Pest Megyi Hírlap, 1973. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-29 / 176. szám

1973. JÚLIUS 29.. VASÁRNAP "TJCírlap 7 QEJEHE3E3ES t e chnikA FELG Y ORSULT A XX. SZÁZAD EMBERÉNEK ÉLET­RITMUSA. GYAKRAN — OKKAL VAGY OK NÉLKÜL idegesek vagyunk S EZ NEMEGYSZER KÜLÖN­BÖZŐ IDEGMEGBETEGEDÉ­SEKHEZ VEZET. EZEKRŐL S AZ ORVOSOK MUNKÁJÁ­RÓL SZÓL E HETI TUDO­MÁNY-TECHNIKA ÖSSZE­ÁLLÍTÁSUNK. Agyműködés­vizsgáló centrum A Lengyel Tudományos Akadémia varsói Kísérleti Biológiai Intézetében működik a világviszonylatban ma még ritka agyműködés-vizsgáló centrumok egyike. Jerzy Ko- norski új elméletet dolgozott ki a magasabb idegfunkciók mechanizmusáról („Az agy in­tegráló tevékenysége”). Az agyfiziológiai kutatások vetet­ték meg a gyakorlati alkalma­zás alapját, rájuk épült a je­lentős eredményeket felmutató lengyel agyneurológiai iskola, amely többek között az ún. vérmentes agyműtétek módsze­rét alkalmazza. Reflexkalapáccsal — idegeink védelmében A Pest megyei Ideggondozó Intézet 18 éve A Rókus Kórház öreg falai között 1955. szeptember 1-én megkezdődött az ideggondozás. Első orvosa néhai dr. Szűcs Gyula — aki ezen úttörő mun­kát 1960. január 16-án bekö­vetkezett haláláig végezte — boldog volt, hogy mindenne­mű „ideggyógyászati kérdés­ben” a megye lakosságának egészségügyét szolgálhatta, s a gyermek-ideggyógyászati prob­lémáktól kezdve a neurózis, ideges panaszok, sőt elmebán- talmak széles horizontján egé­szen az agyvízvételig tevé­kenykedett. Halála után e so­rok írója vette át a staféta­botot, pontosabban a reflex­kalapácsot, s néhány küzdel­mes, nehéz év után a Rókus Kórházzal szomszédos Stáhly utcai házban szerény körül­mények között ugyan, de már méltóbb intézetben, folytathat­ta a munkát. Lelki kórképek A fejlődés kerekeinek fel- gyorsulásával, Pest megyében új kórházak, rendelőintézetek, ezekben idegosztályok, illetve szakrendelések létrejöttével ki­alakulhatott a tulajdonképpeni munkaprofil. A két ideggondo­zói és egy alkoholelvonó ren­delés orvosával, két pszicho­lógussal és kitűnően képzett asszisztensnői gárdával műkö­dő intézet hívebben szolgálhat­ta immár a tulajdonképpeni célját, a „nagyobb” lelki kór­képek, elmebántalmak keze­lését és gondozását. Pest megye körzeti orvosai, szakorvosai diagnosztikus és gyógyító célból küldhették az évek folyamán a súlyosabb aktuális megterhelés alatt ösz- szeroppant betegeket a kedély­Toxikománia A KÁBITÓSZERFOGY ASZTÁS VILÁGKÉPE A modern társadalom egyik legnagyobb csapása a növeke­dő toxikománia. A kábítósze­rek fogyasztása — ilyen vagy olyan formában — mind az öt kontinensen elterjedt; a gazdaságilag fejlett és elma­radott államokban egyaránt. Nehéz pontos választ adni ar­ra, hogy mely országokban, hányán élnek rendszeresen kábítószerrel. Az UNESCO- nak számos adat áll rendel­kezésére, ezek azonban nem egészen fedik a valóságos ké­pet, mert a legtöbb ország­ban a toxikomániások töre­dékét tartják csak nyilván. Az ópiumélvezet, különösen az ázsiai orszá­gokban több évezredes tradí­ció. Az UNESCO-jelentések szerint az ópiumfogyasztás bi­zonyos országokban, elsősor­ban Indiában és Kínában, örvendetes módon csökken. A század elején Indiában éven­te 500 tonna ópiumot fogyasz­tottak — ez a szám 5 tonná­ra csökkent. Hivatalosan csak ezer ópiomániás egyént tarta­nak nyilván Indiában, a becs­lések azonban 100 ezerre te­szik számukat. Kínai jelenté­sek szerint az országban gya­korlatilag felszámolták az ópiumfogyasztást. Rosszabb a helyzet Iránban, ahol hiva­talosan 80 ezer ópiomániást tartanak nyilván, számuk azonban ennél szintén jóval nagyobb. A heroinisták száma viszont a második vi­lágháború óta fokozatosan nő. Az emelkedés üteme nagyobb az Egyesült Államokban és mérsékeltebb Európában. Ang­liában 1500, Franciaország­ban 15 ezer heroinistát tar­tanak nyilván. Ázsiában Hong­kong a heroinisták egyik központja. Ami a heroinfo­gyasztás módját illeti, az Egyesült Államokban az int­ravénás injekció dívik, míg Távol-Keleten inkább beléleg­zik a heroint. Az indiai kender (Cannabis) és származékai kü­lön fejezetet érdemelnek a kábítószerfajták, a fogyasztás és csempészés krónikájában. A cannabis-fogyasztás mér­tékét világviszonylatban igen nehéz felmérni. Virágzatából állítják elő a marihuana, a kif, a ganja és a bangh neve­zetű kábítószereket. A hasis tulajdonképpen a cannabis- gyanta származéka. Egyes származékait hivatalosan is használhatják a gyógyászat­ban és különböző ceremó­niák során. Indiában pl. a hasis élvezetét hivatalosan betiltották, de a cannabis- nak ganja és bangh formájá­ban történő élvezete megenge­dett. A coca cserje rágása sajátos latin-amerikai betegség. Elsősorban az Andok országaiban vált káros nép­szokássá — még az iskolás ko­rú gyerekek körében is. A cserje rágása kábulatot okoz és enyhíti az éhségérzetet. Leginkább azokban a dél- amerikai országokban (Bolí­via, Ecuador), terjedt el a cserjerágás,, amelyekben a nép szociális és gazdasági helyzete rossz. Még a viszonylag fejlettebb Argentínában is 50 ezer a coca-élvezők száma. A kokainisták száma — UNESCO-jelentések szerint — szintén világszerte nő. A pszichotrop anyagok (LSD, stb.) élvezetét illetően az UNESCO ugyancsak nem rendelkezik pontos adatokkal. Az Egyesült Államokban állí­tólag csökkent az LSD-rná- nia, Európa egyes országai­ban viszont növekszik. A hallucinogén szerek közül két­ségtelenül az LSD a legelter­jedtebb mind az öt kontinen­sen. Az egyik UNESCO-jelen- tés a legújabb „drog-mániá­ról”, a kombinált kábítószer­fogyasztásról is beszámol. Ez európai specialitás. Sajnos Európa mellett az Egyesült Államokban sem ritka az olyan egyén, aki nap nap után 4—5-féle „nyugtató”-val mérgezi magát, ugyanakkor nem lebecsülendő mennyisé­gű a serkentő koffeinfogyasz­tás sem. T. MU vagy elmebántalomban szen­vedőket. Az orvostudomány modern fejlődése egyre na­gyobb kört biztosított a bejáró kúráknak. Betegeink jelentős részének nem kellett kórház­ba menniök. Munka mellett, vagy akár otthoni pihenéssel megoldható volt kezelésük. A modern, az új nagyszerű hazai gyógyszerekkel kibővült és si­keresebb lett gondozottjaink bejáró kezelése, gyógyítása. Kúráinkkal egyre több embert lehet visszaadni dolgozó, al­kotó társadalmunknak. Külön világ minden beteg Intézetünkben azonban a gyógyszer a gyógykezelésnek bár jelentős, de nem egyetlen pillére. A gondozó a kifejezés tartalmának megfelelően be­tegeinek gondját is kívánja vi­selni. Különös súllyal esik ez latba, amikor a nagy beteg- forgalomra gondolunk. Minden beteg egy külön világ, s a lelki beteg ennek megértését, követését fokozottan igényel­heti. A testi beteg tüneteit lát­juk, megérthetjük, géppel rögzíthetjük. A lelki betegét, esetleg az elmebántalomban szenvedőét, sokszor még a magatartásából sem olvashat­juk le, hiszen az lehet az elő­írásnak megfelelő, rendezett, kifogástalan. Az idő szűk ke­resztmetszete, a nagy számok új megoldást sürgettek. Az or­vosi vizsgálat előtt a kitűnően képzett pszichológusok a be­teg részletes történetét, prob­lémáit és panaszait felvéve anyagot adnak a vizsgáló ideggyógyásznak, aki mind­ezek alapján teljes áttekintés­sel, alaposabban foglalkozhat a beteggel. A mindennapi gya­korlatot a betegekkel való munka és foglalkozás — vala­mint az intézet Semmelweis kórházi konzíliumnak ta­pasztalatai — alátámasztva az orvosi szak-pszichoterápiás is­meretekkel, az általunk kiala­kított ápoláslélektani ismere­tek is segítik. (E tárgykörből e sorok írójának magyarul és idegen nyelven is többször megjelent könyve [Ápoláslé­lektan, 1966. ill. Pszichológia a betegágynál, Medicina, Buda­pest, 1972.] mindennapi mun­kánk gyakorlatában igen sok­rétűen alkalmazható.) A mindennapi forgalom rendkívül nagy, a gondozó be­tegforgalma évente átlagban 15—16 ezer betegvizsgálatot (illetve therápiás ténykedést jelent), ebből ötezer körüli az alkoholelvonás, illetve gon­dozás és 10—11 ezer az ideg­gondozás. Bevonva a körzeti nővéreket A gondozás nemcsak a megértésre való törekvést, a betegek gondos meghallgatá­sát jelenti. Az intézet munka­társai, orvosai, pszichológusai, gondozónői a szerény közle­kedési lehetőségeik ellenére is a hét mindegyik napján jár­ják a megyét, látogatják és gondozzák betegeinket. A fel­adatok nagyságát korán fel­ismerve, g ndozási tevékenysé­günkbe — az országban elő­ször — bevontuk a körzeti ápolónőket. Tíz évvel ezelőtt az egyes járási központokban, il­letve a Semmelweis Kórház­ban kiképeztük a körzeti ápo­lónőket az idegbetegek, illetve néhány éve az alkoholista be­tegek gondozására. Azóta az intézet pszichológusa a járási székhelyen rendszeresen 2—3 havonta összehívja a körzeti ápolónőket, akiket minden egyes alkalommal továbbké­pez, az adót. gondozási prob­lémákat megbeszéli és bete­geink címének átadásával lá- togattatja őket. Erről részle­tesen jelent intézetünknek. Ilyen módon nagyszámú bete­günk sorsát követhetjük és szükség esetén — a lehetősé­gek határain belül — gyorsan segíteni is tudu k, noha a be­teg távol van tőlünk. Az intézetnek az elmúlt 13 év alatt számos módszertani újítása volt, s kialakult a munkastílusa. Ennek egyik fő­motorja a szombatonként 10 órakor kezdődő tudományos és gyakorlati megbeszélés, a megyéből és a fővárosból ér­kező gyakori külső vendé­gek jelenlétével. Ezen az in­tézet minden dolgozója — orvosok, pszichológusok, nővé­rek — megvitatja az elmúlt hét — betegekkel kapcsolatos — legfontosabb problémáit. A tudomány eszközeivel Számos tudományos munka született intézetünkben, közü­lük e sorok írójának 60 hazai és külföldön megjelent tudo­mányos közlése mellett 7 ki­adásban megjelent ismeretter­jesztő könyve (Lelki élet, leki bajok), valamint az említett „Pszichológia a betegágynál” című könyve. Az intézet mun­katársai mind a hat Pest me­gyei orvosi napon számos elő­adással és közleménnyel vet­tek részt, de másutt is nagy si­kerrel szerepeltek. Intézetünk tevékenységéből megemlíthető az alkoholizmus elleni munka társadalmi és orvosi szervezé­se (elsősorban a megyei alko­holizmus elleni társadalmi bizottságban). Felvilágosító, nevelő munka itt és a lelki egészségvédelem terén. Ez nem egyedül előadások révén, írá­sokban, hanem a körzeti ápoló­nők szüntelen ilyen értelmű képzésében, gondozási munká­juk támogatásában is érvénye­sül. Foglalkoztunk a legkülön­bözőbb panaszügyekkel, prob­lematikus egészségügyi-psy- chiátriai problémákkal, melye­ket a megyei, járási egészség- ügyi osztályok, tanácsok hoz­zánk küldtek. Hasonlóképpen szociálpolitikai kérdésekben — különösen elmebántalmak ese­tén — a szociális otthoni el­helyezés, illetve az egyes inté­zeti problémák megoldásában nagy gyakorlatra tettünk szert, melyet országosan is felhasz­náltak. Az ápoláslélektan terü­letén számos országos tovább­képzést nyújtottak munkatár­saink. Előretolt őrsök Az idő nem enged megállást. Pest megye egyetlen ideggon­dozó intézete nem volt képes a legjobb munka ellenére sem a megye területét ellátni. Ezért vált szükségessé és van folya­matban Pest megye területén több gondozóállomás kialakí­tása. A gödöllői járásban már Osváth Józsefné pszichológus vizsgálataihoz képeiket és áb­rákat is használ. elindította működését dr. Tóth Mária föorvosnő. Ugyancsak jelentősen tevékenykedik a megyei ideggondozó intézeten kívül a másik négy alkoholel­vonó rendelés (a váci, ceglédi, pomázi és szobi). Az Egészségügyi Miniszté- rium által elgondolt és javasolt programnak megfeleljen, lelki egészségvédelmi (mentálhigié­nés) intézetté alakulhasson, to­vábbi fejlődésre van szükség. Az eddigi szép eredményeket is a gondozói hálózatban a — megyei tanács s egészségügyi osztálya, a Semmelweis Kór­ház segítségével — a többi gondozóintézet kitűnő munka­stílusának példáját követve (gondoljunk elsősorban a me­gyei tüdőgondozó hálózatra) értük el. A továbbiakban, hogy a nemzetközi gyakorlatnak megfelelő, a társadalom lelki egészségügyét szolgáló (szakki­fejezéssel élve: „közösségi pszichiátria”) központi intézet­té fejlődhessen, az eddigi ke­retekben való magasabb szintű fejlődésre van szükség. így dolgozhatunk még hatéko­nyabban a betegségek ellen, az öngyilkosságok megelőzé­séért, a munkaegészségügyért, Gárdos Katalin felvételei egyszóval: a gyógyítás mellett szolgálhatjuk a megelőzést s orvosi síkon, a megye lakossá­gának lelki harmóniáját, bol­dogságát. Dr. Hárdi István, a Pest megyei Ideggondozó Intézet vezető főorvosa Kísérletező orvosok AZ EMBERI SZERVEZET TITKAIT KUTATJÁK A gyakorló orvosnak, akivel mindennapi életünkben nap mint nap találkozunk, az a feladata, hogy megóvja az em­ber egészségét, megelőzze a bajt, vagy ha az bekövetke­zett, meggyógyítsa a beteget. A lehető legtökéletesebben kell ismernie az emberi szer­vezet normális funkcióit, hogy a betegnél tapasztalt elválto­zásokból következtetni tudjon a bajra, r.z emberi szervezet működésének minden részletét, mozgató rugóját azonban még ma sem ismerjük tökéletesen. E bonyolult mechanizmus működésének megértéséért dolgoznak a kísérletező orvo­sok. Számuk jóval kevesebb, mint a gyógyítóké, s ez így is van rendjén. Dr. Stark Ervin egyike új akadémikusainknak, akiket a Magyar Tudományos Akadé­mia májusban tartott 133. köz­gyűlésén választottak meg. Dr. Stark Ervin a Magyar Tudományos Akadémia Kísér­leti Orvostudományi Kutató Intézetének igazgatója. Az intézet munkájáról be­szélgettünk. • Állatokon kísérleteznek. Miért? — Az emlős állatok alap­vető életfunkciói megegyez­nek az emberekével — vála­szolta dr. Stark Ervin. — A kí­sérletek során a kutatónak a jelenségeket tetszés szerinti feltételek között kell vizsgál­nia és ezeket azonos körülmé­nyek között többször is meg­ismételnie. Ilyen módon em­beren csak igen ritkán és kor­látozott mértékben végezhetők kísérletek, sőt bizonyos prob­lémák feltárása céljából egyál­talán nem fordulhatunk ehhez a megoldáshoz. Ezért munkánk jellegét így határoznám meg: emberközpontú kutatást vég­zünk — kísérleti alanyaink mégis állatok. • Milyen főbb területeden folytatják kutatásaikat? — A kormány todomány- politikai irányelvei intézetünk munkáját is alapvetően meg­határozzák. Kutatási kapacitá­sunknak mintegy hatvan-het- ven százalékát a bioreguláció kutatási programjában való részvétel köti le. • Mi a bioreguláció? — Az életfolyamatok szabá­lyozásának mechanizmusa. Az élő szervezet egyik legfonto­sabb jellemzője a belső szer­vek működésének állandósága. A szükségletekhez, a változó körülményekhez rendkívül gyorsan és zökkenőmentesen tudunk alkalmazkodni. Mindez számos, hihetetlenül pontosan és összehangoltan működő sza­bályozó mechanizmusnak az eredménye. Ezek egyike a hor­monális úton történő szabályo­zás. Kutatásaink egyik fő kér­dése: a hormonális szabályo­zás mechanizmusának megér­tése. • Milyen kísérletekkel be- resnek választ ezekre a kérdé- sekre? — Ahhoz, hogy az alapvető törvényszerűségeket megért­sük, a hormontermelés szabá­lyozó mechanizmusait nemcsak a szervezetben, mint egészben, hanem a szervek, a sejtek szintjén, sőt a sejt alatti szin­ten is vizsgáljuk. Már régen megállapították, hogy a szerve­zet gyors alkalmazkodóképes­ségében döntő szerepet játsza­nak a mellékvesekéreg által termelt hormonok. Most azt vizsgáljuk, hogyan történik az idegrendszerben e hormonok termelésének szabályozása. Nemcsak arra vagyunk kíván­csiak hogyan szabályozza a központi idegrendszer az agy­alapi mirigy működését — ami persze önmagában is nagyon fontos kérdés —, hanem pél­dául arra is, mi az oka annak, hogy a hormontermelő miri­gyek sejtjei mindig bizonyos meghatározott működést vé­geznek. • Milyen munkakapcsolatub van a kórházakkal, klinikák­kal, és hogyan segítik a gyógy^ szerkutatást? — Az intézet megalakulása óta feladatának tekinti, hogy módszertani segítséget nyújt­son a tudományos témák ki­dolgozásában, és hogy együtt­működjék mind a hazai, mind a külföldi tudományos kutató- intézetekkel. Foglalkozunk a biológiailag aktív vegyületek kutatásával is, és ezen belül intézetünkben gyógyszervegyé­szeti kutató munka is folyik. Az elmúlt három év során a korábbinál is elmélyültebb kapcsolatokat alakítottunk ki a magyar gyógyszeriparral is. Együttműködési szerződéseket kötöttünk az általunk javasolt kérdések megoldására. yarga Zsuzsa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom