenki, aki a barát szolidaritásá­val figyeli Jugoszlávia népeinek munkáját, örül az itt vázolt sike­reknek, és kívánja, hogy azok a bel­politikai és gazdasági erőfeszítések, amelyek az utóbbi időben történtek; újabb sikerek forrásai legyenek. Sz. J. Tiltakozások a nukleáris kísérleti robbantások ellen Nyugat-Afrika SZÁRA ZSÁ G Csatorna — Szibérián át Szovjet vízépítési mérnökök a Kaszpi-tengert a szibériai Irtis, Ob és Jenyiszej folyókkal összekötő csatorna tervén dol­goznak. A csatornán nagy folyam-tengerjáró hajók közleked­hetnek majd. A hírt az ismert szovjet hidrotechnikus, a tervezőcsoport főmérnöke, Igor Gerardi közölte a sajtóval. — A csatorna jelentősége elsősorban abban áll — mon­dotta —, hogy Közép-Ázsiában és Kazahsztánban mintegy tíz- millió hektár kiszáradt föld öntözését teszi lehetővé. Emellett hajózásra is szolgál, ami a célkitűzés univerzális voltát tanú­sítja. A 300—350 méter széles és 15 méter mélységet is elérő csatorna több ezer kilométer hosszú lesz. Első szakasza egye­dül az Irtisből fog táplálkozni, és évi 25 milliárd köbméter vi­zet juttat majd a közép-ázsiai, kazahsztáni sztyeppéknek. A későbbiek folyamán a vízigény a háromszorosára növekszik, ezért addigra a Szibériát a Kaszpi-tengerrel összekötő víz­rendszerbe bevonják az Obot és a Jenyiszejt is. E grandiózus mérnöki elgondolás fő mutatóinak hallatá­ra természetesen felmerülhet néhány kérdés. Az első: Ilyen nagy mennyiségű víz elvonása nem borítja-e fel maguknak a szibériai folyóknak a vízgazdálkodását és ez­által nem zavarja-e meg területük mikroklímáját? A tudósok és tervezők számításai meggyőzően bizonyít­ják, hogy a csatornának nem lesz ilyen lényeges kihatása az Irtis, az Ob és a Jenyiszej vízhozamára, ezek a folyók ugyanis évente több százmilliárd köbméter vizet szállítanak a Jeges­tengerbe. A második kérdés; mennyi betonra lesz szükség a csa­torna medrének megépítéséhez? A szakemberek válasza: viszonylag kevésre. A csatorna medrét ugyanis, néhány kivételes szakasztól eltekintve, nem kívánják burkolni. Az elgondolás szerint a mesterséges folyó a természetes, eleven folyó minden ismérvével rendelkezik majd. A Kaszpi-tengerhez vezető útszakaszon a Szir-Darja és az Amu-Darja fogja táplálni a csatornát. Ez a két közép­ázsiai folyó most az elsekélyesedő Arai-tóba ömlik. Ennek halai tehát eljutnak majd a csatornába, így az a halászat fon­tos bázisa lesz. Partjain pedig a víz hatására új talajviszonyok alakulnak ki: a puszták órvalányhaja után rétek, legelők, er­dőségek jelennek meg. Agrokémiai eszközökkel szabályozha­tók is ezek a folyamatok. A művelés alá vont területeken a földművelők gyapotot, gabonát, gyümölcsöt termeszthetnek, jószágot tarthatnak. A csatornaövezetben új városok és fal­vak születnek. Végül a leglényegesebb kérdés: van-e a Szovjetuniónak elegendő technikai eszköze ilyen nagyszabású terv megvaló­sításához? Igen, megvan a technikai bázis, és a nagy hidrotechnikai építkezések során szerzett tapasztalat is. Közép-Ázsiában pél­dául, a Karakum-sivatagon keresztül már több mint 800 kilo­méter hosszúságban építettek csatornát. A Volgát és a Dont már régen ugyancsak csatorna köti össze. A szibériai Angarán és Jenyiszejen emelt erőművek építése kapcsán gátakkal zár­ták le ezeket a nagy folyókat, a Volgán vízierőművek soro­zata épült. Szovjet technika felhasználásával és szovjet szak­emberek közreműködésével több nagy hidrotechnikai létesít­mény épült külföldön, köztük az asszuánl gát Egyiptomban. ■ Áz ilyen építkezésekhez szükséges gépek és anyagok gyár­tása erőteljes ütemben növekszik a Szovjetunióban. A Statisz­tikai Hivatal jelentése szerint ez év első három hónapjában például 9000 nagy teljesítményű kotrógép és több mint 11 000 földgyalu készült. A technikán tehát nem múlik. Jelenleg több népgazda­sági ág szakemberei dolgoznak a tervezet egyes részletkérdé­sein. A szovjet vállalatok tervezőirodáiban már szerkesztik a gépeket, amelyek a csatorna építésére indulnak majd. Ezek­hez foghatót nem ismert eddig a vízépítési technika. Mint az Izvesztyija közölte, a Nyugat-Szibériában levő tomszki terü­leten már elkezdték a vízrendszer első egységének előkészítő munkáit. L. Gy. CSAK RÖVIDEN... A BOLÍVIAI legfelsőbb bí-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom