Pest Megyi Hírlap, 1973. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-05 / 155. szám

meet et iJÜrlap 1973. JÜLIIIS 5., CSÜTÖRTÖK KITÜNTETÉSEK Az Elnöki Tanács ér. Temesi Alfrédnek, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Apáczai Csere János gyakorló iskola igazgatójának, nyugalomba vo­nulása alkalmából, eredményes munkássága elismeréséül, va­lamint dr. Halász Ottó tan­székvezető egyetemi tanárnak, a Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki kara dékánjá­nak eredményes oktató és ve­zetői tevékenységéért a Mun­ka Érdemrend arany fokoza­ta kitüntetést adományozta. A kitüntetéseket dr. Polinszky Károly művelődésügyi minisz­terhelyettes adta át. Miroslav Krleza születésnapjára Miroslav Krleza, a kiváló jugoszláv író 80. születésnapja alkalmából harmadik kiadás­ban jelenteti meg az Európa Könyvkiadó a Filip Latinovich hazatérése című regényt. Alkotó pedagógusok A munkák címjegyzéke még az idén megjelenik A Pest megyei Tanács mű­velődésügyi osztálya kezdemé­nyezésére mintegy két éve a Pedagógusok Szakszervezeté­nek Pest megyei Bizottsága, a TIT Pest megyei szervezete, a Pest megyei Levéltár és a Pest megyei Népművelési Tanács­adó együttesen elhatározta, hogy szervezett segítséget nyújtanak a megyében alkotó pedagógusoknak. A szervező munkát a megyei pedagógus­továbbképzési kabinet fogta össze, és lankadatlan intenzi­tással kísérte figyelemmel ezt a jelentős kérdést a szakszer­vezet. i Az alkotó pedagógus fogal­ma — bár csak napjainkban kezd közismertté válni — év­századokra visszamenő régi fogalom, a tudós, tiszteletre méltó professzorok kifejezéssel a laikus is találkozott, ha má­sutt nem, neves íróink szép ifjúsági regényeiben. Az álta­lános iskolákban, középisko­lákban napi pedagógiai mun­kájuk mellett a tanítók, taná­rok ma is folytatnak tudomá­nyos munkát, kutatnak, ezt a tevékenységüket azonban cse­kély erkölcsi és anyagi elisme­rés kíséri. Nem ritka az olyan tantestület, ahol a közvetlen tanártárs sem igen tudja, hogy X kolléga éppen a doktori disszertációján dolgozik. Nem kell nagyítóval keresni olyan tantestületet sem, ahol ezt a közösségnek és egyénnek egy­aránt hasznos pluszmunkát irigység, támadás, jobb esetben közöny fogadja. Időszerű és mindenképpen üdvözlendő te­hát a megyei szervek kezde­ményezése, az alkotó pedagó­gusok összefogása, támogatá­sa, eredményeinek a közösség számára hozzáférhetővé téte­le. Az első eredmények Az alkotó pedagógus fogal­mának meghatározása után a szakszervezet a szervező mun­kát a korábbi évek pályázatai­nak kimutatásával, a szakfel­ügyelők személyes információi és a Pest megyei Levéltár pon­tos összeállításának felhaszná­lásával kezdte meg. Az alkotó pedagógusok nyilvántartásá­nak összeállításával, egységes nyilvántartási lap bevezetésé­vel folyamatosan vezethető A közművelődés szerepe a község életében SAJÁTOS FELADATOK A NEMZETISÉGI POMÁZON Nagyon sok főváros környéki község tanácselnöke tűnődött és tűnődik azon: milyen mód­szerekkel birkózik meg a be­vándorlás miatt erősen földuz­zadt lakosság új egységbe való kovácsolásának egyáltalán nem könnyű) sőt, szerteágazó, tapintatot, türelmet és erőt kí­vánó feladatával. A már meg­levő helyi és a hozott hagyo­mányok, szokások, erkölcsök összeillesztésével. Erre most — mint minden időben — legal­kalmasabbnak bizonyul, mint módszer, a községi kulturá­lis élet. Bekapcsolni a jövevé­nyeket a befogadó község ele­ven óletáramába. Ehhez az szükséges, hogy az érkezettek előtt látható, szinte kézzel ta­pintható legyen a község sajá­tos karaktere. Ezért foglalko­zik különös gonddal és tekinti szívügyének Boros István, Po- máz tanácselnöke községe kul­turális életét. Egy lakónyilvántartó tanulságai Szobájának — ahol beszél­getünk — könyvszekrényét zsúfolásig töltik meg a község történelmével s jelenlegi hely­zetével, életének mozzanatai­val foglalkozó írások, jegyze­tek és műsorfüzetek. Az aszta­lon — ami mellett ülünk — csiszolt üvegvázában hatal­mas rózsacsokor, amelynek szirmai még őrzik az éjszaka lezúdult záporeső cseppjeit. A lakónyilvántartó-könyvet lapozzuk. Arra vagyok kíván­csi, hogy az elmúlt egy-két évben honnan, országunk me­lyik vidékéről jöttek Pomázra A Gödöllői Építőipari Szövetkezet , azonnali belépéssel felvesz kőműves szakmunkásokat és segédmunkásokat Jelentkezés: Gödöllő, Dózsa György út 67. bevándorlók. Akik itt megtele­pedve — rövid albérleti idő­szak után — telket vettek, há­zat építettek és helyben! mun­kát kaptak. Egymás után tűn­nek föl főleg a keleti ország­rész helységeinek nevei — Kö- rösladány, Berettyóújfalu —, van olyan is, amelyből egész községrészek települtek át, ilyen Kismarja Hajdú-Bihar- bam, ahonnan a közelmúltban negyven család, egy egész ut­casor érkessetC ■ 3'Vv Megmutatni milyen is a település A község vezetőinek célja: — fogalmazódik meg beszélge­tésünk közben — megmutatni az újonnan jöttéknek, hogy tulajdonképpen milyen is Po- máz. Ezt szolgálják művelődé­si házunk TIT-előadásai, ren­dezvényei, kiállítások és a klubok tevékenysége. Nem ré­gen tartott Pomázon sikeres művészettörténeti előadást Kiss Mária, a Magyar Tudo­mányos Akadémia aspiránsa. A mohácsi és a zágrábi mú­zeum közös rendezésében tet­szést aratott — és nemcsak a község lakossága előtt — a szerb népművészeti kiállítás. Ennek megrendezésében sze­repet vállalt a művelődési ház szerb klubjának titkára, Nyári Károly. A német anyanyelvű közösség számára a pilisvörös- vári együttes adott műsort. A szolvák népcsoport előtt pilis- szentkereszti és pilisszentlász- lói együttesek szerepeltek. Februárban nemzetiségi talál­kozót tartottak. Évenként megrendezik a már hagyomá­nyos szerb napokat, erre el­jönnek a hazai szerb nemzeti­ség képviselői Százhalombat­táról, Szigetcsépről, sőt a Tol­na megyei Hercegszántóról is. Bár nem szokták rangsorol­ni, de egyik • legtevékenyebb klubjuk a kertbarátoké. Ennek vezetője Kulin Imre. A klub öt évvel ezelőtt alakúit, tag­jainak száma most 140. In­nen indult el a ma már orszá­gos jelentőségűvé vált kiskert­mozgalom. A fejlődés szemta­núi vagvunk, hiszen napjaink­ban is egyre-másra alakulnak országszerte helyi szervezetei. Közöttük a kapcsolat élő, ele­ven, a pomázi klub kiállításai­ra még Szombathelyről is el­jönnek az érdeklődő látogatók. Rendszeressé váltak egymás közt a tapasztalat szerző utak. Ankétjaikra nemcsak az or­szág minden tájáról, hanem a határon túlról, sőt még Len­gyelországból is érkeznek kertbarátok. A pomázi klub évente három kiállítást rendez. A községből indult el — ami­kor még tartott a háború — az „Egy négyszögöl kert termését Vietnamnak” akció, amely or­szágossá terebélyesedve min­den szempontból szép eredmé­nyeket hozott. És itt kapcsolódik be a köz­ség karakteres hagyománya — ami árnyalja, magyarázza és egyben a kertbarátok tevé­kenységének hátterét s alapját is adja — a szőlő- és gyü­mölcstermesztés! Hozzáértő emberek véleménye szerint — bár a vita még tart — Pomáz neve latinul a pomagránátból ered s almáskertet jelent. Az viszont biztos: 1136-os oklevél, a dömsödí apátság alapító ok­levele bizonyítja, amelynek a község hűbérbirtoka volt, hogy akkor már szőlőt és gyü­mölcsöt termeltek itt elődeink. Egyszóval — ezzel adóztak. Azóta ez a kertkultúra, hol gyengébben, hol erősebben rá­nyomja bélyegét a községre. Még ma sincs itt olyan ember, aki csak a jellegzetes termé­nyekkel — búza, rozs, árpa, ku­korica — foglalkozna. A meg­élhetést — és nem is akármi­lyent — a nagy gonddal és hozzáértéssel ápolt szőlők és gyümölcsfák adják vagy segí­tik elő. * A hagyományok tudatosítá­sára és a jelen kor kultúrájá­nak szolgálatára egy, a célnak nem megfelelő művelődési ház álíl rendelkezésre. Még na­gyobb tehát az érdem, hogy mindazt, amit tettek a mosto­ha körülmények ellenére érték el. Ez azt is bizonyítja, hogy erős akarattal, tennivágyással leküzdhetők azok az akadá­lyok — épület- és teremhiány —, amik a helyi közművelődés előtt állnak. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy mind­ezekre nincs szükség, de azt igen, hogy ezek hiánya nem lehet ok az egy helyben topo- gásra. A tervek már készen állnak Pomáz vezetői már ki is je­lölték azt a területet, ahol majd fölépítik új, korszerű művelődési házukat, ez pedig a falu legszebb része, az úgy­nevezett Szelistyei-terület. Most még nincs elegendő pén­zük, hogy bátran belevágja­nak az építkezésbe. A tervek készen vannak s a lakosság, az üzemek dolgozói, vezetői fölajánlottak pénzt és társa­dalmi munkát. Ennek ellené­re — tekintettel az építkezés nagy pénzügyi tehertételére — úgy gondolják a község veze­tői, hogy legalább egy évet még várni kell. Bár — Boros István ezt mondta beszélgeté­sünk végső mondataként —, ha a megye illetékes vezetői erkölcsileg támogatják az épít­kezést, akkor erre az erőre is támaszkodva, a kijelölt idő­pontnál előbb hozzákezdené­nek. Ács Jenő bibliográfia, repertórium és kéziratgyűjtemény összeállítá­sára vállalkoztak. 1971-ben mintegy 120 Pest megyei alko­tó pedagógusról szereztek tu­domást, majd a tavalyi kuta­tás nyomán ez a szám 150-re emelkedett. Ez év tavaszán született meg az első kézzelfogható ered­mény: a művelődésügyi osz­tály, a TIT Pest megyei szer­vezete és a szakszervezet me­gyei bizottsága az Országos Pedagógiai Intézetbe összehív­ta a megyei alkotó pedagógu­sok ankétját. (Lapunk erről az eseményről annak idején be­számolt.) Az ankét és a szekcióülések nyomán kikristályosodott a ta­pasztalat: a későbbiekben a megyei szerveknek az alkotó pedagógusokkal differenciált formában, szervezetten és fő­leg az eddigieknél nagyobb gonddal kell törődniük. A se­gítség viszonylag rövid időn belül megtérül, realizálódik, nagyobb távlatban pedig elen­gedhetetlen szükségszerűség. Az összeállítás nyomdakész A második eredmény is kéz­zelfoghatóvá válik hamarosan, még az idén megjelenik a me­gyei-alkotó pedagógusok mun- káinak.aímjegyzéke.iAzvüsize-. áUítás jnár nyomdakész. Idéz­zünk az előszóból, mert az jól érzékelteti az egész tevékeny­ség lényegét, célját. „Ügy vél­jük — írja a szakszervezet megyei bizottsága —, hogy az MSZMP KB 1972. június 15-i, az állami oktatás helyzetéről és fejlesztésének feladatairól hozott határozatának megjele­nése után létjogosultsága van egy olyan összegező jellegű ki­adványnak, amely tájékozta­tást ad arról, hogy Pest me­gyében kik azok a pedagógu­sok, akik a közoktatás és a közművelés területén szerzett tapasztalataikat, bevált mód­szereiket tanulmányokba, dol­gozatokba foglalták és igye­keznek azokat a pedagógusok, illetve a társadalom javára közkinccsé tenni... Sorozatot kívánunk szerkeszteni az alko­tó pedagógusok munkáinak cím szerinti összeállításával, ez az első kötet az 1972. végéig megírt munkák jegyzéke. So­rozatunk további köteteiben a képzőművész, a zeneművész és a szépirodalmi munkásságot végzők munkáiról készül ösz- szeállítás.” Nagyobb elismerést! Eredménynek értékelhető, hogy a szaikszervezet megyei bizottsága legutóbbi ülését teljes egészében ennek a téma­körnek szentelte. Hasznos ja­vaslatok hangzottak el ott. Cél­szerű lenne például a Pedagó­giai Társaság Pest megyei ta­gozatának létrehozása. Szüksé­ges lenne, ha az alkotó peda­gógusokat elsősorban a megyei pedagógus-továbbképzési ka­binet fogná össze, s az alko­tást szervezetileg is elismernék egy továbbképzési formának. Időszerű lenne, ha az alkotó pedagógusok eredményeit hi­vatalosan és nem hivatalosan jelentőségüknek megfelelően értékelnék, tantestületek, igaz­gatók, járási és megyei vezető szervek, nagyobb erkölcsi és anyagi megbecsülésben része­sülnének ezek a pedagógusok. És szükséges — szertenénk ezt mi -is külön hangsúlyozni —, hogy az akciót elindító me­gyei szervek a jövőben is az eddigihez hasonló, vagy még nagyobb figyelemmel, energiá­val foglalkozzanak ezzel a kérdéskörrel. Deregán Gábor HETI FILMJEGYZET Az Androméda-tőrzs Jelenet Az Androméda törzs című filmből. Miért népszerű a sci-fi, a science fiction, magyar kifeje­zéssel élve: a tudományos fan­tasztikus irodalom? Mert, hogy népszerű, azt ki sem vitathat­ja, hiszen az egyre-másra megjelenő sei-fi kötetek gyor­san elfogynak, egyszeriben népszerűvé vált a Galaktika, ez az új sci-fi folyóirat, s a technikai és dramaturgiai fo­gyatékosságok ellenére is nagy nézettségnek örvendett nem­régiben az első magyar tele­víziós sci-fi, a Pirx kalandjai (a műfaj alighanem legna­gyobb hazai sikerét jelentő Orion űrhajó tv-szériáját már meg sem említem). A magyarázat tulajdonkép­pen egyszerű (bár akadnak, akik alaposan elködösítik, túl­misztifikálják a sci-fi ezen népszerűségét). Arról van szó, hogy: a) az emberek túlnyomó többsége szereti a kalandos történeteket; b) a legtöbben érdeklődnek az új technikai, űrkutatási, tudományos ered­mények iránt, ha természete­sen nem is tudományos fokon; és c) szinte kivétel nélkül kí­váncsiak vagyunk a jövőnkre, még, ha olyan távoli jövőről van ifsysfó^ s,m&lyeK mii,már aligha érhetünk meg. Nos, a sci-fi, lényegét tekintve, . s a köré felépített, szép teóriákat meghagyva azok kitalálóinak, nem tesz egyebet, mint ezt a hármas igényt tudomásul ve­szi, egységbe ötvözi, és úgy nyújtja át az olvasónak vagy a sci-fi film nézőjének. Legalábbis ezt teszi a mű­fajhoz tartozó alkotások zöme. A legjobb művek azonban hozzáadnak ehhez egy negye­dik alapvonást is. Nevezetesen azt, hogy mi köze mindennek a jobbára a képzelet merész ugrásaira épülő műfajnak a ma emberéhez, a mai földlakó nagy gondjaihoz, erkölcsi, po­litikai kérdéseihez? Stanislaw Lem, Ray Bradbury és néhány más ;,menő” sci-fi szerző java alkotásai ezért emelkednek ki a tudományos-faníasztikus irodalom tengeréből, abból a tengerből, melynek hullámait elsősorban a divat, a jó ér­zékkel megsejtett pénzcsiná- lási lehetőség korbácsolja, ki­adók, filmproducerek, szerzők és rendezők hathatós segítsé­gével, sőt érdekében. Michael Crichton egyike azon sci-fi szerzőknek, akik könyveikbe komolyabb, mag­vasabb mondanivalót is bele­írnak. Magyarán: nemcsak a fantasztikus sztoriért írnak, hanem azzal közölni is akar­nak valamit. Gondolataik vannak — és ez sosem árt meg egy írói műnek, még, ha a sci-fi kategóriájába tartozik is. Crichton most megfilme­sített könyve, a magyarul is olvasható, Az Androméda törzs, a következő mondani­valót tartalmazza: addig ját­szunk az emberiséget még a nukleáris fegyvereknél is ala­posabban elpusztítani, kiirta­ni képes biológiai fegyverek gondolataival, míg egy szép napon egy űrszondán visszaér­kezik Földünkre az a világ­űrből véletlenül rákerült bio­lógiai veszedelem, amely ijesz­tőbb, mint amit e témakörben az ember valaha is kitalált. Az ötlet a kiagyalók torkára forr, s az óriási költséggel épült apparátus, a különleges „Futótűz” laboratórium már- már bekapcsolja az Önmeg­semmisítő nukleáris töltetet — amellyel az Androméda törzs­nek elkeresztelt halált hozó baktériumot elképzelhetetlen, njéft^kl^eiji ^megerősítené, el- sV.aborítana —, amikor-néhány tudódnak sikerül megállítani a veszedelmet. Most még si­kerül — mondja Crichton. — De mi lesz, ha egyszer rossz gombot nyomunk meg? Sza­bad-e az emberiség jövőjével hazárdjátékot játszanunk? Mitől kell jobban félni, két egymással szembenálló társa­dalmi formáció minden esz­közt felhasználó küzdelmé­től, vagy attól, hogy ezek az eszközök egy óvatlan pilla­natban kicsúsznak az ember kontrollja alól, önállósulnak, és akkor már semmit sem le­het visszacsinálni? — A könyv — és a belőle az amerikai Robert Wise — a West Side Story rendezője ál­tal rendezett, igen jó, izgal­mas, külsőségeiben is pompá­san megcsinált, hiteles kör­nyezetet nyújtó film is — egy­értelműen figyelmeztető hang­súlyú. A szereplők eléggé jól megírt alakokat (orvosok, tu­dósok, kutatók, biológusok) keltenek életre, s ez, párosul­va a kiállítás technikai nagy­vonalúságával, biztos sikert ígér a magyarra szinkronizált alkotásnak. Esküvő, gyűrű nélkül Megint egy II. világháborús, 1944-ben játszódó csehszlovák filmalkotás, ellenállási ele­mekkel megtűzdelve, amint azt már oly sokszor láthattuk. És, ha az olvasó az előző mondatból némi rosszallást érezne ki, nem járna messze a filmről alkotott véleményünk­től. Az elmarasztalás, persze, egyáltalán nem a témának szól. Maguk a csehszlovák filmművészek készítettek eb­ben a témakörben tucatnyi kitűnő művet, tragikus hang­vételűt éppúgy, mint tragi­komikusai, sőt, egyenesen bur- leszket (A három válfajra álljon itt három cím: Üzlet a korzón, Szigorúan ellenőrzött vonatok, Senki nem tud sem­mit). Az Esküvő gyűrű nélkül, Vladimir Cech rendező film­je, sajnos, egyik válfajba sem sorolható. Fogyatékosságai azonban nem abból erednek, hogy nem fér bele valami képzeletbeli műfajskatulyába. Sokkal inkább az ennek a filmnek a baja, hogy túlságo­san sok benne a már sokszor látott cselekményötlet, túl­ságosan ismert figurasablonok mozognak a vásznon, és túlsá­gosan kiszámítható, előre tud­ható minden fordulat. Ráadá­sul a film ehhez képest túlbo­nyolított, oktalanul súlyossá teszi önmagát, s mélységet színlel ott is, ahol inkább csak a felület tükröződik. Cech ren­dező még a színészeit sem tudja fellelkesíteni, ezért az egyébként is vontatott fil­met még lassúbbá teszi a fá­sult színészi játék, s a teát- rális beállítások egész tömege. Lány a szabadcsapatban Kardos-köpenyes, Napóleon korában játszódó színes Ka­landfilm ez az NDK-ban ké­szült alkotás, a kalandfilmek számtalan sablonjával és ún­tig ismert fordulatéival. Iga­zából egy valami hiányzik be­lőle: a kalandosság. S ezzel mindent el is mondtunk ró­la... Takács István

Next

/
Oldalképek
Tartalom