Pest Megyi Hírlap, 1973. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-22 / 170. szám
1973. JÚLIUS 22., VASÄRNAP 7 NAPJAINKBAN A TUDOMÁNYOS ÉRDEKLŐDÉS ELŐTERÉBEN ÁLL A MEZŐGAZDASÁG, ÉS EZZEL ÖSSZEFÜGGÉSBEN AZ ÉLELMISZERGAZDASÁG gépesítésPROBLÉMÁJA. AKTUÁLISSÁ TESZI EZT A KÉRDÉST A MEZŐGAZDASÁGBAN VILÁGSZERTE MEGMUTATKOZÓ MUNKAERŐHIÁNY, S AZ AZ IGÉNY, HOGY ADOTT TERÜLETEN MINÉL KORSZERŰBB GAZDÁLKODÁSSAL, JOBB MINŐSÉGŰ ÉS MENNYISÉGBEN GAZDAGABB TERMÉST LEHESSEN BETAKARÍTANI. MAI TUDOMÁNYTECHNIKA ROVATUNK A FENTI TÉMAKÖRBŐL AD ÍZELÍTŐT. Esőszerű öntözés Hazánk éghajlati viszonyai között általában 2—3 csapadékos évet 6—8 száraz — ezek között 1—2 kimondottan aszályos — esztendő követ. Semmi kétség, már jó ideje e száraz periódusban vagyunk. Rendkívül csapadékszegény ősz és tél után a mostani tavasz sem hozott különösebb javulást. Az elmúlt félévben a sok évi átlagnál 60—100 milliméterrel volt kevesebb a csapadék, s ez már sorozatban a harmadik ilyen, viszonylag száraz év. A kiterjedten alkalmazott öntözésnek tehát nagyobb jelentősége van, mint korábban bármikor. A mezőgazdasági üzemek az öntözést csak abban az esetben tudják a kívánt mértékben fokozni, ha megfelelő gépi eszközök állnak rendelkezésükre. A gödöllői Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet egy tanulmánya megállapítja, hogy az esőszerűen öntözött területek növelése csak a gépesített áttelepítésű szárnyvezetékek alkalmazásával érhető el. Ezt igazolja a hajlékony műanyag tömlők és merevcsöves vezetékek áttelepítésének egyszerűsítését szolgáló, vontatható, gördülő, különböző megoldású konzolos, valamint a központ körül körbe forgó szárnyvezetékek világiméretű elterjedése is. Hordozható szárnyvezetékek A felszín alatti nyomócsővel ellátott öntözőtelepek üzembe állítása a hordozható szárnyvezetékek alkalmazásával indult meg. Hátránya, hogy a táblákon belüli ösz- szes esőtelepítést az öntözőmunkásoknak kézzel kell végezniük. Csőszállító kocsi csak a kábelek közötti szállításhoz segíthet be. Előnye viszont az, hogy a talaj- és dómBokorirtó borzati viszonyoktól függetlenül használható, és hogy a szárnyvezeték alkalmazását a táblaalak és a felszíni terepakadályok nem hátráltatják. Mivel az áttelepítés nehéz fizikai munkát jelent és legalább hat főből álló brigád közreműködését igényli, a hordozható szárnyvezetékek alkalmazásánál jóval kíméletesebb és gazdaságosabb megoldás bevezetése a cél. Vontatott és gördülő Iák esetén, alacsony és magas kultúra öntözéséhez (ez utóbbi esetben művelőutakat kell hagyni a táblákon). Konzolos A nyílt felszíni csatornahálózatból való öntözésre legalkalmasabb a DDA—100 M jelű szárnyvezeték, amely menet közben esőztet. A szárnyvezeték 110 méter fesztávolságú, szórófejekkel ellátott konzolszerkezet, amit egy lánctalpas traktor hordoz. A traktoron elhelyezett szivaty- tyú menet közben szívja fel a csatornából a vizet. Terepaka- d ál yokhoz^é rk ez ve a konzolos szerÄzet a haladási irányba fordítható. Főként kertészetekben használható előnyösen, mivel az élőmunkaigénye kicsi és az öntözés költsége is alacsony. A művelés alá vont terület fokozatosan csökken hazánkban, a földek „szomjúsága” viszont egyre fokozódik: az öntözött területek nagysága a jelenlegi 440 000 hektárról 1985-ig 1,1—1,7 millió hektárra fog növekedni. Nem mindegy, hogy milyen gazdaságosan oldja meg majd a mezőgazdaság ezt a nagy célkitűzést. Automatikus szeletelő Az élelmiszer-kereskedelmi higiénia közel sincs azon a fokon, ami kívánatos és elvárható lenne. A felvágottak, sajtok stb. kiszolgálásánál ma még az emberi kéz a „főszereplő”, ami a fertőzésveszély szempontjából csöppet sem megnyugtató. A helyzet megváltoztatásához a villák használata csak közbenső megoldás lehet, magasabb fokon csupán a gépesítés hozhat eredményt. A képen látható korszerű szeletelőgép nemcsak levágja, hanem automatikusan egymásra is fekteti a kívánt mennyiségű felvágottat az odakészített csomagolópapírra. A kiszolgáló kézelőgombok segítségével „adja tudtára” a gépnek a szeletvastagság milliméterekben meghatározott méretét és a kívánt szeletszámot. A készülék azután gombnyomásra villámgyorsan végrehajtja a „parancsot”. Az automatikus szeletelőgép használatának nemcsak a kiskereskedelemben van jelentősége, hanem az egységcsomagok ezreit előállító feldolgozó- és előkészítő üzemekben is. Az emberiség egyre több területet ragad el az őstermészettől, von mezőgazdasági művelés alá. E területeknek a bokroktól és fiatal erdőktől való megtisztítása csak gépesítéssel végezhető el gazdaságosan. A Szovjetunió szűzföldjein sok munka vár a képen látható bokorirtó berendezésre, amelyet a száz lóerőn felüli teljesítményű lánctalpas traktorra szerelnek rá. Az ékalakú vágó- és toló-előtétet hidraulikus „izmok” emelik vagy süllyesztik a terepviszonyoknak megfelelően. A traktor vezetőjét és a motorházat, erős csővázas keret védi meg a ledőlő szálfáktól. Ha befejeződött az irtás, a traktorra tus- kószedő-berendezést lehet kapcsolni a bokorirtó-előtét helyére, de tolólapáttal akár buldózerként is használható ez a sokoldalú erőgép. Gépesített gyapotszedés A gyapotszedés gépesítésével sokáig nem boldogultak a szakemberek, pedig sok évtizeden át rengeteg munkát és pénzt fordítottak a kísérletekre. A legfőbb probléma az volt: hogyan lehet elválasztani a gyapotot a nemkívánatos növényi részektől. A gyapottermelés gépi leszedése viszonylag egyszerű művelet: többnyire szívással távolítják el a tőről a vékony szálakból álló halmazt. Eközben természetesen levél-, gu- bó- és szármaradványokat is beszív a gép. A ma már kialakult, általánosan alkalmazott tisztítási mód szerint a leszakított gyapotcsomók, két forgódob közé kerülnek, amelyekből tüskeszerű nyúlványok állnak ki. Az egyik forgódob tüskéi a gubómarad- ványokat, a másiké a gyapotszálakat ragadják magukkal. Ez utóbbiakról nedvesítővei kombinált tisztítószerkezet „emeli le” az értékes fehér gyapotot, amit levegőárammal egy gyűjtőtartályba továbbítanak. A gubó- és szármaradványokat a gyapotszedő kombájn többnyire nem gyűjti össze, hanem csak kifújja. Ahol azelőtt nők sokasága végezte az igen nehéz és sza- porátlan gyapotszedést, ma néhány gép, rövid idő alatt elvégzi ezt a munkát. A Bauer-féle vontatott szárnyvezeték voltaképpen gyors kapcsolású acélcsövekből összeállítható berendezés, amit 6 méterenként kocsiszerkezet támaszt alá. Ezáltal lehetővé válik a szárnyvezeték szétszerelés nélküli csőirányú vontatása, amihez egy 25—35 LE teljesítményű traktor elegendő. A traktor vezetőjén kívül csupán egy segédmunkásra van szükség a berendezés működtetéséhez, kiszolgálásához. A Husky-féle gördülő szárnyvezeték üzemeltetési technológiája az eddigiektől eltérő. A szárnyvezetékek tárolása, szétszerelés nélkül, az öntözőtelep egy meghatározott részén történik, így a tavaszi-őszi ki- és beszállításra nincs szükség, csupán a tárolási helyről az öntözendő tábla széléig történő vontatásról kell gondoskodni. A tábla széléről a szárnyvezeték saját motorja segítségével gördül be az első állásba és kezdi meg az öntözést. A gördülő szárnyvezeték áttelepítése teljesen gépesített, a csőre merőleges irányú helyváltoztatás saját motorral hajtható végre, a csőirányú vontatás pedig traktorral történhet. Mindenféle szárazföldi kultúra öntözésére használható, a talajtípustól függetlemüL Csörlős és tömlős A Schlebusch-féle csörlős, tömlős szárnyvezeték egy egytengelyű, gumiabroncsozású kerekekkel ellátott utánfutó, amelyre tömlődob van felerősítve. Az utánfutó, a felcsévélt műanyag tömlő és a szórófej (illetve annak állványa) képezi a szárnyvezetéket. Az üzembe helyezés előtti kiszállításhoz elég egy 25 lóerős, erőleadó tengellyel rendelkező traktor. Az erőleadó tengely a csörlőszerkezetet forgatja. A szárnyvezeték telepítésekor a traktor az általa vontatott tömlőkocsival a vezeték üzem* helyzetének vonalába, a tábla szélére áll. Innen a csatlakozóhely felé indulva, a tömlő végén levő szórófej- állványt a talajra helyezik, s így a tömlő az előrehaladás közben fokozatosan lecsévé- lődik. Az első szórófej állás megöntözése után a traktorral hajtott csörlőszerkezet a tömlőt felcsévéli és az erőgép a szórófejállványt új helyzetbe húzza. Az öntözés csörlőzés közben sem szünetel. A csörlős, tömlős szárnyvezeték egyaránt alkalmazható sík és lejtős területeken, szabálytalan és szabályos alakú tábKorszerű paradicsomtermesztés Gépesített termesztésű paradicsom a konzervgyári válogatószalagon. A világ paradicsomfogyasztása az' elmúlt évtizedekben megkétszereződött, és a sokféle felhasználási lehetőség még tovább növeli a paradicsomkeresletet. Hazánkban is erősen fokozódott a friss paradicsom- és a tartósított paradicsomkészítmények iránti igény, ugyanakkor a külföldi értékesítési lehetőségek is igen kedvezőek. Szomorú tény, hogy a fokozatosan növekvő kereslettel szemben egyre csökken a belföldi kínálat, ami elsősorban a termesztéshez szükséges kézi munkaerő hiányával magyarázható. Gépesítés nélkül tehát csak további visszafejlődésre számíthatunk. Persze, az sem mindegy, hogy miként gépesítünk. Manapság — az általánosan használt palán- tázógépen kívül — csaknem minden munkához a szántóföldi növénytermesztés gépeit igyekeznek alkalmazni, ezzel azonban nem lehet a korszerű paradicsomtermesztést megvalósítani. Különleges gépekkel és speciális fajták felhasználásával viszont bámulatra méltó eredményeket lehet elérni, figyelembe véve, hogy hazánk klímája kivételesen jó minőségű termés betakarítását teszi lehetővé. Kutatóintézeteink több évi munkájának eredményeként megoldottnak tekinthető a legkorszerűbb módon történő paradicsomtermesztés kérdése, már „csak” a módszerek bevezetése, a szükséges gépek beszerzése van hátra. Szakembereinknek azonban még meg kell ismerkedniük az új termesztéstechnológiával. tos feladata a tőszámbeállítás. A 23—30 cm-es fészektávolságnál — fészkenként 2 db kikelt növényt számítva — hektáronként 100 ezer tő növényre kell törekedni (1254 mm-es osztótávolságú barázdák esetén). A talajműveléses növény- ápolás az első két sorközmű- veléskor ugyancsak a Side Winder-géppel végezhető el (leszerelve róla a vegyszerszóró elemeket és a vetőgé- pet). Helyre vetéses művelés A szakemberek a helyre vetéses FMC-rendszerű, ágyá- sos művelési termesztéstechnológiát tartják a legmegfelelőbbnek a paradicsom számára. A módszer lényege: a tereprendezett talajfelületet úgy alakítják ki, hogy egymástól megfelelő távolságban húzott . barázdákban öntöznek, majd az ápolási, betakarítási munkáknál is e barázdákkal segítik a gépek vezetését. Az ősszel előkészített ágyások talaja a tél folyamán beérik. Tavasszal porhanyós, rögmentes talajban dolgozhat az ágyáskészítő gép. Ideális sorrendben, egy munkamenetben a Side Winder ED— 200 típusú géppel végezhető el az ágyásalakítás. A Side Winder ED—200 gép az erőgép hárompont-felfüggesztésű hidraulikus emelőberendezésére van kapcsolva. Forgó szerkezeti részét kardántengelyes csatlakozás hajtja meg. Pontosabban fogalmazva: a Side Winder-gép nemcsak az ágyás- kialakítást végzi el, egyetlen munkaműveletben, hanem a sorműtrágyázást, a gyomirtó vegyszer szórását és bedolgozását, valamint a helyre vetést is. E sokrétűség előnyeit talán nem is kell külön hangsúlyozni ! Növényápolás, növényvédelem A paradicsom helyre vetése legkorábban április közepén lehetséges. A talaj felső 1—2 cm-es rétege könnyen kiszáradhat, amit megbízhatóan csak öntözéssel lehet megakadályozni. Fontos, hogy ez az ún. kelesztő öntözés jó porlasztású legyen. A kelést követően kb. június derekáig a talajban is elegendő nedvességet talál a növény a növekedéshez. Ezután, a lombnövekedés időszakában ismét öntözni kell július második feléig... A várható betakarítás előtt kb. 3 héttel az öntözéssel az időjáráshoz kell igazodni. A növényvédelemnek két kritikus szakasza van: a kelés időszakában a burgonyabogár elleni védelem, majd a termesztés utolsó harmadában a rothasztó tényezők elleni harc. Természetesen a lomb- és termésfertőző kórokozók elleni védekezés közben sem hanyagolható el. A növényápolás egyik fonBetakarítás A gépi betakarításra alkalmas paradicsomnak egyszerre érőnek, vastag terméshúsúnak, állóképesnek, repedésmentesnek, megfelelő ko- csányleválásúnak, jól szállít- hatónak kell lennie. Ma még nincs egyöntetű álláspont a termesztendő fajtákra vonatkozólag, de valószínű, hogy a klasszikus gépi szedésű amerikai VF—145 paradicsomfajta bizonyul majd a legalkalmasabbnak (átlagos hozama 650 —680 mázsa lehet hektáronként). A betakarítógép 1,4—1,7 km/óra sebességgel halad a táblán, miközben a késszerkezet a növény szárát tőben elvágja. A lombostól felszedett paradicsom bogyóleválasztó szerkezetre kerül, ahol a paradicsomok elválnak a szártól. A különválasztott bogyók válogatását az amerikai betakarító technológia szerint a szántóföldön haladó gépen végzik; a magyar kísérleti módszernél vízzel töltött, billenthető tartályokban fogják fel a betakarított termést és szállítják a válogatófeldolgozóhelyekre. R. I.
