Pest Megyi Hírlap, 1973. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-24 / 171. szám

Figyelmes kiszolgálók A zsúfoltság ellenére a ked­vesség, a figyelmesség egyre inkább a váci üzletek dol­gozóinak jellemzőjévé válik. A sok példamutató üzlet közül is kiemelkedik a 246- os számú vasbolt. Általában megmozdulni is alig lehet a helyiségben, annyian keresik fel naponta, az eladók mégis szívélyesen, kedvesen szol­gálnak ki minden vevőt, és még akkor sem türelmetle­nek, ha a fürdőszoba-beren­dezést vásárló egy óra hosz- szat válogat. A jogos rekla­mációkat azonnal elfogadják, a hibás árut később is kicse­rélik, és szükség esetén tar­goncát is bocsátanak a ve­vők rendelkezésére. K. T. VÁCI UAPLfl A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XVII. ÉVFOLYAM, 171. SZÁM 1973. JÜLIUS 24., KEDD Útépítés — társadalmi munkában Megalakult a Dunakanyar Intéző Bizottság vácrátótiszervezete Hatvanegyezren BŐVÍTIK AZ ÓVODA KONYHÁJÁT - JÓ IVÓVÍZHEZ JUTOTTAK Vácrdtóton Hatvanegyezer látogatója volt a vácrátóti botanikus kertnek az elmúlt esztendő­ben. Az idén még többre szá­mítanak. Elhunyt tpillúr János Ötvenhárom éves korában elhunyt Pillár János, az ala- gi istálló idomárja. Negyven éve. 1933-ban kezdte pályafutását. Ebben az esztendőben két nagy sike­re is volt: tanítványa, Bod­nár Lajos, Mákvirág nyergé­ben megnyerte az Alagi díjat, a magyar derbyn pedig má­sodik lett. Halálával a magyar ló­sportot érzékeny veszteség ér­te. A tavaszi tanácstagi válasz­tásokat előkészítő jelölőgyű­lések Vácrátóton is mozgósí­tották a lakosságot. Az eltelt hónapokban sokan olyanok is bekapcsolódtak a község ren­dezésébe, akik korábban távol maradtak a falu közügyéitől. A község főútja, az Al­kotmány út, eddig nagyon elhanyagolt volt. A közsé­gi tanács megrendelésére, a járási hivatal szakembe­rei elkészítették rendezési tervét, a lakók társadal- ' mi munkával kiásták a csapadékvíz-elvezető ár­kot, előkerteket alakítot­tak ki, melyeket beültet­tek virággal és ápolnak is. A főút végleges rendezése, a közvilágítás megjavítása és a járdák megépítése a jövő fel­adata. Mint Peszeki Sándor tanács­elnöktől megtudtuk, Vácrátót is benevezett a megyei köz­ségfejlesztési és -szépítés! ver­senybe. Ennek nyomán a ta­nács és a Hazafias Népfront helyi bizottsága elhatározta: a huszonegy községi tanácstag­gal huszonegy népfrontbizott­sági tagot társít, hogy együtt mozgósítsanak társadalmi munkára. A lakossági összefogás, a társadalmi munka eredmé­nyességét fokozza az a jó kap­csolat, melyet a község vezetői tartanak a Magyar Tudomá­nyos Akadémia botanikus kertjének és kutatóintézetének vezetőivel. Az elmúlt esztendőben több mint hatvanezren lá­togatták meg a botanikus kertet. E sok vendég nem­csak a kert vezetőinek, ha­nem a községi tanács­nak is gondot okozott, hi­szen ellátásuk a községre hárul. IZZÓ Elmaradtak a tervteijesítésse! A turizmus várható növe­kedése miatt és fokozása ér­dekében a közelmúltban meg­alakították a Dunakanyar In­téző Bizottság községi szerve­zetét, amelynek elnöke dr. Baráth Zoltán tudományos ku­tató, az intézet munkatársa, tagjai pedig Peszeki Sándor, Baksza Sándorné, Paulusz Pál, Popele Julianna, Tamasek Jó­zsef és Anna Pál. A szerve­zet, az idegenforgalom fejlesz­tésén túl, a már országos hírű nyári szabadtéri Hangverse­nyek megrendezését is segíti. A tavaszi jelölőgyűléseken még nagyon sok jogos panasz orvoslását kérték a vácrátóti választók. Valóban el kell ér­ni, hogy megjavítsák az uta­kat, hogy az iskolában napkö­zi otthon épüljön és gázcsere­telep létesüljön a faluban. A feladatok egy részét ha­marosan, nagyobb részét folyamatosan, a következő években tudják csak meg­valósítani. Most bővítik az óvoda kony­háját, 200 ezer forintért, s amit néhány éve még ugyan­csak sürgetően kértek, megva­lósult: a főúton sorra kötik be a házakat a regionális vízmű­be; Vácrátót vízellátásának gondja nem gond többé. A község vezetői remélik, hogy a jelen problémái is megoldódnak a lakosság ösz- szefogásávaL B. H. ÁTMENETI SZERVEZETLENSEG Általános elmaradás jelle­mezte az első félévet az Egye­sült Izzó váci gyárában. A szervezetlenség is nagymér­tékű volt. A fénycső- és lámpagyártás­ban a gyártási gyakorlatlan­ság, a daraboltüvegcső-hiány és a spirálgyártásban az úgy­nevezett alacsony partikihoza- j tál egy időre mindent össze­zavart, majd mire a feltétele­ket biztosították, mire megte­remtették a szervezettséget, már a június havi szás*ázalé- kos tervteljesítés sem volt elegendő ahhoz, hogy a féléves tervelőirányzatot maradéktala­nul teljesítsék. Zajártalmak Felébresztette a gépkocsivezetőt Amíg a tejüzem ki nem települ... O GY. ELEONÓRA: — A Kert utcában lakom. Nyugdíjas vagyok, így tudok változtatni életrendemen, de vannak, akik éjjeli műszak­ban dolgoznak, s nagyon mér­gesek, ha felzavarják őket ál­mukból. — A tehergépkocsivezető pontosan megjelenik ablakom alatt. Gépjárművét megállít­ja, de a motor tovább zúg, a környékbeliek nem kis bosz- szúságára. Egyszer kimentem, felkeltettem az ülésen édes- deden alvó sofőrt, s kértem, | kapcsolja ki a motort. Megta- ] gadta, mert — szerinte — ne- j héz lenne ismét megindítani. Öt nem zavarja a monoton zúgás, de minket nagyon. © TRAGOR IGNÁC UTCAI LAKOSOK: — Olvastuk, hogy a tejüze­met kitelepítik, s nárom éven belül, a vasúton túl felépül az új váci tejipari kombinát. Azonban addig még több mint ezer nap van hátra. — Ne tartson minket érzé­ketlennek, nem vagyunk kö­zömbösek e nagyon fontos iparág jelene és jövője iránt. Azonban miért mi. a környé­ken lakók szenvedünk árny­oldalai miatt? — A tejtermékek csomago­ló- és hulladékanyagai ide vonzzák a darazsak, legyek so­kaságát. Ezt a részt, a Tavasz és a Nyár utcát a város villa­negyedeként emlegetik, a föld­szintes házsorok, a barátságos lakóépületek miatt. — Mostanában másról va­gyunk nevezetesek. A tejüzem hűtési gondokkal küzdött és nem a legszerencsésebb, de nem is a leggazdaságosabb megoldást választotta: egy Hungarocamion hűtőkocsit ál­lított az üzem mellé. A kocsi zaja, zúgása véget vetett a kör­nyékbeliek nyugalmának. — Érthető, hogy számoljuk a kitelepítés napjait. M'kor is telik le a három esztendő? © A FŐTÉREN HALLOTTUK: — A Március 15. tér domb­ra, mesterséges földhányásra épült. Nézzen a Kőkapu irá­nyába, láthatja a lejtőt. Még a középkorban hordhatták ide a tömérdek követ és föl­det, valószínűleg folyó- vagy patakszabályozás kapcsán. — Mindezt azért mondom el, mert a szomszéd utcában lakik egy tehergépkocsivezető, aki lakása előtt parkíroz éjjel az állami gépjárművel. Korán reggel indul munkába. A tér felé kanyarodva, nagyobb se­bességre kapcsol, hogy az eny­he lejtőre biztosabban felka­paszkodhasson. Éktelen hang­robajjal teszi, alvók sokaságát felriasztva. P. R. NAGYMAROS Játszva tanulnak Az MlISZ-hlub hasznos kezdeményezése Nagy gondot fordítanak Nagymaroson a honvédelmi nevelésre. Üj, követésre méltó ötletet valósított meg május 28-tól Ábrahám Géza MHSZ-klub- titkár: a hajóállomás mellett egy épület egyetlen helyiségé­ben céllövöldét rendeztek be a fiataloknak, s az arra járó érdeklődőknek. Egy forint egy lövés, és a versenyzőpá­rok győztese érem-, repülő- modell-, stb. jutalomban is részesül. Varga Nándor 62 éves nyugdíjas, aki egyben a községi szakmaközi bizottság elnöke is, társadalmi munká­ban vállalta, hogy minden­nap 3—6 óráig foglalkozik a fiatalokkal. A honvédelmi előképzés szempontjából hasznos szóra­kozás máris igen népszerű. Eddig körülbelül 2100 lövést adtak le a teljes biztonsággal kialakított szobalőtéren. Alig egy hónap alatt több mint hétszázan vették igény­be a légpuskát, s olvasták el a teremben lévő MHSZ-fo- lyóiratokat, -kiadványokat. A legjobbakat, s ez is az MHSZ előrelátása, felkérik a lövész­klubba való belépésre. Így került például Holság Gábor is (3 lövésből 29 köregység) a nagymarosi klubtagok közé. Egy gondjuk van csak a lelkesen dolgozó vezetőknek: már nem tudnak ajándék- tárggyal, emlékéremmel ked­veskedni a legjobbaknak. Ké­rik az MHSZ járási vezetősé­gét s azokat, akiknek módjuk­ban áll segíteni, támogassák e hasznos kezdeményezést, a máris népszerű szobalőtér si­keresebb működését. Kovács Tibor KEGYELET J\ Tajdnem hangtalanul gyor- sutnak fel a villanymoz­donyok. Sebesen úsznak át a váltókon, s az ablak mögötti utasoknak alig adnak időt a szemlélődésre. Kényelmesen és gyorsan utazunk, s még a pályaudvar is csendesebb lett. Sajnálkozás nincs bennem a régi váci állomás iránt, csak kis szomorúságot érzek, mert a régi hangulat még emlé­keimben él. A füttyögő, pöfö- I gö mozdonyok, a sistergő, si- vító gőz és a hatalmas hajtó­kar az óriási kerekeken mind olyan emlék, amely gyermek­korom óta ámulattal vegyes félelemmel töltött el. Az ir­datlan mozdonyok megszelí­dített szörnyekként moccantak az olajos képű, kormos indí­tók intésére. Engedelmesen, de hörögve álltak meg, mintha mindig egy kicsit kitörésre ké­szültek volna, lesve az embe­rek figyelmének pillanatnyi lazulását. Barátaink voltak, ám a bennük szunnyadó, fel­mérhetetlen erő mindig aggo­dalomra intett. Mostanság csak a mellékvo­nalakon közlekednek a gőz­mozdonyok, Balassagyarmat és Veresgyház felé, amely utakon még majdnem valóságos a ré­gi adoma, mely szerint alkal- mankint szőlőkarószedésre in­vitálják az utasokat, amikor kevés a gőz. TJgy látszik nem volt sza­^ bad pálya, vonatunkat a minap megállították a bejárati jelző előtt, szemben a dülede- ző fűtőházzal. Volt időm a né­zelődésre, szemügyre vettem a környéket. Az épület már igen rozoga, nyoma sincs rajta a karbantar­tásnak. A hatalmas deszkaaj­tók tépetten lógnak, s az abla­Pizsamák Dunakesziről Újabb részleg nyílik augusztusban A budapesti Minőségi Férfi Fehérnemű Ktsz Dunakeszin — a Moszkva utcában —újabb telephelyen kezdte meg a ter­melést. — A dolgozógárda évente 400 ezer pizsamát készít a fő­városban, Felsőpetényben és a dunakeszi részlegben — mondta Békefi Gyula, a ktsz elnöke. — Körülbelül félmillió forin­tot fordítottunk a Moszkva ut­cai, modern munkateremre, melyet gyorsvarrógépekkel láttunk el. A pizsamát a bu­dapesti központi üzemben szabják, s egy részét helyben, nagy részét két vidéki tele­pünkön varrrják. A dunakeszi pizsamarészleg­ben május 2-án kezdtek dol­gozni, ám a tanulási időt 3 hónapban állapították meg a szövetkezet vezetői, a tény­leges, üzemszerű termelés te­hát tulajdonképpen csak au­gusztus elején kezdődik. A Moszkva utcai varrodában két műszakban dolgoznak a du­nakeszi asszonyok, lányok. A részleg vezetője Szakács Miklósné. A kezdőknek sokat segít, a pizsamavarrás min­den csínjára-binjára megta­nítja őket Gajdos Pálné. A tanulóidő letelte után a szö­vetkezeti tagok teljesítmény­bért kapnak majd: átlagban 1700—2500 forintos keresethez juthatnak. A fővárosi fehérnemű ktsz Dunakeszin, augusztus ele­jén, a Felszabadulás úton még egy részleget: csecsemő- kelengye-szabászatot létesít, jövőre pedig lehetőség nyílik arra is, hogy a csecsemőke- lengye-szabászat felett levő emeleti helyiségekben varro­dával is bővüljön a részleg. (solymosi) Éjszaka a Dunán (Emlék gyerekkoromból) NYUGODT NYÁRI ESTE I VOLT, vászonra illő képek- I kel: csillagok, csillogó víz, mozdulatlan csend, rekettye- bokrok és egy csónak. Igazi csónak, enyhén ringatózó, ra­koncátlan kiscsikóként kiköt­ve egy öreg fűzfa derekához. Régtől fogva figyeltük, én és két barátom, elhatározva, hogy egy éjszaka majd ten­gerre széliünk, és igazd bál­nákat fogunk. Tervünk július egyik szom­bat estéjén megvalósuláshoz érkezett. Este tíz óra körül kiugrottam az ablakon, és át­mentem a szomszéd házban lakó barátaim ablalka alá. A megbeszélt füttyjel után szem- pillantás alatt előttem álltak társaim is, akiken vadonatúj tengerésztrikó díszelgett. ELINDULTUNK. Képzelt bátorságunk mélyén félelem lakozott. Óvatosan ballag, tunk a néptelen utcán. Ami­kor a temető alá értünk, még téliünk. A felső-folyó körül álló fiatal kamasz-jege­nyék ijesztő óriások voltak, az őket "körülvevő lícium- és fűzfabokrok meg nagy ma­darak fészkei. Egyikünk sem akart a csapat élére állni, jóllehet, pár nappal előbb már elhatároztuk, hogy ki lesz a parancsnok. A felső-folyó csillogó vi­ze néma, hullámtaian volt. Rendes körülmények között a felkelő nappal megérkeztek a lovak, és megérkezett a li­bák, kacsák tucatnyi serege, hogy szálldosásukkal, hangos­kodásukkal betöltsék a folyót és környékét. A medence ele­jében magamkorabeli, hat- nyolc évesek fürödtek, ját­szottak víz alatti fogót, de hátsó felét benőtte a zsombék, hínár, eltakarta a békanyál, amin nagy hasú békák, gyí­kok sütkéreztek. Ezt a részt nagy bátorság volt megközelí­tenünk, hiszen bármely pilla, natban följöhetett a víz mé­lyéből a mesebeli szörny. A homokozó a temetődomb oldalában sötétlett. Apró ho­mokvárak, kerítések jelezték előző napi játékainkat, most azonban hangtalanul elha­ladtunk mellettük. Megpihentünk. A folyó kör. kok vaksin merednek ránk. Borostyán borítja a falakat, akár roskatag kriptát az elrej­tő folyondár. A műhelyekbe vezető vágá­nyok mellett is temetői a han­gulat. Óriási és törött alkatré­szek, „szárnyaiktól” megfosz­tott kerekek rozsdásodnak és hevernek mindenütt, akkora dugattyú, akár egy kiscsikó, tolattyúk, lemezek és más is­meretlen géptartozékok. Az egész fölött ott búsla- lakodott egy kiselejtezett, örreg 424-es. A hatalmas moz­dony, a néhai száguldás meg­testesítője, mozdulatlanul és elárvultán, magába roskadva állt. Testére feszülő olajbőrén átütött már a rozsda. Ám az orrát díszítő rézcsavaron meg­láttam néhai gazdája keze nyomát: egy porrá száradt margarétabokrétát, a kegyelet jelét, amellyel utolsó közös útjuk után búcsúzott hűséges társától a mozdonyvezető. (csankó) nyékén valaha török csata­mező volt, ahol, a monda sze­rint, ezernyi ember elpusz­tult, s a föld mélye rengeteg ezüstöt, aranyat rejt magá. ban. Körülötte vékony szárú napraforgók állnak őrségben, tányérjaikból kel fel kora hajnalban a nap. Az út jobb szélén zöldbab-, paradicsom- és paprikaágyások, máshol meg megbúvó uborkák alud­tak álmukat. A DUNA-PARTON még mélyebb volt a csönd, mint az úton. Apró hullámok csap­kodták a csónak öblös hasát, meg-megemelték az orrát, földobták, majd hangos csat- tanással leejtették. A kubik. gödörből idehallatszott egy- egy nyugtalan madár szárny- csattogása, gyöngyszínű vad­málnák kínálták magukat. Leoldottuk a láncot, a csó. nakot óvatosan vízre eresztet­tük, beleugráltunk, és elindul­tunk, árral szemben. Iz­maink hajlékony fűszálan­ként táncoltak bőrünk alatt. Fáradságos, nehéz evezéssel érkeztünk meg a zsiliphez. Horgainkra jó ideig nem akadt semmi, de hajnaltájra a ladik mélyén több mint öt­ven hal vergődött. Spárgára fűztük őket. HAJNALODOTT. A vízből fölkelt a nap, emelkedett egyre magasabbra, fészket rakott a fűzfa lombsátrába, majd arcunkba zúdította me­legét. Fölszedtük a horgonyt, visz- szavittük a csónakot, és fü- työrészve indultunk gazdag zsákmányunkkal haza Nyári Ferenc Ablak mögül Korán kelő ember vagyok. Nyitott ablakunk előtt vonul­nak két gyár irányába is a munkába indulók. Egy-egy mondatfoszlány akarva-aka- ratlan megüti a fülemet. FÉRFIHANG (rejtett derű­vel): Feleségem megdicsér, hogy milyen korán indulok ... Tudja, sietnem kell, hogy odajussak a féldecihez. NŐI SZOPRÁN (szaporán): Az én munkámat kritizálja! Talán az ő termékeit kiállítá­son mutogatják? ASSZONYHANG (éles és hangos): Persze, patron, az nincs. Ebben a pokoli kániku­lában mindenki keresd, de nincs. ÚJABB SZOPRÁN (magya­ráz): A Madách utca mindig virágos, a város legszebb ut­cája, a többi hűért nem le­het ugyanolyan? BORÍZŰ TENOR (megfel­lebbezhetetlenül): öregem, a Híradás tovább jutott volna, ha... (P.) Váci és szentendrei körzetünkbe felvételre keresünk PÉK SZAKMUNKÁST, BETANÍTOTT MUNKÁST ÉS KÖZÉPVEZETŐKET Jelentkezni lehet: Vác, Március 15. tér 5.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom