Pest Megyi Hírlap, 1973. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-14 / 163. szám

rtai HECVd Ffíírlap 1973. JÚLIUS 14. SZOMBAT Könyvtaravatás: augusztus 20-án Gyermekrészleg, klubszoba Csaknem kétszázezer forin­tért vásárolt bútorokat — könyvállványokat, asztalokat, kezelőpultokat, ülőkéket stb. — a napokban a Pest megyei Tanács megyei könyvtára. Jut az új berendezési tárgyakból a dabasi járás hét, a váci, a nagykátai és a gödöllői járás 2—2 községi könyvtárának, a monori járási és a pomázi köz­ségi könyvtárnak. Jó hír a gyermekolvasók­nak: az évi beszerzési költség- kereten felül 60 ezer fo­rint értékben vásárolt gyermekkönyveket a könyvtár, hogy az új iskola­év kezdetére gyarapíthassa a könyvállományt. A nyári hónapokat egyéb­ként a hálózat korszerűsítésé­re hasznosítja a megyei könyv­tár. Csaknem egymillió forin­[ toS költséggel bővítik, korsze- j rűsítik a monori járási könyv- j tárat. Az újjászületett járási könyvtár megnyitását au­gusztus 20-ára tervezik. I Ugyanekkor nyílik meg az olvasóközönség előtt a szintén felújított kakucsi, könyvtár. Ennek külső-belső tatarozá­sát társadalmi munkában vé­gezték a Lenin Termelőszö­vetkezet dolgozói. Itt is új­donság lesz a gyermekrészleg, sőt, egy klubszoba is várja majd a könyvbarátokat. Új, a réginél másfélszer- te nagyobb otthonba köl­tözött a pomázi községi könyvtár. Itt már csak a belső elrendez- kedés van hátra, hogy az al­kotmány ünnepén ezt is átad­hassák rendeltetésének. ny. é. Fővárosi színházi esték CIGÁNYOK Új magyar opera bemutatója a Alargitszigeten Az előadás plakátja három szerzőt hirdet: Csenkit, Pus­kint, Szabót, a zeneszerzőt, a forrásmű íróját és a librettista nevét. Az új operában Csenki Imre eredeti orosz, ukrán, ro­mán és magyar népdalokat, az ősi cigányfoíiklór elemeit dol­gozta fel, a librettót Puskin Cigányok című elbeszélő köl­teményéből Szabó Miklós ope­raénekes írta. A szerzők, vagy társszerzők száma valójában több ennél, a bemutatásra ke­rülő mű az előadás rendezőjé­vel, Kerényi Imrével, és a kar­mester Nagy Ferenccel együt­tes munkában alakult, formá­lódott. Társszerzőként említhe­tő1 fit ég részben Babits Mihály és Weöres ; Sándor, akiknek egy-egy költeménye is beleke­rült a szövegkönyvbe és végül — nem utolsósorban a dallam­kincsek és népszokások létre­hozója és őrzője: a nép. Aho­gyan Kodály is a Székely fonó szerzőségét — noha túlzott sze­rénységből — átengedte a ma­gyar népnek. A Székely fonó egyébként műfajilag hasonló a Cigányokhoz, valójában egyik sem opera, ez azonban nem von le a művek értékéből. Ko­dály maga mondta, hogy mű­vét nem tekinti operának, a kortársak drámai rapszódiá­nak, operamóretű népbaíladá- nak, ő pedig erdélyi életképek­nek nevezte. A ZPIlCSZCrZö Csenki Imre művére talán leginkább a folk- lór-opera műfaji megjelölés illik. A darab zenéjének elsőd­leges értékét az évtizedes gyűjtőmunkával felkutatott eredeti népdalok jelentik, a rit­kán hallható dallamok ezernyi színe, gazdagsága kárpótol azokért a hiányosságokért, ahol a dramaturgiai koncepció gyengesége miatt az arányok felborulnak, az egyes jelenetek terjengőssé válnak. A szövegkönyv alapja a Pus­kdn-vers, önéletrajzi ihletésű, a költő száműzetése idején ci­gányok között is élt. A költe­mény főhőse Aljeko, az orosz irodalom számtalan remekmű­véből jól ismert kiábrándult nemesi ifjú, aki szabadságát az őt befogadó szabadon élő ván­dorló cigányok között találja meg. A nemesi társadalom hazug, üres életformájából ki­ábrándult, de a cigányság éle­tébe sem tud végleg beillesz­kedni. Szerelme a szépséges ci­gánylány, Zemfira egy idő után ráün, s visszatér előző kedvesé­hez, Aljeko mindkettőjüket megöli. A libretto híven követi az eredeti költemény cselekmé­nyét, A rendező Kerényi Imre élt is ezzel a lehetőséggel, színpa­dán igazi népi összmüvészetet teremtett meg; szólisták, ének­kar, tánckar, statisztéria, har­monikus egésszé olvadt össze a játékban, táncban, énekben mindenki részt vett. A darab a szólistáktól is sokrétű feladato­kat követelt, a főszereplő, Ro- dica Popescu, a kolozsvári opera tagjának személyében elsőrangú művészt ismerhet­tünk meg; lenyűgöző színpadi mindenki rézt vett. A darab a magávalragadó temperamen­tummal, nagyszerű mozgással jelenítette meg a kacér, fiatal cigánylányt, Zemfirát. Aljeko szerepe Bende Zsolt számára már nem nyújtott ennyi lehe­tőséget jó színészi adottságai­nak bemutatására; kulturált éneklésén kívül markáns figu­rája, s kevés gesztussal is so­kat mondó drámai feszültséget teremtő lénye érvényesült. Radnay György a cigányvajda alakját azzal a mély humá­nummal, bölcsességgel, igazi emberábrázoló készséggel állí­totta színpadra, amelyet szá­mos alakításában megcsodál­hattunk már. Komlóssy Erzsé­bet, Csulánóné szerepében ele­mentárisán vérbő karakterala­kítást nyújtott, a két ballada­betétben pedig művészetének ritkán hallott színei és mélysé­gei szólaltaik meg. Csulánót szintén a kolozsvári opera mű­vésze, Szabó György játszotta, énekelte, táncolta, megragadó bájjal, kedves eleven humor­ral. Kissé vérszegény volt Al­bert Miklós Zlotári szerepé­ben. Jelentős szerep jutott az elő­adásban a három énekkarnak, az Operaház kórusának, a KISZ Egyetemi Énekkarának és a Rádió Gyermekkarának is. A Magyar Néphadsereg Mű­vészegyüttesének Tánckara hangulatosan, színesen elevení­tette meg Novák Ferenc ko­reográfiáit. A karmester Nagy Ferenc jó ízléssel, biztos kézzel irányította nagy előadóappará­tusát, keze alatt szépen, diffe­renciáltan szólt a MÁV Szim­fonikusok zenekara, híven kö­vetve a színpad lírai, tragikus, vagy sodró lendülettel áradó vidám színeit. A látványos, mutatós jelmezeket Márk Ti­vadar tervezte, a kevés díszlet­elemből álló nagyszerű szín­padkép Götz Jenő munkáját dicséri. Korda Ágnes Az őszi cukorrépa-átvételi idényre FELVESZÜNK cukorrépa-átvevőket jelentkezés o személyi adatok rövid leírásával o Mátravidéki Cukorgyáraknál: 3001 Hotvan. A Jelentkezőknek augusztus második felében négynapos tanfolyamon kell részt venniük. Szentendrei nyár '73 Rajzfilmek és rajzfílmesek Itt legalább kellemesen hű­vös van. Odakint ugyanis a gyüleke­ző esőfelhők dacára is nyo­mott, fullasztó a hőség. S bár lehet, hogy csak a szükség hozta így — nem nagyon ta- 1 lálható más, kamaravetítésre alkalmas terem a városban — a József Attila művelődési központ ifjúsági pinceklubjá­ban ideális körülmények kö­zött peregnek a Pannónia Filmstúdió rajz- és animációs filmjei. A július 10-i vetítés már a második volt abban a sorozat­ban, amelyet a szentendrei nyár ’73 programjába illesztet­tek. összefoglaló címként a Rajzfilmek és alkotóik megje­lölést adták a sorozatnak, s ez egyszerre jelzi a tartalmat és a célkitűzést is. Pótszékek kellettek Elsőként a János vitéz című, egész estét betöltő rajzfilmet mutatták be. — Méghozzá olyan nagy ér­deklődés kíséretében, hogy a terem mintegy százhúsz ülőhe­lye kevésnek bizonyult, s vagy harminc pótszéket kellett elhe­lyeznünk — meséli Kendefi Judit, az ifjúsági klub vezető­je. — Nagyon örültünk, mert egy kicsit aggódtunk, lesz-e egy ilyen speciális sorozatnak közönsége. Most már megnyu­godtunk, hiszen a mai bemu­tatónkra is megtelt á terem, s akik eljöttek, valószíműleg to­vábbi érdeklődőket hoznak majd magukkal a következő két vetítésre. Ez a — nyár lévén, különö­sen figyelemre méltó — közön­ségsiker persze nem magától jött létre. Volt ebben jókora, okos szervezés is. A művelő­dési ház felvette a kapcsolatot a város üzemeivel, vállalatai­val, a „kultúrpropagandisták” elmondták, milyen filmeket lehet majd látni, s hogy a ve­títések után beszélgetésekre is sor kerül a filmek alkotóival. Külön figyelmet fordítottak a honvédségi alakulat KlSZ-fia- taljaira, akik aztán szép szám­mal meg is jelentek a vetíté­seken. A kiragasztott plakátok már szinte csak ráadásnak számítottak a propagandában. Yeti, nyuszi, kísmozdony A második bemutató műso­rán nyolc rajzfilm és egy ani­mációs film szerepelt; össze­sen 5 művész alkotásai. Volt közöttük egy Zelk Zoltán ver­ses meséjére készült bűbájos filmecske (A három nyúl cím­mel), melyet Dargay Attila készített. Alighanem ez aratta a legnagyobb sikert, elsősor­ban derűs, humoros hangvéte­le, rajzbeli finomságai révén, no meg azzal is, hogy a vers szavait az oly korán és oly tragikusan eltávozott Dómján Edit tolmácsolta. Sok eredeti ötlettel dolgozta fel az egysze­rű történetet animációs film­jében Jankovics Marcell (akit már a János vitéz alkotójaként megismert a szentendrei kö­zönség). A Mással beszélnek, a megelevenített telefonkagy­lókkal előadott igaz mese jó ízű nevetéseket váltott ki a né­zőtéren. Rajz- és zenei ötletei, fa­nyar humora biztosítottak kü­lön helyet a műsorban Nepp József: Yeti dala című film­jének. Dargay Attila: Hajrá, mozdony című alkotása kissé túlméretezetten variált egyetlen ötletet, a többi film pedig — furcsa véletlenként, vagy szán­dékosan így válogatva? — meglehetősen morbid, fekete humort képviselt. Ternovszky Béla: Modern edzésmódszerek, s Nepp József: öt perc gyil­kosság című filmje tartozott különösen ebbe a kategóriába. Nyomasztó alapgondolatukat még a sok, kétségtelenül frap­páns ötlet sem tudta igazán feloldani. Nem ennyire tömé­nyen, de mégis határozottan jellemezte a szatírába bujta­tott kegyetlenség Jankovich Marcell: Hídavatás és Mélyvíz, valamint Mata János: Szabály az szabály című filmjeit is. / Újabb programok Aki alaposabban ismeri a rendkívül gazdag magyar rajz­és animációs filmgyártást, az persze kevésbé lepődik meg egy ilyesfajta összeállításon; mostani és korábbi filmjeink­ben elég sok a nem éppen fi­nomkodó téma, a néha meg­hökkentő ötletek burjánzása, a sokkoló képi megfogalmazás. Maga a műfaj eleve alkalmas az ilyen stílusra, szinte kikö­veteli az erősebben fogalma­zott megoldásokat. Világjelen­ség ez, de a magyar rajzfilm még legszélsőségesebb alkotá­saiban is messze elmarad azoktól a vad, szándékoltan és megfontoltan morbid effektu­soktól, amelyek egy-egy na­gyobb nemzetközi rajzfilm­szemle anyagában hemzseg­nek. A Pannónia Stúdió alko­tásai egészére egyébként tá­volról sem jellemző ez a szem­lélet, s erről a rajzfilmsorozat további két vetítésének prog­ramja is hathatósan meggyőzi majd a nézőket Szentendrén. Július 17-én este újabb négy művész: Gémes József, Szo- boszlay Péter, Foky Ottó és Kovásznál György nyolc film­jét mutatják be, július 24-én pedig öt rendező: Vajda Béla, Richly Zsolt, Macskássy Kati, Imre István és Reisenbüchler Sándor hét alkotása szerepel. E tizenöt filmben a meglepő asszociációkra építő Vajda Béla-filmek száraz, angolos humorától a bábokat alkalma­zó Foky Oító-filmekig ismét sokféle alkotói elképzeléssel, sokféle stiláris megoldással, sokféle ötlettel találkoznak majd az érdeklődők. S miután mindegyik vetítés­re ellátogat Szentendrére né­hány alkotóművész is, hogy a műsor után elbeszélgessen a nézőkkel, biztosra vehető, hogy a pinceklub ízléses vetí­tőjében csak a levegő marad kellemesen hűvüs, a légkör vi­szont meleg, baráti, sőt — a viták hevében — talán forró is lesz. T. I. Képzőművészeti tárlatok A szentendrei nyár képző- művészeti programjának egyik színfoltja a József At­tila művelődési központ három kiállítása. Szobrok a kertben A kertben helyezték el, ter­mészetes környezetben a szent­endrei szobrászok alkotásait. A tárlatokon jórészt bemuta­tott művek a szabad térben még előnyösebben hatnak, jelzik a bátor hangvételű egyé­ni törekvéseket. A város irán­ti szolgálat figyelmessége nyilvánul meg abban, hogy Borsódy László és Farkas Adám művét Küldött' egyéni kiállításuk időpontjában. Utóbbinál a figurák szerves kapcsolódását figyelhettük — hasonló érzékenység, alapos­ság érződik Ligeti Erika fér­fiportréján is. Asszonyi Tamás elegáns szobrászi tőmondatokkal kom­ponált „Kutterv”-e csöndesen bejelenti igényét arra, hogy az egyik intim szentendrei téren felállítsák. Az egyéni adottságoknak és eszményeknek megfelelően Rajki László korrekt nyuga­lommal építi portréit, ott szár­nyal, ahol talajt érez. Rózsa Péter jelenleg bátrabban kí­sérletezik dinamikus formák­kal és fantáziával, útkeresésé­nek erejét bizonyítja sikeres tatai kiállítása is. A művészi folyamatnak van­nak dobbantó és befejező pe­riódusai. Papachristos And­reas nyitott tenyerének gömb­villanása, lovainak ikeralakza­ta arra utal, hogy reális és el­vonatkoztatott elemekből szer­veződő formaképzésének' új terepfelderítéseit végzi. A szobortárlat kellemes ta­golási rendjében egyetlen hiányérzetünk abból adódik, hogy sehol nincs feltüntetve a kiállítók neve, s egyes posz- tamensek hevenyészettsége nem méltó a művek értékrend­jéhez. Iparművészet Az anonymitás indokolt a művelődési ház belső terében, ahol az Iparművészeti Főisko­la hallgatói alkotta tárgyakat láthatjuk. A képzés áthatóan egyenletes komolyságát és rendszerességét abban regiszt­rálhatjuk, hogy a minőséghez vezető haladási irány intenzi­tása lényegében azonos mérté­kű a textíliákban és ková­csoltvasból készült munkák­ban éppúgy mint a plakát, ke­rámia és rézdomborítás mű­vészetében. Ez a bizonyítéka annak, hogy egyre magasab­ban portyázó iparművésze­tünknek megfelelően biztosí­tott az utánpótlása is. A kultúra értékei A folyosó egyik oldaltermé­ben sok látogatót vonz Faragó László Szentendre helytörté­netéhez kapcsolódó bélyeg­gyűjteménye is, melynek kul­turális értéke elvitathatatlan. A szentendrei nyár legfőbb jellemzője az egészséges pezs­gés, a gondolati energiák tü­relmetlen vitalitása. Áramlik a nép a Teátrumból a Duna- partra, a Kovács Margit, a Ferenczy-gyűjtemény és a sza­badtéri szoborkert irányába. Aki ideérkezik, az tömény képzőművészeti kultúrát igé­nyel. Ezen szándék és óhaj, a szentendrei festők lassan szá­zados folyamatú országos, eu­rópai színvonalú klasszikus ér­tékei vajon nem sürgetik a kö­vetkező évtizedben megnyi­tandó kisgalériák sorát, me­lyek nemcsak méltó főhajtást jelentenének Tornyay János, Kondor Béla, Vajda Lajos, Czóbel Béla, Barcsay Jenő, Amos Imre, Ilosvay Varga István, Bálint Endre, Korniss Dezső, Miháltz Pál és a többi kimagasló szentendrei életmű­nek, hanem a közművelődés hazai gyakorlatának fontos ál­lomásává fejlődhetne konti­nentális újdonságával. L. M. Kamaraestek a Ferenczy Múzeumban Űj színfoltja idén a szent­endrei nyár eseményeinek az a három koncert, melynek szín­helye a Ferenczy Múzeum kertje. Örömünkre tovább gaz­dagodott ezzel azoknak az egyébként ritka hangverse­nyeknek a száma, amelyek a régi korok zenéjéből adnak ízelítőt. A hangversenysorozat első estjén, a Mosóczi gitár­kvartett műsorát hallhattuk. A szokatlan, négy spanyol gitáros felállás célja, hogy stílusos és egyben újszerű előadásban mu­tassák be a XVI—XVIII. szá­zad műveit, hisz bár e korban élték a pengetés hangszerek — ma már tudjuk, nem utolsó — virágkorukat, a művek je­lentős része nem előre megha­tározott hangszeregyüttesre íródott. Egyenrangú szólamok Gitárosokat manapság in­kább a beatzenekarökban hallhatunk együtt játszani. A modern hangszerelésben kü- lön-külön látja el a szóló, az akkord-ritmus és a basszus szólam feladatát egy-egy gitár. E hangversenyen viszont min­den gitár szólót, pontosabban Vegye igénybe szolgáltatásainkat! Hűtőgépek, olajkályhák, mosógépek, centrifugák, villanybojlerek, rádiók, televiziókészülékek, órák javítása, kozmetika, pedikűr, manikűr^ női és férfifodrászat, cipők készítése mérték szerint, cipőjavítás Szolgáltatóhoz Nagykátán! Telefon: Nagykáta 117. Nagykátai Szolgáltató és Vegyesipari Szövetkezet szólamot -játszott Unnék oka a régi stílusú művekre oly jel­lemző polifon szerkesztés, vagyis az, hogy a hangszerszó­lamok egymással egyenran­gúak. Manapság, amikor egy vezető dallamhoz illeszkedik a kíséret, igen könnyű néhány fogás megtanulásával csalni ezzel a hangszerrel: primitív, de jó hangzással elhitetni, hogy jártas valaki a gitározás­ban. Pedig a spanyol gitár nem is olyan egyszerű hangszer. Megfelelő technikai tudással így akár egy gitár is, kettő pe­dig teljesen elláthatja az összes fontosabb zenei funkciót. Korabeli versek Félreértés ne essék: nem akarjuk mi lebecsülni a beat­zenekarokat, még kevésbé a Mosóczi gitárkvartett igen kulturált játékát, csak éppen kicsit feleslegesnek éreztük a négy gitárt. A két gitáros és egy gitáros dalok után sem tá­madt semmiféle hangzásbeli hiányérzetünk. (Más azonban a helyzet például az azonos hangszercsalád tagjaiból álló vonósnégyes esetében.) Az esten sok nagyon nehéz olasz, angol, francia, spanyol és lengyel reneszánsz zenemű­vel ismerkedtünk meg, szinte teljesen hibátlan előadásban. A zeneszámok közt Marai Eni­kő előadóművész tolmácsolt korabeli, jórészt kevésbé is­mert spanyol, francia, és angol verseket, igen kulturáltan. Nemi véletlen, hogy a legismer­tebb mű, Shakespeare 75. szo­nettje aratta a legnagyobb si­kert. Megrázó volt Garcia Lor­ca verseinek bemutatása. A ha­táskeltésben nagy szerep jutott a versek hangulatát teljesen kifejező gitárkíséretnek. A je­lenlevők egyhamar nem felej­tik el különösen a Gitár és a Lovas ember dala című verse­ket. Mivel a korabeli zenei élet nem hangversenytermekben zajlott, inkább udvarokban, fő­úri házakban, vagy vásártere­ken, nagyon hangulatot idéző volt a múzeum bensőséges ud­vara. A közönség és a karnyúj­tásnyira helyet foglaló előadó kapcsolata még közvetlenebbé vált. A Ferenczy Múzeum kertje, mint afféle „szentendrei zenélő udvar” ideális hangverseny­helyszínként mutatkozott be. D. G.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom