Pest Megyi Hírlap, 1973. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-06 / 156. szám

I Ne csak a szakboltban A minap a monori Ady Endre úti élelmiszerboltban vásároltam egy kiló fehér kenyeret. Külsőre szép bar­na volt, kínálta magát, be­lül azonban nyers, sületlen, kéznyomásra — ragacsos. Hajlamos vagyok arra, hogy először magamban keressem a hibát. Most is ezt tettem, és megállapítot­tam: én vagyok a vétkes. Ugyanis, ha az Ady Endre úti 22-es szakboltban vásá­roltam volna, most nem kellene a monori sütőüze­met elmarasztalnom. A 22-es kenyér- és pék­áruszakboltban páratlanul szép, rugalmas bélű kenye­ret árusítanak, de csak a reggeli órákban. Később már nem, mert rövid idő alatt elfogy, s ami az üzle­tekbe kerül, már kevésbé sikerült termék, gyenge utánzat. Most önkéntelenül is fel­vetődik a kérdés: kétféle technológiával készül a ke­nyér a monori sütőüzem­ben? Mert ha igen, akkor a monoriak nevében kijelen­tem: mi abból a kenyérből kérünk, amelyet „jobb tech­nológiával” készítenek!/ Hörömpő Jenő A P«E S T M f G Y El HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XV. ÉVFOLYAM, 156. SZÁM 1973. JÜLIUS 6., PÉNTEK Két hét pihenés után Teljesítette első félévi tervét a Pilisi Ruházati Szövetkezet Élen az Ifjúgárda brigád - Új termékek - Ajándék a Fóti Gyermekvárosnak Jól zárult az első félév a Pi­lisi Ruházati Szövetkezetben. Bogár Miklóstól, a szövetkezet elnökétől megtudtuk, hogy jú­nius 15-től 30-ig állt az üzem: afaltor végezték ugyanis az évi karbantartást. A Május 1. Ruhagyár ceglé­di üzeméből kértek karbantar­tó segítséget. A gyorsvarrógépeket kija­vították, a műhelyeket ki­KET NAP ALATT Péter-Pálra betakarították az őszi árpát A monori járásban a vecsési Ezüstkalász Tsz gabonatáb­láin is felzúgtak a kombájnok, jobban mondva két SZK—4-es. A hetvenhárom holdas ősziárpatáblán vágták a rendet, s 50 aratópár munkáját végezték el. A kombájnokat a gépműhely dolgozói kezelték: egy-egy szerelő, egy-egy traktorvezető vál­totta egymást. A szállítmányhoz odaálltak az IFA pótkocsis teherautók, és máris ömlött a szép. száraz mag. Indult az egyik, de már nyomában is volt a másik. Közben Szülében Lajos üzemgaz­dász gyors számítást végzett, s örömmel állapította meg, hogy holdanként a szemveszteség a megengedett 4,5 százalékon jó­val alul van, csupán 1,5 százalék. A termésátlag is jó: 8—9 vagon termést vártak és 12 vagonnyit takarítottak be. A gondosan előkészített raktárakban is gépi erő segítette a munkát, Hj. Fekete József felvételei festették: július 2-án, hét­főn ismét megindult a ter­melés. Bár a félév pontos mérlege még nem készül t el, az már biztos, hogy teljesítették a ter­vet, Sokat segített ebben az első negyedév, mivel abbeli a három hónapban sokkal jobb eredményt értek el, mint a ta­valyi első negyedben. Tízmil­lió forintra tehető az első fél­évi termelési érték, s a nyere­ség előreláthatólag eléri a két­millió forintot. A szövetkezet fő profilja továbbra is a különféle ka­bátok, felöltők, zakók gyár­tása. Az első félévben 12 és fél ezret gyártottak ezekből a termékekből. Május—júniusban azonban a kereslet igencsak megcsap­pant irántuk, ezért a pilisiek rátértek a nyári termékek gyártására. Már elkészült négyezer shortnadrág, ámen­nek zömét a fővárosi ruházati üzleteikbe szállították. A short kiszorította a piacról a forró­nadrágot, s ezért kérték fel a pilisieket is annak gyártására. Sikerült tehát az átmenetet biztosítani. A második félév kapacitása máris lekötött, olyannyira, hogy alvállalkozóként egy fő­városi üzemet is bevonnak a termelésbe. Sajnos, az export meghiúsult, mivel annak lebo­nyolítása igen hosszadalmas, nehézkes. Ebben a félévben már ki­zárólag felöltőket, kabáto­kat, zakókat gyártanak. A terv körülbelül annyi, mint az első félévben volt. A téliesített kabát gyártása so­rán az idén először kezdenek hozzá a Szafari típusúak ké­szítéséhez. Ez a külföldi típus hamar elnyerte a magyar vá­sárlók tetszését, két-háromez- ret készítenek belőle Pilisen. A szocialista brigádok közül az első félévben a legjobb eredményt a külső üzem Ifjú­gárda brigádja érte el: minden hónapban száz százalék felett teljesítette tervét. Á szocialista brigádtagok, el­látogattak a járási szociális otthonba, Gyömröre. A Fóti Gyermekvárosnak ötven shor- tot készítettek, társadalmi munkában. Javult a termelé­kenység színvonala, s ez bizto­sítéka lehet a sikeres második félévi tervteljesítésnek. G. J. km maradt egy napig sem parlagon a tarló A vecsési Ezüstkalász Tsz földjén, amint levágták az őszi árpát, a bálázógépek is mun­kához láttak. A szalmakazlak már ott magasodnak a major­ban : kell az alomszailma az ál­lattenyésztéshez. Nem marad egy napig sem parlagon a tarló. A talajelőké- szítést azannyómban megkezd­ték. A frissen . szántott földben már az elvetett silókukorica megkapta a kiadós esőt. A 73 hold őszi árpa után vetett 160 holdnyi silókukorica biztosítja az állatok téli takarmányának nagy részét. Közös összefogással Rendezik a vecsési művelődési bdz környékét VIRÁGOK ÉS KÖVEZETT ÚT A vecsési művelődési ház1 udvarának két gazdája van: a társbérlő a Cegléd és Kör­nyéke Élelmiszerkiskereskedel- má Vállalat nagy forgalmú 91- es boltja. Raktára a közös ud­varra nyílik. Ott zajlik le az áruszállítás. Hatalmas teherautók vált­ják egymást, vágják fel a sa­rat, verik fel a port a fél ud­varnál is nagyobb terepen. Az ily módon teremtődött állapot egyre inkább tűrhetetlenné vált, annál is inkább, mivel az üzletből az elhasznált göngyö­leghalmaz is kikerül az udvar­ra. Az összkép: szöges ellenté­te annak, amilyennek egy mű­velődési ház udvarának len­nie kell. A községi tanács, a művelő­dési ház gazdája, az udvaron éktelenkedő helyiségek egy ré­szét lebontatta. A szüksége­sek helyett építettek újat, de egy régi sor még ott dülede- zik, és esztétikailag nem illik a futórózsalugas hangulatos, szép hátterébe. A művelődési ház kertjében virágok díszle­nek. A csinosodás kezdetnek biz­tató. És a kezdet örvendetesen folytatódik. A társbérlő vállalat nem zárkózik el attól, mint eddig tette,' hogy összefogjon a ta­náccsal: együttesen teremtik meg a művelődési házhoz mél­tó, kulturált környezetet. Ma már a vállalatoktól is el­várható az, hogy alkalmazot­taik kulturált környezetben éljenek, dolgozzanak. Erősíti a szabályt jelen esetben, hogy a ceglédi vállalatnak egy műve­lődési intézménnyel kell közös­ködnie. Ez másként el sem képzelhető, mint ahogy sok évi huzavona után a közeljövőben már megvalósul: kikövezik az udvari részt. F. G. Megváltozott a fogadási idő a gyömrői tanácsházán A gyömrői nagyközségi ta­nács végrehajtó bizottsága el­fogadta az ügyfélfogadás új rendjére vonatkozó javaslatot. Az új ügyfélfogadási órák: Tanácselnök: hétfő, péntek 8—12-ig, tanácstitkár: kedd, szerda 8—12-ig. irodák: szerdán 7.30-tól 12- ig és 13-tól 15.30-ig, pénteken 7.30-tól 12-ig, 13-tól 14.30-ig, szombaton 7.30-tól 11-ig. Csütörtökön a félfogadás szünetel. t MŰSOR MOZIK Monor: Vadállatok a fedél­zeten. Pilis: Fotográfia Ve- csés: Tudósítás az alvilágból. Idény végi sportjegyzet Mérlegen: a Vecsési SE szereplése Csak átszállójegyet váltott az NB III-ba a Vecsési SE labdarúgócsapata. Azt minden vecsési szurkoló tudta, hogy az erősen megváltozott össze­tételű csapat nem képes az él­mezőnyben végezni, árra azon­ban kevesen számítottak, hogy végül is csak az utolsó hely jut a volt NB II-es gárdának. Pedig csak az utolsó hely ju­tott. Ötvennél több meghívás Vendégségben az ecseríeknél Íme: 1G. Vccsés1 30 5 5 20 24:71 IS Mintha régmúlt idők egy ecseri vasárnapja elevene­dett volna meg előttünk a festőién szép népviseletbe öl­tözött ecseri lányok, legények láttán. Évszázadok óta rájuk maradt örökséget őriznek ha­gyományaikban, szokásaik­ban, s a ládafiában, ahonnan a fiatalokra már csak nagy ünnepeken kerülnek a kin­csekként becsült ruhák, gyön­gyös párták, hogy szívet, sze­met gyönyörködtessenek. így van ez, ha vendégségbe men­nek is, így, ha vendégeket várnak, ami inkább előfor­dul. A messze idegenben híres­sé vált ecseri lakodalmas, mű­vészi kidolgozásban, bejárta a világot. Az eredetit maga az ecseri fiatalok művelik to­vább, pontosan úgy, ahogy őseiktől rájuk maradt, s a tánclépések nincsenek előre­rajzolva, de mélyen vésődnek az emlékezetbe. nemzedékek tanítják meg rájuk egymást. Az együttes hű maradt az ecseriek jellemző, más nép­szokásaihoz is, vendégségbe hívta szomszédait: Vecsés és Nagytarcsa kultújjcsoportjai lehettek egy szép este része­sei. gyöngykalárisok még a nagy­mamák igazi ékei voltak. A nagymamák most büszkén né­zik unokáikon. A legények meg a nagyapák viseletében pajkoskodnak a lányokkal. Ott vannak az eladósorban lévők mellett a kicsik is. A hídnál az ötvenes évek ecseri lakodalmas együttesé­ből az örömanya, Gudor Já­nosáé is megjelenik, de már csak szemlélője a színes ka- valkádnak. János bácsi, az örömapa, Tabán utcai háza kapujából integet: ők már át­adták helyüket az utánpótlás­nak. A kicsi Gerlei Zsuzsiiba alig múlt hatéves, nagymamája ke­zét fogva közeleg, mindketten népviseletben. A nagymama 1913-ban mondott igent Grezsák Józsefnek. A párta után a fő­kötőt is megőrizte, és ma is viseli a korának megfelelőt. Terka néni a lányát is népvi­seletben járatta, csak amikor férjhezment, 1961-ben öltözött át. Most nagy örömmel néz Zsuzsikára, aiki a kisdobosok tánccsoportjával lép színpad­ra. Még megigazítja rajta a rukicát, azután már* csak a dobogón látjuk az unokát, a nézőtéren a boldog nagyma­mát. • Ecseren ma is, mint régen, a Szerelem-patak hídjártál van a világ közepe, s onnan nézve, mint csodálatos sza­badtéri színpad, olyannak tűnt a kis község. A Dolinkáról, a Szalaska fe­lől színes, ringó szoknyás lá­nyok lépdeltek. A csip­kés szélű alsószkonyák, az ezer apró berakásba fogott, rózsaszínű, Jték, lila brokát­szoknyák, a színes, virágosán hímzett pruszlikok a csipkés ingváüak s a 6—8 soros A termelőszövetkezet Fészek nagytermét zsúfolásig megtöl­tő, hálás közönség ritkán lá­tott színvonalas műsort kapott. Elsőként az általános iskola kisdobos tánccsoportja, a járási verseny arany oklevelesei jár­ták a lakodalmast. Sinka Jós­ka volt a kis vőlegény, Hanes Rita a menyasszony. Nem akarták leengedni őket a szín­padról. Az újrázó tapsot a KISZ-tánccsoporttól sem saj­nálták, de megérdemelten kap­ta a Lopakodós, a Pincemular tós is a tapsvihart. Mindkét csoport sikere Mát­raházi Lászlóné tanár jó nép­művelő munkáját dicséri. A rendezésben most is oroszlán- részt vállalt az évtizedek óta fáradhatatlanul dolgozó Koc­kás László, még az együttest összefogó művészeti vezetésen kívül aktív szereplést is vál­lalva: harmonika játékával adott színvonalas zenei kísére­tet. Illés Márta színpadi szerep­lése már-már elérte a művészi szintet, s mint koreográfus, újabb táncszámok betanításá­val is jeleskedett. Szentesi Já­nos pergő műsorvezetése régi rutint árult el. A vendégeknek is jutott a sikerből. A nagytarcsai műve­lődési otthon huszonkét tagú népi együttese a mátrai nem­zetiségi fesztivál aranyplakett­ját sok európai és ázsiai együttes széles mezőnyéből hozta haza, és Ecser színpadán is olyan művészit nyújtott, hogy a közönség szűnni nem akaró tapsa ismétlésre, késztet­te. A vecsési szomszédvár is a legjelesebbjeit szerepeltette. A Jókai együttes és a művelődé­si ház „Röpülj, páva” rendez­vényének szólistád úgy szere­pelték, hogy Ecser jubileumi 1 ünnepét emlékezetessé tették. A kora délután kezdődött, késő estig tartó ünnepség úgy ért véget, hogy noteszlapokba kerültek a címek, a kölcsönös vendégül hívások dátumai, amelyekből jó néhány buda­pesti meghívás: az ecserieket ötvennél több színpadra vár­ják. Fekete Gizella Ebből is látszik, hogy na­gyon gyenge teljesítményt nyújtottak a vecsésiek. A sze­zon elején leigazolták Kali- nát, Véghet (Péteri), Fitost, Véghet (Maglód) és Gudrát (Gyömrő). Közülük azonban csak a két péteri játékos jutott szóhoz többnyire, a többiek jobbára csak a tartalékcsapatban sze­repeltek. Sőt, Végh Károly és Gudra félre is állt. Nem volt tehát stabil tizenegye a ve- csésieknek. Az őszi szezon végén még reménykedtek a bentmaradas- ban, tavasszal azonban a na­gyon gyenge szereplés a ki­esést eredményezte. Nemcsak idegenben, hanem hazai pályán is Igen-igen gyengén játszottak. Több nagy gólarányú vereséget szenved­tek el tavasszal. A játékosok közül a kaput legtöbbször a volt kézilabda­kapus Boda őrizte. Nem az ő lelkén szárad az a 71 gól, amelyet a vecsésiek kaptak. Néhányszor szóhoz jutott Hor­váth is. A védelem Végh ki­válása után igy állt fel: Pin­tér — Nagy, Fekete, Szűcs J. Körükben már több hiba akadt. Nemegyszer könnyel- műsködtek, s ennek eredmé­nyeként többször átjátszották őket, így a kapusuk kész hely­zet előtt állt. Makovecz és Czimbal, a két fedezet sem nyújtotta azt, amit joggal elvártak volna tő­lük. Elöl Nagymarosi és Da­nid játszott csak elfogadha­tóan egy-egy mérkőzésen. Szűcs A. és Subert egyáltalán nem nyújtotta azt, amit tud. Kiesett tehát a vecsési csa­pat az NB III-ból. Szólnunk kell a közönségről is, amely bizony az utolsó mérkőzéseken elpártolt a csa­pattól. Nem volt ritka tavasz- szal az sem, hogy egy-egy ta­lálkozón ötven-száz néző ácsorgott a pálya szélén. Nem irigyeljük a vecsési sportkör vezetőit, több játékos ugyanis a távozás gondolatá­val foglalkozik. Néhány játé­kost azonban a vecsésiek is igazolni akartak. Ügy hírlik, több, más egyesületben sze­replő vecsési hazamegy. A nyári szünet alatt bőven van idő a részletes értékelés­re. Reálisan kell szembenéz­niük a tényekkel, meg kell alapozniuk a jövő csapatát, csak úgy lehet eredményesért szerepelniük a megy« első osztályban is. (G.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom