Pest Megyi Hírlap, 1973. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-24 / 171. szám
PEST HEGVEI '&CMop 1973 JÚLIUS 24.. KEDD ElbúcsúztaSiúk Somogyi Erzsit Pályatársak, barátok és tisztelők sokasága vette körül hétfőn a Farkasréti temetőben Somogyi Erzsi, kétszeres Kossuth-díjas, kiváló művész, a Nemzeti Színház elhunyt tagjának ravatalát, hogy búcsút vegyenek a nagy tehetségű művésznőtől, aki csaknem fél évszázadon át szolgálta a Nemzeti Színház tagjaként a magyar színházművészetet. A Művelődésügyi Minisztérium, valamint a Nemzeti Színház társulatának és párt- szervezetének mély gyászát Marton Endre, a társulat igazgató-főrendezője tolmácsolta. A Színházművészeti Szövetség, a Művészeti Szak- szervezetek Szövetsége, a pályatársak, az egész magyar színésztársadalom búcsúszavait, megrendült gyászát Rutt- kai Éva tolmácsolta, Somogyi Erzsi csodálatos emberi és színészi lényének kijáró mély tisztelettel. A gyászszertartás végeztével a tisztelők sokasága kísérte utolsó útjára az elhunyt virágerdővel borított koporsóját. VASARNAP DÉLELŐTT Z. Elemér egy napja A Velencei-tó partján a televízió forgatócsoportja új játékfilmet készít. Bednai Nándor rendező irányításával a ..Z. Elemér egy napja” című tv-fitm külső képét veszik fel. A film első jelenetei Agárdon, a strandon játszódnak, Őze Lajos, Kovács István, Cár Nagy Mária és Káló Flórián szereplésével. A forgatócsoport tíz napig dolgozik Agárdon, majd a műtermi felvételekre kerül sor. megnyílt a nagymarosi tárlat öt esztendővel ezelőtt rendeztek először bemutatót a nagymarosi alkotóházban dolgozó művészek munkásságából. Most, vasárnap délelőtt ismételten a nagyközönség elé tárták a művésztelepen dolgozó negyven alkotó több mint félszáz alkotását. A kiállítást Aradi Nóra művészettörténész nyitotta meg délelőtt tizenegy órakor az érdeklődők előtt, akik ezt követően közösen tekintették meg az ötvenöt festményt, a kilenc kisplasztikát, Baska József nagy méretű, modern, ihletésű faintarziáját, amelyet a he'yi művelődési háznak ajándékozott és Gyurcsek Ferenc Térdelő nő című márványszobrát, amely ezután a nagyközség Duna-parti sétányát díszíti majd. Utak — emberi sorsok Germanus Gyula nagy sikerű útleírása, az „Allah Ak- bar!” először 1936-ban jelent meg. Germanus 1934-ben mek- kai zarándoklatra indult, ennek során hosszabb utazást tett a Közép-Keleten. Műve ennek az útnak az eredménye. A Szépirodalmi Kiadó gondozásában jelent meg Németh László életműsorozatának újabb kötete is, „Az emberi színjáték” című, 1928/29-ben írott regénye. Hőse, Boda Zoltán, akinek sorsát a regény kisgyermekkorától korai erőszakos haláláig végigkíséri, elcsapott református pap fia. Szabó Pál „Nyugtalan élet” című önéletírásának harmadik kötetében az író életének a húszas évektől 1945-ig eltelt időszakáról olvashatunk. A könyv nemcsak személyes történet: teljesebbé teszi az időszak korrajzát is. Thury Zsuzsa új regényében, a „Bécsi országút”-ban Boér Zsófi történetét írta tovább. Az önéletrajzi elemekből felépített regény a korabeli magyar értelmiség hiteles rajzát adja. ZEBEGENYI VENDÉGKÖNYV Valami újat lelni, kitalálni A Szőnyi István Emlékmúzeum megalapozott koncepció alapján dolgozik. A folyamatos siker nem véletlen., hanem rendszeres munka eredménye. Ügy is mondhatnám; szerkesztett, komponált a fejlődés minden állomása. A közművelődés szolgálata Dániel Kornél igazgató és munkatársai Ady vallomását alakítják gyakorlattá: „Valami újat lelni, kitalálni”. Nem elégedtek meg azzal az első továbblépésükkel, hogy Szőnyi Épül a szabadtéri néprajzi múzeum TV-FIGYELO Hamlet. Különös módon — vagy ez így lenne természetes? — a hétvége legkiemelkedőbb műsora Shakespeare Hamletjének szovjet filmváltozata volt, amit szombaton ' éjszaka vetítettek. Ismerjük a drámát színházból, láttuk ugyanezt a filmfeldolgozást a mozikban, sőt, a képernyőről is jó ismerősünk már Hamlet alakja. Mégis ismételten maradandó élménnyel ajándékozta meg a nézők millióit. Ezúttal azonban nem csupán a shakespeare-i remekműnek örvendhettünk, hanem a közelmúltban elhunyt nagy szovjet rendező, Kozincev alkotásának éppúgy, mint Szmoktunovszkij felejthetetlen alakításának. Kettőjük közös tolmácsolásában egy új Hamletét ismerhettünk meg: a harcos, de bukásra ítéltetett ember figuráját. Nagy élmény volt. A televízió kabarészínháza. Ä kabaré is lehet rangos műfaj. A szombat esti kabaré- színház előadásáról azonban alig-alig tudunk valami jót mondani. Harmatgyenge tréfák — szezon végi kiadásban. Az ötlet jó volt: pellengérre állítani az idei nyár visszásságait. Ez azonban legfeljebb hellyel-közzel Bárdi Györgynek sikerült. Riportok. Amilyen gyenge volt a kabaré, olyan jó volt a szombaton, illetve a vasárnap délután bemutatott két riportfilm. Szombaton Brády Zoltán ismertette meg a nézővel Papp János gépkocsivezetőt, s rajta keresztül a szőkébb pátria és a család életét, vasárnap viszont egy város — Nyírbátor — születésének soksok gond járói adott hű tükörképet Vass István Zoltán, aki jól állta meg a helyét új szie- repkörében is. Dorellik jön! Valóban megérkezett a nagystílű gengszter vasárnap estére több tucatnyi gyilkosság kíséretében. Sajnos, csak jött, de szórakoztatni elfelejtette a nézőket. Pedig az lett volna az igazi. P. P. A szentendrei szabadtéri néprajzi múzeumot a tervek szerint előreláthatólag ősszel, a múzeumi hónap során nyitják meg. A tervezett 10 tájegység épületei közül a felső-tiszavidéki épületek rövidesen felépülnek. István országos fontosságú hagyatékát nemzetközi színvonalon gondozták, hanem szabadiskolát létesítettek a művészjelöltek részére, otthont adtak a megyei tanárfestőknek, kétnapos zenei, képzőművészi, irodalmi programmal várták az ország diákjait, romantikus hangulatú színpadot építettek a hegyoldalon. Ezen általános program végrehajtásában sok segítséget ad az Emlékmúzeum baráti köre, nem engedélyezi a megtorpanást. A közös munka és összefogás eredménye, hogy júniusban 10 ezer látogató érkezett nemcsak hazai tájaikról, hanem a világ minden részéből, melyet szovjet, iraki egyiptomi, 1 német aláírások igazolnak a vendégkönyvben. Emellett csak 1973- ban több ezren tekintették meg a Szőnyi Istvánról és Gor- ka Gézáról készült kisfilmet. Mi más ez, ha nem a kultúra klasszikus teljesítményeinek átható sugárzása, fontos, egyéniségalakító közművelődési szolgálat. Tapintatos figyelmességgel nagy tábla jelzi ott a megyei múzeumok eseményeit, s ez nemcsak a kollégia- litás szép példája, hanem hozzájárulás a nagyobb megyei kulturális körforgalomhoz. Gyümölcsöző kapcsolatok A kultúra szolgálatának sokrétűségével érték el azt az imponálóan összetett haladást, melyet a vendégkönyv bejegyzései tanúsítanak. Disszonáns hang nem akad — általános az elismerés. „Felejthetetlen”, „Köszönjük” — a visszatérő szavak. Közrejátszik e tényben az is, hogy a múzeumnak kitűnőek a kapcsolatai. Ennek köszönhető, hogy a környék SZOT-üdülői, elsősorban a visegrádi, a beutalt szakszervezeti dolgozókat rendszeresen elviszik Zebe- génybe. A természetjárók hegymászás előtt vagy után bepillantanak a múzeum Szőnyi- anyagába, sőt a Spartacus természetbarátai is megismételték látogatásukat. Követendő gyakorlat A Szőnyi István Emlékmúzeum kétnapos művészeti rendezvényeit 2 ezren nézték meg, köztük szép számmal az albertirsai és taksonyi iskolások. A látogatók társadalmunk minden rétegét képviselik — a kiskunlacházi úttörők és a fővárosi tanács dolgozói mellett Hajdú-Bihar megyéből is nagy számmal érkeztek az érdeklődők. Nincs más óhajunk, mint az, hogy a Szőnyi István Emlékmúzeum munkatársai őrizzék meg és gyarapítsák energiáikat, s ez a gyakorlat legyen mihamarabb általános Pest megye minden kulturális intézményében. Losonci Miklós Magyar siker Moszkvában Ezüstdíjat kapott a Fotográfia Hétfőn délután Moszkvában, a Rosszija Szálló 2800 személyes, zsúfolásig megtelt koncerttermében, kihirdették a nyolcadik moszkvai nemzetközi f•'ftlthfftsizSttVál éfedifié- nyeit A nagyfilmek, versenyének zsűrije . a; fesztivál ezüstdíjával jutalmazta a magyar versenyfilmet, Zolnay Pál Fotográfiáját. A játékfilmek versenyében három arany- és három ezüstdíjat osztottak a hivatalos kiírásnak megfelelően. Az aranydíjat a Szabadság — de édes ez a szó című kétrészes szovjet film, a bolgár Szeretet című alkotás és az amerikai rendező — Stanley Kramer kapta. A szegedi Madách-kultusz A Mózes a jubiláló szabadtéri játékokon Közel ötezren Pest megyéből a Tragédia korábbi előadásain Jubilál az ország legnagyobb és legrégibb szabadtéri színháza: tizenöt éves a szegedi Dóm előtti színpad. Másfél évtizeddel ezelőtt, 1959. július 25-én csendültek fel először a hatalmas téren a játékok híressé vált szignáljának messze hangzó fanfárszólamai, hirdetve, hogy újra megkezdődtek Szegeden a második világháború idején abbahagyott szabadtéri játékok. Azóta 228 előadása és 1 millió 200 ezer nézője bizonyította a kezdeményezés élet- képességét. Az idei jubileumi évadját Madách Mózesének előadásával nyitotta meg a színpad. A darabválasztás szervesen kapcsolódik a játékok múltjához : és műsorpolitikai törekvéseigalmi hivatal adataiból megállapítható, hogy csak a Tragédia előadásait közel ötexer Pest megyei nézte végig Ez a szám nem túlságosan nagy, de jelentőssé teszi, hogy az ötezer néző nem kis része először látta Madách remekművét, továbbá, hogy közülük sokan Madách művészetének lelkes híveivé váltak. hez. Nem volt és nincs ugyanis még egy olyan színház az ! országban, amely annyi erőt és energiát fordított volna legnagyobb drámaírónk, Madách Imre művészetének megismertetésére, mint a szegedi szabadtéri. Huszonöt előadásán 150 ezer emberrel ismertette meg irodalmunk legnagyobb drámai alkotását, Az ember tragédiáját. A szegedi szabadtéri szinte valósággal Madách színoada, — a 150 ezer néző körülbelül 300 kőszínházi előadás közönségének felel meg. A szegedi szabadtérin így annyian látták Madách Tragédiáját, mintha egy nagy kőszínház egy egész esztendőn át, és mindig zsúfolt nézőtér előtt, mást sem játszott volna. Pest megyeiek is kezdettől ott voltak a játékok előadásán, a szegedi idegenforKülönösen a megye déli részének lakossága látogatta gyakran a szegedi nyári fesztivál produkcióit, főképpen a ceglédiek és a nagykőrösiek. Az idei első három előadást kereken 300 Pest megyei nézte végig, elsősorban a főváros környékéről. A Mózes műsorra tűzésével a szegedi színpad tovább folytatja a Madách-kultusz erősítését. Az előadás ugyan nem eredeti produkciója a szabadtérinek; a Mózes a budapesti Nemzetiből lépett rendkívüli sikersorozat után a szegedi dóm elé, de azért a szegedi bemutató nem teljesen azonos a budapestivel. Újrafogalmazott, átköltött, a szegedi szabadtéri sajátos követelményeihez igazodó variációról van szó. A Mózes ugyanis mindenekelőtt monumentális dráma. Hegyóriás, ha tetszik, amelynek égig érő vonulatain egy elnyomott nép szabad nemzetté szerveződésének küzdelmes és keserves útját járjuk végig. A játékteret, amelyben a dráma lezajlik, Varga Mátyás úgy tervezte, hogy egyaránt felidézze az egyiptomi építkezések és a sivatagi kopár hegyek világát Nagy kár fokozottabb kiemelése. Az előadás minden mozzanatán érződik, hogy Marton Endre nem idegenként mozog a szegedi szabadtérin. (A jubileumi évad prózai előadásának rendezője állította színpadra 1959-ben a felújított játékok első prózai bemutatóját, az erdélyi Kós Károly Budai Nagy Antal című történelmi drámáját is.) A szereplőket jól ismerjük a a fővárosi előadásból. A szegedi Mózes is Sinkovits Imre, aki a hatalmas méretek között — jól ráismerve feladata lényegére — még nagyobbra növelte a népet vezető Mózes óriás alakját. Minden mozzanatán, hangsúlyán érződik, hogy ő sem újonc Szegeden; legutóbb a Tragédia előadásain Ádámként szerepelt. A többiek közül Avar István tétovázó Áronja, Sinkó László harcias Józsuája, Kohut Magda bomlott Mirjamja, és Jók- hebéd, Mózes anyja szerepében Máthé Erzsi felelt meg legjobban az óriás színpad különös színjátszói követelményeinek. Ökrös László Aranypapucs a bolgároknak Gálaesttel fejeződött be a nemzetközi szakszervezeti néptáncfesztivál Mózest, mint a fáraó tanácsának tagját, anyja, Jókhebéd rádöbbenti igazi mivoltára (Sinkovits Imre és Máthé Erzsi). (Enyedi Zoltán felv.) viszont, hogy ennek a komor és súlyos játéktérnek a háttere megoldatlan maradt. A tüll- függönyre vetített színkompozíciók tarkasága nemcsak a díszlet hangulatát, hanem a drámai atmoszférát is oldja. A rendező Marton Endre, a budapesti előadást alkalmazta a szegedi nagyszínpadra. Változtatásai kivétel nélkül a monumentalitást erősítették. A statisztéria tömegének növelése éppúgy, mint a fény- és hanghatások erőteljesebbé tétele — a drámához a szegedi származású Durkó Zsolt írt kísérőzenét ■— a kontrasztok A folklór ismét csatát nyert a szegedi szabadtéri játékok színpadán — így fogalmaztak igen sokan, akik a két Mózes- előadás közötti estén, szombaton látták a Hegyen-völgyön lakodalom című műsort. Háromszáz népi táncost láthattak káprázatosán szép népviseletekben ezen az óriási színpadon röpülni, forogni, ősi táncokat, szokásokat előadni. Valójában az előadás a több napon át Szegeden zajlott ÍV. nemzetközi szakszervezeti néptáncfesztivál gálaestje volt, amelyet ezúttal már második évben rendeznek meg ilyen ötletes keretjáték formájában. A színpadon egy kedves, látványos, szép magyar falusi lakodalom zajlik, kezdve a nagy eseményre gyülekezők színes forgatagától, a leánybúcsúzta- tótól, a legénybúcsútól a menyasszonyöltöztetésen, esküvőre vonuláson át egészen a gyertyás, meghitt záróképig. Sokféle, szép szokás elevenedik föl ezenközben, dalok és táncok melegítik át a légkört, s külön érdekesség, hogy egy-egy mozzanatnál külföldi vendégek jelennek meg, ők is a maguk táncos szokásait, hagyományait adva a látványhoz, s egyben ezzel köszöntve a lakodalmas ifjú párt. A gálaesten ugyanis a fesztivál minden táncegyüttese részt vesz: az idén hét magyar csoport (HVDSZ-, Bartók- és Bihari-együttes, a csepeli és a budapesti vasas, a zalaegerszegi és a miskolci SZMT, a budapesti Bányász) és hat külföldi (bolgár, csehszlovák, jugoszláv, lengyel, szovjet, román) versengett egymással, s gazdagította a gálaestet. A táncjáték rendező-koreográfusa, Novák Ferenc az idén is remekelt, egységes kompozícióba állítva a sok együttest, Székely László eredeti népi fogantatásé alkalmas díszleted között. Szombaton adta át ünnepélyesen dr. Ortutay Gyula akadémikus, a néptáncfesztivál zsűrijének elnöke a díjakat is a résztvevő együtteseknek. A nagydíjat, az Aranypapucsot a bolgár Naj den Kyrov együttes kapta, az Ezüstpapucsot a HVDSZ Bartók Béla tánc- együttese, a Bronzpapucsot pedig a jugoszláv Kosta Abra- sevic táncegyüttes. —N
