Pest Megyi Hírlap, 1973. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-27 / 174. szám

1973. JÚLIUS 27., PÉNTEK l-r.1l utc kMítíop Kiegyensúlyozott élelmiszerellátásra lehet számítani TANÁCSKOZÁS A MÉM-BEN Az élelmiszer-gazdasági vál­laltok igazgatói az első félév eredményeiről és a további feladatokról tanácskoztak csü­törtökön a MÉM-ben. Az ér­tekezletet dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter nyitotta meg, majd dr. Lénárt Lajos minisz­terhelyettes értékelte az élel­miszer-gazdaság eredményeit. Elmondotta, hogy az év első hat hónapjában az elmúlt év azonos időszakához képest — 1,5 százalékkal nőtt az élelmi- szeripari termelés. A lakosság ellátása az első félévben kiegyensúlyozott volt, kivéve a kisebb időszakos hús­ellátási gondokat. Most a me­zőgazdasági termelési előre­jelzésekből arra lehet követ­keztetni, hogy a zöldség-gyü­mölcs ellátás az év hátralevő részében kielégítő lesz. A má­sodik félévben — az elmúlt év azonos időszakához képest — tőkehúsból 4,8 százalékos, hús- készítményekből pedig több mint 7 százalékos forgalom- növekedéssel lehet számolni. A baromfiértékesitésben to­vábbra is a belföldi ellátás kap elsőséget. A miniszterhelyettes rámu­tatott: negatív jelenség azon­ban, hogy az utóbbi időszak­ban előfordultak egyes válla­latoknál burkolt áremelési tö­rekvések. Ezért a minisztérium munkájában nagyobb teret kap majd a vállalati árpoliti­ka ellenőrzése és az árképzés szabályszerűségének vizsgála­ta. Napirenden: a munka- és üzemszervezés Intézkedési tervet fogadott el az SZMT tegnapi ülése Nincs lényeges javulás Kapcsolat az ország nagyobb városaival Szerelik a ceglédi központot , Amikor leültünk beszélget­ni Tolnay Zoltánnal, a Buda- pest-vidéki Postaigazgatóság fejlesztési igazgatójával és Szabó József osztályvezetővel, mentegetőzni kezdtek: • — Tudjuk milyen sokan igényelnének telefont, azon­ban a megye meglevő és folyamatosan bővülő köz­pontjainak kapacitása kicsi. A Pest környéki ipartelepíté­sek hatására a telefonkérel­mezők száma ugrásszerűen emelkedik. Pest megye tele­fonhálózatának bővítése nem inarad el az országom fejiesz- 'tés ütemétől. Egy vonal 40 ezer forint ' — A IV. ötéves terv első lévében legelsőként Érdet és környékét (Tárnokért, Sósku- tat, Pusztazámort) kapcsoltuk be a távhívó forgalomba — (mondta a fejlesztési igazgató. ;— Tavaly Vác és Kösd kapott együttesen 2000 olyan vona­lat, amelyen kilenc szám tár­csázásával közvetlenül hív­hatók az ország nagyobb vá­mosai. Idén Cegléden helye­zünk üzembe hasonló köz­pontot. Az Érden és Vácott felszerelt korszerű crossbar rendszerű telefonközpontokat Svédországból importáltuk. Cegléden a Beloiannisz Hír­adástechnikai Gyár dolgozói szerelik a svéd licenc alap­ján már itthon gyártott be­rendezéseket. A ceglédi, szin­tén 2000,állomásos központ a Tégiek mellett 1000 új előfi­zető bekapcsolását teszi le­hetővé, ami azt jelenti, hogy 5,8-ról 8,5 százalékra növek­szik a város telefonellátott­sága. Talán érdemes meg­jegyezni, hogy az újszerű te­lefonközpont nem olcsó, 1—1 vonal kiépítése 35—40 ezer forintba kerül. Áldoz a tanács is — A tanácsok támogatják-e 'anyagilag a központok és a hálózatok bővítését? — Éppen Cegléd esetében (mondhatjuk, hogy igen, ame- 'gyei tanács 14 millió forintot kölcsönzött a postának, hogy 111101000 befejezzük a mun­kát. Ez az összeg jelentős, ■mégis elenyésző összes költ­ségeinkhez viszonyítva. — Cegléd bekapcsolása a távhívó forgalomba a kör­nyék telefontulajdonosainak is kedvez, ugyanis Nagykő­rös, Monor és Abony posta- hivatala közvetlen távhívó Vonalakat kap, ami meg­gyorsítja a távolsági kap­csolásokat — veszi át a szót 'az osztályvezető. — Némi kor­szerűsítés után Nagykáta te­lefonközpontja is bekapcsoló­dik ebbe a rendszerbe. — Az előfizetők igényeit jelenleg kiszolgáló ceglédi te­lefonközpontot szétbontjuk és legújabb egységeivel bővít­jük a nagykőrösit és a mo- norit. Mind a két községben 200 új telefontulajdonos kap­csolódhat a hálózatba. Mind­ezt 1974-re ígérhetjük. — Több kisebb vidéki tele­fonközpontot is bővítünk. A 'nagyon elavult szentendrei központ még ez évben 200 új ikerállomást kap, Leányfalu százas központja újabb 100 vonallal erősödik jövőre, Pi- 'lisvörösvár 110 vonalas köz­pontját 200-asra, Piliscsaba hatvanas központját száz- 'negyvenesre, Herceghalom 18 'vonalát 50-re bővítjük még 'az idén. Ugyancsak ez évben bővül 100-ról 240 vonalra a gödi központ, 1974—75-re pe­dig a ráckevei 120-as 200-sasra. Az igazgatóság látja a me­gye és ezen belül az agglome­rációs gyűrű távbeszélő-szol­gáltatásának nem egészen megnyugtató helyzetét — kü­lönösen Gödöllő és Százha­lombatta vár sürgős segítsé­get —, saját erejéből azonban 'nem tudja optimálissá tenni. 'A tanácsi szervekkel már tárgyalások folynak anyagi hozzájárulásról, kölcsönről. Ennek ellenére a IV. ötéves tervben nem várható lénye­ges javulás a telefonellátás­ban. Az V. ötéves tervidő­szakra szóló elképzelések szerint Gödöllőn, Budapest környékén, Százhalombattán '10 ezer új vonalat létesíte­nek. Czibor Valéria A Szakszervezetek Pest me­gyei Tanácsa tegnapi ülésén az üzem- és munkaszervezés helyzetét vitatta meg, elemez­ve a gondokat és eredménye­ket. A tanácskozás elnökségé­ben foglalt helyet dr. Dobi Ferenc, az SZMT vezető tit­kára, Gabányi Lajos, az MSZMP Pest megyei Bizott­ságának osztályvezetője, Gal- bicsek Károly, az SZMT el­nöke és dr. Sófalvi Zoltánná, az SZMT titkára. A bevezető referátumot Godó János, az SZMT titkára tartotta.. Elöljáróban bejelentette, hogy az MSZMP Pest megyei Bizottsága két esetben is meg­vizsgálta az üzem- és munka- szervezés helyzetét, illetve ki­jelölte a soron következő fel­adatokat. A titkár elemezve az általános helyzetet elmondot­ta, hogy 403 állami vállalat üzemel Pest megyében. Sajátosság a fővároshoz való közelség, s ez szere­pet játszik a munkaerő- hiányban is, A Nehézipari Minisztérium­hoz tartozó nagyvállalatok, mint a Dunai Kőolajipari Vál­lalat, a Dunamenti Hőerőmű vagy a Forte, a legfejlettebb szervezési megoldásokkal dol­gozik. Eredményesen tevé­kenykedik e területen az élel­miszeripar is: Nagykőrösön, Dunakeszin és Cegléden. A könnyűipar gócpontjai — Vác és Budakalász — a rekonst­rukcióval párhuzamosan he­lyeznek egyre nagyobb súlyt a szervezési feladatok megoldá­sára. A legtöbb gonddal a Kohó- és Gépipari Miniszté­rium vállalatai küzdenek — elsősorban azért, mert ennek az iparágnak inkább gyáregy­ségei, telepei vannak a me­gyében. Néhány helyen nem fordítanak elég figyelmet, időt a munka- és üzemszervezésre, nem-,készülnek, vagy esik ké­sőn' készülnek’ el ' az irítézke- dési tervek. Itt is inkább az önálló gyárak járnak elöl jó példával — az ikladi Ipari Műszergyár, a Mechanikai Művek megtette az első lépé­seket az ügyvitel gépesítése érdekében. Számos olyan in­tézkedés lépett életbe a gyá­rakban, üzemekben — az ön- meózás, az alkalmassági vizs­ga, az anyagmozgatás gépesí­tése —, amely szervezettebbé, hatékonyabbá teszi a munkát. Csökkent a fluktuáció, ja­vult a munkafegyelem. Problémát jelent a gyáregysé­geknél az önállóság kérdése, s a szervezéssel foglalkozó inté­zetek inkább elméleti, mint­sem gyakorlati munkája. Nin­csenek még olyan módszerek, amelyeknek segítségével érté­kelhetnék egy-egy vállalat, gyár szervezettségi szintjét. Ezután Godó János a szak- szervezet feladatairól szólt — mit tehetnek a testületek a jobb üzem- és munkaszervezés érdekében. Tavaly júniusban az SZMT a KISZ Pest megyei bizottságával közösen pályá­zatot hirdetett a fiatal mérnö­kök, közgazdászok számára — adjanak ők véleményt, javas­latokat. A megye gyárai öröm­mel fogadták a kezdeménye­zést, s nem egy külön jutal­mat ajánlott fel a résztvevők­nek. A felhívás mégsem járt sikerrel — egyetlen szakdol­gozat sem érkezett. Jobb ered­ménnyel jártak viszont a tan­folyamok, a különböző fóru­mok, amelyeken szakképzett előadók számoltak be a mun­ka- és üzemszervezés haszná­ról, értékéről. A különböző szakmai szakszervezetek kon­ferenciákat, tapasztalatcseré­ket rendeztek ebben a téma­körben. Az SZMT könyvtára számos módszertani könyvet szerzett be, hogy kielégítse az ez iránt érdeklődők igényeit. A Pest megyei Tanács elren­delte, hogy minden tanácsi vállalat készítsen intézkedési tervet — a PEMÜ és a PEVDI középtávút, a többiek egy esz­tendőre szólót. A szocialista brigádmoz­galomban, a munkaverse­nyek megszervezésében s lebonyolításában csökken­tek a formális vonások, ja­vult a tartalmi munka. Sikerrel indult a Dolgozz hi­bátlanul !-munkarendszer, s ez is tovább gazdagította az ed­digi munkaversenyformákat. Az SZMT intézkedési terv- javaslata foglalja össze a szak- szervezetek további feladatait. Eszerint fontosnak tartják az oktatást, hogy minél többen sajátítsák el az üzem- és munkaszervezéssel, annak kor­szerűsítésével kapcsolatos mozgalmi ismereteket, kezde­ményezzenek konferenciákat, tanácskozásokat e témakörből, az SZMT munkavédelmi bi­zottsága kísérje figyelemmel a munkavédelemmel kapcsola­tos szervezési intézkedéseket. A közgazdasági bizottság fel­adata — állapítja meg az in­tézkedési terv: a munkaerő- mozgás vizsgálata. Az eddi­gieknél még fokozottabban ki kell használni a munkamoz­galmakban rejlő lehetősége­ket. Az üzem- és munkaszerve­zéssel kapcsolatos kérdése­ket az SZMT elnöksége minden esztendőben meg­vizsgálja és megvitatja. Vadászújév előtt NEMCSAK KEDVTELÉS - KÖTELESSÉG IS Közeleg a vadászújév napja, ami augusztus 1-re esik. Elő­hírnöke minden esztendőben a vadászati idényekről szóló rendelet. Az 1973—74. évi a minap jelent meg. A szabály­zat részletesen fölsorolja, mettől meddig szabad lőni egyik vagy másik nagyva­dunkat, szőrmés vagy szár­nyas apróvadjainkat. A va­dászember érthető izgalom­mal várja e közlést, s nem­csak azért, mert ennek alap­ján akár éves programot ké­szíthet, hanem, mert az idények támpontot nyújtanak a helyes vad- gazdálkodáshoz. Hogy mit mondanak a hoz­záértőnek e néhány napot, hetet, esetleg hónapot felölelő dátumpárok? A kérdés meg­fejtéséhez hívjuk segítségül Balázs Istvánt, a megyei er­dészeti és vadászati felügye­lőt! — A vadászati idények rend­szere hármas célt szolgál: a vadkárelhárítást, az ál­lományszabályozást és a pusztuló állatfajok védel­mét. Soha ilyen hosszú időt nem adtak még a szarvasborjú és ünő vadászatára: csupán má­jus-júniusban tilos lőni őkej. Ekkor hozzák világra utódai­kat a szarvastehenek. A gon­dos vadgazdálkodás eredmé­nyeként e vadfajunk is igen megszaporodott, sok kárt tesz a mezőgazdasági ültetvények­ben. Ha tehát a vadászok ki­lövik a satnyábbját, ezzel megelőzik a kártételt, s egy­ben az egészségesebb, erő­teljesebb és értékesebb ál­lomány megteremtését szol­gálják. A vadásztársaságok a me­gyei tanácshoz küldik elbírá­lásra terveiket. Ezeken sok a piros tintával jelölt módosí­tás. Az illetékesek szerint, különösen apróvadból, többet kell elejteni, mint azt a tár­saságok vélik. A Magyar Va­dászok Országos Szövetsége és a megyei tanácsok szorgalma­zására, s szervezésének ha­tására föllendült tenyésztő­munka olyan vadbőséget te­remtett, hogy napjainkra már nemcsak kedvtelés a vadá­szat, hanem kötelesség is. Különös, de így igaz! A cél érdekében két hónapra hosz- szabbították a fácánkakas va­dászatát is. — Ha egy-egy vadásztár­saság fácán, nyúl, fogoly te­A vállalati, üzemi szakszerve­zeti bizottságok politikai fel- világosító munkájukkal támo­gassák a helyes szemlélet ki­alakítását, igényeljék, hogy a gazdasági vezetők rendszere­sen javítsák, tökéletesítsék a belső irányítási rendszert, az ügyviteli munkát. Becsüljék meg a munkamozgalmakban kitűnt dolgozókat, s hasznosít­sák a szervezéssel foglalkozó szakemberek javaslatait. < A beszámolót vita követte, majd a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa elfogadta az üzem- és munkaszervezésről szóló szakszervezeti intézke­dési tervet. T. E. Magyar—koreai találkozó Tápiószelén A koreai szolidaritási hónap jegyében tegnap Tápiószelén magyar—koreai baráti talál­kozót rendezett a Hazafias Népfront Pest megyei Bizott­sága. A találkozón részt vett és felszólalt Kim Jun Gil, a KNDK budapesti nagykövetsé­gének I. titkára és Kim Jong Han, a nagykövetség III. tit­kára. Király Antal, a nagykátai járási pártbizottság munka­társa méltatta a koreai fegy­verszünet 20. évfordulójának jelentőségét és a szocializmust építő koreai nép sikereit. A beszédeket filmvetítés, majd baráti beszélgetés követ­te. rítékeinek esztendő végi ösz- szesítése során azt tapasztal­juk, hogy elmaradtak a vára­kozástól, kénytelenek leszünk 'bérkilövő brigádokat küldeni a helyszínre. A bérkilövő minősítés ez esetben nem azt jelenti, hogy fizetésért vadásznak — eny- nyire jól azért nem állunk —, hanem, hogy terület nélküli vadásztársaság tagjai, akik bi­zonyos összeg lefizetése elle­nében vadászhatnak. A megyei illetékesek egyébként, a helyi adott­ságoknak megfelelően meg­nyújthatják egy-egy vad­faj vadászatának idejét is. A vadásztársaságok érdeke is, hogy egyre több külföldi vadászt hívjanak meg, a vendégeket vonzza a nagy te­ríték lehetősége. Akad az új szabályzatnak egyéb érdekessége is: egész évben tilos nyuszira, vala­mint természetes vizek - mel­lett vidrára vadászni. Ezek a vadgazdálkodás, halászat szempontjából kártevőknek minősülnek, a természetvéde­lem azonban oltalmukat kí­vánja. A, Z. Elszakadt kötés K eresek valakit, aki szinte az első kapa­vágások óta dolgozik itt, Százhalombattán, a Du- namenti Hőerőmű Válla­latnál, ám megtudom, hogy már a múlt idő érvényes: dolgozott. Kilépett. Ho­gyan? Hiszen lelke volt a brigádjának, kezdettől fog­va szószólója a brigádmoz­galomnak', mások serkentő­je, csüggedők biztatója, az­az aktív munkás, aki nem­csak a termelőfeladatokban, hanem a politikaiakban szintúgy jeleskedett. Kilé­pett? Ki. Ezen meditálva ismerkedtem össze az In- ternacionálé szocialista bri­gád tagjaival, pontosabban néhányukkal, s ők is meg­erősítik: jó néhány kollek­tívát szedett szét a fluktuá­ció, a munkaerő-vándorlás. Ma ugyan valamelyest ki­sebb a mozgás — amiben a márciusban végrehajtott központi béremelésnek épp­úgy szerepe volt, mint an­nak az intézkedésnek, hogy a bérfejlesztést elválasztot­ták a villamosenergia­iparban a nyereségnövek­ménytől —, de a nagy nép- vándorlást megsínylették ezek a közösségek is. Már miért ne szenvedték volna meg — vetheti közbe az olvasó, hiszen ők sem különleges emberek, a több pénz nekik is több. Igaz. Két nap múlva Vácott, a Forte Fotokémiai Iparvál­lalatnál egy hasonló közös­ség, a Lőwy Sándor szocia­lista brigád hétköznapjaival ismerkedve jegyzem fel: végbement a koncentrációs folyamat, amelynek követ­keztében — a termelési fel­tételek kívánták így — több szocialista brigád egyesült, . számszerűen ugyan megcsappant ezért táboruk, de a taglétszám folyamatosan növekedett. Ezután 'arról beszélnek, miként került és kerül to­vábbra is előtérbe tevé­kenységükben a mennyiségi vállalások teljesítése mel­lett a minőség javítását se­gítő buzgalom, hogyan tö­rekednek a maguk lehető­ségei között a termelési költségek arányos mérsék­lésére. S miközben ilyen szépen belebonyolódunk a gyár meg a brigád termelé­si feladataiba, 'a beszélge­tésben részt vevők egyike, csak úgy mellékesen azt mondja: arra is ügyelünk, hogy a brigád neveljen törzsgárdát. E z az — kiáltanék föl, de hallgatok, mert bármennyire is tiszte­lem józanságukat, okos gyakorlatiasságukat, tudom, hogy egy vagy néhány fecs­ke nem csinál még nyarat, s bár esetleg meglepően hangzik, de tény: a szocia­lista brigádmozgalom egyik gyengéjére világított rá a százhalombattai meg a váci beszélgetés. E gyengeség ál­talános, országos érvényű — a szocialista brigádvezetők országos tanácskozásán nemcsak a referátum, ha­nem a felszólalók jelentős része is foglalkozott vele —, ha behunyjuk a szemünket, akkor is létezik. Nem mentes a szocialista brigád sem azoktól a hatá­soktól, amelyek befolyásol­ják egy-egy munkahely, sőt egy egész iparág állapotát, helyzetét, jelenét és távla­tait. Nem mentesek ezek a közösségek ugyanakkor az emberi gyengeségektől sem, érthető tehát, ha körükben is észlelhetők az említett tényezők kedvezőtlen kö­vetkezményei. Ugyanakkor — szemben más közössé­gekkel — ezek a brigádok magukénak mondhatnak egy sajátos kötőanyagot, az erkölcsileg magasabb ren­dű összetartozás, egyet- akarás fölismerését és gya­korlását, s ez az a kötő­anyag, amely szilárdabbá teheti őket. Szilárdságuk egyenes arányban áll a kö­zösség szocialista vonásai­nak erőteljességével, meg­határozó szerepével. Ahol gyengék még ezek a voná­sok, éppericsak kivehetők, ahol elsősorban a mozgalom formai vonásai dominálnak — a rendezvényeken való megjelenés, a brigádnapló vezetése, a kulturális válla­lások kipipálásszerű teljesí­tése —, ott könnyen elsza­kad a kötés, véletlen hatá­sok befolyásolhatják az összetartozást. Hamis útnak bizonyulna, ha minden áron összefüg­gést kutatnánk a brigád megtartó ereje és a munka­hely egészének állapotai között. Nagyon jó vállala­toknál, gyárakban is föl- bomlanak hosszú ideig együtt dolgozó emberek kö­zösségei, s válságos szaka­szokban levő termelői egy­ségekben sem ritkaság a kiváló brigád. (Azt, hogy ez mennyire így van, bizonyít­ja a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat esete, 'ahol az 1971-es mélypont, majd az 1972-es stagnálás sem ugrasztottá szét a nagy­múltú szocialista brigádok túlnyomó részét, olyannyira nem, hogy az idén megkez­dett, fölfelé vezető szakasz­nak ők az egyik leghatáso­sabb lendítői.) önmagukhoz kell mérni tehát ezeket a csoportokat, azt vizsgálni, vajon saját körükön belül mit tettek, nemcsak a ter­melési eredményekért, ha­nem az összetartozás gon­dolatának elmélyítéséért, a kötés elszakíthatatlansá- gáért. M eggyőződéssel állíthat­juk: többet ér egy- egy kierőszakolt mo­zi- és színházlátogatásnál, irodalmi mű megvitatásánál az, ha a brigádok rendsze­resen megtartják értekez­leteiket, s ott nyíltan szól­nak egymásról, szakmai gondjaik mellett az emberi gondokról, gyengékről, ha munkatársakból minden te­kintetben társakká formá­lódnak. Mert valahol itt rejlik az elszakadt kötés magyarázata. Munkatársa­kat, bárhová megy is az ember, gyorsan lel, hiszen „készen kapja”, ott találja okét. Társakra viszont csak éveken át tartó, kemény, becsületes munkával, tiszta emberi szívvel találhat. Mészáros Ottó

Next

/
Oldalképek
Tartalom