Pest Megyi Hírlap, 1973. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-11 / 160. szám
1973. JÜLIUS 11., SZERDA ""k/CMop 3 PEST MEGYE IFJÚSÁGÁT KÉPVISELIK Milliók — hasonló gondolatokkal Beszélgetés VIT-küldöttekkel A X. Világifjúsági Találkozóra utazó Pest megyei politikai delegáció tagjai közül hármat hívtunk meg szerkesztőségünkbe, hogy a VIT politikai tartalmáról, felkészülésükről, fesztiváli munkájukról, s az itthoni eredményekről beszélgessünk velük. Borsos Annamária, az ÉVIG ceglédi gyárából érkezett, ahol az egyik üzem meósa. Berla Ferenc, a monori járási KISZ-bizottság titkára, 15 000 fiatal mozgalmi vezetője. Duzs Mária Törteién, a Rákóczi Termelőszövetkezet műanyagüzemében dolgozik, bakelitprést irányít. A Pest megyei Hírlapot Fóti Péter rovatvezető képviselte. A politikai tartalom — Milyen gondolatokkal utaznak Berlinbe? A VIT politikai eszmeköréből milyen kérdések ragadták meg különösen a figyelmüket? A magyar ifjúság társadalmi helytállása miként kötelezi önöket a fesztiváli munkára? Borsos Annamária: Ügy érzem, a X. VIT jelszava összefoglalja a fesztivál politikai tartalmát: „Antiimperialista szolidaritás, béke és barátság!” E fogalmak külön-külön is gazdag tartalmúak, minden szó feladatok százait foglalja magába. Én e jelszó sokszínű mondanivalóján gondolkodom, a fogalmak mélyebb összefüggéseit keresem, s e gondolat jegyében szeretném képviselni a magyar ifjúságot. Berla Ferenc: Igen, a VIT- re utazók az egész magyar ifjúságot képviselik: a sportoló az erejével, a művész a tudásával, a politikai delegáció tagjai pedig a meggyőződésükkel, az aktivitásukkal. A mi feladatunk semmivel sem könnyebb, mint a többieké: a magyar fiatalok állásfoglalását kell tolmácsolnunk hivatalosan és baráti beszélgetéseken egyaránt. Duzs Mária: Számomra a politikai tartalom legfontosabb szava a szolidaritás. Szolidaritás a vietnami, a kambodzsai néppel, a gyarmati, félgyarmati országok dolgozóival, szolidaritás a nemzeti felszabadító mozgalmakkal. Ez annyira korszerű gondolat, hogy emellett kiállni, ezért dolgozni — nagyszerű feladat. Mi a VIT- nek nem passzív tanúi, hanem aktív résztvevői, szerveződ leszünk. A felkészülés — Hogyan készülnek íel erre a bonyolult politikai munkára? Borsos Annamária: Tájékozottaknak kell lennünk más népek, országok életéről, hogy állást foglalhassunk. Én a VIT- kör tananyagát tanulmányozom, ismerkedem a világifjúsági találkozók történetével. Egyébként felkészülésemet jelzi, hogy a VIT-vetélkedőnkön ötödik lettem. Duzs Mária: Én a DÍVSZ és a Demokratikus Diákszövetség életét tanulmányozom, az NDK múltjáról, jelenéről olvasok. Sokat segített a felkészülésben az Ifjúkommunista című folyóirat VIT-különszáma. A tévé Hét adásai, és a VIT-ve- télkedő is hozzájárult ahhoz, hogy nagyobb tudás birtokában indulhassak Berlinbe. Berla Ferenc: Napi dolgokkal szeretek foglalkozni, most kortárs írókat olvasok, hogy megismerjem különböző országok életét. Nagyon nehéz a felkészülés, de ez fontos része munkánknak, mert csak akkor fogadja el más nemzet fiatalja a véleményemet, ha az megalapozott, sok-sok ismeretet tükröz. Különösen szükséges a tájékozottság a kiscsoportos beszélgetéseknél, vitáknál. A módszerek — Milyen módszerekkel szeretnék szolgálni a VIT politikai célját? Berla Ferenc: Fiatalok vagyunk, nem „komolykodunk". Olyan módszereket keresünk, hogy meg tudjuk értetni magunkat más nemzetek ifjúságával. A játék, a dalolás mind remek módszer. És, hogy csak egy példát mondjak: kell tudnunk hatásos transzparenst készíteni. Vigyázunk majd, hogy a politikai gondolatok terjesztésekor senkit se sértsünk meg, de elvi engedményeket nem teszünk. Borsos Annamária: Az agitáció legjobb eszköze: felkészültségünk, magatartásunk lesz. A felszabadultság, a jókedv, tükrözi ifjúságunk hangulatát, s egyben kifejezi a béke és a barátság tartalmát. Udvariasak leszünk. Dallal is terjesztjük majd az összefogás gondolatát, hiszen milyen jó érzés lesz más delegációknak, ha az ő népdalukat kezdjük énekelni. Duzs Mária: Azokban a napokban mi leszünk a világ szeme előtt. Nagyon nagy dolog ez. Minden gondolatunkat, programunkat, akciónkat vizem a Pergamon Múzeumot. Leginkább arra vágyom, hogy a VIT-en megvalósuljon: a szolidaritás ne hangzatos szó legyen, hanem igazság. Az eredmények — A VIT politikai hatása kisugárzik a magyar ifjúságra is. A fesztiválakciók a mi ifjúsági mozgalmunkat gazdagítják. Milyen munkát végeznek Pest megyében? Borsos Annamária: Az ÉVIG ceglédi gyárában VIT- vetélkedőket rendeztünk, klubdélutánokat tartottunk, a Világ Ifjúsági Találkozó jegyében kommunista műszakokat rendeztünk. Ezek jól sikerültek. Duzs Mária: Törteién is tartottunk vetélkedőt, a fesztivál jegyében társadalmi munkát szerveztünk, a tehenészeti telepen fásítottunk. Berla Ferenc: A monori járás KISZ-szervezetei 20 perBeszélgetés a szerkesztőségben, balról jobbra: Borsos Annamária, Duzs Mária és Berla Ferenc. ’ággá röpíti a tévé, a rádió, az újság. Minden módszerrel azt szeretnénk bizonyítani, hogy számíthatnak a fiatalokra. Az élmények — Milyen szép eseményeket várnak a VIT-től, milyen élményekre számítanak Berlinben? Duzs Mária: Sokat szeretnék táncolni, jó dalokat énekelni. Megnézni a Brandenburgi kaput. Nagyon kíváncsi vagyok a csereberére: már 500 jelvényt gyűjtöttem ösz- sze. Várom, hogy megnézhessem a különböző országok együtteseinek műsorát. Berla Ferenc: Mit vár az ember? A nyitó ünnepség bizonyára színpompás lesz. Készülök a forró hangulatú felvonulásra. Azt szeretném, hogy a fesztivál adja vissza a jelmondat tartalmát: a rendezvények a szolidaritást, a békét, a barátságot tükrözzék. Az lesz a legfőbb élmény, hogy nemcsak én érzem a gondolatot, hanem minden fiatal. Borsos Annamária: Én már jártam Berlinben, társadalmi munkámért jutalomútra küldtek. Most majd újra megnéces műsorban mutatják be a VIT egy-egy országának életét. Sikeres négynapos akciót szerveztünk Sülysápon, ahol az egész község megmozdult, nyolcszázan-ezren vettek részt a programokon. Háromszáz fáklyát hoztunk a felvonulásra, de hétszázan tartottak velünk. A tábortűz pontosan kifejezte a szolidaritás gondolatát. Július 28-án, a VIT előestéjén a járás minden községében tábortüzeket gyújtunk, színes rakétákkal köszöntjük a világ ifjúságának találkozóját. ★ A VIT-küldöttek a felkészülés időszakában is végzik mindennapi munkájukat. Borsos Annamária az állórészteker- cseket ellenőrzi, s aktívan dolgozik a gyár Münnich Ferenc alapszervezetében. Berla Ferencet most leginkább a szabadidő-programok szervezése izgatja, hogyan lehetne enyhíteni a bejáró fiatalok kulturális gondjait. Duzs Mária, a Rákóczi Tsz KlS'Z-szervezeté- nek tagja, az Ifjú Gárda-munka fejlesztésével foglalkozik, hogyan tehetnék eredményesebbé az ifjúság hazafias nevelését. A JÖVŐ ÚTJA Iparszerű, zárt termelési rendszer Ülést tartott az országgyűlés mezőgazdasági bizottsága Az iparszerű zárt termelési rendszerek új utat mutatnak a mezőgazdaság fejlesztésében. A gépi technika, a legkorszerűbb üzem- és munkaszervezés, a hatásos kemizálás, valamint a legnagyobb hozamú növényfajták hazai meghonosítása révén lehetőség nyílik a termelés gyorsütemű, hatékony, jövedelmező növekedésére — így summázhatok azok a képviselői vélemények, amelyek az országgyűlés mezőgazdasági bizottságának tegnapi ülésén hangzottak el. A dr. Bélák Sándor elnökletével megtartott tanácskozáson a zárt termelési rendszerek tapasztalatait elemezték, illetve a komplex gépesítés alkalmazásáról tájékozódtak, Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes vitaindító előadásában rámutatott, hogy a korszerű zárt termelési rendszerek a mezőgazdaságban elsőként azokban az ágazatokban alakultak ki, amelyek a legjobban függet-leníthetők voltak a külső, elsősorban az időjárási, környezeti tényezőtől. Ezért legkorábban a baromfi-, hús- és a tojástermelési rendszerek terjedtek el. A kezdet, az úttörés a komplex kukoricatermelési technológiai rendszer kidolgozása volt. Mosit már a cukorrépa-termelési komplex rendszert is alkalmazzák, viszont nincs még megoldás a kertészeti ágazatokban. Kazareczki Kálmán miniszterhelyettes az élelmiszergazdaság ötéves tervének várható teljesítéséről beszélt. Az elemzések szerint az elmúlt két esztendő eredményei kedvezőek. A belföldi ellátás összességében megfelelő volt és sikerült teljesíteni az exportterveket is. A tájékoztatókat követő vitában a képviselők örvendetes tényként nyugtázták: a mező- gazdaság a zárt termelési rendszerek mind szélesebb körű alkalmazásával fejlődésének újabb szakaszába lépett. Az elterjedésnek azonban az ipari háttér a kritikus pontja. Itt kell tehát előbbre léprti. A gépellátással kapcsolatban egyébként számos hozzászólás hangzott el. Ezekből kitűnt, hogy nincs összhangban a termelés és a forgalmazás a mezőgazdaság igényeivel. Javasolták a képviselők, hogy a gazdaságok mérjék fel gép- szükségleteiket s előre jelentsék be igényeiket, hogy azt figyelembe lehessen venni az V. ötéves terv összeállításakor. A képviselők nem tartották megfelelőnek azoknak a gazdaságoknak a gépellátását, amelyek még hagyományos módon, nem zárt rendszerben dolgoznak. Közös nyelv a KGST munkájában Gépipari szabványosítási konferencia és kiállítás A szocialista gazdasági integráció céljait szolgálja az a háromnapos gépipari szabványosítási konferencia, amely kedden kezdődött a Technika Házában. A tanácskozáson 34 hazai és 12 külföldi tudományos, gazdasági, műszaki, szabványosítási szakember számol be a KGST komplex program végrehajtásának tapasztalatairól és a továbbfejlesztés lehetőségeiről. A tanácskozáson elhangzó előadások többsége a szabványosítás jelentőségét taglalja a nemzetközi együttműködés kiszélesítése érdekében. A szabványosítás közös nyelv a KGST munkájában, a gyártás- szakosítás a kooperáció egyik feltétele. Eddig többek között a szerszámgépiparban, a közúti járműgyártásban, az egységes számítógéprendszer kidolgozásában, a gázkészülékgyártásban vezetett sikerre az egységesítés, s a jelenlegi konferenciától újabb lehetőségek feltárását várják a részvevők. Az első nap dr. Kocsis József, a kohó- és gépipari miniszter első helyettese beszélt a KGST-tagországokkal való együttműködés főbb irányáról és feladatairól a kohó- és gépiparban. Hangsúlyozta: a komplex program keretében a közös személy- és tehergépkocsi-gyártás áll a legjobban, a fő egységek és alkatrészek gyártásszakosításával és a kooperációkkal. A vitában kifejtette véleményét Kovács István, Gajdos János, Mateovics József, Farkas Pál, Németh István, Bíró Ferenc, K. Papp József, dr. Técsi János, dr. Molnár Béla, dr. Baskay-Tóth Bertalan (Pest megye 2. aszódi választó- körzet), Lakatos András, Nieszner Ferenc, Zsidai László, Varga B. István, Bojtor Miklós, Horváth László, Tűz Ferenc, Fülöp László, Szilágyi Sándor, Kangyalka Antal és Riba Miklós országgyűlési képviselő. Kevés az üzem- és munkaszervezési szakember Az ÉDOSZ elnöksége az élelmiszeripar üzemszervezési tapasztalatairól tanácskozott. A szeszipari vállalatok trösztje és a konzervipari tröszt részletes felmérést készített arról, hogyan áll az üzemekben az ilyen arányú gazdasági tevékenység. Az a tapasztala hogy országos hiány van < megfelelően képzett üzem- é munkaszervezési szakembere',, ben. Ezért haladéktalanul hoz zá kell látni a vállalatokns helyi tanfolyamok szervezéséhez, esetleg közgazdasági intézeteknél vagy felsőoktatási intézményeknél szervezni továbbképzést, mert a jelenleg helyzetben nem lehet elvárni, hogy a kellő felkészítés, oktatás nélkül teljes értékű munkát végezzenek. Az eddigi tudományos-műszaki kutatás eredménye többek között a távvezérlésű, programvezérlésű, automatizált szerszámgéptípusok kidolgozása. A műszergyártás és automatizálás területén pedig megteremtették, illetve tökéletesítették az egyetemes automatikus ellenőrzési, szabályozása és irányítási rendszert. A feladatok között a miniszterhelyettes a gépjárművek, a motorok és a vasúti kocsik komplex szabványosításának kidolgozását jelölte meg. A tanácskozással egy időben gépipari szabványosítási kiállítás nyílt a Városligetben, ahol 40 magyar vállalat — közöttük több Pest megyei is — mutatja be termékeit. HÁ TTÉR A nők helyzetének gazgazdasági javításához gazdasági eredmények kellenek — mondja beszélgetőpartnereim egyike Bu- dakalászon, a Lenfonó- és Szövőipari Vállalatnál. A megállapítás egyszerű, hétköznapi igazság. Csak éppen a gyakorlat a hétköznapok folyamán nem ilyen egyszerű. A Lenfonó- és Szövőipari Vállalat több mint hétezer embert foglalkoztat, többségükben női munkaerőt, azaz igencsak volt és van mit tenniük a nőpolitikái párt- és kormányhatározatok megvalósításáért. Az egymilliárd forintot meghaladó termelési érték, a négymillió dollárt kitevő tőkésexport, a gépekről egy év alatt lekerülő 28 millió négyzetméter textília érzékelteti ugyan a vállalat nagyságát, gazdasági erejét, de arról már kevesebbet árúi el, ami kapun belül zajlik, amivel vállalaton belül küzdenek. Csupán kiragadott esetek: egyszerre annyi szövőnő volt szülési szabadságon a budakalászi törzsgyárból, amennyi éppen egy műszakot tesz ki. örvendetes? Igen, Ám helyettesíteni őket, az álló gépek mellé embert állítani, hogy termelés legyen, nem megy könnyen. Ahogy széles körű intézkedések eredményezték a túlórák jelentős mérvű csökkentését, nagy beruházások azt, hogy a gépeiknek mintegy fele ma már automata... A most márciusban végrehajtott béremelés végre valamit javított a nagyon alacsony bér- színvonalon ... Ügy tűnik, minden dolognak köze van a nők gazdasági helyzetéhez? Igen, így van. Valamennyi tényező formálja — erősíti vagy gyengíti — azt a gazdasági hátteret, amelyre az intézkedések támaszkodnak, amely nélkül a teendőkről szóló szavak nem érnének a malasztnál többet. E rről a háttérről — mintha szégyellni való lenne — legtöbbször a nagy nyilvánosság előtt mély a hallgatás. Holott például semmiféle röstell- kedésre nem ad okot annak összekapcsolása, hogy — egy másik textilüzemet szemügyre véve — a Váci Kötöttárugyárban 240 millió forintért megvalósuló rekonstrukció szoros kapcsolatban áll a nődolgozók helyzetének javításával, gazdasági körülményeik kedvezőbbé tételével. Mi köze egyebek mellett a jacquardprogramnak, az új, tetszetős, rendkívül sok mintalehetőségre módot adó anyagok előállításának a gyárban dolgozó nők jobb jövedelméhez, munkakörülményeihez? „Csak” annyi, hogy ebből és más, hasonló tervek megvalósításából élhet meg a gyár, tehet szert megfelelő nyereségre, s abból fedezheti a gépi fejlesztéseket éppúgy, mint a szociális ellátás javítását; Csúnya dolog ilyen nyersen megfogalmazni az öszszefüggéseket? Azt — egy utolsó, harmadik példát említve —, hogy a Nagykőrösi Konzervgyárban idén 11 százalékkal kell növelni a termelékenységet, azaz az egy foglalkoztatottra jutó termelést, mert máskülönben nem lesz meg hiánytalanul a pénzügyi alapja a magas színvonalú szociális ellátásnak, a béremelésnek? Vannak, akik úgy vélik, akkor járnak el helyesen, ha szinte szemlesütve rebe- gik el, mi mindenre le n n e szükség a nők helyzetének javításánál. E szemérmesség legtöbbször tehetetlenkedést, pipogyaságot takar, azt a felfogást rejti, hogy „nekünk szép terveink vannak, de kellene ennyi millió állami támogatás, annyi millió központi hitel”, s majd akkor megmutatnánk...! Az említett gyárakban, meg szeréncsére'sok más helyen is, nem a szép terveket fogalmazták, cir- kalmazták, s küldték el minél több helyre, így remélve megnyitni a közös bugyellá- rist, hanem nekiláttak a még céltudatosabb hétköznapi munkának, a gazdasági háttér még szilárdabbá tételének. T ársadalmunk semmihez nem jut hozzá ingyen, s értéket a munka teremt. Hiba, márpedig sűrűn találkozni vele, hogy a nőkérdésben is, más teendőkben is szétválnak a dolgok, s úgy tűnnek, mint amik pusztán elhatározásoktól, jóakarattól függnek. Nem ritka eset, hogy központi intézkedéseket várva, azok után sóhajtozva, helyben nem történik szinte semmi sem, bár a lehetőségeket, a körülményeket ott is megteremtették. Mintha a tyúk meg a tojás örök dilemmája bukkanna fel, végeérhetetlen szóáradatot keltve arról, hogy a képzéssel, a nehéz munkakörülmények javításával, a szolgáltatások tökéletesítésével kezdjék-e a nők helyzetének javítását ... S közben elsikkadnak a megtehető intézkedések, a napi gondokat enyhítő cselekedetek. Kifogynak a könnyen, gyorsan elintézhető dolgok, a nőpolitikái határozat végrehajtásában ma már az ún. átfogó, minőségi változásokkal járó tettek kerülnek előtérbe. Az éjszakai műszókat sok nő azért vállalja, mert nem tudja hol elhelyezni a gyereket, s ilyen módon valaki mindig otthon van a családból... tehát nem olyan egyszerű, nem egy tollvonásnyi ügy a három műszakos váltás terhének könnyítése sem. A gyermekintézmények építéséhez pénz kell, ahogy a vízvezeték létrehozásához — mert pl. az automata mosógéphez elengedhetetlen — úgyszintén. Jó, hogy előteremtődik minderre — ha fokozatosan is — a fedezet. Ám egyetlen esetben sem feledkezhetünk meg arról, honnét származik ez a fedezet. s mit kell tennünk bővítése érdekében. Mészáros Ottó
