Pest Megyi Hírlap, 1973. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-28 / 175. szám
1973 JÚLIUS 28., SZOMBAT ""kSCérlap SZERVEZNI - KONKRÉTAN Nem maradnak papíron a „Papírban” a tervek A Papíripari Vállalat szentendrei gyárában időben elkészült a szervezési terv, s a vezetők hozzáfogtak a program végrehajtásához. Feladatokban bővelkedtek, hiszen a műszaki színvonal, a technológia korszerűsítésre szorult, a gazdaságosság érdekében modernizálni kell az anyag- mozgatást, a raktározást s szervezési módszerekkel szükséges enyhíteni a létszámgondokon. Hogyan valósul meg az ész- szerüsítési program Szentendrén; — erről beszélgettünk Bäcker Zoltánná igazgatóval és V,arga Ferenc főmérnökkel. — Ma már tény, hogy az 1973-as igényt olcsó borítékból nem tudjuk kielégíteni, importra szorulunk. Műszaki fejlesztéssel kívánjuk ezt megoldani: mintegy ötmillió forintért új, nagy teljesítményű olasz gépet vásárolunk. Az elavult berendezéseket leállítjuk, s így munkáskezek sza- bádulnak fel. Az új géppel.— kisebb létszámmal — kielégíthetjük az országos igényt. — A műszaki fejlesztés tehát Önmagában is átszervezi termelésüket? — Idén 50—60 millió boríték hiányzik az országban, az új olasz gép évi termelése 85 millió lesz, tehát szükségtelenné válik az import. A korszerű berendezés valóban átszervezi a munkát: a régi gépeken egy nő dolgozott műszakonként, az újhoz kettőre és egy gépmesterre lesz szükség. A teljesítmény viszont összehasonlíthatatlan: az új három-négy régi gépet helyettesít. Munkaerőt nyerünk, azaz a műszaki fejlesztés segíti a létszámgond megoldását is* — A korszerű gépen köny- nyebben, kulturáltabban lehet dolgozni; — A régi gépre a munkásnő rakta fel a papírt, ő vette le a kész borítékot, öntötte a ragasztót: ismernie kellett a berendezést, s a kisebb hibákat is kijavította. Az új gépen csak a borítékok leemelése vár a munkásnőkre, minden más a gépmester feladata. így a nők betanítása negyedannyi gondot sem jelent — s ez nagy eredmény! És még egyet: a régi magányos tevékenység helyett, a csoportban lehet a társhoz szólni, emberibb lesz a munka. — A szervezések eredménye- ként cs&kken a munkaerőgondjuk; — Három évvel ezelőtt 202- en dolgoztak a szentendrei papírgyárban, idén 163-an. Negy- ven-ötven emberünk hiányzik. Különösen a folyamatos üzemű papírgyártáshoz nem találtunk dolgozókat, pedig a szakmunkások itt is megkapták a kötelező 8 százalékos béremelést. Július elsejétől változott a helyzet: a gyártórésznél tízszázalékos alapbér- emalést, és üzemi pótlékot vezettünk be. Most egy papírgyártó gépvezető heti 42 órás munkával havi 3900—4100 forintot kereshet. E változás már érezteti hatását: itt csökkent a munkaerőhiány, inkább új segédmunkásokat keresünk. A létszámgondot tehát még további szervezéssel enyhíthetjük. — Tallózzunk tovább a szervezési programban. Milyen tervek valósultak már meg; — Fontos teendőnk volt a szakmai továbbképzés megszervezése, mert papírgyártó szakmunkástanulónak évek óta nem jelentkeznek a fiatalok. Idén megkezdődött a képzés a kétéves tanfolyamon, tizenheten tanulják a szakismereteket. — Átszervezéseket is végre- hajtottak az üzemekben; — Igen, például a feldolgozóüzemben felülvizsgáltuk a létszámot, f s a teljesítményeket. Itt a ''dolgozók egy része bérmunkát, végez, amely nem feltétlenül a legkifizetődőbb a gyárnak. Ezért „beugró csoportokat” szerveztünk, amelyek mindig a legfontosabb területekre irányíthatók. A belső átcsoportosítás megfelelő módszere a létszámbiztosításnak, így a kisebb rosszat választjuk: mindig a nagyobb hasznú tevékenységnek adunk elsőbbséget. — Újításokkal is segítik a korszerűbb munkát; — A hullámpapírüzemben a gépet ötven százalékkal nagyobb teljesítményűvé alakítottuk át, úgy hogy megszélesítettük a berendezést. Üj környezetbe helyeztük, hozzá tekercsberakó elektromos darut vásároltunk, ezzel a dolgozók fizikai megterhelése kisebb lett, viszont a bérük nem csökkent. Négy műszakban termelünk a világos, új épületben, itt változtak leginkább a munkahelyi körülmények. Idén ennek további bővítését tervezzük: a fénycsőtokokat gyártó gépeken kicseréljük a vágószerkezetet, s az eredmény, egy berendezés másik kettőt pótolhat. Ezért aztán két műszakra csökkenhet a kiszolgálók munkája. — Gépesítik az anyagmozgatást és a raktározást Is; — Üj bálázógépet vettünk. Korábban belapátolták a papírt, s a ládát összedrótozták. A hidraulikus prés intenzívvé teszi a papírbálázást, s köny- nyebbé... Két targoncát vásároltunk az anyagmozgatás korszerűsítése érdekében. Az idén a második félévben 540 négyzetméteres nyersanyag- tároló-helyet alakítunk ki, hogy a gépi anyagmozgatást megvalósíthassuk — mondták végezetül a szentendrei szakemberek. • F. P. Megtartotta első ülését az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács elnöksége A közúti közlekedés biztonságának kérdéseivel foglalkozó minisztertanácsi határozat alapján Benkei András belügyminiszter elnökletével megalakult, és pénteken megtartotta első ülését az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács elnöksége. Az elnökség első ülésén megtárgyalta és elfogadta az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács 1973. második félévére szóló munkaprogramját. A munkaprogram alapvető feladataként a közlekedés- biztonsági tanácsok folyama^ fos működésének biztosítását jelöli meg az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács elnöksége. Fontos feladat ugyancsak a második félév folyamán a közlekedésbiztonsági tanácsok területi (megyei és fővárosi KBT) szerveinek létrehozása, illetve újjászervezése, további eredményes működésük biztosítása. Ez a szervező munka már folyamatban van. Az elnökség határozatot hozott, hogy szeptemberben tartja meg első plenáris ülését az OKBT tanácskozó testületé, amely megvitatja majd az 1974. évi munkatervjavaslatot. Egy kormáiiylmiémat jubileumán Hanyatlás után - felfelé ívelés •• út számlákkal nőtt a megye szarvasmarha állománya I Egy esztendeje alkotta meg a kormányzat azt a határozatot, amely a szarvasmarha-tenyésztés fejlődését, dinamikusabb kibontakoztatását hivatott szolgálni. Hogy mik voltak az előzmények, arról ezúttal tán szükségtelen szólni, legföljebb mindössze annyit: a termelőszövetkezetek legnagyobb részében arról panaszkodtak, hogy kedvezőtlen az úgynevezett közgazdasági környezet, magyarán az állattenyésztésnek ez a — miként említeni szokás — „nehézipára” ráfizetéses, nem érdemes a táplálkozási és devizális okokból egyaránt olyannyira fontos ágazattal foglalkozni. R „Hajdúk útja" Kormánydöntés emelte fel — mint ismeretes t— 1973 januárjától a termelői árakat. A magyar mezőgazdaság legtöbb terméke ugyanis az utóbbi évtizedben hozzávetőleg dupla' hozamokat adott, a tejtermelés grafikonja viszont nemhogy nőtt volna —, hanem aláhanyatlott. Állampolgáronként évi 140 liter tejet fogyasztunk, pedig ez az a táplálék, amelyben a legtöbb állati fehérje található, s étrendünk korszerűsödéséhez mind- denképpen hozzátartoznék, hogy az egy főre jutó tej és. tejtermék mintegy nyolcvan százalékkal emelkedjék. Ugyancsak elmarad a fejlett országokétól marhahúsfogyasztásunk, amely mmdösz- sze évi — és koponyánkénti — 9—10 kilóra tehető. Hogy a magyar vágómarhának mekkora a külföldi tekintélye, azt jól példázza egyetlen adalék: tavaly 140 millió dollár volt az az összeg, melyhez az élő marha és a marhahúsexport népgazdaságunkat hozzájuttatja. Igaz, ebbeli hagyományaink szerfölött nagyok: már az 1300-as évek után megjelentek a hajdúk, akik évszázadokig űzték a baromterelést. A Pest környéki vásárok után a „Hajdúk útjának” nevezett vonalon haladtak tovább: Bia, Bicske, Komárom, Győr, Becs, Nürnberg volt a hagyományos marhahajtó út. Az 1768-ban Varsóban kiadott Geográfia adatai szerint pedig hazánk már a legjelentősebb marha-exportőr állam, évi másfél százezer állattal. (Utánunk ‘ következett Lengyelország százezer, majd Dánia harminckétezer állat kivitelével.) Tejhozam dolgában a második helyen Korántsem véletlen tehát, hogy bármennyire okszerű a szakosodás, sok helyütt hallani az úgynevezett kettős hasznosítás fönntartásáról Pest megyében is. Adottságaink, az a biznyos közgazdasági környezet az országos képen belül kiváltképpen jónak mondható, hiszen a főváros közelsége bizonyos mértékig meghatározó szerepet tölt be a tejtermelés növelésében. Nincs miért szégyenkeznünk az átlagos tejhozamot illetően. Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszterhelyettes mondta el Kaposvárott megtartott előadásában, hogy a törzskönyvi ellenőrzés alatt levő tehenek átlagos évi tejtermelésében ugyan Vas megye vezet 3170 literrel, ám rögvest, ezután következik Pest megye, mégpedig mindössze egyetlen literrel elmaradva, tehát 3169 literrel. Igaz, még ez sem mondható valami magasnak, legalábbis amennyiben a fejlett mezőgazdaságú államok produktumaival vetjük egybe, de meghaladja Ausztria 3089 literes átlaghozamát. Dánia ebbéli színvonala viszont már 3940, Hollandiáé pedig 4190 liter. Akad természetesen Pest megyében is termelőszövetkezet, amely az említett mennyiséget fölülmúlja. Hogy csak egyetlen gazdaságot említsek: a valkói Űj Élet Termelőszövetkezetben 390 tehéntől napi átlagban 12 liter tejet fejnek, ami 3600 liternek felel meg évi összevetésben. Igaz, ebben a gazdaságban a kormányhatározat előtt is nyereséges volt az ágazat, legalábbis amennyiben az exportált állatokért kapott árat is bekalkuláljuk. Mindenesetre a kormányhatározat hozzájárult ahhoz, hogy még nagyobb kedvvel foglalkozzanak Valkón. a szarvas- marhával: májusban adták át rendeltetésének azt a 400 férőhelyes, szakosított tehenészeti telepet, amely majdnem húszmillió forintba került. Másfelől azonban az idén 20 millió forint bevételt vár — miként Kovács László elnök elmondta — a termelőszövetkezet az állattenyésztéstől, s e tekintélyes összegből 15 millió forintra rúg a szarvasmarha nyújtotta jövedelem. Hét megyei társulásról Természetesen sorolhatnánk azokat a gazdaságokat, amelyek részben éppen az egyesz- tendős kormányhatározat következményeként lendültek neki e „nehézipar” fejlesztésének. Az alapi, a kiskunsági állami gazdaság, a vácszentlász- lói, az érdi, a pomázi, a rádi, a gödi, a sződi termelőszövetkezet neve jut kapásból az eszembe. Az utóbbi három például azért, mert részvevője annak az újkeletű társulásnak, amely a váci Kossuth Tsz kezdeményezésére alakult, s melynek lényege: a szakosodás. Vagyis az ágazatot több gazdaság összefogásával fejlesztik: a tejtermelés, a borjúnevelés három tsz-ben, szakosított telepeken, míg a hizlalás, valamint a tenyészüsizőnevelés egy- egy tsz-ben, koncentráltan történik. Mindenképpen megemlítendő az a kezdeményezés, amely a ráckevei Aranykalász Termelőszövetkezet nevéhez fűződik, s amelyet Dália-programként ismernek, nem pusztán a megyében, hanem szerte az országban, lévén a társulás tagja sok, a megyén kívül lelhető gazdaság is. A laikus számára tán meghökkentő ez, jóllehet sok helyütt— például Dániában — már régen fölismerték, hogy az emberi fogyasztásra már „fölösleges” tej kitűnő állati eledel! Ma, amikor az importált fehérje ára oly annyira növekszik, másfelől öt év alatt megháromszorozódott a marhahúsért kapott összeg, elérvén a kilónkénti két dollárt — nos, e kettős folyamat egybevetése mindenképpen elgondolkodtathatja a tsz-vezetőket. Belejátszik ebbe a képbe, hogy mind a szövetkezeti tej társulásoknak, mind az állami tejiparnak gondot okoz, hogy a tejfogyasztás nem növekszik a kívánalmak szerint. A Galgatej nevű közös vállalkozás például napi húszezer liter tejet dolgoz föl — a társulást összefogó vácszentlászlói tsz elnökétől, Furulyás Jánostól hallottam, hogy az értékesítési problémák sűrűsödnek. Megcsappant a fogyasztás A Pest megyei tejtermelés az elmúlt években nem volt elégséges a fogyasztói igények kielégítésére, ezért a Középmagyarországi Tejipari Vállalatnak más megyékből is kellett „importálnia” ezt a portékát. Most viszont a megyei tejfelvásárlás havonta 4—6 százalékkal gyarapszik, ami szintén jelentős raktározási, összegyűjtési, s egyéb gondokkal jár, hiszen a fogyasztói áreme- lés óta nemhogy növekedett, de 8—10 százalékkal visszaesett a lakosság amúgy is csekély kereslete. Kétségtelen, hogy ez a konfliktus bizonyos feszültséget okoz. Miként dr. Biró Ferenc, a megyei pártbizottság titkára a Pest megyei Élelmiszergazdaság című szaklap legutóbbi számában írja: „Egyes termelőszövetkezeti vezetők e jelenségekből messzemenő következtetéseket vonnak le. Vannak, akik úgy vélik, hogy ez a jelenség a szarvasmarhatenyésztési program zátonyra futásának' előjele.” Nincs szó ilyesmiről, ellenkezőleg: örvendetes, hogy — az országos irányzathoz hasonlatosan — Pest megye 1968 óta fokozatosan csökkenő szarvasmarha-állománya ismét gyarapszik. A tavalyi legalacsonyabb színvonalról 5 százalékkal, ezen belül a tehén- állomány 4,4 százalékkal növekedett egy év alatt — immár javarészt a szóban forgó kormánydöntés eredményeként. Keresztényi Nándor Lenin. válogatott miivel Második kiadásban jelent meg Lenin válogatott műveinek 1—111. kötete. A Kossuth Könyvkiadó a válogatott művek újrakiadásával segítséget kíván nyújtani mindazoknak, akik a marxizmus—leninizmust tanulmányozzák. A háromkötetes mű első kötetében az 1897 januárjától 1917-ig, második kötetében pedig az 1917 januárjától 1918 júniusáig, a harmadik kötetében pedig az 1918 júliusától 1923 márciusáig írott művek találhatók. A műveket kronologikus sorrendben tartalmazzák a kötetek a „Kari Marx”, „Friedrich Engels”, „A marxizmus három forrása és három alkotó része” és a „Marxizmus és revizionizmus” című munkák kivételével, melyek az első kötet elején szerepelnek. TM ■/íj rövidítés született, U legalábbis az elém tett papíron ezt látom: „TM:50 eFt.” Nagykőrösön, a konzervgyár szak- szervezeti irodáján • ülök, várok valakit, addig azt böngészem, hol, mit dolgoztak a gyár szocialista brigádjai — társadalmi munkában. Talán a gépírónő ötölte ki, talán más, de tény, hogy az ismétlődő ösz- szegeknél a TM áll: lám, oly’ általános, annyira gyakori lett ez a tevékenység, hogy már nem is társadalmi munkát írunk, megelégszünk a TM-mel. Rövidítéssel zsúfolja tömörebbé korunk a neveket, megjelöléseket, az információkat. Van benne ráció, hiszen egyre bonyolultabbak a nevek, mind kuszábbak az információk al- meg főcsoportjai. S mégis, ez a TM szívet melengető. Mert van benne valami közvetlen természetesség, a jót megszokás gyorsaságának föl- és elismerése. Hiszen ezt az 50 ezer forint értékű társadalmi munkát egyetlen helyen, a kórház önálló laboratóriumának kialakításánál végezték a konzervgyáriak, 6 ott, a Fáskert utcában mellettük dolgoztak a gépjavító és faipari szövetkezet emberei, ugyancsak társadalmi munkában. A „TM” hozta tető alá a budaörsi óvodát, erős támasza annak a kezdeti fölfor- dulásnak, amit most láthatunk Vácott, a Cifrakertben, s amelynek nyomán majd egyre határozottabb alakot ölt az ötvenmillió forint értékű művelődési központ... A megye lakossága két esztendő alatt kétszázmillió forint értékű társadalmi munkát végzett, a gyárak, vállalatok, termelőszövetkezetek pedig összesen 140 millió forinttal járultak hozzá a különböző tanácsi -r- azaz lakossági — beruházásokhoz. Nagy pénz. A pénznél . is nagyobb azonban az az erő, amit sűrítve kifejez. Mert végül is arról van szó, hogy ilyen széles körű csak az lehet, amit a lakosság tömegei elés befogadnak, amit a magukénak tartanak, amivel a sajátjukként törődnek. Volt idő, amikor a társadalmi munka körül éles viták hullámzottak: helyes-e, kell-e, nincs-e pumpolás, kérincsé- lés íze, színezete? Akadtak, akik a látszatért lemondtak volna róla, hiszen „ezzel beismerjük, hogy az államnak erre vagy arra nincs elég pénze”... Beismerjük? Be! Magunk tesszük, s magunk halljuk ezt a vallomást. N apjainkban 'az újságolvasó, televíziót néző, rádiót hallgató ember számára a legismertebb fogalmak közé tartozik a település és területfejlesztés. Az erre vonatkozó kormányhatározatok — s a megyének az ezekhez kapcsolódó terület- és településhálózat-fejlesztési terve — távlatokban is megszabják a járható és járandó utakat, ám nem festenek rózsaszínben tündöklő jövőt, amit kegyes tündérek varázsolnak a küszködés, a napról napra kapaszkodás helyébe. Ezek a tervezetek — ahogy a települések saját fejlesztési tervei úgyszintén — a nyers, megszépítés nélküli realitásokból indulnak ki; abból, mit lehet, s nem abból, mit szeretnénk. Jó ez így. Ám mégis, az állampolgár — az állampolgárok mind nagyobb csoportja — „rácáfol” ezekre az elképzelésekre. Előrehozza azt, amit majd csak két-három év múlva lehetne megvalósítani állami eszközökből, előrehozza, mert — magán segít! Hiszen igaz — egy mondat erejéig visz- szakanyarodva a kezdő, a nagykőrösi példához —, nagyszerű eredmény a konzervgyáriak egyetlen év alatt teljesített hárommillió forintja — mert ennyivel segítették a város fejlődését tizenkét hónap alatt többféle úton, módon — ám maguknak is tették, amit cselekedtek. Itt van a lényege, magyarázata, indoka a két betűbe is sűríthető mozgalomnak, abban a természetes felismerésben, hogy az aktivitás nem távoli, ismeretlen valakiket gyarapít, hanem mindazokat, akiket egy település határa fog közre, akiknek tehát a szó tágabb értelmében ez az életterük. S van még valami, ami szorosan ide tartozik. Tapasztalatok igazolják, hogy létezik a társadalmi munka mozgalmának belső törvényszerűsége, az esetleg nehezebben megtett első ' lépésre már könnyebben következik a második, s utána — ha töT rődnek vele a hivatalos, meg a társadalmi szervezetek — akár folyamatos haladás alakulhat ki a lépésekből. Ezt a törvényszerűséget a megye több településén már fölfedezték, rájöttek, hiba hagyni elaludni a tüzet, mert jó tervekkel, a többség helyeslésével találkozó elképzelésekkel újra meg újra fölszítható a parázs. L ehet-e hosszú távon számítani a lakosság segítségére, állandó tétellé válhat-e a fejlesztési programokban a TM? Vagy átmeneti föllángolás ez, s óhatatlanul bekövetkezik az elfáradás? Ügy véljük, ha már a tervek kialakítása közös, ha már a teendők megfogalmazásakor nem felejtik el megkérdezni az állampolgárt, akkor a végrehajtás is hosszú időn át számíthat az önzetlen segítségre vagy gondolatmenetünkhöz igazodva, a nemes önzésre, a magunkat gyarapító összefogásra. i Mészáros Ottó