Pest Megyi Hírlap, 1973. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-19 / 167. szám
2 1973. JÚLIUS 19., CSÜTÖRTÖK IRAK! ÉVFORDULÓK E hét elején Irakban ünnepségeket rendeztek a monarchiát megdöntő, 1958. július 14-i forradalom tizenötödik, és a Baath-párt 1968. július 17-i újabb hatalomra kerülésének ötödik évfordulója alkalmából. AL-BAKR iraki elnök másfél órás rádió- és televízióbeszédében áttekintette országa és a közel-keleti térség egészének helyzetét, problémáit. Különös figyelmet szentelt a kurd kérdés megoldásának, az arabok egységének, az imperialistaellenes olajpolitikának, a palesztinéi ellenállásnak és a Szovjetunióval való barátságnak. Az elnök hangoztatta, hogy a kurd kérdés ismét aggodalomra ad okot. Az iraki állam teljes egészében végre óhajtja hajtani az 1970. március 11-én kötött egyezményt, amely autonómiát biztosít a kurd lakta területeknek, bírálta viszont a Kurd Demokrata Pár- , tot, amiért a maga részéről vonakodva hajtja végre vállalt kötelezettségeit. Ebből keletkezett a mostani feszült helyzet, amely súlyosabb következményekkel is járhat. Melegen méltatta a Szovjetunióval való barátságot és rámutatott, hogy az 1972-ben aláírt szovjet—iraki barátsági és együttműködési szerződés teljesen megfelel a két nép érdekeinek. BAGDADBAN az évfordulók alkalmából nagygyűlést tartottak. Ennek jelentőségét elsősorban az adta meg, hogy az ünnepséget első ízben rendezte közösen a három legnagyobb iraki párt: az Iraki Baath Párt, az Iraki Kommunista Párt és a Kurd Demokrata Párt. E nagygyűlésen mondott beszédében Szaid Haidar, az Iraki Baath Párt vezetőségi tagja sürgette az iraki nemzeti haladó erőik egységes frontjának megteremtését. Hangsúlyozta, hogy Irak külpolitikájában rendkívüli jelentősége van a szocialista országokhoz és a világ haladó erőihez fűződő stratégiai szövetségnek. Mindazok a kísérletek, amelyekkel kételyeket próbálnak ébreszteni a szocialista országokhoz, különösen a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatokkal szemben, az iraki nép ellenségeinek malmára hajtják a vizet. Az ilyen mesterkedések ellen legjobb fegyver a szocializmus erőihez fűződő kapcsolatok erősítése. AZ ÉVFORDULÓK alkalmából írták alá az Iraki Baath Párt és az Iraki Kommunista Párt közti megállapodást arról, hogy a két párt együttműködik az iraki nemzeti haladó front megalakításában. A közös nyilakozat rámutat, hogy e megállapodás előhírnöke az egységes nemzeti front megalakításának. Az országnak csapást kell mérnie az iraki haladó rendszer ellen irányuló mesterkedésekre, biztosítania kell a belső békét és a kurdok autonómiáját — hangzik a nyilatkozat, majd leszögezi: valamennyi haladó erő együttműködése fontos lépés a szocializmusba való átmenethez A két párt felszólította a Kurd Demokrata Pártot, valamint a haladó nemzeti elemeket és a független demokratákat: csatlakozzanak a nemzeti fronthoz. IRAKBAN, az elvetélt ál- lamesínykísérletet követően tehát egységes front van kialakulóban. Alacs B. Tamás A DIFK ÉS A SAGONI kormányzat képviselői megállapodtak abban, hogy a jövő héten katonai és polgári foglyokat cserélnek ki, ha sikerül megegyezniük a foglyok átadásának színhelyében. NEW YORKBAN megkezdődött a nemzetközi terrorizmus kérdéseivel foglalkozó különleges ENSZ-bizottság ülésszaka. A MARIANO RUMOR vezette új olasz balközép kormány élénk vita után szerdán, a késő esti órákban bizalmat kapott a szenátusban. Közel-keleti hírek New Yorkból Unionist a monot Sas Gadirból Kairóba Dél-amerikai dilemma Camporás perónizmus? A „Cronica” című argentin Lap értesülése szerint szeptember 2-án tartják az elnökválasztásokat a dél-amerikai országban. Raul Lastiri, a választásokig hivatalban levő ideiglenes államfő kedden tanácskozás céljából magához kérette Cordoba tartomány kormányzóját és vezetőit, hogy megvitassa velük az ország harmadik legnagyobb városában kialakult helyzetet. Itt ugyanis a Perón hatalomra jutását támogató és ellenző szakszervezeti csoportok között kirobbant fegyveres összecsapások nyomán kedden több mint 12 ezer muiikás sztrájkba lépett. Nemrég múlt harminc éve, hogy Juan Domingo Perón — akkor még csak az argentin hadsereg ezredese — az 1943 júniusában sikerrel végrehajtott puccs egyik vezetőjeként ismertté tette nevét. Tulajdonképpen ■a történelem, de még az argentin história számára is közömbös, hogy akkor éppen Castillo elnököt űzték el a lázadók. Nevét elmosták az újabb és újabb hatalmi villongások, Perón ezredesét annál kevésbé. A hazánk területénél harmincszorta nagyobb, ám lakosait tekintve csak valamivel több, mint kétszer akkora Argentínában ő volt az első lázadó tiszt, aki felismerte: a szervezett dolgozókat tömörítő szak- szervezetekkel érdemes együttműködni. Alig három évvel későbli; 1946 februárjában az elnökválasztásokon abszolút többséget — 55 — százalékot — szerzett, s alkotmányos úton Argentína elnöke lett. Kilenc évig gyakorolta a hatalmat, mégpedig diktatórikus, de Latin-Ameriká- ban mégis sök tekintetben szokatlan módon. Argentína gazdasági élete ezekben az esztendőkben — főleg elnökségének első szakaszában — fellendült. Néhány jelentős társadalmi reformot is bevezetett, azt azonban figyelmen kívül hagyta, hogy a polgári demokratikus fejlődés megkövetelné az amerikai és az argentin monopóliumok hatalmának visszaszorítását. A többi között ennek köszönhette, hogy a gazdasági hanyatlás, a nagyarányú infláció miatt tőle elpártolt dolgozók és a katonaság végül is 1955. szeptember 19-én megdöntötte hatalmát, s a diktátort elűzte hazájából. Öt elnök követte egymást Perón után, mígnem 1973. március 11-én a perónista párt jelöltje, Hector Campora szerzett többséget. Az agg diktátor azóta spanyolországi száműzetéséből visszatért Buenos Airesbe, s rövid idő alatt az is kiderült, hogy Campora tulajdonképpen szálláscsinálója volt. Lemondásával megnyílt az út a 78 esztendős Perón elnökké választása előtt. Amióta sikerült egy alelnöki tisztség és bizonyára néhány egyéb garancia fejében megnyerni a legjelentősebb polgári ellenzéki erőt, a Radikális Pártot, győzelméhez a választásokon úgyszólván kétség nem fér. Kérdés azonban, hogy a perónizmus feltámasztása milyen új'elemeket tartalmaz? Campora programja a demokratizmus kiterjesztését, a gazdasági élet további fellendülését, a külföldi monopóliumok kordában tartását ígérte. Emiatt a szakszervezetek többsége is támogatásáról biztosította a perónista elnököt. Most, hogy ismét őrségváltás történik, Juan Domingo Perón népszerűsége és nem utolsósorban uralmának tartóssága sok tekintetben attól függ: vajon magára nézve is kötelezőnek tartja-e azt á programot, 'amelyet hű elvbarátjának és hazatérése fő részesének, Hector Camporának sugalmazott. „Az író arról ír, amit ismer...” TASZSZ-kommentár egy Böll-nyilatkozatról Kedden este New Yorkba érkezett Mohamed Hasszán El-Zajjat egyiptomi külügyminiszter, hogy részt vegyen a Biztonsági Tanács közel-keleti vitájában. Diplomáciai források szerint El-Zajjat szeretné péntekről hétfőre halasztani a vita második szakaszának megkezdését, hogy több ideje legyen konzultációk folytatására a tanácskozás más résztvevőivel. Másrészt pedig a világszervezet székhelyén úgy tudják, 'hogy India és Jugoszlávia határozattervezetet dolgozott ki, és szeretné még a vita folytatása előtt megismerni az egyiptomi külügyminiszter véleményét a dokumentumról. Az ENSZ főtitkára időközben folytatja a tervezett közel-keleti útjának előkészületeit. Mint a világszervezet egyik szóvivője közölte, Waldheim kapcsolatba lépett az egyiptomi, a jordániai és az izraeli kormánnyal. Mint ismeretes, Egyiptom álláspontja szerint a főtitkárnak jelen kell lennie a biztonsági tanácsi vitán, s utazását annak befejezése után kezdené meg. Waldheim egyelőre nem válaszolt Szadat elnöknek az ASZÚ KB hétfői ülésén kifejtett véleményére, s noha az időpontban hivatalosan még nem állapodtak meg, az ENSZ-forrásokból származó keddi értesülések szerint a főtitkár valószínűleg augusztus második felében utazik el. ENSZ-források szerint közel- keleti útja előtt Waldheim néhány európai országba is ellátogat. Líbiaiak ezrei indultak el kedden 2500 kilométeres menetre, amelynek végső célja Kairó, hogy így fejezzék ki az egyiptomi—líbiai unió létrehozásával való szolidaritásukat. A nagyszabású menet résztvevői a tunéziai határnál levő Ras Gadirnál gyülekeztek. A menet résztvevői szerdán áthaladtak Líbia fővárosán és folytatták útjukat az egyiptomi határ felé. Az unionista tüntetők július 23-án, az egyiptomi forradalom 21. évfordulóján érkeznek Kairóba, A menet résztvevői ünnepélyesen ösz- szetörik az egyiptomi—líbiai határsorompót, majd Kairóban átadják Szadat elnöknek azt a vérrel írt dokumentumot, amelyben követelik a két ország szeptember elsején esedékes teljes egyesítését és amelyben az egyiptomi államfőt teszik felelőssé az unió megvalósításáért. A menet résztvevői — túlnyomórészt fiatalok, diákok — mindaddig ülősrztrájkot akarnak tartani az elnöki palota előtt, amíg alá nem írják az egyesülési megállapodást. Az akció legfelsőbb helyről való támogatására jellemző, hogy a líbiai rádió több mint egy héten át teljes műsorrendjét a menet méltatásának és propagálásának szenteli. A látványos és hatásosnak ígérkező líbiai kezdeményezés nyilvánvaló célja az, hogy érzelmi nyomást gyakoroljon az egyiptomi vezetésre. Szadat egyiptomi elnök a kormány szerdai ülése után táviratot intézett Kadhafi líbiai államfőhöz a menet ügyében. Szadat hangsúlyozta Egyiptom eltökéltségét az unió megvalósítására, de leszögezte, hogy ehhez további komoly, objektív és felelősségteljes konzultációkra van szükség. Az egyiptomi államfő felhívta Kadhafi figyelmét arra, hogy az ilyen megmozdulások az egyesülés, a forradalom ellenségeinek malmára hajtják a vizet. Mohamed Hafez Ghanem, az ASZÚ első titkára, váratlanul félbeszakította Szíriái hivatalos látogatását és Szadat elnök kérésére ,.sürgős feladat” teljesítése céljából Líbiába repült. A SZOVJET KORMÁNY meghívására augusztus első felében hivatalos látogatást tesz a Szovjetunióban Amir Abbasz Hoveida iráni miniszterelnök. MEGBUKTATOTT KIRÁLY. Mohammed Zahir, a megbuktatott afgán király Ischia szigetéről Nápolyba érkezett. Innen nyomban Kómába utazott. Szóvivője szerint a király nem kommentálta az államcsínyt. TÁRGYALÁSOK RHODESIÁBAN. lan Smith, a fajgyűlölő rhodéziai rendszer vezetője az elnyomott néger többség vezetőjével, Muzarewa püspökkel folytatott megbeszélést az ország jövőjéről, és a kormánnyal, tehát a fehér kisebbséggel való valamiféle megegyezés lehetőségeiről. Felvételünkön: Muzarewa püspök a tárgyalás után elhagyja a miniszterelnökségi palotát. Jurij Kornyilov, a TASZSZ szemleírója megjegyzéseket fűz Heinrich Böll Nobel-díjas nyugatnémet író legutóbbi sajtónyilatkozatához, amelyben felületes ismeretek alapján bírálja a szovjet társadalmat. A kommentátor rámutat, hogy a különböző szovjetellenes elemeknek jelenleg egyáltalán nincs ínyükre a nemzetközi feszültség enyhülése, hiszen számukra éppen a feszültség az az éltető közeg, amelynek zavarosában legjobban halászhatnak. z.nnál szomorúbb viszont, hogy a szovjetellenes propaganda olykor magával sodorja az értelmiség egyébként igen tiszteletreméltó képviselőit is, akiktől azt várná az ember, hogy meg tudják különböztetni a fehéret a feketétől. PAKISZTÁNI HADIFOGLYOK HAZATERESE. Most érkezett felvé- telünk Lahore indiai város közelében, a pakisztáni—indiai határon készült, ahol átadták az India által szabadon bocsátott hadifoglyokat Pakisztánnak. India 438, 1971-ben foglyul ejtett hadifogolynak tette lehetővé a hazatérést. A magyar-francia kapcsolatokról Államközi kapcsolataink a Francia Köztársasággal meglehetősen régi keletűek, azonban jelentősebb mértékben főleg az utóbbi másfél évtizedben bontakoztak ki. Politikai kapcsolataink élénkülését jelzi, hogy az említett időszakban miniszterhelyettesi, majd különböző szakminiszteri látogatások követték egymást, 1965 januárjában pedig a magyar külügyminiszter volt hivatalos vendége a francia fővárosnak. Ezt követte a francia külügyminiszter magyarországi viszontlátogatása 1966- ban. A két ország államközi kapcsolatainak történetében az egyik legjelentősebb dátum 1968 márciusához fűződik, amikor Fock Jenő miniszterelnök hivatalos látogatást tett Franciaországban. Az ottani vezetőkkel folytatott tárgyalásokon mindkét fél kinyilvánította azt az óhaját, hogy országaink viszonyában a gazdasági és kulturális kérdések felkarolása mellett olyan új szakasz nyíljék meg, amelyben előtérbe kerül a politikai együttműködés is számos nemzetközi kérdésben. Egyben megállapodás született a legmagasabb szintű hivatalos látogatások gyakoribbá tételére, s ennek jegyében üdvözölhetjük most hazánkban Pierre Messmer francia miniszterelnököt. Az elmúlt években egyébként közvetlenebb érintkezés alakult ki a két ország parlamentjei és külügyminisztériumai között, s ennek során rendszeres külügyi konzultációkra is sor került. Ami a két ország gazdasági kapcsolatait illeti, a magyar— francia árucserét az 1970 januárjában aláírt hosszú lejáratú kereskedelmi és gazdasági megállapodás szabályozza. Az egyezmény alapján a magyar—francia gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok alakulásában bizonyos javulás tapasztalható, kölcsönös kereskedelmi forgalmunk fejlődésében azonban változatlanul alapvető problémát jelent az árucsere kiegyensúlyozatlansága. Például Franciaországba irányuló exportunknak körülbelül 75 százaléka mezőgazdasági termék, a Közös Piac mezőgazdasági politikája miatt azonban nehézségekbe ütközik az előirányzatok realizálása. A két ország gazdasági és ipari együttműködésének kérdéseivel az 1968 őszén megalakult gazdasági és ipari együttműködési vegyes bizottság foglalkozik. Tevékenységének hatására főleg az elektronika, a gépkocsiipar, a kohászat, a gépipar, a gyógyszer- és vegyipar, a mezőgazdasági és élelmiszeripar, az építőipar, a könnyűipar, az idegenforgalom, valamint a pénzes bankügyek terén vált élénkebbé az együttműködés. A két ország kulturális kapcsolatai — az 1966-ban aláírt egyezmény alapján — a kívánatos szinten fejlődnek, Ugyancsak 1966-ban jött létre a műszaki-tudományos együttműködési egyezmény. A magyar és a francia intézmények közvetlen műszaki-tudományos együttműködésének kérdéseit külön megállapodás rendezi. A szerdai párizsi lapok első oldalon, vastag betűs címek alatt adják hírül, hogy Pierre Messmer miniszterelnök — Michel Jobert külügyminiszter kíséretében, küldöttség élén — budapesti és szófiai látogatásra indul. Miniszterelnöki tisztségében Pierre Messmernek ez az első hivatalos külföldi útja, és francia kormányfő most tesz először látogatást Magyarországon és Bulgáriában — emelik ki a lapok. A francia miniszterelnök Budapesten Fock Jenő kormányfő 1968-ban tett franciaországi látogatását viszonozza. — Párizs és Budapest között nincsenek vitás ügyek, és a két főváros kapcsolatait jóknak tekinthetjük — írja a Nation. A két ország kapcsolatainak 1963-ban történt rendezése óta a közeledés és az együttműködés politikája előrehaladt. Az UDR lapja azonban hangsúlyozza, hogy a kapcsolatokat még tovább lehet javítani. Logikátlannak tartja, hogy a politikai viszony javulásával nem tartott lépést a két ország kereskedelmének fejlődése. Messmer tehát elsősorban a kereskedelmi kapcsolatok javításának módjáról fog tanácskozni Budapesten Az Humanité szintén rámutat, hogy a közös piaci szabályok nyomán a kereskedelmi korlátozások akadályozzák a fejlődést és károsítják Franciaország és Magyarország érdekeit. A Les Echos című gazdasági lap véleménye is az, hogy korántsem ki- elégítőek a két ország kereskedelmi kapcsolatai. A francia miniszterelnök látogatása nagy premier lesz — írja vezércikkében az Aurora. Messmer először kerül a nemzetközi színtér rivaldafényébe. A lap szerint a látogatás időpontját jól választották ki, mert a helsinki tanácskozás után a miniszterelnök számára érdekes lesz megismerkedni az európai enyhüléssel kapcsolatos budapesti és szófiai nézetekkel. Az Aurora is kiemeli, hogy Franciaországot hagyományosan jó kapcsolatok fűzik Magyarországhoz. Heinrich Böll háborúellenes, fasisztaellenes művei megérdemelt népszerűségnek örvendenek a Szovjetunióban is. Az utóbbi időben azonban egy sajtónyilatkozat hívta fel rá legjobban a figyelmet. A Frankfurter Rundschau hasábjain azt állította, hogy a Szovjetunió mindenképpen „akadályozza” a kelet-nyugati kulturális kapcsolatok fejlődését, a szovjet értelmiség „el van szigetelve”, sőt „üldözik” is, amiért kísérleteket tesz a más országok értelmiségével való kapcsolattartásra. Ez teljesen hamis kép, amelyet megfelelő megvilágításba helyez Böllnek éppen Moszkvában tíz évvel ezelőtt tett nyilatkozata, amikor szovjet írókollegái előtt így beszélt: „Íróvá éppen ettől válik az ember, hogy képes korlátozni magát: arról ír, amit ismer. Több ezer probléma van, amiről fogalmam sincs”. A Frankfurter Rundschaunak adott nyilatkozatából az derül ki, hogy a szovjet valóság és a szovjet életforma is ezek közé a problémák közé tartozik Böllnél. És ezért nem is csodálható a nyilatkozat, mert Böll nyilvánvalóan tőle idegen hangon beszél. Azoknak pedig, akik az „informáiót" szolgá’totiák neki, semmi más céljuk nincs, mint a Szovjetunió befeketítése.
