Pest Megyi Hírlap, 1973. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-30 / 151. szám

I etsi MEG 1973. JŰNIUS 30.. SZOMBAT ^Mirlap Kitüntetés A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Kerekes Györgynek, az Ikladi Ipari Műszergyár Szocialista Ha­záért Érdeméremmel kitünte­tett termelési főosztályvezető­jének nyugállományba vonu­lása alkalmából a Munka Ér­demrend arany fokozata ki­tüntetést adományozta. A kitüntetést péntek dél­előtt a Pest megyei pártbi­zottság székházában Cserven- ka Ferencné, az MSZMP Köz- pbnti Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első tit­kára adta át. Az átadáson részt vett dr. Biró Ferenc, a megyei pártbizottság titkára, Oszkó Gyula, az Ikladi Ipari Műszergyár igazgatója, vala­mint a gyár több vezetője. Tavaly 2,8 milliárd forinttal gazdálkodtak Pest megye tanácsai — Pest megye tavalyi költ­ségvetésének és fejlesztési, va­lamint szolgáltatásfejlesztési alap tervének végrehajtása ál­talában kedvező eredménye­ket mutat — mondotta beve­zetőjében a megyei tanács la­punk első oldalán ismertetett tegnapi ülésén dr. Békési László általános elnökhelyet­tes. — 1972 népgazdasá­gunk IV. ötéves tervének második éve volt. Tanácsaink gazdálkodásukban érvényesít­hették mindazokat a tapaszta­latokat, amelyek 1971-ben az új tanácsi szabályozórendszer és az új tanácstörvény első évi gyakorlata során felhalmozód­tak. Többé-kevésbé kialakul­tak azok az új munkamódsze­rek is, amelyek a tanácsok je­lentősen megnövekedett gaz­Felnőtt fejjel I fjú diákok mellett idő­sebb, meglett emberek számára is a vizsgák, az izgalmak időszaka volt a június. Egyetemeken, kö­zépiskolákban éppúgy lát­hattunk szorongó, jelest avagy a szerény elégségest remélő felnőtteket, mint — az üzemekben. Igaz, ez utóbbi helyeken nem látvá­nyosan zajlottak a vizsgák, nem volt ünnepélyes bú­csúztatás, a diákok — talán jobban fedi a tényeket a tanulók megjelölés — a kérdések és feleletek után visszatértek a műhelybe, munkapaduk, gépük mellé. Friss szakmunkásként. A napokban huszonkét felnőtt tett sikeres szak­munkásvizsgát a Nagykőrösi Konzervgyárban. Huszon­két len, akik vállalták a munka melletti tanulás nem kis terhét — bár a gyár segített, amiben csak tudott, így például a tanfo­lyamja járók egy műszak­ban dolgoztak, hogy a vál­tások ne nehezítsék az elő­adások meghallgatását — huszonketten, akik nem ér­ték be annyival, amennyivel segéd- és betanított mun­kások lehettek. Többet tudni: természe­tes emberi vágy. E vágy ki­elégítése nem mindenkor egyszerű., Napjainkban az üzeme­ken belüli szakmunkáskép­zés a legmostohább gyer­meknél is sanyarúbb sorsra kényszerül. Tisztelet a ki­vételnek, mert sajnos, csakis kivételekről beszél­hetünk. A már említett gyárról, azután a Pest me­gyei Állami Építőipari Vál­lalatról, az ikladi Ipari Műszergyárról. Kivétel a Pest megyei Vegyi és Di­vatcikkipari Vállalat ugyan­csak, mert itt középtávú szakképzési terv is létezik, bizonyítva, a vállalatveze­tés a holnapután^ sem té­veszti szem élői. E néhány gyár, vállalat mellett még féltucatnyi, ha akad, ahol fontosságának megfelelő fi­gyelmet élvez a felnőttek szakmunkássá képzésének lehetősége. A többi helyen sok a panasz, tett meg sem­mi. H iba lenne az adott ál­lapotokért kizárólag az üzemeket kárhoz­tatni. A Dunamenti Hőerő­mű Vállalatnál mondták el, hogy az eredeti előírás sze­rint jó néhány munkakört — ami a bonyolult, hatal­mas értékű berendezéseknél nagyon is érthető — csak technikusok láthatnak el. Szabályozott a. szakmunká­sok szerepe is, de... De nincs elég képzett ember. A vállalat nagy áldozatokat hozott, hogy sikerüljön át­törni e bűvös kört, ám az tör.ént: a végzett, vizsgát tett emberek — akik addig élvezték az előnyöket, az erőmű adta támogatást — kézbe kapták a vándorbotot, s hamar elszeleltek... A Pest megyei Műanyagipari Vállalatnál meg azt jegyez­hettem fel, hogy vannak olyan tanulná szándékozók, akik csak a segítséget igé­nyelnék, de nem azt akar­ják tanulni, amire munka­helyüknek szüksége lenne, hanem egészen mást, a mű­anyagipartól teljesen idegen ismeretek elsajátítását óhajtanák. Ügy tűnhet: az egyéni és a vállalati érdek csak elvét­ve, véletlenszerűen esik egybe e kérdésben. E lát­szat ellenében az a való, hogy a felnőtt szakmunkás­képzés hosszú éveken át sem helyben, sem országo­san nem élevezett kellő fi­gyelmet, s a tavaly hatott kormányhatározat volt c^u • pan az első jele e tény ■.el­ismerésének. Ami a Minisztertanács határozata nyomán eddig történt, az nem kevés, de kezded lépéseknél' riérrt‘ is több. Ma a megyében mind­össze két-háromszáz fel­nőtt tesz szakmunkásvizs­gát évente, s miközben a dolgozók a vállalatokat okolják ezért, a vállalatok meg munkásaikat, arra hi­vatkozva, hogy nincs igény rá, nincs jelentkező. Értelmetlen — és hosszú ideje tartó! — körforgás ez, tapodtatnyit sem viszi előbbre az ügyet. A járhátó utakat valahol ott kell ke­resni, ahol a Mechanikai Művek tette ezt: az egyéni és a vállalati érdekek kö­zösségének világos megmu­tatásánál. A kondenzátor­szerelést, az új típusok összeállítását tömör — időr ben sem elnyújtott — tan­folyamon sajátíttatták el, kiegészítve azzal, milyen munkakörülményeket, kere­set: lehetőségeket rejt az új ismeretek befogadása. E szakmai képző ugyan nem adóit szakmunkás-bizonyít­ványt a tanulók kezébe, de módszeressége, az apró té­nyezőket sem elhanyagoló alapossága minden bizony­nyal másutt is sikerre ve­zetne. V an persze sok bukta­tója a dolognak — így az az előírás, hogy csali húsz fő feletti létszám esetén hozhat létre a válla­lat saját tanfolyamot —, szervezheti meg anyagi ér­telemben is, de mindezek ellenére ne kibúvót, ne ma­gyarázatot keressenek a vállalatok. Hanem az adott kerete­ken belüli lehetőségeket ku­tassák. * Ne arra várjanak, hogy a tanulni akaró, szakmun­kástudást kívánó emberek megostromolják a munka­ügyi osztályt. Ebben hiaba reménykednek. Keltsék te. maguk az igényeket, te­remtsenek — fokozatosan, de nagyon következetesen — ' mind erkölcsiekben, iwi.d anyagiakban olyan kölüményeket, amelyek minden szónál ékesebben bizonyítják a szakma elsa­játításának érdemességét, hasznát; erkölcsi, anyag rangját. Mészáros Ottó dasági önállóságának eredmé­nyes kibontakoztatásához fel­tétlenül szükségesek voltak. Növeli az 1972-es év jelentő­ségét, hogy Pest megye taná­csai feladataik megvalósításá­hoz több mint 2,8 milliárd fo­rinttal rendelkeztek, ekkora összeggel fennállásuk óta még egyetlenegy évben sem gaz­dálkodhattak. A tervezeUriél nagyobb bevételek Az eredmények és a jelen­tős összeg ellenére sem volt azonban gondoktól mentes a múlt év, ezt elemezte a továb­biakban dr. BéKesí László. — A népgazdaság egészé­ben végbemenő stabilizációs folyamat Pest megye tanácsai­nak gazdálkodásában is ked­vezően éreztette hatását. Ugyanakkor néhány kedvezőt­len jelenség is tapasztalható volt; elsősorban a beruházási piac feszültsége és az árszín­vonal emelkedése okozott ki- sebb-nagyobb gondokat, — A kedvező jelenségek között kell hangsúlyozni a megye saját bevételeinek, és ennek eredményeként az össz­költségvetési és fejlesztési alap összegének növekedését. Az 1972. évi költségvetés ere­detileg tervezett, mintegy másfél milliárdos összege év végére 1 milliárd 758 millió forintra, fejlesztési alapja a mintegy 900 millió forintról 1 milliárd 70 millió forintra emelkedett. Pest megye taná­csai közel 150 millió forint — minden eddigit meghaladó mértékű — költségvetési, és mintegy 20 millió forint fej­lesztési többletbevételt értek el, saját forrásaikból. Közművek saját erőből Ezután dr. Békési László ■''‘n^fiátíy'igád féflbínző szám­adattal érzékeltette Pest me­gye tavalyi fejlődését. Az ipa­ri termelés közel 10, az építő­ipari termelés 7, a kiskeres­kedelmi áruforgalom mintegy 8 százalékkal emelkedett. Jelentős mértékben gazda­godtak a megye települései a fejlesztési tervek megvalósu­lása nyomán, s ezt jellemzi egy példa is: a tanácsok és a felügyeletük alá tartozó in­tézmények vagyonállománya mintegy 340 millió forinttal gyarapodott. — Külön is hangsúlyoz­nunk kell — mondotta dr. Bé­kési László —, hogy olyan fontos területeken, mint az óvodai helyek és az általános iskolai tantermek számának növelése, a tervezettnél jobb eredményt értek el tanácsaink. E két területen, lényegében két év alatt megvalósultak a IV. ötéves terv előirányzatai. Az elmúlt év is bebizonyította, hogy széles körű társadalmi összefogással, a megyében mű­ködő vállalatok, szövetkezetek és intézmények évről évre nö­vekvő áldozatvállalásával, va­lamint a helyi tanácsok foko­zatosan javuló irányító és szervező munkájával a tanácsi pénzalapok lehetőségeit mesz- sze meghaladó eredményeket lehet elérni. Számottevő a tanácsok sa­ját pénzéből finanszírozott közműépítése is, ám igen fi­gyelemre méltó az egyéb for­rásokból — központi és válla­lati, a NIM villanyhálózat-fej­lesztési keretéből, a társulati beruházásokból — létrehozott érték. Ezekből a pénzekből több mint j200 kilométer víz­hálózat, 7 kilométer csatorna- hálózat és 16 kilométer vil­lanyhálózat épült még tavaly. Biztos alapok a jövőre — Az elért eredmények el­lenére az ellátás számos te­rületen az országos átlagszín­vonal alatt van, sőt megyén belül, az egyes települések között is léteznek aránytalan­ságok, indokolatlan ellátásbeli különbségek. Pest megye anyagi lehetőségeinek kétség­kívül dinamikus növekedése még mindig elmarad attól az ütemtől, amelyet Pest megye rohamosan növekvő lélekszá- ma az ellátás valamennyi te­rületén indokolttá tenne. — Összegezve tanácsaink tavalyi gazdálkodásának ta­pasztalatait, megállapíthatjuk, hogy az 1972-ben elért ered­mények megalapozzák a IV. ötéves terv célkitűzéseinek sikeres végrehajtását — mon­dotta befejezésül a megyei ta­nács általános elnökhelyette­se —, s lehetővé teszik, hogy tanácsaink nagyobb biztonsá­gi tartalék birtokában hajtsák végre idei feladataikat és mó­dot nyújtanak arra is, hogy néhány területen az ellátási színvonal fejlődése a terve­zettnél nagyobb mértékű le­gyen. D. G. Tanévzáró a Pest megyei Pártbizottság Oktatási Igazgatóságán Ünnepélyes tanévzáró volt tegnap délután a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Pest me­gyei Bizottsága Oktatási Igaz­gatóságán. Az ünnepséget megnyitó Göndics Zoltán igaz­gató a tanárok nevében is bú­csúzott az egyéves pártiskola és a kéthónapos továbbképző tanfolyam hallgatóitól. Móna Gyula, az MSZMP Központi Bizottsága agitációs- propaganda osztályának ’he­lyettes vezetője szólt az ideo­lógiai és kulturális élet idő­szerű kérdéseiről, s az isko­lán tanultak célszerű alkal­mazásáról a gyakorlati mun­kában. Barinkat Oszkárné, a Pest megyei pártbizottság titkára ezután átadta az egyéves párt­iskola hallgatóinak a végbizo­nyítványokat. A hallgatók ne­vében Csonka Csaba, a dabasi járási pártbizottság propa­ganda- és művelődési osz­tályvezetője mondott köszö­netét az oktatási igazgatóság vezetőinek és tanáraiknak fá­radozásukért, a további mun­kához kapott elméleti útra- valóért. Végezetül átadta Gön­dics Zoltán igazgatónak azt az emlékalbumot és dokumen­tumfilmet, amelyben a hall­gatók megörökítették a most véget ért oktatási év esemé­nyeit. A szakszervezeti neveíöimmka időszerű kérdéseiről tanácskozott a SZOT A szakszervezeti nevelőmunka agitációs-propaganda te­vékenységéről tárgyalt pénteki ülésén a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa. A tanácsülésen részt vett és felszólalt Aczél György, a Politikai Bizottság tagja, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára, ott volt Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese, és meghívták a tanácskozásra a SZOT intézményeinek vezetőit, a szakszervezeti központok és a szakszervezetek megyei tanácsainak kulturális kérdésekkel foglalkozó vezetőit és munkatársait is. Földvári László elnöki megnyitója után Virizlai Gyula, a SZOT titkára vitaindító be­számolójával egészítette ki az elnökség előterjesztését, a szak- szervezeti nevelőmunka időszerű kérdéseiről. A munkahelyi nevelésről A SZOT 1968-ban átfogóan vizsgálta, értékelte a szak- szervezeti nevelőmunkát és hosszú távra szólóan megha­tározta a tennivalókat, ezen belül az agitációs propagan­da- és a kulturális nevelő- munka feladatait. Az írásos beszámoló a megkezdett mun­ka főbb tapasztalatairól adott számot. A SZOT titkára beszámoló­jában elsőként a munkahe­lyi nevelés fontosságáról be­szélt, hangsúlyozva, hogy a munkahely, a munka, a ter­melési aktivitás formálja az embereket, erősíti bennük a közösségi érzést. A szakszer­vezetek, a közösség, a társa­dalom ügyével törődő, a ter­melésben és a közéletben aktív, művelődő olvasó, ma­gát képző, a becsületes mun­kát tisztelő, a szépet, a jót, az igazságot kedvelő embere­ket akarnak nevelni.­A SZOT titkára hangsú­lyozta azt is, hogy a szak- szervezeteknek elő kell segíte­niük az értelmiség világné­zeti felkészültségét, s több alkalmat kell teremteni ré­szükre ahhoz, hogy az úgyne­vezett kényes kérdésekben is elmondják véleményüket. A felnőtt- oktatásról Virizlai Gyula ezután a munkások iskoláztatásának, a közművelődés problémái­nak kérdéseivel, tennivalói­val foglalkozott. Az elnökség az iskolarendszerű felnőttok­tatásban egyebek között hiá­nyolja a társadalmi összefo­gást és az átfogó tervet. A szakszervezetek javasolják a felnőttoktatás továbbfejlesz­tése érdekében, hogy a köz- művelődési intézmények se­gítségével tegyék lehetővé a vizsgára való felkészülést, is­kolába járás nélkül is. Nem a bizonyítványok hiányoznak — hangsúlyozta a beszámoló —, hanem az ismeretek. A szak- szervezetek kívánatosnak tart­ják azt is, hogy mielőbb hozzák létre a szakmunká­sok középiskoláját, amely le­hetővé tenné a tapasztalt, képzett dolgozók tömeges to­vábbtanulását, az érettségi szint elérését. Meghallgatva a véleményeket Befejezésül a dolgozók és a művészek kapcsolatával fog­lalkozott a beszámoló. Megál­lapította, hogy a szakszerve­zetek törekednek a művé­szetek megismertetésére, de arra már kevésbé figyelnek, hogy felszínre hozzák a kü­lönböző művészeti esemé­nyekről, müvekről, a közön­ség, a dolgozók véleményét és ezeket eljuttassák az alkotók­hoz, nyilvánosságra hozzák megfelelő fórumokon. — Nem igaz az a nem rit­kán hangoztatott nézet — mondotta a továbbiakban —, hogy a munkás közönségnek nincs véleménye, és csak az I igénytelenség jellemzi ízlé­sét. Azt nem lehet várni tő­lük, hogy mindenre kiterje­dő szakszerűséggel fogal­mazzák meg műbírálatukat — hiszen sajnos ezzel még a hivatásos kritikusok is adó­sak maradnak —, de, ha fi­gyelembe fogják venni a tö­megek jelzéseit, akkor biztos, hogy őszintén elmondják, mennyire hatott rájuk egy- egy alkotás, igaznak érzik-e azokat a konfliktusokat, em­beri sorsokat, amelyeket ,kür. lönböző írásokban, filmek­ben, színdarabokban, tv-ben? rádióban észleltek. Pest megye képviseletében A beszámoló utáni vitában felszólalt dr. Dobi Ferenc, a SZOT elnökségének tagja, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának vezető titkára. Felszólalása bevezető részében kiemelte: — Megyénk a mezőgazdaság szocialista átszervezése ered­ményeként szinte robbanássze­rű gyorsasággal fejlődött, ipa­rosodott, és lakossága ugyan­ilyen gyors ütemben rétegző­dött át. Bonyolítja munkánkat, hogy a megye üzemeiben dol­gozók jelentős része, köztük a nők is, naponta hosszabb időt utaznak. — Megfigyelhető, hogy azok­nál, akik helyben dolgoznak vagy nagyüzemben, gyorsabban jelentkeznek a munkásosztály egészére jellemző tulajdonsá­gok. Az is megfigyelhető, hogy megyénk lakossága, az orszá­gostól eltérően, a bevándorlás következtében dinamikusan fejlődik. A lakóhelyi problémák Dr. Dobi Ferenc ezután hangsúlyozta, hogy a munka- helyPhevelés mellett megfelelő helyre kell sorolni a munká­sok lakóhelyi nevelésével és életkörülményeivel kapcsola­tos tevékenységet is, majd így folytatta: — Közismert, hogy a kultúra és művelődés fontos feltétele az áramszolgáltatás. Ennek hiánya az egyes területeken az egyik legnagyobb gdnd. Ez a munkáscsaládok életszínvona­lát érinti, mert nemcsak ma­gasabb a tarifa, hanem a foly­tonos áramingadozás akadá­lyozza a rádió, a televízió és a háztartási, gépek használa­tát, csökkenti élettartamukat. Különösen a bejáró munkás­nők helyzetét tartjuk nehéz­nek, a gyermekintézmények kis száma, helyenként a szol­gáltatási és a közellátási gon­dok miatt. — A munkáslakta települé­sek művelődési intézményei­nek, különösen művelődési há­zainak, könyvtárainak alacsony a tárgyi, technikai és anyagi ellátottsága. Az agglomerációs területen fokozódnak a gondok a lakosságnak az átlagosnál jó­val gyorsabb ütemű növekedé­se és az anyagi eszközök hiá­nya miatt. — A röviden vázolt helyzet­ben igen nehéz és bonyolult körülmények között folyik te­rületünkön a szakszervezeti ne-, velömunka. Több figyelmet a bejáró munkásokra — Szeretném javasolni, — mondta a továbbiakban —, hogy a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa irányításával az iparági és területi szakszer­vezetek együtt jussanak elha­tározásra és határozzuk meg a feladatokat az üzemeken belül a bejáró munkásokkal való foglalkozásra. Másrészt a szak- szervezeteknek — véleményem szerint — az üzemen kívül a lakóhelyükön is többet kell ten­ni a munkások érdekében, és keresni kell a lehetőséget élet- körülményeik és művelődési gondjaik mielőbbi megoldásá­ra. Jobban vegyék figyelembe a bejáró munkások helyzetét, különös tekintettel Pest megye helyzetére. — Indokolt továbbá, hogy a szakszervezetek kezdeményez­zék az állami szerveknél is, hogy munkájukban, szemléle­tükben és az anyagi eszközök felhasználásánál tartsák fon­tos feladatnak a bejáró mun­kások, különös tekintettel a munkásnak és fiatalok gond­jainak rendezését — fejezte be felszólalását dr. Dobi Ferenc. Az aktiv, sok javaslatot és kiegészítést tartalmazó vita után a tanácsülés elfogadta az elnökség előterjesztését és a szóbeli beszámolót. Ezután Gól László, a SZOT titkára javas­latot tett a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a SZOT elnökségének II. félévi munka­tervére, majd beszámolt a SZOT két ülése között végzett munkáról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom