Pest Megyi Hírlap, 1973. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-08 / 132. szám

1973. JÚNIUS 8., PÉNTEK rhsi uccrei Mini hajók a nagy vízen Nagyon népszerű a nagykátai fiatalok körében a hajómodellezés. Az „Asbóth Oszkár” MHSZ modellező klub tagjai legutóbb a ráckevei Duna-parton összesereglett közönség előtt mutatták be, mi mindent tudnak saját építésű minihajóik. Ékes János felvétele Általános iskolát végzett fiatalokat IPARI TANULÓNAK FELVESZÜNK az 1973/74-es tanévre: KŐMŰVES, ÁCS, VILLANYSZERELŐ szakmába. Vidékieknek szállást, teljes ellátást biztosítunk. A tanulmányi eredménytől függő ösztöndí'at. az ács és kőműves szakmában társadalmi ösztöndíjat is fizetünk. Jelentkezni lehet: a .PROSPERITÁS" KSZ munkaügyi. osztályán Budapest IX., Violo u. 45. sz. alatt A Kőbányai Sörgyár rssS/SSSSSSSSSSSSSXSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS,. budapesti telephelyeire felvesz: lakatos, villanyszerelő, kőműves és asztalos szakmunkásokat, olajkazán-kezelőket, hűtőgépészeket, tehergépkocsi -vezetőket, férfi és női betanított és segédmunkásokat. Jelentkezni lehet a gyárban, a munkaerőgazdálkodáson (Bp. X., Maglódi út 17.), továbbá p Sörgyár monori, váci gödöllői, ceglédi és jászberényi kirendeltségén. SZABOLCSIAK PEST MEGYEBEN Közelebb a l Lapunk hasábjain gyakran foglalkozunk az ingázással; Pest megyéből mintegy 170 ezren járnak a fővárosba dol­gozni. A Pest megyei vállala­tokhoz, szövetkezetekhez pe­dig még messzebbről, főként Szabolcs-Szatmár megyéből jönnek. Ök azonban az óriási távolság miatt csak hetente vagy tíznaponként jutnak ha­za a családhoz. Maradjanak a községijén A Nyíregyháza—Budapest között közlekedő vonatok még mindig zsúfoltak hét végén, bár fokozatosan csökken azok­nak a tábora, akik a főváros­ban vagy környékén vállalnak munkát. Az ingázók mind kö­zelebb húzódnak szűkebb ha­zájukhoz, Budapest után Ceg­léden, később Debrecenben, majd Nyíregyházán vállalnak munkát. Az ipartelepítés ha­tására már nemcsak a megye- székhelyen, hanem a járási központokban is nő az elhe­lyezkedés lehetősége. Máté­szalkára például vadonatúj gyáregységet telepített a Ma­gyar Optikai Művek, s az Ipari Szerelvény és Gépgyár ottani gyáregysége egyelőre 400 környékbelinek ad mun­kát (de a létszám megkétsze­rezését tervezik). és idén a konzervgyár is felvesz újabb 100 embert. A községekben pe­dig ott vannak a termelőszö­vetkezetek, amelyek fejlődő ipari tevékenysége szintén szí­vóhatást gvakorol az ingázók­ra. Tyúkodon a 10 ezer holdas Kossuth Tsz — több más cél mellett — éppen az eljárók helybentartásáca kezdte meg raktárcsarnokok gyártását — szovjet megrendelésre. Munkahely — otthon Az egyenként 25 ezer ru­bel értékű csarnokokból, az idén még csak ötöt. jövőre vi­szont húszat gyártanak. Ebhez sok dolgos kéz szükséges, de van még tartalék. Az ipartelepítésnek és a termelőszövetkezetekben ki­alakuló kiegészítő üzemágak­nak kettős a haszna a Nyír­ségben, ugyanis olyasmit ké­szítenek, amit gazdaságosan előállíthatnak, s ezért nő a nyereségük, ezzel együtt pe­dig a tanácsokhoz befizetendő községfejlesztési alap. Ameny- nyiben tehát a lakosság hely­ben dolgozik, a korábbinál többet lehet költeni közműve­sítésre. utak-járdák építésére, faluszépítésre. A tanyai em­berek számára még vonzóbbá válik a falu. öt évvel ezelőtt az Osán lányok, Anna és Ilonka is, azért jártak Pestbe, mert be akartak költözni Ti- borszállásra. Azóta már össz­komfortos házban laknak, amelynek az árában az is benne van. hogy a két lány nésv évet dolgozott a főváros­ban. Ketten Pesten — Az Újpesti Cérnagyárban igazán jó dolgunk volt, szé­pen kerestünk, jó volt az el­látás, csaknem teljes egészé­ben megtérítették az utazási költségeinket. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy egyikünk fizetését feléltük, s csak egy fizetést adtunk haza — mond­ja Anna. — A gyárban köny- nyen megtanultuk a munkát, nem éreztük megerőltetőnek az egész napi futkosást a gépek mellett, mert megszoktuk a ta­nyán, hogy pirkadattól nap­nyugtáig talpon legyünk. A hazaiäräs viszont nagyon ki­merítő volt. Szüléink azonban megkívánták, hogy hetente­kéthetente lássanak. Féltettek bennünket, hiszen én 14, nő­vérem 15 éves volt, amikor felkerültünk Pestre. Sok a pulya — Négy év múlva férjhez- mentam és hazajöttem. Né­hány hónap múlva Ila is kö­vetett. Elhelyezkedett a MOM- ban. Most gyermekgondozási szabadságát tölti. Én nem vál­laltam újra munkát, itthon is bőven akad tennivalóm. — Ezeket kell gondoznom, a kertet is, és főzök a „gazdám­nak” — mondja nevetve — és itt ez a két pulya, úgy nézze meg őket, hogy ma már ez a második ruha rajtuk, de me­gint, mint a malacok. Egy percnyi megállásom sincs, de nem panaszkodöm. Nagyon jó férjem van, apósommal és anyósommal szépen kijövünk. Amikor a gyerekekre tere­lődik a szó, arra, hogy e vidé­ken milyen sok az apróság, el­mosolyodik: — Hát, én sem bánnám, ha lenne még egy V arra a kér­désemre, hogy a negyediket- ötödiket is megtartaná-e hatá­rozott a válasz. „Mi is hatan voltunk testvérek, s az a vé­leményem, minél nagyobb egy család, annál nagyobb az ösz- szetartó erő, a szeretet.” Hogy mennyire igaza van, volt módom tapasztalni. Bár­merre jártam Szabolcs-Szat- márban, láthattam, hogy a ki­csiket. vagy, ahogy ök nevezik, a pulyákat, szépen nevelik. Tyúkodról Szentendrére Az Osán lányok öt éve hagy­ták abba az ingázást, Szabó György viszont csak egy hó­napja. Hogy Szentendrére járt, kevésbé lep meg, annál inkább az, hogy a Mathiász János Termelőszövetkezetben vál­lalt munkát. — Nincs szakképzettségem, ezért itthon nemigen tudtam kétezer forintnál többet ke­resni. Elhatároztam, hogy sze­rencsét próbálok Budapesten. A Fővárosi 2. számú Építő­ipari Vállalatnál sikerült is megkeresnem havonta 2500— 3000 forintot. Igenám, de a különbség kétszerese elment a hazautazásra, és a zsebpénzre. Vettem hát a kalapom, s be­álltam kubikosnak a szent­endrei Mathiászhoz 4000-ért. Hamarosan rá kellett jön­nöm, hogy ezúttal sem csi­náltam jó üzletet. Nem volt kedvezményes üzemi étkez­tetés, ha zuhanyozni akartunk, 5—6 forintért a fürdőbe men­tünk, a szálláson pedig 10-en voltunk egy szobában. Min­dent egybevetve, a pestinél rosszabb körülmények között kétszer annyit költöttünk. Te­hát így is — úgy is 2000 fo­rintom maradt meg tisztán. Ezért határoztam el, hogy nem bumlizoik tovább, hanem itt­hon vállalok munkát, s még a család is hasznomat veheti. Gálái Dezső gyáregységve­zetőt a Pest megyei Ipari Sze­relvény- és Gépgyár küldte Mátészalkára. Neki annyival könnyebb a helyzete a Pestre járókénál, hogy lakást kapott, de a családja szétszakadt. A gyerekeket a fővároshoz köti az iskola, a felesége azonban eljött, hogy otthont teremt­sen a kopár falak között. Visszafelé ingázva — Azzal, hogy elvállaltam ezt a tisztséget, nem jártam jól anyagilag, hiszen most két háztartás költségeit, s a gya­kori hazalátogatás kiadásait kell fedeznem. A lényeg azon­ban, hogy ebből a gyáregység­ből, amit korábban meg akar­tak szüntetni, illetve más gyárhoz kívántak csatolni, életképes gazdálkodó egységet sikerült teremtenünk. S a jö­vőben a gyáregység egész kol­lektívájának azon kell fára­doznia, hogy eredményeinket tovább javítsuk, termelésün­ket fokozzuk,, ezzel is munka- lehetőséget teremtve a hely­belieknek, akiknek az iparo­sodó mezőgazdaság már nem nyújt megélhetést. Czibor Valéria Folytatódik a vizuális konferencia Csütörtökön a Vörösmarty téri kultúrpalotában folytató­dott a magyar és a szovjet képzőművészek szövetsége ál­tal rendezett vizuális nevelési konferencia. Balogh Jenő fes­tőművésznek. a Képzőművé­szeti Főiskola tanárának és V. V. Alekszejevának, a mű­vészettörténetek kandidátu­sának előadása volt az eszme­csere alapja. A szakemberek egyöntetű álláspontja, hogy már az is­koláskor kezdetén minél több alkalmat kell teremteni a mű­vészettel való találkozásra. Feltétlenül fel kell használni azt az időt, amikor a kisisko­lás aktívan befogadja a látot­takat. PEST MEGYEI MŰVÉSZEK Horváth Sándor tárlata Horváth Sándor keramikus hosszú ideig élt Dunaharasz- tin, nyomot is hagyott maga után a Baktay Ervin Gimná­zium számára készített tanul­ságos domborműveivel. A budapesti Fényes Adolf teremben bemutatott művei arról győznek meg, hogy szán­dékai helyes irányban halad­nak; a kerámia távlata a szob­rászat. A betonnal leöntött vá­rosokban hovatovább nemcsak a virág és a ló számít ese­ménynek, hanem maga a föld. Horváth Sándor ezt a tűzzel szellemivé érlelt földanyagot humanizálja, eszmét és gondo­latot láttat a keze érintése előtti vak agyagban, mely fel- magasztosítva látóvá tesz. Az égetett agyagfelületre sugallt rózsáinak, kéztöredékeinek, csigás örvényléseinek, oszlo­painak, gömbzáródásainak ez a jelentéstartalma. Fejlődésének minden állo­mása szervesen alakul elért eredményeiből, melyet szívós alapossággal épít tovább. A szegedi középületekbe terve­zett munkáit még mértani la­birintusok alapján hangolta emberi formákat kölcsönző oszloprenddel, a későbbiek so­rán kereste és meg is találta eszmeközpontokat érintő szob- rászi formanyelvét. Mindezt a j kerámia műfajában, azon dom­borműsorozatban, melyet a du- naharaszti Baktay Ervin Gim- I náziumnak készített. Az itt ki- | bontakoztatott horpadások és I alakzatokban gazdag körök a nevelés folyamatának kaptatós útjáról vallottak a képi nyelv sajátos eszközeivel. Az alig harmincéves Horváth Sándor­nak eddig ezen alkotása jelenti művészi készülődésének ma­gaslatát, innen néz körül, hogy útja merre vezet tovább. Most a fölfelé vezető mere­délyen olyan összetett felületre utal, mely látványelemeket és elvonatkoztatásokat egyaránt tartalmaz. Egyben ő is azok közé tartozik, akik választ pró­bálnak adni arra a kérdésre, hogy a kerámia az iparművé­szet közegében maradva to­vábbra is a tárgykészítés örö­mét vállalja, vagy megsokszo­rozva erőit, szobrászati prog­ramot hirdessen és gyakorol­jon. A kerámiavita fontos moz­zanata ezért Horváth Sándor kiállítása, aki szobrászként j gondolkodik, nem elégszik meg í az egyedi tárgyak ízléses meg- I oldásaival, hanem azt sürgeti, hogy pályatársai hétköznap­jaink emberi üzeneteit, egyedi szépségű kerámiák helyett, ál­talános érvényű kerámia szob- I rokban továbbítsák a világnak. Hármas kiállítás Szígetszentmártonban Az erdőkkel, Dunával, Ra- fás-szlgettel övezett táj festői vidék, mégis a község szobrá­sz: hagyatéka a jelentősebb, melyet szép barokk faragások és Brünner Gáspár népművész életműve igazol. Ö nemrég hunyt el, számtalan kőből, fá­ból készült plasztikája díszíti gyermekei otthonát, házának homlokzatán a Szózat tárgykö­rének századunkra is kiter­jesztett munkás- és parasztfi­guráival népesítette be dom­borművét. Az egyszerű föld- mívesember szabad téli esté­ken bányászokat faragott — szinte id. Szabó István intenzi­tásával —, szoborrá hívta a csa­ládtagok arcmása mellett Mó­ricz Zsigmond, Petőfi arcmá­sát. Kedvesek állatfigurái is. Bár évtizedek óta jár Cse­pelről Szigetszentmártonba Lieb József festőművész, aki­nek képeit Kovács Sándor és ifj. Kovács Sándor alkotásai társaságában a szigetszentmár- toni Jókai Mór Művelődési Házban mutatták be, nem is­merte Brünner Gáspárt, aki pedig szintén festett, ha a fest­ményei nem is olyan jók, mint a fa- és kőfaragások. Lieb József a csepeli képző- művészeti kör tagja. Számára vizuális felüdülést jelent a szigetszentmártani folyópart, halászcsárda és a kirándulók­kal zsúfolt utca. - Ezt tükrözik tisztes színvonalú grafikái. Festményei gyorsjegyzetek, nem törekszik a motívumok kifejtésére, pedig számára is ez jelentené a fejlődést Kovács Sándor jobban ural­ja világát. Sziporkázó színek­kel örökíti meg választott tá­jaiban a bennünk élő mesét szinte Gulácsy Lajosra emlé­keztető vibrálással, de a kép központi tartományát még nem hangsúlyozza eléggé, az össz­kép sokszor elvész a részletek megejtő hangulatában. Fia. ifj. Kovács Sándor az Iparművészeti Főiskola hall­gatójaként mutatkozott be öt­letesen elvonatkoztatott, de még nem eléggé mély kompo­zíciókkal. Az összteljesítmény azonban mindhármójukra vo­natkoztathatóan biztató. A nagy létszámú és lelkes közön­ség a megnyitón erről győződ­hetett meg. Reméljük, hogy a művelődé­si házban folytatódik a kiállí­tások sorozata, s hamarosan láthatjuk a hagyományalakító Brünner Gáspár népművész gondosan előkészített kiállítá­sát. Losonci Miklós A utószervizünkben rövid határidőre vállaljuk személygépkocsik javítását, üzembehelyezését karbantartását, szervizét Futómű-, karosszéria- és motorjavítás, dukkózás. Nagykőrösi Gépjavító és Faipari KSZ Nagykőrös, Ceglédi út 21. 4 t I

Next

/
Oldalképek
Tartalom