Pest Megyi Hírlap, 1973. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-22 / 170. szám
4 res T nee vei kJCívíup 1973. JÚLIUS 22., VASÁRNAP A NAGY ROM Festőművészek alkotásai Zsámbékról Nagy B. István sorozatából. ZSÁMBÉKRA ÉRVÉNYES az a mondás, melyet a századforduló nagy szobrásza, Aristide Maillol, a milói Vénusszal kapcsolatban hangoztatott: „A csodák csodája’’. E dombos teret gyűjtő gótikus műemlék is, akár az antik szobor — hiányaival lett teljes és tökéletes. örvendetes, hogy több festő választotta e fenséges romot állandó vagy ideiglenes modelljének. Nagy B. István Vácott élő festőnk egész sorozatban hódolt e kimagasló alkotásnak. Az architektúrává tömörült emberi méltóságot láttatja benne, nemzeti múltunk töredékes önarcképét, a középkor különös ékszerét. A premier plánba helyezett építményt kék vagy lila égbolttal dúsítja, attól függően, hogy a nyár napáradását, vagy az alkony feszültségét akarja kifejezni általa. Az épület, akár a Monest figyelte roueni ka- tedrális állandóan változtatja arcát. Nagy B. István megmenti a hajnal falakra szóródó tömbös fénypászmáit, s megörökíti a fényözönben e hatalmas sebként veszteglő pompát — a kövek imperatí- vusaiból, kérdéseiből általános eszmévé gyülekező építészeti mementót. A TÁJ SZOBRA ez a megtörtén is diadalmas gótika, mely immár a festészet közegében is boldogít Nagy B. István közreműködésével. Számára e monumentális rom először atmoszférikus látványt jelentett, később plasztizálódott a jövő rakétaformájú jelképévé. Nagy B. István olykor dom- borításos jellegű olajképei mellett Darabont Tamás ak- varelleket készített a zsám- béki műemlékről. Képeinek érdekessége, hogy e magyar gótikus formákat a necebári román stílusú templomokkal egyeztette, kapcsolatot létesített festészetében a bolgár és magyar művelődéstörténet között. Ami különös — Necebar és Zsámbék hangulata rokon, Darabont Tamás festői igazolása bizonyítja. MÁS MEGGONDOLÁSBÓL közeledett Zsámbék romjaihoz Eigel István. E falak festői elemzése során kubizált látványeredményt kapott, mely segítette művészetének korszerű tájékozódását, s egyúttal ezen építészeti forrásanyag modern távlataira is utalt. PEST MEGYE európai jelentőségű műemléke Zsámbék. Vajon nem tennénk szolgálatot igazi felismeréséhez azzal, hogy a festők, érmé- szek között pályázatot hirdetnénk a Zsámbék tematikából? E nemes verseny Pest megye művészeit is a közös műhelymunka izgalmában egyesítené, s hozzájárulást jelenthetne nemcsak Zsámbék meghonosításához a hazai és külföldi közvéleményben, hanem a festészet és kisplasztika fejlődését is mozdítaná. Losonci Miklós TV-FIGYELÓ Fórum. A televízió változatlanul egyik legnépszerűbb műsora. Nem véletlenül. Az embereket mindig is az izgatja leginkább, ami velük és körülöttük történik. Nos, a Fórum minden alkalommal arra vállalkozik, hogy a ma kérdéseire adjon választ. Ezúttal — s éz is teljesen nyilvánvaló az elmúlt hetek jelentős külpolitikai eseményeit ismerve — külpolitikai kérdésekre válaszoltak a televízió, a rádió, a Magyar Távirati Iroda és az újságok külföldi tudósítói. Ezúttal is egyaránt jól vizsgáztak a válaszadó újságírók csakúgy, mint a kérdezők. Nem voltak kényes kérdések és mellébeszélő válaszok, csak frappáns dialógok — a műsor nyújtotta lehetőségeken belül. Gőzfürdő. Igaz ugyan, hogy lapunk tv-előzetesében a kísérleti adón sugárzott Lajtaioperettre, a Régi nyárra hívtuk fel olvasóink figyelmét, reméljük azonban, hogy ezúttal nem fogadták meg tanácsunkat, és a szirupos törté- netecske helyett a főadón sugárzott Majakovszkij-szatírát, a Gőzfürdőt tekintették meg. Aki így tett, vitathatatlanul jobban járt. Nemcsak azért, mert találkozhatott Majakovszkij művészetével, amire nemigen volt példa eddig a magyar televíziózás történetében, hanem azért is, mert egy kitűnő darab jó előadásának lehetett tanúja. A Gőzfürdő témája ma is aktuális: azok szeretnének elsőként felkapaszkodni a távoli jövőbe, a kommunizmusba repítő Időgépre, akik bürokratikus akadékoskodásukkal hátráltatták elkészültét. Akad ilyen ember szép számmal ma is. Majakovszkij szatírájában a szocializmus fejlődését akadályozó torzulásokat állította pellengérre — a kommunista költő elkötelezettségével. S hogy e ma is aktuális műnek a magyar televízió nézőinek milliói pénteken este tanúi lehettek, annak egyik fő részese a forgatókönyvíró és rendező Várkonyi Gábor, aki még főiskolai hallgatóként vállalkozott e nem mindennapi feladatra, s oldotta meg sikerrel azt. Igaz, hogy ebben a törekvésében olyan kitűnő segítőtársakra talált, mint Mádi- Szabó Gábor, Psota Irén, Keres Emil, Somogyvári Rudolf, Monori Lili és a többiek. — P — Nyári szünet nélkül Az érdi művelődési ház várja az érdeklődőket — Mit csinál az igazgató nyáron ? Ezt kérdeztem a minap az érdi művelődési központban. Rutkai Imre igazgató válasza meghökkentett. — Hamisítatlan krimi szenvedő alanyának érzem magam ... — S nehogy tréfának erezzem válaszát, az iroda sarkában álló jókora páncélszekrényre mutatott. — A múlt vasárnapról hétfőre virradóra megfúrták. művelési szezon előkészítéséhez tartozik: — Szerződést kötöttünk az Állami Déryné Színházzal hét előadásra. Hangversenyek diákoknak Repülj páva-körűt — Amatőr munka ... nem boldogultak vele... — tette még hozzá az igazgató. — Nem sikerült a betörők terve ezúttal sem — már máskor is kísérleteztek —, csak annyit értek el, hogy mi sem tudjuk kinyitni, pedig éppen az imént járt itt Szentes Jánosné, a Röpülj páva kör vezetője: megrendelte Pesten az együttes ruháinak anyagát, de nem tudunk hozzáférni a csekkfüzetünkhöz. Pedig kellenek az új öltözékek: ma reggel érkezett haza az együttes Balatonalmádiból, ahol az amatőr színjátszórendezők országos konferenciáján szerepeltek, néhány hét múlva pedig már Baján, a IV. Duna menti folklórfesztiválon kell fellépniük. Aztán Tök, Cegléd, Miskolc, Szek- szárd, Szentes várja egyre népszerűbb együttesünket. A nyár számunkra nem jelent pihenést... Bemutatkoznak a járás képzőművészei Valóban, egész nyáron gazdag programmal várják az érdeklődőket. Nemrég három napig járási kis VIT színhelye volt az érdi művelődési központ. Most a Nagy Balogh János képzőművészeti szakkör kiállítására készülnek. — Tíz alkotó hetven művét zsűriztük, és már most készülünk a járási képzőművészek kiállítására is, amelyet szintén itt rendezünk. Eddig százhetvenkét alkotás érkezett... Nálunk kerül sor augusztusban a járás népművelőinek tanácskozására a közművelődés időszerű feladatairól. Könyvkiállítás, Mensáros-est és a Budapesti Irodalmi Színpad műsora szerepel még a nyár vége programjában. Őszi előkészületek Tervek kerültek az íróasztalra. Szeptembertől kezdődően a nagyközség nyolc általános iskolájában hat szülők, iskoláját, két nevelők akadémiáját és egy ifjúsági akadémiát szerveznek. A művelődési közponban ifjúsági akadémia és egy kultúrpolitikai előadássorozat kezdődik majd. — Ami új a tervben: az ősztől bekapcsoljuk ismeretterjesztési programunkba a nagyközség üzemeit: előadássorozatokat rendezünk a Bentavöl- gye Termelőszövetkezetben, a Mezőgép helyi gyáregységében, a járási Építőipari, valamint a Vas- és Fémipari Szövetkezetben. S ami szintén az őszi népEgészséges és szép divattörekvésnek kívánt segítségére sietni a Minerva (Közgazda- sági és Jogi) Könyvkiadó. Annak a szándéknak, amely a népművészet különféle elemeit igyekszik alkalmazni női ruházaton, öltözködésben. Rendkívül érdekes, hogy ez a divatirányzat napjainkban egyre inkább tért hódít világszerte, s különféle népviseleti ruhaformák, díszítésmódok változataival találkozhatunk egy-egy divatlapban, divatbemutatókon. A mi gazdag népművészeti hagyományunk is /alkalmas rá, hogy ízléssel, megfelelő adaptációval, üdévé tegye a ruházatot. A most megjelent Népművészeti divátalbum szerzői — Gárdonyiné Kö- vessi Edit és Lakyné Székely Ilona — a leghelyesebb kiindulópontot választották: a „tiszta forrásból” merítettek, csakis eredeti, néprajzilag hiteles mintákat és technikákat válogattak össze az ország különböző vidékeiről, sőt, határainkon túlról is, Romániából, Jugoszláviából, Csehszlovákiából. Teljességre terméÉs más szerződések? — Négy-négy előadásból álló hangversenysorozatot indítunk a gimnazisták, illetve az általános iskolák felső tagozatos diákjai számára. Szeretnénk havonta legalább egy előadásra szerződést kötni az Állami Bábszínházzal is. Szó, ami szó: nyáron sem unatkoznak az alig egy esztendeje avatott érdi művelődési központ vezetői. Még akkor sem, ha máig sincs működési engedélyük, az épület használatbavételéről szóló engedélyük, és nincs a nagyközség tanácsa által jóváhagyott munkatervük sem. P. P. Divat a népművészet — népművészet a divatban MARGITSZIGET VAGY RÁCKEVE? „Engem Kevi-Rdcf többet ugyan sose látsz!" Egy Arany-vers keletkezéséről A rany János híres „kapcsos könyvé”-nek egyik szerény darabja a .JNépdal” című költemény, melyet 1877. augusztus 28- án vetett papírra. Arany műveinek sajtó alá rendezője, Voinovich Géza úgy vélekedett, hogy e balladai hangvételű vers „... szemlátomást Margitszigeti benyomásából sarjadt”. Irodalomtörténet-írásunk mindmáig Voinovich feltételezését fogadja el, noha már a költemény tartalma — egy szentendrei hajóslegény Ráokevére nősülése — kételyeket ébreszthet az olvasóban a „Margitszigeti benyomás”- sál kapcsolatosan ... A kis műballada keletkezésének körülményeit Tamássy Andor, Ráckeve 1962-ben elhunyt egykori főjegyzője tisztázta, a „Kevi város széphistóriája (:Bolond Istók Ráckevén)” című hosszú versezetében, illetve a hozzá fűzött jegyzetekben. A költemény elején a volt kévéi nótárius megindokolja, miért választotta hősének éppen a Bolond Istók nevet, majd így folytatja: „Bolond Istók egykor — akárcsak én — járt és póruljárt épp itt Ráckevén...” A vershez fűzött jegyzetekből kiderül, hogy a műkedvelő ráckevei poéta a másik „Bolond Istókon” Arany Jánost értette! A továbbiakban a költemény is folytatódik: „Én magam láttam ön keze írását. / — Őrizte féltőn egy másik bolond. — / Ígérte is, hogy ideadja mását; / De nyakát szegte. Meghalt. Vége volt,,, ] Juhej!... Juhej! — így szólt a nóta vége. / — Szép piros alma volt a felesége! ... I E balladát Istók I. akkor írta, / Mikor mint vendég, itt járt Ráckevén; / De három napnál tovább ki nem bírta, / — Nem volt tollára méltó esemény”. T amássy Andor maga is érezte, hogy e töredékes adatokból az olvasó vajmi keveset érthet meg, s éppen ezért a versezethez fűzött jegyzetanyag 4. pontjában magyarázatképpen a következőket írta: „Ezelőtt, mintegy 20 évvel, Reviczky Jenő, volt ráckevei közjegyző — aki később megőrült —, a felesége miatt, beretvával elvágta a nyakát —, mutatott a szerzőnék egy levelet, melyet Arany János írt, az akkori Nótáriusnak. — A levélben megmagyarázta, hogy azért vette csak 3 napra szíves vendéglátását, mert idejövetelekor azt remélte, Kévén Keve vezérrel kapcsolatosan fog adatokra bukkanni, de mivel meggyőződött arról, hogy Ráckeve és Keve vezér között semmi kapcsolat nincsen; így a hosszabb időre tervezett itt-tartózkodását megrövidítette és tovább utazott. — Mivel megígérte a Nótáriusnak, hogy írni fog egy verset Ráckevéról, elküldötte neki egy balladáját. A címére már nem emlékezem, de Arany költeményei között nyomtatásban olvastam. Arról szól, hogy a szentendrei rác hajósok viszik Ráckevéról a szép piros almát, s az egyik rác legény almával együtt szép piros arcú menyasszonyát. Egy év múlva, amikor újból álmáért jönnek, vísz- szahozza a menyecskét. Távozóban mulat a csárdában és dalolja, hogy szép piros volt kívülről a kevi alma, de belülről romlott. „Juhaj! ... Juhaj! — kiáltozza, majd ilyen formán végzi: Hej, Kevirácz, Ke- virácz, engem többé sose látsz!” — Lehet, hogy Arany János ezzel azt is akarta mondani, hogy soha többé nem jön Ráckevére”. Tamássy Andor értékes közléséhez a következőket fűznénk hozzá: O A Keviről szóló Tamássy-vers 1949/50. telén keletkezett, s ezek szerint Reviczky Jenő 1930 körül mutatta neki az Arany-dokumentumot. Az iratok szerint dr. re- vistyei Reviczky Jenő valóban „M. Kir. Közjegyző” volt Ráckevén az 1920-as években, s tragédiája után — éppen 1930-ban — dr. Ilinyi Chi- kán László követte hivatalában. O Az Arany Jánost megvendégelő kévéi nótárius kiléte teljes bizonyossággal ugyan nem ismeretes, de minden bizonnyal arról a Kovács Józsefről lehetett szó, aki — mint a régi ráckevei ref. temetőben levő sírkövének felirata mutatja — 1880. szeptember 2-án, 33 éves korában halt meg. Maga a felirat is „Ráczkeve község volt jegyzőjé”- nek titulálja Kovácsot. A fiatal kévéi nótárius tehát alig három évvel élte túl a nemzet nagy költőjének látogatását. O Arany János valóban Keve vezérről akart információkat szerezni Ráckevén. A „Keveháza” című eposzát ugyan már 1853-ban megírta, mint a Csaba-trilógia egyik kötetének, részepizódját, de nem volt vele teljesen megelégedve, s a Csa- ba-mondakörtől függetlenül, külön jelentette meg. 1863-ban „A Csaba- trilógia újabb alaprajza” című tervvázlatában a Keveházát a 2. rész IV. jelenetébe tervezte be, ám ez az elképzelése nem öltött testet. 1865- ben Mátyás Flórián értekezése, melyben bebizonyította, hogy Keve- aszónak (Kajászó Szt. Péternek — ahol Arany szerint „Bátor Kévének háza lön”) semmi köze a mondái hun vezérhez, s maga a keve kifejezés is a kő szó kicsinyítő képzős alakja, a költőt fájdalmasan érintette, s úgy vélte, ilyen körülmények között nincs többé létjogosultsága a „Kevaházá”-nak. Mint Tamássy Andor közlése bizonyítja, végérvényesen azonban nem nyugodott bele a krónikák nyomán megrajzolt Ke- ve-kép hitelességének megcáfolásába, s 1877-ben (4 évvel az utolsó, ugyancsak torzónak maradt trilógia- változat papírra vetése előtt), Ráckevére utazott abban a hitben, hogy e település Keve vezér nevét őrzi, s talán egyéb, fontos adatot is talál majd vele kapcsolatban. E reményében csalódnia kellett; a csepeli Kevi — mely 1440-ig Ábrahámtelke néven szerepelt —, semmilyen adatot nem szolgáltathatott á nemzet ősz költőjének a hun vezérről. O Megjegyzendő, hogy Tamássy Andor a „Népdal” tartalmát nem egészen pontosan részletezte. Nem Ráckevéról vitték Szentendrére a menyasszonyt a szerb hajósok, hanem Szentendréről Kevibe! Nincs szó egy év elteltéről, s a menyecskét sem kellett visszahozni Ráckevére, hiszen itt élt Jovannal. Tamássy Andor nem említi, hogy Jo- van — mielőtt eltávozott volna — megölte hűtlen feleségét és utána ezzel az „éles késsel, véres késsel” járta a kólót a csárdában. A balladai hangvételű műnépdal valóban úgy végződik, ahogy Tamássy írja: „Juhaj! közel már Alexinác, Knya- zevác: I Engem Kevi—Rác, többet ugyan sose látsz!” Tamássy Andor ugyan nem ismerte teljes részletességgel a Keveházával kapcsolatos problémákat, de megállapításával mégis fején találta a szöget; Arany Jánost letörte a kévéi kudarc, s nem is állta meg, hogy ezt ne fejezze ki a nótáriusnak megígért költemény utolsó sorában: „Kevi—Rác” valóban nem látta viszont soha többé a Keveháza idős poétáját... Mészáros László A divatalbum címlapjáról: mezőkövesdi kötények, lepedővégek sűrűn hímzett virágmintái alkalmi ruhákon. Gyakran alkalmazható hozzá rojtdíszítés is. szetesen nem törekedtek, hiszen nem is ez a kötet célja, hanem olyan rajzokat közölnek, amelyek a mai öltözködésben legjobban felhasználhatók. Számoltak a szerzők azzal, hogy sokan otthon maguk foglalkoznak majd ruháik díszítésével, ezért gyakorlati tanácsokkal kezdik, leírnak pontosan minden öltéstechnikát, rövid anyagismeretet adnak, megismertetik a hímzésminták átvitelét az anyagra, sőt, a kézimunkák mosását, vasalását is, és ehhez hasonlókat. Aztán következnek színes nyomásban a szebbnél szebb minták, amelyek még a divattal kevésbé foglalkozó férfiszemeknek is kellemes la- pozgatnivalót jelentenek, a nők pedig mindenképpen nagy haszonnal tanulmányozhatják. Külön öröm, hogy a pompázó minták soraiban a népművészetben ugyancsak gazdag Pest megyénk külön is szerepel, főként kerepesi, csömöri, kistarcsai ruhaformákkal és hímzésmintákkal. (Megjegyezzük: a Gálga-völ- gye vagy Püspökhatvan környéke is érdemes lelőhely lenne Pest megyében, de — mint már írtuk — nem törekedhetett teljességre a kötet.) Díszítőkedvvel, szépre, egyénire való törekvéssel remélhetően sokan hasznosíthatják _ majd e divatalbum jó tanácsait, amelyhez a modelleket Gyulai Irén tervezte és rajzolta, a hímzésmintákat pedig Fries Erzsébet készítette. —SZ—
