Pest Megyi Hírlap, 1973. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-03 / 153. szám

fESl HtCIEI szfűrlap 1973. JÚLIUS 3.. KEDD Szentendrei Nyár Három esemény az első teljes napon A Szentendrei Nyár ese­ménysorozatának első teljes napján (a szombat esti ünne­pélyes megnyitó után), vasár­nap két rangos képzőművé­szeti esemény megnyitására és egy lebonyolítására került sor. A három esemény: Szent­endre története bélyegeken (Faragó László bélyegbemu­tatója), Borsódy László ke­ramikus kiállítása, valamint a hagyományos gyermek asz­faltrajzverseny. A város bélyegeken A bélyegtárlat igazi kurió­zum® Faragó László „benn­fentes” bélyeggyűjtő, hiszen a posta szolgálatában eltöltött esztendők után «vonult nyug­állományba. A József Attila Művelődési Központban meg­tekinthető kiállításának anya­ga azonban nem csupán egy színvonalas bélyeggyűjtő meg­nyilatkozása. Többről van szó: Faragó László, ha lehet így mondani, a konszerű gyűj­tés új hajtásának, a parafila- téliának egyik előharcosa: to- pográfus és bélyeggyűjtő egyszemélyben. Ahogy rövid ars poeticájában vallja: „A bélyeggyűjtés területén fel­lelhető új irányzatok elterje­dése késztetett ezen anyag összegyűjtésére. Indíttatva lo­kálpatriotizmusómból, a Du­nakanyar, s ezen belül Szent­endre hely- és postatörténeti anyagát gyűjtöttem egybe. Kiállításom Szentendre kü­lönlegességeire, híres embe­reire, az azokkal kapcsola­tos bélyegekre és bélyegzőkre, valamint egyéb dokumentu­mokra épül”. Az érdekes kiállításon nem­csak postai — köztük Szent­endrére utaló olasz és szerb — bélyegek, hanem helyi képeslapok, ragjegyek és ok­mánybélyegek is láthatók. A fiatal lelkű Faragó László ma sem mulaszt el egyetlen olyan szentendrei művészeti eseményt, hogy az arra in­vitáló meghívót annak min­den napján le ne bélyegeztes- ee. Borsódy László keramikus tárlata Borsódy László kerámikus éppen tíz évvel ezelőtt végez­te el a Képzőművészeti Fő­iskolát, friss diplomával ér­kezett Szentendrére. Koráb­ban több kollektív kiállí­táson szerepelt, a mostani az első önálló kiállítása. A fia­tal művész a régi művész­telepi galériában az utóbbi két-három esztendő termésé­ből állította össze közel fél­száz darabos kerámiaplaszti­kákból, faliplasztikákból és tálakból álló, ínyenceket is kielégítő anyagát. Borsódy Lászlóról kiállítá­sának rendezője, Tóth Antal művészettörténész így beszélt: „Mostani alkotásaival a ke­rámiaművészet lényegi és ak­tuális kérdéseihez jutott el. Borsódy nem művességmeg- újító, nem technológiai, nem kerámiai részfeladatok meg­oldására vállalkozik, hanem oiyan alapvető problémákat kutat, amelyekben Ste anyag, forma, funkció és dekoráció együttes követelményei új as­pektusban jelennek meg. Mű­veiben a kerámia túllép a ha­gyományos kézműves feladat­körön, használati tárgy ren­deltetésén, alkalmazott művé­szet voltán: felhasználja a modern szobrászat és festé­szet formai tanulságait. Kerá­miaplasztikáinak feszes, szimmetrikus formarendszere, magas szinten elvonatkoztatva ugyan, de egyenes ágon kap­csolódik a népművészethez.” A kiállított művek valósá­gos méretüktől független nagyszabású formák, s bár helyüket a művész kislakások­ban jelölte ki, mégis maguk­ban hordják annak a lehetősé­gét, hogy felnagyítva a mo­dem építészet által teremtett belső terek óriásai legyenek. Akik felkeresik a régi mű­vésztelepi galériát, az utóbbi évek egyik legszínvonalasabb kerámiakiállításában gyö­nyörködhetnek. De láthatják a szép anyagot a televíziónézők Borsódy László egyik kedvenc térplasztikája társaságában. Gárctos .Katalin felvétele is: D. Fehér Zsuzsa művészet­történész tárlatvezetésével, e hónap 21-én a Képes Krónika júliusi számában. Az utca fiatal művészei Vasárnap a mozi előtti té­ren rendezte meg a városi ta­nács művelődésügyi osztálya és a József Attila Művelődési Központ a már hagyományos gyermek aszfaltrajzversenyt. A kedves seregszemlén a rossz idő ellenére mindhá­rom általános iskola képvisel­tette magát. Pontban reggel 9 órakor kereken két tucat út­törő, látott munkáihoz a szí­nes krétákkal. Egy négyzet- méternyi aszfaltterület és másfél óra idő állt az „utca fiatal művészei” rendelkezésé­re. A zsűri — Ligeti Erika, Kocsis Imre, Farkas Ádám — szentendrei művészek végül két elsőt, egy második és egy harmadik díjat osztottak ki. A győztesek a rendezőktől rajz- szereket kaptak, a többiek cukrot. A tiszavirág életű si­keres kiállítást végül a zápor mosta el. K p „Díszlet”: az eredeti helyszín A Bánk bán Visegrádon Bánk bán opera-kereszt­metszet a visegrádi palotá­ban? Jó ötlet, hisz az opera második felvonásának cselek­ménye — a szerzők szerint — ebben az épület bén játszódik le. Ám felmerül a kérdés: va­jon éppen hogy nem árt-e ez a környezet? Mert ahogy e so­rok írója megállapíthatta a Helsingörben készült Hamlet- filmből: az a vár némi túlzás­sal barátságos kis kastély in­kább, mintsem a Shakespeare- mű komoran hiteles helyszí­ne. Vagyis nem tették jól az alkotók, hogy elutaztak az ere­deti helyszínre forgatni. Nos, a visegrádi Bánk bán esetében ilyesmiről szó sincs. A jó akusztikájú palota sa­játos hangulatú hátteret adott a szombati eső miatt vasár­nap este megrendezett hang­versenyhez. Nem is a palota „szereplése”, sokkal inkább a nem kívánatos esőfelhők okoz­tak gondot. Szerencsére csak az „égi karzaton” foglaltak helyet, így a Postás Szimfoni­kus Zenekar nyugodtan meg­kezdhette az opera első felvo­násbeli palotásával a hangver­senyt. Vezényelt: dr. Vasady Balogh Lajos, végig biztosan. A nyitószám után a Magyar Állami Operaháznak a műsor­ban szereplő magánénekesei közül elsőnek Sebestyén Sán­Játék az aszfalton Próbák a Szentendrei Teátrumban Az idén másképpen építették fel a Szentendrei Teátrum színpadát, mint eddig. A piros székekkel telera­kott nézőtér a régi helyén van, a város főterének abban a háromszög alakú beszűkülé­sében, amely a templom felé ■ igyekszik. A régi helyén van a színpad is. Illetve színpad nincs is. Nincs emelvény, se dobogó. Az idén a játék a puszta aszfalton zajlik. Már, persze, akkor, ha meg­kezdődtek az előadások. Egyelőre még a próba sem kezdődött meg. Háromnegyed hat, a hivatalos kezdésig pon­tosan 15 perc van hátra. De már az egész együttes ott to­long e parányi játéktér körül. Csigalépcső, műanyag háló, ebédlőasztal A műszakiak a díszleteket tologatják. Mert, ha színpad nincs is az idén a Teátrum­ban, díszletek azért természe­tesen vannak. A játéktér hát­terében egy magasba törő to­rony, egy csigalépcső áll. Előt­te színes műanyag kötelekből font háló, mint valami kerí­tés takarja el a torony alját; ez a helyét folytonosan vál­toztató háló fontos szerepet kap majd a játékban. Közvet­lenül a nézők előtt, az első széksoroktól néhány méterre egy ovális alakú, oroszlánlábú asztal. Mint később kiderül, tulajdonképpen dobogó, álcá­zott miniszínpad. A színészek nemcsak körülötte, raj tej is játszanak. Jobbra, egészen a játéktér szélén, egy több lép­csős emelvény, oszlopokkal, balra egy ajtó, amely egy va­lóságos szentendrei utcát nyit és zár le. Ez minden. Ez a Vízkereszt színpada a Teátrum. Kezdődik a játék Hat óra. A műszakiak el­készültek, a műanyag hálót az oroszlánlábú' asztal köré von­ták. Az asztalon most zené­szek állnak, két rézfúvós és két fuvolás. Hangszereiket magasra tartva várják a jelet, hogy kezdhetik a játékot. Ekkorra a Teátrum bejárata már megtelik' érdeklődőkkel. A tér körül; házakban kíván­csi ablakok nyílnak. Együtt a közönség is. Kezdődhet a próba. — Indulhatunk! — kiáltja Iglódi István, a Shakespeare- vígjáték farmemadrágos, tar­ka inges rendezője. Próba Szentendrén. Jobba Gabi (Viola) és Béres Uona (Olvia gróf­nő) jelenete az oroszlánlábú asztal körül. Gábor Viktor felvétele A próba, Béres Ilona — Oli­via grófnő — és Jobba Gabi — Viola — kettősével kezdő­dik. Mozgalmas, mulatságos játék ez: a grófnő fiúnak nézi a Cesarioként bemutatkozó lányt, és azonnal beleszeret. A grófnő szenvedélyes alkat, Vio­lának menekülnie kell. Jelenetük végén a csigalép­csős torony tetején nagyot tüsszent Nemes Böffen Tó­biás, azaz Szacsvay László. Ezután sorra lépnek be a já­téktérre az egyre kavargóbb próba főszereplői: Sabastian, Viola nagybátyja, azaz Zala Márk, Öze Lajos, az udvar­mester és Lukáts Sándor Or- sino herceg szerepében. A sokadalomban feltűnik egy fiatal színész, akit eddig nem ismertünk, ö a Bohóc. Reviczky Gábornak hívják, és az idén fejezte be a főiskolát. A bemutató után a közönség meg fogja tanulni a nevét. Iglódi rendez Iglódi István, a rendező, mintha maga is játszana a da­rabban, állandóan a szereplők között van. Természetes, de egyéni módszer ez. Szinetár Miklós például úgy rendezi szabadtéri előadásait, hogy tel­jesen a háttérbe vonul, a pró­bákon szinte a hangját is alig hallani. Csak a kritikus pilla­natokban szól közbe. S mégis ebből a „láthatatlan” rende­zésből született meg az utóbbi évtized legnagyobb sikerű sza­badtéri operaelőadása, Puc­cini Turandot-ja a szegedi Dóm előtt. Mikó András sem igen lép rendezés közben a színpadra. Állandó mozgásban a nézőtér különböző pontjairól figyeli a próbát. Iglódi viszont mindig a színpadon, a színészei között van. Ha valami különleges vagy nehezebb játékot kér, előbb maga próbálja ki, ho­gyan lehet megcsinálni. Böf­fen Tóbiásnak, azaz Szacsvay Lászlónak például az egyik jelenetben a jobb oldali emel­vényen magasba kell ugrania. Először Iglódi ugrik. A fel­adat tehát nem teljesíthetet­len. Próba és bemutatás ez egyszerre. Míg a próba tart, kiderül, sőt, bebizonyosodik, hogy a színpad nélküli „aszfaltjáték” nem valami mesterkélt és erőltetett kitalálás, mint első pillanatban látszott. Az emel­vény hiánya fel sem tűnik. Az „aszfaítjáték” természe­tesen simul a környezethez és nagyon jól illik magához a darabhoz is. Nem egészen egy hét múlva, július 6-án, nyitja kapuit a Teátrum. Nem sok idő múlva. A színészek keményen dol­goznak. A próba éjfélig tart. Ökrös László dór állt pódiumra és énekelte el Petur bordalát, különösen vigyázva a zenekari kíséret nélküli hangok tisztaságára. Bánk és Petur kettősében mu­tatkozott be Vadas Kiss Lász­ló, hajlékony, csiszolt hangja már itt kitűnt. Az opera alap­jául szolgáló remekműből, Ka­tona József tragédiájából, Gertrudis és Ottó jelenetét, majd később Melinda és Bánk szóváltását mutatta be Ágh Éva és Viktor Gedeon. A két prózai rész közül az első sike­rült meggyőzőbben. Méltán aratott nagy sikert a Hazám, hazám ária Vadas Kiss László igen kulturált tol­mácsolásában. Mégis az est legjobb száma Vadas Kiss és Sebestyén Sándor Bánk—Ti­borc kettőse volt, az opera má­sodik felvonásából. A részlet minden színét felmutatták: az „édes teremtő istenem” lírai lágyságától a „be szép is volt a hősi harc” katonás kemény­ségéig. Melinda második felvo­násbeli áriájával lépett a szín­re, az est harmadik szólistá­ja, Moldován Stefánia. Plasz­tikus, szép éneklésnek voltunk tanúi, akárcsak a következő Melinda—Bánk kettősben és a harmadik felvonásbeli Melin- da-ár iában. Gertrudis és Bánk valódi villámlás kísérte drámai ket­tősében a királyné: Eszenyi Irma jól oldotta meg felada­tát, különösen a részlet első felében. Bánk végső monológ­ja Viktor Gedeon elmondásá­ban meggyőzött minket újra Katona József írói nagyszerű­ségéről, amelyhez méltó Er­kel Ferenc zenéje. Befejezés­ként az opera nyitánya csen-, dűlt fel. összefoglalva az est tanul­ságait, elmondhatjuk, jó hely­színe, stílusos környezete le­het a visegrádi palota nem­csak opera-keresztmetszetnek, de teljes operának is. Most még nem kellően kihasznált szabadtéri színpad, pedig a múlt kövei, a régi falak, a hegyoldalból kinövő fák szí­vesen „játszanának”. Tavaly itt csupán egy hangverseny volt és az ideiek száma is összesen kettő. A másikat au­gusztus 9-én rendezik. A ró- mantikus est műsora: Men­delssohn: Hegedűverseny, Smetana: Moldva és Dvor- zsák: IX. (Újvilág) szimfó­niája, Dalos Gábor Munkás dalostalálkozó Vasárnap befejeződött a szombathelyi országos mun­kás dalostalálkozó, amelyen negyven magyar és három kül­földi együttes vett részt. A seregszemle zárónapján a ven­déglátó város különböző pont­jain önálló szabadtéri hang­versenyt adtak az énekkarok. A záróünnepségre a dombte­tőn álló monumentális felsza­badulási emlékműnél került sor. TV-FIGYELŐ Hét végi minimum, mi az a minimum, amit a hétvége mű­soraitól elvárhatunk? Hogy egyaránt gondoljon a maga­sabb és az egyszerűbb igé­nyekre. Hogy a művészet ba­rátai és a szórakoztató műfa­jok kedvelői is láthassanak nekik szóló és tetsző műsoro­kat. Hogy újdonságok szere­peljenek a képernyőn. És hogy mindezeken felül még műfaji­lag is változatosak legyenek a produkciók. Bizony, mindezt elvárjuk a hétvége műsoraitól, Ezzel szemben mit kaptunk most szombaton és vasárnap a csúcsidőben? Négy filmet és egy operaszatírát. Hogy ez az összeállítás műfajilag nem volt valami változatos — bár a filmek magától értetődőleg nem ugyanarról szóltak — és hogy kevés újat, újdonságot jelentettek — két filmet lát­tunk már a mozikban —, alig­ha kell bizonygatni. Hogy a szórakozást kedvelők és a mű­vészet barátai egyaránt meg­kapták-e éttől az összeállítás­tól, amit vártak, azon már le­het vitatkozni. Azon azonban egyáltalán nem, hogy ez a hétvégi mű­sor nem a legsikerültebbek közül való. Egyáltalán úgy tű­nik, a hétvége problémája még mindig nincs megoldva a televízióban. A víkendnek nincs karaktere. Az összeállí­tások labilisak és szétesőek. Mintha a tv nem tartalékolna elég energiát ezekre a papok­ra. Elsősorban „másodközlé­sekre”, színházi előadásokra és régi filmekre épít. Ha a néző elégedetlen a te­levízióval, elsősorban a hétvé­ge műsoraival elégedetlen. Ilyenkor ugyanis nemcsak töb­ben, hanem másképpen is né­zik az adásokat. A legtöbben a heti munka gondjaival a há­tuk mögött, szinte olyan ünne­pélyes várakozással ülnek a képernyő elé, mintha színház­ba mennének. A víkend csen­desebb napjain más a tv sze­repe, mint a zajos-mozgalmas hétköznapokon. Olyankor a legtöbben az egyszerű infor­málással is elégedettek — hét­köznapokon a Tv-híradó a legnépszerűbb műsor. A hét­végétől azonban a néző első­sorban élményt vár. Az igényekhez képest a tv műsoraiban a hétvége jelen­téktelennek látszik. „Az él­ményt nyújtó műsorok száma és színvonala sok hétközna­pon jobb, mint szombaton és vasárnap. A tv műsorszerkesztésének még sok bizonytalan pontja van (a két adás műsorainak egyeztetése például), Fontos­ságban azonban mindegyiket megelőzi a hétvége. Éppen ezért mindenekelőtt ebben kel­lene a televíziónak leghatáro­zottabban törekednie a válto­zásokra. ö. L. Világsikerek magyar hang­lemezeken HOW DO YOU DO? (H. van Hemert) BEHIND A SMILE (Macari) RUFF' N REDDY SP 995 Ára: 36 Ft LET’S DANCE (Veerman) I’VE BEEN IN LOVE BEFORE (Veerman) THE CATS SP 997 Ára: 36 Ft PEOPLE LET’S STOP THE WAR (Farner) SAVE THE LAND (Farner) GRAND FUNK RAILROAD SP 998 Ára: 36 Ft NEVER BEFORE (Blackmore-GiHan- Clover-Lord—Pa ice) WHEN A BLIND MAN CRIES (Blackmore—Gillan— Clover—Lord—Paice) DEEP PURPLE SP 999 Ára: 36 Ft POP CORN (G. Kingsley) CARMEN BRASILIA (Bizet—I. Wira— C. Cordanne) ANARHIC SISTEM Vezényel: Hervé Roy SP 70031 Ára: 36 Ft

Next

/
Oldalképek
Tartalom