Pest Megyi Hírlap, 1973. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-30 / 151. szám

A munka megjavítása érdekében Vöröskeresztes szakbizottságok alakultak A Vöröskereszt ceglédi járá­si vezetősége e héten tar­totta meg második negyedévi beszámolóját, melynek alkal­mából Erdélyi Gábor, a já­rási hivatal elnökhelyettese ismertetést adott a Magyar Vöröskereszt IV. kongresszu­sáról, mint annak egyik kül­dötte. Osgyáni Mihály né, a járási Vöröskereszt titkára a kong­resszust követő munkákról, a vöröskeresztes aktívák já­rási továbbképzéséről beszélt, majd javasolta: a munka ja­vítása érdekében alakítsanak szakbizottságokat a járási ve­zetőségben. Az ülés két szakbizottság működését tartotta fontos­nak: a családvédelmi szak- bizottság vezetőjéül Pethö Ilona járási védőnőt válasz­totta meg, a mezőgazdasági szakbizottság vezetője Erdé­lyi Gábor lett. A szakbizottságok munka­terv szerint dolgoznak majd. TERMESBECSLOK Aratásra készen Jó közepes szemtermést Ígér­nek a gabonaföldek Cegléd ha­tárában. A termelőszövetkeze­tek az aratásra felkészültek. A termésbecslő szakemberek hektáronként 31 mázsás átlag­termést jeleztek búzából és őszi árpából. Tritikáléból 19, rozsból 15 mázsa hektáronkénti átlag várható. PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉDI JÁRÁS ES CEGLÉD XVII. ÉVFOLYAM, 151. SZÁM 1973. JŰNIUS 30., SZOMBAT A járási földhivatal tennivalói Egységes telekkönyvi nyilvántartás Hold helyett hektár — Hogyan készülnek a térképek? Nehézségek nélkül álltak át A múlt évben Pest megyé­ben a járási földhivatalok kö­zött versenyt hirdettek, s a ceglédi járási a második he­lyezést érdemelte ki. Milyen munkát végez, mi a feladata ennek a hivatalnak? A ceglédi járás a legna­gyobbak közé tartozik a me­gyében. A járási földhivatalban a legfontosabb a pontos adatszolgáltatás alapjául szolgáló nyilvántartás ve­zetése. A munka másik ré­sze a különböző műszaki, földmérési teendők ellá­tása. Hét végi műsor KOSSUTH MŰZEUM. Ceg­lédi évszázadok. A város ki­alakulásának, történetének, néprajzi és történelmi do­kumentumainak bemutatója, állandó kiállítás. A földszinti kiállítótermek­ben Michel Fing estem gra­fikusművész rézkarcaiból és kisgraflkáiból rendezett kiállí­tás. A múzeum délelőtt 10 órá­tól délután 18 óráig tart nyitva, hétfő kivételével. A kiállításokat szombati na­pon, mint az ország más múzeumaiban, belépőjegy nél­kül lehet megtekinteni. KOSSUTH MŰVELŐDÉSI HÁZ. Szombaton este tánc­est. Vasárnap: délelőtt 10—12 óráig a bélyeggyűjtőkör fog­lalkozása a földszinti klub­ban. CEGLÉDI IFJÚSÁGI PARK. Táncos vasárnapest. Ceglédi Szabadság Filmszín­ház, szombaton és vasárnap: Az ezüst tó kincse (May Ká­roly regényéből készült, né­met—jugoszláv filmalkotás). Az emeleti kamaramoziban: Haláltánc. MOZIMŰSOR Abony, szombaton: Sher­lock Holmes magánélete (an­gol). Vasárnap: Ismét átugrom a pocsolyákat (cseh). Csak az első előadáson. Vasárnapi má­sodik előadás: Látszólag ok nélkül (francia bűnügyi film). Albertirsa, vasárnap és hét­főn: A három kövér (színes szovjet mesefilm). Ceglédber- cel, vasárnap, Csipkerózsika (színes német mesefilm). Jászkarajenő, szombaton és vasárnap: Sacco és Vanzetti (olasz film). Kőcser, vasárnap: Hurrá, nyaralunk! (szovjet filmvígjáték). Törtei, szomba­ton és vasárnap: Flórián ka­pitány (kétrészes keletnémet kalandfilm). A hivatal ajtaja minden ál­lampolgár előtt nyitva áll. A fogadónapokon sokan megfog­ják a kilincset, ügyes-bajos dolgaikkal, sérelmük orvoslá­sáért nemcsak a lakók, hanem a szövetkezetek, álllami gazda­ságok is ide fordulnak. A ha­tósági feladatokon kívül meg­rendelésre végeznek műszaki munkákat is. Mostanában azonban új, na­gyobb lélegzetű tennivaló ke­rült tervükbe: a kormányhatározat alap­ján a korábbi kettős, álla­mi és telekkönyvi nyil­vántartás helyett egységes nyilvántartást kell kiala­kítaniuk. Ebben az évben már ország­szerte az új mértékegységet, a hektárt használják, adataidat ezért a katasztrális holdról át kellett számítaniuk. Folyamat­ban van a járás térképednek felújítása is. Hogyan haladnak ezekkel a munkákkal? Dr. Stark László, a járási földhivatal vezetője tájékozta­tott: — A telekkönyvi nyilvántar­tást már 1972. január elsejé­től átvettük a járásbíróságtól. Egyúttal mi állami nyilvántar­tást is vezetünk. Most újat dolgozunk ki, amely együtt tartalmazza mindkettő 'adatait. Hosszadalmas, bonyolult mun­ka lesz, de fontos^ mert így sok, régen elfelejtett, tisztázat­lan földügy napirendre kerül. 1980-ig a járás valamennyi közös és magántulajdon­ban levő ingatlanáról rendszerbe foglalt adat- gyűjtemény készül. Ebben az évben Mikebudán és Kocséron fejezzük be ezt a munkát. — Hogyan készülnek a tér­képek? — Az elsők még a múlt szá­zadból, 1868-ból valók, már el­avultak, újak szükségesek. A budapesti Geodéziai Vállalat térképészei méréseket végez­nek az egész járásban. A köz­ségek kül- és belterületét, Abony és Jászkarajenő kivé­telével, már felmérték. Jelen­leg Cégléd külterületén dol­goznak. Az egész területről légi felvételek is készülnek. Albertirsa feltérképezését „há­zilag” végezzük, előreláthatólag két év múlva már használhat­juk Albertirsa kicsinyített má­sát. — Hogyan fogadták az új mértékegységet? — Szükség volt az átszá­mításra, hiszen a legtöbb országban hektárral szá­molnak, valamennyi KGST-országban is azt használják, az együttmű­ködéshez pedig nélkülöz­hetetlen az azonos mérték­egység kialakítása. Az átállás sem számunkra, sem a lakosság számára nem jelentett különösebb nehézsé­get. A mezőgazdasági szakem­berek, dolgozók is hamarosan megszokták, amit elősegített az is, hogy a mostanában meg­jelent szakkönyvek már az új mértékrendszer alapján ké­szültek. Dobozi Eszter Szünidei munka A ceglédi diákok közül sokan keresnek maguknak munkát a nyári szünidő egy részére. A városgazdálkodási vállalatnál kapott munkát Csibra József, Rátóti Zoltán és Hornyák Já­nos: a parkrendezésben segédkeznek, s mint mondták, kere­setüket kirándulásra tartogatják, illetve tanszereket vásárol­nak majd belőle. Apáti-Tóth Sándor felvétele A Külső-Kátai úton Ismeretterjesztés — kertbarátoknak Több száz érdeklődő A házi és a hét végi kis­kertek tulajdonosai részére bemutatót és ismeretterjesztő szaktanácsadást tartanak ma és holnap Cegléden, a Ma­gyar—Szovjet Barátság Ter­melőszövetkezet Külső-Kátai úti növényházi kertészeté­ben. A bemutatót a Pest— Nógrád megyei AGROKER Vállalat, a ceglédi ÁFÉSZ és a keretében működő ceg­lédi kertbarátok mezőgazda- sági szakcsoportja, a Ma­gyar Agrártudományi Egye­sület ceglédi szakosztálya szervezte. A kiállításon növényvédő­szereket, műtrágyákat, per­metezőgépeket, öntözőberen­dezéseket, kertészeti szerszá­mokat, szakkönyveket is­merhetnek meg az érdeklődők, s növényvédelmi szaktanácso­kat is kaphatnak. Csütörtökön, a megnyitó napján már több százan fel­keresték és sokan hallgatták meg a délelőtt elhangzott két előadást: a házi kertek nö­vényvédelméről Winkler Ist­ván, a Pest megyei Növény­védő Állomás főmérnöke szólt, a házikertek szőlő-, gyü­mölcs- és zöldségtrágyázásá­ról, a lombtrágyázásról Bor­sos Arnold, a Dél-Pest me­gyei Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége agroké­miai és talajlaboratóriumai- nak vezetője adott tájékoz­tatást. A kiállítás július 1-ig tart nyitva. Minden órában külön- autóbusz indul Cegléd köz­pontjából, a református nagy­templom ©lől, a Külső-Kátai útra. Megyei spartakiád Kökény és Csontos búcsújátéka Dalcsokor a Németh-portáról Messze hangzó cíteraszó A labdarúgás kedvelői a holt idényben sem maradnak mérkőzés nélkül: vasárnap a Vasutas ifjúsági válogatott lá­togat Ceglédre, majd egy hét múlva kezdődik a Vasutas Kupa. A megyei spartakiád- versenyt vasárnap Cegléden tartják. A Vasutas-sporttelepen 17 órakor kezdődik a CVSE— Vasutas ifjúsági válogatott barátságos labdarúgó-mérkő­zés. Eredményekben gazdag pályafutás után, ez alkalom­mal búcsúzik az aktív játék­tól Kökény és Csontos. Hétfő: Hétfői hullámhosz- szunk. Zenés, aktuális riport­műsor. Kedd: Alföldi krónika. Évadzáró a szolnoki Szigligeti Színházban. A tiszakécskei leánykar énekel. Tallózás üze­mi lapokban. Népdalok. Könyvszemle Szerkesztik a hallgatók, közben: Táborról táborra. Szerda: Alföldi krónika. Me­zei szőttes Mindenképpen ha­szon. Egy év után. Az Orfeo együttes műsorából. Csütörtök: Alföldi krónika. A spartakiád megyei dön­tőjét városunkban rendezik meg. A CVSE-pályán gyüle­keznek a versenyzők. Fél 10- kor lesz az ünnepélyes meg­nyitó, majd 10 órakor vala­mennyi sportágban megkez­dődnek a mérkőzések. A CVSE-pályán: atlétika, kispályás női és férfi labda­rúgás, a Bem SE pályáján női és férfi röplabdázók és kézi­labdázók találkoznak, a lőté­ren a lövészetet rendezik meg, az Építők tekepályáján pe­dig csapat- és egyéni férfi és női tekeverseny zajlik le. Kurucnóták. Már nem pri­mőr! Dzsessz Sport. A Cara- velli zenekar játszik, közben: A 18. emelet lakói. Péntek: Alföldi krónika. Operettrészletek. A rehabili­táció korlátái. Nemcsak az adottságokon múlik. Ritmus­turmix. Szombat: Hétvégi kaleidosz­kóp. Vasárnap: 9 órától — 10 óráig Vasárnapi magazin. Az adások hétköznap 18 órá­tól a 222 méteres középhul­lámon hangzanak el. Az abonyi, balhási tanyavi- lág idősebb lakói még meg tudják mondani, hogyan zen­gett a Németh fiúk citerája a vidám padkaporos bálokon, hogyan pengették a talpalá- valót, perdültek muzsikájukra a vidám rezgőst, csárdást járó párok. Az idősebbek s azok, akik a táncba belefáradtak, a tánchelyiséggé alakított, öreg épületben a kemence padkáján ültek, ezért volt a bál neve padkaporos, és hallgatták a szívhez szóló muzsikát. Dalol­tak is hozzá: népdalt termett akkor az abonyi határ szántás­kor, aratáskor, kukoricamor- zsoláskor, a dal éltette az em­bereket. Cimbalom érkezik — Tizen voltunk testvérek. Közülünk csak a lányok, meg egy öcsém nem vette kezébe a citerát, pedig fáint eszlcábált nekünk apánk egyik közeli ro­kona. Vásárra is készített hangszert, vitte, vették is tőle. Jó magam bolondja voltam a zenének. Szivem-lelkem tüzelt, ha muzsikát hallottam, könyö­rögtem anyámnak, hogy en­gedjen cimbalmot tanulni. Elő­ször azt mondta, nem kell az neked, kicsi fiam, azután már nem mondott nemet. Fiatalon kétkezi munkán voltam, dolog­ra neveltek. A cimbalmot még­A szolnoki rádió műsora JÚNIUS 2-TŐL 8-/G is megkaptam, Pesről hozták. Kotta is lett, szebbnél szebb zeneművek. Mindenáron meg akartam ismerni a hangjegye­ket, a csodahangú hangszert. Anyám már nem szólt, megér­tett. Sőt, ő unszolt, hogy tanul­jak. Megfogadta az egyik mu­zsikust, hogy tanítson. Drága volt az óradíja, nem is tartott soká az oktatás. Kisfiam, nem bírom, mondta jó anyám. Volt egy öreg prímás, drága szívű ember. Ne sírjál, Pistikám, el­viszlek én a bandába, ott ta­nulsz a többitül és gyakorolsz, mondta nekem egyszer, s az­után nem is szegte a szavát, elvitt a munkásegyleti bálra cimbalmosnak. Ez volt az egyetlen nagy, zenékaros bál, mert utána jött a második vi­lágháború. • Kottából — szőnyeg — Ezerkilencszáznegyven- hétben megnősültem. Hol volt már addigra a bál, hol volt a cimbalmom! A tanyán az öreg szoba frissen súrolt padlóján a kottáim lapjai voltak a sző­nyeg helyett szőnyegek. A dal megmaradt bennem, s bár a munka megedzette a kezemet, folyton tíizsergett az ujjam, ha azokat az énekeket hallottam, amiket valamikor én is játszot­tam. Ha felhangzottak a rádió­ban, azon vettem észre ma­gam, mintha velük csinálnám, éppen olyan érzés volt. Nem tudnám felsorolni, hány nótát tudok. Már gondoltam, hogy össze kéne írnom egy füzetbe a címüket^. Vagy kettőbe in­kább, mert biztosan lenne any- nyi. Egy tartalomjegyzék, vagy katalógus, mit is mondjak, az kellene. Éz mostanában jutott az eszembe. Csaknem húsz évig nem volt kezemben hang­szer. — Pesten, a XX. kerületi ta­nácson dolgozom, fizikai mun­kásként, a gazdálkodási cso­portnál. Munkásszálláson la­kom. Az ősszel volt nálunk egy összejövetel. Volt köztünk egy mezőtúri ember, s annak meg egy citerája. Most, hogy a Rö­pülj, páva/-műsorok ismét megszólaltatták ezt a népi hangszert, hát merszet vett, és elhozta otthonról, hogy a szál­láson kellemesebben teljenek az esték, egy kis hazai, fiatal­kori hangulattal. A mezőtúri citera az én kezembe is elju­tott. Eljutott, s azután csak úgy hajnaltájt került megint a gazdájához. Mint a megnyitott csap a vizet, úgy ontotta a da­lokat: nem érezte a kezem a fáradtságot, csak azt, hogy itt a hangszer, húrjaival, pengető­jével, ha akarom, sír, ha kívá­nom, szinte dorombolva híze­leg a hangja. Németh Istvánék abonyi portáján, a Pólyák István ut­cában, ahová idestova húsz éve beköltöztek a tanyáról, mosta­nában gyakran megszólal egy citera. A hangszer nem Né­meth Istváné. Az egyik szom­széd kapta, s mert tudta, hogy Németh István ért hozzá, hát odaadta neki, hogy ne legyen csak amolyan hangtalan lakás­dísz. Hát azóta szól a házban s néha az udvar kis lugasában a muzsika. Dalolnak is hozzá, hiszen Némethné is tudna jó­kora csokrot kötni, ha rózsá­vá válnának azok a népdalok, melyeket ismer és szeret. Vissza a muzsikához — Ha lenne Abonyban is „pávakör”, de belépnék! Ha lenne kitől megint tanulnom — mondja Németh István, s közben, mint valami kincset, úgy fogja kezében az egysze­rű, formás citerát. — Megtor­náztatnám az ujjaim, felfris­síteném a zenei ismereteimet. Ügy érzem, mintha ébredés után volnék: visszaszerettem a hangszerhez, a muzsikához. Hallottam róla, hogy valaki könyvet írt a citerázásról. Jó lenne azt elolvasnom. Kere­sem egy idő óta, de címét nem tudom, nem jutok hozzá. El­múltak az évek, közelebb állok a nyugdíjas korhoz, mint a padkaporos bálok idejéhez. Akkor nem tanulhattam. Most kedvvel veszem kezembe a hangszert, ha nem is a cimbal­mot, hát a citerát. Az ujjaim már nem olyan fürgék, de ha a gyors csárdást nem is.* az egyszerűt, azt viszik. Eszes Katalin 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom