Pest Megyi Hírlap, 1973. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-28 / 175. szám

1973 JÚLIUS 28., SZOMBAT ""kSCérlap SZERVEZNI - KONKRÉTAN Nem maradnak papíron a „Papírban” a tervek A Papíripari Vállalat szent­endrei gyárában időben elké­szült a szervezési terv, s a vezetők hozzáfogtak a prog­ram végrehajtásához. Felada­tokban bővelkedtek, hiszen a műszaki színvonal, a techno­lógia korszerűsítésre szorult, a gazdaságosság érdekében mo­dernizálni kell az anyag- mozgatást, a raktározást s szervezési módszerekkel szük­séges enyhíteni a létszámgon­dokon. Hogyan valósul meg az ész- szerüsítési program Szentend­rén; — erről beszélgettünk Bäcker Zoltánná igazgatóval és V,arga Ferenc főmérnökkel. — Ma már tény, hogy az 1973-as igényt olcsó boríték­ból nem tudjuk kielégíteni, importra szorulunk. Műszaki fejlesztéssel kívánjuk ezt meg­oldani: mintegy ötmillió fo­rintért új, nagy teljesítményű olasz gépet vásárolunk. Az el­avult berendezéseket leállít­juk, s így munkáskezek sza- bádulnak fel. Az új géppel.— kisebb létszámmal — kielégít­hetjük az országos igényt. — A műszaki fejlesztés tehát Önmagában is átszervezi ter­melésüket? — Idén 50—60 millió boríték hiányzik az országban, az új olasz gép évi termelése 85 millió lesz, tehát szükségte­lenné válik az import. A kor­szerű berendezés valóban át­szervezi a munkát: a régi gé­peken egy nő dolgozott mű­szakonként, az újhoz kettőre és egy gépmesterre lesz szük­ség. A teljesítmény viszont összehasonlíthatatlan: az új három-négy régi gépet helyet­tesít. Munkaerőt nyerünk, azaz a műszaki fejlesztés se­gíti a létszámgond megoldását is* — A korszerű gépen köny- nyebben, kulturáltabban lehet dolgozni; — A régi gépre a munkásnő rakta fel a papírt, ő vette le a kész borítékot, öntötte a ra­gasztót: ismernie kellett a be­rendezést, s a kisebb hibákat is kijavította. Az új gépen csak a borítékok leemelése vár a munkásnőkre, minden más a gépmester feladata. így a nők betanítása negyedannyi gondot sem jelent — s ez nagy eredmény! És még egyet: a régi magányos tevékenység helyett, a csoportban lehet a társhoz szólni, emberibb lesz a munka. — A szervezések eredménye- ként cs&kken a munkaerő­gondjuk; — Három évvel ezelőtt 202- en dolgoztak a szentendrei pa­pírgyárban, idén 163-an. Negy- ven-ötven emberünk hiányzik. Különösen a folyamatos üze­mű papírgyártáshoz nem ta­láltunk dolgozókat, pedig a szakmunkások itt is megkap­ták a kötelező 8 százalékos béremelést. Július elsejétől változott a helyzet: a gyártó­résznél tízszázalékos alapbér- emalést, és üzemi pótlékot ve­zettünk be. Most egy papír­gyártó gépvezető heti 42 órás munkával havi 3900—4100 fo­rintot kereshet. E változás már érezteti hatását: itt csök­kent a munkaerőhiány, in­kább új segédmunkásokat ke­resünk. A létszámgondot tehát még további szervezéssel eny­híthetjük. — Tallózzunk tovább a szer­vezési programban. Milyen ter­vek valósultak már meg; — Fontos teendőnk volt a szakmai továbbképzés meg­szervezése, mert papírgyártó szakmunkástanulónak évek óta nem jelentkeznek a fiata­lok. Idén megkezdődött a kép­zés a kétéves tanfolyamon, ti­zenheten tanulják a szakisme­reteket. — Átszervezéseket is végre- hajtottak az üzemekben; — Igen, például a feldolgo­zóüzemben felülvizsgáltuk a létszámot, f s a teljesítménye­ket. Itt a ''dolgozók egy része bérmunkát, végez, amely nem feltétlenül a legkifizetődőbb a gyárnak. Ezért „beugró csopor­tokat” szerveztünk, amelyek mindig a legfontosabb terüle­tekre irányíthatók. A belső át­csoportosítás megfelelő mód­szere a létszámbiztosításnak, így a kisebb rosszat választ­juk: mindig a nagyobb hasz­nú tevékenységnek adunk el­sőbbséget. — Újításokkal is segítik a korszerűbb munkát; — A hullámpapírüzemben a gépet ötven százalékkal na­gyobb teljesítményűvé alakí­tottuk át, úgy hogy megszéle­sítettük a berendezést. Üj környezetbe helyeztük, hozzá tekercsberakó elektromos da­rut vásároltunk, ezzel a dol­gozók fizikai megterhelése ki­sebb lett, viszont a bérük nem csökkent. Négy műszak­ban termelünk a világos, új épületben, itt változtak legin­kább a munkahelyi körülmé­nyek. Idén ennek további bő­vítését tervezzük: a fénycső­tokokat gyártó gépeken ki­cseréljük a vágószerkezetet, s az eredmény, egy berendezés másik kettőt pótolhat. Ezért aztán két műszakra csökken­het a kiszolgálók munkája. — Gépesítik az anyagmozga­tást és a raktározást Is; — Üj bálázógépet vettünk. Korábban belapátolták a pa­pírt, s a ládát összedrótozták. A hidraulikus prés intenzívvé teszi a papírbálázást, s köny- nyebbé... Két targoncát vásá­roltunk az anyagmozgatás korszerűsítése érdekében. Az idén a második félévben 540 négyzetméteres nyersanyag- tároló-helyet alakítunk ki, hogy a gépi anyagmozgatást megvalósíthassuk — mondták végezetül a szentendrei szak­emberek. • F. P. Megtartotta első ülését az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács elnöksége A közúti közlekedés bizton­ságának kérdéseivel foglalko­zó minisztertanácsi határozat alapján Benkei András bel­ügyminiszter elnökletével megalakult, és pénteken meg­tartotta első ülését az Orszá­gos Közlekedésbiztonsági Ta­nács elnöksége. Az elnökség első ülésén megtárgyalta és elfogadta az Országos Közlekedésbiztonsá­gi Tanács 1973. második fél­évére szóló munkaprogram­ját. A munkaprogram alapve­tő feladataként a közlekedés- biztonsági tanácsok folyama^ fos működésének biztosítását jelöli meg az Országos Közle­kedésbiztonsági Tanács elnök­sége. Fontos feladat ugyancsak a második félév folyamán a közlekedésbiztonsági tanácsok területi (megyei és fővárosi KBT) szerveinek létrehozása, illetve újjászervezése, további eredményes működésük bizto­sítása. Ez a szervező munka már folyamatban van. Az elnökség határozatot ho­zott, hogy szeptemberben tart­ja meg első plenáris ülését az OKBT tanácskozó testületé, amely megvitatja majd az 1974. évi munkatervjavaslatot. Egy kormáiiylmiémat jubileumán Hanyatlás után - felfelé ívelés •• út számlákkal nőtt a megye szarvasmarha állománya I Egy esztendeje alkotta meg a kormányzat azt a ha­tározatot, amely a szarvasmarha-tenyésztés fejlődését, dinamikusabb kibontakoztatását hivatott szolgálni. Hogy mik voltak az előzmények, arról ezúttal tán szükségtelen szólni, legföljebb mindössze annyit: a termelőszövetkezetek legnagyobb részében arról pa­naszkodtak, hogy kedvezőtlen az úgynevezett közgaz­dasági környezet, magyarán az állattenyésztésnek ez a — miként említeni szokás — „nehézipára” ráfizetéses, nem érdemes a táplálkozási és devizális okokból egy­aránt olyannyira fontos ágazattal foglalkozni. R „Hajdúk útja" Kormánydöntés emelte fel — mint ismeretes t— 1973 ja­nuárjától a termelői árakat. A magyar mezőgazdaság leg­több terméke ugyanis az utób­bi évtizedben hozzávetőleg dupla' hozamokat adott, a tej­termelés grafikonja viszont nemhogy nőtt volna —, hanem aláhanyatlott. Állampolgáron­ként évi 140 liter tejet fo­gyasztunk, pedig ez az a táp­lálék, amelyben a legtöbb ál­lati fehérje található, s étren­dünk korszerűsödéséhez mind- denképpen hozzátartoznék, hogy az egy főre jutó tej és. tejtermék mintegy nyolcvan százalékkal emelkedjék. Ugyancsak elmarad a fej­lett országokétól marhahús­fogyasztásunk, amely mmdösz- sze évi — és koponyánkénti — 9—10 kilóra tehető. Hogy a magyar vágómarhá­nak mekkora a külföldi tekin­télye, azt jól példázza egyet­len adalék: tavaly 140 millió dollár volt az az összeg, mely­hez az élő marha és a marha­húsexport népgazdaságunkat hozzájuttatja. Igaz, ebbeli ha­gyományaink szerfölött na­gyok: már az 1300-as évek után megjelentek a hajdúk, akik évszázadokig űzték a ba­romterelést. A Pest környéki vásárok után a „Hajdúk útjá­nak” nevezett vonalon halad­tak tovább: Bia, Bicske, Ko­márom, Győr, Becs, Nürnberg volt a hagyományos marha­hajtó út. Az 1768-ban Varsó­ban kiadott Geográfia adatai szerint pedig hazánk már a legjelentősebb marha-exportőr állam, évi másfél százezer ál­lattal. (Utánunk ‘ következett Lengyelország százezer, majd Dánia harminckétezer állat kivitelével.) Tejhozam dolgában a második helyen Korántsem véletlen tehát, hogy bármennyire okszerű a szakosodás, sok helyütt hallani az úgynevezett kettős haszno­sítás fönntartásáról Pest me­gyében is. Adottságaink, az a biznyos közgazdasági környe­zet az országos képen belül ki­váltképpen jónak mondható, hiszen a főváros közelsége bi­zonyos mértékig meghatározó szerepet tölt be a tejtermelés növelésében. Nincs miért szé­gyenkeznünk az átlagos tejho­zamot illetően. Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszterhelyettes mondta el Kaposvárott megtartott elő­adásában, hogy a törzskönyvi ellenőrzés alatt levő tehenek átlagos évi tejtermelésében ugyan Vas megye vezet 3170 literrel, ám rögvest, ezután kö­vetkezik Pest megye, mégpe­dig mindössze egyetlen literrel elmaradva, tehát 3169 literrel. Igaz, még ez sem mondható valami magasnak, legalábbis amennyiben a fejlett mezőgaz­daságú államok produktumai­val vetjük egybe, de megha­ladja Ausztria 3089 literes át­laghozamát. Dánia ebbéli szín­vonala viszont már 3940, Hol­landiáé pedig 4190 liter. Akad természetesen Pest megyében is termelőszövetkezet, amely az említett mennyiséget fölül­múlja. Hogy csak egyetlen gazdaságot említsek: a valkói Űj Élet Termelőszövetkezet­ben 390 tehéntől napi átlag­ban 12 liter tejet fejnek, ami 3600 liternek felel meg évi összevetésben. Igaz, ebben a gazdaságban a kormányhatá­rozat előtt is nyereséges volt az ágazat, legalábbis amennyi­ben az exportált állatokért ka­pott árat is bekalkuláljuk. Mindenesetre a kormányhatá­rozat hozzájárult ahhoz, hogy még nagyobb kedvvel foglal­kozzanak Valkón. a szarvas- marhával: májusban adták át rendeltetésének azt a 400 fé­rőhelyes, szakosított tehené­szeti telepet, amely majdnem húszmillió forintba került. Másfelől azonban az idén 20 millió forint bevételt vár — miként Kovács László elnök elmondta — a termelőszövet­kezet az állattenyésztéstől, s e tekintélyes összegből 15 millió forintra rúg a szarvasmarha nyújtotta jövedelem. Hét megyei társulásról Természetesen sorolhatnánk azokat a gazdaságokat, ame­lyek részben éppen az egyesz- tendős kormányhatározat kö­vetkezményeként lendültek ne­ki e „nehézipar” fejlesztésé­nek. Az alapi, a kiskunsági ál­lami gazdaság, a vácszentlász- lói, az érdi, a pomázi, a rádi, a gödi, a sződi termelőszövet­kezet neve jut kapásból az eszembe. Az utóbbi három például azért, mert részvevője annak az újkeletű társulásnak, amely a váci Kossuth Tsz kez­deményezésére alakult, s mely­nek lényege: a szakosodás. Vagyis az ágazatot több gaz­daság összefogásával fejlesztik: a tejtermelés, a borjúnevelés három tsz-ben, szakosított tele­peken, míg a hizlalás, vala­mint a tenyészüsizőnevelés egy- egy tsz-ben, koncentráltan tör­ténik. Mindenképpen megemlíten­dő az a kezdeményezés, amely a ráckevei Aranykalász Ter­melőszövetkezet nevéhez fű­ződik, s amelyet Dália-prog­ramként ismernek, nem pusz­tán a megyében, hanem szerte az országban, lévén a társulás tagja sok, a megyén kívül lel­hető gazdaság is. A laikus számára tán meg­hökkentő ez, jóllehet sok he­lyütt— például Dániában — már régen fölismerték, hogy az emberi fogyasztásra már „fölösleges” tej kitűnő állati eledel! Ma, amikor az impor­tált fehérje ára oly annyira nö­vekszik, másfelől öt év alatt megháromszorozódott a mar­hahúsért kapott összeg, elérvén a kilónkénti két dollárt — nos, e kettős folyamat egybevetése mindenképpen elgondolkodtat­hatja a tsz-vezetőket. Beleját­szik ebbe a képbe, hogy mind a szövetkezeti tej társulások­nak, mind az állami tejiparnak gondot okoz, hogy a tejfogyasz­tás nem növekszik a kívánal­mak szerint. A Galgatej nevű közös vállalkozás például na­pi húszezer liter tejet dolgoz föl — a társulást összefogó vácszentlászlói tsz elnökétől, Furulyás Jánostól hallottam, hogy az értékesítési problémák sűrűsödnek. Megcsappant a fogyasztás A Pest megyei tejtermelés az elmúlt években nem volt elégséges a fogyasztói igények kielégítésére, ezért a Közép­magyarországi Tejipari Válla­latnak más megyékből is kel­lett „importálnia” ezt a porté­kát. Most viszont a megyei tej­felvásárlás havonta 4—6 száza­lékkal gyarapszik, ami szintén jelentős raktározási, össze­gyűjtési, s egyéb gondokkal jár, hiszen a fogyasztói áreme- lés óta nemhogy növekedett, de 8—10 százalékkal vissza­esett a lakosság amúgy is cse­kély kereslete. Kétségtelen, hogy ez a konfliktus bizonyos feszült­séget okoz. Miként dr. Biró Fe­renc, a megyei pártbizottság titkára a Pest megyei Élelmi­szergazdaság című szaklap leg­utóbbi számában írja: „Egyes termelőszövetkezeti vezetők e jelenségekből messzemenő kö­vetkeztetéseket vonnak le. Vannak, akik úgy vélik, hogy ez a jelenség a szarvasmarha­tenyésztési program zátonyra futásának' előjele.” Nincs szó ilyesmiről, ellen­kezőleg: örvendetes, hogy — az országos irányzathoz ha­sonlatosan — Pest megye 1968 óta fokozatosan csökkenő szarvasmarha-állománya ismét gyarapszik. A tavalyi legala­csonyabb színvonalról 5 száza­lékkal, ezen belül a tehén- állomány 4,4 százalékkal nö­vekedett egy év alatt — immár javarészt a szóban forgó kor­mánydöntés eredményeként. Keresztényi Nándor Lenin. válogatott miivel Második kiadásban jelent meg Lenin válogatott művei­nek 1—111. kötete. A Kossuth Könyvkiadó a válogatott mű­vek újrakiadásával segítséget kíván nyújtani mindazoknak, akik a marxizmus—leninizmust tanulmányozzák. A háromköte­tes mű első kötetében az 1897 januárjától 1917-ig, második kötetében pedig az 1917 január­jától 1918 júniusáig, a harma­dik kötetében pedig az 1918 jú­liusától 1923 márciusáig írott művek találhatók. A műveket kronologikus sorrendben tar­talmazzák a kötetek a „Kari Marx”, „Friedrich Engels”, „A marxizmus három forrása és három alkotó része” és a „Marxizmus és revizionizmus” című munkák kivételével, me­lyek az első kötet elején szere­pelnek. TM ■/íj rövidítés született, U legalábbis az elém tett papíron ezt lá­tom: „TM:50 eFt.” Nagykő­rösön, a konzervgyár szak- szervezeti irodáján • ülök, várok valakit, addig azt böngészem, hol, mit dolgoz­tak a gyár szocialista bri­gádjai — társadalmi mun­kában. Talán a gépírónő ötölte ki, talán más, de tény, hogy az ismétlődő ösz- szegeknél a TM áll: lám, oly’ általános, annyira gya­kori lett ez a tevékenység, hogy már nem is társadalmi munkát írunk, megelég­szünk a TM-mel. Rövidítéssel zsúfolja tö­mörebbé korunk a neveket, megjelöléseket, az informá­ciókat. Van benne ráció, hi­szen egyre bonyolultabbak a nevek, mind kuszábbak az információk al- meg fő­csoportjai. S mégis, ez a TM szívet melengető. Mert van benne valami közvetlen ter­mészetesség, a jót megszo­kás gyorsaságának föl- és elismerése. Hiszen ezt az 50 ezer forint értékű társadal­mi munkát egyetlen helyen, a kórház önálló laborató­riumának kialakításánál végezték a konzervgyáriak, 6 ott, a Fáskert utcában mellettük dolgoztak a gép­javító és faipari szövetkezet emberei, ugyancsak társa­dalmi munkában. A „TM” hozta tető alá a budaörsi óvodát, erős táma­sza annak a kezdeti fölfor- dulásnak, amit most látha­tunk Vácott, a Cifrakertben, s amelynek nyomán majd egyre határozottabb alakot ölt az ötvenmillió forint ér­tékű művelődési központ... A megye lakossága két esz­tendő alatt kétszázmillió fo­rint értékű társadalmi mun­kát végzett, a gyárak, válla­latok, termelőszövetkezetek pedig összesen 140 millió forinttal járultak hozzá a különböző tanácsi -r- azaz lakossági — beruházások­hoz. Nagy pénz. A pénznél . is nagyobb azonban az az erő, amit sű­rítve kifejez. Mert végül is arról van szó, hogy ilyen széles körű csak az lehet, amit a lakosság tömegei el­és befogadnak, amit a ma­gukénak tartanak, amivel a sajátjukként törődnek. Volt idő, amikor a társadalmi munka körül éles viták hul­lámzottak: helyes-e, kell-e, nincs-e pumpolás, kérincsé- lés íze, színezete? Akadtak, akik a látszatért lemondtak volna róla, hiszen „ezzel be­ismerjük, hogy az államnak erre vagy arra nincs elég pénze”... Beismerjük? Be! Magunk tesszük, s magunk halljuk ezt a vallomást. N apjainkban 'az újság­olvasó, televíziót né­ző, rádiót hallgató ember számára a legismer­tebb fogalmak közé tartozik a település és területfejlesz­tés. Az erre vonatkozó kor­mányhatározatok — s a me­gyének az ezekhez kapcso­lódó terület- és településhá­lózat-fejlesztési terve — távlatokban is megszabják a járható és járandó utakat, ám nem festenek rózsaszín­ben tündöklő jövőt, amit kegyes tündérek varázsol­nak a küszködés, a napról napra kapaszkodás helyébe. Ezek a tervezetek — ahogy a települések saját fejleszté­si tervei úgyszintén — a nyers, megszépítés nélküli realitásokból indulnak ki; abból, mit lehet, s nem ab­ból, mit szeretnénk. Jó ez így. Ám mégis, az állampolgár — az állampol­gárok mind nagyobb cso­portja — „rácáfol” ezekre az elképzelésekre. Előre­hozza azt, amit majd csak két-három év múlva lehet­ne megvalósítani állami esz­közökből, előrehozza, mert — magán segít! Hiszen igaz — egy mondat erejéig visz- szakanyarodva a kezdő, a nagykőrösi példához —, nagyszerű eredmény a kon­zervgyáriak egyetlen év alatt teljesített hárommillió forintja — mert ennyivel segítették a város fejlődését tizenkét hónap alatt többfé­le úton, módon — ám ma­guknak is tették, amit cse­lekedtek. Itt van a lényege, magya­rázata, indoka a két betűbe is sűríthető mozgalomnak, abban a természetes felis­merésben, hogy az aktivitás nem távoli, ismeretlen vala­kiket gyarapít, hanem mind­azokat, akiket egy település határa fog közre, akiknek tehát a szó tágabb értelmé­ben ez az életterük. S van még valami, ami szorosan ide tartozik. Tapasztalatok igazolják, hogy létezik a társadalmi munka mozgal­mának belső törvényszerű­sége, az esetleg nehezebben megtett első ' lépésre már könnyebben következik a második, s utána — ha töT rődnek vele a hivatalos, meg a társadalmi szerveze­tek — akár folyamatos ha­ladás alakulhat ki a lépé­sekből. Ezt a törvényszerű­séget a megye több telepü­lésén már fölfedezték, rá­jöttek, hiba hagyni elaludni a tüzet, mert jó tervekkel, a többség helyeslésével talál­kozó elképzelésekkel újra meg újra fölszítható a pa­rázs. L ehet-e hosszú távon számítani a lakosság segítségére, állandó tétellé válhat-e a fejlesztési programokban a TM? Vagy átmeneti föllángolás ez, s óhatatlanul bekövetkezik az elfáradás? Ügy véljük, ha már a tervek kialakítása kö­zös, ha már a teendők meg­fogalmazásakor nem felejtik el megkérdezni az állampol­gárt, akkor a végrehajtás is hosszú időn át számíthat az önzetlen segítségre vagy gondolatmenetünkhöz iga­zodva, a nemes önzésre, a magunkat gyarapító össze­fogásra. i Mészáros Ottó

Next

/
Oldalképek
Tartalom