Pest Megyi Hírlap, 1973. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-04 / 154. szám

1973. JÚLIUS 4., SZERDA rtst UEcrei Utírlap A tóalmási SZOT-üdülőben Barátságok alakulnak, közösségek szövődnek A labdarúgópálya felől élénk biztatás zaja hallatszik, a ra­jok bajnoksága dől ei ma dél­előtt. A kisebbek a szabadtéri színpad nézőterén üldögélnek és időnként harsogó kacajjal kísérik a fent folyó esemé­nyeket. A tréfás versenyeket bonyolítják le éppen: a szín­padon nyolc bekötött szemű lurkó egymást lekvárral ete­ti... Kirándulás a Tápió partjára Kéthetenként több mint 400 gyerek üdül a tóalmási SZOT- gyermeküdülőben, jelenleg 60 szabolcsi és 350 pesti általános iskolás. Felhőtlen kéthetek ezek, ezt azonban csak a jó hangulatra, a vidámságra sza­bad érteni, mert felhőben, csattogó égiháborúban, ékte­len zuhéban nem volt itt hiány például az utóbbi napokban. Mivel is telik itt el a két hét? Néhány órával azután, hogy a szülők sok. integetés és némi aggodalom után hazain­dultak a pályaudvarról, a gyerkőcök megérkeznek, és ismerkednek szálláshelyükkel. A gyönyörű Andrássy-kas- téllyal és az 54 holdas park­ban felállított pavilonokkal. Az elhelyezke^s után rend­szerint egy kis felfordulás szokott kezdődni, a gyerekek elveszthető holmijaikat lead­ják, majd jön az orvosi vizs­gálat, s ha jól meggondoljuk, egy nap már el is telt. Igaz, közben még minden raj meg­kapja a játék- és sporteszkö­zeit, birtokukba veszik a labdákat, sakktáblákat, aszta­litenisz-asztalokat és az üdülő könyvtárát. A napok .szerves részei az úgynevezett szervezett foglal­kozások. Tábori bajnokságo­kat tartanak a különböző sportágakban, nagyon népsze­rűek a lyéfás vetélkedők, a szellemi vetélkedők, az aka­dályversenyek. Az egyik leg­szebb emlék szokott lenni ké­sőbb az egész napos kirándu­lás á Tápió partjára fürdéssel, szalonnasütéssel egybekötve. Egyébként az üdülőnek saját medencéje van, de a falusi strandra is rendszeresen ki­járnak a gyerekek. Esténként hat televíziós készülék köré gyülekeznek és minden hétfőn mozi van. Jutalomként: torta És említsük meg a tábortü­zeket, a hálók közötti tisztasá­gi versenyt (a győztesek ju­talma egy hatalmas torta), az úttörőtábori próbákat, és szól­junk külön az — étkezésről. Amelyik gyerek otthon csak turkált az ételben, itt farkas­étvágyúvá válik. Néha elfajul a dolog, mert versenyeznek egymással a lurkók, hogy ki bír többet bekebelezni... A sok helyről összegyűlt gyerekekből sokszor valódi közösség kovácsolódik á két hét alatt, barátságok szövőd­nek, amelyek nem érnek vé­get a táborkapunál, levélvál­tással folytatódnak. Minden kellemes egyíittlétnek -van.va­lami sajátos, egyszeri hangu­lata, így a táborozásnak is. Nem mindegyik gyerek érzi meg ezt, ehhez fogékonyság, őszinte kitárulkozás kell, haj­landóság az azonosulásra. Amelyik gyerekben megvan ez a képesség — és sokban meg­van —, annak a számára élet­re szóló élményt jelent a tá­borozás, a tóalmási két hét. Atányi H. László rr ' * DABASI MUNKAEROMERLEG Ipartelepítés és ingázók A dabasi járásban hagyo­mánya' van az ingázásnak. A járásból sokan pesti gyárak­ban vállalnak munkát, s az alvó településeken csak újra­termelik munkaerejüket. E sajátos helyzet különössé teszi a dabasi járás munkaerő-gaz­dálkodását — e különösségről beszélgettünk Gogolák Ba­lázzsal, a járási hivatal pénz­ügyi, terv- és munkaügyi osz­tályának vezetőjével. — Milyen a dabasi járás munkaerőmérlege? — A 71 200 lakos közül hat­van százalék a munkaképes korú: szám szerint 26 300 fér­fi és 20 200 nő. Közülük tizen­hatezren ingáznak. A rangsor­ban a második a mezőgazdasá­gi foglalkoztatottság, tizenöt­ezren így keresik kenyerüket. A járásban túlságosan nagy ipartelepítés nem volt, tizen­kilenc gyárunk van. de egy sem önálló jogú, hanem vala­milyen anyavállalat kihelye­zett üzeme. Közülük a legna­gyobb a Telefongyár bugyi gyáregysége, a dabasi Költ­ségvetési Üzem, a gyáli Vas- és Vegyesipari Ktsz, a Nagy­kunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság, a dabasi Jegyzetel­látó Nyomda. — Hogyan élnek, dolgoznak a dabasi járás ingázói? — A Pestre bejárók megta­lálhatók a Vörös Csillag Trak- torgyártól a KISTEX-ig, a Lamparttól a Fővárosi I. szá­mú Építőipari Vállalatig sok­sok gyárban, üzemben. Ahhoz, hogy levegyük az embereket a vonatról, nagyüzemek kel­lenének, de talán ezek sem oldanák meg a problémákat. A szentendrei Kéziszerszám­gyár üzemet telepített Dabas- ra, marósokat, esztergályoso­kat keresnek, mégis sok pesti vállalat törzsgárdatagja: nem hagyja, ott a megkedvelt mun­káskollektívát. — Az ingázás szociológiai hátrányai mellett gazdasági A VOLÁN 1. SZ. VÁLLALAT 11-ES ÜZEMEGYSÉGE, CEGLÉD, értesíti a lakosságot, hogy 1973. JÚLIUS Í VEL bevezette a városban A PROPÁN BUTÁNGÁZ GÉPK0CSSS HÁZHOZ SZÁLLÍTÁSÁT A propán-butángáz házhoz szállításáért palackonként- 5 kg-os palacknál 4 Ft- 11 kg-os palacknál 9 Ft- 22 és 33 kg-os palacknál 18 Ft összegű fuvardíjat számítunk fel. A házhoz szállítás megrendelhető: személyesen: Cegléd Nagykőrösi út 21., megrendelő iroda, telefonon: Cegléd, 548. >ltRJ s előnyökkel jár. Hogyan érvé- j nyesül ez a járásban? — A 16 ezer lakosú Daba- ; son még a sok szakmát foglal­koztató üzembe sefti biztos, hogy visszajönnek a munká­sok. De nem is ez a cél, hi­szen ránk váró feladat a bu­dapesti ipar munkaerő-ellátá­sának segítése. A fővárosi cé­gek képviselői toborzásienge- dély-kéréssel állítanak a hi­vatalba, s olyan vállalásokat tesznek — például: a Taurus Gumiipari Vállalat — hogy gondoskodnak a dolgozók munkahelyre szállításáról. — Elsődleges feladat tehát az ingázás körülményeinek meg­változtatása? — Elég sok megbeszélést folytattak a járási hivatal ve­zetői a MÁy, a Volán szakem­bereivel. A közlekedés azon­ban még mindig lassú, az öt­ven kilométeres táyolságot másfél óra alatt teszi meg a vonat. Ezt a problémát csak egy újabb sínpárral lehetne megoldani. — Mit jelent mégis a helyi ipartelepítés a járásnak? — Jó példa a bizonyításra a Felsőoktatási Jegyzetellátó Vállalat nyomdájának Da- basra telepítése. Ma kétszá­zan dolgoznak itt, a teljes fel­futás után hatszáz dolgozót foglalkoztatnak majd. Néhány üzemmel sikerült elérni, hogy öt-hét százalékkal csökkent a bejárók száma. A telepítés a helyi munkaerő lekötésére is alkalmas: a nyomdát a daba- si Költségvetési Üzem építet­te, ezért fel kellett duzzasz­tani a létszámát. — A telepítések ti) munka- erőket is igényelnek? — A nyomdában például rengeteg gyors- és gépíróra, könyvkötőre, nyomdászra van szükség. A képzés azonban nincs biztosítva, a járás te­rületén kevés az önálló szak- munkásképző-irtfézet. öt-hat szakmát tanítanak, de sok olyant nem, amelyre éppen a járásban lenne szükség. Jó a kapcsolatunk a péceli, a ha­lásztelki iskolákkal, de a fia­talok mégsem mennek szíve­sen ezekbe az intézményekbe. — A helyi és a pesti munka­erő-utánpótlás szempontjából rendkívül fontos a képzés. Mit mutat a járási továbbtanulási statisztika? — A végzősöknek csak 18,1 százaléka nem jelentkezett to­vábbtanulásra, közülük hét százalék változtatott dönté­sén. Az átlagszám azonban nem mutatja a szóródást, hogy Sáriban 40 százalékban, Gyó­nón 35—36 százalékban nem kívánnak továbbtanulni. Űj- hartyánban viszont 98 száza­lékos a jelentkezés. — Mi lehet az oka a tovább­tanulástól való idegenkedés­nek? — Elsősorban a szülők szem­lélete. Erre is mondanék pél­dát: az Örkényi szakmunkás­képző-intézet igazgatóhelyet­tese ellátogatott egy jól tanuló gyermek szüleihez, tájékozta­tójára így reagált az apa: „Ma­ga tényleg száz forintot kap minden beiskolázott gyere­kéért?!” Másik szülő így vála­szolt: „Odaadom, de krumpli­szedéskor engedjék. haza, meg kapáláskor, aratáskor is”. — Mit tesznek a munkaerő- utánpótlás biztosítására? — A dabasi gimnázium igazgatója megállapodást kö­tött a nyomdával, hogy haj­landó írógépeket vásárolni, s fakultative bevezetni a lá­nyok gyors- és gépírás okta­tását. Ugyanilyen munka fo­lyik Öcsán is, most az Űj Barázda Tsz vállalta, hogy fejleszti azt az épületet, ahol a gyakorlati képzés folyna. — Hogyan mozgatható a da­basi járás munkaerő-tartaléka? — Elvileg van munkaerő­tartalékunk, a munkaképes korú nőknek csak hatvan szá­zaléka dolgozik. Érthető ez, mert nálunk viszonylag ke­vés az óvodai férőhely, Bu­gyi kivételével a járásban nincs bölcsőde. Az édesanyák számtalanszor megfordulnak a hivatalban, hogy szívesen vállalnának bedolgozást. Az ilyen hálózat fejlesztését kel­lene sürgetni. — Sokan ingáznak, mégis munkaerőhiány van a járás­ban? — Hogy tényleges-e, vagy nem, azt nem tudom. A Tele­fongyár bugyi gyáregysége mindig 900 dolgozóval szá­mol, de évek óta 700—800-as a létszámuk. Viszont a terv­feladataikat évről évre tel­jesítik. Mindenünnen szak­munkásigényt jelentenek be, ezt legtöbbször nem tudjuk kielégíteni. Közvetítésre in­kább' segédmunkások jelent­keznek. Ezek száma sem túl nagy, évente 110—160 — mondta végezetül az osztály- vezető. F. P. A nők a bőriparban A Bőripari Dolgozók Szak- szervezete kedden vezetőségi ülésen foglalkozott az iparág­ban dolgozó nők helyzetével és az eddig végzett szakszer­vezeti munka tapasztalataival. Bihari Sándorné titkár be­számolójában többek között elmondta, hogy tovább csök­kent a lemaradás a nők bére­zésénél, de a cipőiparban, ahol a dolgozók 70 százaléka nő, továbbra is alacsony a bérszínvonal. A negyedik öt­éves terv időszakában 150 millió forintot fordítottak — a béremeléseken felül — a mun­kakörülmények javítására, fejlesztésére és a munkaidő- csökkentést is végrehajtották. A továbbiakban is növelni kell az alacsony béreket és előtérben maradnak a nagy családos dolgozó nők és a fia­tal házasok. SZEDERMÁLNA A Kertészeti Kutató Inté­zetben 1948 óta nyolc bogyós gyümölcsfélét nemesítettek. Már érik a legújabb gyümölcs a szedermálna. Bejelentették az Országos Mezőgazdasági Fajtakísérleti Intézetnek, hogy a szeder és a málna kereszte­ződéséből előállították a nagy gyümölcsű, bőtermő új­donságot. A szedermálna kü­lönlegesen kellemes, savany- kás ízű, kiválóan alkalmas konzerví'eldolgozásra. GYURKO GÉZA: Vízparti történet — Nem kell félni a víz­től, Mancika. A víz ősi ott­hona az életnek — emelte fel az ujját bölcs oktatóként Csempe Elek, . miközben a Mancikának nevezett alig-für- doruihás leányzó áhítattal ve­gyes félelemmel kísérte a szakmai tanácsokat. Az áhítat Csempe Elek barnára sült férfias testének és fölényes hang hordozásának, a félelem a csendesen fodrozó víznek szólt. Mancika ugyanis nem tudott úszni, Mancika ugyanis még a fürdőkádban is rémül­dözött a megfulladástól és pa­rafaöv nélkül még a tus alá se mert állni. — ... nagyon érdekes ta­nulmányok, sőt, fotók jelentek már meg világlapokban azok­ról a hat-nyolc hónapos cse­csemőkről, akik még ülni se tudnak rendesen, de úszni, még a víz alatt is, vidáman és nagyon jól tudnak. Innen is láthatja, hogy a víztől való tartózkodása merő önszug- geszció, s annak is a rosszabb fajtája — mérte végig Man­cika ívelt combját Csempe Elek, és egy pillanatra elfog­ta az irigység a víz iránt. . Hová eljuthatnak a habok, uram, ég, hová! — mormolta magában. — Én nem félek a víztől — csacsogta erőltetetien Manci­ka ... — Na látja, ez nagyszerű ... — Én csak irtózom tőle, ha nem a vízcsapban van — tet­te hozzá a pirosló bőrű hab­leányjelölt — Csacsiság. Nem kell kap­kodni, nem kell ijedezni, a víz voltaképpen " természetes közege az embernek. Alig kell mozdulatokat tennie ahhoz hogy fennmaradjunk a víz fel­színén, és nem sok erőkifejtés, csak egyenletes tempók kelle­nek ahhoz, drága Mancika, hogy az ember előbbre jusson a habok hátán. Elfeküdni a vízen, behúzni a lábakat, ki­rúgni a lábakat miközben a karokkal így csinálunk — mu­tatta Csempe Elek Manciká-. nak, hogyan kell csinálni azt a vízben, amit ő a szárazon, hogy aki csinálja, az előbbre is jusson a vízben,' nem mint ahogyan most ők a próba kőiben állva maradtak a szá­razon. — Eeeegy ■ • ■ kettőőőőő ... eeegy ... kettőőőö ... eeegy.., kettőőőőő — vezényelte a kar­mozdulatokat a kis folyó csen­des öblének partján Csempe Elek, és. közben tenyerét, a helyes és mély lélegzés meg­tanítása szempontjából Man­cika kecses, kis hasára helyez­te... — Mélyet lélegzünk be... eeeegy. — Mondja már, hogy ket­tő, mert megfulladok — pi- hegte kékülve Mancika, mert majd megfulladt a benntartott levegőtől... — Pardon... elnézést. . 1 kettő ... Nagyszerű. Megy ez már. És most maga is megy a vízbe, kipróbálja a parton ta­nultakat. Én majd innen mon­dom az egy-kettőt, és figyelem magét. Jó? — karolt Manci­kába Csempe, és vonszolni kezdte a víz felé ... — Maga nem jön? — Én ? Én nem ... — És miért nem jön. Jöj­jön maga is, Elek! — makacs- kodott Mancika ... — Nézze .. hogyis mond­jam . . Jobb, ha megmondom. Én nem tudok úszni. Nekem víziszonyom van. Hát ezért nem megyek a vízbe Manci­ka drága... De maga azért csak... — Víziszonya van... Nem tud úszni, és mégis tanít úsz­ni?! — torpant meg Mancika a víz szélén indianálódva ... — Istenem — tárta szét a karját Csempe Elek —. úszni azt nem tudok, de tanítani igen ... Azt hiszem, nem én vagyok az első, aki olyasmit tanít, amit nem is tud — tette hozzá és tovább vonszolta a vízbe az úszni tanuló tanítvá­nyát. J0N! DEUTSCHES EISTHEATER (NSZK) Lehár: VÍG ÖZVEGY Revüoperett a jégen. Augusztus 24-től szeptember 4-ig a Kisstadionban, minden este 8 órakor. Jegyek július 1-től elővételben válthatók a Magyar Cirkusz és Varieté Jegyirodájában (1062 Bp. VI., Népköztársaság útja 61. Tel.: 225-643, 420-349), a Kamara Varieté elővételi pénztárában (Bp. VI., Lenin krt. 102. Tel.: 120-430), a Színházak Központi Jegyirodájában (Bp. VI., Népköztársaság útja 18. Tel.: 120-000), az IBUSZ, a Cooptourist, a Volán és az Idegenforgalmi Irodákban, valamint az üzemi közönségszervezőknél.

Next

/
Oldalképek
Tartalom