Pest Megyi Hírlap, 1973. június (17. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-03 / 128. szám
6 1973. JŰNITJS 3., VASÄRNAP Kizárólag gépjárműveknek XIX. századi kosdi parasztház udvara. Szemben új, modern épületek, háttérben a Naszály. (A szerző felvétele) rátáit be kell szüntetni. Ma már a napi 20 járat is szinte kevésnek bizonyul. Számok és tények. A lepergett negyedszázaid alatt Kosdon 360 új ház épült, illetve bővült vagy alakult újjá, vagyis a község összes lakóházának több mint a fele. Az új házak, az új sorsú emberek modem községképet alakítanak ki. Az egyházi jellegű műemlék épületeken kívül már csak mutatóba találunk népi építészeti emlékeket, az 1844. és 1856. évi nagy tűzvészek után megmaradt néhány béri otthonokért — kár volna értük könnyet ejteni. De a nagymúltú, többnyire myeregte tős, oszlopos tornácú ódon há- ztjk egyikét-másikát talán emlékezésül és intő példának — valami módon helyes lenne megmenteni. (Akár például egyikét-másikát az alakuló szentendrei skanzen fogadhatná be.) Akiknek meg otthonul kellenek, azok előbb-utóbb örökre elmennek. Akik pedig maradnak és lesznek, azok bizony legfeljebb a bontási anyag javát fogják — talán — felhasználni. Békés István Az egyre szaporodó, gyakran tragikusan végződő közúti balesetek statisztikájában is különösen mellbevágó a következő adat: csak az elmúlt hónapban két halálos gázolás volt az M—7-es autópálya Pest megyei szakaszán. Valami nincs rendben tődik a kérdés: vajon isme- ri-e mindenki e sajátos rendszabályokat? S ha ismerik, miért nem tartják be? A balesetek azt mutatják, hogy valami nincs rendjén! Autók forgatagában Hétköznap délután. A Balaton irányába haladva, alig túl a megyehatárt jelző táblán, egy idősebb ember bandukol Az autópálya a forgalom gyorsabbá tétele, az utazási idő lerövidítése céljából épült, csak a kezdetén és a végén van sebességkorlátozás. Ezzel a „szabadsággal” élnek is a gépjárművezetők. Éppen ezért a KRESZ 47/A §-ának (5) pontja kimondja, hogy az autópályán kizárólag gépjárművek közlekedhetnek, Az autópályán — még a szegélysávon kívül sem — gyalogolhat, tartózkodhat senki. Az átkelésre az alul- és felüljárók szolgálnak. A tragikus tények bizonyítják: mindezt nem veszik tudomásul. FelveKezdjük — mint már any-[ nyiszor — egy lás etimologizálással és historizálással. Egy tudós feltételezés az 1131-ben feljegyzett Custin családnevet Kosdira magyarázza. Ám a község krónikájában azt olvasom, hogy az Árpád-kori település elnevezése: Kösd, a régiségben a kicsi kos fogalmát jelentette, s a helységnévalkotásban kicsinyítő szerepű d-képzőre többek között Agárd, Tyúkod, Sárbogárd községeket hozzák fel példának. Távozz tőlem nyelvészkedés — olvastam, hallottam, eltűnődtem felette, továbbadtam, ennyi az egész... Szerencsésebb, mert biztonságosabb Kosdot illető rövid historizálásom. A hajótesthez hasonló hajlatú, 600 méternél magasabb Naszály (fejtegessük a szót mégis: Nagy szál) tövében meghúzódó falut II. Endre már az 1200-as évek elején a váci püspökségnek adományozta. Negyedszázad sem telik bele, elpusztítja a tatár, majd a IV. Béla által újra benépesített falu 1544-ben török uralom alá kerül. Püspök, tatár, török ellenségek elől sűrűn menekülő lakosság, új telepítés, új csapások; járvány, tűzvész — mi mindent ki nem bír egy ilyen kis ko- socska... ! Damjanich vörössapkásai 1849 tavaszán az osztrák császári sereggel, júliusban Görgey honvédéi a cári hadakkal vívtak Kösd alatt is véres csatákat az ország függetlenségéért. Utána 100 év alatt nem változott, fejlődött annyit a község, mint az utolsó negyedszázadban, vagy még szorosabban: az elmúlt másfél évtizedben. A község lakosainak szama , _ ma közel harmadfélezer — ko rántsem emelkedett annyira, mint életük rendje, módja, formája és főleg: munkájuk eredménye. Hajdan 90 százalékban földművelő nép lakta: serényen dolgozó és kofálkodó kisbirtokosok, s komenciós uradalmi cselédek, alig 20—25 ember járt el az „iparba” Vác- ra. A század húszas éveiben szénbányát nyitott a határban egy francia—magyar tőkésérdekeltség, de a kezdetleges termelési módszer és a rablógazdálkodás 1931-ben halálos katasztrófával és a bánya megszüntetésével végződött. El kell-e mondanunk, hogy azidöben ismeretlen fogalom volt a manapság nélkülözhetetlen villanyáram — 5—600 rádió és 4—500 tévé nélkül hogyan élhetnének Kosdon? — S hangsúlyoznunk kell-e, hogy az utolsó évtizedben minden új és újjáépített házba beszerelt fürdőszobáról hajdan még csak nem is álmodtak a községben. Útburkolat, napközis óvoda, iskolafejlesztés, orvosi és pedagóguslakás, s nem utolsósorban a sok lelkes ember közös fáradozásának eredményeként megépült, élénken működő, Petőfi Sándor Művelődési Ház — ezek mind, bízvást mondhatjuk így, a megváltozott gazdaság) alap, elsődleges értelemben vett „felépítményei”. A növénytermesztés, állat- tenyésztés mellett őszibarackot, s főleg rengeteg málnát termelő Naszályhegyalfa Mgtsz szépen felszerelt, s munkával szervezetten ellátott melléküzemeben, a könyvkötészetben jó keresetre találnak az asszonyok. S ha az alig néhány kilométerre levő Vác elszívó hatása — Dunakeszivel s Budapesttel együtt — 7—8000 fiatal és középkorú munkást el is visz Kosdról, a jól működő közlekedés e helyütt eredményesen gyűri le vagy szünteti meg a távolságokat. A külön munkásjáratokon kívül Vácra például óránként indul busz, néha egy-egy alkalommal három kocsi is kifut. A községben 90 személy- gépkocsit és 300 motorkerékpárt tartanak számon, s ezekhez az adatokhoz is kívánkozik egy észrevétel. Korábban fcz emberek gyalog jártak Nemcsak saját életüket kockáztatják! munkába, később a tehetősebbek kerékpáron. Mikor 1953- ban megindult az autóbuszközlekedés, a lakosság idegenkedett az új közlekedési eszköztől, s a buszt hamarosan az a veszély fenyegette, hogy jáészakmagyair — palóc — típusú házat. Mivelhogy ezeknek — példa rá a XVIII. század végén épült Szikraszerház, hagyesaány szerint: dézsmaház — műemlékjellegét megszüntették, maholnap mindet elfújja az idők szele. Mint korszerűtlen, egészségtelen emHalú-osabb intézkedéseket „Saját szememmel is láttam már itt balesetet’* Tóth Gyula rendőr alezredes, a Pest megyei Rendőrfőkapitányság közlekedésrendészeti osztályának vezetője elmondta, hogy a rendőrség fokozott járőrözéssel és a rajtakapott szabálysértők szigorú bírságolásával igyekszik megelőzni a beleseteket. Munkájukat nehezíti, hogy ritkaság „Minek ennyi szaladgálás” ternyire sincs innen az aluljáró? — Azt mondják, az aluljárón át nagy a kerülő a buszmegállóhoz. Itt levágva, 15—20 percet is nyerhetnek. Este meg nem is mernek átmenni az aluljárón, mert nincs kivilágítva. Én magam is láttam már itt több balesetet, még halálosat is. Mégis erre járnak. Pedig ismerik a szabályokat! Visszafelé, Budaörsön, az egyik benzinkutas elmondja, hogy reggelente sokan az acélkorlátot, sövényt átugrálva szaladnak át az autóbuszhoz, az aluljárótól pár méterre. A közeli építkezésen pedig a fiatalok — saját bevallásuk szerint — sportot űznek az úton való szaladgálásból. A tapasztalatok megdöbbentőek. A rövid, háromórás utazásunk során nem tudtunk szót váltani olyan szabálysértővel, aki ne ismerné az autópályára vonatkozó tiltó rendszabályokat. az útszegély mentén. Tatabányára megy, gyalog — mondja. — Tudja-e, hogy az autópályán nem közlekedhetnek gyalogosok? — Nem tudom. Meg különben is hol menjek? — Azután mégis elszólja magát, hogy az Osztyapenko-szobornál figyelmeztette a rendőr: még az út szélén sem mehet tovább. Az érdi autópálya-kijáraton túl — itt valaha mindkét oldalon drótfonatos kerítés volt. de valakik leszagatták — szatyorral a kezében egy középkorú asszony álldogál. Látszik, hogy tétovázik. Sűrűn, egymás után suhannak el mindkét irányban a gépkocsik. Hirtelen elhatározza magát és átszalad az úttesten. Zsuzsika és a mentő Olyan ez a történet, hogy csak nagyon egyszerű szavakkal, minden sallang nélkül szabad elmondani. Vagy három hete történt. Délután öt óra tájt megszólal a telefon a monori mentőállomáson. A nyáregyházi körzeti orvos beszél. Eszméletlen asszonyt kell kórházba vinm, de a csecsemőjét is el kell helyezni, mert nincs, aki gondozná * beteg anyja helyett. A szolgálatvezető intézkedik, induljon a soron lévő autó, Surmann József ápoló teljesít szolgálatot rajta. hér csomagot nyújtott felém: „Hoztam neked egy kislányt, ha elfogadod’’. Azt hittem viccel, de aztán láttam, hogy komolyan beszél, meg Nevetve mesélik most a szülei, féltékenységében milyen patáliát csapott. Sírt, kiabált, öklöcskéjé- vel verdeste a járókáját, sehogy sem lehetett megnyugtatni. Zokogva aludt el, úgy is ébredt reggel. Zsuzsika viszont Megérkeznek a mentők a megadott címre, Hornyák Sándor, a beteg asszony férje kétségbeesetten szorítja keblére kisebbik gyermekét, a kéthónapos Zsuzsikát. Hornyák Sándor a Volán monori kirendeltségénél buszvezető. Hazajött a munkából, feleségét eszméletlenül találta és mellette a két gyerek. A na- gyobbikat, a három- esztendőset jó szomszédok vették magukhoz, de a kisebbel mi lesz. nincs, aki megetesse, gondjába fogadja. Robog a piros zászlós mentőautó Budapestre. Oxigént adagol az ápoló a beteg asszonynak, a férje is ott ül, a babát csitítgatja. Az asszonyt átveszi a kórház, az orvos nem találja veszélyesnek az állapotát. Megy az autó tovább a kisbabával, a Bajza utcába, a Pest megyei Csecsemő Otthonba, ahol azonban nem helyezhető el. Szakáll Katalin, az otthon felvételi irodájának vezetője fővárosi csecsemőotthonokba telefonál, helyet kér, könyörög, csak néhány napra Zsuzsikának, hiszen rövidesen kijön a kórházból az anyja, nem szorul idegen gondozásra. Nincs hely sehol. Van azonban csecsemőotthon Pest megyében is, például Z sámbékon, és az vállalná a gyereket, vigye hát oda a mentőautó. Aztán a papa másnap menjen a községi tanácshoz, járási hivatalhoz, intézze el a gyámhatósággal az adminisztratív teendőket, és utazzon a papírral Zsámbékra. — Minek néhány nap miatt ennyi szaladgálás — szólal meg a mentőápoló. — Nekem is van kis gyerekem, hazaviszem Zsuzsikát, el lesz mellette nálunk, amíg meggyógyul a mamája — és már karjába kapja a babát, viszi vissza a mentőautóba. Zsuzsi papája is beül. ..Hoztam egy kislányt’ — Ha az uram szolgálatban van, Gézukával estefelé elmegyek a mamámhoz, és csak úgy nyolcra jövünk haza — mondja Surmann Józsefné — Aznap véletlenül korábban jöttünk, és egyszerre csak mentőautó állt meg a házunk előtt. Kiszállt belőle a férjem. Még sohasem fordult elő. hogy autón jött volna-haza. nem tudtam mire vélni. Kis feA Surmann-család, akik segítettek Ekés János (elvétele egy idegen férfi is jön utána, és a csomag tényleg kislány volt, a kicsi Zsuzsika. Mindjárt tisztába tettem, vízzel kevert tejet adtam neki, mohón cumizta, éhes volt nagyon. Surmann Gézukának, a hífhóna- pos vasgyúrónak (a képen) nem tetszett, hogy a mama és a papa a másik aprósággal foglalkozik. csendes volt és elégedett. Egyébként csak 24 óra hosszat vendégeskedett a kislány Surmannéknél. Másnap az édesanya jobban lett, nem akart bennmaradni a kórházban, saját felelősségére elbocsátották. Érte ment a férje, hazavitte, aztán bekopogtatott Surmannékhoz Zsuzsikáért. „Már, hogy lenne semmiség’ — Kérem. miért tetszik most erről a dologról érdeklődni? — kérdezi most Surmann József mentőápoló az újságírótól. _— Mert megírjuk az újságban, hogy milyen derekasan viselkedett. — Ugyan, kérem, legyint — és erre a felesége, aki egy napig pótmamája volt Zsuzsikának, helyeslőén bólint. — Már, hogy lenne semmiség — mondunk ellent —, segíteni — akár egy vagy több napig, mindegy — egy idegen család kislányán. — Kérem a mentő mindig vadidegenen segít. Sz. E. — Nem félti az életét? Hiszen itt tilos átmenni? — kiabálom túl az elhaladó kocsik zaját. — Nemcsak én, mindenki itt jár át. Távol az aluljáró? Vajda Zsigmondné, a közeli házban lakik. — Állandóan itt járnak át az úton — mondja —, hiszen ez volt régen is az Érd-Parkvárost Sóskúttal ösz- szekötő legrövidebb út — mondja. — Különösen reggel és este nagy a forgalom, munkába menet és jövet több százan szaladnak itt át. De tegnap délelőtt vagy harminc gyerek is áthaladt ezen a részen. Azt mondták, osztálykirándulás ... — Mit gondol, miért itt mennek át, mikor ötven mé„TalaMnv.írn megyeit, gyalog” Gárdos Katalin felvételei tetten érni a szabálytalankodókat. Az emberek jó része pedig, sajnos, közömbösen szemléli, hogy mások az életüket kockáztatják. Pedig hamis az az okoskodás, hogy mindenkinek „csak a-saját bőréről” van szó. A felelőtlen gyalogosok nemcsak saját, hanem a gépjárművek vezetőinek. utasainak életét is veszélybe sodorhatják. Sürgősen meg kell találni a módját, hogy ezeket az embereket rádöbbentsük a kockázat nagyságára, arra, hogy a tiltó rendszabályok végsősoron az ő életüket, testi épségüket is védik. Mészáros János « 4 k. * i h i PeJ megyei Laran^oíáóoL------------------------- 72. ---------------------------KÖ SD
