Pest Megyi Hírlap, 1973. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-12 / 161. szám
XV. EVFOLVAM, 161. SZÁM 1973. JÜLIUS 12., CSÜTÖRTÖK MONOR, VASIPARI SZÖVETKEZET Elmaradtak a félévi tervíeljesítéssel Termelési tanácskozást hívnak össze — A törzsgárda megbecsülése A KIOSZ székházában tartotta meg félévi közgyűlését a Monori Vasipari Szövetkezet. Varró Géza, a szövetkezet elnöke üdvözölte a megjelenteket, majd Darázsi Dániel főkönyvelő számolt be az első negyedév gazdasági eredményeiről, a második negyed állásáról. Elmondotta, hogy az első három hónapban jelentősen túlteljesítette tervét a szövetkezet, a visszaigazolt megrendeléseknek maradéktalanul eleget tudott tenni. Annál szomorúbb képet mutat a félévi mérleg. Bár még pontos adatok nem. állnak rendelkezésre, annyi már bizonyos, hogy 800 ezer forinttal elmaradtak. A szövetkezet éves terve 18 millió forint. Július elsejéig 8 millió 200 ezer forint bevételt értek el. Különös, hogy éppen a már jól bevált, évek óta gyártott hajtóművek gyártásával maradtak el. Ebből a termékből a tervezett félévi bevétel 5 millió 600 ezer forint volt, ezzel szemben a teljesítés mindössze 1 millió 50 ezer forint. Elmaradás mutatkozik a söripari alkatrészek gyártásában is. Jól sikerült viszont az agylehúzó és egyéb alkatrészek gyártása: ezekből a többletbevétel több mint 1 millió forintra tehető. A főkönyvelő hangsúlyozta, hogy ezek a számok még nem adnak okot az elkeseredésre, mert a második félévben még lehet javítani. Ahhoz azonban az kell, hogy Kevesebb munkanap vesszen el, javuljon a termelékenység színvonala, kevesebb selejt legyen a késztermékek között. Megemlítette azt is, hogy, bár a márciusi központi bérfejlesztés a szövetkezetét nem érintette, a dolgozók átlagbére 3 százalékkal emelkedett. \ Varró Géza ezután a nemzetközi szövetkezeti nap jelentőségét méltatta, megemlítve, hogy a szövetkezet 1951- ben alakult, eleinte Vegyesipari Ktsz néven volt ismert. Oláh Gyula, a szövetkezeti bizottság elnöke ezután ismertette a közgyűléssel a vezetőség határozatát a törzsgárda- tagok még nagyobb megbecsüléséről. Az öt-, tíz-, tizenöt és húszéves törzsgárda ezentúl 25, 50, 75, illetve 100 százalékos fizetésének megfelelő hűségjutalomban részesül. A közgyűlés egyhangúlag elfogadta az előterjesztést. Ezután pénzjutalmakat adott át Oláh Gyula a becsületesen dolgozó régi tagoknak. Varró Géza kereken húsz éve lépett be a szövetkezetbe, azóta elnökként tevékenykedik: neki aranygyűrűt ajándékoztak. A hozzászólások során Övári György javasolta, hogy hívjanak össze széles körű termelési tanácskozást a hajtóműgyártás meggyorsítása érdekében. A közgyűlés a tanácskozás összehívására egyhónapos határidőt szabott meg a vezetőségnek. Gér József Terv: függetlenített igazgató Szívesen fogadják a fiatalokat Délutánonként harmincán is Van, aki zenét hallgat Monor várossá alakul Csatornát épít a rohambrigád Dübörgő gépek — Küzdelem a talajvízzel A Pest megyei Víz- és Csatornaművek munkabrigádjaival már számos munkahelyen találkoztunk, de annyi szorgos munkást aligha láttunk mostanában együtt, mint napjainkban Monoron. A városiasodás nagy gondokkal jár a községben. Nincs vízmű, nincs csatorna, hallottuk még nem is olyan rég a község vezetőitől. Aztán hamarosan már a tettek következtek: épül a csatorna. Mintha a főváros valamely nagy rekonstrukciós munkálatát, vagy akár a metró építését látnánk, hallanánk. Dübörögnek a gépek, hasad a földkéreg, földkupacok magasodnak mindenfelé, ömlik a talajvíz, alig győzik az állandóan működő szivattyúk elszívni. A szakemberek szerint csatornaépítésre rossz a talaja Monornak, mert zárja a többszörös agyagréteg, homok fut fel a vízzel, azzal is meg kell birkózni. Szakaszosan épül a mű, és a nehézségek ellenére egymásután kezdenek új és új szakaszt. Az úgynevezett monori rohambrigádban hatvanan dolgoznak, kubikosok, ácsok, cső- és vízszerelők, mind gumicsizmában. — A PVCS-nél dolgozom már sok éve, de ilyen kemény munkát, gyors iramot még nem diktált sehol a talaj, mint itt, Monoron — mondja Szmolinka András munkavezető. — Emberül dolgozik mindenki, és a gépekre sem lehet panasz. Hét méter mélyre fúr le a toronyfúrógép, amire nagyon büszkék, mert házilag készült, sok-sok tapasztalat adta ötlettel. Aszfaltozott úton, mint a főtér, a beton- törőé az első (fülsiketítőén hangos) szó. Csaknem fél- mázsás masina a légkalapács, Horváth Mihály és Burdi Ernő a kezelői. Ügy ráz ez a gép, hogy még a foga is vacog az embernek tőle. Felváltva mennek a ciklon-kompresszorhoz, azt is ők kezelik. A saját hangjukat sem értik, olyan nagy zajt csapnak a gépek. Ezután jön a fúró, eléri a talajvizet, nyomában az MTZ árokásó gépmonstrum. Két 302-es földmunkagép kíméli az emberi erőt. így is jut a munka nehezéből a lapátos embereknek, víztől súlyos agyagtömeggel küszködnek. Pedig a két vákuumgépegység éjjel-nappal, hétköznap, vasárnap szívja a talajvizet: hatpercenként egy köbméter tódul a csöveken át, nyeli a belvízcsatorna. A százhúsz centi széles, négy méter mély árokba az úgynevezett zártsorú, keretes dúcolást kell kiépíteniük, hogy húszcentis kavicságyba befektethessék a csatornát. Sitku József egyik nap ku- bikol, máskor a dúcolás körül láttuk, aztán csövet rak le, az elhangzó hó-rukk, hó-rukk talán felesleges is. Hatvan ember munkája, mint egy nagy gépezet fogaskerekei kapcsolódik egymásba. Reggel héttől délután fél ötig hajtja az ember a gépet, a gép az embert Hétvégeken a munkások kicsit megpihenni hazamennek Pest megye távoli községeibe, meg a messzi Győr, Komárom megyébe. Olyankor csak a szivattyúknak nincs megállás. Az ember és a gép aztán hétfőn, ha esik, ha fúj, újra kezdi. Az utolsó fázisban feldübörög a Wakker földdöngölő gép, és elsimul a talaj. Alakul a város. F. G. Az üllői Ságvári Endre művelődési otthonba belépve, már az udvaron szokatlan kép fogadott: öt-hat 14—20 éves fiú és leány pingpongozott az árnyas fák alatt felállított asztalon, beljebb, a szobákban pedig rexeztek, bi- liárdoztak, asztalifociztak. Né- hányan az éppen gyakorló Alfa együttest hallgatták a táncteremben. Nem az ért váratlanul, amit tettek, hanem az, hogy annyian voltak a művelődési házban egy hétköznapon. — Nekünk ez már nem meglepetés — tájékoztatott örömmel Kiss Sándor igazgató. — Igaz, régebben csak a szombat-vasárnapi zenés rendezvényeinkre jöttek el a fiatalok. Ügy határoztunk azonban, hogy legyen teljesen az övék a művelődési ház. Felújítottuk a játékokat, vásároltunk is néhányat, délutánonként is kinyitottuk az ajtókat. Először kevesen voltak ugyan, de amint híre ment, egyre többen lettek. Remélem, hogy az a néhány csellengő is. aki az út menti padokon üldögél, álldogál és virágtartókat görget az árokba, ránktalál. De jöhetnek az unatkozó, nyári vakáción levő fiatalok is. Mi szívesen fogadjuk őket. Egyelőre a hétköznapokon játékdélutánokat, Disc Jockey-esteket tartunk, de a mindig itt levő huszonöt-harminc fiúnak és leánynak komolyabb és tartalmasabb elfoglaltságot is tervezünk. A fiataloknak tehát megvan a lehetőségük Üllőn a szórakozásra. És a felnőiteknek? — Számukra műsoros esteket rendezünk. A közelmúlt eseményei közül ki is emelnénk kettőt: az egyik a rádió kabarészínházának vendégjátéka, amely négyszáz embert vonzott és egy szovjet katonai alakulat szórakoztató estje, amelyen szintén nagyon sokan élvezték az orosz tánc és muzsika szépségeit. A tanácsi vezetők tervezik, hogy Üllőn is önálló, függetlenített igazgatót alkalmaznak a művelődési ház élére. így még teljesebb, még tartalmasabb lehet az éves program, melyet Üllőn tízezer lakos igényel. Pesti Imre MŰSOR MOZIK Gomba: A béke első napja. Monor: Pisztolypárbaj. Vecsés: Keresztesek. I—II. rész (dupla helvnr). Űri: A törvénysértő seriff. NINCS KORÁBBAN KELŐ EMBER A hírlapárus Monoron tálán nincs korábban kelő ember, mint a 75 éves Vinacsek Antal. — Nagyon szép a hajnal, már negyed négykor itt vagyok a pavilonban. 3.27-kor jön a vonat Ceglédről, az adja le a lapokat. Budapestről igen korán induló vonattal érkeznek a lapok, s így Ceglédről hozzák vissza azokat. Népszabadság: 40, Népsport: 80, Népszava: 10, Magyar Nemzet: 10, Magyar Hírlap: 5. Ennyi a. rendes napi lapszám. A Pest megyei Hírlapból száz is kevés, sokkal több is elfogyott már nemegyszer. Ha valami különösen érdekeset fedeznek fel benne, úgy elmegy a lap, hogy kínálnom sem kell. A keddi napokon a Népsportból fogy a legtöbb. — Reggel a munkába induló emberek az első vevőim, akik a hajnali vonatra már szívesen szállnak fel újsággal a kezükben. Elsőként a megyei lap fogy el. Ma például már fél hétkor hiába kértek a száztízből, nem volt egy sem. Este hatig vagyok nyitva, addig az Ország-Világ, Képes Újság, Nők Lapja, L ányok-asszo- nyok, Tükör mind gazdára talál. A Volán, Füles, A természet világa, A kutya, szóval valamennyi érdekli az embereket, de a tréfa a legjobban. Idény végi sportjegyzet A Monori SE felülmúlta a várakozásokat • A monori labdarúgócsapat négy év után ismét a megyei első osztályban játszott az elmúlt szezonban. Az 1972/73-as bajnoki évre kitűzött cél ez volt: jól szerepelni és legalább a középmezőnyben végezni. A bajnoki küzdelmek befejeztével nyugodtan elmondhatjuk: a kitűzött célt jelentősen túlszárnyalták. Megyei tabella: 3. Monor 28 16 4 8 52:36 36 A területi bajnokságból felkerült csapatot megerősítették Halápi Károllyal, a pilisiek tehetséges csatárjátékosával és Szabó István, a népszerű Bolya is visszatért anyaegyesületébe, Monorra. A csapat tagjai hétről hétre egyenletesen, jól játszottak, szorgalmasan gyűjtögették a pontokat, idegenben és idehaza egyaránt. Az őszi mérkőzések között akadt egy-két szép vidéki siker, például Nagykőrösön 3:0, Csepelen 1:1, de voltak vereségek is. A legfájóbb az újhartyáni 3:0-ás vereség. Tavasszal tovább szilárdult a csapat egysége. Különösen a vidéki mérkőzéseken játA Ludas viszi el a pálmát. Kétszáz is kevés. A divatlapokból sem marad a jövő hónapra. Elfogy a Pramó, az Ez a divat. A nők a divatot, s a nők és férfiak egyaránt a szerencsét keresik. Kerek 100 darab a heti totó, 50 darab az előfizetéses totószelvény, amit itt el lehet adni. A totó sportszakértelmet kíván, azt a férfiak veszik, a nők inkább a lutrira bízzák a szerencsét, 600 darab lottó fogy hetenként. És nem kis szerencsével, Fortuna már jó néhány vevőmet meglátogatta ... Engem? Nem, engem még nem, de, ha jönne, én akkor is itt lennék az első vonatnál. Beülnék az állomás előtti kis hírlapárus bódéba, és figyelném a napot, ahogy halad magasra az égen, üdvözölném a munkába indulókat reggel, s a hazatérőket délután. Fekete Gizella szottak jól (Kartalt 2:l-re, Isa- szeget 2:l-re, az SZTK-t 2:1- re győzte le). Sokáig emlékezetes marad az akkor még bajnokságra esélyes Perbál ellen a 2:l-es győzelem. Akkor is előfordultak vereségek, Maglódon, Budaörsön, Üllőn, de az igazsághoz tartozik, hogy a tavaszi szezon utolsó négy-öt fordulóján, a befejezés előtt súlyos sérülések is zavarták a folyamatos csapatjáték kialakulását, továbbá Zakó, László S„ Szabó /., László K. katonai szolgálata. így is a csapat a 16. forduló után már az előkelő 3. helyet foglalta el, amit a bajnokság befejezéséig megtartott. A csapat tagjai közül Gergely, Petries, Limonovics minden mérkőzésen szerepelt. Alig hiányzott Kalocsa, Déri, Halápi, de már nem lehet ezt mondani Szegedi, László K., Baykai, László S„ Szabó I., Kécskei I. és Zákó esetében. Meg kell említenünk, hogy a megyei tizenegyben hétről hétre több monori játékos nevével is találkozhatunk. László K. 6, Simonovics 4, Baykai 3, Petries 2, Gergely 2, Ka- csándi, Burján L., Halápi és Szabó István 1—1 alkalommal voltak a megyei tizenegyben. A csapat 52 gólt rúgott, amelyek közül Baykai szerezte a legtöbbet (10). Halápi 9, Petries 8, Szegedi 7, Szabó I. 6 és László S. 5 alkalommal rúgott gólt. Hogy a monori csapat dobogós lett, azt elsősorban az edző és a játékosok összmunkájának köszönheti. Berendi Pál edző nem tűrt lazaságot, kiváló pedagógusnak bizonyult. Persze, nagy része van benne Solti László szakosztályvezetőnek is, aki fáradságot nem kímélve, éjt nappallá téve, j mindig a csapattal foelalko- j zott, minden játékost jól ismer. Végül köszönet jár a szurkolóknak, akik kitartottak a csapat mellett, és elkísérték a vidéki mérkőzésekre. Vitéz Imre Szivattyúkkal távolítják el a talajvizet, Zártsorú fémzsalúzás Beemelik a csatornacsövet. ifj. Fekete József felvételei
